Kimara Satoraka
Jan 8, 2010 21:23:24 GMT 1
Post by Kimara Satoraka on Jan 8, 2010 21:23:24 GMT 1
- Név: Kimara Satoraka
- Faj: ember
- Kor: 61 év
- Születési Bolygó: Tyrannie
- Nem: Nő
- Kaszt: Politikus katona, a Tyrannie szektor szenátora, a Tyrannie-i Unió államelnöke, a Tyrannie-i Admiralitás flotta admirálisa
- Felszerelés: Kisebb nagyobb tárgyak (katonai uniformis, ékszerek) adattábla, komlink, holovetítő
- Külső megjelenés: 187 centiméter magas, kék szemű, szőke hajú. Kimara nem úgy néz ki mint a többi tyrannie-i asszony. Ő mindig katonai vörös-fekete színű uniformisban jár, ritkán hord ékszereket és csicsás ruhákat csak különleges alkalmakkor . Szőke haját általában kontyba kötve hordja.
- Belsõ tulajdonságok: Egy vérbeli katona. Merész, forrú vérű, kiválóan tudja leplezni érzelmeit, kiváló stratéga ugyanakkor felmenőivel ellentétben igen erős benne a rasszista hajlam.
Előtörténet:
Kimara Satoraka 50 évvel a Halálcsillag pusztulása előtt született Tyrannie fővárosában az akkori Rett City-ben. Édesapja Jaav Satoraka a Tyrannie-i Űrflotta befolyásos admirálisa, édesanyja pedig Mirla Satoraka aki a tyrannie-i kormány belügyminisztere. Kimarának két testvére egy bátyja és egy öccse volt. Kislány rendeltetése az volt, hogy a Satoraka család nagy hírű női politikusai közé csatlakozzon, ám a szülök nem gondoltak arra, hogy a lány két fiú testvérével való szoros kapcsolata viszályára fordította majd próbálkozásukat. Az évek múltával a lány egyre több kalamajkába keveredett. Híres volt merészségéről, vakmerőségéről és kiváló eszéről, de előbb utóbb minden játéknak vége. Mindössze 11 éves volt mikor bátyja jelentkezett a hadsereg akadémiájára. Az ifjú lány innentől kezdve nem találta helyét a világban. Édesapja leány iskolából leány iskolába íratta, hogy minél jobb intézményekben tanuljon a gyerek. A gyerek tanult is, de nem azokból a tantárgyakból fejlődött amikből kellett volna(irodalom, zene), hanem az erőnléti valamint történelmi és stratégiai órákból volt a legjobb. Bár a többit is megtanulta mert kötelességének érezte, egész életében nem sokat foglalkozott velük. 17 éves koráig semmi említésre méltó nem történik vele, anyja pártja sorba nyeri a választásokat és magas tisztségeket tölt be, apja bekerül a csillagflotta vezérkarába. Minden a legjobban megy ekkor az egész családnak mikor egy üzenet érkezett a főparancsnokságtól. Az ifjú kadét, Dalon Satoraka egy szerencsétlen reaktor robbanásnál rejtélyes körülmények között elhunyt. A családot mélyen elkeseríti a baleset különösen a z ekkor már érett fiatal lányt. Betegségek, pánik rohamok sújtják, Segítséggel ugyan, de sikerül kilábalnia ebből a szörnyű időszakból. Egy év múlva szülei akaratával ellenkezve jelentkezik a hadsereg akadémiájára.
