Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Nov 29, 2012 11:54:49 GMT 1
Post by Tsamor Len on Nov 29, 2012 11:54:49 GMT 1
Tsamor enyhén megnyugodott amikor látta, hogy a véleménye hallgatólagosan megkapta a többség támogatását. Bár Keller biztosan nem hagyta volna annyiban a dolgot, nagybátyja közbelépett és némileg kompromisszumos javaslatot terjesztett elõ, a titkosszolgálati figyelést is elrendelve. Ha ez nyugtatja meg Keller paranoiáját, ám legyen, legyintett magában. Rezzenéstelen arccal járta körbe tekintetével az asztal körül ülõket, reakcióikat figyelve. Szövetségesei bólogattak vagy tekintetükkel jelezték egyetértésüket, míg a rugalmatlanok irataikat rendezgették, az asztalt bámulták vagy egyszerûen csak kerülték a tekintetét. Keller természetesen itt is kivételt képzett, õ félelem nélkül nézett bele a szemébe. Ezúttal úgy tûnt elfogadja a vereséget, de ez nem mindig lesz így. Nagy hatalom összpontosul a kezében, jó lesz vele vigyázni, írta fel képzeletbeli listájára Tsamor. Nyilván amíg nagybátyja gyakorolja a hatalmat, nem kell tõle különösebben tartani, de ha az utódlás rendezése elõtt huny el, akkor valószínûleg nem lesz olyan egyszerû a helyzet, mint az apja, Kalád halálakor beálló utódlás, ahol Norin Len tulajdonképpen puccsal átvette a vezetést a Nemesi Tanácstól...
A kormányzó ezután lezárta az ülést és a kistanács tagjai iratkötegeiket felmarkolva indultak az ajtó felé, néhányan elég türelmetlen módon. Feszélyezte õket a téma és az, hogy engedni kellett abból, amit eddig a minimumnak tartottak. Tsamor is elkezdte összerendezni iratait, és éppen felállt, amikor nagybátyja jelezte, hogy beszéde van még vele. Nyilván valamiben még segítségre van szüksége, így hát a szenátor csendesen bólintott, és visszarakta az irathalmazt az asztalra. Nem szólt semmit, ezzel jelezve, hogy várja a másik mondandóját, õ azonban nem szólt addig, amíg az utolsó tanácstag sem hagyta el a díszes szobát. Aztán amikor nekikezdett a mondandójának, Tsamor érdeklõdve hallgatta, próbálva sietõsen rendezni a gondolatait a témában. Mikor Norin befejezte a mondandóját különösen fáradtnak tûnt. Még egy évtizede sem volt a posztján, de a munka láthatóan teljesen elfárasztotta, pontosan azért, mert remekül végezte. Ha nem õ áll az elmúlt kritikus években a Taygeta élén, véget ért volna minden és most már az élõsködõ nonhumánok dirigálnának itt is. Azzal is tisztában volt, hogy miért õt választotta ki erre a feladatra: élesben kívánja tesztelni képességeit, illetõleg a Köztársaság szenátoraként és a 133 napos lázadás egyik (kényszerített) résztvevõjeként mégis nagyobb a presztízse a nonhumánok között. - Megértem a helyzetet - bólintott sokatmondóan Tsamor. - A Köztársaság szorítása erõs. Be kellett lépnünk a túléléshez, de vigyáznunk kell arra nehogy megfojtson minket. Azt hiszem átlátom jelenleg mivel vagyunk képesek enyhíteni a feszültséget és elnyerni a mérsékelt ellenzék bizalmát. De attól tartok a Keller-félék nem fognak túlságosan örülni neki... - Keller hasznos támasza a rendszernek. Még ha nem is ért egyet valamivel, a többség elõtt beadja a derekát. Akárcsak most. - jegyezte meg Norin. Tsamor enyhén megvonta a vállát. - Lényegtelen. Megpróbálok minden tõlem telhetõt. Viszont ehhez mozgásszabadságra lenne szükségem. - fogalmazta meg óvatosan a gondolatát a kormányzó reakcióit figyelve. Õ türelmetlenül intett neki, hogy folytassa. - Úgy gondolom eredményesebb lehetnénk ha nem csak tárgyalás-elõkészítést folytatnék az ellenzékiekkel, hanem teljhatalmú megbízottságot is kapnék a kérdésben. Tsamor tudta, hogy a gyakorlatban ez azt jelenti, nemcsak ígérgetni tudott volna, de a kormányzat nevében tényleges egyezségeket kötni az ellenzék prominenseivel, és ezt csak a kormányzó bírálhatta volna felül. Gyakorlatilag megfellebbezhetetlen pozícióba került volna a reformok terén, amit Norin elképzelhetõen kicsit soknak érezhetett volna. - Természetesen enélkül is kellõképpen elboldogulok - tette hozzá sietve. - Ez pusztán csak a reformok sebességét gyorsítaná meg.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Dec 4, 2012 22:54:56 GMT 1
Norin Len halvány mosollyal az arcán konstatálta, hogy rokona, a fiatal, de annál ambíciózusabb Tsamor megkezdte a a hatalmi létrán való feltörekvést. A kormányzó örömmel látta, hogy van még a Len családban legalább egy legény a gáton. Nem hiába volt a kis kedvence Tsamor és nem hiába dédelgetett nagyszabású terveket a későbbiekben a fiúval. A nagy kérdés azonban az volt, hogy mindennek eljött e az ideje. Az egyértelmű, hogy az ellenzékkel ki kell egyezni, ezzel is időt nyervén, a hőzöngő öltönyös férgeket utána is ráérnek kizsigerelni, eltiporni. A cél szentesíti az eszközt, futott át az agyán, miközben Tsamorhoz intézett gondolatait fogalmazta magában villámgyorsan.
- Ha egyfajta kormányzói kinevezés és felhatalmazás kell az ügymenet meggyorsításához, hát legyen. Kell nekünk ez a megállapodás, komolyabb engedmények nélkül. Ha a vihar elült, akkor pedig megkezdhetjük a rendszer bizonyos fokú átalakítását, módosítását kedvünk szerint. De persze ez még a jövő zenéje. Jól jegyezd meg azonban fiam, ha hibázol, ha a dolgok véletlenül nem úgy sülnek el, ahogy az kedvező lenne, minden a Te hátadon fog csattanni.
Indítványozni fogom egy kormánypárti szóvivői tisztség létrehozását, amivel a regnáló kormány és egyben szerény személyem hivatalos és feddhetetlen képviselője leszel. Egyfajta közvetítői szereped lesz, a parlament előtt pedig felszólalási jogod. Remélem magad is valami hasonló szerepvállalásra gondoltál... Így szenátori tisztséged mellett a taygetai bürokrácia kellős közepébe is beveted magad, megfelelő kapcsolatokat kialakítva a bolygó politikai felső vezetésével. Ez a jövőre nézve bizony komoly értéket és előnyt jelenthet.
