|
Post by Tyber Zann on Feb 19, 2013 16:12:18 GMT 1
Zann számára tetszett a másik gondolkodásmódja. Õk ketten úgy látszik könnyedén megértik majd egymást. Kazua ezúttal egy remek nyomra vezette õt. Ráadásul Lamorte bizottsági tag is volt. Ez szintén hatalmas elõny volt nemcsak az õ, de az egész Konzorcium számára. Bár korábban hajlamos volt a szervezetet önmagával azonosítani, mostanra már tudta, hogy az végleg túlnõtt rajta és tennie kellett róla, hogy ne omoljon össze az egész, ha vele történik valami, mint történt az a Fekete Nappal Xizor halála után, mikor a marakodó helyettesek egymás torkához nyomták a késüket. Éppen ezért volt fontos, hogy mindenhol biztosítva legyen a szervezet megfelelõ emberekbõl. Persze a vele szemben ülõt korántsem kívánta - legalábbis egyelõre - oda is beszervezni. Ez nem egy középiskolai sakkszakkör volt, hanem az ismert Galaxis jelenleg legnagyobb és legerõsebb bûnszervezete, amibe a belépést ki kellett érdemelni. - Lamorte, úgy látom jól spekuláltam, mikor találkozni kívántam Önnel - mosolyodott el Zann, miközben újabb kortyot ivott poharából és így már csak egy kevéske maradt az aljában. - Remekül látja a helyzetet, és egyet kell értenem magával. Az ideológiák csak a tömegek mozgósítására jók, és a hatalom megszerzésére. Persze ezt Önnek kár is magyaráznom - utalt még egyszer vissza a múltra. - Az ajánlatom pedig igen egyszerû. Dolgozzon nekem és képviselje az én akaratomat a Bizottságban és a Szenátusban. Valamint engedje, hogy a bolygóján egy pár nem teljesen legális üzem folyjon a továbbiakban. Nem hiszem, hogy túl sokat kérnék. - itt egy rövidke szünetet tartott, hogy a másiknak legyen ideje értelmezni az elhangzottakat. Ezután teátrálisan folytatta. - Eme csekélységért cserébe nem kevesebbet ígérek, mint szerény személyem teljes anyagi és politikai támogatását. Olyan ajtókat tudok kinyitni a maga számára, amik keveseknek elérhetõek, tele kihasználatlan lehetõségekkel. Amennyiben velem tart, biztos lehet benne, hogy a karrierje csillagként fog világítani és attól sem kell félnie, hogy a bolygóján bármiféle gond ütné fel a fejét. Meg sem várva a másik válaszát, eközben díszes tunikája egyik zsebébe nyúlt és egy kis adatlemezt húzott elõ, majd diszkréten az asztal közepére helyezte. - Nem kívánom tovább húzni a szót vagy nyomást gyakorolni Önre. Ezen a lemezen további információkat talál a következõ Bizottsági ülést illetõen. Az emberem révén ott megtudom, hogy is döntött a lehetõségrõl. - miközben ezt mondta, megitta az utolsó kortyot és felállt az asztaltól. Nem kívánta a másik idején rabolni a további megbeszéléssel. Ragadozószerû mosollyal tette még hozzá. - Van némi meglepetés is a lemezen. Szokatlan dolgok, de bízom benne, hogy nem okoznak majd a jövõben problémákat. Ha megbocsát, most már más dolgom is lenne. Amennyiben kívánja, szívesen elviszem a siklómon, bármerre. - ajánlkozott. Eközben persze önmagában dicsérte saját taktikai képességeit. Ha nem így, akkor úgy fog csatlakozni hozzá a másik. A lemezen ugyanis érdekes adatok voltak még összegyûjtve, például egy családfáról, melynek semelyik szereplõjét nem említik sehol, még a régi idõkben sem, amikor elvileg hatalma teljében volt. Ráadásul, hogy még születési anyakönyv se legyen egyikükrõl sem.... Továbbá a család egyetlen leszármazottja egy zavaros idõben került elõ jóformán a semmibõl. Persze az õ nevére sem volt semmilyen papír kiállítva azt megelõzõen. Ügyes hamisítás volt, de korántsem alapos. Ha a média felé akár csak ennyit is megszellõztetnek, már az is komolyan romba döntheti a másik bimbódzó szenátusi politikai karrierjét. Ehhez képest a Zann által kínált alternatíva mindenképpen fényes volt.
|
|
gran Odimar
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 62
A Thakorini Bányakonzorcium igazgatótanácsának tagja, a Thenaco szenátora
Posts: 29
|
Post by gran Odimar on Jun 8, 2014 7:14:52 GMT 1
Gran Odimar és humán kísérője kiszállt a Thenaco küldöttségének rendelkezésére álló siklóból, amint megérkeztek a méltán híres étteremhez, ahol a hírek szerint a valóban lényeges galaktikus kérdések jóval nagyobb százaléka dől el, mint amennyi a szenátusban megalakulásától kezdve. Persze ez így is volt rendjén, az a cirkusz csupán egy kirakat a népnek, a valós eseményekről, tárgyalásokról és érdekösszefonódásokról amúgy sem kell tudnia az átlagembereknek. Nem tetszene nekik. Persze, félreértés ne essék, a polgárok sem akarnak tisztességet és éhínséget így egyben. Nem. A tisztesség látszatát viszont akarják, na meg kenyeret. Ez az, amit egyetlen politikus sem hagyhat figyelmen kívül, de ha ezekre odafigyel, hosszú és sikeres pályafutás állhat előtte. Odabent az előre lefoglalt asztalukhoz vezette őket a végletekig udvarias humán pincérnő, ahová minden jel szerint ők érkeztek korábban. Mondjuk ezért is indultak a megbeszélt időpontnál jóval korábban. Odimar természetesen adott a látszatra is, elegánsan öltözött, tarajos fejére finom szövésű kámzsa borult, pikkelyes testét vastag, nehéz, a földet söprő tradicionális koorivai talár rejtette, ez alkalommal színei arany és földbarna. Ha a hölgy elég művelt a koorivai kultúrában és szenátortársa múltjában, akkor azonosíthatja, hogy ezek a férfit valójában delegáló Bányakonzorcium színei, a barna a földre utal, amelynek értékeit megszerzik, az arany pedig a vagyonra, amire ez által tettek és tesznek szert. Ha nem, akkor is elegáns, tiszteletet kifejező viselet. Annyira a gran sem volt ostoba, hogy azt higgye, tárgyalópartnere a külsőségek és a látszat alapján fog ítélni, de ártani sosem árt az ilyesmi. Némileg meglepődtek Kyle szenátor érkezésekor, hogy az szenátorsegédje nélkül jelent meg, de természetesen készségesen idomult a helyzethez a Thenaco küldöttsége. Odimar mélyen hajtotta meg magát szertartásosan a mellkasa előtt összefont karokkal, de megérinteni óvakodott a humán lányt, fogalma sem volt arról, hogy van-e valamilyen előítélete általában a nonhumánok vagy konkrétan a koorivai faj iránt. Hangja bársonyos baritonnak sajnos nem mondható módon, fajtájára jellemzően rekedtesen csendült: - Hódolattal köszöntöm szenátorasszony, nagy megtiszteltetés számomra, hogy elfogadta meghívásomat - mosolygott a hüllő. - Kérem engedje meg, hogy bemutassam tanácsadómat, testőrömet és egyben barátomat, szintén Thenacoról, Ancon Tyndert. A humán férfinak már nem kellett aggályokkal számolnia fajtája miatt, így ő egy tökéletes, a protokoll által előírt kézcsókkal üdvözölte a fiatal nőt, majd biccentett: - Nagy megtiszteltetés számomra is a találkozás kisasszony. Egyúttal kérem bocsásson meg, de én ma lényegében csak a sofőr szerepét töltöttem be, sajnos néhány sürgető ügy szólít el - biccentett, majd távozott. Persze egyik férfi sem gondolta, hogy ezzel megtévesztenék a hölgyet, pusztán udvariassági kérdés volt a humán kimentése a tárgyalás alól. Ha ő nem hozta a szenátorsegédjét, akkor úgy illett, ha a gran is egymaga tárgyal. A politikus pedig szívélyes mosollyal kínálta hellyel a hölgyet: - Kérem foglaljon helyet - intett a székek felé, aztán Selina után maga is helyet foglalt. - Esetleg valamilyen aperitifet? Jómagam a kesseli fűszeres kávéra esküszöm ma, de csak mert késő éjszakába nyúlóan fogok előre láthatólag dolgozni, kell ami éberen tartson. Önnek esetleg ajánlhatnám Catoan Angoskoktélt? Személyes kedvenceim egyike, a Cato Neimoidián őshonos angos dió az alapja, ami leginkább a kókuszra hasonlít. Édes, ámde nagyon kellemes ital - udvariaskodott mosolyogva a koorivai. Elvégre meg kell adni a módját egy tárgyalásnak, ez már csak így működik. Modora kedélyesnek tűnt bárki számára, de persze egy politikusról beszélünk, az meg mindig azt jelenti: csak óvatosan.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 9, 2014 12:47:16 GMT 1
Igobevol szenátorának űrsiklója, mindössze pár perccel a megbeszélt időpont előtt állt meg a galaxis szinten is, méltán híres étterem előtt. Talán a szenátorok körében kivívott töretlen népszerűsége miatt, gyakori pletyka volt, hogy itt bizony sokkal több, és lényegesebb dolgok felett döntenek, mint a szenátusban. - Köszönöm a fuvart Stefan. – Köszönte meg szenátorsegédjének, hogy elhozta őt a helyszínre. – Drukkolj, hogy jól sikerüljön. A fiú látványosan összefonta kezén mutató, és középső ujját ezzel kívánva sok szerencsét, főnökének, aki ekkor határozott léptekkel már elindult az étterem pompás bejárata felé. A szenátor nem szerette a külsőségeket, de hitt az erejükben, főleg ha olyan szenátorral kell tárgyalnia, aki köztudottan ad a látszatra. Egy gyönyörű igobevoli népviseletet vett fel, amitől ha lehet még fiatalabbnak tűnt. A ruháján a kék és a zöld színek domináltak, tekintve hogy Igobevol a tengerek a füves/erdős területek, egyszóval a természet bolygólya.
