Emar Carcanos
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 65
a Gragani Konföderáció Bolygóvédelmi Erőinek vezérőrnagya és a bolygó szenátora
Posts: 22
|
Post by Emar Carcanos on Oct 28, 2014 16:29:03 GMT 1
Carcanos összes (mind a birodalmi érában, mind pedig azóta a Graganon) szerzett kitüntetéseit viselve, kimenő díszegyenruhában lépkedett a folyosón, amely egyenesen a főkancellár irodájához vezetett. Hiába, protokolláris ember volt, belé nevelte az elmúlt néhány évtized és valószínűleg már nem is fog ez megváltozni azon rövid időben, amely még vissza van neki. Még egyszer végigsöpört a tekintete saját magán, hogy minden a helyén van-e. Na nem mintha annyira piperkőc lett volna, de nem akarta saját magát minősíteni egy esetleges figyelmetlenségből való igénytelenséggel. Amint az ajtó halk szisszenéssel félre húzódott az egykori moff határozottan, katonásan belépett. Majdnem reflexszerűen tisztelgésre emelte a karját, félúton halt el a mozdulat, hiszen most nem az ellenség egyik fővezére előtt állt, hanem egy számára egyelőre kérdéses képességű politikus előtt. Mindenesetre az egykori ellenfél irányába most is élt benne a tisztelet, többek között ezért nem utasította el a meghívást sem, ennyit, illetve azért ennél még valamivel többet is, mindenképpen megérdemelt a szemében mindaz, amit Mothma a lázadás időszakában letett az asztalra. Így végül is katonásan vigyázzba vágta magát: - Főkancellár asszony! Emar Woliger Carcanos, a Gragan Konföderáció küldötte utasítás szerint megjelentem - jelentette ki katonásan, így csak visszafogottan érzékeltetve, hogy a nő rövid üzenete sok mindennek tűnt, csak nem finom felkérésnek. Felületes érdeklődéssel várta a következőeket, bár személy szerint egy gyors fejmosásra számított, amin a lehető leghamarabb túl akart esni.
|
|
Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Post by Jansen Aalsten on Oct 31, 2014 19:22:14 GMT 1
Az ülésszak végeztével Jansen kénytelen kelletlen ballagott a főkancellári iroda irányába. Bár még sosem járt az irodában, mint ahogy a Főkancellárral magával sem találkozott személyesen, négyszemközt, nem jelentett problémát számára eljutni odáig. Útközben sok mindenen töprengett, legkevésbé azon, hogy miért is kell most raportra mennie. Carcanos üzenetét követően peidg egyértelművé vált számára, hogy a beszélgetés a megszellőztetett kilépés körül fog keringeni. Az irodához közelítve lett egyre nagyobb a kíváncsiság a férfiban. Végül is a szenátus hoztunk is meg nem is alapon választott meg egy opciót, a kilépés réme pedig így nem fenyegeti a Köztársaságot, már pedig így nem sok mindenről lehet majd beszélni, a középiskolás és óvodás éveket pedig már réges régen hátra hagyták, nem tartozik senki sem elszámolással senkinek, legfőképpen nem a vénségére talán némileg elpuhult Mothmanak. A titkár némi türelmet kért, majd utána beeresztette. Ahogy Jansen benyitott, meglepően tapasztalta, hogy Carcanos maga is bent van már, így elsőre nem is szeretett volna tovább menni, nehogy megzavarjon bármit is. Ezen szándékától a Főkancellár beinvitáló szavai tántorították el, így úgy tűnt, hogy kettejükkel egyszerre szeretne beszélni.
- Mothma Főkancellár, örvendek a személyes találkozásunknak, ahogy kérte megjelentem. Kíváncsian várom, bizonyára kollégámmal együtt, hogy miért is lettünk idehivatva ily sürgősen. Bár gyanítom a faji kérdéseket érintő via során kialakult szituációról kíván beszélni velünk.
Jansen nem várta meg míg a kötelet a nyakába rakják, igyekezett elvenni a dolgok élét.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 1, 2014 17:56:18 GMT 1
Mon jó előre eltervezett és végiggondolt mindent. Fontos lesz ez a rövidke megbeszélés sok szempontból is, azonban nem kívánta túllihegni sem a dolgot, ezáltal önmaga paródijává válni. Ő itt nem egy diktátor, nem egy rendszer teljhatalmú vezetője, olyan szenátorok választották meg 5 évvel ezelőtt, mint példának okáért Carcanos vagy Aalsten. Nem lenne etikus, ha főnökükként reagálna most, de a legutóbbi ülésszak végén kialakult közjáték nem intézhető el közönséges vállvonással. A nő rendet tett asztalán, sejtette, hogy egyik képviselő sem fogja sokáig húzni a megjelenést, Carcanos katona, így bizonyára meg van benne a szükséges pontosság, precizitás és fegyelem, Aalsten pedig még fiatal, bizonyára nem szívesen húzná ki a gyufát vagy akarna tiszteletlennek tűnni. Sejtelmei hamar beigazolódni látszottak, amikor a Gragan Konföderáció szenátora került bejelentésre titkára részéről. A férfi röviddel ezután már talpig elegánsan, talán egy kicsit pedánsan ott állt, mint egy facövek. A főkancellár hellyel kínálta a néhai birodalmi tisztet, mindez pedig önmagában is elég bizar szituáció volt, hiszen adott esetben egymás ellen is vezethettek csapatokat évekkel ezelőtt. Ki tudja persze. Szeretett volna hinni a férfi ártatlanságában és a birodalmi mocsoktól való függetlenségében, de nehéz volt mindentől elvonatkoztatni. Arcára ettől függetlenül ez nem ült ki, nem engedhette meg magának. Amint mindketten elhelyezkedtek és túl voltak a szokásos, bevett üdvözlő formulákon, megérkezett a Lekua IV képviseletében Jansen Aalsten szenátor is. Pompás, így egyszerre lehet lebonyolítani az egészet. A férfi amint belépett, először szabadkozni kívánt, de a kancellár jelezte, hogy lépjen csak és foglaljon helyet. A két renitens képviselő most ott ült vele szemben. Mon elgondolkodott, vajon mennyire lehettek végső soron hatással a szenátusra, hiszen nem jelentette be végül más is a csatlakozási szándékát. ÉS vajon mennyire lettek volna legények a gáton, ha valóban a cselekvés ideje jött volna el? Ami persze még így sincs kizárva, nem ismerheti a képviselők és hazájuk valódi szándékát.
