-= Minta Elõtörténet =-
Dec 6, 2009 1:20:25 GMT 1
Post by Mon Mothma on Dec 6, 2009 1:20:25 GMT 1
Minta elõtörténet:
Név: William Feaer
Faj: Ember (humán)
Kor: 24 éves
Szül. Bolygó: Gerrenthum
Nem: Férfi
Kaszt: Gerrenthum képviselõje, szenátora, az Anoat szektor Bárója
Felszerelés: kisebb tárgyak (adatlap, komlink, kreditchipek, ruhák), egy lakosztály a Republica 500-ban, egy suhanó.
Külsõ megjelenés: 184 centi magas, hosszú egyenes szálú szõke haj, vékony, de izmos testalkat. Szép metszésû arc, kifejezetten jóképû férfi, egyenes testtartású, mozgása az arisztokrácia könnyedségével jellemezhetõ. Külseje ápolt, öltözködése elegáns.
Jellem/ személyiség: Will kifelé megnyerõ és nyílt személyiségû, belül azonban lenézõ, szarkasztikus és nihilista hozzáállás jellemzi. Igazi színész, mindig azt az oldalát mutatja, amellyel a legmegnyerõbb lehet. Kapzsi, öntelt és a végsõkig tartja magát a „cél szentesíti az eszközt” elvhez. Ugyanakkor kitartó, fáradhatatlan és kitûnik az intelligenciájával. Meglehetõsen rasszista beállítottságú a nunhumánokkal szemben.
Igazi szoknyavadász, a nõk a gyengéi. Emellett hiú és kegyetlen a nála gyengébbekkel szemben.
Elõtörténet:
William Feaer 35 évvel a Yavini csata elõtt látta meg a napvilágot a Gerrenthumon. Az Anoat szektor, amelyre még a Birodalom sem tudta teljesen rátenni a kezét, nagyrészt politikailag független területekbõl állt. William apja, Edward Feaer a szektor egyik legjobban befutott üzletemberének számított, és büszke is volt sikereire. Bár Edward remek üzleti érzékkel rendelkezett, ezen senki nem csodálkozott. Ugyanis 13-14 generációra visszamenõen, a Feaer családot az üzleti sikerek és a folytonos szerencse kísérte. Bár Edward élhette volna a gazdagok egyszerû, henye életmódját, õ mégis a vállalatok, szerzõdések, és a furmányos üzleti trükkök birodalmát választotta. 27 évesen elvette William anyját, aki egy szintén igen gazdag család legkisebb leányának számított. Az apa, bár évek kellettek hozzá, de megértette a fiával: a házassága csakis üzleti alapon köttetett. Mint egy szerzõdés.
A friss házasok sokáig nem voltak képesek gyermeket nemzeni, míg végül –Edward már 54 éves volt akkor- megfogant egy fiúgyermek.
A kis William korán kitûnt az üzleti szféra, a közélet, és a politika iránti rajongásával. Már középiskolás éveit taposta, (kitûnõ eredménnyel) mikor már meglehetõsen tájékozott volt az aktuális politikai életben, mind a szektort, mind pedig a Birodalmat illetõen. A szektor függetlensége csak papíron veszett el, hiszen a katonai vezetõk sem tagadták meg maguktól a földi lét múló élvezetét, és az Anoat szektor ki is használta ezt a hozzáállást, amely a Birodalom hadseregén belül meglehetõsen népszerû lett.
A Feaer család úszkált a pénzben, a magánélet mégsem volt felhõtlen, bár ez a sajtó elõl mindig is gondosan el volt titkolva. A Sullivan család hírén nem esett folt, eltekintve néhány kisebb bulvárlapban megjelent –néha aggasztóan igaznak bizonyult- cikktõl. Míg az apa folyamatosan üzleti utakon volt, (mondhatjuk, hogy más szerelme nem is nagyon volt, mint a tárgyalóasztal és a véget nem érõ cselek a szférában) Will egyre súlyosabb összetûzésbe keveredett édesanyjával, aki fiának a vagyonos családok gondtalan életét szánta, mivel ez erõsen növelte volna a család reputációját a szektor többi gazdag família körében. De William mást akart. A politika érdekelte. A hatalmi játszmák. Miután végképp megmakacsolta magát a családi fészekben, befejezte a középiskolát, és az Anoati központi egyetem politológia szakán kezdett tanulni.
