dr Choron Elmer
Sept 26, 2014 18:55:55 GMT 1
Post by dr. Choron Elmer on Sept 26, 2014 18:55:55 GMT 1
Név: dr. Choron Elmer
Faj: nikto - kajain'sa'Nikto (vagyis vörös nikto alfaj)
Testmagasság: 173 cm
Testsúly: 84 kg
Hajszín: -
Szemszín: sötét, feketébe hajló
Kültakaró színe: vöröses
Születési idő, kor: YE. 57, szenátusi munkásságának megkezdésekor 68 éves
Születési hely: Peremvidék - Vuuzhan Szektor - Klendathu
Családi állapot: nős, két gyermek édesapja
Hivatalos rang: Klendathu Negyedik Lordja, szenátor
Iskolai végzettség:
Pirin Hoo Elemi Iskola (Klendathu) - alap szintű oktatás
Őfelsége Szabad Gimnáziuma (Klendathu) - középiskolai tanulmányok
Terra Köztársasági Egyetem (Emerido) - agrármérnöki és agrárbiológiai tanulmányok (summa cum laude eredmény)
Palpatine Császár Birodalmi Egyetem (Emerido) - közigazgatás-szervező szak (kiváló eredmény)
Galaktikus Birodalmi Kihelyezett Egyetem (Klendathu) - pénzügy és közgazdaságtan (jó eredmény)
Fontosabb beosztások:
YE. 35. - YE. 21. - A Klendathu Negyedik Lordjának (szenátorának) szakértője agrárkérdésekben.
YE. 21. - YE. 18. - A kelndathui delegációban szenátorsegéd
YE. 18. - YE. 14. - visszavonul a politikától, az üzleti életben tevékenykedik
YE. 14. - YE. 9. - A Klendathu Első Lordjának (miniszterelnökének) titkára
YE. 9. - YU. 4. - Klendathu Birodalmi Moffjának személyes megbízottja, birodalmi tisztviselő
YU. 4. - Klendathu Első Lordja (ideiglenesen, válságkezelő kormányt alakít, amely mindössze három hónapig van hatalmon)
YU. 4. - YU. 7. - A Klendathui Konzervatív Párt színeiben indulva képviselő
YU. 7. - YU. 10. - vezeti a bizottságot amely az Új Köztársasághoz való csatlakozását készíti elő a bolygónak (eközben YU. 9.-ben újraválasztják)
YU. 11. - kinevezik Negyedik Lordnak, ebben a minőségben egyúttal köztársasági szenátor is lesz, lévén a bolygó csatlakozik az Új Köztársasághoz
Nyelvismeretek: basic, huttese, ryl, ithorese, pak-pak
Fizikális jellemzők: mondjuk úgy, hogy ha nem lenne szenátor, hát tényleg semmivel sem lógna ki a sorból a niktok között. Átlagos magasság és testsúly, egyedül deréktájon jelenik meg némi felesleg, de hát az ő korában már nem mozog annyit, ami az alapvetően kényelmes felső osztálybeli életmódjából adódó kalóriák ellen elegendő lenne, azonban még így is semmi feltűnő. Saját faján belül relatív idősnek számít már, ez a megszokott módon (bőr tónusvesztése, szemszín enyhe fakulása) jelentkezik is rajta. Mozgása mindig nyugodt, kimért, hanghordozása nem különben. Egyesek szerint túlságosan is hatottak rá a birodalmi szolgálatban töltött évek, kicsit emlékeztet ugyanis a birodalmi tisztek stílusára, bár akik előtte is ismerték dr Elmert, azok inkább azt mondanák, hogy mindig is hajlamos volt erre. Ad a külsőségekre, clexei készítésű, de konzervatív, hagyományos stílusú díszruházatot visel, nagyjából minden hivatalos eseményen, esetleg valamivel olcsóbb, de éppúgy elegáns és ünnepélyes viseletet a mindennapokban.
Egészségi állapot: beteg. Raywen-Culitsch szindróma támadta meg évtizedekkel ezelőtt. A humánok többsége erre immunins, de a niktok könnyen el tudják kapni, a köszvényhez hasonló tüneteket produkál, a végtagok megdagadásával, az ízületekben jelentkező heves fájdalommal, izommerevséggel és az ezekből fakadó rossz közérzettel jár. Gyógyszeresen bizonyos mértékig karban tartható, gyógyfürdők látogatása javasolt. Technikailag különösebb kockázat nélkül műthető, de a szenátor mégsem hajlandó alávetni magát a kezelésnek, inkább félévente az Igobevolra utazik gyógykezelésre egy fürdőbe, amely alkalmakat összeköti kulturális programokkal is. A betegség semmilyen körülmények között sem fertőző.
Mentális jellemzők: a szenátor meglehetősen nyugodt ember. Ez az, amit a leggyakrabban elsőre megállapítanak róla. Gyakorlatilag szinte sohasem látszik utat engedni belső érzelmeinek, legyenek azok bármilyen hevesek is, noha természetesen alkalmazza adott esetben a gúnyt, a cinizmust vagy a szarkazmust mint retorikai eszközöket, de ezek a legritkább esetben fakadnak belső indulatokból. Elképesztően protokolláris, mindig, mindenkinek megadja a köteles tiszteletet, nagyszerűen eligazodik az összes fontosabb kultúrkör szokásainak kérdéseiben, de ha azon kívül eső személlyel kell tárgyalnia, akkor pedig külön készülni is szokott. Szavaira épp annyira odafigyel mint a megjelenésére, bizonyos mértékig a külsőségek rabja. Ezt a fajta udvariasságot elvárja másoktól is, akik kitörnek a protokoll béklyójából, azok bizony súlyos mínusszal indulnak Elmer szenátor szemében (még ha ezen érzéseit épp a fentiek értelmében valószínűleg udvarias mosoly mögé is rejti). Nem kedveli a heves, indulatos felszólalásokat és az esetek többségében azonnal átlát a demagógián, észérvekkel sokkal inkább meg lehet győzni. Alapvetően tisztességes politikus, már amennyire valaki ezen a pályán meg tudja őrizni tisztán az ingét. Mindenesetre kizárólag személyes előnyökért nem korrumpálható, valóban törődik bolygója sorsával is. A szenátor ismert szenvedélye a pazaak kártya, mint még oly sok más lénynek a galaxisban. Hivatásos versenyző is, a galaxis világranglistájának 24. helyezettje. Talán ilyen a személyisége, talán a pálya hatott vissza rá, amelyen mozog, de Elmer szenátor egyszerűen imád polémizálni, vitázni, társalogni, ez igazán lételeme az idősödő politikusnak, de a feleslegessé váló, szócséplő viták hamar érdektelenné tehetik. Alapvetően egy értelmes emberről beszélünk, aki éppen ezért szereti, ha magához hasonlóan értelmes lények veszik körül, a korlátoltságot bár jól tűri, de hamar elfárasztja az ilyen kvalitásokkal bíró személyekkel való meddő szócsata. Szereti a klasszikus irodalmat, színművészetet, a dallamos zenét (bár az operát inkább elkerüli) és tulajdonképpen egy sportrendezvény megtekintését sem veti meg. Társasági lény a szabad idejében is.
Politikai irányvonal: alapvetően elkötelezett elsősorban a bolygója érdekei, másodsorban pedig az Új Köztársaság eszménye mellett. Miközben a rendszert adott esetben hangosan támogatja és igencsak távolságtartó a régi, birodalmi idők hagyatékával szemben, a jelenleg fennálló politikai erőkkel kapcsolatban meglehetősen erős kételyei vannak. Bár szinte bárhová sodródhat még, de mivel zsigerből gyűlöli a muunokat (ami lényegében a bolygóján hagyomány, ezt majd lásd a bolygó leírásában) így a SzFSz szóba sem jöhet nyilvánvaló okokból. A DKF-el és az IVSZ-el szimpatizál, az EGF iránt semleges. Inkább pénzügyi vonalon otthonos, a hadügyi kérdések nem kenyere. Elmer szenátor politikai értelemben is ismeri a hűség fogalmát, éppen ezért csak hosszas hezitálás után fog elkötelezettséget vállalni egy-egy szenátor avagy csoport mellett avagy ellenében, de ha leteszi a garast valahol, utána meglehetősen kérlelhetetlen tud lenni, aki nem hajlamos túl gyakran fordítani a köpönyegén. Igazán még ritkán sem. Konzervatívnak mondható, aki adott esetben bizonyos mértékig a galaktikus birodalom időszakából sem hagyna veszendőbe menni minden eredményt. Régi motoros a politikában, így természetesen képes engedni a mindenkori elveiből amennyiben nagyobb cél ezt diktálja, hajlandó kompromisszumok kötésére, feltéve, hogy meggyőzik azok szükségességéről. Szereti a tiszta játszmákat, de nincsenek illúziói a felől, hogy mennyi olyanban lesz része és mennyivel több adódik majd a mocskosabbakból.
Az élet... Az élet olyan mint egy színdarab. Felvonásokra tagolódik mindenki sorsa és útja, mit bejár a bölcsőtől a sírig. A jellem s a körülmények eldöntik, hogy tragédia, dráma, netán komédia lesz ez a mű, mint ahogy azt is, milyen szerepben tündököl a főhőse. Illetve, pontosabb lenne azt mondani, milyen szerepekben. Igazság szerint nagyon kevés olyan értelmes lény van, aki egyetlen szerepet visz csak végig az élet nevű színpadon. Dr Choron Elmer pedig e tekintetben egyáltalán nem különleges. Igen sok szerepben megfordult mire erre a legújabbra, a szenátoréra készülhet. Mondhatni közel hetven standard év a legritkább esetben lehetne amúgy is eseménytelen. Főleg akkor, ha két nagy világrendszer születését és bukását is átéli valaki. Márpedig a nikto államférfi látta s átélte, mi több részese volt mindezeknek a maga jó és rossz döntéseivel, hibáival, bűneivel s hőstetteivel együtt. Az ő történetének kezdete majd hét évtizeddel ezelőttre nyúlik vissza, de talán a csecsemő sírását ne vegyük most szemügyre, hisz akkor, ott a pelenkában még nem különbözünk egymástól szinte semmiben. Koncentráljunk a fontos eseményekre. Azokra, amelyek meghatározzák a sorsát...
A szenátorok nehéz helyzetbe kerültek az utóbbi években, ez ténykérdés volt. Klendathu Negyedik Lordját nem lepte meg, hogy kialakult a főkancellárral szemben egy markánsan körvonalazódó ellenpárt. A humán kényelmesen hátradőlt a fotelben miközben hideg, tajtékszín szemei pásztázták ennek az úgynevezett delegációnak a küldötteit. Hárman ültek vele szemben, mint ahogy ő is maga mellett tudhatta két segédjét. Tárgyalófelei közül a balról ülő Meena Tills jelenléte enyhén meglepte az idős politikust. A mon calamari igazi lojalista hírében állt, eddigi személyes véleménye az volt, hogy a nonhumán politikus Palpatine főkancellár elkötelezett támogatója. A jobbról ülő Bana Breemu szenátor asszony annál kevésbé volt meglepetés. Tekintve, hogy a szeparatisták előretörései során elfoglalt világokról a szenátus burkoltan szinte lemondott, nem volt nehéz megérteni miért próbál minden szalmaszálba belekapaszkodni a Humbarine szenátora. De sem Tills, sem Breemu nem számított most igazán. Biodíszletek. A szerepük az, hogy jelenlétükkel is hangsúlyosabbá tegyék a főhelyen ülő szemtelenül fiatal nő befolyását, egyúttal kinyilvánítsák, hogy teljes mellszélességgel támogatják a Chandrila küldöttjét. Mon Mothmát. A vörös haját rövidre nyírva hordó, tengerkék szemű nő az elmúlt tíz percet azzal töltötte, hogy igyekezett meggyőzni a Klendathu képviselőjét a céljaik helyességéről és fontosságáról. Most lassan előre hajolt a poharáért, szája teljesen kiszáradt, így örömmel fogadta a gyümölcslevet. Mothma valamelyest szorongott. Fiatal politikus volt, a negyedik lord ellenben egy vén róka ebben a taposómalomban. Kiismerhetetlen figurája a szenátusi üléseknek, aki híres volt arról, hogy még a legközelebbi szövetségeseit is képes meglepni politikai manővereivel. Az ifjú szenátornő csak remélhette: a megfelelő szavakat találta el, hogy meggyőzze az aláírása fontosságáról. Lord Humbel lassan, nagyon lassan biccentett egyet:
- Értem az aggodalmat, amely az Önök delegációjának tagjait vezérli - kezdte lassan, megfontoltan. - Ugyanakkor vannak kétségeim az iránt, hogy a legjobb időt és a legjobb formát választják-e, ha most keresik fel ezzel a főkancellárt. A szándékaikban nem kételkedem Mothma szenátor, de a módszer...
- Ennél kevesebbel nem érhetjük be Humbel szenátor - vetette ellen az eddig hallgató Breemu. - Egy leiratot vagy napirend előtti felszólalást nem venne komolyan Palpatine. Valószínűleg még a média figyelmét sem keltené fel. Ki kell kényszerítenünk valamiféle válaszreakciót!
Humbel óvatosan simogatta meg ősz szakállát, ráncos, göcsörtös ujjain ezerfelé törték a fényt az ékszereinek drágakő díszberakásai. Két segédje felé fordult:
- Mit gondoltok? - érdeklődött tömören. Tulajdonképpen már döntésre jutott, de meg akarta hallgatni a segítőit. Részben kíváncsi volt a gondolataikra, részben mert nem akart elsiklani semmi felett. Előbb fajtársa, a rossz tartású, vékony dongájú Morar szólalt meg:
- Egyetértek a felvetéssel - rántotta meg csapott vállait az ügyvéd. - A főkancellár kezében jelenleg erőteljes túlhatalom összpontosul, ez pedig hosszú távon semmiképpen sem vezet jóra. Ha nem Palpatinet, akkor mást, de meg fog részegíteni. Éppen elég bolygón láthatjuk hová vezet a kontroll nélküli államhatalom. Ráadásul ez a moffi rang, amit életre akar hívni... Nem magát a kezdeményezést kifogásolom, hanem hogy pont olyan mint a rendszer jelenleg. Túlságos hatalmat összpontosít megfelelő ellensúly, fék és kontroll nélkül.
Az idős szenátor bólintott, majd a másik oldalán ülő nikto felé fordult. Choron Elmer agrár és biológiai kérdések tanácsadójából vált szenátorsegéddé és Humbel nagyra tartotta őszintén szólva a férfi ítélőképességét. Személy szerint is igyekezett egyengetni a pályáját és mindenhová elcipelte, ahol a gyakorlatban tanulhatott valamit mellette, így főképpen érdeklődve várta, mit gondol erről a "Kétezrek Delegációjáról". A segéd sóhajtva tette le a saját poharát s vette fel egyben a megbeszélés fonalát:
- Mint már oly sokszor korábban, most sem vagyunk egy véleményen Morarral, uram - kezdte. - A főkancellár kezében összpontosuló túlhatalom ideiglenes jellegű, csak a háborús konfliktus végéig tart, addig azonban jó okkal kellett felruháznia a szenátusnak ezen előjogokkal. Ráadásul eddig a főkancellár meglehetős szakértelemmel bánik ezen túlhatalommal és nem látok arra vonatkozó erős jeleket, hogy ezekről ne lenne hajlandó lemondani a szakadárokkal szembeni háború befejeződése után. Meg kell jegyezzem: a frontvonalak több esetben is eszkalálódni látszanak, az utóbbi csaták jelentős vérveszteséggel jártak a mi oldalunkon is a hadügyis jelentéseket figyelembe véve. Az általános és a katonai morálra egyaránt negatívan hathat, ha a sajtóhírekben a főkancellár elleni bizalmatlanságról, ellene való fellépésről tudósítanak, különösen ha több ezer bolygó választott képviselői teszik meg ezt a lépést. A kormányzat eddig is igyekezett megőrizni a stabilitást a kereskedelemben és a belügyi kérdésekben míg a frontokon ki tudjuk vívni a győzelmet, nem hiszem, hogy szerencsés lenne éppen nekünk aknamunkát folytatni ezen tevékenység ellenében. Én nem támogatom ezt, uram. Megítélésem szerint ez már majdnem nyílt lázadás.
Humbel vértelen, cserepes ajkai mosolyra húzódtak, miközben elismerően biccentett:
- Pontosan ezt várom el a körülöttem dolgozóktól - jegyezte meg félig a niktonak, félig pedig a vendégeinek. - Hideg racionalizmus, az érzelmek figyelmen kívül hagyásával. Nem a jövő képzelgéseivel kell foglalkoznunk, hanem mindenek előtt a jelen problémáit megoldanunk. Úgy hiszem tökéletesen egyet értek dr Elmer szavaival, minden racionalitás szerint ez a lépés veszélyes. Veszélyes úgy a morálra mint a politikai stabilitásra nézve, éppen ezért - színpadiasan széttárta a karjait - természetesen aláírom.
