Lane Carlloni
Mar 2, 2009 15:38:48 GMT 1
Post by Lane Carlloni on Mar 2, 2009 15:38:48 GMT 1
Név: 19KZ76 Lane Carlloni
Faj: Ember
Kor: 28 éves
Szül. Bolygó: Bakerny "II".
Külsõ megjelenés: Lane testfelépítésérõl lerí, hogy mivel töltötte élete nagyrészét. Széles válla, és erõs karjai árulkodnak bányászmúltjáról. Arca boldogságot, és becsületességet sugároz. 195 cm-es magasságával igazi óriásként szokott kitûnni a többiek közül a szenátus folyosóin.
Jellem: Becsületes, érett gondolkodású férfi. Igazságérzete igen erõs, nem tûri a Törvényeket be nem tartókat. Azonban a Törvényeken, és lelkiismeretén kívül senkinek, és semminek nem hunyászkodik meg. Igaz bányászként sosem adja fel, egyenes derékkal áll minden viharban.
Hat éve történt. A bánya füllesztõ levegõjét egy szó sem zengte be, csupán a vibro szerszámok halk zúgása hallatszott. Ez nem volt véletlen, ugyanis a némán dolgozó bányászokra egy tagbaszakadt munkafelügyelõ ellenõrizte egy éles sugárfegyverrel. De a csendet nem csak az öntelt munkafelügyelõ zsarnoksága okozta. A Bakerny "II" - egyébként gyönyörû pasztell színekben pompázó - kõzetei különösen érzékenyek voltak bármiféle hangra, ami a humanoid hangtartományba esett. Természetesen a bolygó bányásziparába pénzt invertáló üzletembereknek nem jelentett akadályt, hogy a problémát megoldják. Minden bolygón lakó bányász kopasz fején egy szolid készülék foglalat helyet. A hatszor hat centis kis lapkát a bányászok agyára kapcsolták, és ezzel lehetõvé tették a szavak nélküli kommunikációt.
De ne higgyük, hogy a tárnákban munka közben vidám, de mégis néma csevegés hallatszott. A "matricák" - a bányászok már csak így hívták - korlátoltan mûködtek. Csupán a leglényegesebb kifejezéseket engedélyezte a munka során, és a munka ideje alatt korlátozták a beszédközpontot, és így a bányász megszólalni sem tudott. Ezzel a beállítással hosszútávon komoly agysérülést okozott, de ez mit számít egyszerû bányászoknál. Ez szinte minden bányaúr tárnájában így volt, bár terjedt egy mítosz, miszerint egy Forester nevû bányaúr megvetette az agyat korlátozó lehetõségeket, sõt, még az agy többi részét is bevonta a rendszerbe, így a hatáskörön belül dolgozó bányászok szinte eggyé váltak.
Ez kultúrált helyeken erkölcsi kérdéseket vetne föl, de itt, a bánya mélyén ez maga a kincs. Hiszen az öregek arról prófétáltak, hogy az Úr mindenkit egyenlõnek teremtett, és az egységet várja el teremtményeitõl. Emellett a próféták a hosszú évek alatt belesajtolták az õket hallgató bányászokba, hogy egyetlen törvénynek a lelkiismeretüket fogadják el. A koszos bányásztelepeken a rövid éjszakák során lassan ébredezett a lázadás gondolata.
Az elégedetlenség a tetõfokára hágott, a fiataloknak elege lett abból, hogy már azt is elõírják, hogy melyik lánnyal alapítsanak családot, csakhogy "tökéletes példányokhoz" jussanak a bányákban. A különbözõ fajok fiainak csõvezetéken terjedõ üzenetei lépésrõl lépésre az összes bányába eljutottak. Állítólag Forester a lázadók pártjára áll majd. Azt mondták egymásnak, hogy a következõ rendelet után jöjjön el a lázadás napja. A munkfelügyelõket agyonverni, a " jobb arcok" maradhatnak. Mindezt némán, hiszen folyamatos omlásveszély. A jelzés a legidõsebb bányász üzenete, valamikor a munkaidõ lejárta elõtt egy kicsivel: "Csákányt kérek!"
A legújabb rendelet tegnap került kihirdetésre: "Elrendeljük az asszonyok, és leányok elkülönítését. Látogatás hetente egyszer. Ok: egészségügyi. "
Lane a munkafelügyelõ mellett dolgozott. Tudta, hogy valószínûleg neki jut a feladat, hogy az elsõ csapást mérje a rohadékra. Bármelyik pillanatban várható a jelszó...
Lane megtörölte a homlokát, aztán ismét a vésõjéért nyúlt. A szerszámot gondosan újraindította, miközben fejében ismerõs, gépies hang szólalt meg.
- Csákányt kérek! -
Lane szinte azonnal oldalra vágott a vésõvel, és ennek folytán a munkafelügyelõ fegyvert tartó keze a bánya porába hullott. A férfinak felucsódni sem volt ideje, a borotvaéles vibroszerszám olyan gyorsan vágott magának utat a torkán. Hatalmas teste pillanatok múltán már a karja mellett puffant.