Most már elérkezettnek látta az idõt, hogy a politika sekélyes talajára lépjen. 19 éves volt, mikor pár barátjával megalapították Az Anoati Ifjúsági Egyesületet, amely kevesebb, mint egy év alatt 33 milliós taglétszámra tett szert a szektorban s a szervezetet az apja pénzébõl finanszírozta, aki már évek óta a munkájának élt. Az egyesület feladata az ifjúság képviselete volt a nemzetközi szervezetekben, valamint az Anoati ifjúság segítése minden fronton. William, bár cseppet sem érdekelte az Anoati ifjúság, jól szervezett erõt akart kovácsolni belõlük, amely késõbb jó politikai hajtóerõnek bizonyult, bár szenátusi helyet nem sikerült szereznie a szervezetnek. Az egyetemen is számos helyzetet vészelt át, az AIE elnökeként. A diploma megszerzése után (ami röpke 3 évébe került csupán), Will gyakornoknak jelentkezett a Gerrenthum szenátora mellé, és az egyesületet használva könnyedén elérte, hogy meg is kapja a posztot. Ekkor volt 22 éves. A szenátor, egy idõs férfi volt, bizonyos Johann N. Speaken, vagy, ahogy a hivatalban becézték „vaskalapos”. Egy idõs férfi, roppant erkölccsel és hihetetlen politikai érzékkel, amit épp az elõbb megnevezett tulajdonsága miatt nem tudott kihasználni.
Miközben William tulajdonképpen átvette a munkát az öregúrtól, aki már alig bírt ébren végigülni egy szenátusi ülést, és az egészsége is meggyengült, Will anyja is súlyosan megbetegedett. A fiú nem nagyon törõdött vele. Személyesen legalábbis nem. Apjától már régen átvette a birtokok, és a helyi vállalatok vezetését, miközben õ a világot járta, hogy „új piacok” után kutasson. Fia pontosan tudta, hogy ez csak álca, és apja már rég felhagyott a munkával. Idõsödött, és ahogy megérezte magán a halál érintését, rögtön belevetette magát az életbe, amit eddig elvett tõle a szakadatlan munka. A fiú a legkiválóbb orvosokra és ápolókra bízta anyját, de a betegség lassan maradandó agykárosodásokat okozott a nõnek. Fia tehát visszatért a politika színpadára, és apja pénzébõl gazdálkodva a Coruscantra költözött, onnan irányítva a hatalmas Feaer üzleti birodalmat. 2 évvel a gyakornoki állás megszerzése után Will már kisebb üzleti körök támogatását élvezte, így képes volt megváltoztatni a törvényeket, és leültetni egymással a vezetõket, míg végül õ lett a bolygó képviselõje a szenátusban. Idõközben apja hazatért világ körüli útjáról, és a fiát okolta felesége betegségéért, legalábbis annak súlyosbodásáért. Az öreg a végére kicsit szenilis lett, jegyezte meg fia nem egyszer. Edward Feaer végül kitagadta fiát az örökségbõl (illetve minden vagyonát egy alapítványra hagyta) ami súlyos csapás volt az ifjú szenátornak. Azonban Will képes volt megállni a saját lábán, így megszakította a kapcsolatot apjával, aki hasonlóan feleségéhez, kissé elbutult. Ezt fia az öregedés számlájára írta, mindazonáltal örült neki, hogy apja már nem vette hasznát hatalmas vagyonának, hogy keresztbe tehessen neki. Coruscanti lakását, kapcsolatai révén sikerült fenntartania, ahogy mérsékelten fényûzõ életmódját is. Edward Feaer 78 éves korában a szektornak tett szolgálataiért megkapta az Anoati Báró címet, mely halálával (amely 3 hónappal a cím átadása után következett be) a fiára szállt.
