Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Sacoron
Dec 16, 2012 21:55:17 GMT 1
Post by Jansen Aalsten on Dec 16, 2012 21:55:17 GMT 1
A sacoroni kormányépület legszigorúbban védett szárnyában, a kormányzói irodában a holoüzeneteket tároló rendszer kijelzőjén egy nyugodt, békés piros LED villogás jelezte, hogy a bolygó vezetőjének egy újabb üzenete érkezett, a már eddig is halomnyi mellé. Az ember azonban mégsem szemlélhette az újabb levelet közömbösen, lévén az nem a bolygóról, de még csak nem is a szektor valamely pontjából érkezett és nem is a hagyományos közvetítői csatornákon, hanem a legtitkosabb, lenyomozhatatlan és természetesen menet közben feltörhetetlen, kódolt sávon. Mindez már önmagában is felkelthette az ember érdeklődését, főleg ha vetett egy pillantást a feladó kilétére is, aki ne más volt, mint a szenátusban az utóbbi időben sokat szereplő és egyúttal igen megosztó szenátor, Jansen Aalsten, a Lekua IV megbízott képviselője, egyben a Galaktikus Pénzügyi Bizottság frissen megválasztott tagja. Az üzenet lejátszásakor egy halovány kékes fény árasztotta el a szobát, mígnem lassan elnyerte végleges alakját és egy elegánsan felöltözött, fiatal férfi kontúrjai kezdtek kirajzolódni. A lekua-i szenátor bár nem teljesen fizikai valójában állt a szoba közepén, mégis oly élethűnek tetszett a kivetített holokép, hogy az embernek erősen győzködnie kellett magát, ez csak egy okos grafikus trükk. A kép nagy ritkán meg-megremegett, bizonyára a bolygók közti hihetetlen távolságok és a zavaró kozmikus háttér sugárzások következtében. A hallgató testben-lélekben rákészülhetett a az üzenet tartalmára, erre a néhány másodpernyi hatásszünet pont alkalmas volt. Végül Aalsten szenátor a maga határozott, erélyes hangján szóra nyitotta száját.
- Tisztelt Kormányzó! Bocsásson meg a zavarásért, reményeim szerint üzenetem mielőbb Ön elé kerül. Megkeresésem célja az lenne, hogy, amennyiben halaszthatatlan ügyei mellett tud egy kis időt szakítani rám, kérem keressen fel a Lekua IV-n, nagy örömömre szolgálna, ha megtisztelne látogatásával. Hogy némi indokot is szolgáltassak, lenne Önnek és még inkább Sacoronnak egy üzleti ajánlatom, illetve egy mindenki számára előnyös üzleti-gazdasági tervem, amelyre már a lekua-i kormány is áldását adta. Amennyiben sikerült némi érdeklődést keltenem Önben, úgy előre is biztosíthatom bolygóm legmagasabb szintű vendégszeretetéről.
Maradok őszinte híve: Jansen Aalsten.
A holoalak még egy utolsót megremegett, hogy utána eltűnjön, a kékes fényt is elnyelve, a kormányzót pedig gondolataival magára hagyva...
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Sacoron
Jan 16, 2013 10:30:20 GMT 1
Post by Rainald Kramer on Jan 16, 2013 10:30:20 GMT 1
Már alig egy óra volt az Impériumi Tanács megkezdéséig, és való igaz, segédjei már szívük szerint megsürgették volna kormányzójukat az elõkészületek okán, de Rainald már hosszú percek óta egymagában ült az irodájában, a széles ablakon bámulva Coronas miliõjét. Gondolatai ezerfelé cikáztak, mégis nyomon tudta követni õket. Nem sokkal késõbb újabb üzenet érkezésérõl kapott hírt, de egy-két pillanatig nem is foglalkozott vele. Úgy gondolta, ráér majd, mikor a többi átlagos problémával amelyeket az üzenetek többsége magában hordozott, mint a Vogaari-szektor egyik, hanem a legbefolyásosabb alakja foglalkozni fog. Aztán mégiscsak felül kerekedett benne az emberi kíváncsiság vágya, na és persze a felelõtlenség tudatának rosszalló érzése. S mint kiderült, jól tette, hogy megfordult, majd megnézte a levelet. Merõben különbözött az átlagos problémáktól. Sõt... problémának sem igazán lehetett nevezni.
"Tisztelt Kormányzó! Bocsásson meg a zavarásért, reményeim szerint üzenetem mielõbb Ön elé kerül. Megkeresésem célja az lenne, hogy, amennyiben halaszthatatlan ügyei mellett tud egy kis idõt szakítani rám, kérem keressen fel a Lekua IV-n, nagy örömömre szolgálna, ha megtisztelne látogatásával. Hogy némi indokot is szolgáltassak, lenne Önnek és még inkább Sacoronnak egy üzleti ajánlatom, illetve egy mindenki számára elõnyös üzleti-gazdasági tervem, amelyre már a lekua-i kormány is áldását adta. Amennyiben sikerült némi érdeklõdést keltenem Önben, úgy elõre is biztosíthatom bolygóm legmagasabb szintû vendégszeretetérõl.