A kormányzó remélte, hogy az előtte ülő szenátor érdekeinek is megfelelt a felajánlás, amivel végre nem csak egy lesz a coruscanti képviselők közül, hanem hőn szeretett hazájának egy befolyásos, rangos pozícióban lévő személye.
|
|
Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Taygeta
Dec 16, 2012 21:59:23 GMT 1
Post by Jansen Aalsten on Dec 16, 2012 21:59:23 GMT 1
A taygeta-i kormányépület legszigorúbban védett szárnyában, a szenátori irodában a holoüzeneteket tároló rendszer kijelzőjén egy nyugodt, békés piros LED villogás jelezte, hogy a bolygó vezetőjének egy újabb üzenete érkezett, a már eddig is halomnyi mellé. Az ember azonban mégsem szemlélhette az újabb levelet közömbösen, lévén az nem a bolygóról, de még csak nem is a szektor valamely pontjából érkezett és nem is a hagyományos közvetítői csatornákon, hanem a legtitkosabb, lenyomozhatatlan és természetesen menet közben feltörhetetlen, kódolt sávon. Mindez már önmagában is felkelthette az ember érdeklődését, főleg ha vetett egy pillantást a feladó kilétére is, aki ne más volt, mint a szenátusban az utóbbi időben sokat szereplő és egyúttal igen megosztó szenátor, Jansen Aalsten, a Lekua IV megbízott képviselője, egyben a Galaktikus Pénzügyi Bizottság frissen megválasztott tagja. Az üzenet lejátszásakor egy halovány kékes fény árasztotta el a szobát, mígnem lassan elnyerte végleges alakját és egy elegánsan felöltözött, fiatal férfi kontúrjai kezdtek kirajzolódni. A lekua-i szenátor bár nem teljesen fizikai valójában állt a szoba közepén, mégis oly élethűnek tetszett a kivetített holokép, hogy az embernek erősen győzködnie kellett magát, ez csak egy okos grafikus trükk. A kép nagy ritkán meg-megremegett, bizonyára a bolygók közti hihetetlen távolságok és a zavaró kozmikus háttér sugárzások következtében. A hallgató testben-lélekben rákészülhetett a az üzenet tartalmára, erre a néhány másodpernyi hatásszünet pont alkalmas volt. Végül Aalsten szenátor a maga határozott, erélyes hangján szóra nyitotta száját.
- Tisztelt Szenátor úr! Bocsásson meg a zavarásért, reményeim szerint üzenetem mielőbb Ön elé kerül. Megkeresésem célja az lenne, hogy, amennyiben halaszthatatlan ügyei mellett tud egy kis időt szakítani rám, kérem keressen fel a Lekua IV-n, nagy örömömre szolgálna, ha megtisztelne látogatásával. Hogy némi indokot is szolgáltassak, lenne Önnek és még inkább Taygetanak egy üzleti ajánlatom, illetve egy mindenki számára előnyös üzleti-gazdasági tervem, amelyre már a lekua-i kormány is áldását adta. Amennyiben sikerült némi érdeklődést keltenem Önben, úgy előre is biztosíthatom bolygóm legmagasabb szintű vendégszeretetéről.
Maradok őszinte híve: Jansen Aalsten.
A holoalak még egy utolsót megremegett, hogy utána eltűnjön, a kékes fényt is elnyelve, a kormányzót pedig gondolataival magára hagyva...
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Dec 17, 2012 11:55:27 GMT 1
Post by Tsamor Len on Dec 17, 2012 11:55:27 GMT 1
Tsamor megengedett magának egy halovány mosolyt nagybátyja válasza hatására. Teljesen gyõzelmet aratott úgy, hogy semmit sem tett kockára. Habár nem különösebben szerette a nehézség nélkül szerzett nyereséget, azért el kellett ismernie igen jó érzés tudott lenni. Végre olyan pozícióba jutott, hogy nagyszabású elképzeléseit - ha nem is ültetheti a gyakorlatba, de legalábbis - részben az új koncepcióba építheti, hatással lehet a változásokra. Persze nem lepõdött meg Norin azon kitételén sem, hogy a teljes felelõsség az övé, elvégre õ kérte, hogy ez így legyen. Nem is várhatja el, hogy nagybátyja tartsa mindig érte a hátát, fõleg arra az idõre gondolva, amikor esetleg már õ lesz abban a székben... Persze nem szabad elõrefutni, mindig a jelen és a legközelebbi cél kell legyen az ember elõtt. - Tisztában vagyok azzal, hogy mekkora felelõsség egy ilyen pozíció. - bólintott sokatmondóan, majd magabiztosan még hozzátette. - Nem fogok csalódást okozni. Norin elégedettnek tûnt ezzel a határozott kiállással, még ha esetleg meg is sejtette, hogy Tsamor lelke legmélyén kissé megijedt mindettõl. Elvégre a gyakorlatban fog elválni, hogy ez az ijedtség megmarad-e avagy sem. - A szerepvállalás tökéletesnek tûnik. Valami ilyesmire gondoltam én is. - tette még hozzá az utolsó mondatra utalva Tsamor. Fejében már most hozzálátott a stratégia kidolgozásához. - Ha esetleg nem akad más megbeszélnivalónk, akkor távoznék, bácsikám. Sok munka áll még elõttem, és mindenképp szeretnék még pár személyes ügyet intézni. Ez az õ olvasatában azt jelentette, hogy apja sírjára virágot vitt. Persze nem arra a giccses síremlékre, amit telepakoltak zsákmányolt fegyverekkel, hanem az igazi nyughelyére, amit csak a család és a legmagasabb rangú vezetõk ismertek.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Jan 3, 2013 19:07:28 GMT 1
A kormányzó elégedetten konstatálta, hogy vérrokonával való beszélgetés a végéhez közeledik, ez egyben ugyanis azt jelenti, hogy sikerült minden hivatalos ügyet megbeszélniük. A fiú kinevezése hamarosan megtörténik, ez pedig részben a kormány, részben pedig a kormányzó személyét is bebiztosítja, míg Tsamor végre belekerülhet a a taygeta-i politikai élet vérkeringésébe. Szívélyes kézmozdulatokkal mutatott a kijárat felé,majd indult el a két Len, hogy elhagyják a termet. Ahogy sétáltak, Norin jobb kezét Len jobb vállára helyezte és atyáskodó hangnemben beszélt hozzá, amiben nyoma sem volt az addig némileg hivatalos formának.
- Apád büszke lenne rád fiam. De ne feledd, a nagyobb hatalom nagyobb felelősséggel is párosul. Ez nagy és igen hasznos teszt lehet számodra, karriered alapjait most teheted le, de ha belebuksz, azzal kiírod magad a politikai köztudatból. Remélem felkészültél arra, ami a következő hónapokban vár rád. Még búcsúzóul annyit, hasznosnak tartanám, ha masszív, megbízható szövetségeseket keresnél a szenátusban. Nem árt ha mind Te is, mind pedig a Taygeta szorosabbra fűzi néhány planétával kapcsolatát. Akkor hát, hamarosan találkozunk Szenátor úr!
Az utolsó szavaknál a kormányzó tisztelgett, ami némileg meglepő volt a bolygó első emberétől, hogy bárkinek is előre szalutáljon, a rokoni kapcsolat azonban néha felülírja az etikettet. A katonás búcsúzás után Tsamor magára maradt, előtte olt az egész nap, mi több, az egész hét, hogy esetleges terveinek, elképzeléseinek, elintéznivalóinak hozzálásson...
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Jan 21, 2013 8:15:04 GMT 1
Tsamor némileg elérzékenyülten hallgatta nagybátyja beszédét. Egyikõjükre sem volt jellemzõ az a fajta érzelgõsség, amire most sor került, mégis átadta magát az érzésnek. Sok dologban igencsak hasonlítottak egymásra Norin és õ, és ez megértõvé tette a két férfit egymás irányába. Tsamor szinte érezte, ahogy a kormányzó megkönnyebbül, ahogy ezeket a szavakat elmondja. Nagy teher volt a vállán a kormányzóság minden felelõssége. - Örülök, hogy így látod bácsikám. Minden tõlem telhetõt megteszek, hogy mind idehaza, mind külföldön helyt álljak. Az, hogy a kormányzó elõre tisztelgett neki, igazán meglepte. Nem annyira a szokatlan sorrend miatt, hanem inkább a túlságosan formális volta miatt. A benne való bizalmat érezte ki ebbõl, ami egyrészt jól esett, másrészrõl visont a korábbi érzelgõs hangulatot teljesen kisöpörte. Tsamor egy pillanatig gondolkozott, hogy esetleg más módon búcsúzzon-e el, de a megváltozott, ismét félhivatalossá váló hangulat eltántorította ettõl. Viszonozta a tisztelgést, és miután Norin elindult, õ az ellenkezõ irányba vette az útját. Tudta, hogy amint megkezdõdik az Anivoto tábornokot fedõ mûvelet, készen kell állnia, mert a Taygetán felfokozódik a hangulat. Szimpátiatüntetések lesznek, illetve a frissen kiengedett foglyok elkezdik szervezni az ellentüntetést a nyilvánosság elé lépõ ellenzék segítségével. A legfontosabb, hogy a vérontást el lehessen kerülni, mert az nagyon rossz fényt vetne a bolygóra a Szenátusban.
