gran Odimar
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 62
A Thakorini Bányakonzorcium igazgatótanácsának tagja, a Thenaco szenátora
Posts: 29
|
Post by gran Odimar on Jun 15, 2014 12:47:52 GMT 1
Thenaco küldötte elgondolkodva kevergette még tűzforró banthalevesét a hölgy szavait hallgatva, majd maga is leragálta azokat. Nyilvánvalóan Ms Kyle egy nagyon kényes témát feszegetett ezzel, még ha Odimar szenátor személy szerint kevéssé is érdeklődött iránta, de ez nem jelentette azt, hogy ne használná ki a benne lévő lehetőségeket, ha adódnak. Na persze nem szükségszerűen Igobevol küldöttének oldalán, de nem is feltétlenül ellenében, ezt csak maga a javaslat dönti el. Valódi érdeklődéssel az arcán biccentett: - A téma nagyon veszélyes, ellenben akinek sikerül valamiféle konstruktivitást hozni a szenátusba ebben a kérdésben, annak a politikai ázsiója jelentősen megnövekszik majd - ismerte el. - Az alapprobléma, hogy egyáltalán mit akar egy ilyen beadvány elérni. Gondoljuk meg, vannak planéták, amelyek belső berendezkedésével mélyen ellentétes lenne egy ilyen törvény keresztülvitele. Hogy mást ne mondjak, jelenleg is itt ül pár asztallal arrébb Tsamor Len képviselő a Taygeta képviseletében, amely erőteljes megkülönböztetést alkalmaz humánok és nonhumánok között. Vagy ott van, ha már a volt prominens birodalmiak által irányított bolygóknál tartunk a Gragan Konföderáció. Carcanos moff... bocsánat, Carcanos szenátor egészen biztosan kérlelhetetlen ellenségévé válna egy ilyen témának csak felhozatala kapcsán is és azt hiszem szükségszerűen magára vadítaná az egész EGF-et. Nem állítom, hogy ez Alden frakcióvezető központi problémája, de tekintve a tagságot alkotó bolygókat, nem tudom elképzelni, hogy támogathassa a javaslatot. Ahogy szerintem Seill is kérdéses... Megízlelte az elsőrangúan elkészített ételt, vonásai egyértelműen arról árulkodtak, hogy nem bánta meg a rendelését az első osztályú étterem szakácsa méltó volt hírnevéhez. Az előző, talán kissé meglepő mondatát ki is fejtette: - Az előző javaslatuk meglehetősen radikálisnak tetszett az ügyben, nem valószínű, hogy egy mérsékelt javaslattal beéri. Az IVSZ-nek inkább az az érdeke, hogy a téma elnapolva maradjon, a pénzvilágnak semmit sem jelent ez, de ugyanakkor sok támogatót veszthetnek el vele adott esetben akaratlanul is, ha A-t vagy B-t mondanak az ügyben, márpedig ők sok szállal kötődnek az EGF-hez, ha nem is mindenben. A DKF talán konstruktívan ítélne meg egy mérsékeltebb indítványt... Hmm... Nyilván nagyjából senkinek nem volt problémája nonhumánok lakta bolygókra is irányuló új kereskedelmi útvonalak nyitásával, talán a birodalmi időkben kipusztított nonhumán kolóniák emlékére bevezetendő gyásznap is átmenne, ha egyszerűen a Birodalom Áldozatainak Emléknapjaként ünnepelnénk, függetlenül azok fajától, tehát akár a humán áldozatokért is szólva. De az eddigi javaslatok többsége kivitelezhetetlen, vagy elfogadhatatlan a szenátus egésze előtt. Ezek többségét át kéne dolgozni, illetve részben teljesen elvetni. Például, ha azt nem is lehet megkövetelni, hogy a galaxis minden létező oktatási intézményében kiemelten foglalkozzanak a nonhumán kultúrákkal, de erre aligha van különösebb szükség, ha végiggondoljuk. Ösztönözni lehetne esetleg a tagállamok kulturális minisztériumait, tudományos akadémiáit, stb, hogy karolják fel a veszélyeztetettebb nonhumán kultúrákat, megfelelő programokkal, versenyekkel, rendezvényekkel népszerűsítsék őket, igyekezzenek megőrizni azokat. Vagy a nyelvoktatás. A basic feladata éppen az, hogy mindenkinek elérhető, egy közös pont a világban és ennél nincs alkalmasabb erre. Azt esetleg keresztül lehet vinni, hogy propagáljuk annak gondolatát: egy értelmes, alapműveltséggel rendelkező lény legalább egy nyelvet beszél emellett, de kötelezni nem nagyon hiszem, hogy lehetne azok oktatását. Lassan végzett a gran levesével és Selinára emelte vizenyős tekintetét, majd nagyon komolyan folytatta: - De szembesülnie kell a ténnyel Ms Kyle, ez a javaslat nagyon durván beleszólna a tagbolygók belügyeibe. Különösképpen a peremvidéki, vagy ahhoz közeli szegényebb bolygóknak már a rabszolgaság eltörlése is iszonyatos nehézségeket okozott, mind gazdasági, mind kulturális téren. Egy újabb központi beavatkozást kritikus mértékben negatívan fogadhatnak, közel kerülhetünk az Új Köztársaság szakadásához, amit semmiképpen sem engedhetünk meg. Még a nonhumán jogokért cserébe sem. Mint például a fent emlegetett Taygeta vagy Gragan esetében. Az életük szerves része az elkülönülés faji szinten. Nem kényszeríthet rájuk egy a belső berendezkedésüket alapjaiban megváltoztató rendeletet. Szinte biztos lehet benne, hogy azonnal hátra arcot csinálnának és itt hagynák a köztársaságot, a vezetés részéről politikai öngyilkosság még a gondolata is az ilyesminek. Márpedig a Taygeta a teljes galaktikus bányakincs kereskedelem 0,2%-t egymagában adja, ekkora kiesés elképesztő gazdasági korrekciókkal kéne együtt járjon. Vagy a Gragan, amelynek élelme nélkül egész szektorok destabilizálódhatnak. Ráadásul mindkét bolygó nagyon erős saját hadsereggel rendelkezik. Ezek pedig csak kiragadott példák a sok közül. Alig hiszem, hogy központi paranccsal meg lehet változtatni teljes kultúrák véleményét, emberek tízmillióinak érzelmeit, gondolkodásmódját. Azt javasolnám, hogy a szenátus csak központi ajánlásokat fogalmazzon meg leginkább a kérdéskörben mint vallási és faji tekintet nélküli törvényi egyenlőség, egyenlő bánásmód, stb, stb, de ne kötelezzen. Amit ezzel szemben nemzetközi szerződés keretében biztosítani kéne a kivándorlás szabad lehetősége. Egyetlen bolygó se tarthassa karhatalmi erővel felszínén polgárait. Hosszú távon ez is megoldja a gondokat, hiszen ha állatként bánnak velem egy bolygón, egy másikon meg normális életre van lehetőségem, egészen biztosan kivándorolnék - fejtette ki a gondolatait a gran. - Ezzel nagyon még az EGF és klikkjük sem szállhat vitába. Nincsenek évezredes vagy évszázados hagyományok feladására kényszerítve, de ha nem változtatnak, el kell tűrniük, hogy az állampolgáraik egy részét bizony könnyen elveszthetik. Valahol maga a piac is felgyorsíthatja a változásokat. Például ha maga cégvezető