Selinának az a határozott érzése volt, hogy sikerült meglepetést okoznia azzal, hogy egyedül érkezett, de úgy gondolta az, hogy négyszemközt beszélhessenek, elengedhetetlen ahhoz, hogy a hangulat kissé oldottabb lehessen mint a szenátus falain belül. Mikor megérkezett, a szenátor érdekes módon vonakodott megérinteni, ami egy udvarias gesztus volt tőle, hiszen lehetett volna akár nonhuman gyűlölő is, bár köszönhetően szülőbolygójának semmi ilyesmiben nem szenvedett. Sőt, alapvetően nagyon is kedvelte a nonhumanokat. Ő is köszöntötte a szenátort, egy meghajlással, majd annak szenátorsegédjét, az elsőre igen szimpatikus Ancon Tyndert is, aki a protokolláris köszöntés után, egy roppant gyenge fedő sztorival, tovább is állt. A szenátor, üléssel kínálta, majd hosszasan ecsetelte gasztronómiai élményeit, nem elfelejtve megemlíteni, mennyit kell ma este dolgoznia. Selina úgy döntött hagyja magát rábeszélni a szóban forgó italra, főképp udvariasságból.
- Nahát szenátor úr – szólalt meg először az este alatt hosszabb időre az ifjú képviselőnő – a ruhája fantasztikus. Barna és arany…. ezek ugye a föld és az arany kapcsolatát szimbolizálják? Vagy rossz úton járok? Bocsásson meg, nem vagyok annyira járatos a Koorivai kultúrában, de ha nem tévedek ezek a Bányakonzorcium színei…
|
|
gran Odimar
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 62
A Thakorini Bányakonzorcium igazgatótanácsának tagja, a Thenaco szenátora
Posts: 29
|
Post by gran Odimar on Jun 12, 2014 20:34:59 GMT 1
Mialatt a gran megrendelte a két alkoholmentes aperitifet óvatosan szemrevételezte ifjú tárgyalópartnerét. Tengerkék és zöld színek dominálták és egyértelműen valamiféle népviseletre hajazott, legalábbis a tapasztalt hüllőlény így érezte. Gyakorlatilag megfiatalította viselőjét, aki pedig amúgy is a legifjabbak közé tartozott a szenátus falai között. Eszerint Ms Kyle nem fél attól, hogy a kora miatt alábecsülnék, sőt, az elmúlt események tükrében nagyon úgy tűnik, még rá is játszik kissé, ebből is politikai tőkét próbál kovácsolni. A grannak be kellett vallania magának, hogy szimpatikusnak tartja a fiatal kollégáját első ránézésre, olyan nőnek, akit nem érdemes alábecsülni, megvan a magához való józan esze és ért a tömegek nyelvén. Szenátusi szócsatájuk jó indulattal talán döntetlennel végződött, de Odimar volt annyira önkritikus, hogy belássa: nem érdemes egy esetleges újabb konfliktus felvállalása Igobevol képviselőjével, ha csak nem elkerülhetetlen. Kyle szenátor nagyon is veszélyes ellenfél volt, ez pedig tiszteletet ébresztett a koorivai hímben. Pikkelyes ajkai mosolyra húzódtak a hölgy szavait hallva: - Elismerésem szenátorasszony, kevesen ismerik ennyire a koorivai kultúrát. Valóban, a barna az anyaföld, amelynek kincsei tették gazdaggá a Thenacot uraló Bányakonzorciumot. A gazdagság szimbóluma pedig az arany színe. Noha a konzorcium már régen nem áll a neimodiaiak vagy a koorivaiak befolyása alatt, abszolút magánkézben lévő vállalkozás, de nem felejtettük el gyökereinket az ilyen apróságokban őrizzük a múlt emlékeit, na meg hogy az igazgatótanács megbeszélései hagyományosan pak-pak nyelven zajlanak. Óvatosan felmérte újfent a humánt, még csak véletlenül sem tiszteletlenül: - Kegyed ruházata is úgy gondolom az Igobevol hagyományaihoz kötődik. Ha megengedi azt mondanám: kiemeli természetes báját és a hamvas ifjúság ártatlanságának érzetét növeli - mosolygott behízelgően. A gran született talpnyaló volt, nem is tagadta meg magát jelenleg sem. - A végtelen óceánok kékje és az erdők, a fák, az élet zöldje... Megkapó. Megérkezett az italuk is az asztalhoz, amit a gran lassú, kimódolt mozdulatokkal kezdett kevergetni, miközben finoman szőtte tovább gondolatait: - Legalábbis őseim kultúrájában ezen fogalmak társulnak ezekhez a színekhez. Tudja, Ms Kyle, a koorivai népség szeret a dolgokba más jelentéstartalmat is belegondolni, mint ahogy látja a színek esetében is. Éppen ezért kíváncsi faj vagyunk, talán részben ez az oka üzleti sikereinknek, ki tudja? Mindenesetre én sem vagyok kivétel ez alól, de talán jelenleg Ön is átérzi a kíváncsiság érzetét, hogy vajon miért kértem ezen találkozó kegyét Öntől. Vagy tévednék? - nézett vidáman partnerére. - Nos, bevallom, mint ahogy azt hiszem sokaknak, az én érdeklődésem is felkeltette a szenátusban. Személy szerint valóban bátorságnak tekintem idősebb és valljuk be, éppen hosszú hivatali idejük miatt széles körű kapcsolatokkal rendelkező kollégáink elleni kirohanását. Nem szerez vele nyilván piros pontokat az EGF háza táján sem, ez egyértelműsíteni látszik, hogy nem Nikolas Alden szenátor köreiben képzeli el hosszútávú pályafutását. Ugyanakkor tagadhatatlan népszerűséget is fog hozni kegyednek a beszéde az ifjabb, idealistább kollégáink köreiben. Akik túlnyomórészt a DKF-ben ülnek... A gran elgondolkodva simogatta meg állcsúcsát, majd egymáshoz illesztve ujjhegyeit folytatta: - Utánanéztem az Igobevolnak, amelyről eddig csak a turisztika oldaláról volt szerencsém hallani. A planétája nagyon szerencsés Ms Kyle, elvégre képes a saját lábán megállni, nem szorul az állam szemszögéből megkerülhetetlen behozatalra. Ez nagy előny, elismerem. Ugyanakkor nem segít eligazodni a személye, érdekei kapcsán - ismerte el a céges. - Én pedig kíváncsi vagyok. Ha a bolygóink nem is valószínű, hogy a közeljövőben komolyabb gazdasági partnerségbe kerülnének egymással a távolság és az érdekeink keresztmetszetének hiánya okán, ez nem jelenti azt, hogy a politikai életben sem állhatunk egymás oldalára. Én sosem szeretek hátra hagyni egy esetleges szövetségest, vagy éppen nem észrevenni egy ellenfelet. Azért hívtam meg szenátorasszony, mert kíváncsi vagyok magára, a bolygójára, a terveiből, céljaiból annyira, amennyit felfedni gondol. Ki tudja, hátha egyetértésre juthatunk olykor bizonyos kérdésekben. Elvégre a szenátus ülésterme hatalmas, egyetlen hang könnyebben elvész benne, mint kettő - mutatott rá a tényekre a gyíklény. - Mint ahogy természetesen én sem maradok adósa, ha kérdései vannak avagy lesznek felém. Aztán, ha a szenátor nem vált érdektelenné, akkor könnyed, csevegő hangnemben elkezdte a puhatolózást is: - A szenátus sajnos elég látványosan két részre szakadni látszik. A DKF hirdette liberális elvek most, alig pár évvel a Birodalom széthullása után sokaknak vonzóak, de az EGF keményvonalas stílusa is egyre többeket vonz. Félek, hosszú távon senki sem lesz képes ettől távol maradva függetlent játszani. Vagy másképp látja a kérdést?