Ahogy ezen morfondírozott, a falon lévõ képeket bámulva (hosszasan elidõzve a hastroni hídért folytatott ütközet, ahol Anivoto teátrálisan emelte magasba a taygetai zászlót, a környezõ katonák bátorítására, akik áhítattal bámulták) észre sem vette, hogy egy nála egy fejjel alacsonyabb alak áll meg elõtte a folyosó közepén. Folytatta hát útját, észre sem véve a halk köhintést szembõl, és egyszer csak nekiütközött valaminek. A lendületnek köszönhetõen együtt estek le a padlóra. Tsamor egy pillanatig nem tudta mi történik, mire eszébe jutott, hogy végre maga elé nézzen. Alig pár centirõl egy meglepett szempár nézett vissza egy szemüveg mögül. Egy pár pillanatig meglepetten bámulta egymást a két személy. - Ö, elhiszem, hogy kényelmes vagyok, de ha esetleg... - szólalt meg zavartan vékony hangján. Tsamor rögtön észbe kapott, és sietve felpattant a földrõl. Sosem hitte volna, hogy még sikerül zavarba hozni, mint egy kiskamaszt. - Bocsánat, kisasszony - igyekezett rögtön bocsánatot kérni és hálát adott az égnek, hogy senki sem látta most. Fõleg az ellenfelei. Sietve nyújtott kezet. - Hadd segítsek. A nõ egy pillanatig habozott, de aztán elfogadta a neki nyújtott kezet, és Tsamor felhúzta õt a földrõl. Ekkor realizálódott benne, hogy egy köteg papír is szétszóródott az ütközés hatására, így sietve nekiállt összeszedni õket. A nõ is gyorsan beállt. - Hagyja, ez igazán nem szükséges - igyekezett elhárítani a segítséget, ám Tsamort nem olyan fából faragták, aki tétlenül állna, ha egy hölgy segítségére szorul. Fõleg ha õ maga volt az ezt kiváltó helyzet elõidézõje. Miután végzett, odanyújtotta a nála lévõ papírköteget.- Parancsoljon, kisasszony! - Köszönöm - mosolyodott el a nõ. Majd a kezét nyújtotta. - Jessa Grenhill. Tsamor meglepetten nézett az 1,60 magas nõre, nem tudva hova tenni a bemutatkozást. Számára egy ismeretséghez igencsak kevés volt egy véletlen baleset. A másik észrevette meglepõdöttségét, és vidáman tájékoztatta annak okáról. - Én vagyok az új szenátorsegédje. Nemrég kaptam a megbízatást a kormányzó úrtól - Tsamor csodálta, hogy Norin errõl nem tájékoztatta, de végül is olyan apró ügynek tûnt, hogy erre valószínûleg nem is lett volna szükség. Az mindenesetre megnyugtatta, hogy végre meghallgatták a személyi keret szûkössségére tett folyamatos panaszait. Elfogadta a felé nyújtott kezet, ám kézfogás helyett megfordította és egy csókot adott rá, ahogy úriembereknél illik. - Ez esetben igazán örülök a találkozásnak. A körülmények ellenére is... - mondta, miközben tovább fogta a másik kezét, ami kezdte kicsit zavarba hozni a vele szemben állót és igyekezett jelezni, hogy szeretné már visszahúzni a kezét. Tsamor engedte, miközben a neven morfondírozott...Grenhill...Kellett egy pillanat, amíg beugrott a negyvenes éveiben járó Dwight Grenhill tábornok neve és arca. Norin régi barátja, jelenleg a tartalékos csapatok parancsnoka, a vezérkar vezérkari fõnökhelyettese és a tiszti akadémia rektora. Sejtette, hogy nagybátyját esetleg más szándék is mozgatta a lány megbízásával. Grenhill támogatását jó az ember háta mögött tudni. - Grenhill kisasszony. Van kedve meginni egy kávét? Közben bemutatnám a személyi stábom többi tagjának is.
Len csak órákkal késõbb jutott be irodájába, miután járt odahaza és apja sírjánál. A szenátori épületet a különállóságot szemléltetendõ nem a kormányzói palotában rendeztek be, hanem egy kisebb belvárosi házban. A stílusa hasonlóan régies volt, de Tsamornak kifejezetten tetszett. Kicsit túl tágasnak bizonyult, hiszen az irodák és helyiségek fele nem volt használatban, de nem akart panaszkodni, elvégre nem az õ pénzébõl költöttek rá. Most, hogy kormányzati szóvivõ lett, valószínûleg jobban fel fogja tudni tölteni az épületet egy szélesebb apparátussal. Persze majd csak azután, hogy a Nemesi Tanács elfogadja az erre szánt pénzügyi keret pontos számát. Tsamor meglepetten látta, hogy üzenet érkezett a számára, így az asztalához lépett, és lenyomta a gombot. Az elsõ meglepetés akkor érte, amikor meglátta a feladó bolygót. Aalstent nem különösebben kedvelte a bizottsági jelöléskor történt vita óta, és most mégis megkeresték egy ajánlattal. Nem sok konkrétumról esett szó, de egy meghallgatást mindenképp megért a dolog. Sietve válaszolt az üzenetre.
Tisztelt Aalsten szenátor! Örömmel találkoznék Önnel és hallgatnám meg ajánlatát a legközelebbi megfelelõ idõpontban. Sajnos jelenleg belpolitikai ügyek miatt nem áll rendelkezésemre elegendõ idõ, hogy elutazzak Önhöz a bolygójára, de a következõ bizottsági ülést követõen természetesen a rendelkezésére állok. Tisztelettel, herceg Tsamor Len
Miután befejezte az üzenet rögzítését, helyet foglalt, és hozzálátott a szenátusi beadványok megírásához. Aztán kezdhet foglalkozni az Anivoto ügy itthoni lekommunikálásával, majd a belpolitikai reform kidolgozásának megkezdésével, a nagyobb frakciók vezetõivel való találkozás megszervezésével stb. Ahogy így ezt végiggondolta egy pillanatra hihetetlenül fáradtnak érezte magát a sok rá váró munka miatt, azután azonban teljes erejével belevetette magát a munkájába.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Feb 21, 2013 17:38:15 GMT 1
Post by Tsamor Len on Feb 21, 2013 17:38:15 GMT 1
Tsamor még csak pár napja élvezte a kormányszóvivõi kinevezést, és gõzerõvel készült a Szenátus ülésére, valamint az ellenzéki vezetõk megpuhítására, amikor kirobbant az Anivoto-botrány. A tábornok a terveknek megfelelõen felszívódott és profi embercsempészek vendégszeretetét élvezve megkezdte útját a peremvidék valamelyik birodalmi hadura felé. Tsamor azt hallotta, hogy a különbözõ hadurak kiskirályként viselkedve egymással és helyi bandákkal is háborúztak egy-egy terület feletti hatalomért. Igazán remélte, hogy a tábornok nem veszti életét egyik ilyen kis torzsalkodásban, mielõtt még hasznára válhatna az államnak. Meg aztán egy ilyen nagy nemzeti hõs megérdemli, hogy a teste ezen a bolygón nyugodjék, ne pedig valamelyik elfeledett peremvidéki planéta elfeledett zugában. Persze lehetetlen volt pár napnál rövidebb ideig titokban tartani azt, hogy egy ilyen magas rangú személy eltûnt, fõleg ha olyan szigorú ember volt, mint Anivoto, aki a legritkább esetben ment csak szabadságra. A