és a tenger mélyéről akar kitermelni valamit, akkor embereket fogad fel, vagy quarreneket? Fizeti inkább a humánoknak szükséges plusz védőfelszereléseket, úszópalackokat, tengermélyi platformokat, vagy ezeket a költségeket megspórolja természetes körülmények között is vízalatti életmódra alkalmas munkások toborzásával? Akik az első verziót választják szükségképpen lemaradnak a gazdasági versenyfutásban, ami változásokat fog kikényszeríteni önmagában is. Aztán látva, hogy a szenátornő nem teljesen érdektelen a kulturális kérdések iránt, sőt!, úgy gondolta óvatosan belemegy egy kicsit a témába, hogy lássa mennyire különböző, vagy mennyire egyezik meg kettejük álláspontja. - Ami a kulturális kérdéseket illeti. Nos, jómagam elsősorban üzletembernek vallom magam, de nem hagy hidegen a kérdés több okból sem. Személy szerint a tudományok és a kultúra ápolását több szempontból is fontosnak tartom. Az egyik okot szinte már ki is elemeztem a korábbiakban, mint mondjuk egyes, a birodalmi hatásra sajnos félig-meddig odaveszett nonhumán kultúrkincsek megőrzése, fejlesztése. A Thenaco inkább bizonyos tudománytereken nyújt kimagasló színvonalú oktatást, ami úgy gondolom elválaszthatatlan a kulturális kérdésektől, ezért is érdekel többek között majd rendkívüli módon Vanthree szenátor tudtommal beadványként szereplő javaslata az oktatási kérdések felülvizsgálatáról. Ami engem illet, e téren szívesen látnék egy egységesebb galaktikus irányvonalat. Mondjuk... khmm... egy amolyan intergalaktikus tudományos akadémiát, ami a tudományos és kulturális kérdésekben is egyértelműen tud irányvonalat kijelölni a tagbolygók hasonló intézményeinek. A szenátus látja milyen téren lenne szükség innovatív fejlesztésekre a közeljövőben, akárcsak az akadémiát alkotó tudományos fők. Ezek fejlesztésére vagy megőrzésére irányuló programokra központi forrásokból is érdemes áldozni, különféle pályázatok finanszírozása, illetve rendezvények költségeinek részleges vagy teljes átvállalása révén. Azt nem az én tisztem eldönteni, hogy, például kulturális vonalon a a zabrak költészet vagy a sullusti színművészet támogatása kell-e hangsúlyosabb legyen, vagy a kémia területén a különféle környezetszennyező technológiák hatásainak csökkentésére irányuló kutatások kapjanak-e prioritást vagy éppen új típusú hajtóanyagok kutatása, de erre lenne nyilván maga az akadémia, amelynek tudósai ezen kérdéseket megvitatni hivatottak. Valami ilyesmiben gondolkodom. Önnek mi a véleménye? - dobta vissza a labdát Odimar, belekezdve a halételbe.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 15, 2014 16:56:00 GMT 1
Selina, órájára pillantva látta, hogy a Mon Mothma által elrendelt 3 órányi szünet, még fogatversenyzői génekkel nézve is rendkívüli gyorsasággal közelített a végéhez, ami egyben azt is jelentette, hogy lassan kénytelen lesz megválni a beszélgető partneréül szolgáló Odimar szenátortól. Felismervén ezt a fajta vészhelyzetet, bölcs döntések találta azonnal kikérnie a desszertet. A gran nem okozott csalódást, volt pár remek ötlete a szóban forgó kérdéssel kapcsolatban, s meglátásai nem szűkölködtek semmi féle realitásban sőt, azonnal átlátta kik, hogy reagálnának a javaslatra. Habár Selina véleménye szerint pikkelyes kollégája egy-két szenátort talán túl sokra tartott. Ami a régi javaslatot illette, ehhez nem tudott mit hozzáfűzni, hiszen kollégája tökéletesen kielemezte annak hibáit, és azon pontjait, amik teljesen irreálisnak számítottak, valamint esélytelennek arra, hogy valaha is átmenjenek a szenátusi szavazáson. Ami az Odimar által javasolt „ajánlásokat” illette, nos azokat valahol alapnak tartotta, hiszen egy olyan köztársaság, ami elnyom fajokat, nem nevezhető demokratikusnak. Értette, sőt jogosnak tartotta, a Thenacoi által vázolt helyzetet, a peremvidéki szegénységgel, és életvitellel kapcsolatban, de úgy vélte, az Új Köztársaságnak nem a peremvidékhez kell alkalmazkodnia, hanem fordítva. Az idő közben visszakapott elektronikus adathordozójára, azért feljegyzett pár dolgot, - szenátortársa jóváhagyásával persze - bámulatos gyorsasággal, Odimar ötletei közül, csak hogy majd alkalom adtán tudjon miből meríteni. Idő közben megérkezett a várva várt desszert, ami számára egyet jelentett kedvenc Igobevoli Alapagos tortájával, valami féle helyi speciális öntettel. Nagy kedvel kezdett bele a torta elfogyasztásába, miközben Odimar kulturális elképzeléseit hallgatta.
- Ami a tudomány és kultúra egységes koordinálására létrehozandó akadémiát illeti; Alapjában véve kiváló ötletnek tartom. Viszont fontos, hogy ne akarjuk egységesíteni, se a kultúrát, se a tudományt. Ha ugyanis egy követendő irányt jelölünk ki a tagbolygók számára, azzal csak azt érnénk el, hogy rengeteg tudomány és kultúraág elhalna. Fontos hogy úgy jelöljük ki a közös irányt, hogy közben minden tagbolygó lehetősége megmaradjon a saját, nagy tradíciókkal rendelkező kultúrájuk megtartására. Ne akarjunk egy nagy közös, és egységes irányt, hiszen az hosszú távon többet ártana, mint használna. Az akadémia szakértői - ahogy azt ön is vázolta - nyilván kellő tapasztalttal és tudással rendelkeznének ahhoz, hogy eldöntsék melyik bolygón mi az az érték, amit támogatni, erősíteni kell, hiszen az Új köztársaság ereje pont abban kéne, hogy legyen, hogy sok különböző bolygó, összefog. Mindenki azt dobja be a közösbe, amije van. Véleményem szerint, pont ez az ami jelenleg nem működik jól. Túl egységessé akarjuk tenni a tagbolygókat, ami feszültségeket generál. Természetesen a tudomány, és a kultúra sikerei, - amennyiben lesznek – képesek lennének egybekovácsolni a galaxist. Lehetnének tagbolygók közti versenyek, események, vetélkedők, amik mind segítenének abban, hogy az Új Köztársaság működése, egy kicsit közelebb kerüljön az átlag polgárok mindennapjaihoz. Hiszen ha elérnénk, hogy a mindennapi emberek is magukénak érezzék ezt a feladatot, sokkal hatékonyabbá, és sikeresebbé válhatnánk. Persze nem azt mondom, hogy egy ehhez hasonló akadémia megoldana minden problémát, de mindenképpen egy határozott előrelépést jelenthetne a jó úton. Selina ismét nekiesett tortájának, de udvariasan jelezte a szenátornak, hogy lassan, itt lenne az idő, hogy induljanak.