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 13, 2014 10:30:26 GMT 1
Nem leplezett, élénk érdeklődéssel hallgatta Odimar szenátor gyorstalpalóját a bányakonzorciummal kapcsolatban, mindig is érdekelte az idegen kultúrák és fajok történelme, és élete. Miközben pikkelyes tárgyalópartnere beszélt, Selina elgondolkodott a vele szembe ülő lényen. Több okból kifolyólag is szimpatikusnak találta Thenaco szenátorát. Először is a gran csak azt tette, amit politikai érdekei kívántak; nyilván az EGF frakció felé igyekezett evezni. Másrészt, jó volt, hogy volt egy vitapartnere rögtön az első napján, hiszen így emlékezetessé sikerült tennie a bemutatkozását. Hab volt a tortán, hogy a felejthetetlen szócsata döntetlennel, de ha belevesszük az utóhatásokat is, inkább győzelemmel ért véget számára. Viszont Odimar szenátort félelmetesen ostoba dolog lenne ennyivel lerendezni, vagy alábecsülni. A nagy háborúkban általában az veszített, aki az első csatát megnyerte. Ennek főképp a korai siker okozta elbizakodottság lehetett a kiváltó oka, legalábbis Selina így gondolta. Odimar szenátorral szemben nyert egy csatát, de ez semmit sem jelent hosszútávon. Tekintve hogy a háború nem itt zajlik. Nem köztük. A háború ennél sokkal összetettebb, komplexebb, veszélyesebb, és ha az ember politikus, akkor a háború egyértelműen a hatalom, a pályafutás, és a pénznöveléséért zajlik. Egy politikus sosem tudhatja, hogy kire lesz még szüksége a jövőben, nem tudhatja, hogy az, aki tegnap még ellenfele volt, holnap nem a szövetségese lesz-e, és fordítva. Odimar tapasztalt, és veszélyes politikus volt, aki ügyesen keveri a kártyákat. Hallgatva Odimar szavait, a fiatal szenátornő számára egyértelmű volt, hogy ezt a tárgyalást nem szabad fél vállról vennie. - Szenátor úr – kezdte válaszát a bolygójával kapcsolatban – Tudja ön rátapintott Igobevol lényegére. Ez a ruha se több, se kevesebb, mint amit ön mondott róla. Bolygóm, ahogy arra rá is világított, nagyon szerencsésnek mondhatja magát. Békés, elfogadó üdülőhely, és az ipari cikkeken kívül nem sok dolgot kell külső rendszerekből importálnunk. De úgy hiszem bolygóm nem egy szóban bemutatható planéta. Van egy elterjedt mondás nálunk, miszerint „Élvezz és érezz”. Javaslom a szenátor úrnak is, ha munkája engedi, és van kedve hozzá, látogasson el egyszer Igobevolra. Biztos vagyok benne hogy miniszterelnökünk, és királyunk mindig szívesen fogadna egy a galaxisért keményen dolgozó szenátort. Azt gondolom, bolygóm elnyerné a tetszését, és egy rövid kikapcsolódás után, újult erővel, megfiatalodva térne vissza, hogy még sokáig képviselje Thenaco, és a galaxis érdekeit. – Bókolt egy kicsit a fiatal szenátornő, Thenaco szenátorának. Odimar ezután szóbahozta szenátusi felszólalását, ami a sajtóban az óta a „bűnös öregek” ragadványnevet kapta, és igen jól átlátta, hogy kik körében milyen reakciókra lehet számítani. - Tudja szenátor úr…A mi szakmánk már csak ilyen. Sosem mondhatsz olyat, amivel mindenki kedvére egyaránt tehetsz. Véleményem szerint a kérdés az, hogy mersz-e olyat mondani, vagy tenni, amivel megosztod a hallgatóságod. Ha igen, mindig lesz aki támogat, és lesz aki fújol, a lényeg, hogy a támogatók legyenek többen. H nem; nos akkor valamit nagyon ügyesen kell csinálni ahhoz hogy egyáltalán a köztudatba bekerülj. A média ugyanis mindig a problémákat keresi, azt hogy miből lehet botrány, vagyis hogy miből lehet nézettség/ olvasottság/ hallgatottság. Például a mi korábbi vitánk szenátor úr… - itt Selina elővett egy kisebb elektronikus eszközt, amit pár másodperces babrálás után át is nyújtott a pikkelyes társának – a mi vitánkkal tele van a sajtó. – az elektronikus ketyere kijelzőjén, pár cikk volt látható Selina és Odimar szenátorok szenátusi vitájáról - Miért? Nos ezt a kérdést biztos vagyok benne hogy ön is meg tudja válaszolni. Idő közben megérkeztek a rendelt italok, és Selina elégedetten konstatálta, hogy Thenaco szenátora nem holmi pár kredites löttyre beszélte rá. - Meg kell mondjam; ez a koktél fantasztikusan ízletes. Nos igen, ami a szenátus kettészakadását illeti, valószínűleg a helyzet csak élesedni fog. De engedje, meg hogy elmondjam, szerintem háromfelé fog szakadni a szenátus. Míg a DKF és az EGF frakciók a politikai nézeteikkel, vívnak ki egyre nagyobb támogatottságot, addig a Tyber Zann vezette PSZF számára épp az imént elfogadott bérezési rendszer jelenti a lehetőségek tárházát. Most hogy bizonyos fix pénzek kiesnek, valószínűleg sokan „rugalmasabbak” lesznek, ha a PSZF-el való kompromisszumkötésről van szó. Nem gondolja? – Fordult az ifjú szenátornő a a gran felé, nagyot szippantva italából szívószálán keresztül.
|
|
|
Post by Tyber Zann on Jun 13, 2014 12:58:18 GMT 1
A nívós étterembe folyamatosan érkeztek a vendégek, ami stabil időjelzőként szolgált arra, hogy a Szenátus ülése vagy véget ért vagy éppen szünetet rendeltek el. A szenátorok kedvenc tartózkodási helye volt ez, hiszen itt mindenki kedvére henceghetett saját és bolygója vagyonával, bizonyára az adófizetők teljes megelégedésére. Zann is kifejezetten ezért kedvelte ezt a helyet: itt nem voltak szenátusi kamerák, mindenki jobban ki merte mutatni valódi énjét, velejéig korruptságát. Ő maga is hiába utálta a hivatalos bájolgást, a helyzetben rejlő lehetőségek mindig elcsábították pár beszélgetésre az asztaloknál ülőkkel. Akárcsak annak idején Xizor herceg, Zann is imádta megmutatni saját gazdagságának határtalanságát, és úgy érezte, ez még egy olyan területe volt az életnek, amiben diadalt aratott a falleen felett. Igaz ő moonglow helyett szívesebben habzsolta a különféle magas szesztartalmú italokat, főleg az olyan ritkaságokat, amelynek üvegjéért többet kértek el, mint amit az imént megvont tőle a Szenátus. A legtöbb jelentős társadalmi eseményen részt vett, sőt ő maga is szervezett hasonlókat drága és pompásan berendezett űryachtján, ahol gyakran kiderült kinek hol is húzódik az ára. Mert ára mindenkinek volt és csak nagyon kevesen nem bocsátották áruba magukat.
