Jansen Aalsten
Mar 2, 2009 18:23:09 GMT 1
Post by Jansen Aalsten on Mar 2, 2009 18:23:09 GMT 1
Jansen Aalsten
Az Aalsten család címere
Az Aalsten család címere
- Név: Jansen Aalsten
- Faj: ember
- Kor: 22
- Születési Bolygó: Lekua IV
- Nem: férfi/hím
- Kaszt: a Lekua IV szenátora
- Felszerelés: adattábla, kredit kártyák, egy westar 34-es sugárvetõ, ruhakészlet minden alkalomra, több funkciós karperec, tolmács droid
- Hajó: Egy nubian típusú csillaghajó
- Külsõ megjelenés: Jan fiatal, nagyon jóképû, vékony, de sportos felépítésû egyén, 188 cm magas és 82 kg súlyú, (viszonylag) rövid barna haja van, zöldes barna szeme. Igyekszik mindig elegánsan, divatosan mutatkozni a nagyközönség elõtt. Egyenes testtartású, büszke járású személy, megjelenése tiszteletet parancsoló, csodálatot és irigységet kiváltó.
- Belsõ tulajdonságok: Karizmatikus személy, igazi vezetõ egyéniség, gyõztes típus. Számos erény sorolható fel listáján, mint a megfontoltság, a magabiztosság. Fiatal kora ellenére nincs a galaxisban humán vagy nonhumán, aki ne ismerné el tehetségét, és hogy rendkívül kemény politikai ellenfél. Retorikai stílusa lehengerlõ, éppen ez emeli sokszor riválisai fölé. Sokan nagyképûnek tartják, de jellemének ez a stílus vagy inkább a másokhoz való hozzáállás is szerves részét képezi. Különösen a nonhumánokkal szemben vannak elõítéletei, de gyakran tesz humán fajtársaira is degradáló megjegyzést. Nem szeret veszíteni, nem is jellemzõje, így vált törtetõ, akarnok típussá, aki megszerzi azt, ami kell neki, az eszközök között sosem válogat. Politikai tehetsége mellett szót érdemel párját ritkító üzleti érzéke is, amivel ideje korán megalapozta jövõjét. Nehezen viseli, ha megpróbálnak keresztül nézni rajta. Két dolgot utál kimondottan az életben: ha hülyének nézik, pedig cseppet sem az és ha valamit fölöslegesen kell csinálnia és ezzel rabolják idejét. Hiszen az idő pénz, azt pedig senki sem veszi jó néven ha vagyonát ellopják.
Számos pozitív tulajdonságát persze ugyanúgy hátrányára is fordíthatják a hozzáértõk, legendásan hiú természete nem minden esetben válhat elõnyére és a fiatalság olyan „bûnnek” minõsül, amit csak intelligenciájával tud kompenzálni.
Elõtörténet:
I. A családról általánosságban:
Az Aalsten család több évszázados múlttal rendelkezik, igazi arisztokrácia családnak minõsül, a nagy õsök még a nabooi nemességet képviselték, de az évszázadok során szerteszéledtek a galaxisban, így jutottak el a Centralitás szektorba is, ahol pár száz év alatt megvetették a lábukat és lettek a szektor legbefolyásosabb és uralkodó családja. A Centralitás szektor gyarmatosításában is részt vett a család, hiszen a nabooi nemesi családok voltak ennek a projektnek a zászlóshajói, és ezek a gyarmatosító családok a bolygó legõsibb családjai, értelemszerûen a legnagyobb tiszteletnek és befolyásnak is õk örvendenek.
A hosszú idõ alatt, mind a Köztársaság, mind a Birodalom idején a család szépen gyarapította vagyonát. A nagy korszakok alatt a család névjegyévé vált a nacionalista illetve rasszista felfogás, éppen ezért különösen ellenszenvesen viseltetett a család minden tagja az általuk csak söpredéknek nevezett nonhumánok iránt, illetve ezért is élvezett a Lekua IV. kiemelt figyelmet a Birodalomtól. Napjainkra az Aalsten család egy olajozottan mûködõ klán családdá változott, hatalmas tõkével és kifogyhatatlan üzleti lehetõségekkel. Ennek fényében nem túlzás az „Aalsten Birodalom” név, amit sokan ráaggattak a családra és vállalataikra.
I./A A Köztársaság idején:
A Naboo, amely az Aalsten dinasztia egykori törzshelye volt. Õsi család, a legnagyobbak és leggazdagabbak közül kerültek ki, az évek során a jó beházasítással gondosan ügyeltek a tiszta, arisztokratikus vérvonal tovább örökítésére. Elsõsorban a bortermelés és a különféle nagy szakértelmet igénylõ iparcikkek piacán mozgott a család, így járulván hozzá a Naboo felemelkedéséhez, bár a nabooi plazmakitermelés 34 %-a is a család birtokában volt, vezetõ szerepet betöltve ezzel a bolygó energiaellátásában.