|
|
gran Odimar
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 62
A Thakorini Bányakonzorcium igazgatótanácsának tagja, a Thenaco szenátora
Posts: 29
|
Post by gran Odimar on Jun 15, 2014 17:40:11 GMT 1
A gran ez alkalommal a konyhafőnök ajánlataként valamiféle humán édességet kapott, ha őszinte akart lenni, fel sem ismerte mi az, ellenben rendkívül ízletesnek bizonyult a habos pürészerűség. Jó kedélyűen fogyasztotta, miközben reflektált Igobevol alelnökének véleményére: - A teljes központi kontroll gondolatát magam is elvetném. A tagbolygók hasonló szervezetei természetesen abszolút függetlenül működnének, mindössze a galaktikus tudományos akadémia kijelölne mondjuk évente néhány irányvonalat, amelyet az egész Köztársaság számára a leginkább fontosnak és előremutatónak érez. Ezek között mondjuk elsődleges és másodlagos prioritást felállítva. Az elsődleges prioritási projecteket kiemelten, a másodlagosokat pedig részlegesen a számára biztosított közpénzből támogatná. Ettől függetlenül a helyi szervezetek a saját pénzügyi keretüket, amelyet a kormányaiktól kapnak ezektől esetlegesen teljesen eltérő kérdésekre, mondjuk helyi problémákra is fordíthatják, ez az ő dolguk, esetlegesen a legkiemelkedőbb, valódi áttörést hozó sikereket külön honorálhatja az intergalaktikus tudományos akadémia is, de közvetlen segítséget csak az általa kijelölt irányvonalon mozgó kutatóknak, művészeknek, tudósoknak nyújtana - fejtegette, majd hirtelen elmosolyodott. - Na ez már tulajdonképpen szinte már a beadványom taglalása, azt meg ráér majd a szenátusban meghallgatni, de nagyon örülök, hogy konstruktív gondolatokkal találkoztam a felvetésem kapcsán az Ön részéről Ms Kyle. Természetesen, ha bármikor szívesen venné nagy örömmel segíteném egy részletesebb kidolgozását a nonhumán kérdéskör problematikájának megoldását célzó beadvány kapcsán. Kedélyes mosolya mostanra állandósult a koorivai hímnek. Úgy érezte legalább egy támogatója lesz a felszólalásának majd a szenátusban, ez pedig máris több a semminél. Az Igobevol szenátora remekül tudott játszani az érzelmekkel, egy esetleges támogató felszólalása úgy a köznép, mint az ingadozó szenátorok körében aranyat érhet, összességében nyereségnek értékelte a kis munkaebédet a Bányakonzorcium küldötte. Ráadásul a nonhumán kérdéskör is. Szívesen betekintett volna előre javaslatba, amit majd ez a törekvő humán kidolgoz. Egészen biztosan érdekes lesz, ráadásul ebben a témában nem lehet hibázni, túl sokan érintettek érzelmileg. A legnagyobb nyereség viszont talán Selina Kyle megismerése volt. Sötét ló helyett lassan nagyon is a helyén értékelhető játékosaként bontakozott ki a szenátusnak gran Odimar lelki szemei előtt. Éppen ezeken merengett, mikor feltűnt az asztaluk mellett Ancon. A humán férfi robotizált szemei először az igobevoli küldött felé fordultak: - Elnézését kérem az újabb alkalmatlankodásért szenátorasszony, de... - itt most felém fordult: - Uram, az az igazság, hogy még csak-csak elvezetek egy suhanót, de lassan, ha nem indulunk el, akkor kénytelenek leszünk felfogadni egy állástalan suhanó versenyzőt, mert én időre oda nem érek azzal a csillogó-villogó több ezer kredites ócskavassal, az biztos... A gran felkuncogott, majd maga is Selinához fordult: - Kérem, bocsásson meg. Mr Tynder a peremvidéki harcok veteránja, még csak tanulja a megfelelő illemet, mint például a megfelelő modor - magyarázta jó kedvűen, majd a testőrre nézett: - Kikísérjük a szenátorasszonyt és ha esetleg még nem érkezett volna meg a suhanója, akkor nagyon szívesen elvisszük mi az ülésre. - Értettem és elnézést a korábbi szavaimért az ócskavasakról - morogta zavartan a humán férfi. - Mellesleg utóbbi miatt nem aggódnék, láttam odakint Mr Ulveust, gondolom a kisasszonyért érkezett. Majd elnézést kérek tőle odakint, majdnem nekimentem a suhanójának - vakarta a tarkóját szégyenlősen. Miközben rendezte a számlát a gran szinte már a fejét fogta volna a diplomáciában finoman fogalmazva is furcsa közvetlensége hallatán a kísérőjének, de hát ezzel már nem volt mit kezdeni. Igyekezett enyhíteni a "károkat" mikor udvarias bókok közepette kísérte ki a hölgyet az étteremből, a mögéjük zárkózó Ancon kíséretében. Odakint a szenátor mellkasa előtt keresztezett karokkal meghajtotta magát a fiatal humán politikus segéd felé is, míg az ő helyettese parolára nyújtotta a kezét: - Elnézést az előbbiért, egyszer biztosan megtanulom normálisan kezelni azt a makrancos dögöt... - Azt hiszem mindenkinek jobb ha most megyünk - forgatta a szemét Odimar fáradtan. - A szenátus ülésén találkozunk újfent, azt hiszem továbbra is érdekes ülés elébe nézünk. Ms Kyle, egy élmény volt, köszönöm. Ancon gyere. Most! Szerencsére a férfi már csak biccentett az igobevoli küldöttségnek, majd beszálltak a suhanóba és elindultak. Igen, a szenátus ülése minden bizonnyal továbbra is érdekes lesz...
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 15, 2014 20:52:22 GMT 1
Thenaco szenátora, rendkívül sokat elárult a közelgő tervezetéből, és Selina ennek őszintén örült. Nem csak azért, mert nem szerette a meglepetéseket, hanem azért is, mert tetszett neki ez a javaslat. Még ha Odimarnak van is vele valami féle hátsó szándéka, - ami egy hozzá hasonló dörzsölt politikustól nem lett volna túl nagy meglepetés – akkor is megéri támogatni. Rengeteg arra érdemes keményen dolgozó nyerhetett volna ezzel, és ez Selinának elég volt ahhoz, hogy szemet hunyjon a felett, hogy ki nyerészkedik még ezen a javaslaton. Gondolta hogy pikkelyes kollégája egy esetlege támogató beszédet vár tőle, majd a megfelelő időpontban, és Igobevol alelnökének nem állt messze a szándékaitól hogy egy ilyen témában benyújtott tervezetet támogasson. Amúgy is…Jó, ha segít a grannak, hiszen az ő javaslatához is kelleni fog majd a segítség. Összességében mindenképpen pozitívan értékelte ezt az ebédet, hiszen mindamellett hogy megismerte, Thenaco szenátorának, egyik a jövőben biztosan napirendre kerülő javaslatát, megismerte magát a szenátort is. A szenátusban gyakran semmi, és főként senki sem az, akinek látszik. Meglehet, hogy pár óra múlva, már ismét egymás torkán fognak ugrálni, de most már tudja, van közös nevezőjük, és lesz olyan téma, amiben – a bulvársajtó nagy bánatára – egyetértés lesz köztük. Miközben ezen gondolkodott, és párhuzamosan mélyen szántó gondolataival még desszertjének utolsó falatjait is szájába emelte, váratlan vendég érkezett az asztalhoz. Ancor Tynder tért vissza hozzájuk, aki mint látszott rajta nemigen volt járatos a tárgyalási szokásokban. A férfi kissé nyersen és a kelleténél jóval hangosabban kifakadt, hogy ő bizony most azonnal indulni akar, mert a vezetés coruscanton nem az erőssége. Bájos és mindenképpen szeretetre méltó volt, ugyanakkor egyértelműen nyers és neveletlen viselkedés volt ez, ami Selinát talán a kora miatt, vagy talán a személyiségéből fakadóan nem igazán érdekelt, de tudta Ancor kerülhet még kellemetlen helyzetbe emiatt. Láthatólag Odimar nem volt oda segédje, „furcsa” viselkedéséért, de érződött, hogy próbálja menteni a menthetőt. Selina udvariasságból tett egy gesztust a számla ráeső részének kifizetésére, de – ahogy azt gondolta – Odimar úriemberiségének köszönhetően ellentmondást nem tűrően magára vállalta az anyagi kötelezettségeket. Selina a protokollnak megfelelően megköszönte az ebédet, és elbúcsúzott partnerétől, illetve annak segédjétől. Beszállva suhanójába, - melyben szenátorsegédje Stefan már kiéhezve várta hogy főnöke beszámoljon neki, az ebéd eseményeiről – sóhajtott egy nagyot, és hátradőlt suhanója kényelmes székében. - Egyértelműen sikeresebb volt mint amire számítottam - csitította el segédje kíváncsiságát a fiatal szenátornő – hogy mennyire azt majd megtudjuk…hamarosan. - Mindenesetre taposs bele! Nem akarok lemaradni a folytatásról. A java még csak most kezdődik... Azzal a suhanó megindult, egy monumentális kupolás épület felé, mely távolról is tekintélyesebb, és szebb volt, Coruscant valamennyi épületénél.
