|
Post by Mon Mothma on Nov 22, 2012 22:42:29 GMT 1
Galaktikus Védelmi Bizottság
A Bizottság jelenlegi tagjai (Játékos karakterek):
1) Lane Carlloni //Bakerny II// 2) Antef Sziamon //Pergamon// 3) Tsamor Len //Taygeta// 4) Kimara Satoraka //Tyrannie-i Unió// 5) Rainald Kramer //Sacoron// 6) IV. Augustus de'Lamorte //Allende// 7) Naro'um Dramir //Delarosa//
|
|
|
Post by Mon Mothma on Jan 20, 2013 17:56:44 GMT 1
Bastian Kilirov
A 10 megválasztott szenátor bő negyedórával a bizottsági ülés megnyitása előtt elfoglalta már helyét az épület egyik legnagyobb tanácstermében, egy hatalmas körasztal körül. Nem voltak előre névkártyák kirakva, így hát mindenki oda ült és a mellé, ahova és aki mellé kedve tartotta. A bizottság elnöke csak később, az eredetileg kijelölt időpontban érkezett a helyszínre két alelnökével nyomában, a teremben pedig az addigi kisebb hangzavar teljesen elült. Bastian Kilirov megállt az egyetlen üresen maradt helyek egyike előtt, vaskos iratkötegeit, amit eddig hóna alatt szorongatott, pedig az asztal fényesre tisztított lapjára helyezte adattáblájával egyetemben. Miután közvetlenül az asztalhoz lépett és megtámaszkodott azon, emelkedett hangon szólt az illusztris társasághoz.
Tisztelt Szenátor urak és Szenátor asszonyok! Köszöntöm Önöket, köszönöm pontosságukat. Bizonyára sejtik, de azért a formaságokat betartva, a nevem Bastian Kilirov, a következő ciklusban pedig jómagam fogom vezetni a Védelmi Bizottság munkáját, Önökkel karöltve. Amennyiben a jövőben bármilyen kérdésük merülne fel, esetleg ötletük támadna, engem az épület legfelsőbb szintjén megtalálhatnak, ha egyeztetni kívánnának. Bízom abban, hogy eredményes időszakot fogunk tudni itt együtt elérni. Röviden szólnék a bizottsági terveimről, bizottsági politikai irányomról. Legelőször is, vegyék figyelembe, hogy Önök most, mint befolyást és hatalmat szerző, nagy tiszteletnek örvendő és kiérdemelt bizalommal bíró személyek. Ennek megfelelő munkamorált és viselkedést is várnék mindenkitől. Most nem egy bolygó képviselői, nem egy-egy szenátor egyikük sem, hanem a Galaktikus Köztársaság államapparátusának egyik nagyon fontos fogaskereke. Munkájuk nagy odaadást, felelősséget és elhivatottságot igényel, amit bizonyára a médiában számtalanszor elmondtak már a kameráknak. Bízom benne, hogy mindezt a gyakorlatban is képesek lesznek megvalósítani, éppen ezért az esetleges konfliktusokat, torzsalkodásokat és heves szópárbajokat mellőzzük munkásságunk alatt. Azért vagyunk itt, hogy konstruktív ötletekkel álljunk elő, hogy bizonyos ránk bízott kérdésekben döntéseket hozzunk. Nem másért. Ami elképzeléseimet illeti. Az én személyes célom és ambícióm, hogy a Galaktikus Köztársaság védelmét, biztonságát garantáljam. Hogy fegyveres erők ne jelentsenek fenyegetést társadalmunkra és egyetlen lakosára sem. Mint egykori tiszt, nem csak és kizárólag politikai szemmel tekintek az egyes kérdésekre, így bízom abban, hogy munkámat kellő kompetenciával leszek képes elvégezni Önökkel együtt. Nyilván, mint a szakácsok, abból fogunk főzni, amit elénk raknak, azokat a javaslatokat tudjuk megtárgyalni, amik elénk kerülnek. Bizonyára lesznek kérdések, amikben nem fogunk egyetérteni, de bizonyára ezeket a problémákat át fogjuk tudni hidalni.
Most pedig nem szívesen szaporítanám a szót tovább, bizonyára egymást már legalább látásból ismerik, ha mégsem, bőven lesz idejük a neveket és arcokat memorizálni. Mivel az időnk véges, hozzá is látnék, az ülést ezennel megnyitom. Számos javaslat futott be az elmúlt hetekben az Elbíráló Bizottságba, ezek közül valószínűleg nem is lesz időnk mindent végig beszélni, így elnöki jogkörömmel élve, egyfajta sorrendet próbáltam felállítani a javaslatok között és az alábbiakat soroltam legelőre, amiket viszont nem hagyhatunk és nem is fogunk kihagyni:
1. napirendi pont:Pergamon bolygó által benyújtott javaslat, a szenátus által visszaküldött a haderőreform újratárgyalása, illetve a megfelelő keretfeltételek és intézkedések meghatározása a kérdésben. A további napirendi pontok lényegében ez alá sorolhatóak, mint kiegészítések. Ezen napirendi pont összevonva a Sacoron bolygó által benyújtott javaslat az Új Köztársasági Hadsereg átnevezésére.
2. napirendi pont: Clexe bolygó által benyújtott javaslat a magvilágok és a külső régiók védelmi kapacitás arányának felülvizsgálatára. A javaslat összevonva a Sacoron bolygó által benyújtott határsávok kialakítására tett javaslatával.