sajtó megneszelt valamit és a büntetõeljárás felügyeletére küldött köztársasági megfigyelõk kínos kérdéseket tettek fel. Így Bercken katonai fõügyész nem tehetett mást, mint hogy galaktikus körözési parancsot adjon ki ellene, pénzjutalom kilátásba helyezésével. Ez persze rögtön láncreakciót indított be: mivel alig másfél tucat ember volt tisztában a valós történtekkel, a kormánypárt azonnal tüntetéseket kezdett szervezni, ahol százezrek jelentek meg és tiltakoztak az általuk háborús hõsként tisztelt tábornok perbe fogása és meghurcoltatása ellen, valamint biztosították õt és a kormányt támogatásukról. Ez még önmagában nem lett volna baj, hiszen kevés volt az esélye, hogy az indulatok elszabadulnak és a tömeg kikerül az ellenõrzésük alól, a kormányzatnak pedig mindennél nagyobb szüksége volt ilyen idõkben arra, hogy demonstrálják: az emberek még mindig mellettük állnak. Sokkal súlyosabb volt, hogy az immáron hivatalos keretek között mûködõ ellenzék is megérezte a lehetõséget egy tömegdemonstrációra. Tucatnyi frissen alakult párt és mozgalom jelentett be tüntetéseket a döntés örömére és persze a szimpátiatüntetések ellen. Sokakat ért hidegzuhanyként a felismerés, hogy nemcsak a rendszer elkötelezett ellenségei, de sok korábban rejtett szimpatizáns is utcára vonult. Elég hamar több százezresre duzzadt ez a tömeg is. Mindössze pár óra leforgása alatt felhevült hangulat uralkodott az utcákon: a tüntetõk és ellentüntetõk többször összecsaptak az utcákon, az ilyen helyzetek kezelésében tapasztalatlan rendõrség pedig gyakran nem kellõ eréllyel, vagy éppen ellenkezõleg, túlzott brutalitással avatkozott közbe. Ráadásul az egyenruhások bizonytalanok is voltak abban, hogy mi is a teendõ: korábban az ellentüntetõket gond nélkül bántalmazhatták, ám most, hogy a Köztársaság tagjai voltak, itt is változtak a szabályok. Ha ez még nem lett volna elég, a nonhumánok is csatlakozni kívántak ezekhez a megmozdulásokhoz, és tömegesen kívánták elhagyni kijelölt lakhelyüket és a nonhumán elkülönítõ negyedeket. Bár az egyes kerületi tanácsok otthonmaradásra buzdították õket, az eddig elnyomott nem emberi lények nem kívántak hallgatni a kollaboránsokra. A rohamrendõrség ezért lezárta az összes kijáratot felügyelõ ellenõrzõpontot, és õrjáratokat szervezett az elkülönítõ körletek köré épített fal mellé, ezzel egyfajta állóháború alakult ki a két fél között. Tulajdonképpen csak a szerencsének volt köszönhetõ, hogy még nem folyt vér az utcákon...
Tsamor tudta, hogy a korábbi lázadást, a 133 napot megélt vezetõk rettegtek egy újabb forradalom lehetõségétõl. Biztos volt benne, hogy sokan már a hadsereg bevetésén morfondírozhatnak a kistanácsban, és biztos volt abban is, hogy elõbb-utóbb képesek lesznek meggyõzni a kormányzót, hacsak valaki nem lép közbe. Ez a valaki természetesen õ maga lett volna. Kritikus pár óráról volt szó, érezte a szenátor, amikor a gyors cselekvés elejét veheti a kitörni készülõ viharnak és számos komoly problémát elõzhet meg. Az ellenzék nagyobb része nem a történelmi sérelmek, hanem a reformok megakadása miatt vonult valójában utcára, az alkalmat keresve, hogy protezsáljon a rendszer ellen. Ha õket sikerül valamilyen úton-módon leszerelni, illetve közben a kormánypárti szimpatizánsokat önmérsékletre inteni, akkor az egész veszélyhelyzet méregfogát kihúzzák és az egész nem lesz több a demokráciákban szokásos ártalmatlan tüntetõsdinél. - Grenhill kisasszony! - szólt bele az asztali kommunikátorába, miután lenyomott egy gombot rajta. - Kérem jöjjön be, szükségem van a segítségére. A nõ nyugtázta a kérést, és pár pillanat múlva már bent is termett, szolgálatra készen. Len szívesen kezelte úgy beosztottjait, mintha katonák lennének, némelyek jobban, mások kevésbé jobban viselték ezt. Jessa szerencsére az elsõ körbe tartozott, legalábbis az elmúlt pár nap fényében úgy tûnt. Valószínûleg már otthon megszokta ezt a bánásmódot apja, Grenhill tábornok részérõl, és szinte természetesen mozgott úgy, mintha egy díszszázadban lenne. - Miben segíthetek, szenátor? - kérdezte segítõkészen. A mosolyának most nem sok nyoma volt, valószínûleg nyomasztották az éppen zajló események. Õ sem egy családtagját veszítette el évekkel ezelõtt, a 133 nap során. Többek között anyja is odaveszett, akit nem tudtak kimenteni és a lázadók fogságába esett, több más vezetõ rokonával együtt. A fõvárosért vívott harcok idején kivégezték õket. - Húzza ki az összes programot a határidõnaplómból az elkövetkezõ pár napra - mondta félig komoly hangon Len. A másik úgy tûnik vette a lapot, és búskomorságát leküzdve hasonló hangnemben válaszolt. - A bizottsági ülést is? Meglátom mit tehetek. - Komolyra fordítva a szót - váltott hangnemet Len. - Aggasztó dolgok történnek a fõvárosban és a nagyobb városokban. Gondolom nem kell bemutatnom egyiket sem. Mivel immár kellõ pozícióban vagyok és csak a kormányzónak tartozom felelõsséggel, én cselekedhetek a legkönnyebben. A nõ bólintott, jelezve, hogy megértette a dolgot. Némileg talán meg is nyugtatta az, hogy most már nem csak tehetetlen szemlélõ lehet, de alakítója is az eseményeknek. Úgy tûnt a konkrét részletekre vár csak, mielõtt megkezdené a munkát. - Miután több részre szakadni még nem vagyok képes, a következõt fogjuk csinálni: Arekson a kormányzói palotába siet, mivel bizonyos, hogy ott rendezték be a válságközpontot. Õ lesz az összekötõ a kistanáccsal és a kormányzóval. Mindenképpen le kell beszélnie a bácsikámat a katonai akcióról. Mattic a kormánypárti tüntetõket próbálja meg lecsitítani és mondja, hogy beszédet fogok mondani, amiben nyilatkozom a kormány álláspontjáról. Maga kisasszony írjon egy üzenetet az édesapjának és intse nyugalomra – itt egy pillanatra megállt, majd megértõen hozzátette. – Tudom milyen emlékek fûzik mindkettejüket a legutóbbi eseményekhez. De magára bizonyosan hallgatni fog. - Értettem – préselte ki halkan magából a választ Jessa komor tekintettel. - Lenne itt még valami. Én az ellentüntetõk közé megyek. Maga maradjon itt, és koordinálja nekem a beosztottjaim munkáját. Ez a legfontosabb az egész akcióban. Ha bármi van, tájékoztasson kommon keresztül – miután ezt elmondta, elindult készülni. Csak a válla felõl szólt hátra. – Bízom magában.