|
|
|
Post by Hans Seill on Jun 16, 2014 19:00:04 GMT 1
Gondolataiba mélyedve követte az embert nem túl távoli uticéljuk felé, nem tudott sokat róla leszámítva a Bank Klán néhány becses üzletfelének elismerő szavait, melyek inkább utalások és feltételezések elegyét jelentették. A Szenátusban azonban el kellett ismernie, ő lehetett azon kevesek egyike, kik által képviselt régiók valóban dúskáltak üzleti lehetőségekben, s nem volt kétsége affelől, hogy Zann ezzel természetesen tisztában kellett hogy legyen, s ha már így volt, aligha hagyta figyelmen kívül őket. Szótlanul foglalt helyet, akkor még csak hallgatva és jelentőségteljes biccentések jelezve, igenis figyelt, s dolgozott elméje is. Türelmesen kivárta, hogy tulajdonképpen őhozzá kerüljön a szó, s tulajdonképpen felvázolhassa mind az aktuális befektetést, mind további lehetőségek teóriáit. Nem köszörülte meg torkát, egyszerűen igazított öltözékén, s a muunokra jellemző kényelmes kimértséggel, mely minden gondolat maszkjaként funkcionált, általában. - Ó, mi sem természetesebb! - biccentett újfent, se belekezdett visszafogott szónoklatába, melyhez azért párosított olykor megfelelő gesztikulációt is - Jómagam leginkább egy olyan pénzügyi alap lehetőségén tűnődtem, mely elősegíthetné a jelen helyzetben már-már az elszigeteltség szélén egyensúlyozó világok gazdasági gyarapodását. Hiszen számtalan planéte kering odakint, teli kiaknázatlan lehetőségekkel, melyek csupán azért ismeretlenek a Galaxis számára, mert a már túlecsetelt "messze van a Magtól" kifejezés az egyetlen, melyre a legtöbben méltatják őket. Ez ugyancsak sajnálatos, pedig bizony termékeny földek, ki tudja, talán ionit és plazmalelőhelyek is várnak odakint csak arra, hogy megtalálják őket olyan gazdag világok, melyek szíves örömest fektetnének bele a nyersanyagok fellelésébe és kiaknázásába, segítve addig sínylődő népek felemelkedését a csillagok közé! Képzelje csal el: technológiai fejlődés, új kereskedelmi utak és még több friss üzleti lehetőség születne számunkra is ugyanakkor, s minél nagyobb a stratégiai tőkegyarapodás, annál inkább nő a lehetőség további befektetésekre, akár a Köztársaság határain túl is, ahol nem élnek bizonyos korrupt korlátozások, melyeket sajnálatos módon államalakulatunkból mindmáig nem sikerült teljesen kiveszelyteni. A Bankár Klán bizony már oly sok évvel ezelőtt meglátta mindezen lehetőségeket, világokat karolt fel a porból, virágzó új üzleti központokat emelve, s bizony-bizony, ha nem estek volna meg a Klónháborúk szörnyűségei, talán most egészen más arca volna Galaxisunknak. Egy pillanatra elhallgatott, mintha mélyen gondolataiba mélyedt volna, majd folytatta. - Sajnos régi befektetéseinket olyan világok is kihasználták, melyek élén álló személyek aztán a magasba törtek és elnyomták galaxisunk népeit, szétzúzták a szabad piacot és évezredek verejtékes munkáját, mellyel felépítettük a köztársaságot. Ám ez nem foghatja vissza a bőséget adó kezeket, a múlt árnyai nem kísérthetik örökké a jelent, s vethetnek gátat minden egyes lépésünknek, s nyomhatják kétségek közé gondolatainkat! A tőke olyan mint az energia, mert maga is energia, egyfajta üzemanyag: nem vész el, csupán átalakul! Sokan csak beszélnek, sokan csak akarnak, de kevés az, aki beszél is, akar is... és cselekszik is... Márpedig cselekednünk kell, fel kell virágoztatni az ugar világokat, így az üzleti ágazatokat, s jólétet! Egy alapítvány, mely szép számokat mozgathatna meg, így bizony támogathatna valamennyi fejlődő irányú kezdeményezést, s lenne még bőven tőke más befektetések számára is, befektetésekre, melyek ugyancsak jövedelmezőek lehetnek a Köztársaság határain túli űrben, mely nemrégiben a huttok hagytak részlegesen maguk után, sorvadásra ítélve oly sok amúgy is szegény világot. A Peremvidéken csak úgy segíthetünk, ha túllátunk a Szenátus vitaerdején, s nem félünk a már említett külső befektetésektől! Oly sok lehetőség van odakint, nem hagyhatjuk veszendőbe menni, hisz bennük rejlik a jövőnk, egy virágzó Köztársaságé! Ugye ön is így vélekedik, netalán többet is, mi több, messzebbre lát nálam? Ami azt illeti... egyáltalán nem lennék meglepve, ha így volna... Várakozón tekintett rá, egy cseppet sem sürgetve válaszában, mely egyébként is szükségtelen lett volna ennyi esett szó után.
|
|
|
Post by Tyber Zann on Jun 16, 2014 19:31:19 GMT 1
Zann mondandóját befejezve a muunra koncentrált, aki rögtön át is vette a vezető szerepet, fajtájára jellemző modorossággal. Míg a nonhumánok kérdése nem mozgatta meg Seill fantáziáját, addig az üzlet igencsak, és úgy tűnik ebben sem hazudtolta meg származását. Persze ő maga is mindig tisztában volt azzal, hogy a nonhumánok ügyek csak egy politikai ütőkártya, az új generáció politikusainál sosem lehetett biztos abban, egy eszme mögött mennyi a hideg számítás és mennyi a tényleges hit. Az Új Köztársaságot ugyanis idealista bolondok hozták létre a saját nevetséges, elvont eszméik szerint. Az elején nem nagyon tudta mire vélni az ajánlatot, ám amikor Seill a Klónháborúk előtti fejlődést vázolta a Bankárklán jóvoltából, képtelen volt nem elnyomni az arcára telepedő cinikus mosolyt. Valóban fejlődtek azok a világok, de nem a helyiek számára, hanem a klán profitjának növelésére, míg a rabszolgaként tartott helyiek kevéske pénzüket is a muunok által üzemeltetett kricsmikben szórták el olcsó szeszre vagy fűszerre. Miközben a gazdagok élvezték ennek jutalmát, a szegények lepukkant nyomornegyedekben tengődtek. A tálalás is kifejezetten tetszett neki, így amikor befejezte, elismerő bólintással jelezte, hogy kedvére való a dolog. - Határozottan jól végiggondolt tervezet, frakcióvezető úr, le vagyok nyűgözve - bókolt kicsit a másiknak, ahogy illik. - Mi más húzhatna ki minket a válságból, mint a befektetések a szegényebb régiókban? A tőke, ahogy mondja, egy üzemanyag, és ha nem akar rendesen folyni a motorba, meg kell javítani a hibát. Be kell lássuk, a Magvilágok nevetséges törvényei minden vállalkozást ellehetetlenítenek: minimálbér, kötelező szabadnapok, szakszervezetek, sztrájkok. A Peremvidék rendszerei sokkal kedvezőbbek ebből a szempontból, hiszen a környezet is sokkal vállalkozás barátabb. Vezette be kezdő gondolatait, miközben összekulcsolta ujjait az asztal felett. Ez már kedvére való helyzet volt a mai napon, végre valami, ami emlékeztette a régi szép időkre. Persze kénytelenek voltak az egészet virágnyelven megbeszélni, de hát a politikának is megvoltak a maga szakszavai az ilyesmikre. - Ahogy mondja, a pénz forgása jót tesz az üzletnek, és az is, ha a helyi pénz visszaforog a befektetőknek. Megfűszerezi a helyiek életét is, ha jól mennek a dolgok, ugyebár - kacsintott a másikra. - Magánbefektetéseken túl talán számon kérhetnénk a gazdagabb világoktól a szolidaritást, ha a költségek egyharmadát a Köztársaság fizetné költségvetéséből. Hiszen a Köztársaság épülése-szépülése mindannyiunk szívügye kell legyen. Attól tartok viszont, hogy a belső világok érdekeit képviselő EGF ettől... mereven elzárkózna. Az intergalaktikus nagyvállalatok viszont érdekeltek lennének egy remek befektetésben, úgy hiszem. Akkor pedig a tiltakozásuk igencsak hiábavaló lenne. Már csak egy hangzatos név kéne... - zárta morfondírozva mondandóját, miközben a muun reakcióját várta az általa előadottakra. Ha sikerülne ezt nyélbe ütnie, talán ő szakíthatná a legnagyobbat az egész üzletből, miközben elhiteti Loenttel és Seillel, hogy ők nyertek. Ki tudja, talán még egymásnak is esnének a profiton, és akkor a háromtagú Igazgatótanácsban ismét Zann akarata válna a döntővé...