- Irány a felszínre! - hallatszott fejében a hang. - A turbóliftnél a kettesbe szálljunk, az egyes Mortáéké.
Lane ledobta a vésõt, és a hulla fegyverére cserélte, aztán megindult a lift felé a többiekkel. Hamar odaértek, és mind a százharmincnégyen beszálltak egymás után a hatalmas liftbe.
Valaki az ajtónál megpróbálta bezárni az ajtót, de nem sikerült neki, Mivel ezt nem tudta a "bélyeggel" kifejezni kénytelen volt megszólalni.
- Újlenyomatot kér!
Lane, és mindenki más, felkapta a fejét a tárna ritka vendégére, a hangra. De mindenki mással szemben õ nem esett kétségbe.
- Valaki, vissza, levágott kézért! - mondta, a lehetõ legkevesebb szóval, nehogy a fejükre omoljon az egész szint, amit még nem volt idejük alátámasztani. Valaki kifutott a liftbõl, és elloholt a kézért.
Húsz perc múltán már a felszínen nyílt a lift ajtaja. A bányászok szeme elõtt egy hatalmas tehersikló parkolt, a rakterébe épp egy munkásbrigád szállt be. Az oldalán Morgan emblémája díszelgett.
- B****a meg, ez tényleg igaz! - kiáltott föl valaki boldogan. Lane elmosolyodott, aztán az elõtte két sorral álló Öreghez lépett.
- Öreg, száljunk fel! - A tapasztalt bányász bólintott, aztán intett a többieknek.
- Felszállás!
A kompánia futólépésben tette meg a száz méteres utat, aztán egymás után felugráltak a platóra. Lane is megkapaszkodott, hogy felugrik, de az Öreg odaszólt neki, hogy inkább jöjjön vele elõre. Így aztán Lane követte õt a vezetõ kabinba. Ott a sofõr, és egy férfi, névszerint Morta melegen üdvözölte õket.
- Az Ég áldjon meg titeket! Mindenki felszállt? - Az Öreg csak bólntott egyet, mire a sofõr beindította a motort. - Akkor irány a Város. Remélem a srácok elférnek hátul a ládáktól.
- Miért mit viszel? - kérdezte Lane.
- Semmit, csak a fegyverek ládái elég sokat elfoglaltak. - mondta mosolyogva Morta.
Három órába telt mire megérkeztek a város egyetlen nyitott kapujához. A Forester által kinyitott kaput húsz-harminc bányász õrizte, akik a sofõrt az eligazító térre vezényelte. A sikló éppen csak elfért a barikádok között, de sikeresen megérkezett az eligazításnak helyet adó piactérre.
A férfiak hamar leugráltak a siklóról, aztán szépen, ahogy szokták felsorakoztak egymás mögött a téren. Az elsõ sor elõtt egy emelvény foglalt helyet, azon pedig egy hatalmas holovetítõ a város térképével. A mellette álló férfi megelégedve szemlélte a rendezett sorokat.
- Éljen a szabadság bajtársak! - kiáltotta el magát, mire a félezernyi bányász helyeslõen hördült fel. - Nos nem húzom az idõt, sietnünk kell. A ti feladatotok a Kereskedelmi Központ. Kétszáz munkásõr védi az épületet. Emeletrõl emeletre kell bevennetek. Tudom, hogy nem vagytok katonák, de a rohadt életbe is, erõtök az van! Ha odaértetek akkor javaslom, hogy oszoljatok kisebb csapatokra, és a négy lépcsõ egyszerre támadjatok. Vigyázzatok a berendezésre, azokkal még terveink vannak. Induljatok, húsz perces menetelés az egész. Vigyázzatok egymásra!
A bányászok elszántan indultak meg a Központ felé. Semmi nem akadályozta õket, az utcákat erre felé már a bányászok uralták. Csak a Központ elõtti téren futottak bele a harcba.
Itt ötven munkásõr vette be magát a tér közepén álló szökõkútba.
- Királyság! - kiáltott feléjük egy férfi, miközben mindenki bebújt egy egy barikád mögé, vagy vissza futottak az elõzõ utcákba. Lane is visszarohant, aztán odaszólt néhány számára ismeretlen bányásznak.
- Gyerünk körbe!
A bányászok összenéztek, aztán bólintottak, és megindultak tér túloldalára. Tízenhárman vágtak át az utcákon, de voltak más csapatok akik más utakon, de ugyanezzel a céllal haladtak.
Futás közben a bélyegekkel bemutatkoztak egymásnak. Jobbra fordultak, amikor az utca végérõl, szembõl megsorozták õket.
Lane azonnal beugrott egy sikátorba, aztán kihajolt, és viszonozta a tüzet. A többiek is így tettek, így valóságos sugárfolyó töltötte be az utcát, ami el is sodorta a végén térdelõ sugárvetõs férfit. A csapat tovább rohant, és immár szabadon tüzelhettek a szökõkútra. Sajnos így sem haladtak valami gyorsan, a kút tökéletes fedezéknek bizonyult.