Tsamor egy egyszerû ruhát vett fel, de hátrahagyta készenlétbe hercegi díszegyenruháját is, és meghagyta Jessának, hogy vigye el neki, ha végzett az ellentüntetõk lecsillapításával. Remélte, hogy feltûnés nélkül az ellenzéki vezetõkhöz juthat egyszerû ruhában, és ha fel is ismerik, visszafogott öltözködése és viselkedése nem készteti a felhevült tömeget azonnali meglincselésére. A híradásokból úgy tûnt, hogy a mérsékeltebb ellenzéki erõk a központban lévõ Szabadság parkban gyülekeztek, és vezetõik itt ültek össze egy felállított sátorban megbeszélésre. A kormánypárti tüntetõk pár sarokkal arrébb a gyõzelemi téri Hõsi Emlékmûvet koszorúzták meg, melyet a fõváros felszabadításának évfordulóján emeltek. Igazi robbanásveszélyes helyzet volt, amit minél hamarabb fel kellett oldani. Tsamor a térre vezetõ egyik mellékutcában parkolta le siklóját, majd elindult az azt lezáró rendõrsorfal felé, akik se ki, se be nem engedtek forgalmat, mindkét kijáratot elzárva. - Itt nem szállhat le! – rohant felé ordítva egy fiatal rohamrendõr. – Ez mûveleti terület. Igazolja magát és haladéktalanul távozzon! - Parancsoljon, biztos úr – adta oda neki a civilbe öltözött Len azonosítókártyáját. A leolvasóba rakva a rohamrendõr igencsak elképedt, és legalább háromszor ellenõrizte, jól lát-e. A kommjába szólva sietõsen szólt valakinek és pillanatok múlva elõkerült az egység parancsnoka, egy idõsebb rendõrhadnagy. Köszönt, majd õ is a leolvasóra meredt, aztán tisztelgett. - Üdvözlöm, szenátor úr – Tsamor biccentett válaszként. – Van engedélye, hogy mûveleti területen tartózkodjon? - Nincs ilyenem – tárta szét a karjait. – Modern demokráciánkban pedig mindenkire vonatkoznak a törvények. Engedelmükkel távozom is. Ahogy ezt kimondta, elindult befelé, a tüntetés felé. Szinte érezte a hátán az elképedt rendõrök tekintetét, és hallotta, ahogy összesúgnak. - Uram, nem mehet be! Szigorú parancsunk van erre! – futott utána a fiatalabb rohamrendõr. Tsamor megállt, és megfordult. - Személyesen a kormányzó úr akaratát teljesítem. Teljhatalmú megbízottja vagyok. Ha velem beszélnek, olyan, mintha vele tennék. Ha nem engednek be, a maguk hibája lesz, hogy estére vérben fog úszni ez a park. Remélem mondanom sem kell, milyen büntetõjogi következményekkel jár majd ez – tette hozzá fenyegetõen. A két rendõr szinte azonnal meghátrált erre. Tsamor értett hozzá, hogyan érjen el valamit idehaza. Csak a megfelelõ hangnemre volt szükség, ha a korábbi terv nem vált be. Nem nyitották meg számára a sorfalat, hanem kerülõ úton, egy emeletes házon keresztül jutatták be, nehogy feltûnést keltsen. Tsamor csak remélni merte, hogy nem tûnik fel senkinek kiléte, és arcába húzott egy sildes sapkát, majd elindult elõre.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Feb 27, 2013 0:09:51 GMT 1
A tömeg csak úgy hömpölygött az utcákon, mint valami hatalmas fesztiválon, miközben mindenhonnan mérges szitkozódások voltak hallhatóak hol egyik, hol másik politikai tömbtől. Tsamor három rohamrendőr gyűrűjében tört előre ebben az áthatolhatatlannak tetsző ember rengetegben, szerencséjére azonban az elvakult városiak nem sokat észleltek, hogy éppen meg meglökik őket, és hogy ki jár kel közöttük. Ahogy lassan áthámozták magukat, a fiatal szenátor már-már úgy érezte, hogy akár egyedül is boldogulhatna, amikor is a rendőrök teljesen ellentétes irányba terelték. Tsamornak esélye sem volt kitérni, csak sodródott, miközben próbált rájönni mi is ez az egész. Úgy tűnik, hogy ez a rakás fajankó nem értette meg, hogy kivel van dolguk és mi céllal is van itt. A hatalmas park sarkán, egy régies épület állt, amikor a rend büszke őrei arra fele vették az irányt, kezdett világossá válni, hogy valami nem stimmel.
Mint később kiderült, egy esetleges civil támadás és felkelés miatt, az ellenzéki politikusok megtévesztő információt szivárogtattak ki a hollétükről. A párt alacsonyabb beosztású személyei a felhergelt népet próbálták zászlajuk alatt egyesíteni, felemelő szónoklatok közepette, míg az igazán befolyásos illetők itt vertek ideiglenes tanyát. Tisztára, mint valami szervezkedő, illegális titkos társaság, futott át Tsamor agyán. Ráadásul a rendőrök tudtak minderről, úgy tűnt a probléma mélyen gyökerezik, hiszen adott esetben már a rendfenntartóerők is megosztottá váltak, lojalitásuk legalábbis erősen megkérdőjelezhető az itt tapasztaltak alapján, bár vétek lenne messze menő következtetést levonni.
A kezdeti zavarodottságon felülemelkedve megindult az épületben. Tudni akarta mi folyik itt, egyúttal pedig le akarta zárni, ezt a nevetséges köznépi cirkuszt. Ez a belviszály senkinek sem használ, legkevésbé a bolygónak, az ellenzék pedig határozottan a legrosszabb módját választotta annak, hogy magához ragadja a politikai hatalmat...
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Feb 27, 2013 6:41:26 GMT 1
Az ellenzék, mely az illegalitás évei alatt igencsak hozzászokott a konspirációhoz, most sem tudott egyszerû demokratikus ellenzékként viselkedni. Úgy látszik õket is meglepte az új helyzet, és õk maguk sem tudtak még alkalmazkodni hozzá. Tsamort kifejezetten szórakoztatta ez a fajta irónia. Két ellenfél, akik képtelenek alkalmazkodni az új helyzethez. Ami viszont már kevésbé tûnt szórakoztatónak, az a tény volt, hogy civil ruhás rendõr kísérõi pontosan tudták, merre is kell kísérni. Persze ez lehetett egyszerû hírszerzési munka eredménye, de a szenátor attól tartott, hogy az ellenzék bújtatott szimpatizánsai is jelen voltak a rendõrségben, sõt a hadseregben is. Amennyire paranoiás volt a rendfenntartó erõk vezetõje, olyan rosszul sikerült távol tartania a mérsékelt ellenzékieket ezektõl az erõktõl. Mindenesetre most már nem igazán lehet botrányok nélkül nagyobb leépítést tartani politikai alapon, így talán csak újjászervezéssel oldhatók meg ezek a dolgok. De ez már a jövõ zenéje volt, jelenleg itt kellett helyt állnia, emlékeztette magát. A kísérõi között elindult elõre az épület folyosóin, ahol javában folyt a készülõdés. Plakátokat, transzparenseket készítettek, rögtönzött megbeszéléseket folytattak, jelszavakat találtak ki. Ez volt a mérsékelt ellenzék jelenlegi fõhadiszállása. Ami még érdekesebb volt, a tágas, több emeletes épület a Noel Clernes Mûvészeti Akadémia volt. Talán a tanári kar is összejátszott a rebellis elemekkel...? Sõt, talán...? Mindenesetre az épület egy tágas elõadójához vezették õt a civil ruhás rendõrök, aminek zárt faajtói elõtt tüntetõk álltak õrt. Tehát az egyetlen nehézség az volt, hogy bejussanak. A fahusángokkal felfegyverkezett fiatal hallgatók résen voltak és rögtön feltûnt nekik a négy idegen. - Kik vagytok? - szólt rájuk jó hangosan az egyik fahusángos suhanc. Tsamor végignézett a fegyvereken, és érezte, hogy nem lenne jó ezeket a fiatal demokrata lovagokat magukra haragítani. - A tárgyalásra érkeztünk - hazudta szemrebbenés nélkül. - A praetoriai tüntetõket képviseljük. - A praetoriai követség már megérkezett - szólt gyanakvóan az egyik õr. - Azt hiszed a praetoriai