- Üdvözlöm Önöket, köszönöm, hogy a lehető leghamarabb kerestek fel. Bizonyára sejtik, hogy az ülés végén történtek okán kérettem magukat ide. Kérem ne érezzék azt, hogy bármiben is kérdőre vannak vonva, nem vagyok a felettesük, de meg kell értsék, hogy a történtek után némi magyarázatot várnék, illetve indokoltnak érzem tisztázni a jelenlegi helyzetet és álláspontjukat is. Szóval ha kérhetném Önöket...
Mon nem kívánt tovább beszélni, hangja határozott volt, de cseppet sem fenyegető vagy parancsoló. Válaszokat akart kapni és tudni, hányadán is áll a Köztársaság többek között a két érintett szenátor planétájával.
|
|
Emar Carcanos
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 65
a Gragani Konföderáció Bolygóvédelmi Erőinek vezérőrnagya és a bolygó szenátora
Posts: 22
|
Post by Emar Carcanos on Nov 2, 2014 16:26:36 GMT 1
Carcanos kezet nyújtott fiatal kollégájának, aki szintén megérkezett Mothma hívására, majd az asszony invitálásának megfelelően helyet foglalt a maga visszafogott eleganciájával. Figyelmesen hallgatta végig a nő rövid felvezetőjét, majd határozottan bólintott. Nem kívánt zsákbamacskát árulni vagy mellébeszélni. Tudta, hogy a téma még így is csak egy időre van lezárva, előbb-utóbb úgyis előkerül újfent, jobb is akkor, ha a felső vezetés is tisztán látja a lapokat, legalább az ő részéről. Könnyen és egyértelműen kezdett bele:
- Nincs benne titok főkancellár asszony. Először is lássunk tisztán: a köztársaság nem egy eszmerendszer, hanem egy gazdaságpolitikai-katonai tömörülés, amelyben annak tagjai érdekből vesznek részt. Bizonyos mértékű jogharmonizációra természetesen szükség van a harmonikus együttműködés okán, de látnia kell azt is asszonyom, minden rendszernél van egy határvonal, aminek átlépése után már nem fognak az államszövetségben maradni. A Graganon a humánok és nonhumánok közötti súlyozás elve évezredes berendezkedést jelent, nem a Galaktikus Birodalom öröksége, így természetesen nagyobb változást jelentene számunkra, mint egy olyan planétán, ahol ez alig pár évtizedes és nem természetes örökség. Megjegyezném: nem gondolnám, hogy nálunk lenne abszolút elnyomás, avagy éppenséggel a Gragan lenne az igazi intő példa a humán elnyomásra. Ugyanakkor, tekintve a rabszolgaság felszámolására hozott intézkedéseket, illetve a köztársaság ideológiáját, természetesen csatlakozásunkkor átgondoltunk minden fontosabb kérdést, ami a jövőben felmerülhet. Nyilvánvalóan ezek között felmerült a faji jogegyenlőség is. Jelen pillanatban a kormányunk nem látja ennek olyan előnyeit, amelyek miatt megérné felvállalni az ebből szükségszerűen következő zavargásokat. Elvégre egy olyan kulturális berendezkedést kérdőjelez meg alapjaiban, amelyben állampolgáraink szülei, nagyszülei, ükszülei is leélték az életüket. Ráadásul nagyon nehéz úgy vitát folytatni a szenátusban, hogy akinek - gondolok itt most konkrétan Kyle szenátorra - megpróbáljuk levezetni mi és miért alakult így, az nem hogy konstruktivitást nem mutat, de látványosan unatkozik. Egyszóval főkancellár asszony, ez nem egy hirtelen fellángolás volt, hanem kormányom nagyon határozott utasítása, amelyet már kiküldetésemkor megkaptam. Ismerem mik azok a határok, amelyeken belül még elfogadhatok egy javaslatot, ilyen volt Elmer szenátoré és mi az ahol, ha elfogadja a szenátus, akkor a Gragannak szükségszerűen fel kell bontania a társulási szerződést, ilyen volt például Kyle szenátor első javaslata. A felmerült helyzet miatt természetesen a Gragan továbbra is kénytelen felkészülni egy esetleges szakadásra, így egy ilyen helyzetre magától érthetően kidolgozott gazdasági terveink vannak, amelyeket folyamatosan frissítünk is, amíg nem lesz rájuk szükség, avagy a helyzet megnyugtató megoldással le nem kerül a napirendről véglegesen. Egyebekben természetesen, ahogy eddig, most is együttműködünk a köztársasági joggal, a mi esetünkben a határvonalat a faji kérdések, vagy saját haderőnk megcsonkítása avagy leépítése jelentené - összegezte Carcanos épp olyan alaposan, ahogy egykoron Caridán oktatta a tisztnövendékeket. Precízen, szakszerűen, érzelemmentesen. - Még annyi megjegyeznék főkancellár asszony, hogy személy szerint nem akartam a vita alatt felhozni a szakadás lehetőségét, de miután Aalsten szenátor előállt vele, talán belátja Ön is, nem maradhattam csendben és nem hagyhattam egyedül egy esetleges szövetségest a maga küzdelmében, amelyet természetesen nem is bántam meg azóta sem - nézett egy pillanatra elismerően fiatal pályatársára. - Remélem a Gragan Konföderáció indokait immár átlátja és megérti asszonyom, ha kérdése van még, természetesen állok elébe - bólintott végül határozottan, egyben átadva a szót Aalstennek.