Itt nemcsak a lány, de a személyisége is rohamosan megváltozik. Sokkal keményebb, következetesebb és óvatosabb is lesz. Tanulmányai felfelé ívelnek, tanárai elismerően beszélnek róla és kötelesség tudó is. Az akadémia harmadik évében ismerkedik meg későbbi férjével Filbert Corstralal. Kapcsolatuk harmonikus, nem keverik bele a magánéletbe a munkát és tanulás. Kapcsolatukat mint a legtöbb katonáét szigor, keménység és kötelesség tudat jellemezte. Mindig tudták hol a határ és mikor mit tehetnek. Ennek a nyugalmas időszaknak egy év múlva lett mikor is Filbert elvégezte az akadémiát és szolgálatba került. Az új év viszont nemcsak ezt a változást hozza. Kimarának ez az utolsó éve az akadémián sokkal jobban ráhúz a tanulásra mint máskor mivel tiszti iskolába kar menni. Az akadémiát osztály második ként és évfolyam harmadikként végezte el. Ő volt az egyetlen nő aki benne volt az első tíz végzősben, A y.e. 27-ben sikeresen elvégzi a tiszti iskolát is, majd a flotta egyik legkorszerűbb csatahajójára a Galaxy-ra kerül ahol a stratégiai tiszt szerepét tölti be. Itt négy évig tartózkodik majd áthelyezik a Marshal nevű cirkálóra ahol a kapitány halála után ő maga tölti be a posztot. Beosztottai tisztelik, örülnek, hogy ilyen kapitányuk van és csodálattal tölti el őket becsületessége, bátorsága és igazságossága, a felettesei is elismerően beszélnek róla munka munka bírása és köteleség tudata miatt. A naboo-i krízis alatt az akkori tyrannie-i kormány az összes valamire való kapitányt az állam legújabb űrhajóiba ültették be. Tudni kell, hogy az állam aggódott a szeparatisták miatt, mert a peremvidéki hajózási vonalak a közelben húzódtak és féltek, hogy szemet vettnek az itt található értékes ércekre. Satoraka a Stjerne nevű nehéz cirkálóra került, ahol válogatott katonákkal dolgozott össze kiválóan.. A krízis elkerülte a szektort ám ezután súlyos idők következtek.
A kormány megszavazta azt a törvényt miszerint a Tyrannie-i Űrflotta független intézmény és közvetlen irányítója az Admirálisok Tanácsa, természetesen a szerződésnek volt titkosított jegyzéke miszerint a flottának kötelező megvédenie a bolygót, ha azt veszély fenyegeti. A szeparatista fenyegetés egyre jobban érződött a Tyrannie-n is. A régi kormány elment és jött helyette egy új. Viszont ez a kormány az eddigivel ellentétben teljesen új irányzatot vett. Egyre közelebb húzódott a Konföderációhoz és egyre több kereskedelmi szerződéseket kötöttek. Ezek az intézkedések kiváltották a flotta nemtetszését, hiszen ha az érceket nem tudnak miből hajót gyártani. A geonózisi csata előtt fél évvel a flotta kapitányai és admirálisai létre hoztak egy szervezetet az Admiralitást. Ez a szervezet egy illegális szervezett volt, ami sem a kormány, sem pedig a flotta irányítása alá nem tartozott. A mozgalom nem működhetett nyíltan, ugyanis hiába volt független szervezet, a flotta vezérkara mindig a kormány jelöltjét választotta meg. Az első hivatalos gyűlést a geonózisi csata előtt két hónappal tartották. Egy öreg admirális bizonyos Korn Brukh felkérte, hogy intézzen beszédet a fiatal kollégákhoz, Kimara ennek eleget téve készült is ám nem az következett be mint amire számított. Nemcsak az ifjúság, hanem a az öreg harc edzett katonák is ujjongva fogadták mondandóját. Nemcsak az Admiralitás vezérévé választották, de felterjesztették "kötelességtudata és munkabírása" áll címszóval admirálissá. Bár ekkor a flottának női flotta admirálisa volt, Georga Rossa admirális nem támogatta a dolgot, de a többiek viszont megszavazták a hirtelen előléptetést. Az újdon sült Satoraka admirálisnak egycsapásra megváltozott az élete. Hosszú idő után visszatért a Tyrannie-ra ahol most már többet tudott foglalkozni családjával is. Időközben e téren is megváltoztak a viszonyok. Apját nyugdíjazták, anyja pártja bukása után vissza vonult, míg öccse viszont csatlakozott a radikális kormány párthoz ami nem tetszett se a családnak sem pedig Kimarának. Szakmai téren is megváltoztak a viszonyok. Egyre kevesebbet tartózkodott az űrben csak néhány hajó látogatás idejéig ami szörnyen megviselte a fiatal asszonyt. A rengeteg papírmunka és a bezártság összenyomta, de nem kellett sokat rostokolni az iroda bűzében ugyanis kitört a háború.