- Robbantsunk. - Hallotta fejében a KZ76CK kódszámú bányász üzenetét a fejében. A többiek elyeselték az ötletet, csak Lane, és egy másik, vele dolgozó társa néztek össze elkerekedõ szemekkel.
- Négy kiló kell! - mondta az egyikük, mire a többiek helyeslõen bólogattak.
- Mit csodálkoztok annyira? - kérdezte Laneéktõl egy tömzsi alak.
- Mi a bányában beszélni sem tudunk, mert ránk omlik, nem hogy robbantsunk.
Most a csapat másik része nézett rájuk elkerekedõ szemekkel.
- Nálunk meg csak így lehet, különben nem nyerhetjük ki a kristályt.
- Kristályt? Mi fûszerben utazunk... De tényleg miért kell nektek akkor a bélyeg? - kérdezte Lane. A többiek csak elmosolyodtak, aztán egyikük válaszolt, mialatt leadott egy rövid sorozatot a szökõkútra
- Mert rohadtul visszhangzik a kristály. De rakjuk össze azt a négy kilót, és haladjunk. - mondta, aztán már oldotta is le a derekáról a szerszámokat.
Fél óra telt el, a helyzet nem változott. A kútba rejtõzöttek közül csupán kettõt sikerült leszedni, a bányászok tíz óvatlan férfit vesztettek. Közben a nap lassan lemenni készülõdött, és most mindent narancssárgába öltöztetett.
A bomba fél perc híján elkészült. A detonátort egy percre állították. Most már csak az volt a kérdés, hogy ki helyezze el a bombát a szökõkút tövében. Természetesen senki nem akarta elvállalni, és egy kisebb vita alakult ki köztük. Lane épp amellett érvelt, hogy tök mindegy ki megy ki mert úgyis túléli, amikor húsz - harminc munkásõr rohant ki a Központ épületébõl. Néhányan hordozható pajzsgenerátorokat, néhányan pedig hatalmas sugárvetõket cipeltek. Arra számítottak, hogy senki nem veszi õket észre, hiszen a fõ sereg elõl kitakarta õket a kút. Azonban alig öt métert tehettek meg, amikor egy teherhajó húzott el a tér fölött, és megsorozta a menetoszlopot. Tizenegy közülük egybõl holtan a földre esett, hárman súlyosan megsérültek.
Erre már a vitatkozó bányászok is felkapták a fejüket.
- Majd én odaviszem, csak szedjük le ezeket a rohadékokat! - üvöltött Lane, és már lõni is kezdte a futólépésben a kutat megközelítõ ellenséget. A többiek is így tettek, és még néhány csoport a többi kis utcából. Sajnos most meglátszott a bányászok képzetlensége, ami a fegyvereket illeti. Alig adtak le pontos lövést, és nagyon lassan töltöttek újra. Csak kilenc munkásõrt sikerült leszedniük, és így két pajzsgenerátor, és egy sugárvetõ került az ellenállókhoz. A pajzsot gyorsan fel is állították, szemben a bányászsereg fõ csapatával. Mögé lerakták a sugárvetõt, és lõni kezdtek. A szerencsétlen bányászok hiába bújtak a barikádok mögé, a sugárnyalábok áttörték a fedezékeket. A pusztításnak egy sorozat vetett véget Lane mellõl. A kis tömzsi bányász megsorozta a sugárvetõt kezelõ férfit, akit ebbõl a szögbõl semmit sem fedezett.
- Munka kész! - Hallotta a fejében Lane a hangot. - Ideje robbantani!
Lane felé fordult, és rámosolyodott. A férfi felé nyújtotta a kezét, és visszamosolygott rá.
-Megtudod csinálni! Karin veled van! - mondta miközben Lane belecsapott a kezébe.
Közben a kis utcákat sorra elfoglalták a bányászok, és kereszttûz alá vonták a kutat. Azonban a munkásõrök csak visszabújtak a szökõkút öblös gyomrába, és vártak, majd ha tehették visszalõttek.
- FEDEZZÉTEK! - ordította el magát a tömzsi fickó. Utasítása utcáról utcára terjedt. Lane várt, hogy körbeérjen az üzenet, közben pedig megtervezte az útját.
Elsõ harmad: Detonátort aktiválni. Cikkcakkban be egy szobor mögé. Ott pihenõ.
Második harmad: Futás a sövényhez, a kút elõtt. nagy levegõ bombát átdobni a sövény fölött.
Harmadik harmad: Futás a tér túloldalára.
Valaki megveregette a hátát.
- Indulás!