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Jun 17, 2014 15:00:18 GMT 1
Miután kezet fogott a már vele szemben ülő szenátortársával, s kölcsönösen üdvözölték egymást a kellő tiszteletet megadva, a Taygeta képviselője újbóli gratulációval és az indítvánnyal kapcsolatos rövid meglátásával nyitotta meg kettejük beszélgetését. Rainald, mivel egyáltalán nem volt éhes, és annak idején a birodalmi hadseregben hozzászokott ahhoz, hogy ne túl gyakran étkezzen, ezúttal csak egy frissítő üdítőitalt rendelt magának. Egyébként sem szeretett úgy dolgozni, hogy előtte jól belakomázott, hiszen a telítettség és jóllakottság eltompította az embert. - A köztársasági bürokrácia most elég nagy pofont kapott, és nevetségesen szánalmas volt látni, ahogy a pénzhajhász szenátorok megalázkodva, meghunyászkodva böknek rá az indítvány elfogadására - A kormányzó penge vékony ajkain halvány, de elégedett mosoly futott végig. - A tagállamok által szolgáltatott illetményekbe a Szenátusnak nincs beleszólása, ezt el kell fogadnunk. Így is gyakran azt hangoztatják, hogy lassacskán oda a demokrácia, oda a szabadság, ugyan mit váltott volna ki egy ilyen külpolitikai intézkedés? Egy olyan intézkedés, amellyel beleavatkozunk a tagállamok államháztartásába? - Költői kérdéséből tisztán kihallatszott a gúnyolódó hangnem, majd arckifejezése hirtelen megkomolyodott - nem mintha eddig túlságosan ellazult volna -, és a folytatásban érzelmektől mentes hangon beszélt. Ez a hangvétel sohasem volt barátságos, és könnyed, semmiképp sem közeli, de akik már hallották néhányszor szenátusi felszólalásai alkalmával ezt az általában ridegen csengő orgánumot, azok még véletlenül sem gondolták úgy, hogy az ő személyük ellen szól. - Tudja Len szenátor, a jelenlegi helyzet, amelyet voltam szíves kialakítani a beterjesztésemmel, valószínűleg egy egész lavinát indított el. De a célom egyértelműen az, hogy segítsem és megtisztítsam a Köztársaságot az oda nem illő elemektől, hiszen voltaképp ezért vagyunk itt: hogy a magunk, és a Köztársaság érdekeit képviseljük, közvetítő szerepet töltsünk be hazánk és a galaxis között. Mikor lavináról beszélek, arra gondolok, amit ha jobban körülnéz, bizonyára Ön is könnyen észrevesz - Rainald tekintetét egy percig sem vette le kollégájáról, de szavait halkabbra fogta, és igyekezett megválogatni azokat. - Talán nem meglepetés, ha némely frakció a jövőben az én indítványom sikerén felbuzdulva próbál majd újabb delikvenseket a maguk táborába édesgetni. Jómagam is bevallom, és pontosan tudom, hogy ez a veszély fennáll. Emiatt a jövőben a Belügyi Bizottságra még több munka hárul majd, de úgy gondolom, a kezdeti áldozatvállalás megéri, ha fokozott ellenőrzésekkel és rutinszerű vizsgálatokkal a sarkára lépünk a korrupciónak. Higgye el, sok meglepetésben lesz részünk. - A sacoroni kormányzó nagyot kortyolt hűvös italából, amely egészen kellemesen hatott kiszáradt torkára. - A frakciótagságnak valóban megvannak az előnyei - biccentett Kramer, majd még hozzátette -, de ugyanúgy a hátrányai is. Ön mit gondol erről? - Kramer érdekesnek találta, hogy Len szóba hozta a frakcióját, amelynek támogatása a Napnál is világosabb volt, hiszen ez a rendszer így működött. Azt is tudta, hogy a taygeta-i közel azonos nézeteket vallott vele, és talán bővebb ismereteket szerezne az Alden vezette tömörülésről.
|
|
Johun Vanthree
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 78
Emerido szenátusi képviselője, elismert író és költő. Az A.K. elnökségének tagja.
Posts: 42
|
Post by Johun Vanthree on Jun 17, 2014 16:02:44 GMT 1
Johun mosolya még szélesebbre húzódott, mikor a Lekua IV ifjú politikusa az aktatáskája biztonságára vonatkozó megjegyzését tette. Kezeit ugyanakkor nyugodtan pihentette az asztal tetején, a fekete bőrből készült irathordozó továbbra is békésen pihent az ő és az asztal egyik lába közé szorítva. A legteljesebb lelki nyugalommal hallgatta a szenátor aggodalmaskodó szavait, majd a megfelelő pillanatban közbevágott, hogy feleljen, mielőtt más témára terelődne a szó. - Ugyan kinek kellene egy vén politikus aktatáskája? - kérdezte halk nevetés közepette. - Talán egy elvetemült olvasóm és rajongóm számára relikviának, úgy bizonyára ér valamit. De így önmagában - vetett rá ösztönösen egy pillantást -, nem sokat. - Hogy valójában miért hozta magával kézi irattartóját az író és politikus, az a beszélgetés során nem derült ki, Johun nem is kívánt több figyelmet szentelni ennek a kérdésnek. Valójában csak egy kis mérce formájában alkalmazta, de hogy mire volt kíváncsi, és egyáltalán miért, azt még véletlenül sem kívánta senki orrára kötni az itt jelenlévők közül. Aalsten szenátort pedig tartotta annyira diszkrétnek és korrekt embernek, hogy amennyiben nemleges vonatkozású választ kap, úgy a továbbiakban ne kíváncsiskodjék felőle. Márpedig utóbbi feltételezésében egyáltalán nem kellett csalódnia: Jansen Aalsten egy talpig udvarias úriember volt, noha hasonló korrektségéről az üzleti életben már Johun kevésbé volt meggyőződve, főleg a kesseli privatizációs terv fényében, de ezzel talán a politikusok és üzleti életet élők túlnyomó többsége így volt. Miután mindkettejük számára meghozták a frissen gőzölgő, íncsiklandozó ételeket hozzá is fogtak a jól megérdemelt ebédhez. Az Emerido képviselője is belátta, társaságban sokkalta jobb, és ami még fontosabb, sokkalta hasznosabb az ebéd elfogyasztása egy-egy szünet alkalmával.
- A Szenátus megcáfolhatatlan, felsőbb akarata, kérem engedje meg hogy az Ön találó szavaival éljek, csupán azért söpörte el a kesseli fűszerbányák privatizációjáról szóló tervezetét, mivel a többség egyöntetűen túl merésznek, és túl nyilvánosnak, vagy hogy még inkább pontosabban fogalmazzak, túl egyértelműnek találta - fejtegette Johun az elhangzottakat, beleszőve saját gondolatmenetét is. Mindeközben jó ízűen falatozott, és egy cseppet sem zavartatta magát. Elég magabiztosnak tűnt, ami azt sejtette, hogy ő is felületesen érinti a kérdést, mikor látszólag bővebben kifejti. A lényegre már Jansennek kellett rátapintania, legalábbis az Emerido szenátora így képzelte el. Arról azonban nem feledkezhetett meg, hogy fiatal kora ellenére egy dörzsölt és ravasz fickóval akadt most dolga. - Ön egyértelműen kijelentette, hogy az Új Köztársaság gazdasági leterheltségét megkönnyebbítendő, egészen egyszerűen adjuk el a Kesselt. Váljunk meg tőle, dobjuk ki, adjuk egy olyasvalaki kezébe, aki azonban a maradék bőrt még könnyen lehúzhatja a fűszersók eladásából. Bármennyire is ezt gondoljuk, egyik szenátor sem inkompetens ennyire a szakmájában, ráadásul a saját érdekeink érvényre juttatásában kivétel nélkül mindannyian érdekeltek vagyunk. Azonban a frakciók többsége elpártolt Ön mellől, mert a javaslatának elfogadása a társadalmi támogatottságra negatívan hatott volna. Az elnökök véleményét pedig követte a sok száznyi, vagy ezernyi frakciótag, a független szenátorok pedig felsorakoztak mögéjük, látván a kérdéskörben rejlő kockázatot. Bevallom, meglepett a bátorságával, mikor egy ilyen horderejű indítvánnyal rukkolt elő.
