|
Taygeta
Sept 21, 2013 12:47:07 GMT 1
Post by Mon Mothma on Sept 21, 2013 12:47:07 GMT 1
A teremben a többség csak úgy itta Tsamor minden egyes negédes szavát. Az egybegyűltek nagyrésze hamar rábukott az előttük elhúzott mézesmadzagra, sokan pedig már egyfajta politikai győzelmet is elkönyveltek magukban. Az ellenzék vezetőjének arcvonásai is meglágyulni látszódtak a hallottakra, Tsamor nővére szintén halovány mosoly kíséretében üdvözölte az elhangzottakat. A teremben uralkodó légkör is mintha megváltozott volna, egy valamennyire is tapasztalt és ügyes politikus könnyen meglovagolhatta a helyzetet. Másrészről viszont egy hasonlóan szemfüles politikus azt is tudta, ez még nem a végszó, a győzelem sincs még kézben. Most kell résen lenni. Tsamor esetleges ilyen jellegű véleménye pedig hamar igazolást is nyert, hiszen az eddig tárgyalófelet megtestesítő nő visszaült a helyére, helyette viszont egy ősz hajú férfi állt fel, akit első ránézésre nem is igazán ismert fel Tsamor, bár elméjében folyamatosan az azonosítása után kutakodott. A férfi mély, öblös hangon, egyenesen a szenátor szemébe nézve szegezte neki a talán nem igazán várt kérdést.
- Tudja Szenátor úr, a teremben azt hiszem mindenki nevében beszélhetek, örülünk, hogy végre kezdjük a közös nevezőt megtalálni. Lenne itt azonban két kérdésem, kérdésünk. Először is a maga pozíciója. Nincs abban a helyzetben, hogy bárminemű engedményt vagy ígéretet tegyen nekünk, főleg ha azok ilyen horderejű változtatásokról szólnak. Amennyiben tévednénk és maga felhatalmazást nyert a kormányzótól, úgy az felvet újabb érdekes kérdéseket, hiszen egy újabb rokon foglalna helyet a kormányzatban befolyásos pozícióban, de ebbe most ne menjünk bele. Ez utóbbi esetben viszont érdekelne, hogy az itt elhangzottakat, az itt tett ígéreteit hajlandó lenne-e a nép előtt, a kamerák kereszttüzében is megerősíteni? Ne értsen félre, de üres ígéreteket már kaptunk, azokkal a padlás tele van, viszont ha minden hivatalossá válik és a végén esetleg mégsem valósulnak meg azok a bizonyos reformok, akkor már nem lesz alapja a kormánynak bármivel is takaróznia és mosdatni magát. Szóval, ki meri jelenteni a nagy nyílvánosság előtt is az itt elhangzottakat Mr Len?
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Sept 22, 2013 5:42:59 GMT 1
Post by Tsamor Len on Sept 22, 2013 5:42:59 GMT 1
Élete egyik legszebb gyõzelme felé haladt éppen, ami igaz nem volt olyan látványos, mint egy vérrel és acéllal kivívott diadal, de jelentõségét tekintve jócskán felülmúlta akár a legnagyobb csatát is. Méltó utódod vagyok, Norin bácsikám, könyvelte el magában. Persze még korai lett volna a gyõzelmet elkönyvelnie, hiszen bármikor a szaván foghatták az ellenzékiek, és akkor minden, amit elért szertefoszlik. Nõvérével egy mosolyt váltott: magában azonban elszomorodott. Mindaz után, amit ez a söpredék velük, a családjukkal és tulajdon apjukkal tett, mégis hogyan állhatott melléjük? Úgy érezte, soha többé nem tud már megbízni benne, bármirõl is legyen majd szó. Nem gyûlöletet érzett iránta, hiszen még mindig a szeretett nõvérérõl volt szó, és továbbra is kötötte õt a Len-család jelmondata: a vér minden köteléknél erõsebb. Sokkal inkább volt egyfajta szomorú csalódás olyasvalaki iránt, aki ezt a fontos alapszabályt megszegte. Idõközben újabb kihívója akadt: egy öregember, aki már korábban is fel akart szólalni, ám akkor mégis inkább csendben maradt. Len hunyorítva próbála beazonosítani, és végigfuttatta fejében az összes hasonló embert, akit ismert. Nem sok kellett hozzá, hogy felismerje: az idõs Bron Darlton gróf volt az. A család Taygeta régi nemesi házai közül való volt, azon kevesek között, akik a Len hatalomátvétel után is megtarthatták