|
|
Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Post by Jansen Aalsten on Nov 2, 2014 17:17:26 GMT 1
Jansen is az irodába lépett, aminek belső berendezését és méreteit nézve lekicsinylő jelző volt az "iroda" kifejezést használni. Azonban nem bámészkodni érkezett, hanem a főkancellári kérésre megbeszélésre. Miután kezet fogot Carcanos szenátorral, akivel ez volt az első személyes találkozása, de bizonyára nem az utolsó, mi több, a megbeszélés után feltétlenül szót kívánt vele váltani, helyet foglalt és meghallgatta az idős nő megnyitóját. Miután bejezete, rajtuk, Jansen-en és pályatársán volt a sor, hogy válaszoljanak. Jansen előzékenyen jelezte, hogy kezdje nyugodtan Carcanos, aki egyrész idősebb is volt, másrészt előbb is érkezett, így logikusnak tűnt, hogy övé a kezdés joga. Miután a férfi befejezte tartalmas, mindenre kiterjedő és abszolút védhető és megérthető álláspontjának ismertetését, Jansen sem kívánta húzni a jelenlévők bizonyára drága idejét, maga is előállt nézőpontjával, amit már sokszor meghányt-vetett magában, miközben gondosan megválogatta szavait. Biztonság kedvéért, észrevétlenül karperecéhez nyúlt és egy apró gombot nyomot le rajta, aktiválva beépített tértorzító eszközét, aminek hála az itt elhangzottak nem lesznek lehallgathatók, garantáltan nem kerül ki kompromitáló hangfelvétel az irodából. Jobb félni, mint megijedni. Ezt követően nyugodt lelkiismerettel beszélhetett.
- Ahogy nagyrabecsült kollégám is kijelentette, az amit mi Köztársaságnak nevezünk, 5 év elteltével nem említhető egy lapon azzal a Régi Köztársasággal, ami minden hibájával együtt is több ezer évig állt fenn. Legalább két generáció nőtt fel az átmeneti harcok és háború, illetve a birodalmi rezsim regnálása alatt, a beidegződések, a szokások, az eszmék, bizonyos kérdések megítélése mélyen gyökerezik a lakosságban, fajtól függetlenül, nem telt még el elég idő ahhoz, hogy joggal várjuk el ennek teljes leépülését. Ezen álláspontom ismertettem a vita során is. Folytatva a gondolatmenetet, Carcanos szenátor találóan fogalmazta meg, bár alapjaiban a cél ez lenne, nem nevezhetjük államunkat jelenleg egy közös eszme köré szervezett szövetségnek, mint ahogy az részben sok sok ezer éve megtörtént. Az is igaz, hogy a Régi Köztársaság is hasonló elgondolások alapján szerveződött, mint mostani, jóval fiatalabb és egyelőre labilisabb államunk, csak később vált azzá ami, később teljesedett ki, sok száz év alatt. Az említett elv pedig nem más volt, mint a közös gazdasági érdekek, másodsorban pedig a közös ellenségtől való félelem. Ez utóbbit nevezhetjük birodalmi maradványnak, martalócoknak, kalózoknak vagy bármi egyébnek, lényegtelen. Addig amíg ezen két szempontban sem teremtettünk biztos alapot, türelmetlen és irreális elvárás lenne, hogy rögtön idealista alapokat próbáljunk meg lerakni és ideológiai meggondolások mentén törvénykezzünk, ítélkezzünk. Nem tagadom, hogy nem értek egyet Ms Kyle felvetett javaslatával, nem vagyok vele egyedül, ráadásul a szenátornőt szubjektív megítélésem szerint nem is tartom kellően tapasztaltnak vagy kompetensnek, hogy a nyakába vegyen egy ilyen horderejű kérdést, bár ez legkevésbé számított a szenátornőnél, hiszen megtette. A Lekua IV az alapítók közé volt sorolható az Új Köztársaság létrejötténél, de balga, naív ember aki azt hiszi, hogy ennek idilli, eszmei okai voltak. Csak és kizárólag az számított, amit már felvázoltam. Aláírtunk egy csatlakozási szerződést, elfogadva bizonyos alaptörvényeket és alapalkotmányt, ez ellen pedig nem is vétett hazám kormánya, nincsenek háborús konfliktusok a térségben, nincs humán vagy nonhumán lincselés, de a lakosság véleményét és szabad véleménynyilvánítását nem befolyásolhatjuk. Ha a nép, a társadalom úgy ítélli meg, hogy bizonyos elemekkel nem kíván közösködni, úgy nincs az a másik 2999 tőlünk teljesen független és ismeretlen bolygó képviselője, aki ezt ránk erőltetheti. Számos dolog van, amivel bár nem értek egyet vagy hazám nem tud azonosulni, de mégis alkalmazkodtunk az évek során. Ahogy Mr Carcanos is mondta, vannak azonban határok és ezeket a határokat elsősorban azok kényszerítik ki, akik mi magunkat is megválasztották. A NÉP. Márpedig a köztársasági demokrácia alappillére, hogy a nép akarata szent és sérthetetlen. Ha olyat akarnak rájuk kényszeríteni, amit, úgy teljesen érthető ha adódik a kérdés, vállalható ár-e mindez. A Lekua IV-en sok száz éves történelme van annak, hogy mi is okoz feszültséget az eltérő fajok között, ezzel most nem is untatnám a Főkancellárt, mindezt a birodalmi idők elnyomása csak erősítette, nem beszélve arról, hogy a néhai Dantius Palpatine császár is előszeretettel részesítette előnyben hazámat a rendszer többi, elsősorban nonhumánok irányította és lakta planétáival szemben. A régi sérelmek és régi berögzödések, amik még csak nem is a birodalmi időkből ragadtak a társadalomra, azt nem egy 19 éves éretlen szenátor javaslata fogja semmissé tenni.