Maradok õszinte híve: Jansen Aalsten"
Raynar eltûnõdött magában, ki is ez a Jansen Aalsten. A Galaktikus Szenátust több ezernyi arc alkotta, így elég nehéz volt megjegyezni õket, fõleg úgy, hogy mikor épp egy Sacoron-t nem feltétlen érintõ kérdéskörben tárgyaltak a politikusok, a kormányzó inkább saját bolygójának ügyein dolgozott adattábláján. Újra lejátszotta a holofelvételt, jól megnézte magának az öltönyös alakot, aztán egyszer csak beugrott neki. A Lekua IV szenátora, hát persze. A hangjáról már másodjára sikerült beazonosítania, innen ismerte fel. A legtöbb témába, ha nem mindbe, belekotnyeleskedik, viszont képességeirõl árulkodik, hogy fiatal kora ellenére beválasztották a Pénzügyi Bizottságba. A kormányzó úgy ítélte meg, érdemes foglalkozni ezzel a feltörekvõ szenátorral, lehetséges, hogy hosszú távon megtérülõ befektetést jelenthet együtt dolgozni ezzel az ifjú titánnal, ha lelkesedése, és ravaszsága az elkövetkezendõ években is megmarad.
Aktivált egy holofelvevõ projektort, megigazgatta magán ruháját, és a készülék kereszttüzébe állt. Úgy tartotta, ha már holofelvételt küldtek neki, illik úgy is válaszolni, nem csak egy egyszerû üzenettel letudni a témát.
- Tisztelt Aalsten szenátor! Ön már tanúbizonyosságát tette szakértelmérõl az üzleti világban, melyrõl a Szenátusban történõ felszólalásai is árulkodnak. Számomra megtisztelõ, hogy hazájában kíván vendégül látni, így ígérem, mihamarabb újfent kapcsolatba lépek Önnel látogatásom pontos idõpontjáról! Mélységes üdvözlettel: Rainald Kramer kormányzó
Mikor végzett a procedúrával, elküldte az üzenetet arra a címre, ahonnan õ is kapott, ahonnan Aalsten felkereste. Bár egyelõre maga se tudta volna megmondani, mikor tud odautazni, kiváltképp érdekelte ez a bizonyos üzleti csomag, amelyet a szenátor említett. Ha valóban sikerülne egy olyan megállapodást kötni, mely Sacoron gazdasági tekintélyét csak növelné, azzal újabb lépcsõfokot ugorhatna át Rainald hosszú távú céljainak legfelsõ emeletének irányába. Errõl viszont egyelõre nem kívánt szólni a tanácskozásnak.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Sacoron
Jan 20, 2013 14:35:42 GMT 1
Post by Rainald Kramer on Jan 20, 2013 14:35:42 GMT 1
Impériumi Tanács // Összefoglaló jelentés a IV. gyûlésrõl // A IV. Impériumi Tanács a megszokott helyen, Sacoron városának fõvárosában, Coronas Kormányzói Palotájának legtágasabb konferencia termében vette kezdetét helyi idõ szerint déli tizenegy órakor. Az elõzetesen összehívott tanácskozásra a csupán névlegesen létezõ szektorszintû kezdeményezés, a Vogarii Impérium összes bolygója elküldte legfelsõbb vezetõit, illetve képviselõ delegációit. Érkezésük szerinti sorrendben:
- Sacoron - Tisfiron - Osteron - Arteir - Eceroo - Drece - Septimus - Conuo VI - Notha - Rellno - Cantria - Banador - Cor-dar - Gessmel - Gohtamus - Icor - Dourin - Polinar - Quartus - Ruff
Az Impériumi Tanácsot nem kisebb személy, mint az Impérium legbefolyásosabb és legtekintélyesebb embere, Rainald Kramer nyitotta meg, illetve vezette végig. Köszöntõ beszédében, melybõl részleteket idézünk, ekképp szólott:
- Barátaim! Õszinte örömömre szolgál, hogy immáron negyedik alkalommal köszönthetem Önöket hazám dicsõ földjén, egy nem kisebb eseményen, mint amilyen az Impériumi Tanács! - tapsvihar. - A Galaxis válságos idõket él, emiatt az Önök jelenléte most életbevágóan fontos a Vogaari-szektor fennmaradása érdekében. A jövõ, amelyre együtt kell rálépnünk, már küszöbön áll. Azonban rajtunk áll az, hogy mikor, hogyan, és milyen módon választjuk meg utunkat, ebben a szerteágazó labirintusban. Ezért vagyunk itt. Ez most a dolgunk. Kezdõdjék hát a Tanács!
Az elsõ téma, amelyet Rainald felvetett nem más volt, mint az Új Köztársaság legfõbb emberével, a Mon Mothma fõkancellár asszonnyal folytatott magánbeszélgetése volt a legutóbbi szenátusi kongresszust követõen. Olyan kérdésben egyezkedett vele bizottsági munkájának indokaként tálalva, amely a teljes Vogaari-szektort érintette, és mindegyik bolygó elöljárója kérelmezte egy efféle találka kezdeményezését Rainaldtól Mothmával. A kormányzó eleget tett a kéréseknek, így felvázolta annak eredményét a tisztelt jelenlévõk elõtt.
- Tisztelt Hölgyeim, és Uraim. Amitõl tartottunk, az most bekövetkezett. Az Új Köztársaság nem gondolja úgy, hogy a Birodalmi Maradványok bármily fenyegetést jelentenének roppant törékeny államukra, így Mon Mothma fõkancellár kihangsúlyozta, nem kívánnak fegyveresen fellépni a birodalmi hadurakkal szemben. Ez természetesen azt is jelenti hogy jómagam, mint a Védelmi Bizottság tagja azt a feladatot kaptam, miszerint egy védekezésre orientálódott hadsereg megszervezésében kell részt vállalnom többek között.