pozíciójukat. És szintén ritkaságszámba ment, hogy nemesi családok a lázadók mellé álljanak a polgárháborúban. Nagybátyja kegyelemben részesítette a családot, de a családfõnek, Dorennek öngyilkosságot kellett elkövetnie, másik testvérének pedig számûzetésbe vonulni, ahol meg is halt egy év múlva. Így lett legfiatalabb testvérként Bron a család feje. Már csak az õ érdekükben is remélte, hogy a családnak van még néhány férfitagja, ha így akarják folytatni. Most azonban ideje volt válaszolni a felvetésre. - Bizonyára hallottak róla, hogy napokkal ezelõtt kormányszóvivõvé neveztek ki nagybátyám jóvoltából. Én közvetítem az õ akaratát mások felé: természetesen felhatalmazásom van az õ nevében tárgyalni magukkal. Azonban nem hozhatom meg helyette a döntéseket, ezek a változások pedig olyan horderejûek, hogy én nem jelenthetem be õket helyette! - Csak nem fél? - gúnyolódott vele valaki. Len még a tekintetét sem fordította felé. Kezét keresztbe fonta a mellkasa elõtt. - Ha valaha is demokráciát akarnak itt, meg kell tanulniuk demokratikusan játszani. Nekem nincs hatásköröm arra, hogy bejelentsem a Nemzetgyûlés feloszlatását, és közigazgatási reformokat rendeljek el. Ezt csak egyetlenegy valaki teheti meg: Norin Len kormányzó. Nemcsak a pozíciómmal, hanem az életemmel játszanék, ha azt hiszik, hogy személyes hatalomra török. - pedig nem járnának olyan messze az igazságtól, somolygott Len. Persze nem a saját elõnyei érdekelték az ilyen undorító hatalmi játszmákban: a hatalom természeténél fogva korrupt volt, és megrontotta azt, aki csak saját magára gondolt. Tsamort azonban sosem a személyes elõnyök izgatták, hanem Taygeta és végsõ soron a Galaxis jóléte. Ahhoz azonban hatalmat kellett szereznie, hogy elérje ezeket a célokat. - Miért nem beszélsz hát bácsikánkkal? - kérdezte félszegen mosolyogva nõvére. Hogy saját vére szorítsa még jobban sarokba, az igen váratlan volt. Tsamor úgy mosolygott, mint egy idióta, akinek ez csak most jut az eszébe. - Micsoda remek ötlet, nõvérem! Félre is vonulok... - Beszéljen vele mindannyiunk elõtt - csapott le rögtön az ötletre a vénember. Tsamor tudta, hogy ha most ragaszkodik ahhoz, hogy kettesben beszéljen bácsikájával, akkor kételyeket ébreszt. De vajon jobbak-e a kételyek, mint a teljes megsemmisülés? Egy holokommunikátort cipelt be két tüntetõ technikus, és elé helyezték, majd pár pillanat alatt beüzemelték. Len beütötte a különleges hívókódot, és várt. Nemsokára megjelent bácsikája kékes alakja. - Megkeresett a küldötted Tsamor, a katonai... - kezdett bele a fáradt arcú kormányzó a beszédbe, de Len tudta, hogy sietve le kell állítania. - Itt vagyok a felkelés központjában. Idõközben beszéltem az ellenzékiekkel, ahogy utasítottál - remélte, hogy nagybátyja megérti a célzásait. - Elfogadják a feltételeidet: a Nemzetgyûlés feloszlatását és ellenzékiekkel való újdonsült létrehozását, és a közigazgatási kötöttségek lazítását. Már csak annyi kell, hogy bejelentsem ezt a nép elõtt, amennyiben ismételten jóváhagyod.
|
|
|
Taygeta
Sept 24, 2013 19:02:30 GMT 1
Post by Mon Mothma on Sept 24, 2013 19:02:30 GMT 1
Ahogy a kormányzó hallgatta Tsamor beszámolóját, időnként tekintete elkalandozott a terem többi tagján. Tsamor ezt látta és magában arra gondolt, a kormányzó valószínűleg újdonsült feketelistát hoz létre ezekben a másodpercekben fejben. A kékes fényben pompázó kormányzói hologram néha meg-megremegett, egy ilyen pillanatban emelkedett meg a férfi szemöldöke, amikor a fiatal szenátor a Nemzetgyűlés feloszlatásáról beszélt. Valószínűleg annyira elképzelhetetlennek tartotta az elhangzottakat, hogy azt nem is hihette másnak, mint valamiféle csalinak és csapdának. Így hát gyorsan alkalmazkodva, pókerarccal válaszolt.