Lane vett egy nagy levegõt. Aktiválta a detonátort, aztán futni kezdett. Látta, ahogy a vörös sugárfolyam elönti a kutat, így simán eljutott a szobor mögé. Kifújta magát, aztán az órára pillantott. Még negyven másodperc. Vett néhány nagy levegõt, kifújta magát, aztán futott tovább. Egyik kezében a fegyvere, a másikban a detonátor. A fedezõtûz egybõl folytatódott, de egy munkásõr ezzel mit sem törõdött. Kiemelkedett a kútból, és fegyverét a nyílegyenesen felé futó férfira szegezte. Lanebe belehasított a felismerés, hogy ez mindjárt lelövi. A fickónak bõdületes szerencséje volt, a lövések mind centikre bár, de elkerülték. Talán épp ezért nem is sietett. Alaposan megcélozta a felé futó vadat. Mert számára ez a lázadó fiatal nem volt más mint állat. Csak egyre nem gondolt, hogy a vad visszalõ. A Lane puskájából elõtörõ sugarak egyike pont telibe kapta a nyugodt arcot. Miközben a férfi a kút mélyére rogyott Lane beugrott a sövény mögé. Még huszonöt másodperc. Lane vár egy kicsit, pontosan tíz másodpercet, aztán a kút felé dobta a bombát.
Már futott, amikor hallotta, hogy a bomba a kút elõtt, a sárban landol. Futás közben a feje mellett repültek el a sugarak, hátulról is, szembõl is. Kezdett aggódni, hogy itt valaki agyonlövi. Baráti, vagy ellenséges tûz.
Már csupán tíz méter hiányozott, amikor egy égetõ ütést érzett a bal combjában. Még lendületbõl tett egy lépést a felé integetõ, az õt bíztató barátok felé, de a lába egyszerûen kibicsaklott alóla.
Megindult a föld felé, de valami szürke fergeteg elkapta, és néhány hatalmas szökkenéssel a barikád mögé vitte. Ott letette. Lane a fájdalomtól se nem látott se nem hallott, csupán egy fájdalmas, sötét függöny mögül.
- Visszétek orvosszhosz! Moszt elaltatom.
Lane ezután már semmit sem hallott, csupán engedte, hogy a meleg, és boldog álom magával ragadja.
A sérült három nap multán ébredt fel. Az ágya mellett rengeteg ember állt.
- Nézzétek, felébredt! - kiáltott fel egyikük.
Lane kidörzsölte a szemébõl az álmot, aztán figyelt, mert egy magas, õsz hajú, és bajszú férfi magyarázni kezdett, hogy mi történt három nap alatt.
Elmondta, hogy a kút felrobbantása után könnyen bevették az addigra utolsó ellenséges kézen lévõ épületet, a Kereskedelmi Központot. A várost biztosították, az érkezõ Jedik segítségével, mert õk érkeztek a hajóval, és egyikük, egy verpin mentette meg az életét. A bogárszerû lény most is az ágy mellett állt. Lane hálásan megköszönte neki, de õ csak annyit válaszolt, hogy ez a dolga. Az idõs férfi, - mint kiderült Forester - tovább folytatta a mesélést.
Az éjszaka folyamán megérkezett a bolygó fölé a Köztársaság védelmi flottája, ami visszaverte a Birodalom támadását. A Bakerny "II" kikáltotta függetlenségét, majd csatlakozott a Köztásasághoz. Az államforma eddig még nem meghatározott, de a tervek szerint tökéletes demokrácia lesz. Ez annyit jelent, hogy a Bakerny "II” összes, mint egy tízmillióra tehetõ lakossága résztvehet a havonta összehívott gyûléseken. A szavazatokat az immár korlátlan üzemmódú bélyegekkel adhatják le a lakosok. A bolygó szenátora - itt egy kis szünetet tartott. - közfelkiáltással a Forradalom hõsei közül került kiválasztásra, sorsolás útján.
- Az az igazság, hogy te nyertél... - nyújtotta végül a meglepett szenátor felé a kezét.
Lane belecsapott az öreg markába, és ezzel rálépett egy fáradságos, de boldog útra. Szenátorként több törvényjavaslatot nyújtott be a Bakerny "II" tanácsa elé. A hat év alatt a bolygó elérte, hogy a bányaurak lefoglalt vagyonából beindítsák a turizmust. A galaxis különbözõ lényei a palotákban szállhatnak meg, a napjaikat a bányamúzeumban, a kristályteremben, és a hatalmas artézi vizes barlangfürdõben tölthetik.
A Bekerny -fûszer és -kristály pedig a gazdagok kedvelt luxuscikke.
A bolygó bevételeit egyenlõrészben osztják el a lakosok között. Így tulajdonképpen mindenki egyenlõ, a viták nagyon ritkák, mert a Bakernyiek érzi kegymás minden rezdülését, és így könnyen pontot tesznek a viták végére.
Az igazságszolgáltatás is igen egyszerû, és rendhagyó. A bûnt mint olyat nem definiálták, csupán azt veszik annak, ha valaki polgártársa ellen vét. A büntetést a összes lakosság közül kisorsolt tizenkét bíra szabja ki. Azonban erre eddig csupán két esetben volt szükség.