A bejelentésre kisebb-nagyobb zúgolódás támadt. Már régen elérkezett a hír idehaza, hogy Rainaldot beválasztották a Védelmi Bizottságba. Ezt úgy értékelték az otthoniak, hogy késõbb még saját javukra fordíthatja a politikus, így a moraj forráspontjának nem ez számított. Sokkalta inkább a galaktikus nagyhatalom hozzáállása az ennél a témánál sokkalta fontosabb, lényegesebb kérdéshez: a Birodalmi Maradványokkal szembeni viszonyhoz.
- Az Új Köztársaság kimutatta tehát, hogy gyenge, és törékeny lábakon áll. Nem elég érett ahhoz, hogy megmutassa a Galaxisnak, ennél a háznál õ az úr. Éppen ezért óvatosnak kell lennünk. A Védelmi Bizottságba történõ beválasztásomról, bevallom õszintén, én értesültem a legmeglepõdöttebben. Nem kértem senkit sem arra, hogy értem lobbizzon, ahogy én sem tettem ezt magamért, illetve másokért. Ennek ellenére olybá tûnik, az Új Köztársaságnak szüksége van rám. Ránk. A Vogaari-szektorra. Azonban felhívom a figyelmüket arra, hogy az Új Köztársaság az egyik legjobb kémhálózattal rendelkezik. Éppen ezért személyemen keresztül fokozottabb veszélynek van kitéve a teljes szektor. Emiatt indítványozom egy új biztonsági módosítócsomag elrendelését, melynek célja, hogy a szektorban található bolygók és államok intézményei elkerüljék az efféle kellemetlenségeket.
Az elkövetkezendõ másfél órában errõl a csomagról tárgyaltak a képviselõk, államvezetõk. Végül teljes egyetértésre jutottak, s mindannyian a szigorítás elrendelése mellett foglaltak állást. Kramer arról is beszélt, hogy az Egységes Galaxisért Frakció tagjává vált a Sacoron a mai nap folyamán immáron hivatalosan is. Hangsúlyozza, hogy a Nikolas Alden vezette politikai tömörülés mintegy húsz százalékát fedi le a Szenátusnak, így a második legerõsebb frakció mind között. Fõként erõs gazdasággal rendelkezõ, a politikában befolyásos világok alkotják tagjainak sorait. Kiemeli annak fontosságát, hogy ez hasznukra válhat a jövõben elérendõ céljaik kivitelezésében, ám a biztonsági protokollok magasabb prioritásának bevezetése éppen emiatt sem elhanyagolható szempont.
Rainald, miután végzett a galaktikus politikai helyzet ismertetésével, és a szükséges kérdések megvitatásával a többiekkel szemben, átadta a szót egy másik bolygó vezetõjének, aki immár sokkalta inkább a belügyekben foglalt állást. Az elkövetkezendõ két óra Kramer részére eseménytelenül telt el, annak ellenére, hogy kíváncsian hallgatta végig egyik-másik delegált, diplomata, vagy épp államelnök beszédjét, aggályait. Úgy gondolta, kellõképp felizzította bennük a parazsat ahhoz, hogy ezt a jövõben még a maga és a Sacoron javára fordítsa. A kérdés már csak az volt, mit hoz majd a következõ Impériumi Tanács... egyáltalán, mirõl kell majd, hogy tárgyaljanak akkor? Efféle gondolatok kezdtek kavarogni fejében. Elégedetten dõlt hátra székében, és figyelte az események alakulását. Egy sikeres gyûlést könyvelhetett el. Újfent.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Sacoron
Jan 20, 2013 16:51:06 GMT 1
Post by Rainald Kramer on Jan 20, 2013 16:51:06 GMT 1
Coronas - Kormányzói Iroda CTI: 16 óra 30 perc
Rainald épp helyet foglalt kényelmes foteljában íróasztala mögött. Megmasszírozta homlokát, és fáradtan sóhajtott egy kisebbet. Töltött magának egy nagy pohár jéghideg vizet, és lassacskán elkortyolgatta azt. Élvezte, ahogy a hideg ital végigcsordogál bensõjében. Felfrissítette testét ez a mindennél többet érõ nedû. Még egy utolsó nagy kortyot legördített, visszahelyezte a kristálypoharat az ezüstös tálcára, aztán hátradõlt ültében. Kényelmesen helyezkedett el, karjait a karfákon pihentetve. Ekkor felpillantott. Végigtekintett az íróasztalának túlsó oldalán felsorakozott vezetõ beosztású sacoroni férfiakon. Akik most, mintha tornasorban állnának és várakoznának arra, hogy a tanár úr megszólaljon. Egyikõjük sem ült le, mivel egyrészt erre Rainald nem adott számukra engedélyt, másrészt a kormányzó nem kívánta túl hosszúra nyújtani ezt az Impériumi Tanácsnál jóval zárt körûbb, kizárólag a Sacoron belügyeit, illetve külügyeit érintõ kérdésekben folytatott kis magánbeszélgetést.