- Mr Aalsten, a magam módján én is egy üzletember vagyok, és ha kell, aszerint gondolkozom. Ezzel a felfogással pedig nem vagyunk egyedül a politika zűrzavaros világában. Sokan átlátták, köztük jómagam is, hogy Ön és képviseltje, kérem most ne értsen félre, a Kessel-t szerették volna megkaparintani - Az író most egy pillanat erejéig tartott némi hatásszünetet, néhány röpke másodpercig úgy gondolta, talán elég nyersen fogalmazott. Mindazonáltal jobbnak látta folytatni, és úgy tett, mintha egy percre sem bizonytalanodott volna el önmagában. Elég tapasztalt vén róka volt ahhoz, hogy gondolatait palástolni tudja, és a legkevésbé sem baráti csevejre érkezett az étterembe. Az ő szemében ez kőkemény üzlet volt. - De ezt nem kell elismernie. A kesseli fűszersóra sokan vágynak, akár Carlissian tábornok úr is. Ez is mutatja, milyen lehetőségek rejlenek benne, és vitatkoznék Önnel mikor azt állítja, csekély mennyiségű árut sikerül kifejteniük a bányáknak. Az indítványát nem véletlenül bátorkodtam átformálni egy olyan verzióra, amely a közvélemény és a szenátusi képviselők szemében is inkább pozitívum, semmint hátrányosan értékelendő. A tervezetemben kevesek, vagy talán senki sem látta meg azokat a lehetőségeket, amelyek benne rejlenek. Márpedig meglepődnék, ha idővel valaki nem ismerné fel őket. Bár a jelenlegi megfeszített munkatempót látva, gyorsan elterelődik róla a figyelem. Hisz Ön sem hitte volna, Mr Aalsten, hogy erről a témáról szeretnék beszélgetni, nem igaz? - Johun magában kuncogott, miképp egy újabb finom falatot rágott meg. Egészen jó kedve támadt hirtelen. Eddig úgy alakult a beszélgetés, ahogy eltervezte, bár a találka sikere még nagyban függött attól, hogy a Lekua IV szenátora hogyan reagál majd az általa elmondottakra. Valójában ez lesz a döntő kettejük esetleges jövőbeni kapcsolattartását illetően.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Jun 18, 2014 1:58:29 GMT 1
Len előbb az étlapot böngészve hallgatta katonatársát - nem akarta azzal megsérteni, hogy szenátorként aposztrofálja -, majd a tagállamok költségvetésére tett megjegyzés után felpillantott, és rezzenéstelen komoly arccal hallgatta tovább, mint aki egyszerre figyel és gondolkodik mélyen magában. Tetszett neki az a professzionális hozzáállás, amely keveseket jellemzett itt. A legtöbben be kívánták hízelegni magukat a másik kegyeibe. Valóban érdekes volt a mondandója a korrupció megfékezéséről, és szerencsére beigazolódott saját azon felvetése, hogy az egész egy jól megkomponált terv egy részlete. Ugyanakkor egy katonának sosem szabadott elfeledni, hogy az ellenfélnek is voltak haditervei és minél inkább sarokba szorították, ezek annál kockázatosabbak és veszedelmesek voltak. Mindennél jobban kívánta a Seill és Zann-féle alakok eltaposását, de tisztában volt a veszéllyel, amit jelentettek. Remélte, hogy kollégája is így van ezzel. Mikor befejezte beszédét, Len gyorsan leadta rendelését egy frissítőre, majd mire a pincér távozott, már megfogalmazta a gondolatait. - Valójában nem azért a további pár ezer kreditért lett volna érdekes a tagállami fizetés maximalizálása. Be kell lássuk, akkor más jogcímen juttattak volna maguknak ugyanannyi, ha nem több pénzt a szenátorok. Viszont ez egy remek precedens lehetett volna egy erkölcsileg kikezdhetetlen ügyben - mondta kezdésnek, egyértelműen megnyomva a fontos szót. Biztos volt benne, hogy Kramer megérti mire is kíván célozni ezzel. Mindenesetre jelezni kívánta, hogy ezt nem tartja túl nagy hibának. - De bizonyára lesznek még ilyen kiváló lehetőségek. Pillanatnyi szünetet tartott, hogy a szemben ülő átgondolhassa a dolgokat, majd áttért maga is a következő témára. - A Szenátusra valóban ráférne egy alapos átvizsgálás. De attól tartok, hogy azok, akik most még lenyelték a bércsökkentést, ezt hevesen ellenezni fogják mondvacsinált okokkal - jegyezte meg, és hangja ezúttal elárulta mit is gondol az ilyenekről. De ez csupán egyetlen pillanatig tartott, utána ugyanolyan színtelen tónusban folytatta, mint előtte, de hangját ő maga is lehalkította. - De egy nagyobb együttműködési csomag részeként talán keresztül lehetne vinni a Szenátuson, ha egy jóval nagyobb tyúkszemre lépünk rá, így mindenki arra fog figyelni. Persze ez a megszavazott csomagból kikerülne, ők pedig örülnének saját győzelmüknek, mi pedig a magunkénak. Mindkettejük frissítője egyszerre érkezett meg, és az asztalra pakolta azokat a pincér, aki most szerencsére mellőzte a túlzott udvariaskodást. Len számára némileg jól jött ez, hiszen így nem magának kellett átvezetnie a beszélgetést a következő témára. Az ilyesmiben amúgy se volt túl jó. Frissítőjéhez hozzá sem nyúlva folytatta, miután némileg lazított a merev tartásán. - A frakciók nagy előnye szerintem az, hogy mint mondják, "egységben az erő". Egy magányos szenátor sosem fog tudni olyan befolyást elérni vagy olyan hatékonyan fellépni, mint egy frakció. Egy-két jó beadványa lehet, de ennyi. Ha valaki igazán változtatni szeretne, annak a frakciótagság sokat segíthet. De megvannak a hátrányai is, valóban - bólintott, és úgy döntött, itt az ideje, hogy megbizonyosodjon róla, kétségei valódiak-e. - Nem a frakciófegyelem, az érthető. A hadseregben sem rohangálhat egy ezred ezerfelé, hanem azt teszik, amit a parancsnokuk mond. Sokkal inkább félelmetesnek tűnik egy olyan lehetőség, ha a frakción belül nem tisztán zajlanak a dolgok, hiszen erre van jó pár példa.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Jun 18, 2014 12:53:29 GMT 1
Rainald magában mosolygott a vele szemben ülő szakmabeli szavain, és tökéletesen igazat adott neki, valamint a férfi kellő rálátásában és ravaszságában sem kellett csalódnia. Noha továbbra is úgy gondolta, hogy a tagállamok belügyeibe való beleszólást finomabb füzéren kell elővezetni, kétség sem férhetett hozzá, Taygeta hercege egy igencsak taktikus, és adott esetben jól működő lépést irányzott elő. - Nincs ok az aggodalomra - jelentette ki Kramer. - Ismerve a Szenátus működését előbb vagy utóbb a pénzhajhászok mellett a népszerűséghajhászok is felbukkannak, az olyasfélék, amivel engem vádolnak most néhányan, csak ők nem tesznek le érdemi munkát az asztalra - mondta némi éllel. - Elő fog még jönni ez a téma valamilyen formában, biztos vagyok benne, hiszen a lehetőség adott, attól, hogy egyszer valamit elfogadtak, nem lesz örök érvényű. És abban a pillanatban kell a megfelelő támogató javaslatokkal átlavíroztatni a módosítványokat a Szenátuson. A sikerhez persze sokfelé vezet az út, és mindenképp szükséges hozzá egy olyan háttérbázis kialakítása, akiknek a szavazataira biztosan számíthatunk. Ebben kulcsfontosságú szerep hárul egy-egy frakcióra is - vezette át a szót a következő, és talán érdekesebb témára Kramer. - Hogy egy ezred példájánál maradjunk, az egységen belüli rendet és fegyelmet meg kell követelni, ez létfontosságú alapelve minden olyan csoportosulásnak, amely egymás segítségével akar előretörni. Nincs másképp ez a frakciók intézményének esetében sem, a különbség csupán annyi, hogy az ezredparancsnok rendfokozatát itt a frakcióelnök posztjával jelölik. Viszont nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a katona azért is teljesíti a parancsnok utasítását, mert így van esélye arra, hogy kiemelkedő eredményt érjen el és felfelé lépkedjen a ranglétrán. Ezzel pedig mindenki tisztában van. A frakción belüli áskálódás felér egy öngyilkossággal, hiszen a saját támogatóinak mennyiségét csökkentené az a megátalkodott, aki megpróbálná megfúrni valamelyik szövetségesének pozícióját. Ráadásul ezt a frakcióelnökség sem nézné túlzottan jó szemmel. Gondoljon csak bele: Ön mint ezredparancsnok szívesen venné, ha a katonái az ellenség helyett egymásra lövöldöznének? - A kérdés nyilvánvalóan költői volt. - A Sacoron azzal az egyértelmű szándékkal csatlakozott az Egységes Galaxis Frakció tagjaihoz, hogy ezzel előnyt szerezzen az esetlegesen még független s így döntésképtelen bolygókkal szemben. Előfordulhat ugyanakkor, hogy a jövőben kevesebb kérdésben fogunk egyetérteni az elnökkel, mintsem többen, de ezt a kockázatot vállalni kell. Ettől függetlenül úgy vélem, a csatlakozás az eddigiekben csak előnyünkre várt. És higgye el Mr Len, aki kellően okosan sakkozik ebben a játszmában, valamint aki az elnök szemében is kellően nagy veszélyforrást jelent, az idővel kiforrja önmagát. A lehetőségek tárháza pedig végtelen. - Rainald biccentett, ahogy befejezte mondandóját, és ivott néhány jókora kortyot a kristályos üvegpohárból. Gondolatai a frakciótagsága és Coruscant szenátora, Nikolas Alden körül forogtak. Nagyon óvatosan kellett kezelni ezt az egyébként roppant kényes kérdést, és Kramer még élénken emlékezett a tárgyalásukra, amelyet Coronasban tartottak. Ez is mutatta, hogy Alden bizonyos értelemben tartott tőle, tartott attól, hogy mire készül Sacoron első embere. De bizonyos értelemben felfedezte a benne rejlő kompetenciát és hatékonyságot, már ami a szenátusi munkát illette. Azonban a kormányzó sem ma jött le a falvédőről. Kettejük játszmája keserédes jövővel kecsegtetett.