3. napirendi pont:Sacoron bolygó által benyújtott javaslat Galaktikus Hadkötelezettségi Norma bevezetésére.
4. napirendi pont:Taygeta bolygó által benyújtott javaslat Katonai Körzetek (KK) felállítására.
5. napirendi pont:Lekua IV bolygó által benyújtott javaslat a katonai képzés és oktatás Byss-re való kirendelésének lehetőségére.
6. napirendi pont:Taygeta bolygó által benyújtott javaslat Kalózkodás-ellenes akcióterv kidolgozására.
7. napirendi pont:Sacoron bolygó által benyújtott javaslat egy úgynevezett Katonai Biztonsági Törvény megalkotására.
8. napirendi pont:Taygeta bolygó által benyújtott javaslat az Extragalaktikus Védelmi Hivatal létrehozására.
- Első és ezek szerint legfontosabb mai javaslatunk a a haderőreform kérdésének megvitatása, ami elsősorban a hadsereg összetételére és hierarchiai felépítésére vonatkozik.
|
|
Lane Carlloni
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 62
A Bakerny "II" szen?tora
Posts: 48
|
Post by Lane Carlloni on Jan 21, 2013 21:52:21 GMT 1
Lane izgatottan várta az elsõ bizottsági ülést. Új terep, új célok, de ismerõs arcok. A mai ülésre a Bakerny-II Közössége nem küldött semmilyen munkaanyagot, a cél ma az ismerkedés volt, és a béke képviselése egy erõsen militáris szemléletû körben. Carlloni szenátor ezúttal egymagában ült az asztal mellett, de most sem volt egyedül. Az ülésen megfigyelõként részt vevõ Sarah Tilmonnal folyamatos kapcsolatban volt az agyába integrált speciális adóvevõ egység, a Bélyeg segítségével. Kezdetben ez az eszköz a Bakerny-II sötét barlangjaiban dolgozó rabszolgák munkavégzését tette hatékonyabbá, de a forradalom óta a tökéletes demokráciát szolgálja. Az implantátummal ellátott személyek szavak nélkül képesek kommunikálni, sõt érzelmeik is szabadon terjednek társaik között. Sarah is kíváncsian várta mi fog ma történni, és nyugtatni próbálta a szenátort. Ugyanis Lane mint mindig izgult. Igaz, hosszú évek gyakorlatával rendelkezik, de õ akkor is egy bányász, nem politikus. Hiába az intenzív átképzés, hiába a józan ész: õ nehezen tudja elviselni a politikai játszmák kegyetlen szabályait. A spekulatív támadásokat, a homályos ígéreteket, és a titkos alkukat, a folyamatos helyezkedést. Vegyük például az 1. napirendi pontot: Lane adattábláján egy korábbi szenátusi ülés felvételeit nézegette.
Tehát a Szenátus Antef Sziamon és Lane Carlloni Szenátorok javaslatainak egy fúzionált, kompromisszumos változatát támogatja. A részleteket a következõ ülésszakaszon vitatja meg a testület. Addig arra kérem a szenátorokat, hogy dolgozzanak ki egy elfogadható, fúzionált változatot. A szenátus ülését ezennel berekesztem. A legközelebbi ülésciklusról értesíteni fogjuk önöket. Köszönöm. -fejezte be Mothma, mire a Fõkancellár pódiuma süllyedni kezdett.
Igen, itt még Carlloni és Sziamon fúzionált javaslatáról volt szó. A Holonet híradásai aznap még így emlegették. Teltek a napok, és Lane neve elkopott. Sziamon viszont okosan fenntartotta a médiaérdeklõdést, és immár önálló beadványa a vita tárgya. A Bélyegen harag, csalódottság, cinizmus, és némi dac áradt Lanebõl Sarah felé:
~ Errõl szól itt minden: a javaslat szakmai alku volt, vagyis értéktelen alku. Érdektelen. Nem volt mögötte hátsó szándék, így nem volt a fenntartása sem szándékolt. Még haragudni sem tudok Sziamonra. Õ ebben a légkörben szocializálódott. Megragadta az alkalmat, elõtérbe tudta helyezni önmagát, az érdekeit. Mi ezzel szemben naivan álltunk a dolgokhoz. De azt hiszem ennek vége, igaz Sarah?
A fiatal nõ gondolati igenel feleltek, biztató mosolyt villantva küldte a szenátor adattáblájára a Sziamonhoz címzett üzenetet: benne a Lane által végignézett archív felvételekkel.
Tisztelt Szenátor! Remélem emlékszik még honnan is indult valójában a mai nap. Baráti üdvözlettel,támogatásában biztosítja: Lane Carlloni, a Bakerny Közösség képviselõje.
Lane pedig továbbküldte a pergamoninak.
~Kezdõdjön a mulatság!
