Hanel Niciza Lakosztálya
Sept 7, 2013 20:28:12 GMT 1
Post by Hanel Niciza on Sept 7, 2013 20:28:12 GMT 1
Hanel gyermeki csodálattal szemlélte a nyakába kerülő ékköves láncot, amely Ramatho büszkeségeként mostmár a clexe-i tüneményt ékesítette. Miközben tenyerében tartotta a láncon lógó ékkövet, teljesen megfeledkezett mindenről, hiába, az ékszerek a gyengéjének számítottak. Miután ismét belesüppedtek a kényelmes párnák közé, Hanel mosolygós arcal nézett az ithor szenátorra. Habár nem mutatta ki, a hím kérdése teljesen meglepte, és kellett néhány hosszúra nyúló másodperc, mire felkészültnek érezte magát, hogy válaszoljon. Igyekezett mindent meghányni-vetni magában, nem kívánt szakszerűtlennek vagy inkompetensnek tűnni. Hátradőlt a bőrfotelben, magabiztosságot és könnyedséget sugározva ezzel, majd a tőle megszokott nyugodtsággal és vidámsággal próbált magyarázatot adni Echta szenátor részére, bár legbelül valahol sejtette, hogy a hím nem puszta kíváncsiságból érdeklődik a bolygó faunája felől, még ha pontos választ magának se tudott volna adni a kérdésre egyelőre. A szenátor arca vagy testtartása szintén nem árulkodott semmiről, így Hanel igykezett mindennemű találgatástól távol tartani magát a beszélegtés alatt.
Echta szenátor, a maga figyelmét látom semmi sem kerülheti el, a kérdése pedig teljesen jogos és érthető. Bevallom, nem egyszer találkoztam már hasonló kérdésekkel vagy éppen aggodalmas felvetésekkel. A felvetésére, hogy biokémiai eszközökkel vagy vadritkítással igyekszünk-e a táplálkozási piramis alsóbb szintjein elhelyezkedő élőlények túlburjánzását megakadályozni, a válaszom az, hogy egyik se. De engedje meg, hogy egy kis kitérőt tegyek és régebbről indítsam bolygóm történetét. Mint azt Ön is tudja, Clexe a gyarmatosítások kezdteén számtalan nagy testű vadállattal büszkélkedhetett, amik a sűrű erdőket uralták, a gyarmatosító telepesek helyzetét rettenetesen megnehezítve. Ezek a vadállatok komoly fenyegetést jelentettek nap nap után, de a hosszú évtizedek alatt sikerült őket, nincs mit szépíteni, teljesen kiírtani. Beköszöntött a békés korszak, de néhány év múlva a társadalom kénytelen volt szembesülni az elmúlt évek túlvadászásának igen komoly következményével. Nem kívánnám részletezni Önnek, hogy a természet minderre hogyan reagált, bizonyára ezt nálam komolyabb szakemberek remekül le tudnák vezetni, a lényeg, hogy az akkori kormánynak reagálnia kellett az ökológiai problémára. A intergalaktikus szabályozások tiltják a különféle vegyi anyagok használatát, így ez az eshetőség szóba se került. A különféle baktériumok, vírusok nem csak, hogy etikátlank, de rendkívül veszélyesek is lettek volna. A vadászattal pedig csak az ördögi kört bővítettük volna. A bolygó akkori vezetése jobbnak látta, ha a problémát hosszútávon a természetre bízzuk, mi magunk pedig csak egy aprócska kezdőlökést ad a folyamatnak. Figyelembe véve, hogy semmiképpen se akartuk az oly híres, festői környezetet és természetet lerombolni vagy elsorvasztani, egy tulajdonképpen köztes megoldás született. Egy bizottság alakult a probléma kezelésére, akinek szerepe, feladatköre abban merült ki, hogy más, hasonló adottságokkal és körülményekkel rendelkező bolygók élővilágát térképezzék fel és válogassanak ki megfelelő fajokat, amelyek képesek lehetnek a piramis csúcsán keletkezett űrt betölteni, de közben a civilizált társadalmat és mindennapjainkat ne veszélyeztessék. Az eredmény az lett, hogy számos, Clexen eredetileg nem őshonos, kisméretű fajt honosítottak meg, amelyek így kordában tartják a másodlagos és harmadlagos fogyasztók populációját. Különös, hogy egy politikus ilyen jellegű kérdésekkel problémákkal foglalkozik és érdeklődik felőle, látom Ön előszerettel bővíti ismereteit és igen széleslátókörrel rendelkezik Mr Echta. Ha van bármi más kérdése a bolygóval kapcsolatban, örömmel állok rendelkezésére. De ha esetleg nem áll módjában több időt rám szakítani, úgy nem szeretném feltartóztatni, ámbár bevallom élvezem a társaságát szenátor úr.