A flotta száz százalékosan felkészült egy esetleges összetűzésre a szeparatistákkal és hiába a tyrannie-i flotta az egyik legnagyobb a galaxisban, a Köztársaságnak nem kellett. A klónok közbe szóltak ami csalódást jelentett a flotta vezetés számára viszont időt nyertek mert a kormány se mert hivatalosan a szeparatisták mellé állni mert féltek a klón hadseregtől. A felkészülésben végig főszervező volt Kimara és ha kellett ikrekkel a szíve alatt vezette a hadgyakorlatokat. Időközben sikerült Rossa admirálist eltávolítani a vezérkar éléről és egy független tisztet a helyébe állítani aki viszont nem támogatta a szervezkedéseket. Az Admiralitás hosszú hónapok munkájaként elkészítette a puccs kísérlet első tervezetét amelyet csak Kimara szülése állíthatott meg. A fiatal asszonynak egy lánya Hoshi és egy fia Olmer született, ám alig pár hónap pihenés után újult erővel vetette bele magát a munkába. Újra elő vette a régi terveket, hogy áttanulmányozhassa őket és olyan hiányosságokat vett észre amelyekbe simán belebukhatott volna az akció. Kimara egy teljesen új stratégiát dolgozott ki egyedül. A tervben még a legjobb stratégák sem találtak hibát és az Admiralitás teljes egésze támogatta a tervezetet. Márcsak az volt a kérdés, hogy mikor valósítják meg. A nagy hévben mindenki azonnal akarta a dolgot ám a fiatal admirálist mindenki nyugalomara intett. Ő a tervet csak akkor kívánta végre hajtani az akciót mikor a kormány be akar lépni a háborúba a szeparatisták oldalán. Ám mivel ez nem következett be maradt a passzív ellenálás.
A háború már másfél éve tartott mikor a Tyrannie-i Titkosrendőrségtől vezetője egy Orimb nevű ezredes megkereste egy javaslattal. A javaslat értelme az volt, hogy a titkosrendőrség segíti megölni a kormányhoz hű embereket és segítséget nyújt ahhoz, hogy Kimarát kinevezzék flotta admirálissá ami ekkor a legmagasabb rang a flottánál. Orimb nem tudta milyen veszedelmet eresztett a galaxisra ötletével.
Satoraka admirális látszólag beleegyezett a segítségbe ám saját tervét szövögette. Úgy döntött, hogy lesöpri a demokráciát és maga veszi át a hatalmat. Elsőként meg kellett szabadulnia a jelenlegi flotta admirálistól. Ez nem volt nehéz dolog. Az Admiralitás megbízott egy bothan orgyilkost, hogy ölje meg az Admirálist. A terv sikerült, az admirális rejtélyes körülmények között hunyt el otthonában hivatalosan ütőér tágulásban. A terv második szakasza az volt, hogy megszavaztassa magát az Admirálisok Tanácsával. Ekkor a tanácsban már totális volt a többség az Admiralitás felől és mivel nem találtak jobb vezetőt ezért néhány admirális felterjesztették a flotta admirálisi rangra, ami legnagyobb meglepetésre elutasítottak. Az admirálisok egy Rosa Mituros nevű Kimarával egy idős nőt neveztek ki flotta admirálissá. Nem volt mit tenni, várni kellett. Túl feltűnő lett volna, ha egymás után két magas rangú katona halna meg rejtélyekkel övezve emiatt Kimarának várnia kellett, de nem sokáig.