Faj: Ember
Kor: 28 éves
Szül. Bolygó: Bakerny "II".
Külsõ megjelenés: Lane testfelépítésérõl lerí, hogy mivel töltötte élete nagyrészét. Széles válla, és erõs karjai árulkodnak bányászmúltjáról. Arca boldogságot, és becsületességet sugároz. 195 cm-es magasságával igazi óriásként szokott kitûnni a többiek közül a szenátus folyosóin.
Jellem: Becsületes, érett gondolkodású férfi. Igazságérzete igen erõs, nem tûri a Törvényeket be nem tartókat. Azonban a Törvényeken, és lelkiismeretén kívül senkinek, és semminek nem hunyászkodik meg. Igaz bányászként sosem adja fel, egyenes derékkal áll minden viharban.
A kezdetek
Hat éve történt. A bánya füllesztõ levegõjét egy szó sem zengte be, csupán a vibro szerszámok halk zúgása hallatszott. Ez nem volt véletlen, ugyanis a némán dolgozó bányászokra egy tagbaszakadt munkafelügyelõ ellenõrizte egy éles sugárfegyverrel. De a csendet nem csak az öntelt munkafelügyelõ zsarnoksága okozta. A Bakerny "II" - egyébként gyönyörû pasztell színekben pompázó - kõzetei különösen érzékenyek voltak bármiféle hangra, ami a humanoid hangtartományba esett. Természetesen a bolygó bányásziparába pénzt invertáló üzletembereknek nem jelentett akadályt, hogy a problémát megoldják. Minden bolygón lakó bányász kopasz fején egy szolid készülék foglalat helyet. A hatszor hat centis kis lapkát a bányászok agyára kapcsolták, és ezzel lehetõvé tették a szavak nélküli kommunikációt.
De ne higgyük, hogy a tárnákban munka közben vidám, de mégis néma csevegés hallatszott. A "matricák" - a bányászok már csak így hívták - korlátoltan mûködtek. Csupán a leglényegesebb kifejezéseket engedélyezte a munka során, és a munka ideje alatt korlátozták a beszédközpontot, és így a bányász megszólalni sem tudott. Ezzel a beállítással hosszútávon komoly agysérülést okozott, de ez mit számít egyszerû bányászoknál. Ez szinte minden bányaúr tárnájában így volt, bár terjedt egy mítosz, miszerint egy Forester nevû bányaúr megvetette az agyat korlátozó lehetõségeket, sõt, még az agy többi részét is bevonta a rendszerbe, így a hatáskörön belül dolgozó bányászok szinte eggyé váltak.
Ez kultúrált helyeken erkölcsi kérdéseket vetne föl, de itt, a bánya mélyén ez maga a kincs. Hiszen az öregek arról prófétáltak, hogy az Úr mindenkit egyenlõnek teremtett, és az egységet várja el teremtményeitõl. Emellett a próféták a hosszú évek alatt belesajtolták az õket hallgató bányászokba, hogy egyetlen törvénynek a lelkiismeretüket fogadják el. A koszos bányásztelepeken a rövid éjszakák során lassan ébredezett a lázadás gondolata.
Az elégedetlenség a tetõfokára hágott, a fiataloknak elege lett abból, hogy már azt is elõírják, hogy melyik lánnyal alapítsanak családot, csakhogy "tökéletes példányokhoz" jussanak a bányákban. A különbözõ fajok fiainak csõvezetéken terjedõ üzenetei lépésrõl lépésre az összes bányába eljutottak. Állítólag Forester a lázadók pártjára áll majd. Azt mondták egymásnak, hogy a következõ rendelet után jöjjön el a lázadás napja. A munkfelügyelõket agyonverni, a " jobb arcok" maradhatnak. Mindezt némán, hiszen folyamatos omlásveszély. A jelzés a legidõsebb bányász üzenete, valamikor a munkaidõ lejárta elõtt egy kicsivel: "Csákányt kérek!"
A legújabb rendelet tegnap került kihirdetésre: "Elrendeljük az asszonyok, és leányok elkülönítését. Látogatás hetente egyszer. Ok: egészségügyi. "
Lane a munkafelügyelõ mellett dolgozott. Tudta, hogy valószínûleg neki jut a feladat, hogy az elsõ csapást mérje a rohadékra. Bármelyik pillanatban várható a jelszó...
Lane megtörölte a homlokát, aztán ismét a vésõjéért nyúlt. A szerszámot gondosan újraindította, miközben fejében ismerõs, gépies hang szólalt meg.
- Csákányt kérek! -
Lane szinte azonnal oldalra vágott a vésõvel, és ennek folytán a munkafelügyelõ fegyvert tartó keze a bánya porába hullott. A férfinak felucsódni sem volt ideje, a borotvaéles vibroszerszám olyan gyorsan vágott magának utat a torkán. Hatalmas teste pillanatok múltán már a karja mellett puffant.