A teremben senki sem tudta elrejteni a megdöbbenését. Mothma, akinek vállai már megereszkedtek az egyértelműen elutasító hangulatot látva, most felragyogó szemekkel nézett a humán politikus arcába, küldött társai mimikáját is egyszerre hatotta át az öröm és a döbbenet. A két klendathui szenátorsegéd jobban viselte, ők már nem egyszer voltak kénytelenek megízlelni a negyedik lord furcsa gondolkodásmódjának gyümölcseit. Az öreg még egyszer a nikto felé fordult, s habár a szavai elvileg Mothmának intézte, de valójában Elmer részére tartalmaztak üzenetet:
- Látja kedves Mothma szenátor így van ez - mormolta. - Az ember megkapja a legjobb tanácsot, s mégsem él vele. Kivárni, hallatszik a bölcsek szava. Megoldani előbb a közvetlen gondokat, nem vállalni semmilyen rizikót. Óh, cáfolhatatlan igazságok ezek. De egy államférfinek olykor lépni kell. Olykor muszáj. Akkor is, ha nagy a kockázat. Mert vannak dolgok, amelyek minden áldozatot megérnek. Mert nem számít háborús siker vagy kudarc, ha a demokráciánk bukik vele. Még ha csak nagyon elvi lehetőség is ez, azt sem szabad megengedni. Ez az a tapasztalat, amit a bölcsek is csak a korral együtt értenek meg. Nem találja? - mosolygott újfent a küldöttség vezetőjére. - Szívesen felajánlanám vendégszeretetem a nap további részére is, míg átbeszéljük, Önök mikor és milyen formában gondolták a legjobbnak a benyújtását...
- Én pedig még egyszer köszönöm a lehetőséget!
Faj: nikto - kajain'sa'Nikto (vagyis vörös nikto alfaj)
Testmagasság: 173 cm
Testsúly: 84 kg
Hajszín: -
Szemszín: sötét, feketébe hajló
Kültakaró színe: vöröses
Születési idő, kor: YE. 57, szenátusi munkásságának megkezdésekor 68 éves
Születési hely: Peremvidék - Vuuzhan Szektor - Klendathu
Családi állapot: nős, két gyermek édesapja
Hivatalos rang: Klendathu Negyedik Lordja, szenátor
Iskolai végzettség:
Pirin Hoo Elemi Iskola (Klendathu) - alap szintű oktatás
Őfelsége Szabad Gimnáziuma (Klendathu) - középiskolai tanulmányok
Terra Köztársasági Egyetem (Emerido) - agrármérnöki és agrárbiológiai tanulmányok (summa cum laude eredmény)
Palpatine Császár Birodalmi Egyetem (Emerido) - közigazgatás-szervező szak (kiváló eredmény)
Galaktikus Birodalmi Kihelyezett Egyetem (Klendathu) - pénzügy és közgazdaságtan (jó eredmény)
Fontosabb beosztások:
YE. 35. - YE. 21. - A Klendathu Negyedik Lordjának (szenátorának) szakértője agrárkérdésekben.
YE. 21. - YE. 18. - A kelndathui delegációban szenátorsegéd
YE. 18. - YE. 14. - visszavonul a politikától, az üzleti életben tevékenykedik
YE. 14. - YE. 9. - A Klendathu Első Lordjának (miniszterelnökének) titkára
YE. 9. - YU. 4. - Klendathu Birodalmi Moffjának személyes megbízottja, birodalmi tisztviselő
YU. 4. - Klendathu Első Lordja (ideiglenesen, válságkezelő kormányt alakít, amely mindössze három hónapig van hatalmon)
YU. 4. - YU. 7. - A Klendathui Konzervatív Párt színeiben indulva képviselő
YU. 7. - YU. 10. - vezeti a bizottságot amely az Új Köztársasághoz való csatlakozását készíti elő a bolygónak (eközben YU. 9.-ben újraválasztják)
YU. 11. - kinevezik Negyedik Lordnak, ebben a minőségben egyúttal köztársasági szenátor is lesz, lévén a bolygó csatlakozik az Új Köztársasághoz
Nyelvismeretek: basic, huttese, ryl, ithorese, pak-pak
Fizikális jellemzők: mondjuk úgy, hogy ha nem lenne szenátor, hát tényleg semmivel sem lógna ki a sorból a niktok között. Átlagos magasság és testsúly, egyedül deréktájon jelenik meg némi felesleg, de hát az ő korában már nem mozog annyit, ami az alapvetően kényelmes felső osztálybeli életmódjából adódó kalóriák ellen elegendő lenne, azonban még így is semmi feltűnő. Saját faján belül relatív idősnek számít már, ez a megszokott módon (bőr tónusvesztése, szemszín enyhe fakulása) jelentkezik is rajta. Mozgása mindig nyugodt, kimért, hanghordozása nem különben. Egyesek szerint túlságosan is hatottak rá a birodalmi szolgálatban töltött évek, kicsit emlékeztet ugyanis a birodalmi tisztek stílusára, bár akik előtte is ismerték dr Elmert, azok inkább azt mondanák, hogy mindig is hajlamos volt erre. Ad a külsőségekre, clexei készítésű, de konzervatív, hagyományos stílusú díszruházatot visel, nagyjából minden hivatalos eseményen, esetleg valamivel olcsóbb, de éppúgy elegáns és ünnepélyes viseletet a mindennapokban.
Egészségi állapot: beteg. Raywen-Culitsch szindróma támadta meg évtizedekkel ezelőtt. A humánok többsége erre immunins, de a niktok könnyen el tudják kapni, a köszvényhez hasonló tüneteket produkál, a végtagok megdagadásával, az ízületekben jelentkező heves fájdalommal, izommerevséggel és az ezekből fakadó rossz közérzettel jár. Gyógyszeresen bizonyos mértékig karban tartható, gyógyfürdők látogatása javasolt. Technikailag különösebb kockázat nélkül műthető, de a szenátor mégsem hajlandó alávetni magát a kezelésnek, inkább félévente az Igobevolra utazik gyógykezelésre egy fürdőbe, amely alkalmakat összeköti kulturális programokkal is. A betegség semmilyen körülmények között sem fertőző.
Mentális jellemzők: a szenátor meglehetősen nyugodt ember. Ez az, amit a leggyakrabban elsőre megállapítanak róla. Gyakorlatilag szinte sohasem látszik utat engedni belső érzelmeinek, legyenek azok bármilyen hevesek is, noha természetesen alkalmazza adott esetben a gúnyt, a cinizmust vagy a szarkazmust mint retorikai eszközöket, de ezek a legritkább esetben fakadnak belső indulatokból. Elképesztően protokolláris, mindig, mindenkinek megadja a köteles tiszteletet, nagyszerűen eligazodik az összes fontosabb kultúrkör szokásainak kérdéseiben, de ha azon kívül eső személlyel kell tárgyalnia, akkor pedig külön készülni is szokott. Szavaira épp annyira odafigyel mint a megjelenésére, bizonyos mértékig a külsőségek rabja. Ezt a fajta udvariasságot elvárja másoktól is, akik kitörnek a protokoll béklyójából, azok bizony súlyos mínusszal indulnak Elmer szenátor szemében (még ha ezen érzéseit épp a fentiek értelmében valószínűleg udvarias mosoly mögé is rejti). Nem kedveli a heves, indulatos felszólalásokat és az esetek többségében azonnal átlát a demagógián, észérvekkel sokkal inkább meg lehet győzni. Alapvetően tisztességes politikus, már amennyire valaki ezen a pályán meg tudja őrizni tisztán az ingét. Mindenesetre kizárólag személyes előnyökért nem korrumpálható, valóban törődik bolygója sorsával is. A szenátor ismert szenvedélye a pazaak kártya, mint még oly sok más lénynek a galaxisban. Hivatásos versenyző is, a galaxis világranglistájának 24. helyezettje. Talán ilyen a személyisége, talán a pálya hatott vissza rá, amelyen mozog, de Elmer szenátor egyszerűen imád polémizálni, vitázni, társalogni, ez igazán lételeme az idősödő politikusnak, de a feleslegessé váló, szócséplő viták hamar érdektelenné tehetik. Alapvetően egy értelmes emberről beszélünk, aki éppen ezért szereti, ha magához hasonlóan értelmes lények veszik körül, a korlátoltságot bár jól tűri, de hamar elfárasztja az ilyen kvalitásokkal bíró személyekkel való meddő szócsata. Szereti a klasszikus irodalmat, színművészetet, a dallamos zenét (bár az operát inkább elkerüli) és tulajdonképpen egy sportrendezvény megtekintését sem veti meg. Társasági lény a szabad idejében is.
Politikai irányvonal: alapvetően elkötelezett elsősorban a bolygója érdekei, másodsorban pedig az Új Köztársaság eszménye mellett. Miközben a rendszert adott esetben hangosan támogatja és igencsak távolságtartó a régi, birodalmi idők hagyatékával szemben, a jelenleg fennálló politikai erőkkel kapcsolatban meglehetősen erős kételyei vannak. Bár szinte bárhová sodródhat még, de mivel zsigerből gyűlöli a muunokat (ami lényegében a bolygóján hagyomány, ezt majd lásd a bolygó leírásában) így a SzFSz szóba sem jöhet nyilvánvaló okokból. A DKF-el és az IVSZ-el szimpatizál, az EGF iránt semleges. Inkább pénzügyi vonalon otthonos, a hadügyi kérdések nem kenyere. Elmer szenátor politikai értelemben is ismeri a hűség fogalmát, éppen ezért csak hosszas hezitálás után fog elkötelezettséget vállalni egy-egy szenátor avagy csoport mellett avagy ellenében, de ha leteszi a garast valahol, utána meglehetősen kérlelhetetlen tud lenni, aki nem hajlamos túl gyakran fordítani a köpönyegén. Igazán még ritkán sem. Konzervatívnak mondható, aki adott esetben bizonyos mértékig a galaktikus birodalom időszakából sem hagyna veszendőbe menni minden eredményt. Régi motoros a politikában, így természetesen képes engedni a mindenkori elveiből amennyiben nagyobb cél ezt diktálja, hajlandó kompromisszumok kötésére, feltéve, hogy meggyőzik azok szükségességéről. Szereti a tiszta játszmákat, de nincsenek illúziói a felől, hogy mennyi olyanban lesz része és mennyivel több adódik majd a mocskosabbakból.
Élettörténet
Az élet... Az élet olyan mint egy színdarab. Felvonásokra tagolódik mindenki sorsa és útja, mit bejár a bölcsőtől a sírig. A jellem s a körülmények eldöntik, hogy tragédia, dráma, netán komédia lesz ez a mű, mint ahogy azt is, milyen szerepben tündököl a főhőse. Illetve, pontosabb lenne azt mondani, milyen szerepekben. Igazság szerint nagyon kevés olyan értelmes lény van, aki egyetlen szerepet visz csak végig az élet nevű színpadon. Dr Choron Elmer pedig e tekintetben egyáltalán nem különleges. Igen sok szerepben megfordult mire erre a legújabbra, a szenátoréra készülhet. Mondhatni közel hetven standard év a legritkább esetben lehetne amúgy is eseménytelen. Főleg akkor, ha két nagy világrendszer születését és bukását is átéli valaki. Márpedig a nikto államférfi látta s átélte, mi több részese volt mindezeknek a maga jó és rossz döntéseivel, hibáival, bűneivel s hőstetteivel együtt. Az ő történetének kezdete majd hét évtizeddel ezelőttre nyúlik vissza, de talán a csecsemő sírását ne vegyük most szemügyre, hisz akkor, ott a pelenkában még nem különbözünk egymástól szinte semmiben. Koncentráljunk a fontos eseményekre. Azokra, amelyek meghatározzák a sorsát...
A tanácsadó
YE.20, Coruscant
YE.20, Coruscant
A szenátorok nehéz helyzetbe kerültek az utóbbi években, ez ténykérdés volt. Klendathu Negyedik Lordját nem lepte meg, hogy kialakult a főkancellárral szemben egy markánsan körvonalazódó ellenpárt. A humán kényelmesen hátradőlt a fotelben miközben hideg, tajtékszín szemei pásztázták ennek az úgynevezett delegációnak a küldötteit. Hárman ültek vele szemben, mint ahogy ő is maga mellett tudhatta két segédjét. Tárgyalófelei közül a balról ülő Meena Tills jelenléte enyhén meglepte az idős politikust. A mon calamari igazi lojalista hírében állt, eddigi személyes véleménye az volt, hogy a nonhumán politikus Palpatine főkancellár elkötelezett támogatója. A jobbról ülő Bana Breemu szenátor asszony annál kevésbé volt meglepetés. Tekintve, hogy a szeparatisták előretörései során elfoglalt világokról a szenátus burkoltan szinte lemondott, nem volt nehéz megérteni miért próbál minden szalmaszálba belekapaszkodni a Humbarine szenátora. De sem Tills, sem Breemu nem számított most igazán. Biodíszletek. A szerepük az, hogy jelenlétükkel is hangsúlyosabbá tegyék a főhelyen ülő szemtelenül fiatal nő befolyását, egyúttal kinyilvánítsák, hogy teljes mellszélességgel támogatják a Chandrila küldöttjét. Mon Mothmát. A vörös haját rövidre nyírva hordó, tengerkék szemű nő az elmúlt tíz percet azzal töltötte, hogy igyekezett meggyőzni a Klendathu képviselőjét a céljaik helyességéről és fontosságáról. Most lassan előre hajolt a poharáért, szája teljesen kiszáradt, így örömmel fogadta a gyümölcslevet. Mothma valamelyest szorongott. Fiatal politikus volt, a negyedik lord ellenben egy vén róka ebben a taposómalomban. Kiismerhetetlen figurája a szenátusi üléseknek, aki híres volt arról, hogy még a legközelebbi szövetségeseit is képes meglepni politikai manővereivel. Az ifjú szenátornő csak remélhette: a megfelelő szavakat találta el, hogy meggyőzze az aláírása fontosságáról. Lord Humbel lassan, nagyon lassan biccentett egyet:
- Értem az aggodalmat, amely az Önök delegációjának tagjait vezérli - kezdte lassan, megfontoltan. - Ugyanakkor vannak kétségeim az iránt, hogy a legjobb időt és a legjobb formát választják-e, ha most keresik fel ezzel a főkancellárt. A szándékaikban nem kételkedem Mothma szenátor, de a módszer...
- Ennél kevesebbel nem érhetjük be Humbel szenátor - vetette ellen az eddig hallgató Breemu. - Egy leiratot vagy napirend előtti felszólalást nem venne komolyan Palpatine. Valószínűleg még a média figyelmét sem keltené fel. Ki kell kényszerítenünk valamiféle válaszreakciót!
Humbel óvatosan simogatta meg ősz szakállát, ráncos, göcsörtös ujjain ezerfelé törték a fényt az ékszereinek drágakő díszberakásai. Két segédje felé fordult:
- Mit gondoltok? - érdeklődött tömören. Tulajdonképpen már döntésre jutott, de meg akarta hallgatni a segítőit. Részben kíváncsi volt a gondolataikra, részben mert nem akart elsiklani semmi felett. Előbb fajtársa, a rossz tartású, vékony dongájú Morar szólalt meg:
- Egyetértek a felvetéssel - rántotta meg csapott vállait az ügyvéd. - A főkancellár kezében jelenleg erőteljes túlhatalom összpontosul, ez pedig hosszú távon semmiképpen sem vezet jóra. Ha nem Palpatinet, akkor mást, de meg fog részegíteni. Éppen elég bolygón láthatjuk hová vezet a kontroll nélküli államhatalom. Ráadásul ez a moffi rang, amit életre akar hívni... Nem magát a kezdeményezést kifogásolom, hanem hogy pont olyan mint a rendszer jelenleg. Túlságos hatalmat összpontosít megfelelő ellensúly, fék és kontroll nélkül.