Oleg Aalsten (a Birodalom megalakulása elõtt 623 évvel) volt az az ambiciózus fiatalember, aki felismerte, hogy a nabooi lehetõségek vészesen beszûkültek, a családok egymás torkának fognak ugrani, ha a helyzet nem változik. Éppen ezért rengeteg pénzt ölt bele a majdani kolonizálásokba, feltett szándékává vált elhagyni a bolygót és saját világot teremteni, egy helyet ahova el lehet vinni azokat az eszméket, amiket képviselt, a nabooi finomságot és eleganciát, egy helyet, ahol új életet kezdhet, és amit saját képére formálhat. A pénz és újabb üzleti lehetõségek ez esetben másodlagos szempontot képviseltek. Több éves utazásai és kalandozgatásai során jutott el számos hozzá hasonlóan gondolkodó nemesi bajtársával a Lekua rendszer IV. bolygójára. A bolygó nyújtotta lehetõségek valósággal lenyûgözték az oda tévedõket, így döntöttek úgy, hogy ez lesz az a planéta és rendszer, ahol letelepednek, és új életet kezdenek, felvirágoztatják az akkor még vad világot, ahol ember még nem járt. A rendszer többi bolygólyával akkor még persze nem foglalkoztak, az érzékelõk adatira hagyatkozva elfogadták, hogy a legalkalmasabb bolygón szálltak le.
51 elsõ gyarmatosító család alapította meg az elsõ kormányt, aminek elsõdleges feladata akkor még a szükséges munkálatok koordinálása volt. A családok minden pénzüket a városépítésre fordították, illetve a szükséges eszközök beszerzésére. Rengeteg szakember települt le ekkoriban a bolyóra, szós szerint importálta a bolygó az embereket, nyilván megválogatva, hogy kiket engednek letelepedni. Építész-, bánya- és gépészmérnökök hada költözött így a bolygóra, jó részük a szakma krémjét képezte. Ekkorra datálódik a bolygó finomtechnika iparának kialakulása és folyamatos fejlõdése, szárnyalása, hiszen egy több száz éves hagyományon alapult. De hatalmas hitelek felvételére is szorultak. Idõvel persze további családok érkeztek, sõt más rendszerekbõl, bolygókról is, hogy szereplõi és részesei legyenek egy új hatalom és birodalom felemelkedésének. Az elvégzendõ feladatokból minden lakos kivette a részét, ki pénzzel, ki szaktudással, volt, aki pedig dolgos kézzel. A munkálatok akkori viszonylatban is megdöbbentõen gyorsan haladtak, a letelepedés után 7 évvel fejezõdött be az elsõ város, a fõváros építése, amelyet Alcatras-nak neveztek el. A város természetesen az évszázadok alatt egyre csak bõvült, míg egy hatalmas metropolisz nem lett.
A népesedõ társadalom megkívánta, hogy bizonyos alapvetõ törvényeket, alkotmányos jogokat lefektessenek, illetve meghatározzák a bolygó államformáját, a vezetõk kilétét. A bolygó államformáját az 50+1-es szabálynak megfelelõen alakították ki, vagyis egy olyan rendszert hoztak létre, ahol az 51 család egy-egy tagja alkotja a kormányt, és ezt a tanácsot vezeti az a bizonyos 51-ik tag, a Kormányzó, aki adott esetben a mérleg nyelve. A hatalmi harcokból végül Oleg Aalsten került ki gyõztesen, akinek elévülhetetlen érdemei voltak, hogy akkor bári is a bolygón volt egyáltalán, nem volt tehát nehéz meggyõzni a többséget „trónkövetelésének” jogosságáról. A kormányzó tanács mellé létrehozták az egyes minisztériumokat, hogy politikai gépezetük olajozottan mûködjön és tényleg mindenhova a megfelelõ emberek kerüljenek.
Oleg Aalsten késõn érõ típusként idõsen is házasodott, az egyik (leggazdagabb) alapító család legidõsebb lányát vette feleségül, bár a család ellenezte a házasságot, aminek elsõsorban a férfival való hatalmi rivalizálás volt az oka. Késõbb egy fiuk született és egy lányuk. A nõ nála 27 évvel volt fiatalabb, ennek tudható be, hogy hamar meg kellett élnie férje halálát. A nõ beleroppant, bánatában követte a férfit, így az akkor még csak 7 éves fiút és 11 éves lányt elsodorták a hatalomra éhezõ családok, árvaházba kerültek. A lányt két év múlva adoptálták a nagyszülõk, akik talán elveszített lányukat vélték felfedezni a serdülõ gyermekben. A fiú, egy bizonyos Ted Aalsten magára maradt, talán mert õ inkább apjára hasonlított, így az anyai ági nagyszülõk némi undorral tekintettek rá. Nap, mint nap el kellett viselnie sorstársainak fizikai és verbális bántalmazását. Abban a korban, amikor az ember személyisége kialakulóban van, épp akkor érte az a sorozatos atrocitás a nonhumánok részérõl, ami egy gyûlölködõ, rasszista emberré változtatta. Nonhumánok, akik egy új esélyt láttak a bolygóban, és akik szépen elkezdtek özönleni a Lekua IV-re. Ted céltudatos, törtetõ emberré változott, aki semmire nem vágyott jobban, mint a bosszú, amivel eltörli az életre nem méltó egyedeket a bolygó felszínérõl. Sokat hallgatta kisgyermek korában apja kalandos és elvarázsoló történeteit, hogyan szálltak le a bolygóra és hogyan vették birtokba azt. Ted pedig méltánytalannak érezte, hogy az alapító honatyák miért hagyták az undorító nem emberi lényeknek a letelepedést, akik ráadásul minden féle bûnözõk vagy menekültek, vagy csak szimplán koldusbotra jutott senkiházik. Az pedig mindennek a teteje, hogy éppen ezekben az években gyûrûzött be egyfajta liberális szemlélet, aminek köszönhetõen a kormányban már nonhumánok is képviselték fajukat. 18. életévét betöltvén hagyhatta el a számára mindig is csak börtönként illusztrált árvaházat, ahol addigi életének felét eltöltötte. Nem volt képesítése, se vagyona, semmije. Az egyetlen tulajdona egy darab kártya volt, amin egy lakcím szerepelt, rajta nõvére elérhetõsége.
