|
Post by Mon Mothma on Aug 29, 2013 11:04:17 GMT 1
A Birodalom idejéről megmaradt néhai császári palota, mint Coruscant és valószínűleg az egész galaxis legnagyobb épülete ezen az estén különleges alkalom helyszínéül szolgál. Több száz, sőt, több ezer politikai, gazdasági és média személyiség teszi tiszteletét az esti rendezvényen, aminek az előkészületei hetek óta zajlottak. Az Új Köztársaság minden biztonságért csöppnyit is felelős szervezete és alakulata segédkezett a munkálatok zavartalan lebonyolításában, de az illusztris és igen csak népes társaság ma sem marad védtelenül. Az Új Köztársaság történetének legnagyobb szabású politikai rendezvénye bizony minden ember érdeklődését felkeltette és akit nem hívtak meg, az valószínűleg vajmi keveset számít a galaktikus államapparátusban és gépezetben. A média rosszindulatú, felháborodott (és felettébb kétszínű) tudósításai szerint csinos számlát halmoz fel az esemény, ami elsősorban a politikai elit számára fenntartott büdzséből került finanszírozásra, másrészt pedig inkább az adófizetők pénzéből... A személyzet a helyén, a pezsgők és koktélok behűtve, érkezhetnek a vendégek, ahol kivételesen még maga a Főkancellár is tiszteletét teszi...
|
|
Tharan Wull
1. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 50
Posts: 7
|
Post by Tharan Wull on Aug 30, 2013 16:50:47 GMT 1
Viszonylag az elsők között érkezett meg az egykori császári palota báltermébe az antitarrai küldöttség. Tharan Wull ezredes nem volt különösebben jó kedvű, kifejezetten amolyan gyomorbeteg arckifejezéssel sétált be a terembe, láthatólag nem sok kedvet mutatott az egész herce-hurcához. Makulátlan egyenruhája most is kölcsönzött egyfajta kemény fellépést a tisztnek, bár gyanította: az uniformissal ma nem lesz egyedül. Elég sok küldöttje a szenátusnak bolygója hadseregében szerzett korábban gyakorlatot. Nyomában segédtisztje, Kismer Gragan százados roncsolt arcával, kibernetikus pótlással kiégett szeme helyén még főnökénél is kevésbé lehetett bizalomgerjesztő látványnak titulálni. Mindkettejük mozgása határozott és kissé merev, szögletes. A segédtiszt tisztelettudóan fordult a szenátorhoz: - Elvárt viselkedési norma, uram? - érdeklődött. Wull végigpillantott rajta, majd határozottan közölte: - Kevésbé merev. Nem díszszemlén vagyunk, viselkedj úgy, mintha a tiszti klubban lennél - recsegte, aztán másodpercnyi csúszással szarkasztikus mosollyal hozzátette: - És ez rám is vonatkozik, hogy a rankor verje meg... Gragan ajkai szintén farkasvigyorba húzódtak, miközben két pohár pezsgőt vett el egy tálcáról, az egyiket felettesének nyújtva: - Nincs sok kedve itt lenni uram, nem igaz? - érdeklődött. - Sajnos ez nem kedv kérdése - legyintett az ezredes, átvéve az italt. - A szenátusi ülésterem... Ehh... Az valami olyasmi, mint a tényleges csatatér. De a tervek, célok, sőt a barátok és ellenségek kiléte is inkább itt dől el, az ilyen bálokon, na meg luxuséttermekben, casinokban, a fogatversenyek és színházak díszpáholyaiban és a Clexe üdülőtelepein. Itt is meg kell tanulni helytállnunk. - Ha lehetek őszinte uram, meglep, hogy meghívtak minket - vetette fel a segédtiszt. - Engem csak kevéssé - reagált Wull. - Katona létemre nem a Védelmiseknél hanem a Belügyben dolgozom, bizottsági tag vagyok. Ráadásul eszerint valaki úgy érzi minden jel szerint, hogy Antitarra szerepe értékelhető a peremvidéki szektorokban a stabilitás megőrzése szempontjából. - De ki? - vakarta meg az állát Gragan. - Talán a PSZF? - Életemben nem találkoztam Tyber Zannel - sóhajtott a szenátor. - Ismerem a róla keringő pletykákat, ha igazak, biztosan nem ő áll a meghívásunk mögött. Akkor aligha a stabilitásban érdekelt. - És hisz is a pletykákban uram? - érdeklődött a százados. - Nem hagyom őket figyelmen kívül, de elsősorban magam szeretném kialakítani a véleményem a frakciókról - rázta a fejét Tharan. - Nem egy planéta összességében nyert a PSZF-hez való betagozódásával. Vagy azért, mert tényleg egy nagy hatalmú bűnvezér, aki megteheti, hogy kedvére szervezze a kalózokat, csempészéket, nyugalmat biztosítson érdekszférájába tartozó planétáknak, vagy pedig valóban nagy formátumú politikus, akit valaki, esetleg valakik lejáratni próbálnak. - Akkor esetleg Organa Solo hercegnő, vagy Mothma főkancellár? Tekintve az Önök... - Nem vagyok egyikük barátja sem - vágott a százados szavába a politikus. - Harcoltam alattuk, tisztelem, becsülöm őket, de szerintem nem emlékeznek rám. Én ahhoz kishal voltam egy meglehetősen nagy óceánban. - Akkor talán... - Hagyd abba Kismer - tette atyaian segédje vállára a kezét Wull. - Mindegy kinek köszönhető a meghívásunk. Engedd el magad, mosolyogj szépen a többi szenátorsegédre, beszélgess, csevegj, alakíts ki megfelelő képet magadról bennük. Ha valaki külön intézte, hogy ide bekerüljünk, úgyis jelezni fogja. Addig tegyük a dolgunkat és egyszer úgyis véget ér ez a nyomorú este. Na menj - intett a fejével barátságosan. Csendesen nézte, ahogy Gragan távozik egy vöröses bőrű twi'lek szenátorsegéd felé italokkal a két kezében, majd csevegni kezdenek. Ő maga a poharával játszott a kezében, igyekezett erőt venni magán, hogy maga is belevesse magát a társadalmi életbe. Lassan körbe hordozta a tekintetét. Lássuk csak, kik is vannak jelen?
|
|
|
Post by Recen Loent on Aug 31, 2013 16:18:41 GMT 1
A nagy hatalmú Loent az elsők között érkezett meg a bálra, de már így is több tucat meghívott folytatott egymással kedélyes csevegést egy pohár jobb minőségű pezsgő, esetleg valami erősebb, töményebb mellett. A férfi, mint mindig, most is gondoskodott arról, hogy legyen valaki az oldalán, valaki, aki esetleg értékes információkat húzhat ki egyik másik magányos, de figyelemre vágyó politikusból. Ezúttal egy naboo-i, fekete hajú, húszas éveinek elején járó szépséget vezetett karjánál fogva, néha egy-egy ismerős arc üdvözlését és elismerő pillantását fogadva. Loent kifejezetten élvezte, hogy bár már az ötödik x-et tapossa, sármja mit sem kopott az évek alatt, és mindez még elképzelhetetlenül vastag pénztárcája mellett is igaznak bizonyult. A férfi ettől függetlenül nem ringatta magát tévhitekbe, aktuális kísérői, alkalmi együttléteit mind elsősorban a pénz csábította, de magának Loentnek is megfelelt a szituáció. A fekete modell hölgyet így viszonylag hamar magára hagyta, afféle portyára küldvén, míg önnön maga igyekezett a forgatagban elvegyülni, esetleg valakivel párbeszédbe elegyedni. Nem elhanyagolható szempont, ő már nem csak magát, nem csak az IVSZ-t, hanem a Hydra-t is képviselte, azt az elit csoportot, ami nem is oly rég alakult meg és aminek létezését még a legmagasabb körökben mozgó személyek sem sejthették. Leszámítva azt a vele együtt 13 embert.