embereket egyetlen csoport képviselheti csak? - játszotta Tsamor a sértõdöttet. - Hát nem! Praetoria szabad munkásait képviseljük! - Két titkosrendõrrel az oldalatokon? - kérdezte oldalról a hang. A négy arc arra fordult. Tsamort igen meglepte az ott álló férfi, aki nem más volt, mint a fõvárosi rendõrfõnökség egyik magas rangú tisztje, szintén civil ruhában. A három civil ruhás azonnal tisztelgett. A rendõr tiszt intett a fejével, hogy magyarázzák meg a helyzetet. - Mikor kérte, hogy hozzuk a vezetõkhöz, rögtön tudtuk, hogy ez egy jó lehetõség, bárhogy alakulnak is a dolgok - hadarta el az egyikük. - Akkor már csak azt kell megtudnunk, kit is rejt ez a sapka - mosolyodott el a Tsamortól csak némileg idõsebb férfi, és miközben a három rendõr körbevette, közelebb indult, hogy levegye sildes sapkáját és teljesen láthatóvá váljon az arca. - Arra semmi szükség! - szólt távolabbról egy erélyes nõi hang, ami túlságosan is ismerõsen csengett Tsamor számára. A rendõr keze félúton megállt, majd a hang irányába nézett, és pár pillanat múlva visszahúzta kezét, majd leengedte. - Ahogy szeretné - vonta meg a vállát közömbösen. Tsamor eközben folyamatosan azon gondolkozott, hogyan is tudna ebbõl a szorult helyzetbõl kimenekülni. Ha az ellenzék kenyértörésre viszi a dolgot, a rendõrök árulása miatt õ nagyszerû túsz lesz, ami megköti a taygetai vezetõk kezét is. Vagy nagybátyja, a kormányzó õt is feláldozza, mint a saját fiát annak idején? Mikor a fõváros melletti katonai erõdöt ostromolták, õ 10 napig kitartott, és még fia kivégzése sem tudta elrendíteni ettõl. Miután felmentették, átvette a hatalmat. - Nem szükséges - ismételte meg a hang közelebbrõl. - Ezer közül is felismerem a saját öcsémet. Tsamor döbbenten fordította végre a hang felé a fejét és igazán közelrõl találkozott tekintete a saját nõvéréjével. Nõvére, Florala Len volt talán az egyetlen olyan Len, aki nem viselt magas állami tisztséget, csupán mûvészetnek élt. Bár a család jelenlegi feje, Norin elõször nehezen fogadta ezt el, utóbb beletörõdött, és mindent megtett, hogy a lány karrierjét egyengesse. Például az egyik jelentõs fõvárosi mûvészeti iskola tanárává is kineveztette. Hogy hajlamos volt az ellenzéki gondolatokra, azt sejtette, de hogy az ellenzékiekkel kokettáljon, az mégiscsak megdöbbentõ volt. Most, hogy már nem volt kiléte megõrzése fontos, szabadon nézhette meg a nõvérét, aki szokott virágmintás mûvészi egyberuhájában volt, hosszú fekete haját hátul kontyba fogta. - Üdvözlöm, szenátor úr - mosolyodott el a rendõr parancsnok is némileg gúnyosan. - Micsoda hihetetlen találkozás. - Mit keresel itt? - kérdezte Tsamor, hangjában több számon kérõ tónussal, mint szerette volna. - Ezt éppen én is kérdezhetném - jegyezte meg Florala mosolyogva. - Kettõnk közül a te jelenléted a meglepõbb, nem gondolod? - Miután én benne voltam a 133 napos kormányban, talán nem is annyira - tette hozzá Len. Talán az árulás a vérünkben van, gondolta. Apja is árulással szerzett hatalmat, nagybátyja is elárulta az idõsebb Areksont és apja közeli munkatársait, õ maga az apját megöletõ kormányban volt -még ha nem is önszántából-, nõvére pedig az ellenzékkel szövetkezett. - Tárgyalni jöttem. - Ezt örömmel hallom. Úgy látszik odafent is megértették, hogy az elnyomás nem lehet örök eszköz - válaszolt optimistán a nõvére. Tsamor érezte, hogy egyetlen lehetõsége az, ha úgy tesz, mintha bírná a kormányzó és a jelenlegi vezetés teljes bizalmát, és egyúttal kijátssza reformpárti oldalát. - Hidd el, sok munkám van benne. Nehezen értik meg sokan, hogy ha nem haladunk az idõvel, akkor menthetetlenül maga alá temet minket - tárta szét a karját. - Érdekes ezt tõled hallani - mosolygott tovább Florala. - Ha szeretnéd, szívesen bekísérlek a megbeszélésre, ahol elõadhatod, amit szeretnél. - Éppen kérni szerettelek volna - villantott rá Len is egy mosolyt.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Mar 3, 2013 11:46:36 GMT 1
Ahogy haladtak a Tsamor számára némileg stílus idegen művész képző főiskola egészen nyomasztó folyosóin, nem tudott a fiatal szenátor másra gondolni, mint hogy nővére mit is keres itt. Sosem érdekelte a politika, vagy talán ez is csak a látszat. Mi van ha igazából ő az ellenzéki vezetők egyik oszlopos, mi több, vezető tagja. Mi van, ha ez az egész csak egy színjáték, ahol a Len család fekete báránya csak elkendőzni próbálja igazi kilétét, miközben ez az egész művész életmód csak álca? Nehezen tudott bármiféle választ találni magában Tsamor, testvére jelenléte még egy vérbeli filmproducer terveiben sem feltétlenül szerepelne, pedig igazán drámai történet kezdett kikerekedni, és még ki tudja hol a vége. Annyiban biztonságban érezhette magát, hogy nővére jelenlétében talán nem fogják a csőcselék elé vetni, és a fejét sem fogják kitűzni a főtéren, mint kormányhű bérenc. Igazán megnyugtató, fintorgott magában a fiú...
Ahogy maguk mögött hagyták a folyosókat és emeleteket, Tsamornak az az érzése támadt, hogy csak szórakoznak vele, talán ugyanazt az útvonalat teszik meg sokadszorra, mígnem egy hatalmas ódon ajtóhoz nem értek, ami lassan tárult fel előttük, hatalmas súlyából fakadóan. A terem, amit a kapu rejtett, igazán díszesen-mívesen volt kialakítva, igazi művészlak, valószínűleg az épület főcsarnoka lehetett, ami most alternatív funkciót töltött be, konkrétan az ellenzék tárgyalója. És valóban. Rengeteg monitor, kivetítő, kommunikációs berendezés és persze egy kerekasztal. Nagy volt a nyüzsgés, miközben beljebb merészkedett a kis csoport. A fiatal Len igyekezett minden apró részletet magában elraktározni. Ezek a lázító mocskok még el kell hogy nyerjék méltó jussuk...
Nővére meglepő otthonossággal mozgott, az őket körülvevő embereket pedig baráti mosollyal és fejbiccentéssel üdvözölte. Most akkor diákokkal, tanárokkal vagy politikusokkal kell szembenézni. A két fegyveres vállon ragadta Tsamort, aki így lépni sem tudott, nővére pedig megállás nélkül tovább haladt. Néhány méterre tőlük két középkorú személyhez lépett, velük egyeztetett, A két férfi ekkor a kordában tartott Tsamor felé fordultak. A fiú jelenlétének és egyáltalán személyének hamar híre ment, hamarosan pedig a kormányzó bizalmi embere és nem mellékesen pátyolgatott unokaöccse került a figyelem középpontjába. A tömegből hirtelen egy 40-es éveiben járó nő lépett ki. Tsamor megismerte az arcot, az egyik legnagyobb ellenzéki frakció vezetője. Ekkor már senki sem fogta le, így kéznyújtással üdvözölhette a nőt, aki a gesztust visszautasítva az asztal felé lépett, sokadmagával egyetemben. Tsamor percek múlva csak arra eszmélt, hogy vagy két tucatnyi személy társaságában ül egy hosszú asztal egyik végében.
- Szóval tárgyalni akar. Érdekes. A kérdés viszont az, hogy maga akar tárgyalni, a kormányzó fű alatt vagy a bolygó zsarnoki és alkalmatlan vezetése? Mert az ígéretekből és kompromisszumokból elegünk van már, mindezt pedig az utcákon tüntető nép nevében is mondhatom. Úgy hogy, ha lehet, kíméljen meg minket mindenféle mellébeszéléstől!