Ami a jövőbeni álláspontunkat illeti, a kilépés természetesen a dolgok alakulásával nem aktuális, dr Elmer javaslata alapjaiban elfogadható, hiszen a Lekua IV eddig is eleget tett a szenátor által beterjesztett és végül elfogadott javaslat minden pontjának. De hazám tisztában van a saját szerepével és lehetőségeivel is, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az kedvező lenne és komoly perspektívát kínál a jövőre, úgy kénytelenek lehetünk átértékelni szerepünket egy ilyen galaktikus közösségben. Vannak kérdések, amikben nem fogunk engedni, ami durván avatkozik bele belügyeinkbe és sértő a függetlenségünkre és önrendelkezésünkre nézve, azt nem vagyunk hajlandóak elfogadni. Ez nem fenyegetés, nem ultimátum, nem diktátum, csupán ismertetett tény, amit mindig is vallottunk, de talán sokan nem vették eleddig komolyan. Bízom benne, hogy kielégítő választ hallhatott Főkancellár asszony...
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 5, 2014 17:38:16 GMT 1
MOn türelemmel és kellő figyelemmel tisztelte meg a két szenátort, akik mint egy betanult szöveget, tökéletesen felkészülten tárták elé álláspontjukat. A Főkancellár egyfelől meg tudta érteni mindkét férfit, másfelől viszont elutasította túlontúl konzervatív(?) felfogásukat. Továbbra is nyugodt, békés hangnemű beszélgetést kívánt folytatni, ennek szellemében is reagált az elhangzottakra.
- Nos Uraim, értékelem az őszinteségüket és köszönöm, hogymegosztották velem mindazt, amit. Be kell valljam, bizonyos mértékig azonosulni tudok Önökkel, hiszen jómagam is volta mszenátor, igaz innen nézve vagy ezer évvel ezelőtti emléknek tűnik. Beszélhetünk akármilyen rendszerről, akármilyen államról, végső soron mindig a bolygónkhoz leszünk és kell is lojálisnak lenni. Teljesen világos, hogy A Gragan és a Lekua IV ilyen vagy éppen olyan okokból nem támogatja, pontosabban támogatta a tervezetet, szívük joga, lehetőségük volt erre, jómagam nem is ítélkeznék, távol álljon tőlem, hogy részrehajlással esetleg fiktív vádaskodással illessenek. Ez az érme egyik oldala. Van azonban egy másik is. Tudják, lehet a KÖztársaság még nem elég erős, talán soha nem is lesz, de egy 11 ezer fős bolygószövetség esetében nem is várható maradéktalan egység. Mégis, a szövetség ereje a tagok sokaságában rejlik. Egy pálca eltörhető, egy tucat hajlítható, öt tucat pedig már ellenáll. Önök aláírtak egy csatlakozási szerződést, lényegtelen milyen motivációktól vezérelve, de tudták, hogy rövid-, közép- és hosszútávon milyen alapokra, elgondolásokra és eszmékre akarjuk építeni államunkat. Hogy témánál maradjunk, például egyenlőségre, tolerációra és elfogadásra. Öt év telt el az alapítás óta, öt munkával teli, szorgos, nehéz esztendő. Időközben a birodalmi maradványokkal folytatott háború, politikai áskálódások és helyezkedések, csatlakozási partnerek felkutatása és meggyőzése, illetve egy jelenleg is tartó gazdasági válság a hozománya ennek az öt esztendőnek. A helyzetünk nem sokkal lett könnyebb az induláshoz képest. Arra akartam célozni, hogy bár mindenkinek szuverén joga a tagságról dönteni, a szerződés bármikor felbontható, hiszen senkit sem tarthatunk láncon akarata ellenére, azonban bizonyára nem kell ecsetelnem a kilépéssel járó következményeket, hátrányokat és veszélyeket. Mindezt az említett válságos időszak alatt. És ha a csatlakozási indok elsősorban gazdasági érdekű volt, akkor fel kell tennem a kérdést, hogy az évek alatt mi változott? Ezek az érdekek bizonyára azóta is fennállnak, a kilépés csak ellehetetlenítené ezek ápolását. Én nem fogok Önöknek ultimátumot adni, nem fogok fenyegetni, mindösszesen annyit kérnék Önöktől, hogy a jövőben legyenek képesek kompromisszumokra, a Köztársaság egységének nem tesz jót, ha állandóan vannak, akik árral szemben úsznak. Ismételni tudom önmagam, megértem bolygójuk kormányát is, de ez itt a Galaktikus Szenátus, ahol döntések születnek és amiket tiszteletben kell tartani. Nem árulunk zsákbamacskát, évezredek óta nem tesszük. Születnek kedvező vagy éppen kevésbé olyan döntések, de hinni kell, hogy hosszabtávon minden tagállam és ezáltal az egész Köztársaság javát fogja az szolgálni. Nem ígérhetem, hogy bármilyen formában a jövőben nem vetődhet fel a fajok közti egyenlőség-egyenlőtlenség kérdése, így tanácsolni tudom, kezdjék meg az erre való felkészülést, egyúttal pedig döntsék el magukban, hogy melyik rendszer által felállított eszméhez akarnak hűségesek lenni. Ha van még mondandójuk vagy kérdésük, szívesen hallgatom, ellentétes esetben nem tartanám fel Önöket tovább, bizonyára rengeteg teendőjük akad még.