A geonózisi csata után két évvel a szeparatisták megtámadták a Tyrannie-t. Az első támadást sikerült vissza verni ám létre kellett hozni egy védelmi vonalat a bolygó és holdjai körül. A védelmet négy hónapon keresztül sikeresen visszaverik a támadásokat ám a szeparatisták hatalmas erősítéseket küldenek a szektorba ami térdre kényszeríti a flottát. Mivel mindkét fél kimerült a harcok során egy végső összecsapást terveznek a Lobdhad bolygóra tervezik ahol összegyűlik a hadsereg krémje. A harcban Kimara, Mituros admirális szárnysegédjeként vett részt és majdnem ő is oda veszik mikor a főhadiszállást bomba találat érte. Súlyosan megsérül, de a vissza vonulási parancsot még ki tudja adni. Tyrannie-re került a kórházba. Miután kiengedték megtudja, hogy a klónoknak sikerül kiverniük a szektorból a konzerveket, de az is tudomására jut, hogy Mituros életét vesztette a robbanás során. Azonnal kéri az Admiralitást, hogy jelöljék a flotta admirálisi posztra amit meg is tesznek. Az admirálisok felterjesztik az előléptetést, amit a többség jobb híján el is fogad. Hosszú idő után Y.E. 20-ban teljesül Kimara Satoraka régi vágya: ő vezeti a Tyrannie legnagyobb katonai haderejét. Eljött az ideje annak, hogy szépen lassan végre hajtsa a puccsot a flotta. Kimara az összes hozzá hű admirálisnak felvázolja a tervet. Ekkor megismeri az admirálisok sötét oldalát. Tanuló éveiben oly bölcsnek hitte tanárait, de most kimutatták a foguk fehérjét. Hatalom éhesek, ha közéjük dobjuk a vérest húst, nemcsak a húst, de egymást is megeszik. Undorodott tőlük , tudta, hogy veszélyt jelenthetnek majd uralmára ezért őkkel is tervei voltak.
A háború vége felé egyre jobban feszülté vált a légkör a kormány és a flotta között. A flotta parancsnokság elhagyta a bolygót és főparancsnokságát áthelyezte a Lobhadh holdra, ezáltal kifejezve függetlenségét a kormánytól. Dooku majd Grievous halála után már a nép is lázadozott és mindennapossá váltak a emberi élettel járó tüntetések. Kimara nem várta meg míg Palpatine ki kiáltja a Birodalmat. A birodalom előtt három nappal kiadja a prancsot, hogy az összes flotta tiszt szállítsa el a rokonságát a Lobhadh-ra, majd pedig a biztonsági csapatok menjenek le a bolygóra és rejtőzzenek el a megadott pontokon. Ezen az éjszakán is mint mindig háborogtak az utcák, de ezúttal a flotta bujtotta fel a népet. Kilenc órakor a földi hadsereg erőszakosan kezdett fellépni a tüntetők ellen majd nem sokkal később a tömegbe lőttek. Elkezdődött a mészárlás, Kimara csak erre várt parancsot adott arra, hogy a titkosrendőrség és a flotta emberei megtámadták a földi erőket. Kimara egy csapattal az elnöki rezidenciát támadta meg, ahol fogságba ejtették az elnököt és néhány hű társát. A hűségesek között volt Kimara öccse is. Ekkorra már már javában állt a bál a városokban, a nép a felkelők mellé állt. Éjfélkor Kimarának sikerült rákényszerítenie akaratát az elnökre. Eszerint az elnök azonnali hatállyal lemond, szükség állapotot hírdet és Kimara Satoraka flotta admirális kezébe adja a hatalmat.
Hatalom. Ez az a szó amely megbolondította a fiatal asszonyt . Másnap reggel a kormány párt összes tagját és szimpatizánsát kivégezték. Köztük, volt Kimara öccse is. Elvakította a düh és a hatalom. Öccsét ugyanúgy mint a többit kivégeztette, viszont családját titokban a Koréliára küldte, hogy ott éljenek békességben, bár ez nem mintha enyhített volna fájdalmukon.
Diktatúrájának első döntése az volt, hogy eltörölte a Nemzet Gyűlést és helyébe az Admirálisok Tanácsát állította. Viszont nem a régi admirálisok álltal irányított testülettel uralkodott. Egy héttel a puccs után azokat az admirálisokat amelyek Kimara szerint veszélyt jelenthettek hatalmára, a titkosrendőrség vezéreivel egyetemben kivégezték. Az új Tanácsot fiatalabb tehetséges katonákkal és hűséges vén rókákkal töltötte fel. Ezáltal a tanács egy igen erőssé és energikussá váló testület lett amit természetesen Kimara a kezében tartott azzal az intézkedésével, hogy minden katonai erőt az Admiralitás hatáskörébe helyezett így ő vált a fegyveres erők főparancsnokává.