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Jan 23, 2013 16:21:07 GMT 1
Tsamor Len már azóta várta az elsõ bizottsági ülést, hogy kiderült, beválasztották a Védelmi Bizottságba. Bár számtalan mozgalmas esemény történt a Szenátusban és odahaza is, nehezen tudta magában leküzdeni az izgatottságot az elsõ ülést illetõen. Úgy érezte, hogy az általa alapvetõen nem túlságosan kedvelt politikában megtalálta azt a lehetõséget, ahol képességeit kamatoztathatja. Külön jelentõsége volt ennek az ülésnek, hogy a javaslatára a bizottsághoz utalt Sziamon-féle haderõreform-javaslatot most kívánták megtárgyalni. Egy sor javaslatot és észrevételt írt már össze magának, és bízott benne, hogy ezeket vagy legalább döntõ részüket sikerül a végleges javaslatba belerakatnia. Továbbá három önálló javaslatot is benyújtott a Taygeta nevében a Katonai Körzetekrõl, a kalózkodás-elleni akciótervrõl és az Extragalaktikus Védelmi Hivatalról. Az elsõ javaslat még a haderõreform vitája során jutott az eszébe és azóta egyre inkább megtetszett neki. Ezt azonban nem kívánta módosító javaslatként beadni, hanem inkább önálló tárgyalását kérte, mivel az ötlet önmagában is hasznos volt és így a végleges haderõreform elfogadottságától függetlenül lehetett róla szavaztatni. A második javaslattal is meg voltak a céljai, ám ezt nem szívesen idézte fel maga elõtt, mert akkor mindig túlságosan is hûvösen számító taktikusnak érezte magát, a hadtudomány legfontosabb szabályai között pedig szerepelt, hogy ne bízza el magát az ember a csata elõtt. Az utolsó javaslat Kramer szenátor egyik felszólalása alapján érlelõdött meg benne, aki az ismert Galaxison túli veszélylehetõségekre hívta fel a figyelmet. Bár reális veszélyhelyzet nem igazán állt fenn, Len úgy volt vele, hogy addig nincs baj, amíg a távolban keressük az ellenséget, mintha a közelben tennénk - fõleg az Anivoto tábornok számára kiszabott küldetés fényében. Ráadásul õszintén remélte, hogy a Szenátus intrikákkal és áskálódással teli légköre helyett itt konstruktív együttmûködés fog folyni. Amennyire tudta az egyes szenátorokról, mindannyian rendelkeztek valamilyen hadászati-katonai múlttal, így csak nem a költségeknél fogják elkezdeni a megbeszélést, mint történt az ominózus szenátusi ülésen.
Tsamor az ülés napját megelõzõen érkezett meg a Galaxis szívébe, a mindig eleven városbolygóra. A Taygetát az Anivoto-ügy miatti felfokozott hangulatban hagyta el, és bizonyos volt benne, hogy hamarosan a médiahírek között fogja viszontlátni az eseményeket és akár saját magát is. Bár az eset némileg lehûtötte a lelkesedését, továbbra is tettre készen állt a bizottsági ülés elébe. Az azt megelõzõ napot pihenéssel, illetve a különféle iratok átfutásával töltötte. Amikor eljött a bizottsági ülés napja, hamar felkelt és készülõdni kezdett, hogy a megjelenése is kifogástalan legyen. Ezredesi egyenruháját öltötte magára, habár ezen fura öltözködési stílusa általában nem aratott osztatlan sikert diplomáciai körökben - nem mintha ez különösebben zavarta volna Tsamort. Az ülés kitûzött kezdését megelõzõ fél órában már az ajtóban állt, az elsõk között. Szinte csak az általa igencsak furcsának tartott Carlloni szenátor elõzte meg. Ahogy teltek a percek, egyre jobban megtelt a terem; Len mindenkit megfelelõen üdvözölt az érkezõk közül. Végül megérkezett a bizottság elnöke és a két alelnök is. Kilirov ember volt, ami már önmagában jobbá tette Len közérzetét: bele sem akart gondolni, mennyire feszélyezte volna, ha egy nonhumán az elnök, mint a Belügyi Bizottság esetén. Az elnöki beszéd nem különösebben érdekelte Tsamort: ha egyszer hallottál egy protokollbeszédet, mindet hallottad, volt az alapelve. Így inkább kihasználta az alkalmat, hogy felmérje szenátortársait: az elsõként érkezõ Carlloni egy utópista, pacifista bányászközösséget képviselt - Taygeta szenátora már csak azt nem értette, mit keres akkor a Védelmi Bizottságban. IV. Augustus de'Lamorte is többnyire ismeretlen volt a számára, a hivatalos életrajza szerint unalmas elõélet után a bolygója vezetõjévé vált. Õt még nem írta le elõre, nemesi származása okán akár még hasznos szövetségesnek is bizonyulhatott. Szeme Antef Sziamonra, Pergamon császárára lépett tovább, aki jó esetben majd a haderõreform kidolgozójának szerepében tetszeleghet - persze hadd legyen övé a dicsõség, az úgyis csak a hiú embereknek való. Bár Sziamon császár koronás fõ létére ízig-vérig köztársaságpárti politikusnak tûnt, Tsamor bízott benne, hogy szakmai kérdésekben együttmûködõ lesz. Végül a két mellette ülõ személyre sandított: Rainald Kramer és Kimara Satoraka. Satorakát már ismerte korábbról, egymást jelölték a Védelmi Bizottságba és számos kérdésben egyetértettek. Õt egyértelmû szövetségesének könyvelte el a Bizottságban. Kramer szenátor már érdekesebb kérdés volt: még nem tudtak sort keríteni a korábban egyeztetett találkozóra, így személyesen itt találkozott vele elõször. Birodalmi tiszt múltjával, katonai felkészülésével és EGF-tagságával egészen lenyûgözte Lent. Amilyen szakmai kompetenciát mutatott a korábbi vitákban, bizonyos volt benne, hogy egy élmény lesz vele együttmûködni, még ha nem is egyezik majd politikai véleményük egy pár kérdésben. Ami pedig különösen tetszett Lennek, hogy a bizottsági tagok többsége humán volt. Kár lett volna az önvédelmet a nonhumán söpredék kezébe adni, akik aztán gondolkodás nélkül korábbi vélt sérelmeik megtorlására használták volna a hadsereget. Olyanok, mint a muunok, csak turbólézerekkel felfegyverezve. A gondolat szinte émelyítette Tsamort.