Ahogy belépett az étterembe, több tekintet is rászegeződött, ő pedig arcára mosolyt varázsolva várta meg az őt követő muunt, Hans Seillt. A pincérek eközben már egymás sarkát taposták, hogy melyikük fogja hamarabb kiszolgálni őket. Zann közismerten zsíros borravalókat adott, ami furcsa módon a korrupció legális formái közé tartozott. Ahogy az is, ha legendásan pocsékan játszotta a szabakkot magas téteknél, miközben szemben egy szenátor ült. Nem először érezte úgy, hogy a világ nem túl következetes. A muun szerencsére nem volt egy szószátyár politikus, így közös utazásuk alatt nem kell végeláthatatlan történeteket hallgatnia a nonhumánok elnyomásáról vagy más hasonlóan végtelenül unalmas témákról. - Jöjjön frakcióvezető úr - mondta neki, miközben elindult a szerencsésnek ígérkező pincér után. Menet közben észrevette, hogy az egyik asztalnál két nemrég reflektorfénybe került szenátor ül, Zann pedig gúnyosan elmosolyodott. A végén még tényleg leváltják a Solo-házaspárt. Sétapálcájával kedélyesen intett asztaluk felé, mintha régi ismerősök lennének. Hamarosan szokott asztalánál foglalhattak helyett, Zann pedig odaadta az őket kalauzoló pincérnek sétapálcáját, aki persze tudta mi a teendője vele. - Egy étlapot hozhatok? - kérdezte alázatosan, Zann azonban megrázta a fejét. - Inkább egy üveg alderaani bort - rendelkezett, a pincér pedig elhátrált az asztaltól, majd megfordult és elsietett. Talán azt hitte, hogy ez jó benyomást tesz rájuk, de Zann magában csak nevetett a viselkedésén. A legtöbb hivatalban és trónteremben addig élt ez a fajta szokás, amíg le nem vertek egy értékes vázát a háttal távozók. Az alderaani borral jó benyomást akart tenni az amúgy is pénzes muunra, hiszen igazi ritkaságnak számított, főleg miután az aszteroidákon nem igazán termett meg semmi, amiből pótolni lehetett volna a véges készleteket. Persze Új Alderaanon folytattak hasonló tevékenységet, de az már nem ugyanaz volt, mint az eredeti. - Meg kell mondjam, meglepett az üzenetével, frakcióvezető úr. Tudja, a legtöbben nem igazán viselik a szívükön a Peremvidék bolygóinak sorsát. Mindig csak reménykedhetünk benne, hogy ettől vagy attól a frakciótól csurran-cseppen valamicske nekünk is - kezdett bele végre az üzletbe. - Ha nem sértem meg vele, a muunokat a humanocentrista propaganda sosem festette le igazán önzetlennek. Persze gondolom ez azért lehet, mert még nem találkoztak magával. Érdekelne hogyan képzelte el a Peremvidék rendszereinek megsegítését.
|
|
Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Post by Jansen Aalsten on Jun 13, 2014 14:14:38 GMT 1
Jansen megtehette volna, hogy a főváros akármelyik éttermében eltöltsön kellemes 2-3 órát, amíg tart a rövidke szenátusi szünet, azonban a Republica híresen a szenátorok ülés utáni melegágya és gyülekező helye volt, mondhatni törzsbázisa. Végső soron nem volt kérdés számára, hogy ide fog jönni, ahol nem mellékesen ismerik is a pincérek, bár ez utóbbi nem nagy kiváltság, bizonyára az összes valamirevaló vendéget név szerint köszöntik az alkalmazottak. Egy ilyen helyen persze minimális elvárás, hogy ne holmi alulművelt félkegyelmű alak szolgálja ki az illusztris vendégeket. Amint belépett, megállapította, hogy jól döntött, amikor az udvariasságot mellőzve sietősre fogta a lépteit, hiszen már csak alig néhány szabad asztal volt az alsó szinten. Miközben a termet vizslatta, volt szerencséje nem egy ismerős arcot felfedezni, különösebb jelentőséget azonban nem tulajdonított az esetnek. Az étterem egyik idősebb komornyikra emlékeztető beosztotja megnyerő stílusban üdvözölte a szenátort.
- Üdvözlöm, egy asztalt szeretnék, két személy részére. És szeretném, ha egy bizonyos Negat Rendon nevű pincér szolgálna fel!- ismertette alapvető igényeit a fiatal férfi, miközben tekintetével nem sokra méltatta a mellette álló alakot. Apró zavarodottságát azonban menten észrevette, így szemöldökét felhúzva kérdő pillantással jelezte, választ vár, hogy miért nincsenek még útban az asztalhoz.
- Uram, a kolléga jelenleg elfoglalt, ajánlhatok másik...- a mondatot azonban nem sikerült befejezni.
- Nem a napirendjére voltam kiváncsi és arra sem emlékszem, hogy szivességet kértem Öntől vagy az étteremtől. Intézkedjen, ezért fizetik és kísérjen az asztalomhoz. Ha Vanthree szenátor megérkezik, azonmód kalauzolják hozzám, fontos megbeszélésre várom.- Jansen ezzel lezártnak tekintette az ügyet, a férfi pedig szemmel láthatóan nem kívánt tiltakozni. Hiába, a vevőnek mindig igaza van, főleg ha az a vevő befolyásos és dúsgazdag. Végeredményben pedig neki lett igaza, az igényelt pincér szolgálatra készen állt az asztalnál. Jansen ragaszkodott a férfihoz, régóta ismerte, szinte mindig ő szolgált fel neki és a jó viszony eredménye az egyik félnek busás borravaló, a másik félnek pedig némi információ volt arról, amit a madarak csiripeltek az étteremben. Diszkréció ide vagy oda, mindenki megvásárolható, ahogy arra is mérget mert volna venni, hogy róla is megteszik a maguk jelentését az étterem más alkalmazottai. Az Emerido képviselője még nem volt sehol, így Jansen bátorkodott mindkettejük nevében egy Hutt űrbeli ételkülönlegességet rendelni. Nem szerette a huttokat, ki szerette őket persze, de ha gasztronómiai élvezetekről volt szó, ezek a szintén sütőbe való nyálkás meztelen csigák el tudták engedni a fantáziájukat és igencsak nagy "lábon" tudtak élni. Szemét banda. Ezen a ponton túl is lépett a hermafrodita faj elemzésén, mielőtt étvágya végképp elillan. Már csak partnere hiányzott, akit már régóta meg akart ismerni személyesen is. Most végre alkalma nyílik erre és ki tudja, talán több is benne lehet ebben a beszélgetésben...
|
|
Johun Vanthree
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 78
Emerido szenátusi képviselője, elismert író és költő. Az A.K. elnökségének tagja.
Posts: 42
|
Post by Johun Vanthree on Jun 13, 2014 16:29:57 GMT 1
Az Emerido közismert képviselője kényelmesen lépkedve érkezett meg a szenátorok és galaktikus politikusok körében oly annyira kedvelt fővárosi luxusétteremben. A Republica Restaurant nem csak egy egyszerű vendéglátóhely volt, sokkal többet jelentett annál: fontos paktumok, szövetségek és szerződések első pilléreit fektették itt le néhány bizalmas beszélgetés keretein belül már hosszú-hosszú évek óta. Johun széles mosollyal viszonozta az elébe siető éttermi dolgozók köszöntéseit és jó kívánságait, majd alig valamivel később kiszúrta az egymagában üldögélő kollégáját, Jansen Aalstent. Egy pincér éppen akkor lépett oda mellé, hogy a legnagyobb tisztelettel arra kérje, kövesse őt, Johun pedig csak biccentett, de szemét le sem vette a fiatal férfiról. Már jó előre alaposan végigmérte, és újfent elcsodálkozott azon, milyen sok becsvágy, ambíció és ravaszság jellemzi ezt a fiatalembert. Mindezt hűen tükrözte a legutóbb az általa benyújtott privatizációs tervezet is, amelynek elfogadtatásához azonban Johun tapasztalatára és előrelátására volt szükség. A szenátor azonban sok fantáziát látott a Lekua IV delegáltjában, noha tudta, roppant veszélyes szövetséges lehet. De ki akarta kérni a férfi véleményét a módosított, és végérvényében elfogadott javaslatot illetően, valamint rá akart jönni, milyen célok vezérlik még a témával kapcsolatban Aalstent.
- Üdvözlöm, Aalsten szenátor - lépett az asztal mellé Johun, és mielőtt leült volna, jobbját nyújtotta a képviselő felé, mintegy barátságos kézfogás jeleként. Miután a másik viszonozta a köszöntést, Vanthree maga is elhelyezkedett ültőhelyében. - Bevallom, nagy örömömre szolgál, hogy személyesen is megismerhetem, s talán mondanom sem kell, mily meggyőző benyomást tett rám legutóbbi indítványával - Johun nyájas hangnemben beszélt, és roppantmód barátságosan, a kellő tiszteletet megadva. Valójában még azzal is ilyen vígan diskurált, akit lelke legmélyén szívből gyűlölt, de jelen esetben erről szó sem lehetett. - Ha jól láttam, már volt szíves a nevemben is leadni a rendelést, köszönöm - biccentett, de még felpillantott a pincérre. - Mindazonáltal egy pohár hideg ásványvizet még szívesen elfogadnék.
