Coruscant utcái
Nov 7, 2014 23:21:47 GMT 1
Post by Castiel Thrauss on Nov 7, 2014 23:21:47 GMT 1
Korom sötét, csillagtalan éj borult a mindig nyüzsgő, sosem nyugvó dicső fővárosra, miközben a halk zúgás-búgás jelezte az embernek, micsoda forgalom szágoldozik még mindig a felhőkarcolók szintjén. Az alsóbb szinteken egy hosszú, fekete bársonykabátos alak lépkedett, kabátja magas garbó része és kapucnija tökéletesen fedte el arcát. Az alak első ránézésre is gyanúsnak tűnt, a szembejövők óhatatlanul is messze elkerülték, akár egy leprás beteget. A coruscanti járőrök azonban másképpen viseltettek, a kirívóan kétes személy sokkal inkább tűnt holmi lecsúszott kábítószerfüggőnek, esetleg üzletre vadászó terítőnek, valójában mindkettőtől távol állt. A járőrök parancsára megállt, mire egy aprócska lapos tárgy villant kezében, a két rendőr rápillantva a félhomályban sűrű bocsánatkérések közepette eresztették útjára. Theodor Mondragon, egy mindenre elszánt, lelketlen, gátlások és erkölcs nélküli, de végletekig hűséges és megbízható férfi volt, nem utolsósorban az NRI egyik legjobb ügynöke, számos titkos megbízással a háta mögött. Ezúttal is titkos megbízást teljesített, miközben zsebre dugott kezével lézerfegyverének hűvős markolatát szorította, kibiztosítva, lövésre készen. Egy elhagyatott mellékutcába fordulva messziről meglátta idézőjeles áldozatát. Sok életet oltott ki, némelyiket nem épppen a leghumánusabban kivitelezte, most azonban csillapíthatatlan szadizmusát nem élhette ki. A sikátor végében álló alak Balthazar Soriano volt, a messzi-messzi Ruuria bolygó szenátora. Kicsi, szegény, jelentéktelen bolygó, amelyiket az utóbbi időben a kelleténél több kalóztámadás ért, nem véletlenül persze, a nyomok pedig hogy-hogy nem, a szenátorhoz vezettek, akinek persze az égvilágon semmi köze sem volt néhány tolvaj fosztogató bandához. Az ilyen apróságok persze mindig kivétel nélkül csak részletkérdésnek számítottak a titkosszolgálat esetében. A cél mindig szentesíti az eszközt, mondogatta gyakorta a nagyfőnök, Castiel Thrauss, akinek szemernyi fájdalmat vagy lelkiismeret fordulást sem jelentett, ha egy-egy ártatlan életetét kell fenekestül felforgatni és totálisan lerombolni azt. Ez történt ezúttal is, iskolapéldája az NRI piszkos módszereinek.
- Ki maga, és mi az, hogy bizonyítékai vannak a bolygómat ért támadásokról?- tette fel a cseppet sem barátkozós, de annál türelmetlenebb kérdést a pocakos, szakállas, jámbor tekintetű szenátor.
- A kilétemről nem kell tudnia, addig jó magának is, meg nekem is, azt viszont nem árt, ha kitalálja, hogy mit mond a Galaktikus Legfelsőbb Bíróságnak, amikor hazaárulásért elítélik.
- Még hogy én? Maga tréfálkozik, mert akkor esküszöm...
- Maga csak ne esküdözzön itt nekem, hanem fogja be a dagadt száját és nagyon jól figyeljen. Hamar a Kesselen találhatja magát, viszont mivel ritkán látott nagylelkűséggel vagyok megáldva, adok magának egy esélyt. Itt van egy dosszié, benne egy-két... Apróság. Ön szenátor, bizonyára lehetősége lesz arra, hogy a kezemben tartott holodisk tartalmát megvalósíthassa. Természetesen a disk csak egyszer lejátszható, úgy hogy javaslom, hogy jegyzeteljen közben.
- Ha azt hiszi, hogy megfenyegethet, vagy megvásárolhat nagyon téved. Elég sok magafajta sz**házival sodort már össze az élet, így ne is fárassza tovább magát. Azt hittem komoly információi vannak, és ezért lemondtam a lányom 6. születésnapját. Látom kár volt.