Közben véget ért az elnök beszéde, és minden szempár Sziamon császárra szegezõdött. Bár Len biztos volt benne, hogy mindenki tucatnyi alakalommal olvasta a javaslatot, ildomosnak találta meghagyni az elsõ hozzászólás jogát az elõterjesztõnek a kérdésben, hátha valami olyan gondolatot oszt meg velük, ami korábban rejtve volt.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Feb 24, 2013 17:09:16 GMT 1
Sacoron kormányzója alig pár standard minutummal az ülés megkezdése előtt érkezett meg a Védelmi Bizottság egyébként roppant impozáns épületkomplexusához, és igencsak hosszúra nyújtott léptekben kellett haladnia ahhoz, hogy még időben odaérjen a tárgyalás helyszínéül kijelölt ülésteremhez, ugyanis konkrétan az űrkikötőből érkezett a jeles eseményre, alig negyedórája szállt le az őt szállító hajó, mely egyenesen a Sacoronról jött. Mikor a legutóbbi szenátusi kongresszust, s egy gyors a főkancellárral folytatott egyeztetést követően hazautazott képviselt bolygójára, elhatározta magában, hogy a lehető legtöbb időt próbálja meg eltölteni hazájában. Kifejezett elégedettséggel töltötte el, hogy számításai sikeresen beváltak, mindazon az utóbbi időben felhalmozódott ügyes-bajos dolgokat el tudta intézni, amelyekről az otthoni vezetők úgy gondolták, célszerűbb, ha a kormányzó személyesen hozza meg a végső döntést. Néha el-eltöprengett azon, hogy tud ennek a két külön-külön egymagában is embert nem kímélő feladatnak egyidejűleg megfelelni, és ilyenkor jutott csak eszébe, hogy mindamellett, hogy kötelező jellegű kormányzói teendőinek eleget tett, lefolytatott egy magántárgyalást Nikolas Aldennel, az Egységes Galaxisért Frakció elnökével, melynek során hivatalossá tették Sacoron csatlakozását a politikai tömörüléshez. Emellett a Vogaari-szektor bolygóinak közös parlamentjét is összehívatta, finomabban szólva kérvényezte annak ülésezését, melyet az ottaniak Impériumi Tanácsként tartottak számon. Mindennek tetejében, még ezt is a lehető legnagyobb sikerrel könyvelhette el, így igazán nem lehetett oka panaszra. Mintegy másfél napot tudott intézni úgy, hogy az így keletkezett szabadidejének teljes egészét családjára fordítsa. Összességében a kellő magabiztossággal érkezett vissza Coruscantra, noha az idő még így is nagyon szorította. De mielőtt a bizottsági elnök megérkezhetett volna, ő már éppen helyet foglalt.
Belépésekor a legtöbben már a kényük-kedvük szerint kiválasztott széken ültek, a szintúgy tetszőlegesen választott illetők társaságában. Rainald, a küszöb átlépésétől fogva ugyanaz a kimért, határozott megjelenésű katona volt, ahogyan a nagyközönség, és kollégái megismerhették. Egy fikarcnyit sem engedett ebből a rideg, ellent mondást nem tűrő, mégis büszkeséget és magabiztosságot sugárzó küllemből. Amennyiben valaki az illemtan protokolljait szem előtt tartva odaköszönt neki, úgy egy apróbb biccentés formájában érkezett a felelet, Kramer gondolatait ugyanis már a bizottsági ülésre fordította. Természetesen nem érkezett felkészületlenül, egyúttal maga is kidolgozott néhány javaslatot, majd be is küldött módosító indítványként az Elbíráló Bizottság asztalára, s elégedetten konstatálta, hogy mindegyik a megfelelő bizottságok megtárgyalásra váró listájára került. Az is nyilvánvaló volt, hogy leginkább a Védelmi Bizottság munkájára szentelte figyelmét, öt beterjesztést tett, némelynél több alponttal kiegészítve. Kíváncsian várta, kollégái vajon mit szólnak majd felvetéseihez, amelyek nyilván valahol leginkább Sacoron érdekét szolgálták. Mikor bejelentésre került a planéta hivatalos csatlakozása az Alden vezette frakcióhoz, a kormányzó hangsúlyozta a vele készített riportokban, hogy céljának tekinti Sacoron sikeres belpolitikájának a Galaxisra történő kivetítését. Bizonyos volt benne, hogy szükséges lesz a változtatás, de a sablont alapvetőnek tartotta. Most ennek első fázisait kezdte el életbe léptetni, ám a háttérben, gondolatainak legmélyén egy nemesebb, és fontosabb szándék vezérelte tetteinek minden egyes lépését. Erről azonban senki sem tudott semmit. Legfőbb bizalmasai is csupán azon elengedhetetlen részletekkel voltak tisztában, amelyek munkájukhoz szükségeltettek a nagy terv fokozatról fokozatra történő megvalósításához.