Echta szenátor, a maga figyelmét látom semmi sem kerülheti el, a kérdése pedig teljesen jogos és érthető. Bevallom, nem egyszer találkoztam már hasonló kérdésekkel vagy éppen aggodalmas felvetésekkel. A felvetésére, hogy biokémiai eszközökkel vagy vadritkítással igyekszünk-e a táplálkozási piramis alsóbb szintjein elhelyezkedő élőlények túlburjánzását megakadályozni, a válaszom az, hogy egyik se. De engedje meg, hogy egy kis kitérőt tegyek és régebbről indítsam bolygóm történetét. Mint azt Ön is tudja, Clexe a gyarmatosítások kezdteén számtalan nagy testű vadállattal büszkélkedhetett, amik a sűrű erdőket uralták, a gyarmatosító telepesek helyzetét rettenetesen megnehezítve. Ezek a vadállatok komoly fenyegetést jelentettek nap nap után, de a hosszú évtizedek alatt sikerült őket, nincs mit szépíteni, teljesen kiírtani. Beköszöntött a békés korszak, de néhány év múlva a társadalom kénytelen volt szembesülni az elmúlt évek túlvadászásának igen komoly következményével. Nem kívánnám részletezni Önnek, hogy a természet minderre hogyan reagált, bizonyára ezt nálam komolyabb szakemberek remekül le tudnák vezetni, a lényeg, hogy az akkori kormánynak reagálnia kellett az ökológiai problémára. A intergalaktikus szabályozások tiltják a különféle vegyi anyagok használatát, így ez az eshetőség szóba se került. A különféle baktériumok, vírusok nem csak, hogy etikátlank, de rendkívül veszélyesek is lettek volna. A vadászattal pedig csak az ördögi kört bővítettük volna. A bolygó akkori vezetése jobbnak látta, ha a problémát hosszútávon a természetre bízzuk, mi magunk pedig csak egy aprócska kezdőlökést ad a folyamatnak. Figyelembe véve, hogy semmiképpen se akartuk az oly híres, festői környezetet és természetet lerombolni vagy elsorvasztani, egy tulajdonképpen köztes megoldás született. Egy bizottság alakult a probléma kezelésére, akinek szerepe, feladatköre abban merült ki, hogy más, hasonló adottságokkal és körülményekkel rendelkező bolygók élővilágát térképezzék fel és válogassanak ki megfelelő fajokat, amelyek képesek lehetnek a piramis csúcsán keletkezett űrt betölteni, de közben a civilizált társadalmat és mindennapjainkat ne veszélyeztessék. Az eredmény az lett, hogy számos, Clexen eredetileg nem őshonos, kisméretű fajt honosítottak meg, amelyek így kordában tartják a másodlagos és harmadlagos fogyasztók populációját. Különös, hogy egy politikus ilyen jellegű kérdésekkel problémákkal foglalkozik és érdeklődik felőle, látom Ön előszerettel bővíti ismereteit és igen széleslátókörrel rendelkezik Mr Echta. Ha van bármi más kérdése a bolygóval kapcsolatban, örömmel állok rendelkezésére. De ha esetleg nem áll módjában több időt rám szakítani, úgy nem szeretném feltartóztatni, ámbár bevallom élvezem a társaságát szenátor úr.