- Irány a felszínre! - hallatszott fejében a hang. - A turbóliftnél a kettesbe szálljunk, az egyes Mortáéké.
Lane ledobta a vésõt, és a hulla fegyverére cserélte, aztán megindult a lift felé a többiekkel. Hamar odaértek, és mind a százharmincnégyen beszálltak egymás után a hatalmas liftbe.
Valaki az ajtónál megpróbálta bezárni az ajtót, de nem sikerült neki, Mivel ezt nem tudta a "bélyeggel" kifejezni kénytelen volt megszólalni.
- Újlenyomatot kér!
Lane, és mindenki más, felkapta a fejét a tárna ritka vendégére, a hangra. De mindenki mással szemben õ nem esett kétségbe.
- Valaki, vissza, levágott kézért! - mondta, a lehetõ legkevesebb szóval, nehogy a fejükre omoljon az egész szint, amit még nem volt idejük alátámasztani. Valaki kifutott a liftbõl, és elloholt a kézért.
Húsz perc múltán már a felszínen nyílt a lift ajtaja. A bányászok szeme elõtt egy hatalmas tehersikló parkolt, a rakterébe épp egy munkásbrigád szállt be. Az oldalán Morgan emblémája díszelgett.
- B****a meg, ez tényleg igaz! - kiáltott föl valaki boldogan. Lane elmosolyodott, aztán az elõtte két sorral álló Öreghez lépett.
- Öreg, száljunk fel! - A tapasztalt bányász bólintott, aztán intett a többieknek.
- Felszállás!
A kompánia futólépésben tette meg a száz méteres utat, aztán egymás után felugráltak a platóra. Lane is megkapaszkodott, hogy felugrik, de az Öreg odaszólt neki, hogy inkább jöjjön vele elõre. Így aztán Lane követte õt a vezetõ kabinba. Ott a sofõr, és egy férfi, névszerint Morta melegen üdvözölte õket.
- Az Ég áldjon meg titeket! Mindenki felszállt? - Az Öreg csak bólntott egyet, mire a sofõr beindította a motort. - Akkor irány a Város. Remélem a srácok elférnek hátul a ládáktól.
- Miért mit viszel? - kérdezte Lane.
- Semmit, csak a fegyverek ládái elég sokat elfoglaltak. - mondta mosolyogva Morta.
A Forradalom
Három órába telt mire megérkeztek a város egyetlen nyitott kapujához. A Forester által kinyitott kaput húsz-harminc bányász õrizte, akik a sofõrt az eligazító térre vezényelte. A sikló éppen csak elfért a barikádok között, de sikeresen megérkezett az eligazításnak helyet adó piactérre.
A férfiak hamar leugráltak a siklóról, aztán szépen, ahogy szokták felsorakoztak egymás mögött a téren. Az elsõ sor elõtt egy emelvény foglalt helyet, azon pedig egy hatalmas holovetítõ a város térképével. A mellette álló férfi megelégedve szemlélte a rendezett sorokat.
- Éljen a szabadság bajtársak! - kiáltotta el magát, mire a félezernyi bányász helyeslõen hördült fel. - Nos nem húzom az idõt, sietnünk kell. A ti feladatotok a Kereskedelmi Központ. Kétszáz munkásõr védi az épületet. Emeletrõl emeletre kell bevennetek. Tudom, hogy nem vagytok katonák, de a rohadt életbe is, erõtök az van! Ha odaértetek akkor javaslom, hogy oszoljatok kisebb csapatokra, és a négy lépcsõ egyszerre támadjatok. Vigyázzatok a berendezésre, azokkal még terveink vannak. Induljatok, húsz perces menetelés az egész. Vigyázzatok egymásra!
A bányászok elszántan indultak meg a Központ felé. Semmi nem akadályozta õket, az utcákat erre felé már a bányászok uralták. Csak a Központ elõtti téren futottak bele a harcba.
Itt ötven munkásõr vette be magát a tér közepén álló szökõkútba.
- Királyság! - kiáltott feléjük egy férfi, miközben mindenki bebújt egy egy barikád mögé, vagy vissza futottak az elõzõ utcákba. Lane is visszarohant, aztán odaszólt néhány számára ismeretlen bányásznak.
- Gyerünk körbe!
A bányászok összenéztek, aztán bólintottak, és megindultak tér túloldalára. Tízenhárman vágtak át az utcákon, de voltak más csapatok akik más utakon, de ugyanezzel a céllal haladtak.
Futás közben a bélyegekkel bemutatkoztak egymásnak. Jobbra fordultak, amikor az utca végérõl, szembõl megsorozták õket.
Lane azonnal beugrott egy sikátorba, aztán kihajolt, és viszonozta a tüzet. A többiek is így tettek, így valóságos sugárfolyó töltötte be az utcát, ami el is sodorta a végén térdelõ sugárvetõs férfit. A csapat tovább rohant, és immár szabadon tüzelhettek a szökõkútra. Sajnos így sem haladtak valami gyorsan, a kút tökéletes fedezéknek bizonyult.