Tekintetét vércseként hordozta végig a terem azon szűk szegletében, amit befogadni képes volt. Sok mesés helyre jutott el földi pályafutása alatt, a császári palota azonban még az olyan hatalmasságoknak is tabu volt az elmúlt évtizedek alatt, mint amilyennek Loent magát is tartotta. Az épület méretei belülről még félelmetesebbek, mint kívülről. Egészen elképesztő, állapította meg az üzleti élet királya. Miután kellően kigyönyörködte magát, igyekezett valakit találni a tömegben, de nem volt egyszerű dolga. Pedig nem árt minél előbb bedobni magát, az este rövid, márpedig a legnagyobb ügyletek és üzletek ilyenkor köttetnek, a nagy szövetségek itt alapozódnak meg...
|
|
Ai Srina
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 60
Phigoh szenátora, Carevna, génsebész orvos
Posts: 22
|
Post by Ai Srina on Aug 31, 2013 16:54:08 GMT 1
Ai egy hosszú, elegáns, fehér ruhában tette tiszteletét az ünnepségen. Mielőtt a főcsarnokba, a bál főtermébe lépett volna, elsimította arca elől tökéletes haját, segédje, aki felettébb kényelmetlenül érezte magát az öltönyben az utolsó jó tanácsokat is megadta az estére vonatkozóan, majd megigazította a kis ewook nyakkendőjét. A teremben döbbenetesen nagy volt a tömeg, itt aztán egy gombos tűt se nagyon ejthetett volna le az ember, legfőképpen nem találta volna meg tudatosan senki sem egy-egy ismerősét. Ai az első adandó alkalommal leemelt egy gyönyörű ólomkristály poharat az egyik pincér tálcájáról, remélvén, hogy pezsgő van benne. Nem csalódott. Most jöhetett az est második fázisa, amikor is el kell vegyülni a tömegben, illetve beszélgető partnereket kell keresni. Egyszerű feladatnak tűnt, ráadásul a fiatal nő nem számított gyakorlatlannak ez ügyben, most még is némileg elveszve érezte magát. Ekkora tömegben megtalálni a megfelelő személyt, több mint kihívás. Folyó mellett szomjan veszni, gondolta Ai. Szőrös kis bajtársát útjára engedte, hadd élvezze ő is ezt a különleges estét. Az apró medvebocs felettéb groteszk látványt nyújtva vetette bele magát a tömegbe, hogy az első süteményes asztalnál megfeledkezve mindenről, elmerüljön a cukros élvezetekben.
Az egyik közelében lévő bárpulthoz indult, kecses léptekkel, miközben egy két üdvözlést gyűjtött be. Ott helyet foglalt, a felszolgáló készségesen kínálgatta finomabbnál finomabbnak tűnő koktéljait, amit Ai örömmel fogadott el, miután pezsgős pohárját hamar kiürítette. "Csak óvatosan, nem lerészegedni jöttem", emlékesztette magát. Keresztbe tett lábakkal ült, egyik kezével a koktélt kevergetve, másikkal nőiesen támaszkodott a pulton. Csendben várta első áldozatát...
|
|
|
Post by Nikolas Alden on Aug 31, 2013 17:14:18 GMT 1
Nikolas Alden a frakció vezetőknek kijáró figyelmet kapta meg, amikor vadonatúj luxus sport suhanójából kiszállt a néhai császári palota előtt. Ismerősként tért ide vissza, hiszen valószínűleg többet járt az épületben egymaga, mint a jelenlegi vendégsereg összesen. Azt nem mondhatta, hogy ismeri a palotát, mint a tenyerét, hogy is mondhatná ezt egy olyan helyről el, ahol egy csillagromboló is elférne, de azért nem aggódott amiatt, hogy rossz irányba fordulna, esetleg a bál ideje alatt a folyosókon lézengene. Éjfekete öltönyében, zsebre dugott kezével hanyag eleganciát sugallt, miközben egyik lépcsőfokot a másik után hagyta. Menet közben még Recent Loent-el is találkozott, rövid kézfogásuk, majd búcszúzásuk azonban előre vetítete, itt ma nem egymás társaságát fogják feltétlenül keresni. Nikolas sokat gondolkodott kettejük kapcsolatán. Az IVSZ és a EGF sok dologban járt közös úton, még is mindenkinek meg volt a maga érdeke, miközben kéz kezet mosott. A média híresztelése, mely szerint Loent egy valóságos VIP bulit tartott a saját villájában, gondolkodóba ejtette az értelmesebb, rutinosabb réteget. Ha Loent akar valamit, azt eléri. Ha Loent a saját otthonában fogad valakit, attól akar valamit. Ha a vendégek között olyan illusztris személyek vannak, mint akikről cikkeznek, az nem lehet véletlen és nem lehet megnyugtató egyeseknek. Mert az biztos, hogy az IVSZ vezetője nem (csak) új üzleti kapcsolatokat kívánt kiépíteni...
Alden is, mint sokan mások készenléti állapotba kapcsolták magukat, a csendes szemlélődő pozícióját felvéve. Mint magas rangú politikus, nem kívánta társaságát mindenkivel megosztani, még inkább ódzkodott attól, hogy bárhova is odakuncsorogjon és személyét másra erőltesse. Aki beszélni akar vele, az meg fogja keresni. Akit ő akar elcsípni, azt pedig szintén meg fogja találni. Előbb vagy utóbb...