Borzasztóan ingatag bolygót szerzett magának a nő. Mind gazdaságilag, mind morálisan, mind pedig katonailag megviselte a Tyrannie-t a háború, hogy fellendítse a nép kedvét elsőnek is új munka helyeket teremtett, hogy megmutassa van miért dolgozni. Mint katona természetesen a hadiiparra helyezte a hangsúlyt. Elsőnek felújította a régi és sérült katonai létesítményeket, hajókat és csak ezután kezdtek új beruházásokba. Mindenki kezdett elégedettebb lenni sorsával. Voltak munkahelyek ezáltal a nép fizetést kapott amiből megtudott élni. Ez a rendszer mindenkinek tetszett, kivéve a nonhumánokat. Ők nekik nem tetszett ez a fajta diktatúra, mivel ők a régi rendszerben jól fizető állásokat kaptak, most pedig kétkezi munkával kellett keresniük a kenyerüket. Bár még Kimara is elismerte a nonhuánok tudását, de kijelentette hogyha maradni akarnak akkor együtt kell működniük. Az elégedetlenség szülte később a tragédiát. Néhány becsületét védő bothan viszont nem értett egyet a dologgal és merényletet terveztek az újdonsült nemzetvezető ellen. Tervük nem sikerült, de kivívták Kimara dühét az nap este minden egyes nonhumánt aki valaha is részt vett a kormányok munkájába kivégezték. Egyúttal elkezdődtek a tömeges deportálások a Forfall holdra, ahol az ércek kibányászása volt a feladatuk. Mivel a tyrannok az őslakosok nem értettek egyet a kitelepítésekkel, a vezetők kivégzése után nekik is menniük kellett a többi után.
Miután Kimara megmutatta határozottságát, a felsőbb vezetésben dolgozó admirálisok elkezdtek tartani a fiatal diktátortól. Féltek attól. hogy ők is arra a sorsra juttnak majd mint a nonhumánok, de a népre pont ellenkezőleg hatott. Istenítették a vezetőjüket, azt hitték az ő védelmükben cselekedett így Kimara. Viszont ekkor már tudta a nő azt, hogy a birodalommal jobb lesz jó kapcsolatot ápolni majd.
Miután sikeresen elvégezték a javításokat, elkezdtek új komplexumokat építeni. Ez idő alatt a Tyrannie-n és a holdjain összesen 18 hajógyár épült és számtalan katonai létesítmény. Ezekkel a változtatásokkal járt az is, hogy Kimara uralkodásának első évfordulójára a fővárost Rett City-t elnevezte State Presidential City-nek. Ezek után a változtatások után elkezdték a hadsereg azonnali felfegyverzését és a flotta technikai felújítása. Ezek az újítások két éven keresztül tartanak a munkálatok míg végül a flotta a háború előtti fényébe ragyogott. Kimara idejét látta, hogy az új hadseregét fegyveres harcban is kipróbálja, ehhez megfelelő helyszínek tűnt a Pujin bolygó és a Mizrai Köztársaság két holdja. Y.E. 16-ban Kimara saját maga vezette csapatait az égitest együtteshez. A pujiniak egyből megadták magukat mivel a csillaghajóikat a tyrannieiek idő előtt elpusztították, így a földi hadtestek egy órán belül megszállták az óceán bolygót. A két hold már nem adta ilyen könnyen magát. Igen erős és jól felfegyverzett seregük volt, de roppant kicsi. Pár napos harc árán sikerül rabigába hajtani. Sikerein felbuzdulva Satoraka admirális megtámadta a Djeges bolygót is. Ennek a bolygónak az elfoglalása nem pusztán katonai győzelem lett volna. A bolygó tele van ércekkel, ha ezeket a a fontos bányászati területeket megszerezné Tyrannie, akkor sokkal nagyobb lehetne a hajógyártás. Kimara, hogy megelőzze a Birodalmat egy év múlva meg is támadta a bolygót és elfoglalta.
A sikeres hadjáratok után Kimara, hogy megelőzze területei széthullását létrehozza a Tyrannie-i Uniót. Az Unióra kivetett első rendelete az életszínvonal növelését eredményezte. Végül is Y.E 9-ben bekövetkezett a várva várt pillanat. A birodalom felvette a kapcsolatot a bolygóval és igencsak jó véleményel voltak a politikájukról. A császár nem egyszer elismerően beszélt a vezetésről és a katonai haderőről is. Öt évvel a Halálcsillag pusztulása előtt a császár hivatalosan is elismerte Kimara Satorakat a szektor vezetőjének.