Felkereste hát a rég nem látott lányt. A cím nem mondott semmit, nem véletlenül érezte magát kényelmetlenül, amikor a gazdag negyedbe érkezett. Bár ereiben nemesi, arisztokratikus vér csörgedezett, a hosszú évek nyomora és nélkülözése elfeledtette vele, milyen is a pompa és fényûzés. Nõvére egy gazdag bankár feleségévé lépett elõ még másfél éve, õ sem számított ilyen váratlan meglepetésre. Sok megbeszélni valójuk volt. Akartan, akaratlanul is a pénz került szóba, aminek híján volt a fiatal és kicsit csapzott Ted. A nõ közbenjárásával kapott nagyobb összegbõl megnyíltak elõtte a kapuk, lehetõséget kapott, hogy kezdjen valamihez életével Elfogadta, de nem használta, a helyi bankba rakta. Nem tudta mit is kezdjen vele, hát nem akarta eltékozolni. Fiatal volt, tettre kész, de semmihez sem értett. Utolsó gondolatként belépett a seregbe. Jó képzést kapott és a több mint két évtizedes szolgálat eredményeképp lett a szárazföldi erõk fõparancsnoka. A seregben ismerkedett meg késõbb feleségével a kiképzés során. Volt már családja, három fia semmit sem nélkülözött. De a nagy terv, hogy a „nonhumán mocskok” eltörlése szükségszerû, már nem volt megvalósítható, bár még forrt benne a harag. Fiai ebben a mentalitásban nõttek fel…
A legidõsebb fiú hivatalnok lett, a középsõ apja után a seregbe vonult, de a tengerészgyalogsághoz. Késõbb a fiú az oseoni kalóztámadás során vesztette életét egy nonhumán horda támadása után. A legkisebb fiú bankár lett, ez az ág képviselte innentõl a család bankár tevékenységét generációról generációra. A legidõsebb fiú, Graham Aalsten sokra vitte, 46 éves korára a bolygó kormányzója lett. Még életben maradt öccsét tette a késõbbi pénzügyminiszterré, így megkezdõdhetett a család politikába való újbóli betörése. Graham, mint apjához és annak eszméihez leglojálisabb férfi, kötelességének érezte, hogy beváltsa apjának tett ígéretét és megvalósítsa annak álmait. A család történetét õ is ismerte, tudta, hogy milyen kötelezettségekkel is jár az Aalsten név. Úgy gondolta hatalmával és pozíciójával lehetõséget kapott arra, hogy a bolygót visszatérítse a megfelelõ fejlõdés irányba, abba az irányba, amit még a gyarmatosítás kezdetén tûztek ki célul a családok. Törvénybe iktatta, hogy a kormányt csak a gyarmatosító családok tagjai képviselhetik a kormányban, így kizárván minden nonhumánt, illetve haszonlesõt a politikai játszmákból. Ez persze sok embernek nem tetszett, a befolyással bíró õsi családok viszont örömmel fogadták, így történhetett meg az, hogy a kormányzót a fia követte a hatalmon, hiszen a kormányzó tanács remélte, hogy a fiú hasonlóan kedvezõ módon fogja irányítani a bolygót.
A következõ generációt képviselõ 7 gyerek közül (5 fiú, két lány megosztásban) már négyen is a szektor kormányzatában foglaltak helyet, az egyik fiú, bizonyos II. Graham Aalsten pedig apja nevével takarózva a bolygó kormányzója lett. A fiú gyenge idegzetû, rasszista, kegyetlen zsarnok volt és hamarosan diktatórikus tervei is kiütköztek, aminek következtében a bolygó élére állt, véres leszámolásokat eszközölve a nonhumán népességen. Az elsõ forradalom is az õ idejére tehetõ, továbbá innentõl kezdve a nonhumánok illetve emberek közötti viszony végképp elmérgesedett. A nonhumánok ekkor kezdték meg tömeges kivándorlásukat a rendszer többi bolygójára, igaz, sok ember is velük tartott. Végül saját öccse, az akkori hadügyminiszter Morten Aalsten vezette katonai puccs döntötte meg a rémuralmat, majd Morten elfoglalta Lekua IV vezetõ posztját, továbbá a bolygó államvezetésének megreformálásba kezdett. Gátlástalanul megengedhetett magának bármit, a nép a hõs megmentõt látta benne. Az õ nevéhez fûzõdött a kormányzó tanács eltörlése is. A bolygó hivatalos, máig is érvényben lévõ államformája prezidenciális köztársaság lett, élén Morten Aalsten Kancellárral. Rendeletei szerint a kancellári pozíció örökíthetõvé vált, amennyiben a parlament is áldását adja az utódra, ehhez kétharmados többségre volt szükség. Morten biztosította a következõ generációnak a hatalomra kerülését, miután igyekezett minél több hozzá és az Aalstenekhez hû embert kormányzatába és az újonnan létrehozott parlamentbe építeni. Elégedetten hallhatott meg, a nép hõsként ünnepelte, pedig egy díszes csomagolásban eladott diktatúrát hagyott maga után.