|
|
Emar Carcanos
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 65
a Gragani Konföderáció Bolygóvédelmi Erőinek vezérőrnagya és a bolygó szenátora
Posts: 22
|
Post by Emar Carcanos on Nov 5, 2014 20:37:25 GMT 1
Carcanos önkéntelen biccentéssel nyugtázta fiatal politikustársa szavait, amelyeket jó maga is érthetőnek és védhetőnek tartott, a pénzember szavait pedig átláthatónak, beszédét jól felépítettnek, de ezen nem lepődött meg az alapján, amit a szenátusban is látott már a tehetséges fiatalembertől. A főkancellár szavait újabb biccentéssel nyugtázta, majd ujjbegyeit összeérintve csendesen, ámde határozottan felelt, hangja mentes volt minden támadó éltől, az viszont tökéletesen kiérződött belőle, hogy Mothmának egy szikrányit sem sikerült visszakozásra késztetnie az egykori moffot. Továbbra is igyekezett ellenben megvilágítani észérvekkel a főkancellárnak, miért volt lehetetlenség az igobevoli javaslat támogatása és hogy ez az egész egy kicsit bonyolultabb mint a köztársaság rózsaszín álmai:
- Elvi szinten természetesen megértem az Ön álláspontját asszonyom, de azt hiszem egyetlen apró ám mégis lényeges ponton eltér a gondolkodásunk. Nem vagyok ellenére feltétlenül a nagy köztársasági eszmének és a maguk módján és helyén maximálisan tisztelem nonhumán polgártársaimat mint a termelő, dolgozó, előállító munkásréteg tagjait. Tiszteletben tartom más planéták tőlünk eltérő szociális berendezkedését és természetesen jól értem a köztársaság rövid-, közép- és hosszútávú célkitűzéseit is. Ámde mindösszesen öt esztendőt, amely egyáltalán az államalakulat létre hívásától kezdve eltelt, semmiképpen sem tudok akár csak középtávú célnak minősíteni, egy generációkon átívelő társadalmi rendszer megváltoztatása meg az én szememben, ha megengedi, minimum hosszútávú célkitűzés. A hosszú táv kiépítése lépésenként történik, nem úgy hogy a rajtvonalnál lehajol a futó és kivágjuk magát a versenyt, csak a célvonalba beérkezésre koncentrálunk. Mert ez esetben úgy fogunk járni, mint a rabszolgaság eltörlésével. Nemes és mindenképpen támogatandó cél volt, de olyannyira hirtelen és kapkodva végrehajtott, amelynek ma köztársasági polgárok milliói isszák meg a levét. A legtöbb egykori rabszolga most nehezebb élethelyzetben van, mint korábban, hiszen nincsen tulajdonosuk, aki köteles lenne gondoskodni élelmezésükről, öltözködésükről, lakhatásukról. Rengeteg planéta van, ahol ugyanazt a munkát végzik, mint korábban, de fizetés címszó alatt felét-negyedét kapják annak, amit korábban életkörülményeikre költöttek tulajdonosaik és helyzetüket a köztársaságnak, amelynek rendelkezései előidézték a problémákat, öt év alatt semmivel sem tudta javítani. Most egy hasonló mérvű vállalkozásba fogjunk bele, minden lehetséges felmérése nélkül mindazon társadalmi és gazdasági következményeknek, amelyekkel ez járna? Nem tudok egyetérteni. Egy ilyen mérvű változás minimum egy generációnyi időszakot követel meg, egymásra épülő, apró lépésekkel, legalábbis ha nem az a célunk, hogy szép csomagba belefoglalva fajilag uszító politikát alkalmazzunk. Tetszik, nem tetszik, az enyémhez hasonló bolygókon a humán lakosság rendkívül negatívan reagálna egy ilyen törvényre, napi rendre kerülnének a lincselések, az eddig alapvetően békésen egymás mellett élő fajok között ásnánk szakadékot. Korábban megkérdeztük erről minden kényszer nélkül, sőt személy szerint négyszemközt is beszéltem a gragani zsupánnal, vagyis a bolygóm nonhumán lakosságának képviselőjével, ő is óva intett minket egy ilyen törvény támogatásától. Félti az övéit. Fél, miként reagálnának a vallásosak, nálunk magas az aránya a Veritas híveinek, a rendvédelmi erők, a hadsereg, vagy akár az egyszerű nép. És maguk a nonhumánok is, tudnának-e egyáltalán élni a megkapott plusz jogkörökkel. Eddigi társadalmi berendezkedésünkben ők a társadalom hangyaszorgalmú munkásai voltak, nincsenek megfelelően magas kvalitású szakemberek, hiányzik az értelmiség, a kellő rálátás a politikára. Komolyan hónapok alatt akarnánk a megfelelő társadalmi szintre felhozni őket? Ezt a gragani oktatás felnőttképzése semmiképpen sem bírja el például. Vagy éppen ha megengedi főkancellár asszony, egy másik planétaként mondhatnám a Croce helyzetét, a Veritas egyház központját. Még a feltételezés is nevetséges, hogy a szenátus döntése nyomán majd a szent földjükön tárt karokkal fogadnak nonhumánokat, ha csak nem nézzük úgy, hogy a tárt karokban vibrobárd van. Ez generációk sorozatának lehet esetleges eredménye, bár közel sem biztos. Itt inkább évszázadokkal kell számolni. Sőt, hogy még máshonnan világítsam meg a kérdést: a köztársasági ideológia mindig is a demokráciát pártolta mint államformát. Ön szerint hosszútávú célnak akár beleférne ennek meghonosítása a teljes