Mikor az emberfaj adta elnök, Bastian Kilirov elrendelte az ülés megkezdését, nem igazán piszkálta fel érdeklődését a férfi által tartott ünnepi megnyitójú beszéd. Igazság szerint a szokásos sablon szöveg a legkevésbé sem izgatta, így helyette végigpásztázta újdonsült munkatársait, akikkel nem kis feladatot vállalt magára a jövőre nézve. A többséggel ellentétben Rainald hihetetlenül nyugodt, és higgadt volt, ez egyrészt személyiségéből, másrészt tapasztalatából, harmadrészt pedig abból fakadt, hogy szabtak már meg számára életbevágóbb feladatot is, mint egy bizottsági tagság, így rezzenéstelen arckifejezéssel figyelte a többieket, illetve hallgatta az elnöki beszédet. Az itt jelenlévők közül egyetlen egy illető volt az, akit érdemesnek tartott későbbi figyelmére, ez az illető pedig nem volt más, mint Taygeta szenátora, Tsamor Len. A fiatal, ambiciózus katonapolitikus bizonyos értelemben fiatalkori önmagára emlékeztette Kramert, persze kettejük helyzete ebben az életkorban totálisan más síkon mozgott, mégis, akadtak közös gócpontok, vagy ami még inkább kifejezőbb, jellemvonások. Apró, parányi, már-már jelentéktelennek tűnő beidegződések, vele született tulajdonságok, amelyek valamelyest szimpatikussá, de legalább érdekessé tette Lent a kormányzó szemében. Arról nem is beszélve, hogy már egy jó ideje megbeszéltek egy közös találkozót, de kötelezettségeik, és egyéb más miatt mindeddig erre nem kerülhetett sor. A hajdani birodalmi katona tehát most láthatta először igazán életnagyságában, közvetlen közelségből a szenátort. Érdeklődve várta, hogy kettejük szakmai véleménye mennyire fog egyhangúan csengeni, vagy épp teljesen ellentétes mederben evezni. Az ex-birodalmi haditengerész sohasem volt rest egy intenzív, élvezhető vitába belefogni, ha vitapartnere kellően tájékozottnak számított az adott témát illetően, és ennek megfelelően fogadta el a másik érvelését, vagy hozott fel értelmes, logikus ellen magyarázatot. Ám a szenátusi üres fecsegést, egymás mellett történő elbeszélést sohasem szívlelte igazán. Remélte, hogy a bizottsági munka talán hoz valami színt a szürke szenátusi hétköznapokba.
Az első napirendi pont mibenléte természetesen nem is képezhette vita tárgyát, hovatovább az sem számított túlontúl meglepőnek, hogy a legtöbb beterjesztés ennek vonatkoztatásában érkezett. A haderőreform, amely a pergamoniak nevéhez kötődött, alapos meghurcoltatásban részesült, hisz nem volt elég, hogy az elsődleges megtárgyalása után elfogadták, újból a Szenátus elé kellett cibálni, majd az ismételt heves vitázást követően végre valahára olyan személyek elé került a kérdés, akik valóban konstruktív javaslatokkal állhattak elő a már amúgy is megtépázott tervezetet illetően. Kramernek most, hogy vele szemben ült, felderengett Lane Carlloni neve, illetve arca. Valahol már látta, valahol már hallotta. És máris beugrott, hogy hol, illetve mi kapcsán: Carlloni volt az a szenátor, aki egy módosítvánnyal állt elő a Sziamon-féle reformokat illetően, majd mikor megszavaztatásra került a téma a főkancellári pulpitus által, a két képviselő közös opciójára voksoltak a legtöbben. Ám Carlloni teljesen a feledésbe merült, ez pedig azt bizonyította, hogy Pergamon császára nem hajlandó osztozkodni ebben a kérdésben, és szilárdan ragaszkodott saját álláspontjához. Hogy ez mennyire határozhatta meg jövőbeni munkásságát, azt egyelőre nem lehetett tudni, mindenesetre érdekesnek ígérkezett. Mikor Kramer gondolatmenetének végére ért, Kilirov is befejezte a beszédét, s a bizottsági tagság egyidejűleg szegezte tekintetét Antef Sziamonra, ámbár úgy tűnt, mindhiába várják a pergamoni szenátortól, hogy mint ötletgazda, tárja eléjük részletes elképzeléseit. Így hát, mint a haderőreform egyik legnagyobbnak, és legerősebbnek tetsző politikai támogatója, Rainald Kramer hezitálás nélkül magához ragadta a szót, közben megvető pillantást küldve Sziamon irányába, aztán nem foglalkozott vele többet.
- Talán elnézik nekem, ha ezúttal eltekintek bizonyos előírásoktól, és nem futom le a kötelező tiszteletköröket - kezdte egy aprócska, halvány félmosoly kíséretében a politikus, de aztán ismét azzal a tipikus kiismerhetetlen faarccal, érzelmektől mentesen csengő hanghordozásban folytatta. - Azt hiszem abban mindannyian egyetértünk, hogy a haderőreform egy szükséges rossz. Szükséges rossz abból a szempontból, hogy gazdaságilag bizony nem épp előnyösen érinti az Új Köztársaságot, ezekkel a hátrányokkal tisztában vagyunk. Ám minden rosszban van valami jó, és ebben a rosszban, hogy úgy mondjam, elég sok jó akad. Feleslegesnek tartom, hogy megint pontról pontra kivesézzem az egyébként már elfogadott reformtervezetet, hiszen ezt már a magam részérõl megtettem a legutóbbi szenátusi gyûlés alkalmával. Viszont ha valakinek ezzel kapcsolatban akadna mondanivalója, szívesen meghallgatom, és legjobb tudásom szerint válaszolok rá - mondta Kramer, aztán parányit megköszörülte torkát, és rátért a téma lényegesebbik részére. Eldöntötte magában, hogy most nem fog nyakatekert mondatokkal, hosszas beszédekkel fáradalmas perceket okozni a kollégák számára, ezt meghagyta a legfõbb politikai hadszíntér tömegének. Itt és most egyenesen, határozottan, érthetõen kívánt beszélni, és ennek megfelelõen is kezdett hozzá monológjához.