|
|
Hanel Niciza
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 69
Clexe szenátora, az Eleganza Niciza divatbirodalom örököse
Posts: 62
|
Post by Hanel Niciza on Aug 31, 2013 17:49:12 GMT 1
Hanel komotós léptekkel jutott egyre közelebb és közelebb a kijelölt cél felé, ami jelen esetben a bálterem volt. Felettébb jóképű segéde mindvégig a sarkában loholt, miközben gazdája utasításaival bombázta az esti teendőket illetően. A szabályok, amiket be kellett tartania: nem elkottyintani semmit, mindent kiszedni a mindenkori beszélgetőpartnerből, diszkrét fülelés és hallgatózás, kapcsolatok kialakítása. A terembe belépve Niciza és humán segédje már mindketten egyedül vetették bele magukat a tengerként hullámzó tömegbe. Mint az összes vendéget, őt is a pincér pezsgővel kínálta, a twi'lek nő viszont valami ütősebb ital után szalajtotta a fiatal felszolgálót. Miután végre megkapta whiskys poharát, egy asztalra támaszkodva szemlélte az emberek sokaságát. Maga elé révedve azon gondolkozott, kikkel kéne ezen az estén szorosabb viszonyt kialakítani. Gondolkodás közben ujjaival szórakozottan játszott a krayt sárkánygyík gyöngyökből készült nyakláncával vagy simítgatta lefele nem túl hosszú ruháját. Mikor felpillantott, elégedetten konstatálta, hogy segédje utasításának megfelelően jár éppen el, így legalább ezen nem kell idegesíteni magát. Hirtelen mintha valami megcsikizte volna hosszú, kékszínű combjait, s ijedtében összerezzent. Mikor lenézett, egy két lábon járó plüss medve gomb szemei néztek vissza rá, s elnézését kérte, amiért megijesztette. Úgy érezte még eléggé józan ahhoz, hogy tudja, mi a valóság és mi a képzelet, és ez eléggé valódinak tűnt, bár erősen győzködnie kellett magát. Vagy tán az italába kevertek valamit, az estélyt felrázván? Egyszer csak meglátta, hogy egy sötét hajú, szigorú tekintetű, ámde sármos férfi egyedül álldogál a tömegben. Kért még egy whiskyt a pincértől, majd miután mindkét kezét egy-egy teli pohár díszítette, megindult az imént látott férfi felé. Az előbb még szemben álló férfi, most háttal állt a twi'lek szenátornőnek. Csápjával finoman megérintette Nikolas Alden bal vállát, felhívva ezzel annak figyelmét. Megtörtént, amire Hanel várt, a férfi lassan hátrafordult.
- Üdvözlöm, ha nem csal az arcmemóriám, már pedig ezt kétlem, Nikolas Aldenhez van szerencsém. Hadd mutatkozzam be, Hanel Niciza, Clexe szenátora. És hadd mutassam be kis barátomat is, Jacket- azzal átnyújtotta egyik kezében szorongatott italt. Mostmár tetőtől talpig végigmérhette a férfit, s ezt gyors, diszkrét szemmozdulatokkal meg is tette. - Szép öltöny szenátor úr, de látszik rajta, hogy nem Clexen készült- mondta huncut mosollyal az arcán Hanel. - Na ne nézzen úgy rám, mint egy anyagyilkosra, csupán vicceltem. Egészségére!- koccintott Hanel, majd belekortyolt italába, mialatt a férfiről le sem vette pillantását.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Sept 1, 2013 15:48:16 GMT 1
A sacoroni kormányzó a maga méltóságteljes, szálfaegyenes testtartásában érkezett a helyszínre delegációjának két tagjával. Nem öltött magára hivalkodó öltözetet, hazájának elõkelõ, mégis katonás szabású, bársony lepellel borított viseletében pompázott. Fényesre pucolt fekete csizmája halkan koppant a padlóburkolaton. Rainald sohasem viselte szívén a hasonló találkozók sorsát, megengedhette magának azt, hogy ne is tulajdonítson nekik nagyobb jelentõséget. Továbbra sem kötelezte el magát az Új Köztársaság mellett, noha számos alkalommal felszólalt már a galaktikus politikai hadszíntéren. Számos szegmensében ellenezte a központi hatalom demokratikus államberendezkedését, de ezen aggályait nem mindig tette szóvá a nagy nyilvánosság elõtt. Ugyanakkor felbolydította az állóvizet, mikor bejelentették az Egységes Galaxisért Frakció és a Sacoron közötti politikai megállapodást, melynek keretein belül a Sacoron számos nézetében osztozik a Nikolas Alden vezette frakció álláspontjaival. Rainald, mint minden más politikus kivétel nélkül a teremben, a saját maga játszmáját játszotta, és igyekezett úgy alakítani a lehetõségeket, hogy azok konkrétan neki kedvezzenek. Mindennek ellenére úgy gondolta, hogy hasznos lehet az Aldennel együtt aláírt szerzõdés, és egyelõre az abban foglaltak Sacoron érdekeit szolgálják. A kormányzó és Alden felfogása még nem ütközött egymásba, de a kormányzó valahol biztos volt benne, hogy idõvel elõ fog fordulni, hogy nem mindenben értenek egyet. De ez egyelõre még a jövõ zenéje volt.
Az egykori birodalmi tiszt mellett lépdelõ szenátorsegédje ezelõtt még sohasem járt a hajdan dicsõ, és félelmet magából árasztó Császári Palotában, amelyet ma már természetesen a köztársasági zászlók díszítettek szerte az épület folyosóin. Rainald nem egyszer elkapta a fiatal nõ álmélkodását, és egyszer csak megtörte a hármas között honoló csöndet. Anyanyelvén szólt, mivel szerette volna elkerülni a kíváncsi fülek hallgatózását. Sõt, azt is nagyon jól tudta, hogy régen itt még a falnak is füle volt, és ez az Új Köztársaságban sincs másképp. De valahol ez így is van rendjén. A sacoroniak nyelvét kevesen beszélték, azok is jellemzõen a Vogaari-szektorra és környékére korlátozódtak. - (Hosszú évekkel ezelõtt ez a hely maga volt a Birodalom. Tökéletesen szimbolizálta azt a felfogást, amelyet az Új Rend eszménye képviselt.) - mondta a múltba révedve a kormányzó. Segédje kíváncsian hallgatta szavait. - (A palota annak idején önmagában is egy kesze-kusza folyosólabirintusnak számított, ami a Császár biztonságát volt hivatott szolgálni. Minden egyes sarkon karmazsinvörös páncélos testõrök strázsáltak, akiket a galaxis legjobb harcosaiként tartottak számon. Ezek a titokzatos, arctalan alakok védelmezték a Birodalom biztonságát, hiszen a Birodalom egyet jelentett a Császárral.) - Megállapodott kettedmagával a tömegtõl egy picivel lemaradva. - (Sokat járt itt, kormányzó úr?) - kérdezte felbuzdulva a hallottakon Aora, de Rainald megcsóválta a fejét. - (A Palotába nem volt szokás csak úgy bejárkálni. Mindenkinek meg volt a maga ellátóhelye, ahová visszatérhetett: a katonák a fõparancsnokságra, a diplomaták a Diplomata Testület épületébe, az inkvizítorok az inkvizíciókra és még sorolhatnám.) - magyarázta, miközben egy arra járó pincért utasított vissza udvariasan a közös nyelven szólva. - (Ugyanakkor volt szerencsém meghívást kapni számos olyan palotabeli rendezvényre, amelyre csak egy nagyon szûk réteg volt hivatalos. Aldent is innen ismerem.)