- Jofaran, kérlek mesélj valamit az Ukioval kötött szerzõdésrõl - intett enyhén bal kézfejével, mire a szakállas kormányzói tanácsadó, aki egykoron Sacoron szenátoraként népe érdekében kardoskodott a Birodalmi Szenátusban, és most személyes tanácsadójaként itthon állta a sarat többedmagával, míg Rainald távol volt. A kormányzó õt bízta meg azzal, hogy keressen egy új mezõgazdasági partnert a bolygó számára, mivel az a tartalékainak igencsak híján volt már, és a Vogaari-szektor megfelelõ adottságú planétáira sem támaszkodhattak már túl sokáig a jövõben. Bár õ maga elolvasta a kapott jelentést, illetve értelemszerûen a megállapodásról szóló hivatalos papírokat is õ írta alá, azért jobb szeretett volna hallani egy személyes beszámolót.
- Azt hiszem, tökéletesen elégedett lehet, Kormányzó úr. Az Ukio maximálisán partnernek bizonyult minden kérdéskörben, így örömmel mondhatom el, hogy egy öt esztendõs, afféle próbaidõszakos szerzõdést kötöttünk egymással. Ennek lényegérõl aligha kell beszélnem Önnek - Rainald csak bólintott. Bár ha csak egymagukban voltak, tegezték egymást, és sokkal közvetlenebbül zajlott a beszéd kettejük között, most olyan hazafik is itt sorakoztak, akik katonák voltak, és nem rúghatták fel az illemet feltétlen. Így Rainald ezt a pár lépés távolságot úgymond megkövetelte, ha hivatalosabb témákról volt szó. - Az Ukio teljes mezõgazdasági igényünket kész magára vállalni, melynek fényében mi kellõ mennyiségû nyersanyagot szállítunk. A teherhajóink nem fordulnak többször, ahogy kirakodnak Ukion, fel is veszik az árut, tehát nem kell plusz költségekkel számolnunk. A katonai kíséretet értelemszerûen mi biztosítjuk, az útvonalra már áldásukat adták az illetékesek - foglalta össze tömören, és lényegre törõen, ahogy feljebbvalója azt el is várta tõle. Kramer egy biccentéssel megköszönte a gyors beszámolót, majd még intézett néhány szót az ex-szenátorhoz. - Értesítsd a MetalTrade Company székhelyét, hogy a Kormányzói Palota még a mai nap folyamán felkeresi az ügyvezetõnõt - utasításával egyidõben Jofarant útjára is engedte, a férfi pedig távozott is a helységbõl. Mindaddig újabb szavak nem hangzottak el.
- Proy tanácselnök? - szegezte ekkor tekintetét a nyugalmazott légió tábornokra, aki kormányzóvá történõ kinevezése óta ezt a pozíciót látta el. Méghozzá tökéletesen. Nagy tekintélyû férfi volt, aki jelentõs katonai ismeretekkel rendelkezett, ráadásul politikusnak sem volt utolsó. Tapasztalata révén pedig még Rainaldon is túltett ebbõl-abból a szempontból. Emiatt is kerülhetett oda, ahová. A díszegyenruhás férfi megköszörülte torkát, és katonás tartásában beszélni kezdett. - A miniszterek részérõl elégedettségre okot adó hírekkel számolhatok be, Nagyuram. Ami talán a legfontosabb, hogy a pénzügyminisztérium legfrissebb jelentése szerint a múlthavi bevételeink huszonhárom százalékkal haladták meg a kiadásainkat, így a kincstár továbbra is bõvülõ tendenciát mutat. Aktuális állásainkra való tekintettel, e hónapban is pozitív irány várható. Az így felhalmozódó összegek felhasználására már több beterjesztés is érkezett, de ezekrõl jelenleg még tárgyalunk. A Fejlõdésügyi Minisztérium elsõdleges feladati között jelenleg az energiaipar bevezetése az iparágak közé szerepel, két nappal ezelõtt újabb tudós csoport indult az Omegronhoz. Hamarosan jelentést tesznek - magyarázta. Mikor monológjának végére ért, átnyújtott egy nem túl nagy fekete bõrbõl készült aktatáska szerûséget, amelyre Sacoron pecsétje volt rávasalva. - A Kormányzói Tanács által elfogadott és megtárgyalt törvényjavaslatok, módosítványok adattáblákra másolva. Már csak az Ön aláírása hiányzik a beiktatásukhoz - jegyezte meg tiszteletteljesen. A kormányzó átvette a táskát, de egyelõre csak dolgozóasztalának szélére helyezte azt. - Mint ahogy hallhatta, az Impériumi Tanács szigorítani kívánja minden egyes bolygó intézményeinek biztonsági protokolljait. Ez alól Sacoron sem kivétel, Tanácselnök. Kérem intézkedjen a Kormányzói Tanácsban ennek megvitatásáról. Ez legyen a legfõbb témájuk, minden más ráér - mondta néhány másodperc töprengést követõen Rainald. Gorian Proy enyhe fõhajtással jelezte a kormányzói parancs tudomásul vételét, majd õ is elsietett.
Az irodában négyen maradtak. Kisebb csönd következett. A legfelsõbb katonai vezérkar tagjai álltak most egymás mellett. Cornellius Rainald Kramer da Warn sóhajtott egyet, majd felállt ültõ helyébõl. Ami most következett, az már merõben kényesebb témának számított, minthogy a Sacoron bevezeti-e iparágai közé az energiaipart, avagy sem. A kormányzó odaballagott a panorámaablakhoz, amelyrõl tökéletes rálátást nyert Coronas nyüzsgõ városára. Kis terpeszben állt meg, háta mögött összekulcsolt kezekkel. Elõzetes fáradtságának, amelyet a mai nap terhei róttak rá, már halvány nyoma sem maradt.