köztársaságban? Még a régiben sem sikerült évezredek alatt sem. Összességében azt kell mondanom főkancellár asszony, hogy amíg a szenátus nem tud legalább nagy vonalakban elképzelhető és teljesíthető koncepcióval előállni, más megfogalmazásban, már elnézést a kifejezésért: amíg a szenátus egy az iskolapadból alig kikopott, felső iskolai tanulmányokat nem végzett gyereklány ideológiai álmait nem képes szakmunkákkal és értékelhető érvekkel alátámasztani, addig a Gragan Konföderáció a mérleg két serpenyőjét nézve nem tartja annyira súlyozottnak a csatlakozás előnyeit, mint a bolygószövetségben maradás hátrányait és következményeit. Ha azonban olyan javaslatot tesz majd valaki le az asztalra, amelyben mérlegelte az esetleges elfogadás utáni konzekvenciákat, valószínű és lehetséges jövőképeket, megfelelő szakmunkákkal és kutatási adatokkal tudja alátámasztani az indítványát, akkor én itt és most kijelentem: a lehető legmagasabb együttműködést fog tapasztalni a Gragan részéről. Átgondolatlan fércmunkákat viszont nem áll módomban támogatni, függetlenül a köztársaság ideológiai céljaitól, ugyanis legelső sorban is az általam képviselt bolygó lakosaiért vagyok felelős, jelen esetben nyugodtan hozzátehetem: humánokért és nonhumánokért egyaránt. Abban viszont igaza van főkancellár asszony, hogy pár évig ez a kérdés most lényegtelen, Elmer szenátor úr javaslata alapvetően egy év türelmi időt ad minden pontban és utána is idő kell, mire értékelhetővé válnak az eredmények, így alapvetően ez a polémia azt hiszem nem időszerű - biccentett még egyet, majd érdeklődve társára nézett, átadva a szót.
|
|
Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Post by Jansen Aalsten on Nov 8, 2014 10:05:41 GMT 1
Jansen rezignált arccal vette tudomásul a Főkancellár burkolt "korholását", mivel mindez cseppet sem lepte meg, nem is okozott számára különösebben problémát vagy bűnbánatot. Manapság minden olyan kiszámítható... Mothma érveit meg lehetett érteni, jobb napokon esetleg el is lehetett fogadni, de Jansen azt is tudta, hogy ezek a mézes napok még nem köszöntöttek be az Új Köztársaság életébe. Minden amit akart, már elmondott előző monológjában, Carcanos szenátor pedig minden még esetleg kimaradt gondolatot maximális pontossággal és precizitással fogalmazott meg, mindez pedig önmagáért beszélt, nem volt szükség semmiféle ismételgetésre. Érezte, hogy valamit mondania kellene, esetleg várják is tőle a jelenlévők, Carcanos mondandójának végeztével azonban nem kívánt már többet a témáról beszélni, a maga részéről befejezettnek tekintette, minden tovbbi csak szócséplés lenne.
- Elfogadom az álláspontját Főkancellár asszony, a kérésem annyi, hogy tegyen maga is és a Köztársaság is így az enyémmel és mindenki máséval is természetesen- ezen a ponton kitekintett Carcanos szenátorra, aki bizonyára hasonló "követeléseket" fogalmazott meg magában. - Értelmetlennek találom a további magyarázkodást, az elhangzottakat tudomásul vettem, megértettem, a többi csak rám és kormányomra tartozik, de az egyértelmű, hogy a témát érintő kérdések csak időlegesen szunnyadnak, alapos kormányzati kiértékelésre szorulnak a jövőben, ami meg is fog történni, biztosíthatom. Amennyiben nincs több megvitatandó, úgy engedelmével asszonyom távoznék és nem tartanám fel tovább, a szenátus vezetőjeként minden bizonnyal már most közvetlen az ülés után tetemes mennyiségű teendői akadnak...
Amennyiben úgy alakult a helyzet, Jansen elbúcsúzott Mon Mothma-tól, illetve Carcanos szenátortól is, bár a férfitól tervei szerint csak ideiglenes vett volna búcsút, feltétlenül beszélni óhajtott vele az irodából távozva, ha pedig a férfit is útjára bocsátották, úgy nem kellett rá külön várakozni...
//Amennyiben kimenőt kapunk, várlak egy kis megbeszélésre Emar, amit praktikusan a szenátus épülete és környéke topicban lezavarhatnánk, feltéve, hogy időd és energiád engedi //
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 12, 2014 17:12:18 GMT 1
A Főkancellár mélyen bólintott, afféle szimbólikusan jelezve, hogy összegezte az elhangzottakat. Végső soron azt kapta, amit várt, nem csalódott ebből a szempontból a két képviselőben, nem okoztak neki túlzott meglepetést. Egyelőre a vihar elült, néhány hét után pedig bizonyára az események is teljesen elcsitulnak és lecsengenek, akkora pedig mindenki elfelejti ezt a kis közjátékot. Senkinek sem lehet célja egy nagymértékben kereskedelmi szövetségként funkcionáló állam széthullása. És ez állt a vele szemben helyet foglaló szenátorokra is megérzése szerint. Miután éezhetően a megbeszélés vgére jutottak, Carcanos és Aalsten egyaránt mindent kiadott magából amit óhajtott, a Főkancellár sem tervezte húzni tovább az időt, így felállt és kezét nyújtott a két férfi felé, búcsúzásképp.