- Robbantsunk. - Hallotta fejében a KZ76CK kódszámú bányász üzenetét a fejében. A többiek elyeselték az ötletet, csak Lane, és egy másik, vele dolgozó társa néztek össze elkerekedõ szemekkel.
- Négy kiló kell! - mondta az egyikük, mire a többiek helyeslõen bólogattak.
- Mit csodálkoztok annyira? - kérdezte Laneéktõl egy tömzsi alak.
- Mi a bányában beszélni sem tudunk, mert ránk omlik, nem hogy robbantsunk.
Most a csapat másik része nézett rájuk elkerekedõ szemekkel.
- Nálunk meg csak így lehet, különben nem nyerhetjük ki a kristályt.
- Kristályt? Mi fûszerben utazunk... De tényleg miért kell nektek akkor a bélyeg? - kérdezte Lane. A többiek csak elmosolyodtak, aztán egyikük válaszolt, mialatt leadott egy rövid sorozatot a szökõkútra
- Mert rohadtul visszhangzik a kristály. De rakjuk össze azt a négy kilót, és haladjunk. - mondta, aztán már oldotta is le a derekáról a szerszámokat.
Fél óra telt el, a helyzet nem változott. A kútba rejtõzöttek közül csupán kettõt sikerült leszedni, a bányászok tíz óvatlan férfit vesztettek. Közben a nap lassan lemenni készülõdött, és most mindent narancssárgába öltöztetett.
A bomba fél perc híján elkészült. A detonátort egy percre állították. Most már csak az volt a kérdés, hogy ki helyezze el a bombát a szökõkút tövében. Természetesen senki nem akarta elvállalni, és egy kisebb vita alakult ki köztük. Lane épp amellett érvelt, hogy tök mindegy ki megy ki mert úgyis túléli, amikor húsz - harminc munkásõr rohant ki a Központ épületébõl. Néhányan hordozható pajzsgenerátorokat, néhányan pedig hatalmas sugárvetõket cipeltek. Arra számítottak, hogy senki nem veszi õket észre, hiszen a fõ sereg elõl kitakarta õket a kút. Azonban alig öt métert tehettek meg, amikor egy teherhajó húzott el a tér fölött, és megsorozta a menetoszlopot. Tizenegy közülük egybõl holtan a földre esett, hárman súlyosan megsérültek.
Erre már a vitatkozó bányászok is felkapták a fejüket.
- Majd én odaviszem, csak szedjük le ezeket a rohadékokat! - üvöltött Lane, és már lõni is kezdte a futólépésben a kutat megközelítõ ellenséget. A többiek is így tettek, és még néhány csoport a többi kis utcából. Sajnos most meglátszott a bányászok képzetlensége, ami a fegyvereket illeti. Alig adtak le pontos lövést, és nagyon lassan töltöttek újra. Csak kilenc munkásõrt sikerült leszedniük, és így két pajzsgenerátor, és egy sugárvetõ került az ellenállókhoz. A pajzsot gyorsan fel is állították, szemben a bányászsereg fõ csapatával. Mögé lerakták a sugárvetõt, és lõni kezdtek. A szerencsétlen bányászok hiába bújtak a barikádok mögé, a sugárnyalábok áttörték a fedezékeket. A pusztításnak egy sorozat vetett véget Lane mellõl. A kis tömzsi bányász megsorozta a sugárvetõt kezelõ férfit, akit ebbõl a szögbõl semmit sem fedezett.
- Munka kész! - Hallotta a fejében Lane a hangot. - Ideje robbantani!
Lane felé fordult, és rámosolyodott. A férfi felé nyújtotta a kezét, és visszamosolygott rá.
-Megtudod csinálni! Karin veled van! - mondta miközben Lane belecsapott a kezébe.
Közben a kis utcákat sorra elfoglalták a bányászok, és kereszttûz alá vonták a kutat. Azonban a munkásõrök csak visszabújtak a szökõkút öblös gyomrába, és vártak, majd ha tehették visszalõttek.
- FEDEZZÉTEK! - ordította el magát a tömzsi fickó. Utasítása utcáról utcára terjedt. Lane várt, hogy körbeérjen az üzenet, közben pedig megtervezte az útját.
Elsõ harmad: Detonátort aktiválni. Cikkcakkban be egy szobor mögé. Ott pihenõ.
Második harmad: Futás a sövényhez, a kút elõtt. nagy levegõ bombát átdobni a sövény fölött.
Harmadik harmad: Futás a tér túloldalára.
Valaki megveregette a hátát.
- Indulás!