Johun gondosan megigazította tökéletesre vasalt zakóujját. Otthonosan viselkedett ebben a közegben, hiszen elég rutinos öregróka volt már ahhoz, hogy túllegyen jó néhány hasonló beszélgetésen. Emiatt pontosan tudta, hogy a túl komoly hangulat, a túl távolságtartó viselkedés ritkán vezetett eredményre. A lába mellett egy egyszerű, fekete bőr aktatáska pihent, mely egyelőre magába rejtette teljes tartalmát, de Jansen figyelmét bizonyára nem kerülte el a vele szemben ülő érkezésekor.
- Nos, Mr Aalsten, mivel én kezdeményeztem a találkozót, így joggal várhatja el, hogy válaszoljak gondolatban feltett kérdésére. Nem titkolt szándékom, hogy a Kessel privatizációját érintő kérdéskörben egyeztessek Önnel, ehhez azonban szeretném kikérni a véleményét a jelenleg életbe lépő törvénnyel kapcsolatban. Az őszinte véleményére vagyok kíváncsi, Szenátor úr - mosolygott tovább Johun, érezhetően kihangsúlyozva az általa használt jelzőt, majd hátradőlt. - Ugyanis van okom feltételezni, hogy Ön számos eshetőségben nem ért egyet velem a tervezet kapcsán, mégis azt gondolom, érdemes lenne ez a beszélgetés arra, hogy a végén közös nevezőre jussunk.
Az írópolitikus kíváncsian fürkészte társalgópartnerét. Egyelőre puhatolózott, de különösebb köntörfalak nélkül, a mellébeszélés egyelőre még ráért. Johun nyilvánvalóan nem fedte fel elsőre a szándékait, ehhez szüksége volt néhány információra, amelyet csak Jansentől tudhatott meg. Éppen ezért kíváncsian várta a másik válaszát.
|
|
gran Odimar
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 62
A Thakorini Bányakonzorcium igazgatótanácsának tagja, a Thenaco szenátora
Posts: 29
|
Post by gran Odimar on Jun 13, 2014 16:47:59 GMT 1
Gran Odimar halkan göcögve kuncogott partnere szavait hallgatva, aprókat bólintva hozzá: - Igen, jómagam is hallottam már természetesen az Igobevol festői szépségéről, illetve a testi-lelki regenerációhoz mondhatni tökéletes üdülőhelyeiről, ami azt illeti, azt hiszem, függetlenül attól, hogy a nagypolitika színpadán ellenfelek, barátok vagy semleges felek leszünk mi ketten, a meghívását elfogadom szenátorasszony - biccentett barátságosan. - A testnek és a léleknek is szüksége van a pihenésre, hogy a lehető legjobb teljesítményt legyünk képesek nyújtani, magam sosem tagadtam meg az efféle élvezeteket sem magamtól, ráadásul Igobevol a művészek egyik galaktikus paradicsoma is a hírek szerint, amelyek mellett szintén nem megyek el szó nélkül. Szívesen viszonoznám a meghívását, de ha csak nem vágyik a sűrű kénsavzáporok látványára a nyolcszáz fokon izzó levegőben, amint elkeverednek a folytonos vulkánkitörések hamujával... nos, akkor tartok tőle Thenaco nem lenne kedvére való hely - nevetett fel a koorivai hím. Ugyan lehetőség szerint természetesen rendelkeztek minden lehetőséggel a különféle céges vezetők számára a pihenésre, de egy Thenacohoz hasonló pokolban természeti szépségeket mégsem lehetett teremteni. Érdeklődéssel vette át a kis adattáblát Selinától, majd érdeklődve pillantott bele az adatfolyamba. Ajkain megváltozott, kicsit gunyorosabbá vált a mosoly: - Gizkasukh - morogta, majd gyorsan észbe kapott és lefordította a kifejezést: - Elnézést, archaikus koorivai megfogalmazás. "Gizkatáp" a jelentése. Mivel a gizkák nagyjából mindenhol megélnek és elszaporodnak minden gondoskodás nélkül is és akármilyen hulladékot felzabálnak, sejtheti mire használták az őseim. Semmiség, szemét, hulladék. Ahogy mondani szokás: minden csoda három napig tart, de ez még talán annyit sem, nem volt sem elég hosszadalmas, sem elég személyeskedő, sem elég nagy horderejű. Amit mond, az viszont igaz Ms Kyle, tökéletes mindennapi "táplálék" a népnek, amin remekül el lehet csámcsogni, ráadásul néhány politikai vicc, aforizma megőrzi a nevünket egy rövid ideig. Ügyesen felhasználható anyag - biccentett. - Bár tartok tőle, kevesen veszik komolyan az igazán fontos szereplők közül. Ha belegondol, nem árulok el vele nagy titkot, valahol engem is érintett a felszólalása. Nem nehéz utánakeresni, hogy már a birodalmi időkben is tisztviselő voltam a bolygómon, ha úgy tetszik egyike a rendszerrel kollaborálóknak. Ettől függetlenül érzelmileg egyáltalán nem érintettek meg a szavai, mondhatni ez a politikával jár, hogy olykor a fejemhez fogják vágni a múltamat, felkészültem rá. Az igazán dörzsölt, régi motorosokat nem fogják meghatni a szép szavak, csak a hatalom, a lehetőségek és a pénz - sóhajtott. - Önnel ellentétben ezért nem érzek megfelelő potenciált a PSZF-ben. Akik párezer rongyos kredit elvesztésétől korruptakká válnak, azok a szenátus ebihalai. Sem hatalmuk vagy pénzük, sem elvi meggyőződésük nincs, igazából eleddig is megvásárolhatóak voltak. Amint az egész PSZF. Ez a gyenge pontja Zann pártjának a szememben. Szívesen eljátszanák a mérleg nyelvének szerepét, de eleddig csak kreditesíteni tudták erejüket, hatalmi bázisuk szélesítésére aligha. Nézze az olyan szenátorokat mint mondjuk Kramer. Milliókért sem tudnánk megvenni, mert úgy ragaszkodik az elveihez, mint zuhanó kommandós a hátirakétáihoz. Ez a ritkább fajta. Egy nagy ipari bolygó küldöttét megvenni szintén lehetetlen. Mondjuk Kuat szenátora. Próbálkozni sem érdemes, olyan körök mozognak mögötte. Ha a PSZF ki is szélesíti a köreit, csak egy valamit ér el vele. Valamivel drágább árat tud kialkudni a szavazatokért az IVSZ vagy az SZFSZ előtt. Tyber Zann nagyra tör, de csak a jelenlegi szinten tud érvényesülni, sem Seill, sem Loent nem fogják feljebb engedni - csóválta a fejét, kifejtve a személyes véleményét. - Igazából... hmm... Kortyolt egy nagyobbat a kávéjából, majd folytatta: - Az igazi törésvonal a szenátorok között teljesen máshol keresendő a szememben, mint a legtöbben hiszik - elemezte saját meglátása szerint a kollégákat. - Vannak a vezérek és vannak a talpnyalók. Ennyi és nem több. A szenátus még berendezkedik, keresi a helyét minden planéta ebben a hierarchiában. Néhányat meghatároz a birodalmi múlt éveinek történései, de ez a ritkább. A vezérek majd elfoglalják a helyüket a frakciók élmezőnyében, a talpnyalók pedig megtalálják a megfelelő gazdákat. Vezérnek kevesen alkalmasak, de a gerinctelenebbek között is van rangsorrend, tehetség kérdése. Bár a DKF erős és erősödik is folyamatosan, de kíváncsi vagyok meddig tudja megtartani vezető szerepét. Seill és a muunok nélkül kivérezne, ők adják gazdasági hátterüket, az SZFSZ pedig elég... érdekes társaság - felhősödött el a koorivai tekintete. - Az EGF mindenesetre ott lesz szorosan a nyomukban, legalábbis ha tovább tudják élvezni az IVSZ támogatását. Ennyi jellemes, gerinces, Kramer típusú figurával ez nem biztos, hogy könnyű lesz, hiszen a vezető társaságok nem az erkölcsökből szereznek profitot... A PSZF az én szememben lényegtelen. A galaktikus gazdasági helyzet fogja eldönteni, hogy a bank vagy az ipari szektornak lesz pénze megvásárolni őket. Érdekes távlatok elé nézünk - ingatta a fejét. - Előbb vagy utóbb mindenkinek le kell tennie a voksát valamelyik asztalon... Kíváncsi volnék, az Igobevol melyik csoport támogatásában érdekelt? - pillantott nem titkolt kíváncsisággal a humán nőre Odimar.