Az idős szenátor bólintott, majd a másik oldalán ülő nikto felé fordult. Choron Elmer agrár és biológiai kérdések tanácsadójából vált szenátorsegéddé és Humbel nagyra tartotta őszintén szólva a férfi ítélőképességét. Személy szerint is igyekezett egyengetni a pályáját és mindenhová elcipelte, ahol a gyakorlatban tanulhatott valamit mellette, így főképpen érdeklődve várta, mit gondol erről a "Kétezrek Delegációjáról". A segéd sóhajtva tette le a saját poharát s vette fel egyben a megbeszélés fonalát:
- Mint már oly sokszor korábban, most sem vagyunk egy véleményen Morarral, uram - kezdte. - A főkancellár kezében összpontosuló túlhatalom ideiglenes jellegű, csak a háborús konfliktus végéig tart, addig azonban jó okkal kellett felruháznia a szenátusnak ezen előjogokkal. Ráadásul eddig a főkancellár meglehetős szakértelemmel bánik ezen túlhatalommal és nem látok arra vonatkozó erős jeleket, hogy ezekről ne lenne hajlandó lemondani a szakadárokkal szembeni háború befejeződése után. Meg kell jegyezzem: a frontvonalak több esetben is eszkalálódni látszanak, az utóbbi csaták jelentős vérveszteséggel jártak a mi oldalunkon is a hadügyis jelentéseket figyelembe véve. Az általános és a katonai morálra egyaránt negatívan hathat, ha a sajtóhírekben a főkancellár elleni bizalmatlanságról, ellene való fellépésről tudósítanak, különösen ha több ezer bolygó választott képviselői teszik meg ezt a lépést. A kormányzat eddig is igyekezett megőrizni a stabilitást a kereskedelemben és a belügyi kérdésekben míg a frontokon ki tudjuk vívni a győzelmet, nem hiszem, hogy szerencsés lenne éppen nekünk aknamunkát folytatni ezen tevékenység ellenében. Én nem támogatom ezt, uram. Megítélésem szerint ez már majdnem nyílt lázadás.
Humbel vértelen, cserepes ajkai mosolyra húzódtak, miközben elismerően biccentett:
- Pontosan ezt várom el a körülöttem dolgozóktól - jegyezte meg félig a niktonak, félig pedig a vendégeinek. - Hideg racionalizmus, az érzelmek figyelmen kívül hagyásával. Nem a jövő képzelgéseivel kell foglalkoznunk, hanem mindenek előtt a jelen problémáit megoldanunk. Úgy hiszem tökéletesen egyet értek dr Elmer szavaival, minden racionalitás szerint ez a lépés veszélyes. Veszélyes úgy a morálra mint a politikai stabilitásra nézve, éppen ezért - színpadiasan széttárta a karjait - természetesen aláírom.
A teremben senki sem tudta elrejteni a megdöbbenését. Mothma, akinek vállai már megereszkedtek az egyértelműen elutasító hangulatot látva, most felragyogó szemekkel nézett a humán politikus arcába, küldött társai mimikáját is egyszerre hatotta át az öröm és a döbbenet. A két klendathui szenátorsegéd jobban viselte, ők már nem egyszer voltak kénytelenek megízlelni a negyedik lord furcsa gondolkodásmódjának gyümölcseit. Az öreg még egyszer a nikto felé fordult, s habár a szavai elvileg Mothmának intézte, de valójában Elmer részére tartalmaztak üzenetet:
- Látja kedves Mothma szenátor így van ez - mormolta. - Az ember megkapja a legjobb tanácsot, s mégsem él vele. Kivárni, hallatszik a bölcsek szava. Megoldani előbb a közvetlen gondokat, nem vállalni semmilyen rizikót. Óh, cáfolhatatlan igazságok ezek. De egy államférfinek olykor lépni kell. Olykor muszáj. Akkor is, ha nagy a kockázat. Mert vannak dolgok, amelyek minden áldozatot megérnek. Mert nem számít háborús siker vagy kudarc, ha a demokráciánk bukik vele. Még ha csak nagyon elvi lehetőség is ez, azt sem szabad megengedni. Ez az a tapasztalat, amit a bölcsek is csak a korral együtt értenek meg. Nem találja? - mosolygott újfent a küldöttség vezetőjére. - Szívesen felajánlanám vendégszeretetem a nap további részére is, míg átbeszéljük, Önök mikor és milyen formában gondolták a legjobbnak a benyújtását...
A politikus
YE. 14., Klendathu, az Első Lord Rezidenciája
- Köszönjük, hogy elfogadta a meghívást és a válaszait Lord Elmer, sok sikert kívánunk a kampányához! - búcsúzott fültől-fülig mosollyal a kék bőrű hölgy.YE. 14., Klendathu, az Első Lord Rezidenciája
A nikto lassú léptekkel közelítette meg az ajtót, majd még egyszer elrendezve magán díszruházatát és lepöccintve róla néhány mikroszkópikus méretű porszemet diszkréten megkocogtatta az ajtót. Nehézkesen szisszenő hang kíséretében félrehúzódott a fával burkolt acélszerkezet, utat engedve a Klendathu valaha legfontosabb vezetőjének lakrészébe. Mára persze a legfontosabb vezető a birodalmi moff lett, de a planéta első embere továbbra is kulcspozíciót jelentett. Az érkező körbe pillantott az üres helyiségben, majd mellkasának támasztva a holojegyzeteit csendben várakozni kezdett, ami legfeljebb ha egy percig tartott, utána a tőle balra eső ajtó mögül érces hang csendült basic nyelven:
- Jöjjön be, kérem, Elmer!
A nonhumán ennek hallatára hezitálás nélkül benyitott, még ha érezte is, most nem csak a politikai protokoll zúzódik éppen ezer darabra. Meglehetősen kínosan érezte magát a ráncos képű diplomata, noha mint életében mindig mindent, most is remekül álcázta érzéseit.
Klendathu Első Lordja felpillantott frissen kinevezett titkára szemeibe, majd már-már kihívó mozdulattal dőlt el a fürdőkád habjai közé és emelte meg a félig telt brandys poharat Elmer felé. Még csak egy hete osztották be mellé a titkárt, de Lord Baewish már megkedvelte. Elmer precíz volt, alapos és munkamániás, első osztályú titkár egy "fontos ember" mögött. Emellett a humán meg mert volna rá esküdni, hogy a nikto ereiben limonádé folyik. Már a második közös munkanapjuk óta igyekezett felbosszantani a mindig olyan szertartásos és protokolláris férfit, noha voltak kétségei az iránt, hogy egyáltalán képes-e ilyen heves érzelmekre a pikkelyes arcú. De azért próbálkozott becsülettel és tekintetbe véve, hogy még csak reggel tíz óra volt, az ivás egy megfelelő opciónak látszott erre. Ha fel is háborította mindez Elmert, akkor sem látszott semmilyen érzelem rőt arcán, hangsúlytalanul, szárazon és némileg ünnepélyesen szólalt meg:
- Híreket hozok uram - jelentette be.
- Akkor halljuk - intett nagyvonalúan Lord Baewish. - Lökd a sódert, ahogy a külvárosban mondanák - villantotta ki fogait vigyorgás közben a niktora, aki nem jött zavarba, bár továbbra is igyekezett kerülni a tekintetével a Klendathu első számú vezetőjének szappanhabban lubickoló testét.
- Ortan moff parancsára letartóztattak háromszázhuszonkettő állampolgárt. Elsősorban öregeket, másodsorban gyermekeket. Mindannyian bootheni lakosok - kezdte a jegyzeteibe pillantva. - Boothenben történt egy betörés a birodalmi ellátmányraktárakba, közel egy tonnányi áru tűnt el. A birodalmiak az elfogottak kivégzésével fenyegetőztek, az elkövetők, három twi'lek, egy gran és egy humán ennek hallatán feladták magukat. Éhségre hivatkoztak az esemény kapcsán. Ortan moff elrendelte a kivégzésüket. A túszokat továbbra is fogságban tartják, így akarja rászorítani a lakosságot az elveszett készletek pótlására, illetve az elmaradásuk behozására.
Az Első Lord arcáról lehervadt a kihívó vigyor, hirtelenjében már megint kisebb dolga is nagyobb lett, mint hogy a titkárával évődjön. Jobb keze ujjaival fáradtan masszírozta meg az orrnyergét, majd csendesen kérdezte:
- Mennyivel vannak elmaradva? Van valami remény, hogy...?
- Nem hinném uram - felelte a nikto. - Közel hetven tonna az elmaradás, ekkora kiesést csak a legközelebbi vágás tud majd fedezni, de az állatoknak minimum kell még egy hónap. Ha most elrendelik a vágást, akkor a hetven tonnából legalább kilencven lesz és ez csak halmozódni fog...
Lord Baewish kényszeredetten bólintott. Tökéletesen megbízott Elmer diagnózisában. A nikto galaxis szerte elismert agrárszakértő volt, a haszonállatok, a bioszféra, a lakhatatlan bolygók terraformálásának igazi szakértője, mi több szaktekintélye, akinek a szavaira Coruscanttól a külső peremig mindenhol adtak. Tehát bizony azok a szerencsétlenek nagy bajban voltak, neki pedig kötelessége mindent megtenni értük. Ingerülten tette félre a poharát, valahogy nem kívánta már a brandy ízét sem.
- Adja ide kérem a törölközőmet Elmer - morogta, mire a titkár készségesen nyújtotta is a textiliát. Csak önmagában csodálta tiszta szívből, őszintén a főnökét. 'Mégis galaxis szerte hány felelős miniszter van, aki a titkárát reggel 10-kor a fürdőkádban fogadja, brandyt kortyolgatva?' Hiába voltak rendkívül elütő jellemek egymástól, a niktot egészen elképesztette a humán politikus stílusa és eleganciája. Miközben Lord Baewish a szobájába tartott tekintélyes tócsákat hagyva maga után Elmer diszkréten megköszörülte a torkát és azon merengett, vajh megmondhatja-e ennek a nagyszerű embernek, hogy momentán kilátszik az ülepe..?
- Őfelségétől milyen reakció érkezett a hírre? - kérdezte közben Lord Baewish a falitérképen előhívva Boothen város légi nézetét elmélyülten tanulmányozta azt.
- Őfelsége a legerélyesebben tiltakozik - válaszolta arcizomrándulás nélkül a nikto, miközben önmagában arra a döntésre jutott, inkább nem hozza szóba a szemérmetlen ruhadarabot.
- Azzal aztán sokra megyünk... - dörmögte a kormányfő. - Van valamilyen lehetőségünk a kieső adag pótlására?
- Igen uram - felelt azonnal készségesen a köztisztviselő és átnyújtott egy magával hozott holodecket. - Megvizsgáltam magam is a kérdést, véleményem szerint az ellopott húsmennyiség különösebb feltűnés nélkül pótolható lenne a kormányzati tartalékokból. Az úgyis első osztályú húsipari termék, nem fog feltűnni senkinek. Még akár a hetven tonna is kiegyenlíthető, ha a nemesek és a politikusok számára fenntartott készleteinket megnyírbáljuk, szinte biztos vagyok az Ősegyház nagylelkű segítségében is, de...
- Ez lesz - szakította félbe Lord Baewish. - Azzal ne foglalkozzanak, hogy hány nemesnek meg főpapnak fog sírásra görbülni a szája, csinálják. Minél hamarabb a rácsok innenső oldalán akarom tudni azokat a szerencsétleneket, főleg a gyerekeket! Megértette Elmer?
- Igen uram, de szabadjon megjegyeznem: hosszú távon ez sem lesz megoldás. A birodalmi igények olyannyira magasak, hogy teljes képtelenség mindet fedezni a jelenlegi technológiai és kapacitási színvonalon. Ha Ortan moff többet akar aratni, akkor be kellene ruháznia a vetésbe is, uram. Vagy pedig le kell csökkenteni a kvótát. Ezt mint a témában jártas szakember mondom uram.
Lord Baewish fáradtan ült le az íróasztala mögé, egy intéssel hellyel kínálva dr Elmert is. Nagyot bólintott a nikto felé miközben újratöltött egy poharat brandyvel. Kérdőn nézett a nonhumánra, aki megrázta a fejét a kínálásra. Ezek után a humán kortyolt egyet, majd belefogott:
- Higgye el, én értem amit mond Elmer, de semmilyen sírással és könyörgéssel nem tudok hatni a birodalmi kormányzóra. Nem érti, vagy talán nem is akarja érteni - morogta elkeseredetten. - Elmer, nekem van tapasztalatom az emberek kezelésében, most is le fogom tudni nyugtatni azon uracskákat akik a nekik járó ételkészletek kiárusítása miatt fognak zúgolódni, elhiheti nagyon hamar betömöm a pofájukat. Ortan moff viszont... Egyszerűen képtelen vagyok azzal a gazemberrel zöld ágra vergődni. Csak az eredmények, meg a zsebe érdekli, más semmi.
- Nem hiszem, hogy ne lehetne meggyőzni, uram - vetette fel Elmer merészen. Sejtette mi lesz a főnöke reakciója, de egyrészt hosszútávon valóban tarthatatlan volt a jelenlegi követelmény norma szintje, másrészt aki nem ragadja meg a pályafutásán kínálkozó ilyen lehetőségeket, azoknak nem is ível túl magasra a pályája. Lord Baewish félre billent fejjel fürkészte Elmer vonásait, de szokás szerint, semmit sem tudott kivenni a nonhumán érzéseiből. Végül felsóhajtott:
- Még az sem lehetetlen, hogy sikerrel jár - jegyezte meg. - Elvégre magának már van tapasztalata az ilyen Coruscanti dögevőkkel, de figyelmeztetem: jól gondolja át, mit mond annak a túlméretezett űrpatkánynak!
- Hogy érti, uram? - érdeklődött a titkár.
- Maga Lord Humbel segédjeként dolgozott, nem? - vágta rá a kormányfő. - Akkor ne felejtse el, elég volt egyetlen aláírás oda, ahol nem kellett volna és az öregúr elmehetett tanulmányútra a Kesselre. Pedig azt hiszem többet érdemelt volna, mint egy jeltelen meszesgödör azon az aszteroidán...
- Többet uram - bólintott továbbra is kifejezéstelen arccal a nikto. - De hogy nem kellett volna aláírnia azt a bizonyos petíciót... Uram, én azt tanácsoltam ne írja alá, de ma is azt mondom: tévedtem akkor. Engedelmével...
- Hát ha más sürgős nincs, akkor töltse újra a poharamat és... menjen. De vigyázzon a bőrére - bólintott az Első Lord. Még sokáig fürkészte az ajtót, miután dr Elmer távozott. Aggódott, de egyben érzett némi reményt is. Talán ez a halvérű hüllőember ráérez, hogy is kéne beszélni azzal a cégéres gazemberrel. Talán. Adják az Elemek, hogy így legyen...
- Jöjjön be, kérem, Elmer!
A nonhumán ennek hallatára hezitálás nélkül benyitott, még ha érezte is, most nem csak a politikai protokoll zúzódik éppen ezer darabra. Meglehetősen kínosan érezte magát a ráncos képű diplomata, noha mint életében mindig mindent, most is remekül álcázta érzéseit.
Klendathu Első Lordja felpillantott frissen kinevezett titkára szemeibe, majd már-már kihívó mozdulattal dőlt el a fürdőkád habjai közé és emelte meg a félig telt brandys poharat Elmer felé. Még csak egy hete osztották be mellé a titkárt, de Lord Baewish már megkedvelte. Elmer precíz volt, alapos és munkamániás, első osztályú titkár egy "fontos ember" mögött. Emellett a humán meg mert volna rá esküdni, hogy a nikto ereiben limonádé folyik. Már a második közös munkanapjuk óta igyekezett felbosszantani a mindig olyan szertartásos és protokolláris férfit, noha voltak kétségei az iránt, hogy egyáltalán képes-e ilyen heves érzelmekre a pikkelyes arcú. De azért próbálkozott becsülettel és tekintetbe véve, hogy még csak reggel tíz óra volt, az ivás egy megfelelő opciónak látszott erre. Ha fel is háborította mindez Elmert, akkor sem látszott semmilyen érzelem rőt arcán, hangsúlytalanul, szárazon és némileg ünnepélyesen szólalt meg:
- Híreket hozok uram - jelentette be.
- Akkor halljuk - intett nagyvonalúan Lord Baewish. - Lökd a sódert, ahogy a külvárosban mondanák - villantotta ki fogait vigyorgás közben a niktora, aki nem jött zavarba, bár továbbra is igyekezett kerülni a tekintetével a Klendathu első számú vezetőjének szappanhabban lubickoló testét.
- Ortan moff parancsára letartóztattak háromszázhuszonkettő állampolgárt. Elsősorban öregeket, másodsorban gyermekeket. Mindannyian bootheni lakosok - kezdte a jegyzeteibe pillantva. - Boothenben történt egy betörés a birodalmi ellátmányraktárakba, közel egy tonnányi áru tűnt el. A birodalmiak az elfogottak kivégzésével fenyegetőztek, az elkövetők, három twi'lek, egy gran és egy humán ennek hallatán feladták magukat. Éhségre hivatkoztak az esemény kapcsán. Ortan moff elrendelte a kivégzésüket. A túszokat továbbra is fogságban tartják, így akarja rászorítani a lakosságot az elveszett készletek pótlására, illetve az elmaradásuk behozására.
Az Első Lord arcáról lehervadt a kihívó vigyor, hirtelenjében már megint kisebb dolga is nagyobb lett, mint hogy a titkárával évődjön. Jobb keze ujjaival fáradtan masszírozta meg az orrnyergét, majd csendesen kérdezte:
- Mennyivel vannak elmaradva? Van valami remény, hogy...?