Név: William Feaer
Faj: Ember (humán)
Kor: 24 éves
Szül. Bolygó: Gerrenthum
Nem: Férfi
Kaszt: Gerrenthum képviselõje, szenátora, az Anoat szektor Bárója
Felszerelés: kisebb tárgyak (adatlap, komlink, kreditchipek, ruhák), egy lakosztály a Republica 500-ban, egy suhanó.
Külsõ megjelenés: 184 centi magas, hosszú egyenes szálú szõke haj, vékony, de izmos testalkat. Szép metszésû arc, kifejezetten jóképû férfi, egyenes testtartású, mozgása az arisztokrácia könnyedségével jellemezhetõ. Külseje ápolt, öltözködése elegáns.
Jellem/ személyiség: Will kifelé megnyerõ és nyílt személyiségû, belül azonban lenézõ, szarkasztikus és nihilista hozzáállás jellemzi. Igazi színész, mindig azt az oldalát mutatja, amellyel a legmegnyerõbb lehet. Kapzsi, öntelt és a végsõkig tartja magát a „cél szentesíti az eszközt” elvhez. Ugyanakkor kitartó, fáradhatatlan és kitûnik az intelligenciájával. Meglehetõsen rasszista beállítottságú a nunhumánokkal szemben.
Igazi szoknyavadász, a nõk a gyengéi. Emellett hiú és kegyetlen a nála gyengébbekkel szemben.
Elõtörténet:
William Feaer 35 évvel a Yavini csata elõtt látta meg a napvilágot a Gerrenthumon. Az Anoat szektor, amelyre még a Birodalom sem tudta teljesen rátenni a kezét, nagyrészt politikailag független területekbõl állt. William apja, Edward Feaer a szektor egyik legjobban befutott üzletemberének számított, és büszke is volt sikereire. Bár Edward remek üzleti érzékkel rendelkezett, ezen senki nem csodálkozott. Ugyanis 13-14 generációra visszamenõen, a Feaer családot az üzleti sikerek és a folytonos szerencse kísérte. Bár Edward élhette volna a gazdagok egyszerû, henye életmódját, õ mégis a vállalatok, szerzõdések, és a furmányos üzleti trükkök birodalmát választotta. 27 évesen elvette William anyját, aki egy szintén igen gazdag család legkisebb leányának számított. Az apa, bár évek kellettek hozzá, de megértette a fiával: a házassága csakis üzleti alapon köttetett. Mint egy szerzõdés.
A friss házasok sokáig nem voltak képesek gyermeket nemzeni, míg végül –Edward már 54 éves volt akkor- megfogant egy fiúgyermek.
A kis William korán kitûnt az üzleti szféra, a közélet, és a politika iránti rajongásával. Már középiskolás éveit taposta, (kitûnõ eredménnyel) mikor már meglehetõsen tájékozott volt az aktuális politikai életben, mind a szektort, mind pedig a Birodalmat illetõen. A szektor függetlensége csak papíron veszett el, hiszen a katonai vezetõk sem tagadták meg maguktól a földi lét múló élvezetét, és az Anoat szektor ki is használta ezt a hozzáállást, amely a Birodalom hadseregén belül meglehetõsen népszerû lett.
A Feaer család úszkált a pénzben, a magánélet mégsem volt felhõtlen, bár ez a sajtó elõl mindig is gondosan el volt titkolva. A Sullivan család hírén nem esett folt, eltekintve néhány kisebb bulvárlapban megjelent –néha aggasztóan igaznak bizonyult- cikktõl. Míg az apa folyamatosan üzleti utakon volt, (mondhatjuk, hogy más szerelme nem is nagyon volt, mint a tárgyalóasztal és a véget nem érõ cselek a szférában) Will egyre súlyosabb összetûzésbe keveredett édesanyjával, aki fiának a vagyonos családok gondtalan életét szánta, mivel ez erõsen növelte volna a család reputációját a szektor többi gazdag família körében. De William mást akart. A politika érdekelte. A hatalmi játszmák. Miután végképp megmakacsolta magát a családi fészekben, befejezte a középiskolát, és az Anoati központi egyetem politológia szakán kezdett tanulni.