- Sejtettem, hogy pont, ahogy suttogják, Ön lesz a megrendíthetetlen, az igazság bajnoka, Mr nem félek semmitől és engem nem lehet sakkban tartani fickó. Én is sok magához hasonlóval találkoztam, de végül mind táncolt, miközben én füttyögtem. Éppen ezért bátorkodtam jómagam is felköszönteni az édes kis csemetéjét. Tündéri kislány, korához képest pedig meglehetősen értelmes. Bizonyára gyönyörű nővé fog érni, ahogy az anyja is az, csak hogy tudja vannak galaxis szerte olyan emberek, akik egy kicsit türelmetlenebb természetűek. Ők hajlamosak már most is a nőt látni a tündéri kislányban. Hát nem visszataszító?
A következő pillanatban a szenátor előtt lehullt a vörös lepel és dühöngő vadállatként rontott neki a sötét alaknak. - Maga szemét állat, ha csak egy ujjal is... - harci indulóját azonban nem sikerült befejezni, kartávolságon belül érve a férfi szemmel szinte követhetetlen gyorsasággal húzta elő addig rejtegetett fegyverét, hogy egyenesen a szenátor arcához szorítsa azt. A torkolatcső jéghideg érintése kitisztította a férfi fejét és elkezdte reálisan értékelni helyzetét, ami úgy tűnt, vakvágányra terelődött, választást pedig nem hagyott számára. Keserűen és megfáradtan nyögte ki azt a pár szót, amire szüksége volt az ügynöknek: - Vállalom, megteszek bármit, csak ne bántsák...
- Ki maga, és mi az, hogy bizonyítékai vannak a bolygómat ért támadásokról?- tette fel a cseppet sem barátkozós, de annál türelmetlenebb kérdést a pocakos, szakállas, jámbor tekintetű szenátor.
- A kilétemről nem kell tudnia, addig jó magának is, meg nekem is, azt viszont nem árt, ha kitalálja, hogy mit mond a Galaktikus Legfelsőbb Bíróságnak, amikor hazaárulásért elítélik.
- Még hogy én? Maga tréfálkozik, mert akkor esküszöm...
- Maga csak ne esküdözzön itt nekem, hanem fogja be a dagadt száját és nagyon jól figyeljen. Hamar a Kesselen találhatja magát, viszont mivel ritkán látott nagylelkűséggel vagyok megáldva, adok magának egy esélyt. Itt van egy dosszié, benne egy-két... Apróság. Ön szenátor, bizonyára lehetősége lesz arra, hogy a kezemben tartott holodisk tartalmát megvalósíthassa. Természetesen a disk csak egyszer lejátszható, úgy hogy javaslom, hogy jegyzeteljen közben.
- Ha azt hiszi, hogy megfenyegethet, vagy megvásárolhat nagyon téved. Elég sok magafajta sz**házival sodort már össze az élet, így ne is fárassza tovább magát. Azt hittem komoly információi vannak, és ezért lemondtam a lányom 6. születésnapját. Látom kár volt.
- Sejtettem, hogy pont, ahogy suttogják, Ön lesz a megrendíthetetlen, az igazság bajnoka, Mr nem félek semmitől és engem nem lehet sakkban tartani fickó. Én is sok magához hasonlóval találkoztam, de végül mind táncolt, miközben én füttyögtem. Éppen ezért bátorkodtam jómagam is felköszönteni az édes kis csemetéjét. Tündéri kislány, korához képest pedig meglehetősen értelmes. Bizonyára gyönyörű nővé fog érni, ahogy az anyja is az, csak hogy tudja vannak galaxis szerte olyan emberek, akik egy kicsit türelmetlenebb természetűek. Ők hajlamosak már most is a nőt látni a tündéri kislányban. Hát nem visszataszító?
A következő pillanatban a szenátor előtt lehullt a vörös lepel és dühöngő vadállatként rontott neki a sötét alaknak. - Maga szemét állat, ha csak egy ujjal is... - harci indulóját azonban nem sikerült befejezni, kartávolságon belül érve a férfi szemmel szinte követhetetlen gyorsasággal húzta elő addig rejtegetett fegyverét, hogy egyenesen a szenátor arcához szorítsa azt. A torkolatcső jéghideg érintése kitisztította a férfi fejét és elkezdte reálisan értékelni helyzetét, ami úgy tűnt, vakvágányra terelődött, választást pedig nem hagyott számára. Keserűen és megfáradtan nyögte ki azt a pár szót, amire szüksége volt az ügynöknek: - Vállalom, megteszek bármit, csak ne bántsák...