Fia, Larson Aalsten fiatalon kerülhetett hatalomra, egy szem fiúként azonban nem kellett vetélkedésre számítania. A szektor legnagyobb bányásztársasága, a vezetõ lányával kötött házasság után hamarosan kezébe került, így a cég felfuttatása sorolható fel elsõdleges érdemei között. Késõbb a céget állami kézbe vette és minden ércet, fémet, nyersanyagot, amit a bolygón ki lehetett termelni, azt állami monopóliummá tette. A bankrendszer illetve a galaxis egyik vezetõ bányásztársulata is kézben volt, nem beszélve az állami hatalomról, amit a néhai Morten jóvoltából lényegében örököltethetõ címmé avanzsáltak, igaz, a kormány igyekezett demokratikusan kormányozni. Így teltek a békés évtizedek, egyik Aalsten a másik után ült a kormány élén, miközben a bolygó fejlõdése töretlen volt.
A szektor függetlenségét élvezhette a régi Köztársaság alatt, de az üzletet nem vetették meg a kor uralkodó rendszerével, így fellendülõ gazdasági helyzet jellemezte a szektort és minden bolygóját, ahol az értelmes élet valamilyen formája jelen volt. Stabil gazdaság épült ki, a rendszer bolygói között pedig tisztességes kereskedelem, ideiglenesen mélyre temetve a régi sérelmeket, de nem megfeledkezve róluk.
Az állami kézben lévõ Carbonarium Corp. ez idõ tájt egy új erõforrást fedezett fel. A tengerek mélyén található lekonium (bõvebben késõbb) kiváló üzleti lehetõséget biztosított a családnak és bolygónak egyaránt. Több éves vizsgálat és kitermelés után kezdték meg az ipari felhasználását.
I./B A klónháborúk alatt:
A klónháborúk, mint minden nagyobb harc, ami a galaxis történetében volt, ez is rányomta bélyegét többek között a Centralitás szektor addig töretlennek mondható fejlõdésére. A szektorban mindennapossá váltak a kalóztámadások, és a Hutt ûrrel való szomszédsága miatt a szektor határát is elérték kisebb ütközetek, illetve a szállító hajók gyakran szelték át a rendszert. A bolygón ekkor lendült fel a hadiipar, az akkori vezetõ, Svenson Aalsten szükségszerû lépésnek tartotta a bolygó védelmének megerõsítését, illetve elérkezettnek látta az idõt arra, hogy a rendszer többi bolygójára is kiterjesszék a Lekua IV hatalmát, befolyását. Svenson milicista alapokra helyezte a szektor igazgatását, és sikerrel védte a szeparatisták, illetve a fosztogató kalózoktól a bolygókat. Növelte a közbiztonságot, így lényegében a bûnözés teljesen megszûnt, amit elõsegített a szigorú börtönbüntetések és ítéletek, a megfelelõ propaganda és persze az elfogadható életszínvonal a tömegeknek. Õ hozta létre az elsõ titkosszolgálatot is, amely, mint késõbb kiderült, rengeteg hasznot hajtott a kormánynak, a bolygónak, a szektornak. Uralkodására tehetõ a szektor legnagyobb csempész bandájának felszámolása is, többek között a frissen létrehozott titkosszolgálat elsõ nagy diadal volt ez.
A háború ideje alatt bekövetkezõ gazdasági válság okán rengeteg cég ment csõdbe galaxis szerte, a bolygó befektetõi azonban nem panaszkodhattak, az állam az évek alatt felhalmozott tõkébõl igen bõkezûen támogatta a külsõs vállalatokat és cégeket, hogy a gazdaság stabilitását megõrizzék és a bolygót továbbra is a befektetõk vonzó céltáblájává tegyék. Az államkassza, ha nem is teljesen, de igen jelentõsen megcsappant, szerencsére azonban a kormány áthidalta a nehéz idõszakot és megõrizte az egyensúlyt. A neheze azonban még hátra volt.
A háborúk okozta költségek és bizonytalanságok, bosszankodások azonban mind semmik voltak ahhoz képest, ami az utolsó években kitört. A szektor három másik lakott bolygója titkos szövetségre lépett egymással és a huttokkal, illetve néhány kalózbandával. A háromhatalmi egyezmény értelmében a cél a Lekua IV. és az onnan a nonhumánokat kiûzõ emberek elpusztítása, elfoglalása, kizsákmányolása, rabszolgasorsba taszítása volt. A három bolygó nonhumán vezérkara elérkezettnek látta az idõt arra, hogy kilépjenek a „nagy testvér”, a szektor negyedik bolygójának árnyékából.