|
|
Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Post by Jansen Aalsten on Jun 13, 2014 23:13:30 GMT 1
Míg a törtető politikus várakozott, feltérképezte az éttermet. Seill és Zann egy asztalnál, ez sem mindennapi látvány, aligha holmi régi ismertség és jó barátság szülte ezt a kis megbeszélést. De ott volt két friss hús, egy piszkos, szájhős nonhumán, meg valami tini lány akit kikértek az érettségi előtt. Vitathatatlan, hogy a két jómadár valóságos műsort produkált a szenátusban, miközben egymás vérét szívták, furcsa volt azonban most cseverészve egy asztalnál látni őket fél órával az ülés után. Lehetséges, hogy ezek összejátszanak és csak színlelték a vitát? Mivel nem látott erre elfogadható magyarázatot és indokot, Jansen hanyagolta összeesküvés elméletét, már csak azért is, mert Vanthree ott termett hirtelen az asztal mellett, kezét üdvözlésre nyújtotta. A mosoly az arcán tisztára mintha valami könyv borítójára készült volna, bár a férfi esetében ez nem is lenne elképzelhetetlen, ismerve annak múltját és írói oldalát. Jansen felállt, hogy egy határozott kézfogással köszöntse a szenátort. Tekintete óhatatlanul is a férfi némileg teátrálisan maga mellé helyezett aktatáskájára terelődött, gondolataiban azonban nem fordult meg annak tartalma, miért lenne szokatlan, hogy valaki iratait, esetleg személyes tárgyait ilyen módon szállítja.
- Bár a galaxis egyik legelitebb helyén vagyunk, én az Ön helyében szemmel tartanám azt a táskát szenátor úr. Sose tudhatja, kik lennének sokat fizetni azért, hogy megtekintsék poggyásza tartalmát. Egy mester tolvaj pedig se perc alatt épül be a pincérek közé - rövid szünetet tartott Jansen, figyelve, hogy esetleg reagál-e valamit partnere, az ugyanis határozottan azt jelentené, hogy lapul valami fontos a táska mélyén, amit van oka félteni az emerido-i képviselőnek. Ezt követően aztán folytatta. - Bevallom meglepett az üzenete, bár cseppet sem bánom, hogy nem egyedül kell az ebédet elfogyasztani, remélem meg lesz elégedve a rendeléssel, amire mellékesen ne legyen gondja, a vendégem - a férfi gesztusa cseppet sem volt álszent vagy képmutató, hiszen a számlát magánösszegekből kívánta finanszírozni, nem pedig hazájának adófizetőinek pénzén. Miközben neki fogtak a gusztusos főfogásnak, az író-politikus finoman elindította a beszélgetés hullámát, óvatosan terelgetve egy irányba a témát. Jansen kimondva-kimondatlanul nem feltétlenül arra számított, hogy egy olyan témáról beszéljenek, ami egyrészt már véglegesen elfogadásra került a szavazások során, és amiben nem mellékese éppen kettejük majdnem ellentétes javaslata futott versenyt. Az apró vészcsengők csilingelni kezdtek a lekua-i férfi fejében, innentől már nem játék és móka a beszélgetés, komolyan figyelni kell minden egyes elhangzott szóra, miközben saját mondandóját legalább kétszer kell moderálni, mielőtt ki is mondaná. Egyúttal figyelmeztette magát, a férfivel okos ötlet lehet a jövőben jó, esetleg szorosabb viszonyt kialakítani, de kezdésként nem árt a két lépést megtartani és nem kifecsegni könnyelműen bármit is. A ködös, kitérő válaszok talán elaltatják Johun gyanúját, mi több, talán a férfi előbb nyílik meg neki, akkor pedig átértékelheti a helyzetet. Ez tűnt a legésszerűbb taktikának. Egy kisebb falatot lenyelve, majd azt valami egzotikus gyümölcsből készített itallal leöblítve csevegő, könnyed hangon kezdett beszélni, szemével végig Johunra figyelve, ezzel is tekintélyt szerezve magának és szavainak, miközben a sérthetetlenség mítoszát építette.
- Nos Mr Vanthree, nem árulok el vele nagy titkot, ha válaszul csak annyit mondok, a véleményemet a legjobban az általam kidolgozott és benyújtott javaslat testesíti meg. Amit azonban a Szenátus megcáfolhatatlan, felsőbb akarata elsöpört. A Kessel önmagában egy értéktelen kődarab. A Köztársaság a régi birodalmi börtönöket nem használja, a fűszerbányászat pedig meglehetősen csekély mennyiségű árut hoz felszínre, annak is a felét ellopják és a csempészek hajóján landol. Látta a híreket a Supernova holocsatornán? Csinos összeget érhet a feketepiacon az a rakomány, amit megpattintottak. Ezért fáradozzon az állam? Nevetséges. A Kessel önmagában szimbolikus jelentéssel bír, a börtönbolygó, aminél még a halál is jobb, az égitest, ahonnan nincs visszatérés. Így emlegették a Birodalom idején. Ez utóbbi még megvalósulhat, de az osztozkodás, a köztársasági állandó belekontárkodás a kesseli ügyekbe nem fog igazán jelentős befektetőt vonzani. Arról nem beszélve, hogy önmagában az ítéletvégrehajtó épületek és infrastruktúra nem ér annyit, hogy megérje eladni, közel sem folyik be annyi az államkasszába, mintha lemondtunk volna egy olyan „bolygóról”, ami közel van a peremvidéki vadvizekhez, de még közelebb a Hutt űr kalóz övezetéhez. A Köztársaság elutasított egy csinosabb összeget, miközben önként vállalja ezután is, hogy jelentős katonai állományt vonultasson fel a térségben. És ha már bányászat: a rossz nyelvek szerint Calrissian tábornok is érdekeltséget próbál szerezni a kesseli fűszerbányákban, ezek után mi ez, ha nem állami korrupció és mutyi? Calrissian híresen jó viszony ápol a Solo párral, nem nehéz összerakni a mozaik kockákat. Ez nem Önről vagy rólam, illetve a tervezetünkről szólt elsősorban. Mindezt persze a Szenátus előtt is nyíltan vállaltam és hangoztattam, ha emlékszik rá, nem árulok most se zsákbamacskát. A véleményem fenntartom, az Ön győzelme azonban megkérdőjelezhetetlen. Mikor befejezte rövidke monológját, ismét tányérját vette célba. Nem kívánt kérdezni, egyelőre nem, ellenben nagyon kíváncsi volt, hogy a férfi mire is akar végső soron kilyukadni, így hát hagyta, hogy azt higgye Emerido képviselője, hogy ő irányít.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Jun 14, 2014 8:51:15 GMT 1