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Sept 15, 2013 18:34:09 GMT 1
Post by Tsamor Len on Sept 15, 2013 18:34:09 GMT 1
A dolgok egyre bonyolódtak, és Tsamor érezte, hogy élete egyik legnagyobb kihívása elõtt áll. Elég egyetlen rossz szó, egyetlen félreérthetõ gesztus, és elbaltázta ezt a remek lehetõséget. Nõvére jelenléte miatt valószínûleg meg nem ölnék, legfeljebb foglyul ejtenék vagy egyszerûen csak kiállítanák a tömeg elé megszégyenítésként. Ami azonban ettõl komolyabb következmény lenne: elúszna a békés egyeztetések utolsó lehetõsége, a keményvonalasok pedig azonnal bevetnék a hadsereget az ellenzék ellen, ezreket mészárolva le, és kivívva a Köztársaság haragját. Nem azért dolgozott annyit a köztársasági tagságon, hogy aztán így végzõdjön minden. Tény, hogy nem szerette a demokráciát és a köztársasági elveket, azonban a realitásokkal tisztában volt - a Birodalom maradványának hadurai felfalták Palpatine felemás örökségét, és egymást is. Ha Taygeta élni akar, a Köztársaságot formálja a képére, ehhez viszont az kellett, hogy betartsák a köztársasági reformokat és követeleséket.
Keményen kellett fellépnie, ezt tudta, de mégis kompromisszum készen. Elvégre meg kellett mutatnia, hogy még mindig õ áll a törvényes oldalon, õ képviseli a legitim kormányt, ami ellen szervezkednek. Más részrõl azonban ha olyan arrogánsnak és meggyõzhetetlennek mutatkozik, mint a rendõrség vezetõje, akkor elvágja a megbeszélés további lehetõségét. Mielõtt beszélni kezdett volna, nõvérére pillantott, aki bátorítóan rámosolygott. - Taygetai testvéreim! Bizalmatlanul fogadtok, amit meg tudok érteni. Épp most csõdítettetek össze egy tömeget a törvényes rend megdöntésére! - közölte provokáló stílusban, mire többen összehúzták a szemüket és néhányan sugdolózni kezdtek. Tsamor nem hagyta, hogy kicsússzon a kezébõl az irányítás, és folytatta. - De nem azért jöttem, hogy emiatt elítéljem magukat. Talán nem gondolják, de én az évekkel ezelõtti szerepvállalásomat komolyan gondolom a mai napig. Arra tettem fel az életem, hogy változást hozzak Taygetán, és itt is beköszöntsön a demokrácia kora. Évekkel ezelõtt milliók haltak meg mindkét oldalon, és azóta is bizalmatlan testvér testvérrel, barát baráttal! Tárgyalni jöttem- a magam nevében - hogy megakadályozzuk, hogy újra testvérvér áztassa az utcáinkat és tovább mélyüljön a társadalom sebe! Küldjék haza az embereket, amíg még van rá lehetõség! Sokan gondolkodnak még hozzám hasonlóan a vezetésben, és nagybátyám szívesen hallgat rám. Én teljesen kész vagyok az együttmûködésre, és remélem maguk is! - az utolsó mondatnál színpadiasan végigtekintett a jelenlévõkön, mintha azt keresné, ki fog neki ellentmondani.
|
|
|
Taygeta
Sept 17, 2013 11:29:28 GMT 1
Post by Mon Mothma on Sept 17, 2013 11:29:28 GMT 1
Ahogy az emberek körbe ülték a hatalmas asztalt, míg a taygetai szenátor beszélt, le sem vette senki sem róla a szemét. Úgy tűnt mások is átérzik a helyzet komolyságát és súlyát. Ha a bolygó képviselője személyesen jön el tárgyalni, az csak jót jelenthet, gondolták többen magukban, mg mások inkább szkeptikusan, távolságtartóan álltak hozzá a fiatal férfihez. Mikor Tsamor befejezte mondandóját, a terem egyöntetűen az ellenzéki vezető felé fordult, afféle választ, reflektálást várva az elhangzottakra. A nőn látszott, hogy nem sokat aludhatott a napokban, ez még nyugtalanítóbb fejlemény lehetett Tsamor számára, hiszen ebben az esetben a szervezkedések már napok óta tarthattak, miközben a kormány és a hatóságok mindebből semmit sem érzékeltek. Ha ennek az egésznek vége lesz, fejek fognak hullni és nem csak a jelenleg teremben tartózkodó felbújtók körében.
- Na ide figyeljen maga elkényesztetett aranyifjú. Egy percig se gondolja, hogy csak azért, mert maga beállít ide, előadja magát, hangzatos beszédeket tartva, attól itt bárki hasra fog esni. Nem, szó sem lehet róla. Nekünk nem ígéretek kellenek, legfőképpen nem a magáé. Tényeket, kézzel fogható tetteket szeretnénk, mi több, akarunk végre. Ezt nem a magam vagy az ellenzék nevében, sokkal inkább az elnyomott nép, az utcára vonuló tömeg nevében mondom. Lehet, hogy nem a torzsalkodás, az erőszak a legjobb megoldás, de ha békét akar az ember, fel kell készülnie a háborúra. Készen állunk, hogy megdöntsük ezt a rezsimet, ha nem eszközölnek sűrgősen demokratikus reformokat. Nem hazaárulók vagyunk, nem összeesküvők, hanem igazi, vérbeli hazafik, akik felesküdtek a bolygó címerére és himnuszára, akik eskü alatt vallották, hogy mindent megtesznek Taygeta felvirágzásáér. Eddig hittünk a kormányban, hogy jobb belátásra lehet bírni a puszta szavakkal és észérvekkel, de mára bebizonyosodott, hogy mindez elképzelhetetlen. Szóval felteszem a kérdést, Szenátor úr, van valami érdemi ajánlata vagy csak kuncsorogni jött és a kalapját tartja pár nap békéért rimánkodva, ezzel is csak az időt húzván? Az együtműködés nem rajtunk áll, sokkal inkább a maga nagybátyján...
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Sept 17, 2013 14:11:23 GMT 1
Post by Tsamor Len on Sept 17, 2013 14:11:23 GMT 1
Len látta, hogy jó páran egyetértenek vele a jelenlévõk közül, de nem bízta el magát. Nem tudta, hogyan, milyen módon hozták meg a döntéseiket, és az is lehet, hogy egyetlen egy valaki ellenzése többet nyom a latba, mint tucatnyi egyetértõ morgás vagy tétova bólintás. Azt sejtette, hogy nem fogja tudni õket néhány szép szóval leszerelni, de nem ronthatott ajtóstól a házba, hiszen egyetlen portékája, amit fel tudott ajánlani, az önmaga volt. Hihetetlenül fegyvertelen volt, semmiféle konkrét ígérettel nem rendelkezett reformok ügyében, így csak blöffölni tudott. Ehhez viszont ki kellett puhatolnia, mennyit is kell ígérnie, és milyen határidõvel. Rögtön látta, hogy nem lesz egyszerû dolga, amikor a nõ válaszolt. Tudta, hogy erõs blöfföt kell bevetnie, ha meg akarja oldani ezt a problémát, és el akarja nyerni az itt ülõk bizalmát - vagy legalábbis azt, hogy elálljanak erõszakos szándékaiktól. Bár igen szívesen kipróbálta volna katonai tudását élesben, tudta, hogy a legjobb hadvezér az, aki harc nélkül gyõzi le az ellenséget, és vérontás nélkül nyeri meg a háborút. Egyenesen a nõhöz intézte szavait, tudva, hogy az õ meggyõzése a legfontosabb.