Most már elérkezettnek látta az idõt, hogy a politika sekélyes talajára lépjen. 19 éves volt, mikor pár barátjával megalapították Az Anoati Ifjúsági Egyesületet, amely kevesebb, mint egy év alatt 33 milliós taglétszámra tett szert a szektorban s a szervezetet az apja pénzébõl finanszírozta, aki már évek óta a munkájának élt. Az egyesület feladata az ifjúság képviselete volt a nemzetközi szervezetekben, valamint az Anoati ifjúság segítése minden fronton. William, bár cseppet sem érdekelte az Anoati ifjúság, jól szervezett erõt akart kovácsolni belõlük, amely késõbb jó politikai hajtóerõnek bizonyult, bár szenátusi helyet nem sikerült szereznie a szervezetnek. Az egyetemen is számos helyzetet vészelt át, az AIE elnökeként. A diploma megszerzése után (ami röpke 3 évébe került csupán), Will gyakornoknak jelentkezett a Gerrenthum szenátora mellé, és az egyesületet használva könnyedén elérte, hogy meg is kapja a posztot. Ekkor volt 22 éves. A szenátor, egy idõs férfi volt, bizonyos Johann N. Speaken, vagy, ahogy a hivatalban becézték „vaskalapos”. Egy idõs férfi, roppant erkölccsel és hihetetlen politikai érzékkel, amit épp az elõbb megnevezett tulajdonsága miatt nem tudott kihasználni.
Miközben William tulajdonképpen átvette a munkát az öregúrtól, aki már alig bírt ébren végigülni egy szenátusi ülést, és az egészsége is meggyengült, Will anyja is súlyosan megbetegedett. A fiú nem nagyon törõdött vele. Személyesen legalábbis nem. Apjától már régen átvette a birtokok, és a helyi vállalatok vezetését, miközben õ a világot járta, hogy „új piacok” után kutasson. Fia pontosan tudta, hogy ez csak álca, és apja már rég felhagyott a munkával. Idõsödött, és ahogy megérezte magán a halál érintését, rögtön belevetette magát az életbe, amit eddig elvett tõle a szakadatlan munka. A fiú a legkiválóbb orvosokra és ápolókra bízta anyját, de a betegség lassan maradandó agykárosodásokat okozott a nõnek. Fia tehát visszatért a politika színpadára, és apja pénzébõl gazdálkodva a Coruscantra költözött, onnan irányítva a hatalmas Feaer üzleti birodalmat. 2 évvel a gyakornoki állás megszerzése után Will már kisebb üzleti körök támogatását élvezte, így képes volt megváltoztatni a törvényeket, és leültetni egymással a vezetõket, míg végül õ lett a bolygó képviselõje a szenátusban. Idõközben apja hazatért világ körüli útjáról, és a fiát okolta felesége betegségéért, legalábbis annak súlyosbodásáért. Az öreg a végére kicsit szenilis lett, jegyezte meg fia nem egyszer. Edward Feaer végül kitagadta fiát az örökségbõl (illetve minden vagyonát egy alapítványra hagyta) ami súlyos csapás volt az ifjú szenátornak. Azonban Will képes volt megállni a saját lábán, így megszakította a kapcsolatot apjával, aki hasonlóan feleségéhez, kissé elbutult. Ezt fia az öregedés számlájára írta, mindazonáltal örült neki, hogy apja már nem vette hasznát hatalmas vagyonának, hogy keresztbe tehessen neki. Coruscanti lakását, kapcsolatai révén sikerült fenntartania, ahogy mérsékelten fényûzõ életmódját is. Edward Feaer 78 éves korában a szektornak tett szolgálataiért megkapta az Anoati Báró címet, mely halálával (amely 3 hónappal a cím átadása után következett be) a fiára szállt.