A sacoroni elöljáró a lehető legjobb módon akarta eltölteni a két szenátusi kongresszus szünetében támadt szabadidejét, így néhány kurta biccentéssel és legyintéssel még idejében megállította némely felszolgáló túlzott kedvességét, vagyis inkább talpnyalását. Mivel Rainaldtól messze állt ez a felfogás, a lehető leghatározottabban el is ítélte azt, emiatt ha tehette, kerülte, vagy megakadályozta azzal, hogy elébe ment, s finoman jelezte, hogy erre nem lesz szükség. A hajdani birodalmi haditengerészhez érkezésekor éppen ezért egyből a főpincér lépett, akivel a sacoroni delegáció egyik tagja előzetesen asztalt foglaltatott az étteremben két személy részére. Kramer szűkszavúan köszönte meg a Republica Restaurant munkatársának szíves útbaigazítását, de jól ismerte a korrupt bürokráciát, és annak minden egyes ocsmány velejáróját, így hát néhány kreditchipet csurgatott a fickó markai közé, hiszen rossz viszonyt még véletlenül sem volt ajánlatos ápolni a szenátusi épületben dolgozókkal. Rainald gondolataiba süppedve, csöndben várakozott kollégája megérkezésére.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 14, 2014 11:51:34 GMT 1
Miközben pikkelyes kollégáját hallgatta, Selina akaratlanul is észrevette, hogy az étterembe folyamatosan szállingóznak a nagy nevek. Frakcióvezetők, és neves szenátorok sorra foglalták el a számukra fenntartott helyet. Egyik-másik ingen furcsa párosítás volt, bár első látásra valószínűleg ők is ugyanezt a gondolatot szülték mások fejében. Mikor Odimar befejezte mondandóját, Selina egy röpke pillanatig hallgatott, kicsit emésztette a hallottakat. - Hát nem tudom… Én azért nem fogalmaznék ennyire radikálisan. Vezérek és talpnyalók… Persze értem én mire gondol szenátor úr, de én ennél kissé összetettebbek látom ezt a kérdést. Vannak a frakcióvezetők, a frakciók tagjai, azok akik nem tagjai, de valamit azért próbálnak alkotni, bátorkodom ide sorolni önt és jómagam is, valamint az úgynevezett megélhetési politikusok is. Bármelyik csoportban lehetnek vezérek, és talpnyalók egyaránt, a kérdés hogy ki lesz az a vezér, aki a legtöbb eszes talpnyalót gyűjti össze. Én ebben látom a DKF erejét, pontosabban abba, hogy ott nem ez a megszokott hierarchia érvényesül. Persze Leila Organa Solo a vezér, ez kétségtelen, de ott érzem legkevésbé talpnyalásnak a sorba való beállást. Innen kanyarodnék rá arra a kérdésére, hogy Igobevol számára, melyik legideálisabb. Nos, az EGF rögtön kieshet, mivel Igobevol – cseppet sem meglepő módon – nem szimpatizál a birodalmi időkkel. Ami a többit illeti, úgy érezném, hogy a frakciószabályok túlságosan megkötnék a szenátori szabadságomat. Frakcióba tartozni biztos jó dolog, de én szeretem azt mondani, ami épp jólesik, függetlenül attól, hogy ez kinek esik rosszul. Ezúton szeretném megjegyezni tisztelt szenátor úr, hogy a szenátusi felszólalásomban csak annyira érintett, amennyire gondolja. Nem mondtam semmi konkrétumot, így ha lelkiismerete tiszta, garantálom, hogy nem fogja magát sokat emészteni ezen a felszólalásomon. Visszatérve a kérdésére, én bízom benne, hogy függetlenként is meg tudom nyerni a magam ügyének a szenátust. - És ha már itt tartunk szenátor úr, engedje, meg hogy az este során én is kérdezzek valamit. Könnyen meglehet, hogy egyszer a most még homályba burkolózó és távoli jövőben, napirendre kerül majd ismételten a human – nonhuman probléma. Érdekelne, hogy mi Thenaco szenátorának az álláspontja ebben a cseppet sem elhanyagolható kérdésben. Selina itt ismét hátradőlt a rendkívül kényelmes székben, - bárcsak a szenátusi platformon is ilyenek lennének – és várta a gran válaszát, aki láthatóan nem számított ilyesfajta kérdésre.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Jun 15, 2014 0:43:54 GMT 1
Tsamor nagy várakozásokkal lépett be a híres étterem ajtaján, de izgatottságnak nyoma sem volt rajta. Sokat remélt ettől a találkozótól, ami sajnálatosan régóta húzódott el, mint ahogy frakciós csatlakozása is. Kezdettől fogva szimpatizált az EGF-fel elveivel, de a nagypolitika történései óvatosságra intették. A szókimondást senki sem szerette Coruscanton, ami egyértelmű jele volt annak, hogy mindenkinek megvan a maga takargatnivalója, így Aldennek is. Remélte, hogy ez a beszélgetés már tag kollégájával segít eloszlatni a kételyeit - sőt inkább remélte, hogy így lesz. Nemcsak Taygeta érdekében, de végső céljai szempontjából, a megreformált Új Rend érdekében. Persze ez nem olyasmi volt, amit akárcsak Kramernek is el mert volna mondani, bármennyire is tiszteletet érzett iránta. Egyenes és szókimondó volt, nem őrült. Komoly arccal lépett az egyik humán pincérhez, ignorálva a mellette álló zabrakot, aki kézzel-lábbal tiltakozva jelezte, hogy minden asztal elfogyott. - Kramer szenátort keresem - közölte, mire a humán pincér rögtön megvilágosodott, és azonnal vezetni kezdte az asztalok között. Útközben több ismerős arcot vett észre: Aalsten és Vanthree minden bizonnyal megint a Galaxis kreditcsapjainak megcsapolásáról egyeztettek, Zann és Seill pedig csak annyira sántikálhattak jóban, mint amennyire egy közismert maffiózó és egy pénzéhes muun teheti. Észrevett még két új arcot is a legutóbbi ülésről, de a nevükre nem igazán emlékezett. Furcsa módon ott még nem ennyire bájosan csevegtek. Kezd az egészséges gyűlölet kihalni a politikából, könyvelte el magában a demokrácia egyik lépfenéjét, ami az általános eltunyulás oka volt minden ilyen rendszerben. Ahogy felfedezte az egyik asztalnál Kramert, sietősen kisimított egy gyűrődést egyébként kifogástalan egyenruháján, ami ezúttal nem a hadseregé, hanem a Taygetai Diplomáciai Szolgálaté volt. Odahaza azt gondoltál, ez jobb benyomást fog kelteni. Kramer mellé sétált, majd kéznyújtással üdvözölte. - Szenátor úr, örülök, hogy végre találkozhatunk - köszöntötte a másikat az idősebb, tapasztaltabb katonáknak kijáró tisztelettel. Viselkedése kicsit túl merev volt, de remélte el tudja magát picit engedni, habár mostanában az otthoni helyzet sem nagyon adott rá okot. Miután kezet fogtak, és elkönyvelhette, hogy a másik kézszorítása határozott jellemre vall, helyet foglalt. - Szép munkát végzett a Szenátusban. Feltörölte a semmirekellőkkel a padlót. Ugyanakkor én maximalizáltam volna a bolygók által adható fizetést is, persze megértem, hogy ez talán rossz irányba sült volna el. Miközben ezeket mondta, végig kihúzva ült, Kramert figyelve, majd mondandója végeztével az elektronikus étlapért nyúlt, gyorsan végigpörgetve az érintő holoképernyőn. Igazából nem érezte túlságosan szomjasnak magát, de kicsit húzni akarta az időt, hogy összeszedje gondolatait. - Gondolom az EGF segítsége is sokat lendített a dolgon - jegyezte meg mintegy mellékesen.