Így tehát a második lekuai forradalomban ismét a nonhumánok játszottak fõszerepet, megelégelve a másodhegedûs szerepét. Véres harcok tomboltak az ûrben és szárazföldön egyaránt, a támadások meglepetésként érték a Lekua IV-t, de a bolygó védelmi erõi hõsiesen kitartottak. Az egykoron páratlan szépségû és nagyon fejlett bolygó majdnem elpusztította magát, a mérnöki mestermûvek, a csodálatos városok nagy része hatalmas károkat szenvedett, a bolygó romokban hevert. 29 milliárd lakosából mindössze 13 milliárd maradt, de a harcok okozta problémát már csak a Birodalom ideje alatt sikerült megoldani…
I./C A Birodalom idején:
A Lekua IV lényegében tudatosan sodródott a Birodalom karjaiba, akik örömmel segítettek egy ilyen gazdag és fejlett bolygón, fél év után leverték a nonhumán lázadást, így a megmaradt lakosságnak mindössze 2,6 %-a volt nem emberi lény. A Birodalom idejének elsõ tíz évében a gazdaság talpra állt, ismét megindult a fejlõdés, amibõl az Aalstenek is megszedték magukat. A Birodalom egyre nagyobb mértékben számított a szektorra, ez egy ideig igen jól jövedelmezõ forrásnak bizonyult, a család is profitált az együttmûködésbõl. A bolygó segítségével a Birodalom lassan bekebelezte az egész szektort, központi szerepet szánva ezzel a Lekuának IV-nek, amivel a bolygó végre a nekik kijáró hatalmat és elismerést kapta. Az új felállás új kormányzati arcokat is igényelt, ekkor került hatalomra Jan nagyapja, Jörgen Aalsten, Svenson Aalsten nemzeti hõs gyermeke. A megcsökkent lakosság miatt a munkaerõhiányt robotokkal, droidokkal kellett pótolni, szerencsére az évszázados múlttal rendelkezõ finomtechnika és mechanika ipara minden ilyen jellegû problémát elhárított, munkát adva minden rászorulónak. Az újjáépítést elsõsorban birodalmi tõkébõl fedezte a bolygó, illetve hatalmát felhasználva, az uralma alá került bolygók kisajtolásából. Ráadásul az Aalsten féle bankrendszer felügyelt minden pénzügyi tranzakciót a szektoron belül, továbbá egy agresszív katonai támadás ellen is biztosította a bolygót, hiszen nem egy birodalmi tiszt vagy vezetõ tárolta a lekua-i bankokban a pénzét. A hatalmas embertömeg (és immáron gép tömeg is) 10 év leforgása alatt szebb állapotba hozta a bolygót, mint az valaha volt. Modern, impozáns épületek, semmi sem hiányzott. Az épületek minden embernek kényelmes, modern hajlékot biztosítottak, a nagyszámú lakosság ellenére is a nyomornegyedek szinte teljesen eltûntek. A fényépítészet varázslatával pedig a városok épületeit csodálatosan kivilágították, ami páratlan volt a galaxisban. Új kormányzati épületet húztak fel a fõvárosban, hófehér falakkal. A város nagy figyelmet fordított a környezetvédelemre, így megõrizvén a város tisztaságát.
A bolygó erõsebb volt, mint valaha, így olyan területekre is figyelmet (és persze nem kevés pénzt) fordíthattak, amivel eddig kevesebbet törõdtek. Ilyen volt a turizmus, ugyanis rengeteg hotelt, kaszinót, szórakoztató komplexumot, parkokat hoztak létre. A szállodák a legmagasabb besorolásúak voltak, az állampolgárok azonban kedvezményesen vehették igénybe a bolygó minden szolgáltatását, így ezeket is.
Megkezdõdött a korszak fegyverkezése, de csak óvatosan, a kormánynak nem volt célja a Birodalom bizalmát elveszíteni és egyben ellenszenvét kiváltani. Az új fejlesztésû gépeket a rendszer vagy a szektor elhagyatottabb részein gyártották és tesztelték késõbb. Új technológiákat dolgoztak ki, jó részük birodalmi megrendelés volt, ugyanis a lekuai oktatás és képzés galaxis szerte ismert volt, így nagy szakértelmû tudósok százai várták a kitörési lehetõséget.
A birodalmi idõk lehetõséget nyújtottak, hogy a nonhumán népességet még inkább kisebbségbe szorítsák a bolygón, ekkor jöttek létre a ma is érvényben lévõ kiegészítõ szabályok, rendeletek, intézkedések. Megkezdõdtek a szigorított jogszabályok megalkotása. Még tovább fejlõdött az oktatás is. Lassan az élet minden területén megkülönböztetetté váltak a nem emberi lények, így hamarosan egy fajta vízumrendszert is kidolgozott a kormány, ami a nonhumánokat megint csak érzékenyen érintette.
I./D Egy új kor hajnalán, az Új Köztársaság ideje alatt:
A Birodalom bukásával a szektor elsõk között jelentette ki újbóli függetlenségét, késõbb az új Köztársaság alapítói közé emelkedtek, igaz ezt elsõsorban a gazdasági érdekek diktálták. Természetesen a Lekua IV tehetetlen volt a Centralitás Szektor Szövetségbõl való tömeges kilépés ellen, nem szándékozták ugyanis lerohanni és katonailag megszállni a többi szektorbeli bolygót, legalábbis egyelõre, ráadásul nem is lett volna rá lehetõségük. Így csendben, jó képet vágva az eseményekhez voltak kénytelenek hagyni mindent, így tulajdonképpen semmiféle kárt nem szenvedtek, de a kormány dúlt haragjában, egy befejezetlen játszmának titulálták az amúgy kierõszakolt szövetség felbomlását.