- Nem hinném uram - felelte a nikto. - Közel hetven tonna az elmaradás, ekkora kiesést csak a legközelebbi vágás tud majd fedezni, de az állatoknak minimum kell még egy hónap. Ha most elrendelik a vágást, akkor a hetven tonnából legalább kilencven lesz és ez csak halmozódni fog...
Lord Baewish kényszeredetten bólintott. Tökéletesen megbízott Elmer diagnózisában. A nikto galaxis szerte elismert agrárszakértő volt, a haszonállatok, a bioszféra, a lakhatatlan bolygók terraformálásának igazi szakértője, mi több szaktekintélye, akinek a szavaira Coruscanttól a külső peremig mindenhol adtak. Tehát bizony azok a szerencsétlenek nagy bajban voltak, neki pedig kötelessége mindent megtenni értük. Ingerülten tette félre a poharát, valahogy nem kívánta már a brandy ízét sem.
- Adja ide kérem a törölközőmet Elmer - morogta, mire a titkár készségesen nyújtotta is a textiliát. Csak önmagában csodálta tiszta szívből, őszintén a főnökét. 'Mégis galaxis szerte hány felelős miniszter van, aki a titkárát reggel 10-kor a fürdőkádban fogadja, brandyt kortyolgatva?' Hiába voltak rendkívül elütő jellemek egymástól, a niktot egészen elképesztette a humán politikus stílusa és eleganciája. Miközben Lord Baewish a szobájába tartott tekintélyes tócsákat hagyva maga után Elmer diszkréten megköszörülte a torkát és azon merengett, vajh megmondhatja-e ennek a nagyszerű embernek, hogy momentán kilátszik az ülepe..?
- Őfelségétől milyen reakció érkezett a hírre? - kérdezte közben Lord Baewish a falitérképen előhívva Boothen város légi nézetét elmélyülten tanulmányozta azt.
- Őfelsége a legerélyesebben tiltakozik - válaszolta arcizomrándulás nélkül a nikto, miközben önmagában arra a döntésre jutott, inkább nem hozza szóba a szemérmetlen ruhadarabot.
- Azzal aztán sokra megyünk... - dörmögte a kormányfő. - Van valamilyen lehetőségünk a kieső adag pótlására?
- Igen uram - felelt azonnal készségesen a köztisztviselő és átnyújtott egy magával hozott holodecket. - Megvizsgáltam magam is a kérdést, véleményem szerint az ellopott húsmennyiség különösebb feltűnés nélkül pótolható lenne a kormányzati tartalékokból. Az úgyis első osztályú húsipari termék, nem fog feltűnni senkinek. Még akár a hetven tonna is kiegyenlíthető, ha a nemesek és a politikusok számára fenntartott készleteinket megnyírbáljuk, szinte biztos vagyok az Ősegyház nagylelkű segítségében is, de...
- Ez lesz - szakította félbe Lord Baewish. - Azzal ne foglalkozzanak, hogy hány nemesnek meg főpapnak fog sírásra görbülni a szája, csinálják. Minél hamarabb a rácsok innenső oldalán akarom tudni azokat a szerencsétleneket, főleg a gyerekeket! Megértette Elmer?
- Igen uram, de szabadjon megjegyeznem: hosszú távon ez sem lesz megoldás. A birodalmi igények olyannyira magasak, hogy teljes képtelenség mindet fedezni a jelenlegi technológiai és kapacitási színvonalon. Ha Ortan moff többet akar aratni, akkor be kellene ruháznia a vetésbe is, uram. Vagy pedig le kell csökkenteni a kvótát. Ezt mint a témában jártas szakember mondom uram.
Lord Baewish fáradtan ült le az íróasztala mögé, egy intéssel hellyel kínálva dr Elmert is. Nagyot bólintott a nikto felé miközben újratöltött egy poharat brandyvel. Kérdőn nézett a nonhumánra, aki megrázta a fejét a kínálásra. Ezek után a humán kortyolt egyet, majd belefogott:
- Higgye el, én értem amit mond Elmer, de semmilyen sírással és könyörgéssel nem tudok hatni a birodalmi kormányzóra. Nem érti, vagy talán nem is akarja érteni - morogta elkeseredetten. - Elmer, nekem van tapasztalatom az emberek kezelésében, most is le fogom tudni nyugtatni azon uracskákat akik a nekik járó ételkészletek kiárusítása miatt fognak zúgolódni, elhiheti nagyon hamar betömöm a pofájukat. Ortan moff viszont... Egyszerűen képtelen vagyok azzal a gazemberrel zöld ágra vergődni. Csak az eredmények, meg a zsebe érdekli, más semmi.
- Nem hiszem, hogy ne lehetne meggyőzni, uram - vetette fel Elmer merészen. Sejtette mi lesz a főnöke reakciója, de egyrészt hosszútávon valóban tarthatatlan volt a jelenlegi követelmény norma szintje, másrészt aki nem ragadja meg a pályafutásán kínálkozó ilyen lehetőségeket, azoknak nem is ível túl magasra a pályája. Lord Baewish félre billent fejjel fürkészte Elmer vonásait, de szokás szerint, semmit sem tudott kivenni a nonhumán érzéseiből. Végül felsóhajtott:
- Még az sem lehetetlen, hogy sikerrel jár - jegyezte meg. - Elvégre magának már van tapasztalata az ilyen Coruscanti dögevőkkel, de figyelmeztetem: jól gondolja át, mit mond annak a túlméretezett űrpatkánynak!
- Hogy érti, uram? - érdeklődött a titkár.
- Maga Lord Humbel segédjeként dolgozott, nem? - vágta rá a kormányfő. - Akkor ne felejtse el, elég volt egyetlen aláírás oda, ahol nem kellett volna és az öregúr elmehetett tanulmányútra a Kesselre. Pedig azt hiszem többet érdemelt volna, mint egy jeltelen meszesgödör azon az aszteroidán...
- Többet uram - bólintott továbbra is kifejezéstelen arccal a nikto. - De hogy nem kellett volna aláírnia azt a bizonyos petíciót... Uram, én azt tanácsoltam ne írja alá, de ma is azt mondom: tévedtem akkor. Engedelmével...
- Hát ha más sürgős nincs, akkor töltse újra a poharamat és... menjen. De vigyázzon a bőrére - bólintott az Első Lord. Még sokáig fürkészte az ajtót, miután dr Elmer távozott. Aggódott, de egyben érzett némi reményt is. Talán ez a halvérű hüllőember ráérez, hogy is kéne beszélni azzal a cégéres gazemberrel. Talán. Adják az Elemek, hogy így legyen...
Két nappal később, Ortan moff palotája, Klendathu
A planéta érdekeit képviselő titkár egy másodpercet sem késett az audienciáról, tudta, hogy akkor lényegében kereshetne már új időpontot is egyúttal. A birodalmi moff híres volt pontosságáról, amit mindenki mástól is megkövetelt, igaz, ezt nem esett nehezére felvállalni a nikto politikusnak. Még egy utolsó pillantást vetett ruházatára, hogy minden a helyén legyen, mégpedig milliméterre pontosan, ismerve a szemellenzős katonai helytartó pedantériáját, aztán elfojtott egy nehéz sóhajt és átlépett Wuliz Ortan irodájának ajtaján. A kormányzó az ötvenes évei vége felé járó, erősen őszülő, de még mindig egyenes tartású humán férfi volt, rideg, szürke szemekkel és bizonyos fokú könyörtelenséget sugalló vértelen ajkakkal. Egyenesen a klendathui sötét szemeibe nézett:
- Ön tehát Baewish csicskása - kezdte a beszélgetést kendőzetlen, nyers modorában. - Igazán értékelném, ha személyesen keresne fel, amennyiben mondandója van a számomra, nem valamelyik nonhumán ölebét küldené. Mi is maga egyáltalán? - vonta fel a szemöldökét.
Dr Elmer nem jött zavarba a tiszt kemény mondataitól. Tisztában volt vele, hogy Ortan közel sem olyan ostoba, hogy ne ismerné fel egy galaxis szerte elterjedt faj egyedét, mindössze meg akarja félemlíteni ezzel a kemény modorral. Nem hátrálhat meg, ha legalább annyi megbecsülést ki akar harcolni a moff szemében, ami az érvei meghallgatásához szükséges. Enyhén meghajtotta magát:
- Mély tisztelettel üdvözlöm kormányzó úr - köszöntötte a humánt. - Klendathu Első Lordjának titkára vagyok ugyan s ebben a minőségemben elnézést kérek Lord Baewish nevében is a távolmaradásáért, de úgy vélte a felvetődő kérdésben én szakszerűbb javaslatokat tehetek, lévén ez a szakterületem felettesemmel ellentétben. A kajian'sa, avagy vörös alfajába tartozom a niktoknak, uram.
Ortan moffnak arcizma sem rándult a nonhumán szavaira, de elengedte az addig olvasgatott holodesket és hátradőlt a székében. Tárgyaló partnere pontosan olvasta ezt a mozdulatot, sikerült felkeltenie a birodalmi figyelmét. Az idős férfi biccentett:
- Ám legyen, essünk túl rajta. Milyen ügyben keresett fel dr Elmer? - érdeklődött szárazon.
- A birodalmi élelmiszerráták kapcsán uram - tért a tárgyra a szólított. - A kvótarendszer mindenképpen felülvizsgálatra szorul kormányzó úr, ha teljesíteni is akarjuk őket.
- Nem én határozom meg a beszolgáltatási mennyiséget - rántotta meg a vállát hanyagul Ortan. Mint a legtöbb hivatásos katonát, őt is untatták a gazdasági kérdések. - Nekem csak biztosítanom kell a folytonos meglétét.
- Éppen erről van szó - bólintott a nikto. - A jelenlegi feltételek mellett legfeljebb két évig tartható a normatíva, még a polgári lakosság fejadagjainak lecsökkentése mellett is. Agrárszakember vagyok uram, tudom miről beszélek, kérem higgye el. Nincsenek meg a Klendathun a feltételek ilyen mérvű kötelezvények teljesítéséhez. Ön tagja a moffok tanácsának és a Klendathu kormányzójaként fel tudna szólalni a tényeket bemutatva a birodalmi hadsereg igényei kielégítésére szánt beszolgáltatási normák újragondolásáért.
Ortan moff pengeéles ajkain amolyan mosolyféle jelent meg. Az a fajta, amit leginkább a prédáját becserkésző rankoron látni.
- Maga nem tudja mit beszél dr Elmer - felelte hűvösen. - Amellett, hogy veszélyeztetném ezzel a személyes pozíciómat is, ezzel arra kérném a birodalmi logisztikai osztály főparancsnokát, hogy tulajdonképpen ismerje be: nem megfelelően mérte fel a gazdasági viszonyokat, mikor felállította a csapatával a beszolgáltatások eloszlását. Tudja egyáltalán ki az az ember? Tudja, hogy kinek az unokaöccse? Maradjunk annyiban, jobban is jár, ha nincs ezekkel a tényekkel tisztában. A javaslata elképzelhetetlen doktor úr.
- Megbocsásson a kérdésért uram - reagált halkan, csendesen az agrármérnök, - de az jobb fényt fog vetni a saját pozíciójára vagy a birodalmi logisztikai osztály vezetőjére, ha a gyakorlatban kerülnek elő a problémák, mondjuk három év múlva, mikor leesik a Klendathu beszolgáltatási mennyisége, számításaink szerint a mai fele alá?
- Emiatt nem kell aggódnia - válaszolta még mindig a sötét mosollyal az arcán Ortan. - Meg vannak a módszerek, amivel a munkások termelékenységét fel lehet futtatni nehéz körülmények között is...
- Uram, ha megengedi, ezzel nem tudok egyetérteni...
- Sejtettem, de itt a birodalmi érdekekről van szó, nem csupán egyetlen bolygó lakosságáról. A szentimentális moralitás ideje lejárt a régi köztársasággal együtt! - csattant fel erősen a tiszt, Elmer esküdni mert volna, hogy valami birodalmi propaganda anyagból idézi. - Mi szektorok százainak biztonságáért felelünk és ha ennek az ára az, hogy néhány twi'lek meg nikto kölyök kicsit ritkábban eszik, hát hajlandóak vagyunk felvállalni. Sőt, ha szükséges, annak a néhány twi'leknek meg niktonak az agyonlövését is hajlandóak vagyunk felvállalni, ha ezzel tudunk ösztönzően hatni a többire. Érti dr Elmer?
- Természetesen - bólintott még mindig nyugodtan a nonhumán. - Azonban az én érveim gyakorlati természetűek, semmi közük a moralitáshoz. Értse meg kormányzó úr, ennek semmi köze a polgári lakossághoz, vagy éppen annak hozzáállásához. Ez pusztán biológiai szükségszerűség. Ha kizsaroljuk a föld utolsó ásványi anyag tartalékait ennyi takarmánynövény termeléséhez, akkor nagyon rövid időn belül sokkal kevesebbet lehet aratni róla, mert már nem tudja táplálni az új vetést. Ha a womath teheneket naponta háromszor, négyszer megfejjük, szükség szerűen le fognak soványodni és betegségek tucatjai ütik majd fel a fejüket. Le lehet őket fejni ilyen sokszor, de az új tej termelődése során az állat saját fizikális tartalékait, só és szénhidrát készletét használja fel. Egy, maximum két éven belül ezrével fognak hullani. Amíg több kromagát halászunk le, mint amennyi születik, addig a populációjuk folyamatosan csökken. Ilyen ütemben legfeljebb két év alatt visszafordíthatatlanul a kihalás útjára lépnek majd. Had ne folytassam tovább kormányzó úr. Kérem gondoljon bele: az ön rohamosztagosai a galaxis legjobb katonai kiképzését kapták, de ha elveszi a sugárfegyverüket, a páncéljukat és egy szál vibrokéssel küldi harcba őket, akkor egy csapat kalóz is megtizedelné őket. Hiába zsarolná ki ugyanígy a klendathui lakosságot, a nincsből nem tudnának ételt adni...
Ortan moff magát is meglepve figyelmesen hallgatta a nikto szavait. Dr Elmer jól számított, a hideg és realista katona mélységesen unta Baewish és társai állandó akadékoskodását, akik ellenérvként szenvedőket, éhezőket, meg a fene tudja még mit nem hoztak fel. De ez a fickó más volt. Éppen olyan hideg logikával vette fel a harcot a birodalmi gondolkodásmóddal, mint ami azokat jellemezte. A katonai kormányzó kénytelen volt beismerni magának: tetszik neki a klendathui. Imponáló volt a bátorsága és a szakszerűsége egyaránt. Dereka mögött összefont kezekkel lépett az ablakhoz és bámult ki a városra, lassan forgatta magában az elhangzott jövőképet, végül jóval csendesebb és visszafogottabb hangnemben mint eddig visszakérdezett:
- A birodalmi hadsereg igényei a közeljövőben egészen biztosan nem fognak csökkenni - rázta meg a fejét. - Hosszú távon pedig aligha van lehetőség a Klendathu kímélésére. Maguk ezredévek óta ezt csinálják, ételt adnak a galaxisnak. Nem jut eszébe valamilyen köztes megoldás? Amivel hosszú távon is tarthatóak az igényeink?
Dr Elmer alaposan megfontolta magában a kérdést, de érezte, már nyert ügye van. Hálásan gondolt vissza egykori főnökére, Lord Humbelre, aki mellett volt alkalma megismerni a diplomácia alapjait. Tőle tanulta meg mennyire fontos idejében felmérni a tárgyaló felet és aszerintire alakítani a magunk modorát. A szemellenzős, kemény és könyörtelen birodalmi végtelenül realista volt, éppen ezért sem próbált meg érzelmi húrokat pengetni a vita során, csak és kizárólag az észérveknél maradni. A jelek szerint pedig a legjobb úton halad a siker felé. Óvatosan, átgondoltan válaszolt:
- Megfelelő fejlesztésekkel minden megoldható - felelte a moff kérdésére. - Új karámok kialakításával, az állatállomány növelésével, megfelelő fűszerezéssel kipótolható a kromaga más halfélékkel is, különösen magas tápanyagtartalmú trágyázással, nem untatnám a részletekkel. Egyszóval igen, megoldható, de ezek mindegyike befektetést igényel, uram. A Klendathu már nem rendelkezik az ezekhez szükséges erőforrásokkal, hiszen banki tartalékaink felett a birodalmi megbízott rendelkezik...