|
|
Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Post by Jansen Aalsten on Jun 18, 2014 13:07:24 GMT 1
Jansen maga volt a megtestesült nyugalom, miközben magában a lehető leghangosabban kacagott, Vanthree szenátor okfejtésén. A férfi alaposan mellé lőtt, amikor azt gondolta, hogy ő vagy hazája az egyébként igen értékes és ritka fűszerre vágyna és igyekszik rátenni kezét. A szenátor persze nem is sejthette mi állt az indítvány benyújtása mögött valójában, hogy mi is volt a tényleges célja ezzel Jansennek. Azonban nem gondolta, hogy felvilágosítja kollégáját, meghagyja az áldott tudatlanságban. Bizonyára számos szenátor gondolhatta még azt, ami ezekben a percekben az emerido-i képviselő fejében is járt. Annál jobb. A továbbiakban Jansen szánom-bánom stílusban igyekezettt ezt a tévképzetet tovább erősíteni.
- Szenátor úr, utólag mérlegelve bizonyára a Szenátus többsége megijedt a lehetőségtől és a saját esélyeiket is felmérték a szavazáskor, ami egy esetleges licitháborút illeti. Kétségtelen, hogy nem a legdiszkrétebben volt tálalva a javaslat, dehát nehéz lenne ezt szépen adagolni a képviselőknek, a gyűlés során felhozott érveim pedig csak nagyon nehezen kezdhetőek ki, de mindezen ezúttal elsiklott a nagyérdemű figyelme. Azonban egy dolog nehezen fér a fejembe. Ön üzleti lehetőségről beszél és hogy maga sem közömbös a lehetőség iránt amit az az átkozott szikladarab rejt, még is egy olyan javaslattal állt elő, ami végső soron senkinek sem jó, a status quo lényegében változatlan marad, a frontok megmerevednek. Egyértelmű, hogy a börtönkomplexum nem lesz olyan csábító magában, egy ehhez hasonló komplexumba bárhol befektethet az ember, miközben a Köztársaság őrzi az egyetlen értékét a "bolygónak".
Jansen a férfi arcát fürkészte és ezekben a percekben sokért nem adta volna, ha nemrégiben maga mellé vett segédje itt lehetne vele, abban az esetben elég alapos elemzést lehetne alkotni a dörzsölt íróról. Egy apró arcrezdüléséből is megállapíthatná, ha hazudik. De sajnos az életben nem mindig kapjuk meg azt, amire vágyunk. Miközben tányérjának tartalma szépen fogyott, volt ideje eltöprengeni azon, hogy a vele szemben ülő alak mire is akar végül kilyukadni. Nem lett volna persze tanácsos mindezt nyíltan meg is kérdezni, ha elő akar vele hozakodni, az már csak percek kérdése. Abban viszont biztos volt, hogy Emerido remek partner lehetne hazájának, Johun Vanthree pedig egy kellően tapasztalt, kompetens és népszerű szövetséges. Az így adódott lehetőséget vétek lenne elpuskázni, így pedig mindjárt fényesebben csillog az "ezüstérem", amit a privatizációs tervezet kapcsán akasztottak képletesen a nyakába. Az elutasítás járulékos veszteség és csak egy aprócska csata a hosszú háborúban.
- Ha engem kérdez, jelen pillanatban a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a Kessel egy része a huttok kezébe kerül. Még belegondolni is rossz, hogy ez mivel járhat a jövőben. Könnyen elképzelhető, hogy a jövőben az értékesítést követően néhány kiegészítő függelékre lesz szükség a meteor és a börtön üzemeltetése kapcsán.
Ezzel a maga részéről befejezettnek tekintette a témát, feltéve, ha nem bukik ki a szög a zsákból, amire rangos posztját is felmerte volna tenni. Igyekezte úgy alakítani az eseményeket, hogy mondandója felesleges csevegésnek tűnjön, egy könnyed, finom ebéd mellett. Talán ezzel kikényszeríthető Vantree-ből a színvallás és néhány konkrétum. Mert hogy azok ott lapulnak a férfi fejében, esetleg fekete aktatáskájában, abban biztos volt Jansen.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Jun 18, 2014 14:05:16 GMT 1
Tsamor határozottan termékenynek tartotta kettejük beszélgetését, és Kramer éleslátása is egyértelműen megmutatkozott. Úgy tűnt, egy stabil szövetségest találhat benne, ami a Szenátusban, a rövid érdekszövetségek hálójában ritka és értékes dolognak számított. Mikor Kramer szenátor beleivott a vizébe, rögtön kapcsolt, hogy a szó most az övé, és beszélni kezdett. Ezúttal nem volt szüksége akkora óvatosságra, hiszen már biztos volt benne, hogy egy oldalon állnak, de azért odafigyelt arra, mit is mond pontosan. - Való igaz, a jó lehetőségek kiaknázása is fontos lehet, főleg hogy aztán más nevéhez fűződik majd minden negatív következmény, így egy semmirekellő populistától is megszabadulunk - mondta, és hangjában mintha némi elismerő tónus is felcsendült volna. - Végtére is, a hasznos idióták mindig hűek maradnak a nevükhöz. - ezúttal némi lenézést lehetett kihallani beszédéből. Ez utóbbi tényt egyébként a belpolitikában tanulta meg, és érezte, még sok hasznát fogja venni a hazai kivénhedt keményvonalasok és az ellenzék keménymagjának szétverésében. - Ahogy a nagy tioni hadvezér, Xim, a Despota is mondogatta, minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotot, így valóban fontos szerepet játszanak a személyes ambíciók. Ugyanakkor a legtöbb katona sosem emelkedik egy rendfokozatnál magasabbra, ők nem önmagukért, hanem másokért szolgálnak. A karizmatikus vezetőt követik, és nem az áskálódókat - osztotta meg a saját véleményét, a példáján belül maradva. Egyébként is az volt a véleménye, hogy egy kis egészséges militarizmus nem ártana az Új Köztársaságnak. Aztán úgy döntött, kifejti saját jövőbeli terveit. - Én magam is gondolkodom a frakciócsatlakozáson. Az Ön által említett lehetőségek határozottan hasznosnak tűnnek, tekintve, hogy sokakkal ellentétben, magához hasonlóan én sem lazsálni jöttem Coruscantra. Az Új Köztársaság ennek a generációnak az egyedülálló lehetősége, hogy rajta hagyja a nyomát a Galaxison, hogy valami maradandót és jobbat alkosson. Ezért pedig bármire kész vagyok - zárta le ezzel gondolatát, és mivel kezdte érezni, hogy szárad a torka, belekortyolt citromos vizébe, várva Sacoron vezetőjének válaszát.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Jun 18, 2014 17:00:24 GMT 1
A kormányzó magában mosolygott, de egyúttal örült is annak, hogy egy hozzá hasonló gondolkodásmódú személyre ismert Tsamor Lenben, és még véletlenül sem kellett csalódnia Taygeta szenátorában. A férfi által elmondottak közel azonos véleményt képviseltek Kramer szavaival, és mindketten egy olyan szemszögből közelítették meg a galaxis viszonyait átrendező kérdéseket, amelyet egy átlagos politikus talán túl radikálisnak és erőszakosnak vélt volna. De ők ketten azonban tudták, hogy a rend és az erő nem mindig hátrányos tulajdonság. Abban a zűrzavarban pedig, amely az Új Köztársaságot ezekben az időkben jellemezte, csakis a határozott és erőskezű vezénylés adhatott útmutatást, és fényt az alagút végén. - Amennyiben úgy gondolja, hogy a Taygeta számára előnyös lehet a frakcióhoz való csatlakozás, akkor ebben az elképzelésében támogatom. Egyértelmű, hogy a Szenátus politikai irányvonalát a frakciók különböző álláspontjai alapján fogják meghatározni, és addigra fontos, hogy akinek ambiciózus elképzelései vannak a jövőre nézve, az a szövetségén belül kellő támogatást szerezzen magának. Ezt talán mindannyian belátják odafent - utalt itt Kramer azokra az illetőkre, akik a világpolitikát mozgató szálakat leginkább a kezükben tartották. - De most nem szeretnék elmerengeni a frakciók létrehozásának eredeti elrendeltetését illetően. A szavaiból úgy hallom ki, hogy az említett frakció, amelyet kerülgetünk, az EGF. Alden egy korrekt úriember, aki erős, befolyásos kormányokat gyűjt maga köré, és ennek érdekében kész alázatossá válni, persze egy bizonyos határon belül. Nyilván nagyra törő vágyai vannak, de a személyes érdekei mellett mindenki megtalálhatja a maga számítását, és azt se feledje, hogy Alden a Coruscant szenátora. Már évek óta. Ez is jelent valamit - jegyezte meg sokat sejtető hanghordozással. Arról egyelőre nem beszélt, hogy Alden már a birodalmi időkben is mindig jókor volt jó helyen, és Kramer biztos volt benne, hogy ez nem volt véletlen egybeesés. Alden tipikus karrierista és hataloméhes politikus volt, akit cseppet sem érdekelt az eszme, amelyben a regnáló hatalom hívei hittek. Őt csak az foglalkoztatta, hogy minél magasabb pozícióba kerüljön, és ezáltal jelentősen megnőjön a befolyása. - De afelől biztosíthatom, hogy az EGF minden egyes tagja, beleértve magát a frakcióelnököt is, valami olyasfélét akar alkotni a maga módján, amely maradandóbb és jobb a jelenlegi viszonyoknál - tette hozzá zárásképp szavainak.