Y.E.1-ig mondhatni zavartalanul teltek az évek. A Birodalom bevett szokása szerint csapatokat küldött a szektorba. A lakosokat eleinte igencsak megrémítette a birodalmi rohamosztagosok látványa, Kimara ellenben nyugodt volt, biztonságban tudta uralmát és ráadásul mindenki engedelmeskedett amit meg is követelt. Később viszont a nép egyre jobban felvette a birodalmi ritmust. Egy program keretében, olyan hosszú távú projektet tervezte ki amely egész State Presidental City-t a Birodalom főbolygójának mintájára építették volna át. Bár a Lázadás győzelme miatt a beruházások nem fejeződtek be, igen nagy változások mentek végbe Tyrannie fővárosán.
Minden rendben volt míg azok az átkozott lázadók megnem jelentek és el nem pusztították az első Halálcsillagot. A Tyrannie-en is felbátorodtak az ártalmas sejtek, de miután az államelnök statáriumot hirdetett a lázadozni kívánók ellen, senkinek sem volt kedve lázadozni. Ez alól viszont kivétel volt a Forfall holdon élő nonhumánok, akik hatalmas demonstrációkat és munkabeszüntetéseket hajtottak végre. Kimara nem akart rögtön erőszakos módszerekhez nyúlni, de miután elborult az agya nem volt olyan nonhumán vezető akit nem öltek volna meg. Ezen intézkedés mellett minden tizenötödik nonhumánt megöltek és csökkentették az élelmiszer adagokat. Ez volt a legvéresebb elszámoltatás a Satoraka rendszer idején. Y.U. 2-ben titokban titkosszolgálati eszközökkel és hajógyártással támogatja a birodalmiakat. Fél év múlva hosszú idő után elhagyja a Tyrannie Szektort és a Coruscantra utazik ahol a Császárral és a Moff Tanáccsal a Tyrannie Szektor védelméről tárgyalnak. A birodalmiak ki akarják vonni hadtesteiket a szektorból és azt akarták, hogy a tyrannie-i admiralitás vegye át az ellenőrzést. Az elnököt aggasztotta a dolog, de nem akarta, hogy gyengének lássák ezért elvállalta a feladatot. A nő ekkor még nem tudta, hogy milyen szerencsélye volt ezzel a döntésével. Az elkövetkezendő két évben nem sok minden történt a második Halálcsillag pusztulásán kívül. Ez alapjában véve rengette meg nemcsak a birodalmat, hanem az összes hozzájuk hű kormányzatot is.
A lázadások a Forfall holdra és a meghódított bolygókra összpontosult. Kimara jól tudta, hogyha ezek fellázadnak akkor elbukik minden. Egy hét telt el a Második Halálcsillag pusztulása után mikor néhány szabad csapat a Pujinról és a Forfallról megpróbált behatolni az államelnöki palotába. Küldetésük az lett volna, hogy az államelnököt megöljék. Céljuk nem sikerült mivel a titkosszolgálat lefülelte őket. A kihallgatások során kiderült, hogy bázist alapítottak a Djeges egyik holdján a Jaar-on. Másnap miután nyilvánosan kivégezték a támadókat, Kimara egy kisebb hajóhaddal elindult a hold felé. Kellemetlenül kellett tapasztalniuk, hogy ezek nem az általuk keresett lázadók, hanem az igaziak. A ez volt az első kapcsolat felvétel a lázadókkal. Szerencséjük volt a tyrannie-nek, hogy nem volt a szektorban birodalmi egység és mivel nem tudtak a támadók kilétéről. A lázadó egység bevette a dolgot így nem volt sok baj a lázadókkal. Diplomáciailag is próbáltak közeledni a Szövetséghez, akik örömmel be is fogadták őket, nagy katonai erejük miatt. Bár csatlakoztak a Szövetséghez titkon támogatták a birodalmat és bíztak a császár klónjainak felemelkedésében. Sajnos ezek nem jöttek be. Y.U. 11-ben a császár klónja meghalt ezáltal kivágták az ösvényt az Új Köztársaságnak. Mivel a Köztársaság tagjai voltak ezért képviselhették magukat a Szenátusban is. Kimara, hogy megelőzze az árulást saját maga vállalta a szenátori posztot.