- Félreértettük egymást, úgy érzem. Nem vagyok sem idealista, sem békepárti és végképp nem kalapozni jöttem ide. Csupán törõdök a bolygóm jövõjével, mint állítólag maguk is teszik, és igaz hazafiként cselekszem. Szabad egyébként megkérdeznem, mivel akarják megdönteni ezt a korrupt rendszert? Ököllel? - pillantott körbe jelentõségteljesen, majd az órájára nézett. - Gondolom hallottak már a 32. repulzoros ezredrõl. - ahogy ezt kimondta, többen felhördültek. A jelenlegi kormányzat elit egysége volt, a legjobb katonákkal és felszereléssel, és még a 133 napos felkelés idején szereztek maguknak hírnevet. - Napokkal ezelõtt megkezdõdött a mobilizálásuk, amikor a fülünkbe jutott a tüntetések elõkészülete. Amikor elindultam idefelé, akkor kaptak parancsot a felkészülésre. Fél óra múlva teljesen készen állnak majd. Gondolom nem kell említenem, mi is történt Isareánál - Len tudta, hogy ennek az említése is sokkolni fog többeket. Isarea a rendszerrel szembefordulók számára örök mementónak ígérkezett. A város lakossága nem adta meg magát, ezért a 32-esek az összes lakost, tízezer férfit, nõt és gyereket a közeli erdõbe vittek, és kivégeztek. - De tegyük fel, hogy gyõznek egy rövid, véres polgárháborúban. Mire építik fel majd a demokráciájukat? Üszkös romokra és hullahegyekre? Van tapasztalatuk benne, hogyan kell vezetni egy államot? Meg tudnának egyezni, hogyan tovább a gyõzelem után? Taygetának évtizedekre lenne szüksége, hogy ismét magára találjon - ezeket a szavakat mindenkihez intézte, most pedig a nõ felé fordult, és egyenesen a szemébe nézett. - A maguk legnagyobb baja, hogy türelmetlenek. Mindent azonnal akarnak, és készek feláldozni bármit ezért. Felesleges áldozatok. Az Önök és a mi érdekünk egyfelé mutat. A Köztársaság tagjai lettünk, a reformok pedig hamarosan elkezdõdnek. Talán nem olyan radikálisak és gyorsak, mint szeretnék, de várniuk kell. Ha tényleg olyan nagy hazafiak, akkor megteszik a bolygójuk, a hazájuk érdekében. Nem felelõtlenül ígérgetni jöttem, így csak annyit mondhatok, hogy mindent megteszek és a kormányzó is mindent megtesz majd, hogy mindannyiunk számára elõnyös helyzet álljon elõ a lehetõ leghamarabb.
|
|
|
Taygeta
Sept 17, 2013 15:11:07 GMT 1
Post by Mon Mothma on Sept 17, 2013 15:11:07 GMT 1
Ahogy a teremben többen fel-felhördültek, bizalmasan összesúgtak, több, mint jelzésértékű volt. A jelenlévők nagyrészénél Tsamor elérte a kellő hatást. Az egyik idősebb, szakállas férfi éppen szólásra nyitotta volna a száját, miközben bizonytalanul megemelkedett helyéről, de a vezető egy határozott mozdulattal hesegette el és parancsolta vissza székébe. Miközben a szenátor figyelte a határozott arckifejezést felöltő nőszeméylt, észrevehette, hogy még őt is sikerült kibillentenie tizedmásodpercekre egy két megjegyzésével. A csata azonban itt még korántsem ért véget és ezt az ellenzéki vezető igyekezett nyomatékosítani.
- Tudja Szenátor úr, amíg maga Coruscanton vitézkedik, mi sem a lábunkat lóbáljuk és szürcsölgetjük a drága italokat. Keményen küzdünk nap nap után azért, hogy itt mindenkinek jobb legyen. Amit maga elmondott türelmetlenségről, radikális követelésekről, hamarosan megvalósuló reformokról és beköszönő aranykorról már nem először halljuk. A drágalátus nagybátyja is hasonló szavakat használ, ezek után higgyünk magának, hogy nem a kormányzó kutyájaként keresett meg minket? Hiába fenyegetőzik a hadsereg bevetésével. Egyszer el lehetett azt a szégyenteljes terrorakciót sikálni, ami a kormány envéhez fűződik, még egyszer nem fog menni és biztosíthatom, ezúttal nem 10 ezer emberről van szó. Láthatja, hogy forrong a főváros, az emberek pedig nem lesznek restek az utcára vonulni, ha a kormány hasonló lépéseket fontolgat. És ha már az Új Köztársaságot emlegeti, ne felejtse el, hogy nem vagyunk mi sem elzárva a külvilágtól, gondoskoudnk róla, hogy a Galaktikus Szenátus segítséget nyújtson a bolygó népének, illetve a média is megfelelően legyen informálva a történésekről, ha szükséges. Fenyegetésekkel és célzásokkal itt semmire nem megy Len szenátor. Inkább álljon elő végre azokkal akonkrétumokkal, amiket a Kormányzó be akar vezetni, hogy csillapítsa a kedélyeket. Más nem érdekel...
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Sept 17, 2013 16:12:10 GMT 1
Post by Tsamor Len on Sept 17, 2013 16:12:10 GMT 1
Annak ellenére, hogy a kemény fellépésû nõ azt mondta, hogy fenyegetésekkel nem megy semmire, érezte a szavai hatását a teremben. A jelenlévõk némelyike elhûlve ült a helyén, mások idegesen súgtak össze. Nemcsak, hogy fenyegetéssel gyõzte meg õket, de üres fenyegetéssel. A 32-esek még valószínûleg a mozgósítási parancsot sem kapták meg, nemhogy a felkészülésit. Most, hogy kellõképpen megpuhította õket, ideje volt az engedékeny tárgyalófél szerepét felvenni. Az Új Köztársasággal kötött csatlakozási szerzõdésben némileg homályosan fogalmazták meg az általános reformcélokat, így elég nagy tér maradt a helyi kormányzatnak - a konföderatív elemet elõtérbe helyezve - a helyi viszonyok szerint szabályozni egy-egy kérdést. - Igaza van! Még egy ilyet nem lehet eltussolni, látom kezdjük megtalálni a közös nevezõt. Ahogy nem lehet megúszni civilek lemészárlását, úgy legitim kormányok megdöntését sem. - nézett bele egyenesen a nõ szemébe. - Ne feledjék, hogy azzal, hogy aláírták velünk a csatlakozási szerzõdést, az Új Köztársaság elismerte a most regnáló kormányt - közölte keményen, majd körbepillantott. - De konkrét ígéreteket akarnak, én pedig azt adok maguknak. Amint hazaküldik az embereket, a kormányzó hamarosan bejelenti a Nemzetgyûlés felosztását és helyette felállítja az Alkotmányozó Gyûlést, amiben vegyesen lesznek kormánypárti és ellenzéki képviselõk. Õk közösen fogják kidolgozni a reformokat. - blöffölt lendületesen. Természetesen semmi ilyesmi nem volt megbeszélve, de úgy érezte, meg tudja gyõzni nagybátyját és a kistanácsot errõl a kérdésrõl. Amíg ezek parlamentesdit játszva elszórakoznak egymással, addig idõt nyernek a nekik tetszõ reformok kidolgozására. - A gyûlés elnöke pedig egy eltökélt, komoly múltú ellenzéki lenne. Ön - fordult hirtelen a vele szemben lévõ nõhöz. - Ezzel együtt folyamatosan nyitnánk meg az állami pozíciókat a másként gondolkodók elõtt. Elõször a non-humán negyedek különleges önkormányzattal bíró területekké alakulnának, saját beligazgatással - gyûlölte ezt kimondani. Kevesebb dolgot gyûlölt jobban, mint a nonhumán pestist, ami mételyezte az egészséges embereket. De néha kompromisszumokra kényszerül az ember, hogy megmentsen valamit, ami fontosabb néhány koszos dögnél. - A helyi önkormányzatok is megnyílnának az ellenzékiek elõtt elsõ körben. És aztán a többi, magasabb hivatal és intézmény is.
|
|