- Üdvözlöm az egybegyűlteket ezen a nem túl szép órában. Szenátor úr, örülök, hogy épségben látom és örülök, hogy sikeres tárgyalásokat tudott folytatni az itt jelenlévő kollégákkal. Biztosíthatom Önöket, hogy Len szenátor személye garancia az elhangzottakra. Arra kérem illetve szólítom fel éppen ezért Önöket, hogy vessenek véget ennek a nevetséges komédiának és tereljük vissza a dolgokat a helyes mederbe. Bizonyára Önök is belátják, hogy a bolygó gazdaságának cseppet sem tesz jót, ha a társadalom lázong és nem teremt elő semmit. Én kompromisszumra hajlandó személy vagyok és biztosíthatom Önöket, hogy amint a nép megnyugszik, gyökeres változásokat eszközöl a kormány, amelynek titkos, előzetes tervei már az asztalomon hevernek. A türelmüket kérem uraim.
Len szenátor, engedélyt adok Önnek, hogy hivatalos kormány közleményt bocsásson ki, egyúttal a tömeg feloszlását kérje. Utána pedig várom az irodámban haladéktalanul. Uraim, tovább szép estét. - A kormányzó utolsó mondatait egy valószínűleg csak Tsamor számára különös, de még inkább baljós hangnemmel mondta, a férfi érzése az volt, a történet nem itt ér véget, bár ha a tömeg végre hazatér, már nincs az az Isten, aki a kormányzó győzelmét visszavehetné...
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Jun 6, 2014 13:02:11 GMT 1
Len a kormányzó sötét hangulatát látva őszintén remélte, hogy a Tanács vagy nagybátyja előtt még lesz lehetősége érvelni, mielőtt a kezén kattan a bilincs. Bár a család mindig első volt a Lenek számára, nem átallottak azoktól megszabadulni, akik veszélyt jelenthettek saját érdekeikre. Unokatestvére, Aldron Len példája még mindig előtte volt, és bizony nem ért túl szép véget, amikor Norin nagybátyja ráébredt, hogy mit is fontolgat az akkor már dandártábornoki rendfokozatban lévő rokona. Személyesen elnökölte titkos tárgyalását és ő mondta ki rá a halálos ítéletet. El kellett hát kerülnie annak látszatát, hogy a család érdekei ellen cselekszik. - Hallhatták - pillantott körbe a jelenlévőkön. - A Nemzetgyűlés feloszlatása és közigazgatási reformok. Részleteket nem árulhatok el, de biztosíthatom magukat, hogy a megfelelő társadalmi párbeszéddel fog az egész lezajlani. Már csak ezért megérte szenátornak menni, gondolta. Az emberfia egy sor szépen hangzó, ámde teljesen jelentésmentes szót képes elsajátítani és beletenni a beszédébe, és úgy tűnt neki, ez most is megtette a hatását. - A Galaxis változik, és aki nem halad vele, azon kegyetlenül átlép az idő. Mindannyian Taygeta érdekeit akarjuk, ezért is kell együttműködnünk egy jobb jövő érdekében. Az erőszak csak erőszakot szül. Küldjék haza a tömeget, ne kelljen ismét testvérvérnek folynia a bolygón, mint kétszer eddig az elmúlt harminc évben.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Jun 8, 2014 15:46:38 GMT 1
A terem tagjainak döntő zöme lélekben dörzsölte a tenyerét, győztek. A forradalom még azelőtt elérte acélját ezek szerint, mielőtt ténylegesen népfelkelés tört volna ki. Voltak azonban kétkedők. Florala Len a legkevésbé sem bízott nagybátyjában, de kételyeit azonban megtartotta magának, ha másért nem, azért, hogy testvérét, aki az oroszlán barlangjába lépett, élve felfalnák, ha kiderülne, hogy valóban csak holmi színjáték van kibontakozóban. Az ellenzékiek eddigi szószólója sem volt elragadtatva, homlokán mély ráncok jelentek meg, miközben szemöldökét úgy összehúta, hogy azok majdnem összeértek. Rövid, de annál kellemetlenebb csend telepedett a teremre, már-már Tsamr is kezdte magát kényelmetlenül érezni. A férfi bizonyára másodpercekre lehetett attól, hogy megszólaljon, amikor tárgyalópartnere erélyes hangon beszélni kezdett, miközben felemelkedett helyéről.
