Walter Rall
Dec 9, 2009 20:57:34 GMT 1
Post by Walter Rall on Dec 9, 2009 20:57:34 GMT 1
- Név: Walter Rall
- Faj: Ember
- Kor: 56
- Születési Bolygó: Trellwann
- Nem: Férfi
- Kaszt: Trellwann szenátora és Vezére, St. Ambrose hercege
- Felszerelés: kisebb tárgyak (adatlap, komlink, kreditchipek, ruhák), egy lakosztály a Republica 500-ban, egy suhanó, és egy kisebb sugárpisztoly
- Külsõ megjelenés: 194 centiméter magas, 90 kilogramm. Haja és bajsza ősz, a hajának egy részét befonta és az arcának a jobb oldalán a válláig fut, hogy eltakarjon egy heget, melyet harcban szerzett. Sántítása szintén egy harctéri sérülés következménye. Hangja mély és reszelős, a bal keze helyén egy fém kéz található.(egy repesz vitte le a korábbit, de nem boríttatta be szintetikus bőrrel, mivel „hibáinkért fizetni kell” és ez erre emlékezteti)
- Belsõ tulajdonságok: Vasakaratú, elszánt és fanatikus. Sosem veszíti szem elől a célt és mindent megtesz érte, hogy elérje. Ritkán beszél és akkor is csak a szükségeseket mondja el, de ha kell képes lelkesítő beszédeket tartani.
- Elõtörténet:
Walter Rall Yavin előtt negyvenöt évvel született Trellwann fővárosában Jaminában, egy egyszerű dokkmunkás id. Walter Rall fiaként. Ám nem ők nevelték föl, egy helyi nagyúr Arthur Francis Frederick David Christian Nicholas James Coeburnt, St. Ambrose hercege és Trellwann szenátora örökbe fogadta, mivel nem volt örököse, és az apa genetikai állománya hasonlított az övére, valamint kellett tennie egy gesztust a nép felé, hogy javítson csökkenő népszerűségén. És ez a lépés bejött. A nép megmentőjeként üdvözölték. A fiúból egy hozzá hasonló embert akart nevelni, át is anyakönyveztette Arturius Ludwig Joseph Coeburnt-re a gyermek nevét. Az ifjú Arturius igen fegyelmezetlen gyermek volt így aztán egy jónevű katonaiskolába került. Az iskolát igen kiváló eredménnyel végezte miután megtanulta, hogy a testi fenyítés többet ér bármiféle szónál. Eredményei (no meg befolyásos nevelőapja) miatt tábornoki rangot kapott. Ám nevelőapja más pályára szánta.
Yavin előtt húszban felvételt nyert a coruscanti egyetem politológia szakára, ám tanulás helyett inkább a klónháború állása vonta el figyelmet, és az iskolában néhány társával együtt olyan stratégiákon dolgoztak, melyekkel könnyen, kevés ember veszteségével vissza lehetett volna foglalni néhány planétát. Nevelőapja is aláírta a Kétezrek petícióját, emiatt egy Birodalom párti radikális szervezet sikeres merényletet követett el ellene Y.E. 16-ban. A suhanójába rejtett pokolgép szinte teljesen elpárologtatta magát a járművet is. Y.E. 18-ban Arturius társaival egy kisebb ellenállási mozgalmat szervezett a Coruscanton, mely kimerült abban, hogy Palpatine ellenes propagandát folytattak, magával a Birodalmi eszmével egyetértettek ugyan, de a vezetéssel nem. Nevelőapja halálakor visszatért a Trellwannra, hogy örökségét átvegye. Mikor megtudta, hogy kik ölték meg nevelőapját, megesküdött, hogy bosszút áll. A hadseregben újra elfoglalta tábornoki pozícióját, és az Országgyűlésben hadsereg fejlesztési kérvényt nyújtott be. Ez volt az első igazi politikai szerepvállalása. A kérvényt visszautasították, ezután felvette haldokló vér szerinti apja nevét. Így ismét Walter Rall lett.
A Felkelés kitörésekor csatlakozott a lázadókhoz nevelőapja meggyilkolása miatt. A rangja miatt helyett kapott a Lázadók vezérkarában. Az akciókat általában saját maga vezette. Egy kisebb csetepaté közben szerezte a lábába a sebet, ami miatt sántít. Yavin előtt hatban hatalmas vitái voltak a vezérkar többi tagjával, mivel a vezérkar a csapatokat egy öngyilkos küldetésre akarta küldeni. Ők azt hitték, hogy Walter személyes okok miatt ellenzi a missziót, mivel az egyik legjobb barátja, Balthazar Mo-hel, is a résztvevők között volt. A küldetés úgy végződött, ahogy Walter megjósolta. Balthazar halála nagyon megviselte Waltert, emiatt el is hagyta a felkelés ügyét.