Nem mondta ki. Nagyon vigyázott, hogy ne mondja ki, de nem is volt rá szükség. Ortan moff értelmes, intelligens ember volt, tökéletesen megértette az üzenetet. Ha takarékra veszi magát egy-két évig és nem sikkaszt annyit, mint addig, akkor hosszú távon is élvezheti ennek az alapvetően békés és nyugodt beosztásnak minden előnyét. A humán lassan megfordult, majd a nikto szemeibe nézve bólintott:
- Azt hiszem meg tudjuk oldani mégiscsak bizonyos mennyiségű összeg felszabadítását a zárolt vagyonból - morogta. - Hol is végzett maga Elmer?
- A Terra Köztársasági Egyetemen, az Emeridon uram. Másoddiplomám is az Emeridon tettem le. Jelenleg pedig itt helyben tanulok és készülök a harmadikra - felelte színtelen hangon, hangsúlytalanul Choron.
- És ha jól tudom, szaktekintélynek számít agrárvonalon, igaz? - fordult immáron teljesen felé a humán.
- Legalábbis régebben úgy hiszem annak számítottam. A legtöbb nemzetközi konferencián részt vettem előadóként, a munkámat mondhatom, hogy széles körben elismerték.
- Helyes - bólintott a moff. - Akkor velem jön a Coruscantra a moffok következő tanácsára. Szükséges lesz cukorral bevonni a keserű pirulát, ha le akarjuk nyomni ezt a torkukon. Úgy látszik maga alkalmas erre.
- Megtisztel uram - bólintott Elmer, majd az idős katonatiszt intésére elhagyta az irodát. Sietős léptekre váltva robogott le a lépcsőn. Megcsinálta! Mielőbb tudatnia kell ezt az Első Lorddal.
- Ön tehát Baewish csicskása - kezdte a beszélgetést kendőzetlen, nyers modorában. - Igazán értékelném, ha személyesen keresne fel, amennyiben mondandója van a számomra, nem valamelyik nonhumán ölebét küldené. Mi is maga egyáltalán? - vonta fel a szemöldökét.
Dr Elmer nem jött zavarba a tiszt kemény mondataitól. Tisztában volt vele, hogy Ortan közel sem olyan ostoba, hogy ne ismerné fel egy galaxis szerte elterjedt faj egyedét, mindössze meg akarja félemlíteni ezzel a kemény modorral. Nem hátrálhat meg, ha legalább annyi megbecsülést ki akar harcolni a moff szemében, ami az érvei meghallgatásához szükséges. Enyhén meghajtotta magát:
- Mély tisztelettel üdvözlöm kormányzó úr - köszöntötte a humánt. - Klendathu Első Lordjának titkára vagyok ugyan s ebben a minőségemben elnézést kérek Lord Baewish nevében is a távolmaradásáért, de úgy vélte a felvetődő kérdésben én szakszerűbb javaslatokat tehetek, lévén ez a szakterületem felettesemmel ellentétben. A kajian'sa, avagy vörös alfajába tartozom a niktoknak, uram.
Ortan moffnak arcizma sem rándult a nonhumán szavaira, de elengedte az addig olvasgatott holodesket és hátradőlt a székében. Tárgyaló partnere pontosan olvasta ezt a mozdulatot, sikerült felkeltenie a birodalmi figyelmét. Az idős férfi biccentett:
- Ám legyen, essünk túl rajta. Milyen ügyben keresett fel dr Elmer? - érdeklődött szárazon.
- A birodalmi élelmiszerráták kapcsán uram - tért a tárgyra a szólított. - A kvótarendszer mindenképpen felülvizsgálatra szorul kormányzó úr, ha teljesíteni is akarjuk őket.
- Nem én határozom meg a beszolgáltatási mennyiséget - rántotta meg a vállát hanyagul Ortan. Mint a legtöbb hivatásos katonát, őt is untatták a gazdasági kérdések. - Nekem csak biztosítanom kell a folytonos meglétét.
- Éppen erről van szó - bólintott a nikto. - A jelenlegi feltételek mellett legfeljebb két évig tartható a normatíva, még a polgári lakosság fejadagjainak lecsökkentése mellett is. Agrárszakember vagyok uram, tudom miről beszélek, kérem higgye el. Nincsenek meg a Klendathun a feltételek ilyen mérvű kötelezvények teljesítéséhez. Ön tagja a moffok tanácsának és a Klendathu kormányzójaként fel tudna szólalni a tényeket bemutatva a birodalmi hadsereg igényei kielégítésére szánt beszolgáltatási normák újragondolásáért.
Ortan moff pengeéles ajkain amolyan mosolyféle jelent meg. Az a fajta, amit leginkább a prédáját becserkésző rankoron látni.
- Maga nem tudja mit beszél dr Elmer - felelte hűvösen. - Amellett, hogy veszélyeztetném ezzel a személyes pozíciómat is, ezzel arra kérném a birodalmi logisztikai osztály főparancsnokát, hogy tulajdonképpen ismerje be: nem megfelelően mérte fel a gazdasági viszonyokat, mikor felállította a csapatával a beszolgáltatások eloszlását. Tudja egyáltalán ki az az ember? Tudja, hogy kinek az unokaöccse? Maradjunk annyiban, jobban is jár, ha nincs ezekkel a tényekkel tisztában. A javaslata elképzelhetetlen doktor úr.
- Megbocsásson a kérdésért uram - reagált halkan, csendesen az agrármérnök, - de az jobb fényt fog vetni a saját pozíciójára vagy a birodalmi logisztikai osztály vezetőjére, ha a gyakorlatban kerülnek elő a problémák, mondjuk három év múlva, mikor leesik a Klendathu beszolgáltatási mennyisége, számításaink szerint a mai fele alá?
- Emiatt nem kell aggódnia - válaszolta még mindig a sötét mosollyal az arcán Ortan. - Meg vannak a módszerek, amivel a munkások termelékenységét fel lehet futtatni nehéz körülmények között is...
- Uram, ha megengedi, ezzel nem tudok egyetérteni...
- Sejtettem, de itt a birodalmi érdekekről van szó, nem csupán egyetlen bolygó lakosságáról. A szentimentális moralitás ideje lejárt a régi köztársasággal együtt! - csattant fel erősen a tiszt, Elmer esküdni mert volna, hogy valami birodalmi propaganda anyagból idézi. - Mi szektorok százainak biztonságáért felelünk és ha ennek az ára az, hogy néhány twi'lek meg nikto kölyök kicsit ritkábban eszik, hát hajlandóak vagyunk felvállalni. Sőt, ha szükséges, annak a néhány twi'leknek meg niktonak az agyonlövését is hajlandóak vagyunk felvállalni, ha ezzel tudunk ösztönzően hatni a többire. Érti dr Elmer?
- Természetesen - bólintott még mindig nyugodtan a nonhumán. - Azonban az én érveim gyakorlati természetűek, semmi közük a moralitáshoz. Értse meg kormányzó úr, ennek semmi köze a polgári lakossághoz, vagy éppen annak hozzáállásához. Ez pusztán biológiai szükségszerűség. Ha kizsaroljuk a föld utolsó ásványi anyag tartalékait ennyi takarmánynövény termeléséhez, akkor nagyon rövid időn belül sokkal kevesebbet lehet aratni róla, mert már nem tudja táplálni az új vetést. Ha a womath teheneket naponta háromszor, négyszer megfejjük, szükség szerűen le fognak soványodni és betegségek tucatjai ütik majd fel a fejüket. Le lehet őket fejni ilyen sokszor, de az új tej termelődése során az állat saját fizikális tartalékait, só és szénhidrát készletét használja fel. Egy, maximum két éven belül ezrével fognak hullani. Amíg több kromagát halászunk le, mint amennyi születik, addig a populációjuk folyamatosan csökken. Ilyen ütemben legfeljebb két év alatt visszafordíthatatlanul a kihalás útjára lépnek majd. Had ne folytassam tovább kormányzó úr. Kérem gondoljon bele: az ön rohamosztagosai a galaxis legjobb katonai kiképzését kapták, de ha elveszi a sugárfegyverüket, a páncéljukat és egy szál vibrokéssel küldi harcba őket, akkor egy csapat kalóz is megtizedelné őket. Hiába zsarolná ki ugyanígy a klendathui lakosságot, a nincsből nem tudnának ételt adni...
Ortan moff magát is meglepve figyelmesen hallgatta a nikto szavait. Dr Elmer jól számított, a hideg és realista katona mélységesen unta Baewish és társai állandó akadékoskodását, akik ellenérvként szenvedőket, éhezőket, meg a fene tudja még mit nem hoztak fel. De ez a fickó más volt. Éppen olyan hideg logikával vette fel a harcot a birodalmi gondolkodásmóddal, mint ami azokat jellemezte. A katonai kormányzó kénytelen volt beismerni magának: tetszik neki a klendathui. Imponáló volt a bátorsága és a szakszerűsége egyaránt. Dereka mögött összefont kezekkel lépett az ablakhoz és bámult ki a városra, lassan forgatta magában az elhangzott jövőképet, végül jóval csendesebb és visszafogottabb hangnemben mint eddig visszakérdezett:
- A birodalmi hadsereg igényei a közeljövőben egészen biztosan nem fognak csökkenni - rázta meg a fejét. - Hosszú távon pedig aligha van lehetőség a Klendathu kímélésére. Maguk ezredévek óta ezt csinálják, ételt adnak a galaxisnak. Nem jut eszébe valamilyen köztes megoldás? Amivel hosszú távon is tarthatóak az igényeink?
Dr Elmer alaposan megfontolta magában a kérdést, de érezte, már nyert ügye van. Hálásan gondolt vissza egykori főnökére, Lord Humbelre, aki mellett volt alkalma megismerni a diplomácia alapjait. Tőle tanulta meg mennyire fontos idejében felmérni a tárgyaló felet és aszerintire alakítani a magunk modorát. A szemellenzős, kemény és könyörtelen birodalmi végtelenül realista volt, éppen ezért sem próbált meg érzelmi húrokat pengetni a vita során, csak és kizárólag az észérveknél maradni. A jelek szerint pedig a legjobb úton halad a siker felé. Óvatosan, átgondoltan válaszolt:
- Megfelelő fejlesztésekkel minden megoldható - felelte a moff kérdésére. - Új karámok kialakításával, az állatállomány növelésével, megfelelő fűszerezéssel kipótolható a kromaga más halfélékkel is, különösen magas tápanyagtartalmú trágyázással, nem untatnám a részletekkel. Egyszóval igen, megoldható, de ezek mindegyike befektetést igényel, uram. A Klendathu már nem rendelkezik az ezekhez szükséges erőforrásokkal, hiszen banki tartalékaink felett a birodalmi megbízott rendelkezik...
Nem mondta ki. Nagyon vigyázott, hogy ne mondja ki, de nem is volt rá szükség. Ortan moff értelmes, intelligens ember volt, tökéletesen megértette az üzenetet. Ha takarékra veszi magát egy-két évig és nem sikkaszt annyit, mint addig, akkor hosszú távon is élvezheti ennek az alapvetően békés és nyugodt beosztásnak minden előnyét. A humán lassan megfordult, majd a nikto szemeibe nézve bólintott:
- Azt hiszem meg tudjuk oldani mégiscsak bizonyos mennyiségű összeg felszabadítását a zárolt vagyonból - morogta. - Hol is végzett maga Elmer?
- A Terra Köztársasági Egyetemen, az Emeridon uram. Másoddiplomám is az Emeridon tettem le. Jelenleg pedig itt helyben tanulok és készülök a harmadikra - felelte színtelen hangon, hangsúlytalanul Choron.
- És ha jól tudom, szaktekintélynek számít agrárvonalon, igaz? - fordult immáron teljesen felé a humán.
- Legalábbis régebben úgy hiszem annak számítottam. A legtöbb nemzetközi konferencián részt vettem előadóként, a munkámat mondhatom, hogy széles körben elismerték.
- Helyes - bólintott a moff. - Akkor velem jön a Coruscantra a moffok következő tanácsára. Szükséges lesz cukorral bevonni a keserű pirulát, ha le akarjuk nyomni ezt a torkukon. Úgy látszik maga alkalmas erre.
- Megtisztel uram - bólintott Elmer, majd az idős katonatiszt intésére elhagyta az irodát. Sietős léptekre váltva robogott le a lépcsőn. Megcsinálta! Mielőbb tudatnia kell ezt az Első Lorddal.
Az összeesküvő
YE. 4. Klendathu, Az Első Lord palotája
YE. 4. Klendathu, Az Első Lord palotája
Elmer fáradtan hanyatlott le a székbe, amelyet általában véve használt, amikor főnökénél kellett megjelennie. Igazából már ő maga sem tudta biztosan, ki is a felettese igazán: Lord Baewish avagy Ortan moff? A birodalmi tisztviselő és a planéta polgári kormányzata között amolyan nem hivatalos összekötővé vált az elmúlt években, miután a moffok tanácsa előtt sikerrel védte meg szakmai érvekkel a Klendathu beadványát, amely a hosszú távú normatív teljesítésekhez szükséges gazdasági támogatásról, illetve az időleges rátacsökkentésről szólt. A kérdés lényegében gyorsan eldőlt, mikor Set Pastage udvariasan gratulált a kiváló szakmai munkához és szívélyes támogatásáról biztosította a beadványt, onnantól ugyanis nem volt olyan moff aki hangosan érvelni mert volna ellene. Innentől kezdve az idős tiszt többet adott a nikto szavára mint akármely lordéra és megerősítette helyzetében az Első Lord töretlen bizalma is, noha egyre fáradtabbnak érezte magát az agrárszakember, akinek nagyon oda kellett figyelnie minden szavára, folytonosan járnia a diplomácia nehéz táncait. Lord Baewish ez alkalommal kifejezetten idegesnek és szorongónak tűnt, ez leginkább abban csúcsosodott ki a humánnál, hogy viselkedése koránt sem volt olyan könnyed és fesztelen, mint amely normális körülmények között jellemezte. Szó nélkül egy holodisket adott át titkárának, aki meglepetten elkezdte tanulmányozni annak tartalmát. A nikto mindig oly merev és érzelemmentes arcán ez alkalommal megtört jég, a nyílt döbbenet uralta mimikáját, levegő után kapkodva meredt felettesére:
- Ez... ezek az adatok... teljesen megbízhatóak, uram? - nyögte, még mindig a szavakat keresgetve.
- Tökéletesen - bólintott a humán belekortyolva a brandyjébe és egyúttal töltve egy szíverősítőt a kollégájának is. - Többször is megerősítették.
- Ez... - a nikto megrázta a fejét, majd idegeit lenyugtatandó kiitta a pohara tartalmát. - Ha ezzel kilépünk a piacra, akkor a bevételek... bele sem merek gondolni, uram. Kredit milliárdok sokaságáról lehet szó, alsó hangon is. Mindamellett természetesen, hogy erős politikai ellenfeleket szerzünk, de a birodalmi hadsereg támogatása mellett ezek egyike sem érdemel különösebb figyelmet.
- Igen... - biccentett üveges tekintettel a falra meredve Lord Baewish. - Így van. De nem fogunk kilépni a piacra vele. Szigorú titoktartásra kérem dr Elmer.
- Uram? - pislogott meglepetten a titkára, aki nem tudta követni a Lord észjárását.
- Ebből egy grammot sem fog kapni a birodalmi hadsereg - jelentette ki a humán, lassan farkasszemet nézve a niktoval. - Felvettem a kapcsolatot bizonyos körökkel. Organáékra gondolok.
- Az Alderaan alkirálya? A politikai nézeteit egyre többen kérdőjelezik meg a moffok tanácsában - figyelmeztette a főnökét Elmer. - Sokak szerint birodalomhűsége csak megjátszott.
- Azoknak a köröknek igazuk van - biccentett Baewish, majd nagy levegőt vett a folytatáshoz. Bízott Elmerben, bíznia kellett, mert csak a nonhumán rendelkezett kellő politikai befolyással Ortan moff előtt, hogy ezeket a machinációkat el tudja fedni. Csak remélhette: jól ítélte meg a niktot. - Szerveződőben van valami. Egyfajta ellenállás a birodalommal szemben. Ha ez kialakul, akkor ott minden kredit és minden egyéb hozzájárulás életet jelent. Megnőne az életszínvonal, ha ezzel kilépnénk a piacra, igen. Rengeteg bevételt hozna. De elsődleges stratégiai fontosságúvá minősítenék a Klendathut. Azt a fajta birodalmi jelenlétet mindenképpen el kell kerülnünk. Mindenáron! Maga is tudja, mibe kerül és mivel jár a Császár látókörébe kerülni. Itt sokkal több nonhumán él, mint amennyi humán. Egyelőre még csak vagyunk valahogy, még el tudtuk kerülni a komolyabb atrocitásokat, de... - megrázta a fejét. - Nem. Semmiképpen sem vállalhatjuk ezt. Ellenben személy szerint hiszem: a népünk, a hazánk érdeke, hogy segítsük az ellenállást, ha az valóban kialakul. Amivel csak tudjuk. Ez pedig, ha önmagában nem is dönti el a kérdéseket, de komoly előnyt biztosíthat a megfelelő félnek rövid és hosszú távon egyaránt.