- Akkor hát, ideje megejteni azt a nagy bejelentést, nem gondolja Len Szenátor? De annyit elárulhatok Önnek, nem maadunk mi sem biztosíték nélkül, és azt is kijelenthetem, kormányának 3 napot adunk, hogy valami eredményt produkáljanak. 3 napot, nem többet. Ha nem észlelünk kézzelfogható változást, garantálom Önnek, hogy a most jelenlévő emberek sokszorosa fog az utcára vonulva, de akkor már egészen más lelkiállapotban. Ha maga nem is olyan fából van, mint a nagybátyja, javaslom idejekorán próbálja lebeszélni őt mindenféle ellencsapásról, különben az Ön és a drága bácsikája lelkén fog száradni a bolygó történelmének legelszomorítóbb eseménye. Florala, induljatok a főtérre, azt hiszem a média képviselőivel nem lesz nehéz felvenni a kapcsolatot várni fognak benneteket. Mr Len: a viszontlátásra!
A következő pillanatban mindenki haptákba vágta magát és valami egyezményes jelzéssel búcsúztak. Tsamorban most tudatosult milyen mértéket is ért el a felkelés és ellenzéki szervezkedés. Testvére karon ragadta és kivezényelte a teremből. Az első szavait a fiatal taygeta-i nem is hallotta, csa később kapcsolt, hogy hzzá beszélnek.
- Az itt jelenlévőket megvezethetitek Norin-al, de engem nem. Mi folyik itt Tsamor? Kérlek mond el az igazat! Hiszen mi nem ellenségek vagyunk, mindketten egy célért küzdünk...
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Jun 8, 2014 20:25:55 GMT 1
A csend kezdte kissé idegessé tenni őt, még annak ellenére is, hogy mindenhol felszabadult arcokat látott. Élvezzék csak a győzelmet, amíg megtehetik, gondolta magában. Végső soron úgyis csak egy nyertese lesz ennek a játszmának, a régi eszmék pedig új köntösben fognak továbbélni. Az Új Köztársaság mintabolygóját készült megalkotni - persze nem a mostani szánalmas államát, hanem a jövő Köztársaságáét. Éppen még azon gondolkozott, kiegészítse-e valamivel a mondandóját, amikor az eddigi szószóló végre beszélni kezdett, és nevetséges módon határidőt szabott nekik. Túl sokat képzelt magáról ez a rebellis bagázs. Láthatóan semmit sem tanultak abból, mekkora bukás érte őket elbizakodottságuk miatt a 133 napos felkelés során. - Szükségtelen fenyegetőzni. Mi Lenek mindig megadjuk, ami jár - mondta távozófélben, miközben nővére kivezette. Valahogy a három napot nem tudta komolyan venni, főleg ha tényleg találkozni fog a sajtó képviselőivel. Ugyanis akkor a felkelők kénytelenek lesznek úgy fellépni, mint a béke és így a reformok megtörői. Odakint aztán nővére is előállt a maga kifogásaival, holott pontosan neki nem lett volna joga minderre. Len mély levegőt vett, majd belekezdett a magyarázatba. - Ismered a bácsikánkat, ugye? Az előző polgárháború alatt három napja volt felkészülni az ostromra és majdnem harminc napon keresztül tartotta a főváros erődjét. Amikor kommon keresztül a saját fia életével fenyegették, közölte vele, hogy felemelt fővel kell meghalnia, majd utasította, hogy énekelje el a himnuszt a kivégzőosztagnak. A saját 15 éves fiát. Majd kitört a gyűrűből és átvette egész Taygeta irányítását - sorolta a tényeket, majd közelebb hajolt és úgy folytatta. - Most hét éve volt felkészülni. Mit gondolsz, mi történt volna a barátaiddal, ha én nem jövök ide, veszélybe sodorva magam? Valószínűleg már egy tank szélvédőjét gazdagítanák. Nem a reform, hanem a katonai akció tervei voltak már az asztalán. Az folyik itt, hogy én kockára tettem mindent, amit eddig elértem, és úgy tűnik néhányan nem értékelik ezt - nem kellett megjátszania a kitörő érzéseit, hiszen tényleg felháborítónak érezte a vezetőjük viselkedését. - Ismered nagyon jól a kormányzót, és te is tudod, hogy megjósolhatatlan, mit fog tenni. Arra kérlek, hagyd el a bolygót, és utazz Coruscantra! - miközben ezt mondta, megszorította nővére mindkét kezét. - Nem akarom, hogy még egy családtagot elveszítsek. Előkészíttetem a lakosztályom a számodra, addig maradhatsz ott!