A család õrizte pozícióját minden téren, de a birodalmi támogatás hiánya õket is érzékenyen érintette. Szerencsére a bolygó és a család is több lábon állt, a lehetõségek adottak voltak, a birodalmi idõkben megkezdett építkezések, fejlesztések pedig már évek óta teljesen befejezõdtek. Az Új Köztársaság létrejöttével a nyersanyagok ára az egekbe szökött, már ami az exportot illeti, de ez csak jól jött a bolygónak, hiszen a 100 %-ig állami kézben lévõ Carbonarium Corp. rengeteget profitált a kialakult helyzetbõl.
A nonhumánok létszáma is megsokszorozódott a környezõ bolygókon, amit a család egyik tagja sem vett jó néven. A kezdeti idõszakban a bevándorolni kívánt nonhumánok vízumkérelmét még képes volt a kormány elutasítani, az Új Köztársaság megszilárdulásával azonban egyre nehezebben volt tartható a csõcseléknek titulált nem humán fajok betelepedése. Ez vezetett végül ahhoz, hogy a bolygó alapítói szerepe ellenére elhatárolódott a Köztársaságtól, amely a Klónháborúk alatt sem tudta megvédeni és most is csak az érdekei miatt számított a bolygóra, igaz ez fordítva is igaz volt.
A birodalom bukása után a szektorban is megváltoztak bizonyos helyzetek, jelentõs változások álltak be a szektor politikai életében is. Az Aalsten család politikai pályafutása és uralma Jörgen Aalsten halálával ért véget, miután egyik fia sem, sem Ronald, sem Grant nem mutatott hajlandóságot, hogy átvegyék apjuk és a család örökét, így a kancellári pozíció új családra szállt, természetesen az Aalsten-ek a tûz közelében maradtak, hiszen nem ingyen mondtak le a vezetõ tisztségrõl…
II. A család 2: Ronald Aalsten (a késõbbi Jan apja) óriási szerepet játszott fivérével karöltve abban, hogy a Birodalom- Köztársaság alkotta korszakváltást ilyen sikeresen átvészelje a család. Ronald az energiapiacban utazott, nem mellékesen a Carbonarium Corp államilag megbízott vezérigazgatója volt, míg testvére, Grant szintén államilag megbízott bankigazgató volt. Az idõsebb Ronald mindig is bolondult a pénzért, az üzletért, a legkevésbé sem érdekelte a politika, bár tehetségét nem vitatták, de a pénz világában otthonosabban mozgott. Ugyanez igaz volt öccsére, Grantre is, aki a családi kapcsolatokat felhasználva a banki szférába került, méghozzá nagyon fiatalon vezetõ pozícióba, igaz, rátermettsége és kvalitása bõven elegendõ volt ehhez.
Ronald 26 éves korában ismerkedett meg egy bizonyos Jennifer Morten nevû elbûvölõ hölggyel, aki egész véletlen az akkori kormányzó, Jörgen Aalsten (Roland apja) helyettese volt, lényegében a bolygó második legfontosabb személye. Az esküvõ elõtt, alatt és után is voltak rosszindulatú megjegyzések, sokan érdekházasságról suttogtak. Kapcsolatuk gyümölcse lett Jansen Aalsten, aki a birodalom bukása elõtt született 12 évvel.
III/A Nyugodt gyermekévek: A kis Jan nyugodt és nagyon jó anyagi körülmények között élhette mindennapjait, nem lehetett semmire sem panasza. A Birodalom korszakába született bele, ebbõl persze nem sokat érzékelt kisebb korában. Késõbb azonban megismerkedhetett a birodalmi eszmékkel, ami egybevágott a családi neveltetéssel is, így a fiúban hatványozottan élt az utálat más fajokkal szemben. Fiatal korában világosan látta az összefüggéseket, nem mellékesen rengeteget tanulmányozta a bolygó és családja történelmét, nem véletlen hát, hogy hamar kialakult benne egy saját világkép. A családi hagyományoknak megfelelõen úgy nevelték a fiút, hogy legyen büszke vérére és származására, szeresse és hûen szolgálja hazáját, vesse meg a söpredéket és harcoljon ellene. Jan tudta jól, hogy az 51 alapító családból mára már csak 11 maradt az övével együtt, akik még mindig figyelve a család férfiúi ági vérvonalának továbbörökítésére fenn maradtak. Jan erre rendkívül büszke volt, okkal gondolta, hogy az a 11 megmaradt család mindenkinél felsõbb rendû, így tehát õ maga is vezetõnek született. Mint minden õsi család tagja irányába, úgy felé is mérhetetlen tiszteletet tanúsított minden ember, ami egy cseppet sem feszéjezte a még gyermek lelkû Jansent. Bár a fiú tisztelte az idõseket, ami egy általános viselkedés és beidegzõdés volt minden lekuai emberben, ugyanezt a figyelmet és tiszteletet megkövetelte másoktól is, akik az évszázados hagyományoknak megfelelõen más családból származtak. Többek között ezért bocsátották el egyszer az egyik magántanárát, mert az Jan elmondása szerint kirívó stílust engedett meg vele szemben. A fiú tehát már fiatalon képes volt akaratát érvényesíteni, amit anyja és apja is elégedetten konstatált, elõbb azt remélvén, hogy fia lesz a bolygó egykori vezetõje, apja pedig egy sikeres üzletembert látott benne.