|
|
gran Odimar
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 62
A Thakorini Bányakonzorcium igazgatótanácsának tagja, a Thenaco szenátora
Posts: 29
|
Post by gran Odimar on Jun 15, 2014 2:15:54 GMT 1
A gran elmerengve mérte fel az étterembe érkező többi személyt. A két frakcióvezető személyén hamar túllépett gondolatban. Ezer és egy lehetőség volt, miért akarná éppen kilóra megvenni a bankárklán Zann bandáját, mivel ezt konkrétabban kideríteni amúgy sem lett volna módja a koorivainak, így feleslegesen nem fájdította a fejét. Kramer és Len szenátorok. Két, a szenátusi lehetőségekhez mérten egyenes ember, Kramer az EGF tagja, a taygetai pedig ha lassan is, de biztosan sodródik Aldenék felé. Talán valamilyen együttműködés megtárgyalásának lehetősége. Vanthree és Aalsten szenátorok. Mindketten a pénz nyelvét beszélik és az előbbi ezt eleddig látványosan jobban csinálja. Félreértés ne essék, Odimar szimpatikusnak találta a fiatal humánt is, de gondolatban csak mint Jaalsten "Második" Aalsten szenátor ugrott be neki. Az volt a szemében, az örök második. Nagyszerű, élénk ötletek, de csak a kisebb horderejű kérdésekben tudta érvényre juttatni érdekeit, mint például az a vállalkozói etikai marhaság. A metánjég projecttel és a Kessellel is befürdött, pedig mindkettőben komoly potenciál volt, csak túl átlátszóan csinálta, ráadásul kompromisszumkeresés nélkül. Vanthreet nagyobb tehetségnek gondolta a Konzorcium képviselője, ugyanakkor ismertsége okán Aalstenre is oda kellett figyelni. Pár másodperces gondolataiból partnernője szavai ragadták ki, mosolyogva megrázta a fejét: - Kérem, ne értsen félre Ms Kyle, a talpnyaló jelzőt én korántsem pejoratív értelemben használtam az előbb. Mint a bemutatásánál említettem, Ancon Tynder a testőröm, a tanácsadóm és a barátom, nos ő maga mondta nekem: maga született talpnyaló főnök. Nagyjából akkor kezdtünk összebarátkozni, azt hiszem - nevetett kedélyesen. - Én nem tagadom, nem vagyok vezér alkat ebben a játszmában. Részben, ha csak belegondolunk, a Thenaco erre alapvetően alkalmatlan bolygó, hiszen nem képes önellátóan megélni, emiatt mindig is lehetőség lesz némi befolyást szerezni felettünk másoknak. Én inkább beállok a fősodorba, támogatok egy megfelelően erős csoportot, egyúttal élvezve ennek előnyeit - fejtette ki. - Sokak szemében gerinctelenség az ilyesmi, de szerintem egyszerűen csak a politika vele járója, hogy fel kell mérnünk a reális esélyeink és aszerinti döntéseket hozni. Mellesleg nem, nem érintett sértően a nyilatkozata, az én álmom nyugodt a korábbi cselekedeteim függvényében is - legyintett egyet. Magához húzta az étlapot, amíg meghallgatta az Igobevol álláspontját a fontosabb kérdésekben, majd épp nekilátott volna válaszolni, mikor megérkezett a pincér az asztalukhoz. Odimar addigra már kinézte a rendelését, így ezen gyorsan túl tudott esni: - Fűszeres banthalevest kérnék, csípőset, utána pedig marinírozott gragani vuumsh halat orgos körettel. Desszertnek pedig rábízom magam a séf ajánlatára - adta le a rendelését, megvárta míg Kyle szenátor is rendel, majd elgondolkodva felelt a kérdéseire: - Nos, jómagam nem ódzkodom annyira az EGF kínálta úttól sem, határozott és erős szabályzás egyértelmű utakat jelöl ki mindenkinek, hogy úgy mondjam rendet tesz a játszótéren. Ettől függetlenül a DKF felvetései ellen sincs elvi problémám, a liberális szabadelvűség mindig sok lehetőséget rejt magában - simogatta meg elgondolkozva az állcsúcsát. - Ami a humán-nonhumán ellentétet illeti... Hát nem tudom. Az SZFSZ javaslata a nonhumán jogvédelmi és humán felügyeleti bizottságról és az ezzel kapcsolatos tervezet elég sokak határozott ellenállásával találkozott. Felkészületlen, átgondolatlan javaslat volt, ami sokkalta inkább hajtotta a humán felsőbbrendűség híveinek hasznára a vizet. Seill frakcióvezető, mint a nonhumán jogok élharcosának tekintett SZFSZ vezetője eleddig főleg csak vesztett a szenátusban, vagy nem így találja? Könnyen kirobbanhat ebből a lőporos hordóból valamilyen nagyobb konfliktus, bár én ebben nem hiszek. A szenátus tagjainak többsége a kérdésben semleges. A Nartano bíboros féle fanatikusok inkább fárasztják őket, Seillt a pénze miatt komolyan kell ugyan venni, de az ő kezét megköti, hogy szinte csak a DKF-re számíthat a politikai színtéren, ott meg, a frakcióvezetőt is ideértve, rengeteg humán ül. Én személy szerint osztom a Thenacot és egyben a Bányakonzorciumot irányító Nagytanács véleményét. Számunkra a kérdés lényegtelen, bármilyen kimenetelével együtt tudunk élni, ahogy együtt tudtunk működni a Birodalommal is. A Thenaco érdekszférája nem ezen a vonalon keresendő. Mi sokkalta inkább a galaktikus gazdaságban vagyunk érdekeltek, hiszen ez túlélésünk záloga is. Jómagunk is egy cég vagyunk, ráadásul kutató bázisainkat a legnagyobb galaktikus vállalatok veszik igénybe, így egyértelműen a gazdaság élénkítése, a vállalkozói szféra megerősítésére irányuló tervek azok, amelyek alapvetően találkoznak az érdekeinkkel. Hogy is mondjam csak... különösen nagyra tartom Recent Loent szenátor úr munkásságát, úgy gondolom a legtöbb kérdéskörben a Thenaco rá tudná bízni magát az ő és frakciója, az IVSZ bölcsességére... Ezzel Odimar szinte nyíltan kijelentette, hogy hosszú távon az IVSZ kegyeit kívánja majd keresni és jó eséllyel idővel szívesen helyet foglalna majd a frakció soraiban, de ezt amúgy sem lett volna nehéz kitalálni senkinek. A Thenaco tényleg ezer és ezer szállal kötődött a vállalkozói szférához. Ami jó a pénzvilág ezen szektorának, az áttételesen az esetek többségében jó lesz a Thenaconak is, főképpen a konzorciumnak. - Ha már így belementünk kissé a nézőpontjainkba, nem találja kegyed furcsának, hogy miközben a szenátus vitázott már hadseregről, pénzügyről, sőt vállalkozói etikai kódextől kezdve a Kessel privatizálásán át egészen a javadalmazásunkig mindenről, egyetlen egyszer sem kerültek szóba a kulturális kérdések? - kíváncsiskodott. - Vagy csak én volnék naiv, mikor úgy gondolom, erőforrásainkból erre is szánnunk kéne? - merengett.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 15, 2014 11:47:37 GMT 1
Szóval az IVSZ… Nem mintha nagy meglepetést okozott volna ez az információ Igobevol szenátorának, de mégis furcsa volt így, szinte nyíltan kimondva hallani. Miközben a gran beszélt, a pincér kihozta a rendelt ételeket. Sokat várt eme étterem világhírű szakácsaitól, így direkt egy igazi ínyencséget rendelt, egy Geonosisi Agulát. Miután jó étvágyat kívántak a másiknak, Selina nem kis elvárásokkal harapott bele az Agula lábába. Thenaco szenátora hosszasan fejtegette véleményét a human-nonhuman ellentéttel kapcsolatban, és egy ponton Selinának muszáj volt válaszolnia. - Igen, ami a korábbi javaslatot illeti, az valóban nem volt egy életképes beadvány, de ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a cél nem az volt, hogy a két csoport közt, egyenlőség legyen, hanem az, hogy a nonhumanokat hatalmi pozícióba juttassák. Ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy a javaslat megfogalmazása, valamint tálalása igencsak átlátszó volt. Érthető hogy a téma miért lett elnapolva. Én viszont, elsősorban arra gondoltam; hogy egy életképes, és a témát jól körüljáró beadvánnyal kéne előrukkolni…. Mindegy, ez természetesen csak a hosszú távú terveim egyike, de ne lepődjön meg szenátor úr, ha egyszer még szenátusi keretek közt visszatérünk erre a témára. Mindenesetre, ha ez így lesz, remélem, számíthatok a konstruktív javaslataira, végül is ez a téma önt is érinti, és nyilván lehetőségekhez is juttatja. Ismét pár falat Agula következett, és az étkezés ezen, pontján Igobevol alelnökének, el kellett ismernie, hogy a Republica Restaurant megérdemli, hogy a galaxis egyik legelőkelőbb, és legfinomabb ételekkel rendelkező éttermeként tartsák számon. - Nos, igen a kulturális érdekeket sajnos nem sokan képviselik manapság. Talán azért mert úgy érezhetik, hogy ilyen válságos időkben, a kultúra kevesebb szavazatot jelent, mint egy esetleges adócsökkentés, vagy a képviselők fizetésének csökkentése. Pedig a fizetés csökkenésével, pusztán az eladó szavazatok száma nő majd meg radikálisan, a népnek semmivel sem jut több. A kultúra támogatása, fejlesztése, és koordinálása, szerintem sokkal lényegesebb lenne, hiszen fontos hogy a fizikai táplálék mellett, az intelligencia, a lélek is táplálékhoz jusson. Szülőbolygómnak köszönhetően, egy olyan helyen nőttem fel, ahol az oktatás, és a kulturális értékek ápolása, a bolygó valamennyi lakosa számára egyaránt fontos. Sajnos azonban nem mindenhol van ez így a galaxisban. Sokan anélkül nőnek fel, hogy bármiféle kulturális hatás érné őket gyerekkoruk folyamán, és így lehet, hogy egy született tehetség veszik el a bányák mélyén, úgy, hogy még csak nem is sejti mi veszik el vele együtt. Szívesen támogatnék bármi féle javaslatot ebben a témában, sőt, szeretem azt hinni, hogy talán értékes gondolatokkal is hozzá tudnék járulni a javaslat színvonalának javításához. Ön mit gondol szenátor úr?- dobta vissza a beszélgetés labdáját a gran térfelére Igobevol ifjú szenátora.
|
|