A Trellwann-ra visszatérve szembesült az ottani viszonyokkal. A gazdaság éveket fejlődött vissza, a hónapok óta tartó polgárháború óta. A bolygó három részre szakadt. Egy Birodalom párti részre, egy Felkelőket támogató részre, és egy mérsékelt részre, mely csak nagyobb autonómiát szeretett volna a Birodalmon belül. Walter az autonómistákhoz csatlakozott, és tapasztalatai nagy segítséget jelentettek a csoportnak. A helyiek lassan csak úgy emlegették a Vezér. A harcmentes zónákban propaganda háború dúlt. Hamarosan új plakátok tűntek fel „Ragadj fegyvert a Vezérért!” és hasonló tartalmú röpiratok lepték el a városokat. Rall visszautasította, hogy Vezérnek szólítsák. Hamarosan a felkelés pártiak is csatlakoztak az autonómistákhoz, hiszen rájöttek, hogy a polgárháborúnak csak egy igaza vesztese lehet, mégpedig a trellek és a világuk.
A híres Mad’dach-árokbeli csatában veszítette el a bal kezét. A csatát majdnem elveszítették, mivel az utóbbi idők győzelmei elvakították, és felderítés nélkül haladtak át az árkon. 3762 embert veszített, de végül megnyerték a csatát, mert az erősítés időben érkezett meg. Y.u. 2-ben egy beszéd során a tömegből felmászott egy birodalompárti merénylő megpróbálta megölni, ám a késsel csak az arcát sebesítette meg, egy hatalmas heget ejtve. Walter, hála a kiképzésének, elintézte a merénylőt.
Az autonómista törekvéseket nem sikerült érvényre juttatni, csak annyit értek, hogy a Birodalom figyelő szemei jobban a bolygóra szegeződtek. Ám lassan enyhült a Birodalom szorítása, hála Walter kitartó és ügyes munkatársainak valamint a Felkelés egyre inkább győzelemre álló harcának. Az országgyűlésben szinte vérre menő vitákat folytattak arról, hogy csatlakozzanak-e a Felkeléshez. Ám végül semlegesek maradtak a konfliktusban. Ebben az időszakban Walter leginkább a gazdaságot fejlesztette, hiszen az a polgárháború miatt nagyon visszaesett. Az országot irányító államapparátust is lecserélte, nagyrészt a híveire, illetve jó néhány veterán politikust visszahívott.
A Birodalom bukása után a bolygó csatlakozott az Új Köztársasághoz, de az első szenátusbeli képviselőt rövidesen leváltották, mert nem tudott eredményeket felmutatni. Walter átvette a szenátori tisztséget és távollétében jobbkezére, Irvine McFlanniganra, Breifne enszijére bízta Trellwann irányítását.
- Faj: Ember
- Kor: 56
- Születési Bolygó: Trellwann
- Nem: Férfi
- Kaszt: Trellwann szenátora és Vezére, St. Ambrose hercege
- Felszerelés: kisebb tárgyak (adatlap, komlink, kreditchipek, ruhák), egy lakosztály a Republica 500-ban, egy suhanó, és egy kisebb sugárpisztoly
- Külsõ megjelenés: 194 centiméter magas, 90 kilogramm. Haja és bajsza ősz, a hajának egy részét befonta és az arcának a jobb oldalán a válláig fut, hogy eltakarjon egy heget, melyet harcban szerzett. Sántítása szintén egy harctéri sérülés következménye. Hangja mély és reszelős, a bal keze helyén egy fém kéz található.(egy repesz vitte le a korábbit, de nem boríttatta be szintetikus bőrrel, mivel „hibáinkért fizetni kell” és ez erre emlékezteti)
- Belsõ tulajdonságok: Vasakaratú, elszánt és fanatikus. Sosem veszíti szem elől a célt és mindent megtesz érte, hogy elérje. Ritkán beszél és akkor is csak a szükségeseket mondja el, de ha kell képes lelkesítő beszédeket tartani.
- Elõtörténet:
Walter Rall Yavin előtt negyvenöt évvel született Trellwann fővárosában Jaminában, egy egyszerű dokkmunkás id. Walter Rall fiaként. Ám nem ők nevelték föl, egy helyi nagyúr Arthur Francis Frederick David Christian Nicholas James Coeburnt, St. Ambrose hercege és Trellwann szenátora örökbe fogadta, mivel nem volt örököse, és az apa genetikai állománya hasonlított az övére, valamint kellett tennie egy gesztust a nép felé, hogy javítson csökkenő népszerűségén. És ez a lépés bejött. A nép megmentőjeként üdvözölték. A fiúból egy hozzá hasonló embert akart nevelni, át is anyakönyveztette Arturius Ludwig Joseph Coeburnt-re a gyermek nevét. Az ifjú Arturius igen fegyelmezetlen gyermek volt így aztán egy jónevű katonaiskolába került. Az iskolát igen kiváló eredménnyel végezte miután megtanulta, hogy a testi fenyítés többet ér bármiféle szónál. Eredményei (no meg befolyásos nevelőapja) miatt tábornoki rangot kapott. Ám nevelőapja más pályára szánta.