- Ugyanakkor óriási veszélyt is jelent - mutatott rá Elmer, - legelső sorban is Önre nézve. Ha kitudódik, semmi sem menti meg a kivégző osztagtól, uram...
- Nos igen, ez egy olyan kockázati tényező, amivel tisztában vagyok - bólintott. - Meg is van ennek is a szerepe ebben a játszmában. Előbb azonban tudnom kell: maga szerint el tudjuk rejteni ezt az egészet a moff embereinek figyelő tekintete elől?
A szakpolitikus egy teljes percen át egy szót sem szólt, csupán összekulcsolt kezeire meredt. Túlságosan remegtek az idegességtől, így rejtette el a mozdulatot. Sejtette csupán a veszély nagyságát, de nem elsősorban a saját bőrét féltette, amivel még saját magát is sikerült meglepnie. Valahogy az természetesnek tűnt. Politikus volt, népe által választott képviselő, aki felesküdött bizonyos dolgokra, mint például a Klendathu szolgálata bármi áron és bár sohasem gondolta, hogy ez adott esetben a személyes létét is veszélybe sodorja, de nem voltak kétségei afelől, vállalna-e a következményeket. Sokkalta inkább féltett másokat, akiket érinthetett, ha minderre fény derül. Ugyanis tökéletes pontossággal tudta felmérni, mennyit is érnek a holodsicken lévő adatok. Végül, miután jól átgondolta a kérdést, lassan bólintott:
- Igen, uram. Minden bizonnyal képesek lennénk erre - felelte még mindig vontatott hanghordozással. - Ortan moff egészen bizonyosan jó katona, de csapnivaló gazdasági szakember. Untatják ezek a kérdések, szívesebben hagyatkozik a tanácsadóira. Az évek során kialakítottam bizonyos mértékű bizalmat benne magam iránt. Szerintem még egy csillagromboló üzemet is el lehetne tüntetni a szeme elől, de a titoktartás... Csak a quarrenekkel akarjuk végeztetni a munkát?
- Maga mit gondol? - dobta vissza a kérdést kecskeszakállával babrálva a humán, aki legalább annyira bízott Elmer szaktudásában, mint a birodalmi helytartó.
- Jó lenne így megoldani - felelte a nikto. - Összetartó és viszonylag zárt közösség, akiknek bőven van okuk gyűlölni a birodalmat. Sokkal kisebb a titoksértés kockázata. Úgy gondolom, hogy az ellenállás igényeit tudnánk fedezni velük. Úgyhogy igen, összességben meg tudjuk csinálni... meg tudom csinálni - erősítette még egyszer, egyúttal fel is vállalva a kérdés felelősségét. Lord Baewish elmosolyodott és koccintásra emelte a poharát:
- Igen, mi pedig mindent megteszünk, hogy a jelenlegihez képest is szélesebb mozgásteret és több bizalmat kapjon Ortan mofftól. Elmondom mire gondoltam, ha már úgyis szóba került...
- Ez... ezek az adatok... teljesen megbízhatóak, uram? - nyögte, még mindig a szavakat keresgetve.
- Tökéletesen - bólintott a humán belekortyolva a brandyjébe és egyúttal töltve egy szíverősítőt a kollégájának is. - Többször is megerősítették.
- Ez... - a nikto megrázta a fejét, majd idegeit lenyugtatandó kiitta a pohara tartalmát. - Ha ezzel kilépünk a piacra, akkor a bevételek... bele sem merek gondolni, uram. Kredit milliárdok sokaságáról lehet szó, alsó hangon is. Mindamellett természetesen, hogy erős politikai ellenfeleket szerzünk, de a birodalmi hadsereg támogatása mellett ezek egyike sem érdemel különösebb figyelmet.
- Igen... - biccentett üveges tekintettel a falra meredve Lord Baewish. - Így van. De nem fogunk kilépni a piacra vele. Szigorú titoktartásra kérem dr Elmer.
- Uram? - pislogott meglepetten a titkára, aki nem tudta követni a Lord észjárását.
- Ebből egy grammot sem fog kapni a birodalmi hadsereg - jelentette ki a humán, lassan farkasszemet nézve a niktoval. - Felvettem a kapcsolatot bizonyos körökkel. Organáékra gondolok.
- Az Alderaan alkirálya? A politikai nézeteit egyre többen kérdőjelezik meg a moffok tanácsában - figyelmeztette a főnökét Elmer. - Sokak szerint birodalomhűsége csak megjátszott.
- Azoknak a köröknek igazuk van - biccentett Baewish, majd nagy levegőt vett a folytatáshoz. Bízott Elmerben, bíznia kellett, mert csak a nonhumán rendelkezett kellő politikai befolyással Ortan moff előtt, hogy ezeket a machinációkat el tudja fedni. Csak remélhette: jól ítélte meg a niktot. - Szerveződőben van valami. Egyfajta ellenállás a birodalommal szemben. Ha ez kialakul, akkor ott minden kredit és minden egyéb hozzájárulás életet jelent. Megnőne az életszínvonal, ha ezzel kilépnénk a piacra, igen. Rengeteg bevételt hozna. De elsődleges stratégiai fontosságúvá minősítenék a Klendathut. Azt a fajta birodalmi jelenlétet mindenképpen el kell kerülnünk. Mindenáron! Maga is tudja, mibe kerül és mivel jár a Császár látókörébe kerülni. Itt sokkal több nonhumán él, mint amennyi humán. Egyelőre még csak vagyunk valahogy, még el tudtuk kerülni a komolyabb atrocitásokat, de... - megrázta a fejét. - Nem. Semmiképpen sem vállalhatjuk ezt. Ellenben személy szerint hiszem: a népünk, a hazánk érdeke, hogy segítsük az ellenállást, ha az valóban kialakul. Amivel csak tudjuk. Ez pedig, ha önmagában nem is dönti el a kérdéseket, de komoly előnyt biztosíthat a megfelelő félnek rövid és hosszú távon egyaránt.
- Ugyanakkor óriási veszélyt is jelent - mutatott rá Elmer, - legelső sorban is Önre nézve. Ha kitudódik, semmi sem menti meg a kivégző osztagtól, uram...
- Nos igen, ez egy olyan kockázati tényező, amivel tisztában vagyok - bólintott. - Meg is van ennek is a szerepe ebben a játszmában. Előbb azonban tudnom kell: maga szerint el tudjuk rejteni ezt az egészet a moff embereinek figyelő tekintete elől?
A szakpolitikus egy teljes percen át egy szót sem szólt, csupán összekulcsolt kezeire meredt. Túlságosan remegtek az idegességtől, így rejtette el a mozdulatot. Sejtette csupán a veszély nagyságát, de nem elsősorban a saját bőrét féltette, amivel még saját magát is sikerült meglepnie. Valahogy az természetesnek tűnt. Politikus volt, népe által választott képviselő, aki felesküdött bizonyos dolgokra, mint például a Klendathu szolgálata bármi áron és bár sohasem gondolta, hogy ez adott esetben a személyes létét is veszélybe sodorja, de nem voltak kétségei afelől, vállalna-e a következményeket. Sokkalta inkább féltett másokat, akiket érinthetett, ha minderre fény derül. Ugyanis tökéletes pontossággal tudta felmérni, mennyit is érnek a holodsicken lévő adatok. Végül, miután jól átgondolta a kérdést, lassan bólintott:
- Igen, uram. Minden bizonnyal képesek lennénk erre - felelte még mindig vontatott hanghordozással. - Ortan moff egészen bizonyosan jó katona, de csapnivaló gazdasági szakember. Untatják ezek a kérdések, szívesebben hagyatkozik a tanácsadóira. Az évek során kialakítottam bizonyos mértékű bizalmat benne magam iránt. Szerintem még egy csillagromboló üzemet is el lehetne tüntetni a szeme elől, de a titoktartás... Csak a quarrenekkel akarjuk végeztetni a munkát?
- Maga mit gondol? - dobta vissza a kérdést kecskeszakállával babrálva a humán, aki legalább annyira bízott Elmer szaktudásában, mint a birodalmi helytartó.
- Jó lenne így megoldani - felelte a nikto. - Összetartó és viszonylag zárt közösség, akiknek bőven van okuk gyűlölni a birodalmat. Sokkal kisebb a titoksértés kockázata. Úgy gondolom, hogy az ellenállás igényeit tudnánk fedezni velük. Úgyhogy igen, összességben meg tudjuk csinálni... meg tudom csinálni - erősítette még egyszer, egyúttal fel is vállalva a kérdés felelősségét. Lord Baewish elmosolyodott és koccintásra emelte a poharát:
- Igen, mi pedig mindent megteszünk, hogy a jelenlegihez képest is szélesebb mozgásteret és több bizalmat kapjon Ortan mofftól. Elmondom mire gondoltam, ha már úgyis szóba került...
Az áruló
YE.4. Klendathu, Bayra főtere
YE.4. Klendathu, Bayra főtere
Ortan moff intésére kikísérték a foglárok az elítéltet. A magas, ösztövér, jó kiállású humán még most is viselte elmaradhatatlan monokliját és szinte már úri modorral mozgott a marcona rohamosztagosok között. Egyszerű fehér inge és sötét nadrágja ellenére, a komikus hatást keltő monokli ide vagy oda, még így is sugárzott belőle az arisztokratikus neveltetés adta méltóság. A moff megköszörülte a torkát, aztán a kihangosító szerkezetet aktiválva megkezdte a hivatalos bejelentést, a technika biztosította, hogy szavai a város minden lakosához eljussanak:
- Őcsászári felsége, I. Dantius Palpatine nevében kihirdettetik: Alben Baewish, korábban Klendathu Első Lordja, vétkesnek találtatott hazaárulás és felségsértés bűnében. A nevezett megkísérelte aláásni a Galaktikus Birodalom tekintélyét, helyi politikai és katonai struktúráját, hazája technikai és természeti kincseit körözött bűnözők kezére játszani, amely lépésekkel egyúttal veszélybe sodorta volna a klendathui polgárok egzisztenciális biztonságát is. Mindezen bűntettei után a birodalmi bíróság jogerősen halálos ítéletet szab ki az elítéltre, aki kegyelmi kérvényt őcsászári felségéhez nem kívánt benyújtani, így az automatikusan jogerőre emelkedett és a mai napon végrehajtatik nyilvánosan, mindazoknak előzetes okulására, akik esetlegesen hasonló gonosztettek terveit érlelnék magukban. Egyúttal a Klendathu polgári kormányzata feloszlatik, ehelyett a továbbiakban a máshol is megszokott módot jelentő birodalmi norma lép életbe és a mindenkori moff által felkért birodalmi főtisztviselő képviseli a planéta érdekeit a helytartó előtt. Az első birodalmi főmegbízott így a továbbiakban dr Choron Elmer lesz, akinek személyesen is elévülhetetlen érdemei voltak a gonosztevő terveinek idejében történő leleplezésében, még mielőtt azokat megvalósíthatta volna. Az ítéletet azonnal végre kell hajtani. Hadnagy, kezdje meg a végrehajtást.
Az egykori Első Lord nyugodt mozdulattal elutasította a szemkötővel közeledő osztagparancsnokot, majd kihúzta magát és egyenes derékkal sétált a kijelölt falig. Lassan felemelte tekintetét, de nem Ortan moffra nézett, hanem a mellette kifejezéstelen, faarccal bámuló nikto szemeibe. Lassan fájdalmas mosolyra húzódtak ajkai és az utolsó szó jogán egyetlen mondatot mondott:
- Immár megérezheted majd egykori barátom a felelősség súlyát, kívánom Klendathu érdekében, hogy ne roppanjon bele a vállad - közölte, talán némi gúnytól sem mentesen.
Ortan moff szeme sarkából szintén mindvégig a niktot figyelte, míg a szomorú procedúra lezajlott és a humán élettelen teste összeesett odalent. Meglepte, mikor napokkal ezelőtt bemutatta neki a nonhumán az összeszedett bizonyítékokat, amelyekből kiderült számára mennyi élelmet és technikai eszközt akar rebellisek kezére játszani az Első Lord. Eddig nem tudta eldönteni, hogy vajon Elmer hozzá vagy a hivatalos feletteséhez hűséges inkább, de ez a kérdés most eldőlni látszott. Csak az indokokat nem értette az idős humán. Ez pedig felette zavarta. Gyűlölte, ha nem tudott átlátni valakin. Amint a testet odalent elvonszolták úgy tett, mint ahogy mindig is cselekedett, ha valami zavarta. Azonnal megpróbálta megszüntetni ennek okát, vagyis nyíltan rákérdezett:
- Miért? - tette fel a kérdést halkan a niktonak.
A nonhumán sötét szemei nem fordultak felé, még mindig a kivonszolt hulla után meredtek a semmibe, cserepes ajkai nyíltak csupán halk szóra:
- Klendathuért...
- Fejtse ki - szólította fel Ortan.
- Meghalt egy ember, akit mindenkinél jobban tiszteltem, moff - merengett, talán inkább magának a politikus, hangosan gondolkodva. - Meghalt, mert elárultam. Kiadtam azt, amit rám bízott. Mégis így tennék, ha újra döntenem kéne. Mert minden összeesküvésre előbb-utóbb fény derül és akkor ez az egész nem csak Lord Baewishen, hanem a bolygó összes polgárán csattant volna. Nem élünk olyan időket, ami választási lehetőséget kínál a birodalom mellett vagy ellen moff. Nem árulok zsákbamacskát, sok minden van, amivel emberként, amivel politikusként, amivel nonhumánként vagy akár hívőként nem értek egyet a császári hatalom módszerei közül. De én Klendathu szolgálatára esküdtem fel elsősorban. Nem Lord Baewishére. Ha ez a hazám érdeke, akkor a legjobb tudásom szerint szolgálnom kell a Birodalmat. Így már megérti?
Ortan szó nélkül bólintott, majd szabályszerű hátraarcot mutatott be és távozott. Csak a közvetlenül kísérő tisztjei láthatták amint egy pillanatra megáll és szalutál a halott férfi felé. Azt pedig senki nem figyelhette meg, amint dr Elmer kitöröl a szeméből egy kövér könnycseppet. Csak remélhette: megfelelően cselekedett... A nép érdekei szerint...
- Őcsászári felsége, I. Dantius Palpatine nevében kihirdettetik: Alben Baewish, korábban Klendathu Első Lordja, vétkesnek találtatott hazaárulás és felségsértés bűnében. A nevezett megkísérelte aláásni a Galaktikus Birodalom tekintélyét, helyi politikai és katonai struktúráját, hazája technikai és természeti kincseit körözött bűnözők kezére játszani, amely lépésekkel egyúttal veszélybe sodorta volna a klendathui polgárok egzisztenciális biztonságát is. Mindezen bűntettei után a birodalmi bíróság jogerősen halálos ítéletet szab ki az elítéltre, aki kegyelmi kérvényt őcsászári felségéhez nem kívánt benyújtani, így az automatikusan jogerőre emelkedett és a mai napon végrehajtatik nyilvánosan, mindazoknak előzetes okulására, akik esetlegesen hasonló gonosztettek terveit érlelnék magukban. Egyúttal a Klendathu polgári kormányzata feloszlatik, ehelyett a továbbiakban a máshol is megszokott módot jelentő birodalmi norma lép életbe és a mindenkori moff által felkért birodalmi főtisztviselő képviseli a planéta érdekeit a helytartó előtt. Az első birodalmi főmegbízott így a továbbiakban dr Choron Elmer lesz, akinek személyesen is elévülhetetlen érdemei voltak a gonosztevő terveinek idejében történő leleplezésében, még mielőtt azokat megvalósíthatta volna. Az ítéletet azonnal végre kell hajtani. Hadnagy, kezdje meg a végrehajtást.
Az egykori Első Lord nyugodt mozdulattal elutasította a szemkötővel közeledő osztagparancsnokot, majd kihúzta magát és egyenes derékkal sétált a kijelölt falig. Lassan felemelte tekintetét, de nem Ortan moffra nézett, hanem a mellette kifejezéstelen, faarccal bámuló nikto szemeibe. Lassan fájdalmas mosolyra húzódtak ajkai és az utolsó szó jogán egyetlen mondatot mondott:
- Immár megérezheted majd egykori barátom a felelősség súlyát, kívánom Klendathu érdekében, hogy ne roppanjon bele a vállad - közölte, talán némi gúnytól sem mentesen.