- Elõször is az idevágó módosító javaslatommal élnék: szeretném, ha az Új Köztársasági Hadsereg hivatalos nevét Új Köztársasági Véderõk névre keresztelnénk át. Formalitás ide, vagy oda, a demokrata szellemiségûbb képviselõk, illetve polgárok szemében azt hiszem, ezzel szerzünk egy jó pontot - jelentette ki, aztán már haladt is tovább. - Ami a hadsereg alapvetõ szerkezeti felépítését illeti. Támogatom azt az elképzelést, miszerint a központi haderõnem csak és kizárólag magával a központi államhatalommal foglalkozik, értem ez alatt a határvédelmi, szektorvédelmi, és egyéb más biztosítási vagy katonai feladatainak ellátását. A tagbolygók számára megteremtett pénzügyi alap keretösszegébõl pedig mindegyik állam megigényelheti a megfelelõ összeget, melynek segítségével saját rendvédelmi feladatait elláthatja, korszerûsítheti, polgárainak biztonságát szavatolhatja. Önöket aligha kell gyõzködnöm ennek helyességérõl. Így azonban már teljesen szükségtelennek találom az eredeti elképzelésben foglaltak olyan szintû megvalósítását, miszerint gyors reagálású egységekre kellene tagolnunk a flottát. Semmi értelme, ha a belsõ rendvédelmi feladatok ellátásának terhét levesszük a vállukról. Ugyanakkor bátorkodtam ezt az ötletet egy kicsit sajátos verzióban felhasználni, a második számú napirendi pontban, amint odaértünk, ezt majd felvázolom az Önök számára. Egyúttal a hadsereg mindenkori fõparancsnoki posztját össze kell vonni a mindenkori fõkancellár személyével, ahogy tették azt a Régi Köztársaság idején is.
- Felvetõdött a kongresszuson az új energiaforrások felhasználása, már ami a különbözõ harci jármûveket, és hadi hajók üzemanyagát érinti. Nem vagyok hajlandó akár csak megosztani sem a tibanna gáz központi szerepét egyéb más anyagokkal, hogy ezzel bizonyos személyek, és bolygók érdekeit segítsem elõ. Ennek megvannak a maga stratégiai hátrányai, túlnyomó többségben hátrányai, mintsem elõnyei. Ezekkel Önöknek pontosan tisztában kell lenniük. Nem is kívánok több szót pazarolni a témára - szögezte le határozottan. - Továbbá, még egy részlet, ami mellett nem vagyok hajlandó csak úgy elmenni. Nem egy képviselõ hangoztatta, hogy a haderõreformmal együtt járó új egységek, gépezetek, fegyverzetek legyártási jogát a legkülönfélébb bolygók állami cégeinek számára kellene megbízás formájában megadnunk. A legfõbb oknak a gazdasági fellendülést, a munkahelyteremtés lehetõségét hangoztatták. Ez szép, és nyomós érv. De az én dolgom nem az, hogy a gazdasággal foglalkozzak, hanem az, hogy egy ütõképes hadsereget állítsak fel az Új Köztársaság számára. Katona vagyok, és eszerint is gondolkodom. Éppen ezért határozottan elutasítom azt az eszement elképzelést, hogy szerte a Galaxisban kezdjünk hozzá a gyártáshoz. Aki valaha is részesült bármiféle fegyveres kiképzésben - pillantott körbe a jelenlévõkön, s tudta jól, hogy nem csak õ járt egyedül ebben a cipõben -, annak tudnia kell, hogy egy gyár, vagy bármiféle komplexum, amely egy hadsereg fogaskerekét tartja mûködésben, stratégiai csomópontnak számít. A stratégiai csomópontok pedig nem maradhatnak katonai védelem nélküli. Õszintén remélem, hogy vannak még néhányan hasonló véleményen Önök közül. Demokrácia ide, vagy oda, ez tipikusan olyan szakmai kérdés, amit nem lehet holmiféle liberális felfogással szõnyeg alá söpörni.
- Még valami - mondta a kormányzó, aztán tartott néhány másodpercnyi hatásszünetet. - Új haderõrõl beszélünk, a szavak szépen csengenek. De nem a nulláról építkezünk, hanem olyan pillérekre, amelyek sikeresen ellenálltak egy géniuszi hadjáratnak, még ha ebben csupán a szerencséjük játszott közre, akkor is - utalt itt Thrawnra. - A téglák megkoptak, de még stabilan állnak. Ezt most kell kihasználnunk - zárta beszédét, mely bár így sem lett rövid, de a férfi szerint a szükséges tartalmat hordozták magukban.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Mar 10, 2013 23:40:12 GMT 1
Kirilov ujjbegyeit egymásnak támasztva könyökölt az asztalon, miközben a Kramer szenátort megelőző, majd követő csend egyre kínosabbá kezdett válni. A néhai hazafi most döbbent csak rá, micsoda feladatot is vállalt el azzal, amikor Mothma Főkancellár kérésére jelöltként indult az elnöki székért. Bizony ő sosem volt az a "tedd ki, hadd hűljön" típus, még ha az elmúlt években sokat csiszolt is a modorán. De végső soron ő mégis csak egy tiszt volt, aki oroszlánrészt vállalt az imperialista disznók megdöntésében. Előéletét ismerve pedig egyre nehezebben viselte és tudta magát türtőztetni, látva, hogy az eddig új sokra tartott és predesztinált kollégák képtelenek kezdeményezni. A következő pillanatban hatalmas sóhajtást hallatva súlyos ökleit az asztal fénylő lapjára csapta. A hangos dobbanás minden szempárt odavonzott.