Miközben a páros beszélgetett, Stamont Treeno unott arccal járatta végig tekintetét az összegyûlteken. Valahogy sohasem voltak kedvére valóak az efféle alkalmak, mindig idegennek érezte magát e között a sok politikus, üzletember és még ki tudja milyen pozícióban lévõ illetõk között. Mindenesetre a kormányzó jobbkezeként és személyes testõreként természetesen õ is hivatalos volt az eseményre. Rainald egy halvány - vagy inkább fagyos - félmosolyt eresztett el, aztán megköszörülte torkát. - Aora kedves, itt az ideje hogy megízlelje a politika világát a színfalak mögött is - váltott át a közösre, hiszen a bizalmasabb témák lekerültek a napirendrõl. - Ne okozzon csalódást - tette még hozzá, amelyet a fiatal nõ egy biccentéssel konstatált, és elindult, hogy felfedezzen magának néhány értékes kapcsolatot. Rainald kifejezetten kíváncsi volt, mire jut majd a sacoroni leányzó, aki bár már számos alkalommal jelent meg a kormányzó oldalán, most kapott lehetõséget elsõ ízben arra, hogy szabadon használja fel a benne rejlõ képességeket. A férfi egy ideig még elnézte a távolodó nõ alakját, majd levette róla tekintetét. Úgy döntött, a rendezvény végéig nem is fogja zavarni, majd utána kér részletes tájékoztatást az este történéseirõl. Persze Aora is tudta, hogy nagy volumenû paktumokat nem ígérhet a kormányzó nevében, de egészen biztos értékes lehetõségeket rejtett magában rajta keresztül közelebb kerülni Sacoron elsõ emberéhez.
|
|
Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Post by Jansen Aalsten on Sept 1, 2013 23:09:25 GMT 1
A Galaktikus Szenátus egyik új üdvöskéje sokat áldozva a külsőségek oltárán, a huttok minden kincséért se mondott volna le a lehetőségről, hogy a maga saját, újtípusú, méregdrága suhanóján érkezzen meg a sokak által csak "nagy eseménynek" nevezett fogadásra. Tisztára mint egy filmfesztiválon, állapította meg magában a fiatal férfi, miközben vakuk tucatjai villantak a képébe, melynek következtében hosszú másodpercekig csak csillagokat látott. Egy ilyen rendezvényen teljesen érthető a média túlzott érdeklődése, aki pedig kellően ki tudja használna az ilyen alkalmakat, hogy jó képet alakítson ki magáról, az később bátran fürödhet a dicsőségben és a kamerák kereszttüzében. Ezt szem előtt tartva Jansen is próbált bájmosolyt erőltetni arcára, egyik kezével körbeintegetve, majd kisegítette szemrevaló titkárnőjét a járműből, aki ezen az estén öltözékét elnézve, bátran lett volna nevezhető a szenátor esti partnerének is, mint sem beosztottjának. A karmazsinvörös sportjárműből azonban egy harmadik személy is elő tűnt kisvártatva. Keon Warris már feltűnt a szenátusban a lekua-i küldöttségben, a férfi tényleges szerepét és feladatait azonban csak és kizárólag Jansen ismerte, lévén az ő céljait szolgálta a férfi foglalkoztatása. A hármas csapat így indult meg azon a jó 150-200 méteren, amely a császári palota bejáratáig tartott. Jansen némi izgatottságott érzett torkában, mellkasában és végtagjaiban, lévén ritkaság, ha az ember egy ehhez hasonló épületbe juthat, az esemény grandiózus mivolta pedig csak tovább növelte várakozásait. A hatalmas kapukhoz érve megtörtént a szokásosnak mondható biztonsági ellenőrzés, ami pár perc alatt le is zajlott, így végre elérkezett a nagy pillanat, amikor is a Lekua IV szenátora belépett a palotába. Menet közben egy utolsót igazított egyébként tökéletesen álló nyakkendőjén, rántott egyet vadonatúj, méregdrága öltönény, majd az összhatással teljesen kibékülve szemre vételezte, a báltermet. Valóban rengeteg ember volt jelen, több száz vagy akár ezren is lehettek. Aki itt nem tud karrierjében előrelépni, az jobb ha másnap magának köt útilaput a talpára. Jansen lehetőségek tárházát érezte a levegőben, így nem is kívánt tovább parkolópályán mozogni, hamar a tettek mezejére kívánt lépni.
- Keon, maga kérem kísérjen el, a szakértelme aranyat érhet. Maga Jennifer, élvezze ezt az estét, vegye ezt afféle jutalomjátéknak a nap nap után végzett odaadó munkájáért. Azért ne felejtse el, hogy kivel is dolgozik együtt, illetve, hogy mi is az elsődleges célunk egy ehhez hasonló rendezvényen. Számítok magára, biztos vagy benne, hogy nem okoz Önnek problémát ezt azt kiszedni egy-két spicces állapotban lévő vén kecskéből és kéjencből. Az este végén remélem fel tudja tenni az I-re a pontot.
A csapat két felé vált, a nő máris elvegyült élvezvén, hogy nagy hatalmú, vagyonos férfiak vágyakozó tekintete fürkészi őt minden pillanatban. Mindezt akkor is kitalálta volna Jansen, ha Warris nem osztja meg vele szakmai észrevételeit. Ahogy a két férfi egymás mellett lépkedett, furcsa párosnak tűntek, a két világ, ahonnan jöttek, tökéletesen megmutatkozott, mégha Warris egyáltalán nem volt alulöltözött. Egy arisztokrata, fiatal, gazdag és befolyásos szenátor kisugárzásával azonban nem versenyezhetett, a néhai ügynök. Jansen szemei vadul jártak jobbra balra a teremben, ismerős arcok után kutatva. Ki legyen az első, akivel lehet is valami érdemlegeset kezdeni. Ki az aki megfelelő partnernek bizonyulna, afféle nyitányként az este alatt. Ahogy a tömegben utat törtek maguknak, Jansen egy igazán csinos hölgyet pillantott meg, aki nem is volt teljesen közömbös számára. Ai Srina szenátornőt már a legutóbbi ülésszakon kiszemelte a férfi és felírta azon személyek listájára, akikkel érdemes lehet megismerkedni. A nő aktáján számos pozitívum szerepelt, ezek között csak mellékes szerepet töltött be, hogy Jansen korosztályát erősítette, és a külseje sem volt éppen figyelmen kívül hagyható.
- Szép jó estét Ms Srina, engedje meg, hogy bemutatkozzam, még nem volt alkalmunk személyesen is szót váltani. Jansen Aalsten, a Lekua IV szenátora, a pénzügyi bizottság tagja, akárcsak kegyed. Megtisztelne, ha az este folyamán egy finom, jéghideg pohár pezsgő mellet elbeszélgethetnénk, Ön igazán üde színfoltja a Szenátusnak, és bevallom komolyan felkeltette az érdeklődésem. Hiszem, hogy esetleg a jövőben egészen hatékonyan működhetnénk együtt. Most viszont ha megbocsájt, el kell intéznem még egy két halaszthatatlan ügyet.
Ahogy Jansen tovább haladt, igyekezett azon emberekre bukkanni, akikkel előzetesen mindenképpen beszélni akart az este folyamán. Nem volt sok ilyen személy, talán négy vagy öt, de nem vesztegethette az idejét. Ekkor látta meg Rainlad Kramert, a férfit, aki igen hamar berobbant a politika színpadára és aki nem mellékesen ott szerepelt Jansen magánlistáján. Egy ilyen lehetőséget vétek lett volna kihagyni, hiszen a szenátor szemmel láthatóan egyedül volt, későb pedig rizikós, hogy egyáltalán megtalálja-e ekkora forgatagban, ami csak tovább fog növekedni. Warris vállait megkocogtatva jelezte, hogy kövesse, elérkezhet akár az ő ideje is. Amikor Kramer elé érkeztek, enyhe meghajtva a néhai birodalmi tiszt előtt a fejét kezdett beszélni, majd rövidke bemutatkozása mellé kinyújtott jobb keze is párosult.