Ortan moff szeme sarkából szintén mindvégig a niktot figyelte, míg a szomorú procedúra lezajlott és a humán élettelen teste összeesett odalent. Meglepte, mikor napokkal ezelőtt bemutatta neki a nonhumán az összeszedett bizonyítékokat, amelyekből kiderült számára mennyi élelmet és technikai eszközt akar rebellisek kezére játszani az Első Lord. Eddig nem tudta eldönteni, hogy vajon Elmer hozzá vagy a hivatalos feletteséhez hűséges inkább, de ez a kérdés most eldőlni látszott. Csak az indokokat nem értette az idős humán. Ez pedig felette zavarta. Gyűlölte, ha nem tudott átlátni valakin. Amint a testet odalent elvonszolták úgy tett, mint ahogy mindig is cselekedett, ha valami zavarta. Azonnal megpróbálta megszüntetni ennek okát, vagyis nyíltan rákérdezett:
- Miért? - tette fel a kérdést halkan a niktonak.
A nonhumán sötét szemei nem fordultak felé, még mindig a kivonszolt hulla után meredtek a semmibe, cserepes ajkai nyíltak csupán halk szóra:
- Klendathuért...
- Fejtse ki - szólította fel Ortan.
- Meghalt egy ember, akit mindenkinél jobban tiszteltem, moff - merengett, talán inkább magának a politikus, hangosan gondolkodva. - Meghalt, mert elárultam. Kiadtam azt, amit rám bízott. Mégis így tennék, ha újra döntenem kéne. Mert minden összeesküvésre előbb-utóbb fény derül és akkor ez az egész nem csak Lord Baewishen, hanem a bolygó összes polgárán csattant volna. Nem élünk olyan időket, ami választási lehetőséget kínál a birodalom mellett vagy ellen moff. Nem árulok zsákbamacskát, sok minden van, amivel emberként, amivel politikusként, amivel nonhumánként vagy akár hívőként nem értek egyet a császári hatalom módszerei közül. De én Klendathu szolgálatára esküdtem fel elsősorban. Nem Lord Baewishére. Ha ez a hazám érdeke, akkor a legjobb tudásom szerint szolgálnom kell a Birodalmat. Így már megérti?
Ortan szó nélkül bólintott, majd szabályszerű hátraarcot mutatott be és távozott. Csak a közvetlenül kísérő tisztjei láthatták amint egy pillanatra megáll és szalutál a halott férfi felé. Azt pedig senki nem figyelhette meg, amint dr Elmer kitöröl a szeméből egy kövér könnycseppet. Csak remélhette: megfelelően cselekedett... A nép érdekei szerint...
Az ügynök
YE. 4., Klendathu, egy bayrai raktárépület
YE. 4., Klendathu, egy bayrai raktárépület
- Bohócnak érzem magam - mormolta a fekete felleghajtós, bokáig érő hosszú kabátba burkolózó férfi. - Mint valami huszadrangú holomozi kémjei, éjszakai találkozó egy használaton kívüli raktárban...
- Talán színpadias, de valóban hatékony módszer - felelte kísérője, aki a klendathui polgári kormánymegbízottak egyszerű zöld uniformisát hordta. - Ha bárki rajtakap minket, akkor eltusolhatjuk egy kis kredittel az egészet, hiszen tényleg csak egy egyszerű korrupciós tárgyalásnak tűnhet. Ismeri a birodalmiakat, inkább akarnak részesedést, mint hogy nagy dobra verjék...
- És ha ez megnyugtatja - hangzott fel egy kellemes bariton a ládasorok és polcok sötétjéből, - nekem sem kellemesebb ez a maskara.
Az újonnan érkező jó kiállású humán férfi volt, avítas ruhában, amolyan egyszerű kikötői söpredék, aki akármilyen teherszállító hajóról érkezhetett volna. Csupán mozgása árulta volna el az értő szemnek, hogy fegyverhez szokott ember, aki katonásan mérte fel maga körül a terepet. Az egyenruhás klendathui elmosolyodott:
- Antilles őrnagy, Ön nem hazudtolja meg a hírnevét - nevetett fel, majd kezet nyújtott. - Sisk alezredes, a...
- Tisztában vagyok vele - fogadta el a parolát a lázadás leendő hőse. - A klendathui belbiztonsági erőktől. Az úr pedig... - nézett most a másikra, aki lehajtotta válaszként a felleghajtót. A rebellis megdöbbenve meredt a nikto arcába, a politikus száraz mosollyal mutatkozott be:
- Dr Choron Elmer, a Klendathu birodalmi főmegbízottja. Örvendek - biccentett. A humán kifejezetten zavartnak tűnt:
- Nos, ha valakire, hát magára nem számítottam - ismerte be. - Amikor feladta Baewisht, úgy hittük, hogy maga szívvel-lélekkel a birodalmiak embere...
- Mint ahogy ebben reménykedünk mi is - felelte fáradtan és keserűen a nikto. - Életem legfájdalmasabb pillanatai voltak, amikor láttam összerogyni az Első Lordot, aki az én munkám miatt került a kivégzőosztag elé, de... ezt kellett tennem.
- Nem értem - ismerte be zavarodottan Antilles.
- Lord Baewish túlságosan szókimondó volt, a birodalmiak nem bíztak benne - magyarázta Elmer. - Egy ilyen volumenű kérdésben ez egy olyan banánhéjat jelentett, amit nem vállalhattunk fel. Idős volt már és súlyos betegséggel küzdött. Néhány éve lett volna vissza. Mikor beavatott a terveibe, abban az is szerepelt, hogy vezéráldozattal erősítjük meg az én pozíciómat a birodalmiak előtt, kellő hátteret nyújt nekem a halála, hogy a tekintélyemmel fedezzem ezt az egészet. Kimenekítette a családját, majd... - a férfi hangja egy pillanatra elcsuklott, - majd utasított, hogy adjam fel a birodalmiak előtt, mintha élelmiszer ellátmányt és biológiai technikákat akarnánk átadni Önöknek.
- Mi is erre számítunk - vonta össze a szemöldökét még mindig némileg értetlenül a lázadó tiszt.
- Sokkal többet kapnak - felelte a politikus, intésére kísérője egy kis csomagot nyújtott át.
Antilles gyors mozdulatokkal feltépte a fóliát, majd a szürkés színű, könnyen porló anyagból egy csipetnyit a szájába vett. Szemei kikerekedtek, ahogy a klendathuiakra meredt:
- Hiszen ez kolto! - nyögte. - Ez... ez...
- Így van - bólintott Elmer. - A bachta és a kolto az a két orvosi anyag, amellyel életben tarthatóak a katonáik, a gyógyszergyártás két szent grálja a galaxisban. Bachtát nem tudunk adni, de megtaláltuk a módját a kolto kellően nagy tételben való előállításának. Az áttörést titokban tartjuk, de Önöket ellátjuk amennyivel csak tudjuk.
- Hihetetlen - rázogatta a fejét Antilles megrökönyödve még mindig. - Évezredek óta csak a Manaanon tudják előállítani. Hogy a fenébe..?
- Őrnagy úr, ez itt a Klendathu - mosolyodott el a nikto. - Mi a génsebészet és a fajnemesítés elismerten legjobb szakértői közé tartozunk az ismert galaxisban. A kolto állati eredetű, még pontosabban halak állítják elő. Megfelelő fajnemesítési eljárást sikerült kidolgoznunk, amellyel ezen áldásos tevékenységüket a mi óceánjainkban is kifejtik. Persze még az elején járunk. Ez nem éppen a legjobb minőség, körülbelül negyedosztályú kolto, de...
- De így is az egyetlen, amihez hozzájuthatunk - bólintott a lázadás leendő hőse. - Emberéletek tízezreit mentheti meg - tette hozzá hálásan.
- Reméljük is - bólintott a nikto. - Ugyanis egy emberéletet már elvett - tette hozzá halkan. Másodpercnyi idő kellett míg újra összeszedte magát és hivatalos hangon folytatta: - Normál kereskedő hajókkal, a Alfa Prime üzletlánc raktárain keresztül, élelmiszer szállítmányok közé téve fog eljutni Önökhöz, mégpedig hutt fennhatóságú bolygók raktáraiba. Elvárjuk, hogy egyelőre a Klendathui felségűrben ne kezdjek ennek fejében komolyabb akciókba, talán megérti, hogy nem szeretnénk a birodalmi figyelmet semmivel sem felkelteni...
- Természetesen - bólintott Antilles, aki hosszú idő óta először érezte magát igazán optimistán. A lázadás még csak körvonalazódott és rengeteg dolog várt megszervezésre. Ezek egyik sarkalatos kérdése volt az egészségügy, de állandó kolto utánpótlással hirtelen megoldhatónak tűnt immár az egész. Óriási lépést tettek előre! - Az Alfa Primenál nem lesznek problémák?
- Kizárható - mosolygott gunyorosan Elmer. - Ortan moff tulajdona a vállalat, ezen keresztül teszi zsebre az elsikkasztott pénzét. De nem kifejezetten ért hozzá, én működtetem a vállalatot.
- Nincs több kérdésem - nevetett fel a tiszt.
- Talán színpadias, de valóban hatékony módszer - felelte kísérője, aki a klendathui polgári kormánymegbízottak egyszerű zöld uniformisát hordta. - Ha bárki rajtakap minket, akkor eltusolhatjuk egy kis kredittel az egészet, hiszen tényleg csak egy egyszerű korrupciós tárgyalásnak tűnhet. Ismeri a birodalmiakat, inkább akarnak részesedést, mint hogy nagy dobra verjék...
- És ha ez megnyugtatja - hangzott fel egy kellemes bariton a ládasorok és polcok sötétjéből, - nekem sem kellemesebb ez a maskara.
Az újonnan érkező jó kiállású humán férfi volt, avítas ruhában, amolyan egyszerű kikötői söpredék, aki akármilyen teherszállító hajóról érkezhetett volna. Csupán mozgása árulta volna el az értő szemnek, hogy fegyverhez szokott ember, aki katonásan mérte fel maga körül a terepet. Az egyenruhás klendathui elmosolyodott:
- Antilles őrnagy, Ön nem hazudtolja meg a hírnevét - nevetett fel, majd kezet nyújtott. - Sisk alezredes, a...
- Tisztában vagyok vele - fogadta el a parolát a lázadás leendő hőse. - A klendathui belbiztonsági erőktől. Az úr pedig... - nézett most a másikra, aki lehajtotta válaszként a felleghajtót. A rebellis megdöbbenve meredt a nikto arcába, a politikus száraz mosollyal mutatkozott be:
- Dr Choron Elmer, a Klendathu birodalmi főmegbízottja. Örvendek - biccentett. A humán kifejezetten zavartnak tűnt:
- Nos, ha valakire, hát magára nem számítottam - ismerte be. - Amikor feladta Baewisht, úgy hittük, hogy maga szívvel-lélekkel a birodalmiak embere...
- Mint ahogy ebben reménykedünk mi is - felelte fáradtan és keserűen a nikto. - Életem legfájdalmasabb pillanatai voltak, amikor láttam összerogyni az Első Lordot, aki az én munkám miatt került a kivégzőosztag elé, de... ezt kellett tennem.
- Nem értem - ismerte be zavarodottan Antilles.
- Lord Baewish túlságosan szókimondó volt, a birodalmiak nem bíztak benne - magyarázta Elmer. - Egy ilyen volumenű kérdésben ez egy olyan banánhéjat jelentett, amit nem vállalhattunk fel. Idős volt már és súlyos betegséggel küzdött. Néhány éve lett volna vissza. Mikor beavatott a terveibe, abban az is szerepelt, hogy vezéráldozattal erősítjük meg az én pozíciómat a birodalmiak előtt, kellő hátteret nyújt nekem a halála, hogy a tekintélyemmel fedezzem ezt az egészet. Kimenekítette a családját, majd... - a férfi hangja egy pillanatra elcsuklott, - majd utasított, hogy adjam fel a birodalmiak előtt, mintha élelmiszer ellátmányt és biológiai technikákat akarnánk átadni Önöknek.
- Mi is erre számítunk - vonta össze a szemöldökét még mindig némileg értetlenül a lázadó tiszt.
- Sokkal többet kapnak - felelte a politikus, intésére kísérője egy kis csomagot nyújtott át.
Antilles gyors mozdulatokkal feltépte a fóliát, majd a szürkés színű, könnyen porló anyagból egy csipetnyit a szájába vett. Szemei kikerekedtek, ahogy a klendathuiakra meredt:
- Hiszen ez kolto! - nyögte. - Ez... ez...
- Így van - bólintott Elmer. - A bachta és a kolto az a két orvosi anyag, amellyel életben tarthatóak a katonáik, a gyógyszergyártás két szent grálja a galaxisban. Bachtát nem tudunk adni, de megtaláltuk a módját a kolto kellően nagy tételben való előállításának. Az áttörést titokban tartjuk, de Önöket ellátjuk amennyivel csak tudjuk.
- Hihetetlen - rázogatta a fejét Antilles megrökönyödve még mindig. - Évezredek óta csak a Manaanon tudják előállítani. Hogy a fenébe..?
- Őrnagy úr, ez itt a Klendathu - mosolyodott el a nikto. - Mi a génsebészet és a fajnemesítés elismerten legjobb szakértői közé tartozunk az ismert galaxisban. A kolto állati eredetű, még pontosabban halak állítják elő. Megfelelő fajnemesítési eljárást sikerült kidolgoznunk, amellyel ezen áldásos tevékenységüket a mi óceánjainkban is kifejtik. Persze még az elején járunk. Ez nem éppen a legjobb minőség, körülbelül negyedosztályú kolto, de...
- De így is az egyetlen, amihez hozzájuthatunk - bólintott a lázadás leendő hőse. - Emberéletek tízezreit mentheti meg - tette hozzá hálásan.
- Reméljük is - bólintott a nikto. - Ugyanis egy emberéletet már elvett - tette hozzá halkan. Másodpercnyi idő kellett míg újra összeszedte magát és hivatalos hangon folytatta: - Normál kereskedő hajókkal, a Alfa Prime üzletlánc raktárain keresztül, élelmiszer szállítmányok közé téve fog eljutni Önökhöz, mégpedig hutt fennhatóságú bolygók raktáraiba. Elvárjuk, hogy egyelőre a Klendathui felségűrben ne kezdjek ennek fejében komolyabb akciókba, talán megérti, hogy nem szeretnénk a birodalmi figyelmet semmivel sem felkelteni...
- Természetesen - bólintott Antilles, aki hosszú idő óta először érezte magát igazán optimistán. A lázadás még csak körvonalazódott és rengeteg dolog várt megszervezésre. Ezek egyik sarkalatos kérdése volt az egészségügy, de állandó kolto utánpótlással hirtelen megoldhatónak tűnt immár az egész. Óriási lépést tettek előre! - Az Alfa Primenál nem lesznek problémák?
- Kizárható - mosolygott gunyorosan Elmer. - Ortan moff tulajdona a vállalat, ezen keresztül teszi zsebre az elsikkasztott pénzét. De nem kifejezetten ért hozzá, én működtetem a vállalatot.
- Nincs több kérdésem - nevetett fel a tiszt.
A hős
YU. 3. Coruscant, az egykori császári palota
YU. 3. Coruscant, az egykori császári palota
A nikto kénytelen volt bevallani magának, hogy a legtöbb esetben kifejezetten élvezi a külsőségekkel teli ceremóniákat. Talán a birodalmi "szolgálatban" töltött évek alatt ragadt rá. Most mégsem érezte túl jól magát a bőrében. Gondolatai el-elkalandoztak, a múltban jártak. Egyrészt a közelmúltban. A galaktikus bíróság ülésén, ahol meg kellett jelennie tisztázni múltját, mint minden egykori birodalmi főmegbízottnak, szembe néznie a kollaboráció vádjával. Tekintve a mellette tanúskodó klendathui és köztársasági tisztviselők és tisztek hosszú sorát az egész csupán egy látszattárgyalás volt, ahol mindössze húsz standard perc alatt felmentették minden vádpont alól. Most pedig itt áll, hogy átvegye Mon Mothma kezéből a Szabadságért Érdemjel arany fokozatát. Ha technikailag nézzük, akkor persze megérdemelte. Hat évig dolgozott a lázadóknak, vezette folyamatosan az orránál fogva a birodalmi kormányzatot és óvta meg a nem kívánt figyelemtől a koltot előállító quarreneket. Ha csak a legkisebb szeletkéjét akárcsak megsejtették volna felettesei a ténykedésének, akkor kivégző osztag helyett esetleg egy három napig koplaltatott rankorral kellett volna szembe néznie. Mégis, valahogy most méltatlannak érezte magát erre. Azért kapta meg az érdemjelet, a Szabad Bolygók Szövetségének egyik legmagasabb kitüntetését, mert akik igazán megérdemelték, azok már nem voltak az élők sorában. Jobb híján... Felderengett előtte persze Ortan moff arca. A pengeéles mosolyú, könyörtelen férfi, aki egyenes derékkal fogadta szobájában a bolygóra leszálló lázadó erők katonáit és büszke mosollyal az arcán halt meg, fegyvert rántva az elsőnek belépő köztársasági katonákra, akik persze viszonozták a tüzet. Ott volt, látta és egy szemernyi elégtételt sem érzett a klendathui mészáros holtteste láttán. Tudta hány embert gyilkoltak le, kínoztak meg vagy lehetetlenítettek el kormányzósága évei alatt, akiknek nem jutott, nem juthatott olyan büszke és elegáns vég, mint amely a humán életpályájának végét jelentette. Lord Humbel arca derengett fel előtte, aki valahol a Kesselen végezte egy jelöletlen sírban. Mai'Toshka, a nonhumánok szószólója, a twi'lek, akinek brutálisan levágták a lekkuit és aki még tizenhét napon át agonizált, míg végre eljött érte a megváltó halál. Pater Balatin összezúzódott teste. A humán pap kitárt karokkal állt a Saber tankok és a példastatuálásra kijelölt nonhumánok viskói közé, és akin átgázoltak gondolkodás nélkül a birodalmi erők. De leginkább egy valakinek az arca ragyogott át a múlt ködén. Egy emberé akiről a politikus leginkább remélte: valahonnan a túlvilágról büszke tanítványára. Lassan kinyitotta a kezében tartott kis dobozkát. Egy monokli pihent benne, rajta majd évtizede rászáradt vércseppekkel. Öt kreditet adott érte anno a nikto a birodalmi rohamosztagosnak, akinek jeltelen sírba kellett dobnia a testet, de persze előbb kiárusította a rajta lévő ingóságokat. Annak a férfinak csak ennyi volt az elítélt élete, de Klendathu... a bolygó egy igazi, egy valódi hősét veszítette el. Dr Elmer a monokli mellé helyezte a Szabadság Érdemjelet, majd lendületesen írta fel: "Kézbesíteni Mrs Baewish részére, csak diplomáciai tiszt útján, saját kézbe". Mert volt, aki halálában is jobban megérdemelte...