- Örültem, hogy megismerhettem Önöket személyesen is képviselők, és kérem, gondolják át az itt elhangzottakat, hiszem, hogy közös csónakan evezünk és még az irányunk is azonos, módszereinket kell esetleg végső soron összecsiszolni. Higgyék el, mindenki érdeke ez lesz a jövőben. Uraim, legyen szép napjuk, számítok munkájukra a következő ülésszakon is. Viszontlátásra!
Mikor a két szenátor elhagyta az irodát, Mon a székébe süppedt, fejét fáradtan billantette le, szemeit lehunyta egy kicsit, hogy rendezze gondolatait, míg nem erőt vett rajta a fáradság és elszenderített...
|
|
|
Post by Gelina Zenth'en on Nov 18, 2014 18:10:15 GMT 1
Gelina még mielőtt elindulhatott volna az egyháza központi bolygójára Galmastharr-ra, még kénytelen volt lezavarni egy beszélgetést az Új Köztársaság "fejével". Persze ő jól tudta, hogy ez a pozíció csak névleges, és már csak rövid ideig lehet a vén szipirtyónál, lassan át kell hogy adja azt utódjának. Tulajdonképpen Mothma valószínűleg megbukott volna egy bizalmatlansági indítvány beterjesztése esetén, ha pusztán a képességeit, és a személyét vesszük figyelembe. Ugyanakkor amíg Mothma a főnök, az Új Köztársaság sosem lesz igazán erős, és ez viszont igen sok ember érdeke. Többek között az egyházé is, hiszen minél gyengébb a macska, annál hangosabban cincoghatnak a kisegerek, és a Galanima egyház egyértelműen egy ezek közül az egerek közül, ráadásul nem is a legkisebb.
-Milyen szép nagy irodája lehet - dünnyögte alig hallhatóan a Leidius, - bezzeg ha én akkor nem segítek nekik, mára már mind a börtön fenekén csücsülnének, az uralkodó meg még mindig élne.... bár Mothma valószínűleg pár nap után belehalt volna a Coruscanti börtönbe, végül is benne van már a korban.
Nem volt mindig ilyen kettejük viszonya. A lázadás évei alatt, kifejezetten jóban voltak, tekintve hogy Gelina, az egyik legprofibb hírszerzője volt a lázadóknak. Gyakran napokat beszéltek át, ő Mothma, Leia, Ackbar, és a lázadás többi vezetője. Gyártották a terveket, elemezték az információkat, meghatározták a hosszabb távú stratégiákat, mászóval vezették a lázadást. Azóta viszont sok év telt el, és Gelina nem tudta elfeledni azt, hogy a lázadók elárulták őt. Persze valójában ez az árulás azért másképpen is értelmezhetőd, de Gelina szemében Mothma és a többiek végleg kegyvesztetté váltak.
Lassú léptekkel közelített az ajtó felé, mely azonnal szétnyílt mikor a közelébe ért. Mothma titkára csak intett felé, jelezvén hogy a főkancellár már várja. Gelina kihúzta magát, levette köpenyét, - had lássa csak az idős nő, hogy ő mennyivel jobban tarja magát - és határozott, de kecses léptekkel belépett a szobába. Mothma az asztalánál ült, gondterhelt arccal. Az ajtó becsukódott a Leidius mögött, mikor az elindult az idős nő felé....
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 20, 2014 18:01:35 GMT 1
Mon alig zavarta le a két öntörvényű szenátorral a konzultációt, majdhogynem egymás kezébe adták a nem létező kilincset a Galanima egyház vezetőjével. Hasonló hangvételű beszélgetésre számított a twi'lek nővel is, akit jól ismert a régi szépnek nem éppen nevezhető időkből. Sajnálatos módon a nő azóta rengeteget változott, nem feltétlenül előnyére. A Főkancellár ezúttal sem tervezte, hogy sokak által megkérdőjelezett tekintélyét és renoméját helyrerángassa, vagy éppen fitogtassa, mindig is a konstruktivitás és koorporatív viselkedés megrögzött híve volt. Amikor Gelina az irodájába lépett, enyhe mosollyal fogadta és barátságosan kínálta hellyel a kötelező köszöntést követően. Az illemnek megfelelően hozatott számára frissítőt, hogy végül belevágjanak a megbeszélésbe, amit bizonyára partnere is szeretett volna mielőbb lezavarni. Egy egyházi vezető nem kevésbé lehet elfoglalt, mint a Főkancellár maga.
- Köszönöm Gelina, hogy felkeresett, bizonoyára rengeteg dolga van még, bátorkodom nem is húzni tovább az idejét - Mon úgy gondolta régi ismertségükre való tekintettel nem vezetéknevén vagy egyházi rangján fogja megszólítani a nőt. - Szeretnék részben Önnek is gratulálni a nonhumánok jogait védő tervezet elfogadtatásáért, bizonyára részben elégtétellel tekint erre a szenátusi rendeletre. Azonban mindenképpen indokoltnak tartom megbeszélni az említett ülésen lezajlott eseményeket. Úgy hiszem az indulatok egy kcsiit elszabadultak, mindenképpen amellett vagyok, hogy Aalsten vagy éppen Carcanos szenátor túlontúl indulatosan nyilatkoztatott ki, meggondolás nélkül, elhamarkodottan. Azonban nem jellemezhetem az Ön felszólalását sem másképpen. Semmi esetre se szereném, ha valamiféle főnöki dorgálást és fenyítést szeretnék most eszközölni, nem erről van szó. Egyszerűen szeretném Önnel is megértetni, milyen fontos is a Köztársaság egysége, aminek nem használ holmi kilépés lobogtatása egyetlen planéta esetében sem, mégha nem is feltétlenül komolyan godolt szándékról van szó. Szeretném, ha elmagyarázná, mi motiválta, vagy mi volt a tényleges szándéka és most, a tervezet elfogadása után hogyan tekint a jövőbe. Fontos kérdések, mint mondtam, a Köztársaság jövőjét szem előtt tartva.