- Üdvözlöm Mr Kramer, Jansen Aalsten. Remélem nem zavarom. Bevallom reméltem, hogy összesodor Önnel ezen a különleges estén a sors, erre tessék, most itt van. Szomorúan tapasztaltam, hogy nem jutott idő a mi kis megbeszélésünkre, dehát ilyen a politika. A munka mindenek előtt, nem igaz? Kész bolondok háza, ami néha itt van, így talán elnézőek lehetünk magunkkal szemben. Remélem nem veszi tolakodásnak, hogy mind ezzel most jövök elő...- Jansen kivárt, nem szerette volna az első percben lerohanni a férfit, akiben bizonyára egy kis gomb most jónéhány fokkal feljebb állította a kíváncsiság faktort...
|
|
|
Post by Nikolas Alden on Sept 2, 2013 11:16:30 GMT 1
Ahogy Nikolas éberen kémlelte a magát önfeledten jól érző, végre némileg felszabaduló és talán őszintén viselkedő politikai tömeget, meg kellett állapítania magában, hogy remek az esti felhozatal minden szempontból. És a szervezőket sem érheti egy rossz szó sem, pedig az elkényeztetett nemes uraknak sokszor nehéz a kedvére tenni. Mikor már éppen rászánta volna saját magát, hogy esetleg tegyen egy kis portyát, egy igen csak szembetűnő jelenség keltette fel figyelmét. Egy kékes bőrű, elegáns megjelenéső twi'lek nő, akit Nikolas jól ismert a bulvárból, illetve nem utolsó sorban a szenátusból. A felé közelítő nő nem lehet más, mint Clexe kirendelt képviselője. Bizony hallott ezt-azt a divatbirodalom örököséről, inkább rosszat, mint jót, ettől függetlenül nem tántorította volna el Nikolast egy kis csevejtől, még ha a rosszindulatú pletykákat ezúttal maga is inkább vélte volna igaznak és megalapozottnak. Miközben agyában ezt a kis magánbeszélgetést lezavarta, minden kétséget kizáróan a szenátornő hozzá igyekezett, méghozzá két poharat tartva a kezében. Alden úgy tett, mint aki mit sem sejt, így hátat fordított, hogy a terem másik pontját is feltérképezze. Túlzott szemlélődés lehetősége azonban nem adatott meg neki, hiszen néhány rövid másodperc után valami megkocogtatta bal vállát. Lassan, szinte meglepődve fordult vissza eredeti helyzetébe, hogy egyenesen a két elbűvölő szempárba pillantson. A nő megnyerő külseje azonban némileg ellenszenves belsőt takar, amit most Nikolas maga is megtapasztalhatott, amikor Ms Niciza arrogáns, fennhéjázó stílusát ráeresztette.
- Üdvözlöm szenátornő! Látom az ital még egy ilyen estén is hűséges kísérője, aztán csak óvatosan- azzal átvette a felé nyújtott poharat, miközben elengedte füle mellett az azt követő cinikus megjegyzést. - Egészségére! Ms Niciza, minek köszönhetem rendkívül izgalmas társaságát egy ilyen pompás estén? Nem tartom valószínűnek, hogy a legvidámabb és jobb parti lennék a sok száz ember közül- ahogy mindezt kimondta, tekintetét mélyen belefúrta a vele szemben álló nőstényébe, alaposan kifürkészve azt. Az elmúlt hetek legérdekesebb beszélgetésébe csöppent Nikolas, állapította meg hamar, ahogy végigmérte partnerét.
|
|
Hanel Niciza
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 69
Clexe szenátora, az Eleganza Niciza divatbirodalom örököse
Posts: 62
|
Post by Hanel Niciza on Sept 2, 2013 11:40:23 GMT 1
Minél közelebb és közelebb került a férfihoz, annál jobban tudta, hogy érdemes volt kiszemelnie őt a tömegből. Habár még nem tudta, hogy mivel indokolja érdeklődését, hamar ki kellett valamit találnia, mivel nem nézhették egymást egész éjjel a coruscanti szenátorral. A korty whisky némi erőt öntött másodpercekre bizonytalan lelkébe, előtte érzett enyhe idegessége pedig köddé vált, helyét ismét a felszabadult, szertelen gondolatok és érzések vették át. Így szerette magát. Töprengve meredt maga elé, mint aki valóban komolyan gondolkozik a férfi kérdésén, valójában inkább tartozott ez is a Hanel-féle színjátékhoz. Teátrálisan széttárta kezeit, gondosan ügyelve rá, hogy a drága, jó minőségű corellia-i ital egy cseppje se vesszen kárva.
Nem tudom megválaszolni a kérdését szenátor úr, de valahol el kell kezdeni ezt az estét, maga pedig olyan fancsali képpel támasztotta az asztalt, hogy messziről kirítt a tömegből. Én pedig megláttam magát, szimpatikusnak tűnt ez a diszkrét visszafogottsága. Egy frakcióvezetőtől mégis csak többet várna az ember… Nem mellékesen egy fiatal nő kíváncsiságát igen csak felkorbácsolja ha szemben áll vele egy magányos, jóképű férfi, akiről a nevén kívül semmit sem tud. Ha unja a sok kétszínű politikussal folytatott bájcsevejt, örömmel ismerném meg Önt, mint az embert, nem pedig mint politikust.
Hanel továbbra is bájos, kislányos mosollyal, őszinte (vagy legalábbis annak tűnő) lelkesedéssel viszonyult az EGF vezetőjéhez. Közben alig észrevehetően közelebb tipegett a férfihez, belépve ezzel annak közvetlen környezetébe, minden közelükben lévőnek tudomására hozva, hogy stoppolta a frakció vezetőt a következő percekre. A férfi reakcióját folyamatosan kémlelte, véletlen sem szándékozott tolakodónak vagy rámenősnek hatni. Bizonyára elég sok negatív pletyka látott már az évek alatt róla napvilágot, itt az ideje, hogy elkezdjen személyes marketing tevékenységet folytatni és felépíteni magát a legfontosabb láncszemek szemében. Nem mellékesen szerette volna a férfiban kialakult esetleges gátakat alapokig rombolni és eloszlatni minden nemű kételyt, ami Hanel hírneve kapcsán benne lehetett.
|
|
Johun Vanthree
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 78
Emerido szenátusi képviselője, elismert író és költő. Az A.K. elnökségének tagja.