- Uraim - szólt Rainald. Hangja ezúttal nem csengett érzelmektõl mentesen. Olyan eseménysorozat bontakozott ki, amely Sacoron jövõjét befolyásolta. És a kormányzón múlott, hogy negatív, vagy pozitív irányba. Õ álmodta meg. Neki is kell véghez vinnie. - Az idõ elérkezett. Hosszas elõkészületek jellemzik az elmúlt heteket, hónapokat. Annak érdekében, hogy ehhez a pillanathoz elérjünk - ekkor megfordult. Méltóságteljesen állt ott, és végigtekintett a négy magas beosztású férfin. Azokon, akikben a legjobban megbízott. - Deloghern admirális... Parianus tábornok... Larcarewn tábornok... - pásztázta végig legfõbb katonatisztjeit. - Megparancsolom, hogy kezdjék meg a "Fuvallat" hadmozdulat elõkészületeinek eltervezését. Ezen missziók részletei csak és kizárólag akkor kerülhetnek napvilágra, mikor az elméletet már a gyakorlatba ültetjük át. Senki, ismétlem, senki sem tudhat róla. Amennyiben a helyzet megköveteli, hadgyakorlatra hivatkozzanak. Ettõl függetlenül, teljes hírzárlatot rendelek el ezzel kapcsolatban. Korábban már nagy vonalakban felvázoltam a haditervet, már ami a célpontokat, és útvonalakat érinti. Az irodáikban megtalálják, használják a vörös kódjukat. - nyomatékosította szavait, s közelebb lépett. Közvetlenül a négyes elõtt állt meg. - Admirális, az Ön számára külön parancsom is van - jelentette ki, mire a másik kérdõn felvonta szemöldökét. - Küldjön ki mély ûri felderítõket a közvetlen szomszédságunkban található ismeretlen régiókba, egy hálózatszerû elõrehaladási irány alapján. A felderítõk folyamatosan tartsák egymással a kapcsolatot, kivéve mikor a hiperûrben utaznak. Nem szabad, hogy bármelyikük elvesszen. Remélem érthetõ voltam - mondta, majd még elfordulva hozzá tette. - Kérem, legyenek Jofaran Baorando segítségére az ukio-i szállítmányozás kapcsán. A megbeszéltek szerint, biztosítsák számukra a szükséges katonai állományt. Uraim - szólt, és újra feléjük fordult -, még valami. Medior tábornok - pillantott a Sacoroni Nemzetvédelmi Hatóságok fejesének irányába. -, az Ön feladata nem lesz egyszerû. Parancsolom, hogy válogassa ki szervezetének legjobbjait, és építse be õket Gilad Pellaeon admirális közelébe.
A bejelentésre mind a négy tábornokban megállt az ütõ egy-két pillanat erejéig. Tudták, hogy a kormányzónak megvannak a maga elképzelései, és hogy feltétlenül bízik emberei kiválóságában. De a Birodalmi Maradványokba, Pellaeon közelébe? Nem lesz egyszerû... - Értettem, Kormányzó úr - felelte aztán határozottan Worran Medior. - Helyes. Nagyon helyes - futott át Kramer arcán egy halovány félmosoly. - Nos, Uraim - mondta, miképp tisztelgésre emelte karját. - Leléphetnek! A katonák viszonozták a búcsúzást, majd libasorban elhagyták a helységet. Rainald egy ideig elnézte a négy férfi hûlt helyét a távolban, amerre az iroda ajtaja is volt, a szoba túlsó végében. Ekkor ismét visszatért dolgozóasztala mögé, ahol újabb pohár vizet öntött magának. Mikor kezébe vette, az asztal sarkánál állt. Pár pillanatig a vizet bámulta, aztán csak a túlsó oldali falon pihentette tekintetét. Látszott rajta, hogy gondolatai rendületlenül cikáztak. - Mit gondol, Lord Giroquen? - tette fel a kérdést. Úgy tûnt, a levegõbe beszél. - Sikerülhet? - kérdezett újból, ám ekkor már jobbra nézett. És lám, csak úgy a semmibõl elõkerülvén, valóban ott volt a Keresztes Légió fõparancsnoka. Valójában az egész tárgyalás alatt a helyszínen tartózkodott. Csupán meghúzódott a sötétben. Õ volt a legjobb, és a legerõsebb legionárius, aki csak valaha Kramert szolgálta.
- Igen, Uram - szólalt meg érces hangján a körszakállas férfi. Kilépett a homály takarásából, és most teljes pompájában állt ott a kormányzó elõtt. - A Sacoroni Fegyveres Erõket az elmúlt évek során kellõképp felkészítettük minden eshetõségre. A Medior tábornok vezette nemzetbiztonság pedig kiváló ügynökökkel rendelkezik. Nem tart majd soká, és odakerülnek Pellaeon emberei közé - mondta Giroquen, azzal fel s alá sétálni kezdett az irodában. - Hinnünk kell, hogy így lesz - felelte Rainald, azzal ivott egy korty hideg vizet. - De nem ezért hívattam ide - váltott témát, majd letette az ivóeszközt, és karba tett kézzel a nemessé avanzsált férfire szegezte acélos tekintetét. - Új parancsom van a Keresztes Légiónak, Lord Giroquen - kezdte méltóságteljesen. - A parancsom pedig így hangzik: folytasson kutatásokat még életben maradott Birodalmi Császári Testõrök után. Egyelõre nem kérem, hogy hozza el ide bármelyiküket is. Találja meg õket, és a kezembe kérem az aktájukat. Nikolas Alden, az Egységes Galaxisért Frakció elnöke, aki egyébként Coruscant szenátora már réges-rég óta, sem tudott használható információkkal szolgálni számomra - itt közelebb lépett a lordhoz. - Keresse meg, és találjon is egyet...