|
|
|
Post by Mon Mothma on Jun 8, 2014 22:14:59 GMT 1
A fiatal nő némileg meglepődött testvére kirohanásán, a továbbiakban viszont nem kívánt hozzáfűzni semmit sem a témához. Úgy tűnt a kocka el van vetve. Az egyetlen dolog, amiben Tsamor nem lehetett biztos, az az, hogy vajon nővére hallgat-e a szép szóra és elhagyja-e a bolygót. Ezirányú aggodalmai már csak azért is tűntek megalapozottaknak, mert jól ismerte a nőt, makacs volt és meg volt benne az önfeláldozásra való hajlam. Mondhatni, vérbeli idealista volt, az alma messze esett a fájától. Még sem tudott rá haragudni. Még ilyen lehetetlen körülmények mellett sem, ahol könnyen előfordulhatott, hogy a végén két szék között pad alá esik és ahol könnyen lehet, hogy nem csak pozícióját, hanem a fejét is elveszíti. Egy hétköznapi, ütött-kopott suhanóba szálltak be, csak ketten voltak, de egy szó sem esett az úton, míg a főtérig értek, ahol a tűntető tömeg az istenért se akart utat nyitni számukra. Szerencsére az ellenzék emberei biztosították az előrenyomulást, akik már várták a Len család testvérpárját. Fegyveres biztosításuk nélkül könnyen elképzelhető lett volna, hogy egy élesszemű hőzöngő kiszúrja Tsamor személyazonosságát, az pedig végzetes lehetett volna. Lassan, de biztosan jutottak előre, ahol egy menetközben felállított pódium volt a célpont. Tsamor láthatta, hogy számos riporter járta az utcákat, mindenki próbált az epicentrumban filmezni, egy remek dokumentum film, esetleg valami kecsegtető story reményében. Legalább a média figyelemre nem lesz panasz. A pódiumot megmászva ott álltak Taygeta történelmi, szebb napokat is látott főterének közepén, előttük a tömeg tenger módjára hömpölygött. Florala kezébe vette az irányítást és az emberekhez szólt.
- Emberek! Emberek! Barátaim, taygeta-i testvéreim. Itt áll mellettem hőn szeretett fivérem, az ember, aki hazánkat képviseli hónapok óta tűzön vízen át a galaktikus politikai színtéren és aki a kormányzó nevében üzenetet hozott minden reménykedő állampolgárnak. Hallgassátok meg Tsamor Lent, Taygeta szenátorát, aki Norin Len kormányzó szavait és ígéreteit tárja elétek.
Tsamor kezébe kapta az eszközt, aminek hála hangja beterítette az egész főteret, így mindenki tisztán hallhatta jelentőségteljes szavait, amit nem ártott megfontolni. Minden szempár, minden holokamera rászegeződött, az állami tv-csatornákon bizonyára rendkívüli szünetet tartottak, hogy élőben közvetítsék a fejleményeket. Ez egyben azt jelenti, hogy bácskiája is elsőkézből értesül mindenről. most kell megfontoltnak és taplraesettnek lenni, szemben a sok ezres felbőszült, mindenre elszánt tömeggel.
|
|