Posts: 42
|
Post by Johun Vanthree on Sept 2, 2013 12:23:43 GMT 1
Az Emerido képviselõje szokásával ellentétben ezúttal nem egyedül érkezett a nívós eseményre. A luxus kategóriába tartozó siklólimuzint a konzorciumi gépparkból kölcsönözték, valamint az elnökség ahhoz is ragaszkodott, hogy a szenátor hasznos segítõket kapjon maga mellé. Mivel az elnök így próbálta meg többek között jó hírét kelteni vállalatának, az író és politikus cseppet sem vette jó néven azt, hogy az Emerido képviseletén ezúttal meg kell osztoznia. Bár a kísérõkre különbözõ jogok és korlátok vonatkoztak, többek között az is, hogy hivatalos ügyben csak és kizárólag Johun járhat el, ettõl függetlenül a szenátor cseppet sem örült annak a ténynek, hogy néhány otthoni beleköphet a levesébe. Összesen két fõt bocsájtottak a rendelkezésére segéd címszó alatt, amelynek az egyik eredménye az lett, hogy Johun megsürgette bizalmasának magánakcióját, melyrõl még a Szenátusban egyeztettek, és amely egy személyes, rátermett, szakmailag alkalmas és ravaszságban bõvelkedõ segítõt keresett a szenátor oldalára. Miközben a jármûben ült, Johun végigmérte az egyébként már ismerõs arcokat: kivétel nélkül mindkettõ Cadriaan elnök hûséges talpnyalója és követõje volt. Egy ember nõ, és egy ember férfi: hûen ábrázolták a birodalmi idõkbõl megmaradt humán-centrikus világképet. Ugyanakkor reménykeltõ volt a gondolat, amelyet egyébként Johun tisztázott is partnereivel, hogy különösebben nem mutatkoznak együtt, a bolygót érintõ kérdésekben pedig Johun szava a döntõ, a konzorciumi ügyekbe viszont a kettõs is szabad beleszólást kap.
Az egykor Palpatine Császár személyes otthonaként is szolgáló palota épületének megközelítése nem volt egyszerû, ugyanis Johun írói munkásságából fakadó népes rajongótáborának több tucatnyi képviselõje is kiszimatolta kedvencük várható érkezésének pontos dátumát. A sofõr azonban tökéletesen ura volt a helyzetnek, és jól láthatólag ismerte is a terepet, mivel egy olyan parkolóba tette le a siklót, amely adottságaiból ítélve is nehezen lett volna megközelíthetõ a kordonrengeteg miatt a civilek számára. Mikor mindannyian kikászálódtak, Johun legmegnyerõbb mosolyát elõvéve azért közelebb sétált rajongóihoz, és integetett nekik párat, majd megigazította amúgy tökéletesen vasalt zakóját, pár pillanat erejéig a fotósokkal is foglalkozott, eztán a bejárati ajtó felé vette az irányt. Mivel a biztonsági protokolloknak teljes mértékben megfeleltek, a trió tagjai libasorban léptek be a monumentális császári palota épületébe. Johun-t alig pár perccel késõbb máris elkapta egy újságíró, de a politikus idõ hiányára hivatkozva diszkréten visszautasította a kérést, noha garantálta a hoppon maradt riporternek, hogy késõbb keresse fel õt a szenátusi irodájában, és majd ott készséggel áll rendelkezésére egy interjúhoz.
Belépve a széles bálterembe engedte, hogy kollégái eltávolodjanak tõle és elvesszenek az egyre sokasodó tömeg hullámzó tengerében, majd néhány mosoly és kézfogás keretein belül az egyik felállított, mindenféle finomsággal teletömött asztalhoz sétált, hogy néhány falattal némi plusz energiát juttasson a szervezetébe. A süteményeket kifejezetten ízletesnek találta, és körbejáratva tekintetét a többi asztalon, illetve bárpulton sem kellett csalódnia. A kiszolgálás és a minõség egyelõre elsõ osztályúnak bizonyult, de ez egy ilyen rangos eseményen egy ilyen kivételes vendégsereggel nem is lehetett volna másképp. Konkrét kiszemeltjei nem voltak az estére, ugyanakkor szívesen találkozott volna néhány kollégájával, akikkel bár már elterveztek egy közös megbeszélést, ezek sajnos különbözõ problémák és akadályok miatt végül mégsem valósulhattak meg. Egy pohár hideg pezsgõt udvariasan elfogadva az egyik pincértõl, aki megjegyezte, mennyire tiszteli a munkásságát a közeli bárpult felé sétált. Úgy gondolta, onnan viszonylag nagyobb rálátása lehet az összegyûltek javára. Döntése kétséget kizáróan a lehetõ legjobbnak bizonyult, ugyanis a pultnál egy gyönyörû, és ami a legfontosabb, magányos hölgyeményt pillantott meg. Ami pedig még ennél is fontosabb, ez a gyönyörû, fehér ruhájában pompázó hölgyemény nem más volt, mint Ai Srina, akit korábban hasonló módon felkeresett egy esetleges egyeztetés szempontjából.
Nem is habozott sokat, barátságos mosollyal az arcán közeledett a nõ felé, majd mikor odaért, kellemes, megnyugtató hangján szólalt meg. - Srina kisasszony, nagyszerû látni, hogy az Ön szépsége is beragyogja ezt a pompás estét - köszöntötte a szenátornõt, majd - amennyiben a nõ engedte - lovagiasan kezet csókolt neki. - Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Johun Vanthree, az Emerido képviselõje és a Belügyi Bizottság tagja. Ha emlékezetem nem csal, egy korábbi alkalommal már próbáltunk megejteni egy találkozót. Megtisztelne, ha szakítana rám pár percet drága idejébõl - mondta nyájasan, de méltóságát megõrizve a szenátor. Egyelõre nem tervezte úgy, hogy rögtön a kõkemény politika kapná a fõszerepet társalgásukban, hiszen õ is élvezni akarta ezt az estét mindamellett, hogy a céljairól és az érdekeirõl sem feledkezhetett meg.
|
|
Ai Srina
2. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 60
Phigoh szenátora, Carevna, génsebész orvos
Posts: 22
|
Post by Ai Srina on Sept 7, 2013 19:20:06 GMT 1
Ai komótosan, gondolataiba merülve iszogatta édeskés, szivárvány színeiben pompázó koktélját. Hiába erőltette meg magát és szemeit, egyelőre nem találta meg a számára legszimpatikusabb és megfelelőbb beszélgetőpartnert. Ennek elsődleges oka volt, hogy szűk környezetében elég sokan már beszélgetésbe bonyolódtak más rangos személyiségekkel, Ai pedig véletlen sem kívánt volna zavarni vagy kotnyeleskedni. Jobb elfoglaltságot nem találva igyekezte azt felmérni, ki kivel folytat társalgást, hátha mindebből valami érdekességet vonhat le a jövőre. Ezen békés gondolatmenetéből rángatta ki Jansen Aalsten hirtelen felbukkanása, amely villámcsapásként érte a fiatal nőt. Meglepődött a férfi közeledésén, remélte, hogy estéje mégsem lép az ellaposodás útjára, amikor a lekua-i képviselő búcsúzott is, egy jövőbeni beszélgetés reményében. Bár Ai-nek jól eset, hogy valakinek feltűnt szerény jelenléte, azokban a másodpercekben mégis némileg elszomorodott, hogy ismét magára maradt és csak egzotikus koktéljának társaságát „élvezheti”.