Alarisnak gonosz mosoly ült ki komor arcára, megvillantotta fehér fogsorát. - Ahogy kívánja, Kormányzó úr - felelte, majd hátrébb lépet, és fejet hajtott Kramer akarata elõtt. Rainald elégedetten foglalta el az õt megilletõ helyet az íróasztala mögött. - Mi hír a klónozási programról? - érdeklõdött egy másik kérdésben, amelyben szintén a lord volt érdekelt. Szintúgy Giroquen volt az az illetõ, aki krameri parancsra felkutatott egy kaminoi tudóst, majd elfogta, és Sacoronra hozta. Dr. Koto Soi tudása valóban értékesnek bizonyult, de a klónok gyártására még nem került sor. Többek között csak kísérletezések zajlottak, és még a megfelelõ donort sem választották ki. A kormányzó ezen megbízása is a legszigorúbb körülmények között zajlott, errõl a projektrõl még a katonai felsõ vezetõség sem tudott. - Nem tudok beszámolni nagy változásokról - vonta meg a vállát a férfit. - Lassan haladunk elõre, bár az eddig elért eredmények magukért beszélnek. Kívánja, hogy megsürgessem? - érdeklõdött némi gúnnyal a hangjában. Rainald csak elmosolyodott. - Nem szükséges, de értékelem a törekvéseit parancsnok. Távozhat - biccentett még a kormányzó. A körszakállas férfi másodpercek alatt elviharzott.
Alig néhány pillanatra maradt csupán egyedül gondolataival Sacoron elsõ embere, felharsant a kommunikátora által vett adás érkezését jelzõ sípoló hangocska. A hajdani birodalmi tiszt lenyomta a vétel gombot, mire a jól ismert Jofaran hangja szólalt meg. - Amennyiben kívánod, a MetalTrade azonnal kész fogadni...
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Jul 10, 2017 9:37:55 GMT 1
// Az alábbi események a 2017. június 30.-án megnyitott szenátusi gyűlés előtt játszódnak. //
Kramer csöndben figyelte a főváros soha nem nyugvó látképét. Bár a bolygó méretei elenyésztek Coruscant pompájához képest, a kormányzó szívesen mondogatta, hogy Sacoron olyan, akár a Mag Királynője. Kedves volt a szívének ez a bolygó, Coronast pedig különösen szerette. Gondolataiba mélyülve állt az íróasztala mögött és megnyugvást keresett a panorámaablakon túli látványvilágban. A szobába beszűrődő éjszakai fények árnyéktáncot jártak Kramer merev arcán. Hideg tekintetében ott bujkált a rendíthetetlen akarat élénk csillogása. A közelmúlt eseményei arra kényszerítették, hogy ideiglenesen távol maradjon a galaxis politikai életének központjától. Kormányzói teendőit összeegyeztethetetlennek tartotta a szenátori feladatok ellátásával, bár semleges politikát folytató államként könnyebb volt a helyzete, mint egy elkötelezett köztársasági tagállam képviselőjének. Felszólalói és állásfoglalói joggal nem rendelkező megfigyelőket küldött a Szenátusba, hogy első kézből értesüljön minden kongresszusi eseményről. Személyes megjelenésének időpontja azonban vészesen közeledett. A Kancellári Hivatal üzenetet küldött valamennyi szenátusi delegált részére, melyben a soron következő szenátusi ülés időpontjáról értekeztek. Kramer igyekezett minden belügyet elrendezni, hogy Sacoron és a Vogaari-szektor érdekeit ezúttal ne megfigyelők útján, hanem teljes valójában a helyszínen képviselhesse.
Erre a képviseletre pedig feltétlenül szükség volt. Kramer aktív tagja volt a Szenátusnak, valamint az Egységes Galaxisért Frakciónak, így nagyobb médiafigyelem irányult rá, mint egy frakciófüggetlen, kevésbé tevékeny politikusra. A kormányzó elsősorban szenátusbéli felszólalásaival és javaslataival tört előre, ami nagyban segítette a távoli Sacoron bolygó csöndes ténykedését. Kramer saját tapasztalatai alapján úgy okoskodott, hogy a Belső Gyűrű és a Magvilágok közvéleményének figyelmét könnyen elterelheti hazájáról, ha mindig dob valamilyen csontot, amit csócsálhatnak. Ezért dolgozott ki újabb és újabb javaslatokat, ezért vállalt aktív szerepet a Védelmi Bizottságban és a frakcióban. Amíg a Coruscanton volt miről beszélni, addig a legkevésbé sem foglalkoztak egy olyan távoli űrszektorral, mint amelyben a Sacoron keringett. Kramernek pedig pontosan ez volt a célja. Hazájának katonai hagyományai és tradicionális igénye arra, hogy erős állam legyen, a hadügyek folyamatos fejlődésére adott alapot. A Birodalom kikiáltásának idején elszenvedett csúfos megaláztatás társadalmi szükségletet teremtett arra vonatkozóan, hogy a hazaszerető és nemzeti érzelmű sacoroni emberek a jövőben mindig meg tudják védeni magukat és szükség esetén fegyverrel legyenek képesek érvényesíteni az akaratukat. Ebbéli szándékukat Kramer és a kormányzóság maximálisan kiszolgálta, éppen ezért működött remekül a bolygó félig-meddig diktatórikus, félig-meddig demokratikus berendezkedése. Mindenki egy cél érdekében dolgozott és mindenki arra törekedett, hogy a nép támogatását felsorakoztassák a nép vezetői mögött.