-Mr Kramer, köszönjük szépen, hogy magára vállalta a kezdést, azonban ezen lépésével nem megyünk sokra, amíg a többiek a sült galambra várnak, netalán azt hiszik, hogy a Köztársaságot az ábrándjaik fogják megvédeni? Uraim, én eleddig igazán meg voltam elégedve a bizottsági felhozatallal, mélységesen csalódnék, ha már öt perc után lerombolnák ezen illúziómat. Nem tudom mi az oka annak, hogy ennyire nem akar senki sem véleményt megfogalmazni, de adok még maguknak néhány percet, hogy feldolgozzák annak a jelentőségét, hogy hol is ülnek egészen pontosan. Amíg Önök sikeresen felpattannak a lóra, én engedelmükkel vágtatnék egyet, kifejteném a vélemény jómagam is. Ami Kramer képviselő javaslatát illeti, mely szerint nevezzük át a hadsereget, vitán felül el is fogadhatjuk, nem akkora horderejű döntés ez, hogy többet vacakoljunk rajta, ráadásul bármikor példálózhatunk azzal, hogy az új rendszer és új világ minden apróságban megköveteli az újítást, hát kezdjük az alapoknál. A hadsereg kétes hírnévre tett szert az elmúlt 30-40 évben, előbb a klónháborúk alatt, majd a birodalom idején. Tehát nem árt, ha a köztudat nem mossa a mostani helyzetet és szerveket össze a régi időkével.
Ami a flotta bővítést illeti. Valóban nem szükséges, hogy kisebb gyáraknak adjuk ki a projekteket, a hadsereg kapcsán nem tűrhetünk meg semmiféle lezserséget, márpedig a megfelelő munkamorál aktivitást csak akkor tudjuk biztosítani és felügyelni, ha a gyártó bolygók és persze a gyárak is testközelben, jelen esetben "csak" pár ezer fényévre vannak, és nem a galaxis egyik eldugott külső régiójában. Azok a bolygók, akikre eddig is számíthattunk, ezután is minden tőlük telhetőt meg fognak adni, hogy csak egy két példát mondjak, Kuat vagy Corellia évszázadok óta minőségi harci hajókkal látják el a mindenkori haderőt. Az alternatív meghajtású hajók kérdése szintén nem élvezhet aktualitást, hiszen nem érünk rá kísérletezni és új mérnöki megoldásokat keresgélni, a kulcsszó a gyorsaság, hatékonyság és megbízhatóság. Erre van most szükségünk. A haderőreformot minél gyorsabban és sallangmentesen kell végig vinni, nincs szükség most mellék utakra és innovatív, újító megoldásokra. Ez legyen a jövő zenéje és a következő generációk problémája.
Ezen megállapításaimmal információim szerint a jelenlévők nagy része már egyetértett a szenátusi gyűlésen is, tehát azt hiszem ezt is vehetjük megbeszéltnek.
Hozzáteszem, kicsit talán előre szaladtam, célszerű lenne egy ilyen nagyszabású, grandiózus indítványban előbb lefektetni, hogy mi is a mindenkori hadsereg feladata, szerepe, jogköre. Ahogy sacoroni kollégánk már említette, a legfőbb funkciója a köztársasági haderőnek, vagy mondhatjuk most már köztársasági véderőknek a belső területek védelme és a rendfenntartás, biztosítás. Itt ki óhajtom egészíteni, azzal, hogy elégséges ennyiben meghatározni a hadsereg szerepét, hiszen nem birodalmi időket élünk- itt enyhén elfintorodott- ahol erőszakkal újabb s újabb területeket hódítunk meg és csatolunk államunkhoz, hanem békés együttműködést akarunk a bolygók, szektorok között. Ehhez sokkal inkább egy masszív, összetartó állam kell, ami szilárd lábakon, szilárd védelemmel. Azonban bármennyire is megvetem a néhai császári söpredéket és annak minden hozományát, egy apróságot azért még is csak átvehetnénk tőlük. A moffi rendszer lényege az volt, hogy katonai szektorokra bontották az egész Birodalmat, és minden ilyen közigazgatási központ élére egy moffot helyeztek. Tekintsük el attól, hogy ezek a korrupt senkiházik vajmi keveset értettek a politikához, még kevesebbet egy szektor tényleges vezetéséhez, de maga az ötlet nem teljesen ördögtől való. Ha egyfajta közigazgatási területekre bontjuk jelen Köztársaságunkat és úgy tekintünk rá, mint egy sakktáblára, láthatjuk, hogy máris könnyebb lesz a tervezés, szervezés. Meglátásom szerint ezzel minden régiót remekül lefednénk, és egy esetleg külső veszélyt mér egészen a határoknál el tudunk hárítani, az ellenség el se juthat a belsőbb régiókig. Ami a főkancellár főparancsnoki kinevezését illeti, jómagam támogatnám, de nem lesz mindig államunk élén egy olyan bölcs és erős vezető mint Mon Mothma. Ez a lépés pedig könnyen egy második Dantius Palpatine felbukkanását eredményezheti. Célszerűbb lenne ezekben a vészterhes és labilis időkben inkább egy, a szenátus és a Főkancellár alá rendelt főparancsnok kinevezése, aki összefogja az egyes régiók alparancsnokait, ha úgy tetszik moffjait, bár itt megjegyzem, jómagam erősen viszolygok ettől a kifejezéstől, de csak a szemléltetés céljából használom.