Mikor elérte azt a kort, a bolygó legjobb, elitrétegnek és az arisztokráciának fenntartott középiskolájába került. Annak ellenére, hogy a bolygó egyik, hanem a legbefolyásosabb családjának volt a tagja, iskolájába hasonlóan magas beosztású emberek gyermekei jártak. A bolygó legnagyobb befektetõinek, a parlament és a kormány tagjainak, illetve a bankárok fiai, lányai jártak vele együtt, tehát Jansen tudta, hogy nem árt minél több emberrel majdnem baráti kapcsolatba kerülni és jó viszonyt ápolni, hiszen jövõjének és karrierjének ez lehet a záloga. Akik most itt ülnek vele egy padban, a holnap vezetõi, a legbefolyásosabbak és leggazdagabbak, akik hatalmas üzleti birodalmakat, és hatalommal bíró pozíciókat örökölnek majd. Különösen jó kapcsolatot ápolt az elsõ percektõl fogva azokkal az emberekkel, akik a 11 még tiszta vérvonalú család leszármazottai voltak. Magukat csak aranyvérûnek hívták, ennek ellenére társaikra semmiféle degradáló jelzõt nem használtak. Mivel a lekuai gyerekekbe már fiatalon bele volt nevelve, hogy a társadalmi ranglétrán hol állnak és hogy mennyire számít a származás és vérvonal, így semmiféle problémát nem okozott senkinek, hogy elfogadja Jant és öntelt, nagyképû viselkedését, sõt sokan pont ezt a magabiztosságát irigyelték tõle vagy épp csodálták, követték érte, nyilván persze nem Jan volt az egyetlen, aki már tizenévesen kapcsolatokat akart kiépíteni. Ilyen ez a világ, az érdekek körül forog minden és a cél mindig szentesíti az eszközt, gondolta sokszor magában Jan.
Az iskolában jól tanult, édesanyja révén pedig már fiatalon nagy érdeklõdést mutatott a politika és történelem iránt. Tanárai ámulattal hallgatták minden feleletét, minden szónoklatát, ugyanis a fiú retorikai stílusa annyira megnyerõ volt és lebilincselõ fiatal kora ellenére, hogy a környezetében mindenki nagy jövõt jósolt a fiúnak.
Jan szellemi fejlõdése töretlen volt, amit az sem befolyásolt, hogy szüleit ritkán látta, mondhatni a fiú elõbb nõtt fel, mint sok kortársa. Apja elfoglalt személy volt, igazi üzletember, anyja pedig továbbra is a bolygó kormányzatában kapott szerepet, mint kancellár helyettes. A kevés együtt töltött idõ ellenére mindkét szülõ sokat adott a fiúnak, elsõsorban jó tanácsot a jövõjére nézve és hasznos tapasztalatot. Jan itta minden szavukat tudta, hogy a hatalomhoz két úton át vezet az út: az egyik út a pénz, a másik pedig a kapcsolatok, és mindkettõre szert tehet szülei révén. Hála a jómódú, gazdag, arisztokratikus életnek a fiú sokfelé járt a galaxisban, így megismerkedhetett sok más kultúrával, undorát legyõzve még néhány nonhumánok lakta bolygóra is eljutott, amolyan ismerd meg az ellenséget elvet követve.
A középiskolában jól tanult, igazi sikertörténet volt az övé, sokan talán sablonnak is neveznék, de a tény az tény maradt, tulajdonképpen egyenes út vezetett a legjobb egyetemek felé. Közkedvelt személy volt társai körében, akik felnéztek rá és elfogadták vezetõ szerepét a társaságban. Késõbbiekben ez a fajta kisugárzás és a gyermekkorban szerzett „barátságok”/ kapcsolatok segítették, hogy szenátor legyen illetve a társadalmi ranglétrán is elõkelõ helyet foglaljon el, de errõl majd késõbb. Tanárai csodálata egyáltalán nem származásának szólt, nem volt szó képmutatásról vagy áltatásról.
IV. Új csillag születik:
A lassan végzõs Jan belekóstolhatott az üzleti életbe is. Apja mindig is támogatta fiát politikai törekvéseiben, de titkon remélte, hogy inkább az üzlet felé kacsintgat majd fia idõvel és az állami mamutvállalatot lesz kire hagyni, így a család továbbra is vezetõ szerephez jut a bolygó életében. Nem csalatkozott fiában, hajlandóságot mutatott arra, hogy átvegye apja örökét, így a családfõ maga mellé vette és tanítgatta egy két üzleti fogásra, az arra amúgy is nagyon fogékony ifjút.
Iskolai tanulmányinak befejeztével az amúgy mentálisan rendkívül terhelhetõ Jan politológiát és galaktikus gazdaságtant tanult egyszerre a Köztársaság szívében, Coruscanton. Tinédzser korában sokat utazott, még õseinek szülõbolygóját, a Naboot is meglátogatta, amit egyébként csodálatosnak és mûvészinek tartott, Coruscant mégis újdonság volt számára, bár rengeteget olvasott a bolygóról és nem egy holofilmet látott a fõvárosról. A bolygó méretei nem lepték meg, sok hasonlóságot mutatott a Lekuával, bár az is igaz hogy szülõbolygója nem egy városbolygó volt. Amúgy is sokkal szebbnek tartotta a Lekuat, ami elmondása szerint nem csak kívül csillogott és nem csak a felsõbb szintek jelentettek vizuális élményt a látogatónak, mint Coruscanton, ahol az alsóbb rétegeken már sok szegénynegyed és szerény épület vagy lakás állt.