Az Ukio bolygóval kötött gazdasági megállapodás tovább tetézte a sacoroni belpolitika biztonságérzetét. A bolygó egyetlen hátránya, hogy a mezőgazdasági önellátásra földrajzi okok miatt képtelen volt és szükségessé vált új partnerek megismerése, az új megállapodás segítségével enyhülni látszott. A Vogaari-szektor forrásait folyamatosan használták, de a Sacoronnak biztosítékra volt szüksége, és az ukiói szerződés segítségével ezt a biztosítékot megszerezték. Miután elhárult a gazdasági növekedés egyetlen súlyos akadálya, Kramer nyugodt szívvel fordította figyelmét azokra a jövőre vonatkozó katonai elképzelésekre, amelyektől Sacoron és a teljes szektor felemelkedését várta függetlenségük megőrzésén túlmenően. A Sacoroni Fegyveres Erők kormányzói parancsra megkezdték a Fuvallat Hadművelet előkészítését, mely lényegében átcsoportosításokat, összevonásokat és kisebb hadgyakorlatokat jelentett a szektor határain belül. Kramer egyik legfontosabb szenátusi céljavaslata, a szektorok közötti szabad átjárhatóság joga érvényesült, így a sacoroniak jogalapot teremtettek maguknak arra vonatkozóan, hogy csapataikat a környező köztársasági szektorokon belül szankciók nélkül mozgathassák. Kramer kerülte a feltűnő viselkedést és a konfrontációt, de megnyugtatta a tudat, hogy ha a szükség úgy hozza, biztos eszköz lehet a kezében. A hadművelet második fázisára vonatkozó parancsok kiadásával egyelőre várt. Nem látta elérkezettnek az időt, hogy a Vogaari-szektor határait bármilyen minőségben kitolja, noha biztosra vette, hogy a környező bolygórendszerekről az Új Köztársaság alig rendelkezik feljegyzésekkel. Az ismeretlen régiókba kiküldött mélyűri felderítők kevés eredménnyel tértek vissza. Idegen fajokkal, népekkel, flottákkal nem találkoztak, de felfedeztek néhány új, izgalmas égitestet, amelyek a jövőben a gazdaságot támogató intézkedések útján bekebelezhetők. Az erre vonatkozó előkészületeket már megkezdték és felszerelték az első telepes hajókat, amelyeknek csak annyi lesz a feladatuk, hogy letelepedjenek és kiépítsék a termelés megkezdéséhez szükséges infrastruktúra alapjait. Ezek a hajók a napokban indulnak majd útnak és Kramer nagy reményeket fűzött hozzájuk. A konfrontáció elkerülése végett jobb szívvel terjeszkedett az ismeretlen űr, semmint az Új Köztársaság határai felé, bár utóbbit elkerülhetetlennek és szükségszerűnek látta.
Kramer egyéb hadmozdulatok végrehajtására is parancsot adott, bár ezek természete sokkal kisebbnek és titkosabbnak bizonyult. A Nemzetvédelmi Hatóságok kiképeztek néhány új ügynököt, akiknek egyetlen feladatuk volt, mégpedig beépülni a néhai Thrawn főadmirális szárnysegédjének, Gilad Pellaeon kapitány tiszti karának közvetlen közelébe. A feladat már csak azért sem volt könnyű, mert Pellaeon hollétéről egyetlen köztársasági forrás sem rendelkezett pontos információkkal. A galaxisban rengeteg pletyka szárnyra kélt, egyesek azt suttogták, hogy Pellaeon messzire menekült, mások azt mondták, az idős kapitány maga is életét vesztette és a parancsnok nélkül maradt birodalmi szabadcsapatok galaxis szerte szétszóródtak. A kormányzó a szóbeszédek közötti igazságot kereste, de ez irányú törekvései egyelőre eredménytelenek maradtak. Az egyetlen, jelenlegi reménysugár egy elfogott birodalmi felségjelzéssel hajózó szállítóhajó, amely fegyvereket és egyéb katonai felszereléseket szállított a Vogaari-szektor határán. Kramer nem értette, hogy mit keresnek ilyen távol a potenciális tartózkodási helyüktől, amelyre Thrawn hadjáratának irányából és csapásaiból következtettek. Úgy képzelte, a birodalmiak valahol a Tingel-kar és a távoli Glee Anselm közötti óriási területen rejtőzködnek, de az erre vonatkozó első bizonyítékokat csak a szállítóhajó hajónaplójából kinyert koordináták segítségével állapították meg. A nemzetvédelmiek vizsgálatából kiderült, hogy az ugrópontok az űr azon régiójába vezetnek, de a további útvonalaknak nyoma vész. A birodalmiak biztonsági intézkedéseit Kramer jól ismerte, ezért nem lepődött meg, hogy a hajónapló nem tartalmazta a teljes hajózási útvonalat. A hajó számítógépes rendszereiből nem tudtak kinyerni más, használható adatot és a hajózó személyzet megtört, megcsömörlött tagjai bármiben készek voltak segédkezni. Ezek