Lane vett egy nagy levegõt. Aktiválta a detonátort, aztán futni kezdett. Látta, ahogy a vörös sugárfolyam elönti a kutat, így simán eljutott a szobor mögé. Kifújta magát, aztán az órára pillantott. Még negyven másodperc. Vett néhány nagy levegõt, kifújta magát, aztán futott tovább. Egyik kezében a fegyvere, a másikban a detonátor. A fedezõtûz egybõl folytatódott, de egy munkásõr ezzel mit sem törõdött. Kiemelkedett a kútból, és fegyverét a nyílegyenesen felé futó férfira szegezte. Lanebe belehasított a felismerés, hogy ez mindjárt lelövi. A fickónak bõdületes szerencséje volt, a lövések mind centikre bár, de elkerülték. Talán épp ezért nem is sietett. Alaposan megcélozta a felé futó vadat. Mert számára ez a lázadó fiatal nem volt más mint állat. Csak egyre nem gondolt, hogy a vad visszalõ. A Lane puskájából elõtörõ sugarak egyike pont telibe kapta a nyugodt arcot. Miközben a férfi a kút mélyére rogyott Lane beugrott a sövény mögé. Még huszonöt másodperc. Lane vár egy kicsit, pontosan tíz másodpercet, aztán a kút felé dobta a bombát.
Már futott, amikor hallotta, hogy a bomba a kút elõtt, a sárban landol. Futás közben a feje mellett repültek el a sugarak, hátulról is, szembõl is. Kezdett aggódni, hogy itt valaki agyonlövi. Baráti, vagy ellenséges tûz.
Már csupán tíz méter hiányozott, amikor egy égetõ ütést érzett a bal combjában. Még lendületbõl tett egy lépést a felé integetõ, az õt bíztató barátok felé, de a lába egyszerûen kibicsaklott alóla.
Megindult a föld felé, de valami szürke fergeteg elkapta, és néhány hatalmas szökkenéssel a barikád mögé vitte. Ott letette. Lane a fájdalomtól se nem látott se nem hallott, csupán egy fájdalmas, sötét függöny mögül.
- Visszétek orvosszhosz! Moszt elaltatom.
Lane ezután már semmit sem hallott, csupán engedte, hogy a meleg, és boldog álom magával ragadja.
A szenátor
A sérült három nap multán ébredt fel. Az ágya mellett rengeteg ember állt.
- Nézzétek, felébredt! - kiáltott fel egyikük.
Lane kidörzsölte a szemébõl az álmot, aztán figyelt, mert egy magas, õsz hajú, és bajszú férfi magyarázni kezdett, hogy mi történt három nap alatt.
Elmondta, hogy a kút felrobbantása után könnyen bevették az addigra utolsó ellenséges kézen lévõ épületet, a Kereskedelmi Központot. A várost biztosították, az érkezõ Jedik segítségével, mert õk érkeztek a hajóval, és egyikük, egy verpin mentette meg az életét. A bogárszerû lény most is az ágy mellett állt. Lane hálásan megköszönte neki, de õ csak annyit válaszolt, hogy ez a dolga. Az idõs férfi, - mint kiderült Forester - tovább folytatta a mesélést.
Az éjszaka folyamán megérkezett a bolygó fölé a Köztársaság védelmi flottája, ami visszaverte a Birodalom támadását. A Bakerny "II" kikáltotta függetlenségét, majd csatlakozott a Köztásasághoz. Az államforma eddig még nem meghatározott, de a tervek szerint tökéletes demokrácia lesz. Ez annyit jelent, hogy a Bakerny "II” összes, mint egy tízmillióra tehetõ lakossága résztvehet a havonta összehívott gyûléseken. A szavazatokat az immár korlátlan üzemmódú bélyegekkel adhatják le a lakosok. A bolygó szenátora - itt egy kis szünetet tartott. - közfelkiáltással a Forradalom hõsei közül került kiválasztásra, sorsolás útján.
- Az az igazság, hogy te nyertél... - nyújtotta végül a meglepett szenátor felé a kezét.
Lane belecsapott az öreg markába, és ezzel rálépett egy fáradságos, de boldog útra. Szenátorként több törvényjavaslatot nyújtott be a Bakerny "II" tanácsa elé. A hat év alatt a bolygó elérte, hogy a bányaurak lefoglalt vagyonából beindítsák a turizmust. A galaxis különbözõ lényei a palotákban szállhatnak meg, a napjaikat a bányamúzeumban, a kristályteremben, és a hatalmas artézi vizes barlangfürdõben tölthetik.
A Bekerny -fûszer és -kristály pedig a gazdagok kedvelt luxuscikke.
A bolygó bevételeit egyenlõrészben osztják el a lakosok között. Így tulajdonképpen mindenki egyenlõ, a viták nagyon ritkák, mert a Bakernyiek érzi kegymás minden rezdülését, és így könnyen pontot tesznek a viták végére.
Az igazságszolgáltatás is igen egyszerû, és rendhagyó. A bûnt mint olyat nem definiálták, csupán azt veszik annak, ha valaki polgártársa ellen vét. A büntetést a összes lakosság közül kisorsolt tizenkét bíra szabja ki. Azonban erre eddig csupán két esetben volt szükség.