|
|
|
Post by Gelina Zenth'en on Nov 20, 2014 19:14:45 GMT 1
A Galanima egyház vezetője udvariasan köszöntötte az idős kancellárt, majd elfogadta a számára felkínált helyet, és miközben Mothma beszélt, kortyolt párat a számára felszolgált italból. Miközben hallgatta egykori barátját, azon gondolkodott vajon Mothma mindig csak mint eszköz tekintett rá, vagy volt mikor barátságuk kölcsönös volt?! Túllépve ilyen irányú gondolatain, a Leidius magához ragadta a szót, hiszen jól ismerte az idős nő szónoki képességeit, tudta, hogy órákon át képes - akár a semmiről is - beszélni.
-Bocsáss meg hogy közbevágok - Gelina régi ismeretségükre való tekintettel úgy döntött továbbra is tegezni fogja Mothmát, csak úgy mint tette azt régen - de úgy vélem félreértesz Mon. Nem volt szó itt semmilyen fenyegetőzésről, s a célom nem holmi sehonnani szenátorok szánalmas fenyegetőzésének túllicitálása volt. Jómagam még csak szenátor sem vagyok, legalábbis nem szakképzett politikus. Pusztán arról beszéltem, amiről hallottam itt ott. Nekem mint vallási vezetőnek, más a kapcsolathálózatom mint az itt ülő szenátorok nagy részének. Más pletykákat, információkat hallok, mint te, vagy a frakcióvezetők. S te is tudod, mindig is jó informátor voltam Mon. Én nem vagyok frakcióvezető, de Protilusaim sok vallásos bolygó vezetőjével szoros kapcsolatban állnak, s ily' módon őszintén mondhatom Mon, az Új Köztársaságot nagy veszély fenyegeti. Bizony sokan elégedetlenek manapság. Sokan úgy vélik, az Új Köztársaságnak jobban meg kéne válogatni a tagjait, mert ez az agresszív terjeszkedés, - akarom mondani befogadás, bizony a belső egység, a belső harmónia kárára megy. Sokan hiányolják a belső egység, és a közös hosszútávú irányvonalakat.
Amit konkrétan az ülésen mondtam mind igaz volt. Bolygók, akik nem akarták felvállalni a nevüket, megkértek hogy mint az egyház itteni képviselője segítsem őket abban, hogy tolmácsolom a többiek felé a véleményüket. Bizony - mint azt említettem - több száz bolygóval folytattam én, vagy segítőim egyeztetéseket, s tényleg vannak akik a kilépésüket tervezték, ha a helyzet nem változik a faji kérdésben. És ez még csak egy kérdés Mon. Egyetlenegy. Hidd el nekem hogy ha nem teszel semmit.... nos az könnyen a vesztedet okozhatja. S nem csak a tiédet.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 25, 2014 17:43:04 GMT 1
Mon rezzenéstelenül hallgatta a twi'lek nőt. Nyugodtan lélegzett, nem volt oka idegességre. Ahogy korábban akét szenátor álláspontját, úgy Gelina-ét is meg tudta érteni. És ez volt az a tulajdonsága, aminek hála sokszor volt képes kompromisszumokra. De persze sosem temethette el a könyörtelen, határozott politikust sem. Az azonban vitathatatlan volt, hogy az elmúlt évek emberileg sokat kivettek belőle. Ideje volt változtatni az eszközökön. Ez volt az a pillanat, ahol Mon egyfajta fogadalmat tett magának, amiben végérvényesen lezárta az engedékeny főkancellár korszakát. Most azonban még volt egy megbeszélése...
- Talán nem működik minden tökéletesen rendszerünkben, talán soha nem is fog. De törekednünk kell minderre, a békére és harmóniára. Aki ismer, az tudja, hogy mindezt nem csak szavaknak szánom, és a gazdasági, politikai vagy éppen faji egyenlőséget és szabadságot egyformán pártolom. Elkötelezett híveként a demokráciának. Talán nem egy az egyben ez a tervezet volt, amit sok magát elnyomottnak érzett nem emberi csoport megálmodott, de kezdetnek úgy érzem megteszi, az eddigiekhez képest egy aprócska sikert könyveltünk el mindezzel. Ezt meg kell mind neked, mind az elégedetlenkedőknek érteni. Ez nem valaminek a vége, valaminek a lezárása, hanem valaminek a kezdete. De türelmet kell gyakorolnunk és figyelembe venni mások álláspontját vagy helyzetét is. A kérésem mindössze ennyi, hogy a szenátusi eseményeket kommunikáld bölcsen, megfontoltan a hívek felé, különös figyelemmel a zúgolódókra. A Köztársaságnak még erősödnie kell, minden értelemben, ennek viszont nem használ, ha széthúzunk vagy csak magunkra gondolunk és nem vagyunk együttműködőek. Remélem érted mit is akartam kifejezni. A kérésem mindösszesen ennyi lenne tehát, ha nincs más, nem tartóztatnálak tovább. Köszönöm, hogy idefáradtál és megtiszteltél jelenléteddel.
Mon enyhe mosollyal arcán emelkedett fel helyéről, amennyiben más téma nem volt, kezét nyújtotta az egyházi méltóság felé, aki pedig másodperceken belül elhagyta a helyiséget, magra hagyva a főkancellárt gondolataival...
|
|