a fiatal birodalmi bakák bárkihez szívesen átpártoltak, ha azzal saját jövőjüket biztosítottnak hitték. Ezt a viselkedést a kormányzó mélységesen megvetette, ugyanakkor kapaszkodót és lehetőséget látott benne. Mint egykori birodalmi tiszt, magához hívatta a hajósokat és négyszemközt beszélgetett velük. Elmondta nekik, hogy szeretne újból kapcsolatot létesíteni a birodalmi csapatokkal, mint háttértámogató. Bemutatta a Sacoron gazdasági és katonai potenciálját. A fiatalok fellelkesültek és némi sacoroni ellátmánnyal, valamint a speciális ügynökökkel kiegészülve újra fedélzetre léptek és folytatták útjukat. A kötelező bejelentkezéseken túl egyelőre nem sok minden történt. Az út hosszú, bár azt sikerült kideríteni, hogy egy partizán akció keretein belül repültek ide, hogy távoli, még nem rekvirált katonai fegyverraktárakból utánpótlást szerezzenek. Kramer csak remélni tudta, hogy az ügynököknek sikerül eljutniuk Pellaeonhoz, vagy legalább egy olyan birodalmi tiszthez, aki a kapitánnyal kapcsolatban áll.
A Pellaon megközelítésére tett kísérletekkel ellentétben, a dr. Koto Soi kaminói tudós vezetésével működő klónozási program terén áttörő eredményeket értek el. A korábbi hiányos műszaki és technikai támogatás miatt a sacoroniaknak sok időbe tellett, mire mindenben meg tudtak felelni a kaminói elvárásainak és fokozatosan elnyerték a bizalmát. Bár a cél a hadsereg támogatása volt, a helyi klónozási programban egyelőre csak különféle állatokat és ritka növényeket másoltak, majd hoztak létre mesterséges módon. Az emberi alanyokon történő kísérleteket Kramer hosszú ideig visszatartotta, bár a törvénykezésben ideje korán megteremtették annak lehetőségét, hogy az életfogytiglani börtönbüntetésre vagy halálra ítélt rabokon tudományos kísérleteket végezzenek. A kormányzó egyetlen ép és egészséges, szolgálatkész emberét sem volt hajlandó elpazarolni az ezzel járó fájdalmas és nagy valószínűséggel végzetes procedúrára, ehelyett a szemében a társadalom söpredékét és feleslegét képező rétegeket használta fel ezekre a célokra. Mindenesetre a klónozási program és a működéséhez szükséges jogi háttér okosan el volt rejtve a sacoroni törvénykezésben, arról nem is beszélve, hogy teljes hírzárlat volt érvényben, mint valamennyi, a kormányzótól származó katonai parancsok eseteinek többségében. Az emberi alanyokon végzett kutatások hamarosan elindulnak és a katonai fejlesztési program így egy újabb szintre léphet. A megfelelő alanyok kiválasztásában Kramernek konkrét elképzelései voltak, amelyek beteljesüléséhez azonban göröngyös utak vezettek.
A kormányzó elfordult a panorámaablaktól és az íróasztala mögé lépett. Mikor megérkezett a dolgozószobájába, a Keresztes Légió főparancsnokának bélyegzőjével lepecsételt, kézzel írott üzenete várta egy adattábla kíséretében, amely tartalmát a legszigorúbb biztonsági protokoll előírásai szerint kódolták. Kramer mindeddig nem nyúlt az üzenethez, mert tudni vélte, hogy mi áll benne. Ha valamit rábízott a Keresztes Légió tagjaira, biztos lehetett abban, hogy a küldetést sikerrel teljesítik. S ha valamit rábízott a legionáriusok vezetőjére... Kramer megengedett magának egy halvány félmosolyt. Módfelett hatékonyság jellemezte Sacoron népét és erre népének minden egyes tagja büszke volt. A kormányzó felvette a borítékot, felbontotta a pecsétet majd előhúzta és elolvasta a levelet. A megsárgult, régies papír tökéletesen sima felületére vörös tintával annyit írtak, a feladatot elvégeztem. Giroquen Nagyúr szerette a régimódi hagyományokat és mindig hagyott egy-egy kézzel írt üzenetet, még akkor is, ha ahhoz az üzenethez adattáblát tömkelegét kellett csatolnia. Ezek az üzenetek persze nem tartalmaztak semmiféle fontos információt, csak egy gesztust jelentettek, többnyire a feladónak saját magának. Kramer feloldotta a zárolt adattáblát és kényelmesen elhelyezkedett bőrfoteljében. Az adathordozó nem tárolt túl sok adatot, ám ami benne volt, minden kincsnél többet ért a férfi számára: három még élő, császári testőr személyleírása és legutóbbi tartózkodási helye derengett fel kékesen a kormányzó arca előtt. Kramer elégedetten dőlt hátra. Mihelyst a szenátusi ülés véget ér, útnak indul, hogy személyesen keresse fel mindhárom célpontját.
|
|