A diplomata
YU. 8. Klendathu, Bayra városa, a KONA hírcsatorna épülete
YU. 8. Klendathu, Bayra városa, a KONA hírcsatorna épülete
- Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat Lord Elmer - kezdte száz megawattos mosollyal az arcán a szemtelenül csinos riporter. A twi'leket hiba lett volna bárkinek is alábecsülni, szakterülete volt a politika és igazi cápaként tudta ízekre szedni adott esetben interjúalanyait. A nikto ennek megfelelően jól felkészülten érkezett a beszélgetésre, most szokásához híven érzelemmentes arccal bólintott:
- Számomra megtisztelő a meghívás és becses érdeklődésük munkám iránt - felelte udvariasan.
- Lord Elmer, Ön ismét a Klendathui Konzervatív Párt színeiben indul a választásokon és nincs semmilyen titok azzal kapcsolatban, hogy továbbra is Önt kívánják Negyedik Lordnak, ezáltal a külkapcsolatok irányítójának jelölni - kezdett bele a lényegi riportba a hölgy, túlesve az udvariassági körökön. - Változtak esetlegesen a KKP külpolitikai célkitűzései?
- Lényegi változásokról nem beszélhetünk - rázta meg finoman a fejét a diplomata. - A KKP továbbra is eltökélten támogatja az Új Köztársasággal aláírandó társulási szerződés gondolatát, íly módon hazánk csatlakozását a bolygószövetség kereteibe.
- Igen, ugyanakkor éppen ezen a téren támadják legtöbben politikai síkon a KKP-t - mutatott rá a riporter. - Mit válaszolna azon, elsősorban liberális párti ellenzéki politikusok aggodalmaira, akik az úgymond egyszerű gyarmati státuszba kerüléstől féltik a Klendathut?
- Ennek személy szerint nem látom realitását - fonta össze ujjait maga előtt a nonhumán. - A társulási szerződés meglehetősen pontos és jól körülhatárolható biztosítékokkal látja el a szerződő feleket. Ez nem az Első Galaktikus Birodalom által képviselt katonai megszállás, sokkal inkább a régi köztérsaság eszmei öröksége, amelynek mindig is aktív tagjai voltunk. Pártunk továbbra is töretlenül hisz a "járt utat járatlanért el ne hagyj" ősi bölcsességében és a galaktikus helyzet rendeződésével szeretnénk újra elődeink által lefektetett úton visszavezetni a Klendathut a galaktikus vérkeringésbe.
- Értem - biccentett bájosan a twi'lek. - De vajon miért szükséges Önök szerint ez a lépés bolygónk szempontjából?
- A Klendathunak komoly értékei vannak elsősorban az agrárium, az ékszer- illetve parfümipar, valamint a koltoelőállítás óta a gyógyszerészet terén is, ugyanakkor józan megfontolással be kell látnunk, komoly ínséget szenvedünk rengeteg alapvető ipari cikk kapcsán. Részben biztosítanunk kell termékeink felvásárlását, részben pedig kereskedelmi partnereket kell találnunk az ipari nyersanyagok behozatalára is. Azt mindenkinek be kell látnia úgy hiszem, hogy mindenki elsősorban saját szövetségesei között keres kereskedelmi lehetőségeket, így a planétánk elemi érdeke az ilyen szövetségi rendszerbe való tartozás. Emellett szót kell ejtenünk arról is, hogy a Klendathu hadserege nem képvisel olyan erőt, amely képes egy komolyabb ellenséges támadás hatékony visszaverésére. Bár képesek lennénk etetni talán az egész köztársasági haderőt, de nekünk nincs kellő erejű katonai potenciálunk. Ez is indokolja, hogy lényegében önvédelmi okokból az Új Köztársaság égisze alatt folytassuk azt a munkát, amit a KKP már eddig is megkezdett.
- Sokan azért aggódnak, hogy az Ön személye lesz az, ami negatív irányba sodorhatja a Klendathut, amennyiben a csatlakozás valóban megtörténik. Az ő aggályaikra mit felelne?
- Leginkább annyit: örömmel várom a személyem elleni érveket - mosolyodott el diplomatikusan Elmer, de ezzel nem sikerült leráznia a műsorvezetőt.
- Néhányat könnyen fel tudunk idézni - csacsogta bájosan. - Az egyik ezek közül az Ön birodalmi múltja, hogy talán emiatt túlságosan a közelmúlt visszaidézésében érdekelt felekhez húzna, esetlegesen még a józan megfontolások ellenére is, érzelmi okokból...
- Még ha így is lenne, nagyon kétlem, hogy ezen bolygók képviselői szimpatizálnának személyemmel, részben nonhumán mivoltom, részben pedig a birodalom ellen hat éven át kifejtett munkám okán - felelte könnyedén a diplomata.
- Nos igen, másokban éppen ez ébreszt aggályokat - riposztozott a hölgy. - Vannak akik szerint túlságosan jó viszonyba került az ellenállás éveiben olyan prominens személyiségekkel mint Mothma főkancellár vagy Antilles tábornok és ez befolyásolhatja a döntéseit.
- Noha mélyen tisztelem a főkancellár asszony érdemeit, de életemben mindössze egyszer találkoztam vele személyesen, egy hivatalos díszünnepségen, ahol kitüntetést adott át számomra, egyébként egyáltalán nincs szerencsém ismerni. Antilles tábornok pedig vérbeli katona, aki igyekszik távoltartani magát a politikától - válaszolta a férfi.
- Értem. Azt is el kell ismerni, nagyon sokan támogatják Önt és bíznak magában, sőt a közvéleménykutatási adatok szerint Ön az egyik legerősebb úgymond húzóembere a KKP-nak. Korábban volt Első Lord is. Sokak nem értik, miért éri be most mindössze a Negyedik Lord tisztségével, miért nem ön a kormányfőjelölt? - kérdezett rá nyíltan a riporter.
- Nagyon egyszerű a válasz - tárta szét a karjait színpadiasan a nikto. - Egyrészt az én Első Lordságom aligha releváns, a birodalmi struktúra összeomlása után egy átmeneti, ügyvivő kormányt vittem csupán őfensége felkérésére, amelynek kimondottan elsődleges célja a demokratikus keret visszaállítása és mihamarabbi szabad választások feltételeinek megteremtése volt, emellett csak a legégetőbb, semmilyen módon el nem napolható ügyekben hozott csak döntést a kormányom. Másrészt és leginkább: van szerencsém ismerni Lord Voydant, ismerem a politikai nézeteit és a szakmai kvalitásait, tökéletesen megbízom benne és minden erőmmel igyekszem támogatni. Egy jó politikusnak fel kell mérnie miként segíti legjobban a hazáját, ebbe az is beletartozik, hogy ha szükséges, félreáll egy magasabb kvalitásokkal bíró jelölt útjából. Azt természetesen megtisztelőnek érzem, hogy engem látott legalkalmasabbnak az Első Lord, hogy felkérjen a Negyedik Lord székének betöltésére.
- Végezetül még egy kérdés, ha megengedi még dr Elmer. Ön vezeti az előzetes tárgyalásokat az Új Köztársaság képviselőivel a jövőbeni csatlakozásról. Mit gondol, a Klendathu mikorra válik a bolygószövetség részévé?
- Nos ezek minden esetben hosszú folyamatok - válaszolta óvatosan a diplomata. - Bár a szándék mindkét oldalról megvan, de rengeteg apróságot kell tisztázni, illetve természetesen most mielőbb meg kell várnunk a választások végét, hogy egyáltalán bizalmat kap-e továbbra is a KKP a lakosságtól, amint azt reméljük. Mindenképpen népszavazás is meg fogja előzni a végleges döntést. Úgy gondolom, hogy ha Klendathu népének sem lesz ellenére, nagyjából öt éven belül teljes jogú tagjai leszünk a szenátusnak.
- Számomra megtisztelő a meghívás és becses érdeklődésük munkám iránt - felelte udvariasan.
- Lord Elmer, Ön ismét a Klendathui Konzervatív Párt színeiben indul a választásokon és nincs semmilyen titok azzal kapcsolatban, hogy továbbra is Önt kívánják Negyedik Lordnak, ezáltal a külkapcsolatok irányítójának jelölni - kezdett bele a lényegi riportba a hölgy, túlesve az udvariassági körökön. - Változtak esetlegesen a KKP külpolitikai célkitűzései?
- Lényegi változásokról nem beszélhetünk - rázta meg finoman a fejét a diplomata. - A KKP továbbra is eltökélten támogatja az Új Köztársasággal aláírandó társulási szerződés gondolatát, íly módon hazánk csatlakozását a bolygószövetség kereteibe.
- Igen, ugyanakkor éppen ezen a téren támadják legtöbben politikai síkon a KKP-t - mutatott rá a riporter. - Mit válaszolna azon, elsősorban liberális párti ellenzéki politikusok aggodalmaira, akik az úgymond egyszerű gyarmati státuszba kerüléstől féltik a Klendathut?
- Ennek személy szerint nem látom realitását - fonta össze ujjait maga előtt a nonhumán. - A társulási szerződés meglehetősen pontos és jól körülhatárolható biztosítékokkal látja el a szerződő feleket. Ez nem az Első Galaktikus Birodalom által képviselt katonai megszállás, sokkal inkább a régi köztérsaság eszmei öröksége, amelynek mindig is aktív tagjai voltunk. Pártunk továbbra is töretlenül hisz a "járt utat járatlanért el ne hagyj" ősi bölcsességében és a galaktikus helyzet rendeződésével szeretnénk újra elődeink által lefektetett úton visszavezetni a Klendathut a galaktikus vérkeringésbe.
- Értem - biccentett bájosan a twi'lek. - De vajon miért szükséges Önök szerint ez a lépés bolygónk szempontjából?
- A Klendathunak komoly értékei vannak elsősorban az agrárium, az ékszer- illetve parfümipar, valamint a koltoelőállítás óta a gyógyszerészet terén is, ugyanakkor józan megfontolással be kell látnunk, komoly ínséget szenvedünk rengeteg alapvető ipari cikk kapcsán. Részben biztosítanunk kell termékeink felvásárlását, részben pedig kereskedelmi partnereket kell találnunk az ipari nyersanyagok behozatalára is. Azt mindenkinek be kell látnia úgy hiszem, hogy mindenki elsősorban saját szövetségesei között keres kereskedelmi lehetőségeket, így a planétánk elemi érdeke az ilyen szövetségi rendszerbe való tartozás. Emellett szót kell ejtenünk arról is, hogy a Klendathu hadserege nem képvisel olyan erőt, amely képes egy komolyabb ellenséges támadás hatékony visszaverésére. Bár képesek lennénk etetni talán az egész köztársasági haderőt, de nekünk nincs kellő erejű katonai potenciálunk. Ez is indokolja, hogy lényegében önvédelmi okokból az Új Köztársaság égisze alatt folytassuk azt a munkát, amit a KKP már eddig is megkezdett.
- Sokan azért aggódnak, hogy az Ön személye lesz az, ami negatív irányba sodorhatja a Klendathut, amennyiben a csatlakozás valóban megtörténik. Az ő aggályaikra mit felelne?
- Leginkább annyit: örömmel várom a személyem elleni érveket - mosolyodott el diplomatikusan Elmer, de ezzel nem sikerült leráznia a műsorvezetőt.
- Néhányat könnyen fel tudunk idézni - csacsogta bájosan. - Az egyik ezek közül az Ön birodalmi múltja, hogy talán emiatt túlságosan a közelmúlt visszaidézésében érdekelt felekhez húzna, esetlegesen még a józan megfontolások ellenére is, érzelmi okokból...
- Még ha így is lenne, nagyon kétlem, hogy ezen bolygók képviselői szimpatizálnának személyemmel, részben nonhumán mivoltom, részben pedig a birodalom ellen hat éven át kifejtett munkám okán - felelte könnyedén a diplomata.
- Nos igen, másokban éppen ez ébreszt aggályokat - riposztozott a hölgy. - Vannak akik szerint túlságosan jó viszonyba került az ellenállás éveiben olyan prominens személyiségekkel mint Mothma főkancellár vagy Antilles tábornok és ez befolyásolhatja a döntéseit.
- Noha mélyen tisztelem a főkancellár asszony érdemeit, de életemben mindössze egyszer találkoztam vele személyesen, egy hivatalos díszünnepségen, ahol kitüntetést adott át számomra, egyébként egyáltalán nincs szerencsém ismerni. Antilles tábornok pedig vérbeli katona, aki igyekszik távoltartani magát a politikától - válaszolta a férfi.
- Értem. Azt is el kell ismerni, nagyon sokan támogatják Önt és bíznak magában, sőt a közvéleménykutatási adatok szerint Ön az egyik legerősebb úgymond húzóembere a KKP-nak. Korábban volt Első Lord is. Sokak nem értik, miért éri be most mindössze a Negyedik Lord tisztségével, miért nem ön a kormányfőjelölt? - kérdezett rá nyíltan a riporter.
- Nagyon egyszerű a válasz - tárta szét a karjait színpadiasan a nikto. - Egyrészt az én Első Lordságom aligha releváns, a birodalmi struktúra összeomlása után egy átmeneti, ügyvivő kormányt vittem csupán őfensége felkérésére, amelynek kimondottan elsődleges célja a demokratikus keret visszaállítása és mihamarabbi szabad választások feltételeinek megteremtése volt, emellett csak a legégetőbb, semmilyen módon el nem napolható ügyekben hozott csak döntést a kormányom. Másrészt és leginkább: van szerencsém ismerni Lord Voydant, ismerem a politikai nézeteit és a szakmai kvalitásait, tökéletesen megbízom benne és minden erőmmel igyekszem támogatni. Egy jó politikusnak fel kell mérnie miként segíti legjobban a hazáját, ebbe az is beletartozik, hogy ha szükséges, félreáll egy magasabb kvalitásokkal bíró jelölt útjából. Azt természetesen megtisztelőnek érzem, hogy engem látott legalkalmasabbnak az Első Lord, hogy felkérjen a Negyedik Lord székének betöltésére.
- Végezetül még egy kérdés, ha megengedi még dr Elmer. Ön vezeti az előzetes tárgyalásokat az Új Köztársaság képviselőivel a jövőbeni csatlakozásról. Mit gondol, a Klendathu mikorra válik a bolygószövetség részévé?
- Nos ezek minden esetben hosszú folyamatok - válaszolta óvatosan a diplomata. - Bár a szándék mindkét oldalról megvan, de rengeteg apróságot kell tisztázni, illetve természetesen most mielőbb meg kell várnunk a választások végét, hogy egyáltalán bizalmat kap-e továbbra is a KKP a lakosságtól, amint azt reméljük. Mindenképpen népszavazás is meg fogja előzni a végleges döntést. Úgy gondolom, hogy ha Klendathu népének sem lesz ellenére, nagyjából öt éven belül teljes jogú tagjai leszünk a szenátusnak.
- Én pedig még egyszer köszönöm a lehetőséget!