Yavin előtt húszban felvételt nyert a coruscanti egyetem politológia szakára, ám tanulás helyett inkább a klónháború állása vonta el figyelmet, és az iskolában néhány társával együtt olyan stratégiákon dolgoztak, melyekkel könnyen, kevés ember veszteségével vissza lehetett volna foglalni néhány planétát. Nevelőapja is aláírta a Kétezrek petícióját, emiatt egy Birodalom párti radikális szervezet sikeres merényletet követett el ellene Y.E. 16-ban. A suhanójába rejtett pokolgép szinte teljesen elpárologtatta magát a járművet is. Y.E. 18-ban Arturius társaival egy kisebb ellenállási mozgalmat szervezett a Coruscanton, mely kimerült abban, hogy Palpatine ellenes propagandát folytattak, magával a Birodalmi eszmével egyetértettek ugyan, de a vezetéssel nem. Nevelőapja halálakor visszatért a Trellwannra, hogy örökségét átvegye. Mikor megtudta, hogy kik ölték meg nevelőapját, megesküdött, hogy bosszút áll. A hadseregben újra elfoglalta tábornoki pozícióját, és az Országgyűlésben hadsereg fejlesztési kérvényt nyújtott be. Ez volt az első igazi politikai szerepvállalása. A kérvényt visszautasították, ezután felvette haldokló vér szerinti apja nevét. Így ismét Walter Rall lett.
A Felkelés kitörésekor csatlakozott a lázadókhoz nevelőapja meggyilkolása miatt. A rangja miatt helyett kapott a Lázadók vezérkarában. Az akciókat általában saját maga vezette. Egy kisebb csetepaté közben szerezte a lábába a sebet, ami miatt sántít. Yavin előtt hatban hatalmas vitái voltak a vezérkar többi tagjával, mivel a vezérkar a csapatokat egy öngyilkos küldetésre akarta küldeni. Ők azt hitték, hogy Walter személyes okok miatt ellenzi a missziót, mivel az egyik legjobb barátja, Balthazar Mo-hel, is a résztvevők között volt. A küldetés úgy végződött, ahogy Walter megjósolta. Balthazar halála nagyon megviselte Waltert, emiatt el is hagyta a felkelés ügyét.
A Trellwann-ra visszatérve szembesült az ottani viszonyokkal. A gazdaság éveket fejlődött vissza, a hónapok óta tartó polgárháború óta. A bolygó három részre szakadt. Egy Birodalom párti részre, egy Felkelőket támogató részre, és egy mérsékelt részre, mely csak nagyobb autonómiát szeretett volna a Birodalmon belül. Walter az autonómistákhoz csatlakozott, és tapasztalatai nagy segítséget jelentettek a csoportnak. A helyiek lassan csak úgy emlegették a Vezér. A harcmentes zónákban propaganda háború dúlt. Hamarosan új plakátok tűntek fel „Ragadj fegyvert a Vezérért!” és hasonló tartalmú röpiratok lepték el a városokat. Rall visszautasította, hogy Vezérnek szólítsák. Hamarosan a felkelés pártiak is csatlakoztak az autonómistákhoz, hiszen rájöttek, hogy a polgárháborúnak csak egy igaza vesztese lehet, mégpedig a trellek és a világuk.
A híres Mad’dach-árokbeli csatában veszítette el a bal kezét. A csatát majdnem elveszítették, mivel az utóbbi idők győzelmei elvakították, és felderítés nélkül haladtak át az árkon. 3762 embert veszített, de végül megnyerték a csatát, mert az erősítés időben érkezett meg. Y.u. 2-ben egy beszéd során a tömegből felmászott egy birodalompárti merénylő megpróbálta megölni, ám a késsel csak az arcát sebesítette meg, egy hatalmas heget ejtve. Walter, hála a kiképzésének, elintézte a merénylőt.
Az autonómista törekvéseket nem sikerült érvényre juttatni, csak annyit értek, hogy a Birodalom figyelő szemei jobban a bolygóra szegeződtek. Ám lassan enyhült a Birodalom szorítása, hála Walter kitartó és ügyes munkatársainak valamint a Felkelés egyre inkább győzelemre álló harcának. Az országgyűlésben szinte vérre menő vitákat folytattak arról, hogy csatlakozzanak-e a Felkeléshez. Ám végül semlegesek maradtak a konfliktusban. Ebben az időszakban Walter leginkább a gazdaságot fejlesztette, hiszen az a polgárháború miatt nagyon visszaesett. Az országot irányító államapparátust is lecserélte, nagyrészt a híveire, illetve jó néhány veterán politikust visszahívott.
A Birodalom bukása után a bolygó csatlakozott az Új Köztársasághoz, de az első szenátusbeli képviselőt rövidesen leváltották, mert nem tudott eredményeket felmutatni. Walter átvette a szenátori tisztséget és távollétében jobbkezére, Irvine McFlanniganra, Breifne enszijére bízta Trellwann irányítását.