|
|
Johun Vanthree
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 78
Emerido szenátusi képviselője, elismert író és költő. Az A.K. elnökségének tagja.
Posts: 42
|
Post by Johun Vanthree on Jun 18, 2014 17:41:58 GMT 1
Az Emerido szenátora egy kicsit csalódott volt, ugyanis nem teljesen azt a választ kapta, amire számított, de kifelé ugyanúgy mosolygott, mintha bármelyik önéletrajzi kötetének borítójára szánták volna. Sajátos elképzelései voltak a módosított indítványban rejlő lehetőségeket illetően, de az egyértelmű volt számára, hogy kollégája, aki volt szíves megosztani vele ebédszünetét továbbra is szkeptikusan állt a Johun által elmondottakhoz. Persze az írópolitikus sem fedte fel a kártyáit, először arra volt kíváncsi, Aalsten mennyire lesz érdeklődő és egyáltalán hogyan fog viszonyulni legyőzőjéhez. Az általános reakciók pozitívan hatottak, de Johun egy kicsit többet várt volna az általa oly leleményesnek tartott szenátortól. Mindenesetre úgy döntött, hogy két falat közepette elhint némi információt jövőbeni elképzeléseivel kapcsolatban, amely talán beindítja Aalsten kérdésáradatát. Johun nem akart ajánlkozni, attól függetlenül, hogy ő kezdeményezte a beszélgetést, tartott egy egészséges távolságot, amely egészen egyszerűen abból fakadt, hogy az ő indítványát fogadták el, s ezáltal ő volt előnyben. Noha ebből nem sokat éreztetett, azért kétséget kizáróan jót tett a büszkeségének a tény maga.
- Ha pedig engem kérdez, Mr Aalsten, egyáltalán nem lesz szükség kiegészítő függelékekre. A módosított privatizációs tervezet ugyanis konkrétan rögzíti az állami és magánfél szerepvállalását, jogait valamint kötelezettségeit. Ha jobban megnézzük, a tervezet garantálja, hogy az állam és a magánfél kölcsönös együttműködése során a bevételi és kiadási összegek nagyobb részben egy belső körben forognak, a két fél költségvetését duzzasztva. - Johun tárgyilagos hangnemben beszélt, egy pillanatra teljesen tovatűnt az a korábban tapasztalt kedélyesség és baráti hangvétel, amely az eddigi beszélgetés során jellemezte a politikust. - Ne feledje kérem, hogy egy beadvány sem érkezik a főkancellári pulpitusra előzetes okok és érdekek nélkül. Teljesen lényegtelen, hogy ezek milyen érdekek, vagy épp kit vezérelnek, a tények még tények maradnak, és ez esetünkben sincs másképp. - Utalt itt a kettejük által elkészített beadványra. Bár más és más célt szolgáltak, a céljaik megkérdőjelezhetetlenek voltak, még ha egymás előtt ezek nem is voltak teljesen világosak.
- A korábban említett potenciális vevőjelöltek, mint például Carlissian tábornok úr vagy a hutt bűnbárók pontosan az Ön által felvázolt, egyébként teljesen logikus üzleti latolgatások miatt nem fognak licitálni a börtönkomplexum működtetésére. Hiszen ki lenne olyan ostoba fajankó, hogy vegyen egy lelakott, leamortizált épületet, teletöltse mindenféle söpredékkel a galaxis legkiesőbb világairól, akik primitívek és mocskosak, aztán eltartsa őket úgy, hogy vállal minden általuk okozott kárt az épületekben? Ráadásul a rabok a bányákban kell, hogy dolgozzanak, ez is a tervezet része. Ki vállalja, hogy még védőfelszerelést is biztosítson számukra mindenfajta állami támogatás nélkül? Gondolja jól végig, szenátor úr. Ki lenne az az őrült? - szegezte neki a kérdést Johun a Lekua IV ifjú politikusának, de szavai mögött valamiféle rejtett tartalom bujkált, amit kellően éreztetett is. A válasz elég egyértelmű volt, de Johun szerette volna, ha erre a másik magától jön rá.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Jun 18, 2014 18:33:17 GMT 1
Len úgy érezte, azt az információt kapta meg az EGF-fel kapcsolatosan, amit szeretett volna. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy pontosan ezt a választ várta, amikor leültek, és azt is tudta, milyen következményei lehetnek az önáltatásnak. Sok sikeres ember bukott már meg azzal, hogy áltatta magát. Apja például azzal, hogy azt hitte, Palpatine halála utén a személyes karizmája elég ahhoz, hogy a régi rendszer hatalmon maradjon. Ez a tévedés számára az életébe került. Mindenesetre abban biztos volt, hogy a frakción belül mindig nyitva kell tartania a szemét, mert a hamis barátok veszélyesebbek, mint a nyílt ellenségek. - Azt hiszem igaza van, kormányzó, köszönöm a támogatását - biccentett a szemben ülő felé. - Alden szenátort már régóta nagyra tartom. Jelenleg ő teszi a legtöbbet egy életképes Köztársaságért, amely képes kiállni az idők viharát. Az pedig, hogy ilyen régóta jól képes útját állni az áskálódásoknak, azt jelzi, hogy jó képességű is. Ideális vezéregyéniség. A jövő persze ki tudja mit hozhat - zárta le ilyen rejtélyesen a mondandóját, hadd lásson csak bele Kramer, amit szeretne. Sosem volt terve, hogy bárkinek is felfedi összes gondolatát, legyen bármilyen szimpatikus is. Coruscanton hamar megtanulja az ember, hogy ez sosem vezet túl sok jóra. Így át is tért más kérdésekre. - Kíváncsi lennék a véleményére más témában is. Annak idején felszólalt azért, hogy az Új Köztársaság a Galaxison túli fenyegetések ellen is lépjen fel, én pedig úgy látom, van félnivalónk. Emlékezzünk csak az alig négy éve érkező nagai és tof megszállókra. Azonban az ilyen távoli fenyegetések elleni fellépés bizonyára nem számít nagy közérdeklődésre újabban. Holott megrendeléseket adna a gazdaságnak, a tőke forogna, a létrehozandó határ menti bázisok és megfigyelőposztok pedig pontosan a legelesettebb rendszereknek adnának befektetést. Arra gondoltam, azzal tehetnénk gyorsan közbeszéd tárgyává egy hasonló javaslatot, ha bedobnánk, hogy először a Kirajzás maradványait kutatnák fel - mondta, majd újra kortyolt a vizéből, várva Kramer reakcióját.
|
|