Bánata azonban nem tartott tovább egy-két percnél, hiszen egy középkorú férfi lépett felé, felismervén a magányos nő helyzetét. Az előtte álló alak hamar bemutatkozott, de Ai enélkül is jól tudta kivel áll, pontosabban ül szemben. Udvarias viselkedésével hamar elnyerte Ai szimpátiáját, egy írótól nem is számított volna másra. Örömmel vette a férfi közeledését és hellyel kínálta maga mellett. Üdvözlöm Szenátor úr, számomra a megtiszteltetés, hogy találkozhatok egy ilyen sikeres, elismert és tehetséges íróval, aki a politika útvesztőiben sem esik kétségbe- mondta Ai széles, de annál bájosabb mosollyal, hangjában teljes őszinteséggel.Az édesapám nagy rajongója a könyveinek, így számtalanszor találkozhattam már az Ön arcképével egyik másik bestsellerének keménykötésű borítóján. Egyszer jómagam is kezembe vettem az egyik könyvét, és minden szerénység nélkül, rendkívül büszke lehet rá, tényleg remek iromány. Nagyon örülök a mostani találkozásunknak, mert még a legutóbbi ülésszak előtt igyekeztem Önt felkeresni a lakosztályán, de sajnos a recepción mondták, hogy nem hogy az épületben, még Coruscanton sem tartózkodott. Hogy érzi magát, mit gondol az estéről? Esetleg nem rég érkezett? Véleményem szerint a rendezők igencsak kitettek magukért, elsőosztályú amit ma láthatunk, szavunk sem lehet. Gondolom nem csak a saját nevemben beszélhetek, de rám fért már egy kis kikapcsolódás, habár tudom, hogy ezek a bálok nem a mulatozásról szólnak elsősorban, mi több, néha komolyabb események szem és fültanúja lehet az ember, mint a Szenátusban. A sajtó éhes keselyűként köröz minden ismertebb arc körül, várva a szenzációt, de ezt nyilván nem kell Önnek bemutatnom. Ha nem vagyok indiszkrét, van valami elképzelése az estére? A magához hasonló racionális emberek nyilván nem csak az árral szeretnének sodródni és kívülről szemlélni az eseményeket…
Ai fejében ezer meg ezer kérdés fogalmazódott még meg, de nem kívánta Johunn-ba folytani a szót, illetve mindet egyszerre rázúdítani. Kíváncsian várta a férfi válaszait, illetve még nagyobb érdeklődéssel várta, hogy esetleg az emerido-i szenátornak van-e esetleg valami konkrétabb célja is Ai-el, vagy csak kellemes társaságot keresett az este legelején.
|
|
|
Post by Nikolas Alden on Sept 7, 2013 21:38:33 GMT 1
Nikolas szúrós tekintettel hallgatta a twi'lek nőt, de ez a fajta arcmimika tőle egyáltalán nem állt távol. Ritkaság számba ment, ha őt mosolyogni látták, egyáltalán nem volt az a fajta, aki vigyorog és hahotázik naphosszat. Ahhoz túl sok mindent látott és tapasztat az életben. És bár beszélgetőpartnere látszólag majd kicsattan az életkedvtől, mindez a legkevésbé sem ragadt át rá, mind emellett Nikolas véletlen sem szerette volna, ha kibillentik helyzetéből. "Vagyok, aki vagyok", mondogatta a férfi gyakran és ezen semmi és senki kedvéért sem kívánt változtatni. Bár Niciza rángatta az oroszlán bajszait, Nikolas igyekezett nem felülni a gyerekes ugratásonak. Végül is kivel is állt szemben? Clexe kirendelt szenátora, újonc, pályakezdő, aki inkább a kifutókon, testi adottságaival szerzett magának hírnevet és támogatókat, mint lehengerlő retorikai stílusával vagy cáfolhatatlan érveivel. Bár a fiatal üstökös eleddig nem okozott csalódást a szenátusban, mi több, egyre többen suttognak a kékbőrű szépségről, Nikolas figyelmét még sem keltette eddig fel olyan értelemben, hogy esetleg a férfi szorosabb ismertséget alakítson ki vele. A nőstény gazdag, fiatal, megnyerő és eladható, nem csoda, hogy népszerű, de apró kisiklásai és bulvár botrányai könnyen bajba sodorhatják még a szenátornőt, hűséges bajtársaival és szövetségeseivel együtt. A nő egy időzített bomba, de talán használható. Csak a megfelelő lehetőségeket kell megteremteni számára.
- Nos, Ms Niciza, igazán kedves, hogy gondolt rám és mint a magányos, unatkozó politikusok megmentője, a segítségemre sietett, mielőtt kardomba dőltem volna, tényleg, örök hálám ezért- Nikolas hangjában nem kevés cinizmus lapult, még ha egyáltalán nem is az volt a célja, hogy esetleg a nő tapintatlanságnak vegye megnyilvánulását. Nem mintha Alden egy percig is bánkódott volna, ha még is ez következik be. Az emberek jönnek mennek, két perc múlva már egy újabb hálás alak állna vele szemben, aki megtisztelőnek érzi, hogy az EGF vezetőjével szívhat egy levegőt. - Reméltem, hogy tarthatok egy kis szünetet ezen az estén, még ha egy két kötelezettségemet nem is vehetem figyelmen kívül, de azt hiszem szakíthatok némi kellemes csevejre időt. Ha Ön azt állítja keveset tud rólam, akkor én mit mondhatok? Ön a nehezen megítélhető és kategorizálható fajba tartozik Ms Niciza, lévén, hogy annyi és annyi pletyka(?) lát Önről a különböző hírportálokon napvilágot, ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni mi igaz, és mi rosszindulatú lejárató kampány. Én személy szerint pedig szeretem inkább magam kialakítani a saját véleményem az emberekről. Hogy tetszik a party? Ilyen nagyszabású rendezvényt bizonyára még az Ön bolygóján se sokszor láthat az ember. Sok száz politikus egy tető alatt és ezúttal kivételesen nem akarják az első mondat után elátkozni a másikat. Itt végre mindenki levezetheti kicsit a gőzt, rendezhet bizonyos nézeteltéréseket, illetve értékes kapcsolatokra tehet szert, akár egy ehhez hasonló beszélgetés keretében is.