Az eddig felvázoltak lényegében összecsengenek valahol a második napirendi pontunkkal is, hiszen ezzel máris újratárgyalnánk a táblára helyezett egységek feltételét, illetve a katonai határsávok kialakítása megegyezik a sacoroni javaslattal, és persze a negyedik ponttal, tehát a katonai körzetekkel. Amennyiben az eddig elhangzott kérdésekben dűlőre jutunk, úgy máris 2-3 témapontot letudhatunk. Hiszen mint mondtam, bár az első pont a haderőreform kérdése, de lényegében jelen pillanatban minden más pontunk is ebbe tartozik bele, tehát nem kell külön egy első ponton gondolkodni. Szépen haladunk sorban és a végén egy csokorba szedjük a megoldásainkat, ezek fogják képezni a már oly sokszor emlegetett és legalább ennyire várt reformot... Most pedig, ha kérhetném Önöket, ne tartsák magukban észrevételeiket.
|
|
|
Post by Castiel Thrauss on Mar 17, 2013 13:04:53 GMT 1
Ahogy a képviselők ültek és épp az aktuális témajavaslaton próbálták átrágni magukat, senki nem gondolta, hogy mi zajlik eközben az épületben. A biztonsági hivatal emberei szintről szintre járva terelték ki az embereket, míg nem a bizottsági munkálatoknak helyszínéül szolgáló előadó-tárgyalóhoz nem értek. A következő pillanatban feltárultak az egyébként őrzött ajtók, a tekintetek pedig a besorjázó egyenruhásokra szegeződtek. A bizottság elnöke értetlenül pattant fel helyéről, de mielőtt még bármit is kérdezhetett volna, az egyik tisztnek tűnő férfi így szólt.
- Hölgyeim és Uraim, információink szerint detonátor van az épületben, éppen ezért azonnali hatállyal kiürítjük azt. Kérem kövessenek!!!
Az elképedt szenátorok robot módjára felegyenesedtek, majd automatikus léptekkel, sietősen távoztak és indultak a felvonók felé. Öt perc múlva már mindenki az épület előtt várakozott, ahol menet közben elképesztő tömeg gyűlt össze, részben a hivatal dolgozói révén, részben pedig a kíváncsi bámészkodók, esetleg a média képviselői révén, akik mint mind,g most is nagyon gyorsan értesültek mindenről.
Egyelőre senki sem tudott semmit, a feszültség érezhető volt, a bizottsái ülések azonban nagyon úgy nézett ki, hogy elnapolva, ami kifejezetten kellemetlen, lévén, hogy másnap szenátusi ülésszak veszi kezdetét. Újabb hegyes karót szúrt az élet az Új Köztársaság testébe. Ekkor persze a jelenlévők nagy része nem is sejthette, hogy ez idő alatt a másik két bizottsági épületben is hasonló események játszódtak le
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 28, 2014 20:32:54 GMT 1
A Galaktikus Védelmi Bizottság aktuális ülésének feldolgozásra váró témajavaslatai
1) A Lekua IV javaslata az előző ülésszakról, mely indítványozza a teljes Új Köztársasági katonai és tiszti képzés Byssre való átköltöztetését, összevonva ezzel a galaxis különböző pontjairól a köztársaság centrumában.
2) A Taygeta javaslata az előző ülésszakról, mely indítványozza egy "Kalózkodás-ellenes akcióterv" kidolgozását, visszaszorítva az illegális fosztogató hadjáratokat és támadásokat. Egyúttal Caroomas javaslatának figyelembevétele, mely szerint a a fő közlekedési útvonalakat kell biztonságosabbá tenni, az illegális kalóztevékenységekre vonatkozó galaktikus büntetéseket pedig maximalizálni kell, a kritikus rendszerek védelmét fokozni kell.
3) Az Igobevol javaslata, mely indítványozza az Új KÖztársaság határain kívülről történi emigráció, bevándorlás szabályozását. A javaslat összevonva a Lekua Iv javaslatával, mely indítványozza az egységes Köztársasági Állampolgárság bevezetését.
4) A Ruuria javaslata, mely indítványozza a tagállamok titkosszolgálatainak összehangolását az Új Köztársasági Hírszerzéssel, hatékonyabbá téve a nemzetvédelmet és nemzetbiztonságot.
5) A Ruuria javaslata, mely indítványozza, hogy a tagállamok a Köztársasági Véderők és a Nemzetvédemi szolgálat számára kötelezőn beszolgáltassák a hadi kapacitásukat, rendelkezésre álló háborús erőforrásaikat (fegyveres erők, hadihajók stb száma).
6) A Ruuria javaslata, mely indítványozza a Köztársasági Zászlóhordozók flottájának felállítását, amely tagállamok önkéntes felajánlásán alapuló flotta megalapítását irányozná el, igazgatásilag a Köztársasági Véderők parancsnoksága alá sorolva.
|
|