Két iskolát egyszerre végezve számos értékes kapcsolatra tett szert. Gyakran eszébe jutott, amit apja hangoztatott, a pénzbõl és a jó összeköttetésekbõl sosem elég. Barátjának mégis csak egy bizonyos Joseph Gilmar nevû fiút tekintett, akivel megdöbbentõen hasonló hullámhosszon mozogtak, de már a kezdetektõl fogva. A fiú például rengeteget mesélt neki egy Arian nevû bolygóról, ahol a nonhumán jelenlét felérne egy istenkáromlással. Bár Jan még nem hallott a bolygóról, biztosra vette, hogy egyszer ellátogat oda, akár új barátja vendégszeretetét élvezve. Josephel rengeteget beszéltek a galaxist érintõ problémákról, a nonhumánok társadalmi megítélésérõl és helyzetérõl, illetve egyes esetekre alkalmazható megoldásokról.
A hazai kapcsolatok, hozzá hû személyek után tehát rengeteg érdekes emberrel ismerkedett meg Jansen Coruscanton is, akik között volt olyan is, aki más szakon végzett. Így bõvült kapcsolatainak listája. A sikeres diplomázás után, ami mindkét karon jelest jelentett, nem volt kérdés, hol próbál elhelyezkedni. Édesanyja és kiváló diploma eredménye révén foglalhatta a Lekua IV. szenátori pozícióját, amit a nép is kitörõ örömmel fogadott, hiszen mindig nagy öröm volt, ha egy igazi hazafi képviselhette a népét a legrangosabb politikai eseményeken, márpedig Jansen, mint az Aalsten család sarja ilyen nacionalista, a hazájáért az utolsó szóig harcoló, fiatal, ambiciózus személyként volt számon tartva. Felháborodás talán csak a nonhumánok részérõl volt tapasztalható, akik szerették volna saját jelöltjüket viszont látni a szenátori székben, annak reményében, hogy jobb sors vár ez által rájuk, a jelenlegi kormány ugyanis a köztársasági tagságuk ellenére is hátrányosan különböztette meg a õket, azt a célt kitûzve, hogy a társadalom végleg homogén összetételûvé váljon. Sérelmeik ellenére azonban két vesztes forradalom után csekély létszámuk miatt is, nem mertek határozottabban fellépni, bár bíztak a többi szektorbeli bolygó támogatásában.
Szenátori kinevezése után kicsit váratlanul Jansen apja kórházba került, a szíve nem bírta a megfeszített munkatempót. Az idõsebb Aalsten szerencsére életben maradt, de mivel élvezni akarta vagyonát és életét, hát kiszállt az üzletbõl, fiára hagyva a Carbonarium Corp vezetését, amihez a kormány áldását adta. Így lett egyik pillanatról a másikra vezérigazgató Jan egy olyan bányász cégnél, ami a legnagyobb volt a szektorban és talán a galaxisban is csak a legnagyobbakkal egy lapon lehetett említeni. A Carbonarium Corporation a galaxis többi részén is jó hírnévnek örvendett, ráadásul számos partner-szektor vagy - bolygó volt a kapcsolatai között… A cég vezetésében segített neki unokatestvére, a 29 éves Martin, aki bankár apja révén kiváló kapcsolatokkal és páratlan üzleti érzékkel, nem mellékesen vastag pénztárcával rendelkezett. A vállalatot átvéve Jansen elsõ lépése volt, hogy olyan emberekkel vegye magát körül, akikben megbízik, ennek megfelelõen egykori osztálytársak vagy egyetemi társakat vett maga mellé mind üzleti, mind politikai téren. Kibõvítette a cég üzleti területeit és új partnerekkel vette fel a kapcsolatot. Késõbbiekben Jansen és a kormány Martinra bízta a céget, mert Jansen elõrébb valónak tekintette, hogy politikai karrierjét egyengesse.
A hónapok múlásával aktív résztvevõje lett a szenátusi gyûléseknek, így egyre több tapasztalatra tett szert. Rájellemzõ stílusát kamatoztatva hamar megismerhette mindenki a nevét a politikai életben, sokak rokon vagy épp ellenszenvét vívta ki ezzel. Mindeközben egyre gyakrabban ötlött fel benne az elképzelés, hogy mit keres õ itt? Neki egy bolygó élén a helye. Annak a bolygónak az élén, amit egykori rokona fedezett fel és épített olyanra amilyen ma. Apjának ezt nem nagyon tudta megbocsájtani, hogy ily könnyen lemondott anno a kancellári tisztségrõl, így Jansennek most újra fel kell a családot küzdeni a hegy csúcsára. Nemes feladatnak tûnt, amitõl egyáltalán nem riadt vissza a fiú, igaz terveit még legbizalmasabb bajtársai körében sem hangoztatta egyelõre, bár biztos volt azok lojalitásában. Eljön még az az idõ, gondolta magában és az idõ mindenképpen neki dolgozott, hiszen a jelenlegi parlament és kormány is kiöregedõben volt, míg a többek között Jansen nevével fémjelzett generáció éhes volt a sikerre és hatalomra, ráadásul aligha akart bárki 15-20 évet várni, hogy miniszter vagy parlamenti képviselõ legyen. Jansen pedig nem érte volna be kevesebbel, mint a kancellári pozíció, amit ismét családjának akart. Ez lebegett a szeme elõtt, ez fûtötte. Ez az õ sorsa…