Nikolas utolsó mondatát némi célzásnak szánta, ha esetleg a nőnek valami hasonló megfordult volna a fejében előzetesen. Egyelőre azonban nem kívánta rögtön politikai irányba terelni a beszélgetést, hagyta, hogy a clexe-i maga váltson témát, hadd higgye csak, hogy irányít mindent.
|
|
Hanel Niciza
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 69
Clexe szenátora, az Eleganza Niciza divatbirodalom örököse
Posts: 62
|
Post by Hanel Niciza on Sept 9, 2013 13:33:00 GMT 1
Hanel oly nyugalommal és jókedvvel hallgatta végig a frakcióvezető cinikus megjegyzéseit, mintha csak a ruháját dicsérte volna meg az előtte álló férfi. Gúnyos megjegyzései ellenére egyáltalán nem tudott rá haragudni, mivel beszélgetésük kezdete óta jómaga is mondott néhány dolgot, ami talán ezt váltotta ki beszélgetőpartneréből. Attól függetlenül, hogy Nikolas Alden nála jóval magasabb pozícióban álló, ismertebb személy volt nem érezte kellemetlenül magát sőt, úgy vélte, hogy a szenátor úr még nem is tudja milyen szerencsés, hogy vele társaloghat. Mindenki legalulról kezdi, aki pedig ismeri Hanelt tudja, hogy a twi’lek nő nem éri be holmi szenátori szereppel. Nicizának pályafutása óta rengeteg politikussal volt dolga, így az érzelemmentes arckifejezést öltő szenátorokkal való társalgás szinte mindennapos dolognak számított, sőt jómaga is sokszor magára szokta ölteni ezt az álarcot, viszont most mégis zavarta, hogy semmit se tud leolvasni az EGF vezetőjének arcáról.
Nos, leszámítva, hogy Clexe ekkora helyszínt nem tudna biztosítani, minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy nálunk szinte mindennaposak az ilyen színvonalú események- kezdett bele komótos lassúsággal monológjába Hanel . Így nem lennék meglepve, ha lenne néhány clexe-i állampolgár is a szervezők között. Mondata befejeztével eszébe jutottak Nikolas utolsó szavai, amit egy halvány mosollyal nyugtázott, majd folytatta tovább mondanivalóját miután ismét elmerült a férfi szemeiben. Abban igaza van szenátor úr, hogy elég sok kétes dolog van a számlámra írva és inkább hall több rosszat az ember rólam, mint jót, de hát ez a sajtó dolga. Lencsevégre kapnak valamit, amiről talán csak sejthetik az igazat, s ezért kreálnak valamit, amit el tudnak adni, amin tud csámcsogni a szegény munkásember amikor hazaér. Persze nem zörög a haraszt , ha nem a szél fújja, de minden embernek privilégiuma, hogy véleményt alkothasson magában. Most viszont csak az a lényeg, hogy mi itt vagyunk és beszélgethetünk egymással, ezáltal Ön el tudja dönteni, hogy igazat ad e a médiának vagy sem, hogy szimpatikusak esetleg antipatikusak vagyunk e egymás számára, akarunk e a későbbiekben tárgyalni egymással. Maga viszont a homály vastag köntösébe burkolózik. Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy az ember örökbarátságokat kössön, ez az este inkább szövetségek kialakulására a megfelelő. Ma este még szeretnék néhány szenátorral találkozni, de sajnos még nem futottam össze velük. Ekkora tömegben mintha tűt keresne az ember a szénakazalban. Egyébkén maga sem panaszkodhat, az EGF élén meglehetősen sikeres hónapot zárt, hogy mást ne mondjak vagy egy tucat befolyásos bolygó csatlakozott zászlója alá. Hogy csak egy példát említsek, a Sacoron is, aki igen nagy hírverést keltett a médiában. Mondja, milyen politikát folytat tulajdonképpen frakciójával, illetve frakcióján belül? Önt keresik meg, netán maga ajánlja fel a politikai tömörülése felkaroló szárnyait? Jómagam ezidáig nem foglalkoztam különösebben a frakciókkal, de vak az, aki nem látja, azok térnyerését napról napra. A szenátus óhatatlanul is legalább öt részre fog szakadni a dolgok jelenlegi állása szerint, esetleg tévedek szenátor úr?
|
|
|
Post by Jessica Gramonov on Sept 9, 2013 15:24:26 GMT 1
Egy elbűvölő, bájos, fiatal, szőke hölgy, elegáns vörös ruhában lépkedett a bálteremben, miközben minden egyes mozdulatáról lerítt előkelő természete. A nő végtelenül közvetlennek bizonyult, hiszen mindenkire mosolygott, mindenkivel váltott egy-egy barátias szót, valósággal fürdött a jelenlevők figyelmében. Jessica Gramonov azon kevés média szereplő egyike volt, aki nem kirívó botrányaival vagy polgárpukkasztó viselkedésével került rendszeresen képernyőre. Hajdanán riporter volt, méghozzá az intergalaktikus felmérések szerint az univerzum legnépszerűbb holotelevíziós személyisége, mára pedig az egyik piacvezető csatorna vezetője, az Új Köztársaság legbefolyásosabb és gazdagabb személyiségeinek egyike. Tulajdonképpen ez már önmagában belépőt jelentett egy a mostanihoz hasonló rendezvényhez, néhai riporteri vére pedig csak ráerősített mindere, hogy jelenléte kötelező a mai estén. Talán sikerül egy-két érdekes információ morzsát, pletykát elcsípni.
Ahogy mozgott a hihetetlen forgatagban, igyekezett ismerős arcokat felfedezni, ami nem volt egyszerű, akit az egyik pillanatban még látni vélt, a következőben eltűnt mint a kámfort. Némi mosolyt csalt az arcára a tény, hogy talán azon kevesek egyike az összejövetelen, aki nincs mások társaságára kényszerítve, hiszen ő tényleg jól érezni érkezett ide, nem pedig új üzleti kapcsolatok kiépítésének reményében. Ha valaki bízik a média támogatásában, esetleg szeretne jó képet festeni magáról, az bizonyára meg fogja őt találni az este folyamán valami csekélyke kéréssel, amit a média egyik nagyhatalmú úrnője esetleg teljesíthet is, ha az illető képes neki és vele érdekes híreket, bennfentes titkokat elárulni, megosztani... Ahogy mindezt nem kevés elégtétellel végig pörgette magában, egy marcona külsejű, katonásan kiöltözött férfit pillantott meg. Normál esetben nem ismerte volna fel az alakot, de mivel a humán férfi néhány napja szerepelt a Supernova Holohírcsatorna egyik vezető politikai hírében, így Jessica pontosan tudta, hogy kit lát. Tharan Wull az események tükrében ideális beszélgetőpartnernek tűnhet, talán sikerül a frissen kinevezett szenátort jobban kiismerni, nézeteit jobban megérteni, ami bizony a legutóbbi szenátusi gyűlés alkalmával nem kevés port kavart az idealista politikusok vagy a békapárti, pacifista lakosság körében. A nő nem sokat töprengett azon, hogy vajon Wull milyen képet fog vágni, ha közelebb lép hozzá és bemutatkozik, bár bizonyára már ő is hallotta a híreket, melyben maga is (negatív) főszereplővé avanzsált. De hát, a média már csak ilyen, egyszer fent, egyszer lent. Akit a sajtó felemelhet, azt másnap ugyanúgy meg is dönthet.
- Tiszteletem Wull Szenátor, bizonyára nem ismer, engedje meg, hogy bemutatkozzam. Jessica Gramonov, a Supernova Holocsatorna igazgatónője. Remélem nem zavarom, és a legutóbbi szenátusi tudósításunkat se vette zokon...- Ahogy Jessica hosszú, vékony kezét nyújtotta a néhai katonai tiszt felé, kivillantotta hibátlan, hófehér fogsorát, kislányos mosollyal bájos arcán.
|
|