- Faj: ember
- Kor: 61 év
- Születési Bolygó: Tyrannie
- Nem: Nő
- Kaszt: Politikus katona, a Tyrannie szektor szenátora, a Tyrannie-i Unió államelnöke, a Tyrannie-i Admiralitás flotta admirálisa
- Felszerelés: Kisebb nagyobb tárgyak (katonai uniformis, ékszerek) adattábla, komlink, holovetítő
- Külső megjelenés: 187 centiméter magas, kék szemű, szőke hajú. Kimara nem úgy néz ki mint a többi tyrannie-i asszony. Ő mindig katonai vörös-fekete színű uniformisban jár, ritkán hord ékszereket és csicsás ruhákat csak különleges alkalmakkor . Szőke haját általában kontyba kötve hordja.
- Belsõ tulajdonságok: Egy vérbeli katona. Merész, forrú vérű, kiválóan tudja leplezni érzelmeit, kiváló stratéga ugyanakkor felmenőivel ellentétben igen erős benne a rasszista hajlam.
Előtörténet:
Kimara Satoraka 50 évvel a Halálcsillag pusztulása előtt született Tyrannie fővárosában az akkori Rett City-ben. Édesapja Jaav Satoraka a Tyrannie-i Űrflotta befolyásos admirálisa, édesanyja pedig Mirla Satoraka aki a tyrannie-i kormány belügyminisztere. Kimarának két testvére egy bátyja és egy öccse volt. Kislány rendeltetése az volt, hogy a Satoraka család nagy hírű női politikusai közé csatlakozzon, ám a szülök nem gondoltak arra, hogy a lány két fiú testvérével való szoros kapcsolata viszályára fordította majd próbálkozásukat. Az évek múltával a lány egyre több kalamajkába keveredett. Híres volt merészségéről, vakmerőségéről és kiváló eszéről, de előbb utóbb minden játéknak vége. Mindössze 11 éves volt mikor bátyja jelentkezett a hadsereg akadémiájára. Az ifjú lány innentől kezdve nem találta helyét a világban. Édesapja leány iskolából leány iskolába íratta, hogy minél jobb intézményekben tanuljon a gyerek. A gyerek tanult is, de nem azokból a tantárgyakból fejlődött amikből kellett volna(irodalom, zene), hanem az erőnléti valamint történelmi és stratégiai órákból volt a legjobb. Bár a többit is megtanulta mert kötelességének érezte, egész életében nem sokat foglalkozott velük. 17 éves koráig semmi említésre méltó nem történik vele, anyja pártja sorba nyeri a választásokat és magas tisztségeket tölt be, apja bekerül a csillagflotta vezérkarába. Minden a legjobban megy ekkor az egész családnak mikor egy üzenet érkezett a főparancsnokságtól. Az ifjú kadét, Dalon Satoraka egy szerencsétlen reaktor robbanásnál rejtélyes körülmények között elhunyt. A családot mélyen elkeseríti a baleset különösen a z ekkor már érett fiatal lányt. Betegségek, pánik rohamok sújtják, Segítséggel ugyan, de sikerül kilábalnia ebből a szörnyű időszakból. Egy év múlva szülei akaratával ellenkezve jelentkezik a hadsereg akadémiájára.
Itt nemcsak a lány, de a személyisége is rohamosan megváltozik. Sokkal keményebb, következetesebb és óvatosabb is lesz. Tanulmányai felfelé ívelnek, tanárai elismerően beszélnek róla és kötelesség tudó is. Az akadémia harmadik évében ismerkedik meg későbbi férjével Filbert Corstralal. Kapcsolatuk harmonikus, nem keverik bele a magánéletbe a munkát és tanulás. Kapcsolatukat mint a legtöbb katonáét szigor, keménység és kötelesség tudat jellemezte. Mindig tudták hol a határ és mikor mit tehetnek. Ennek a nyugalmas időszaknak egy év múlva lett mikor is Filbert elvégezte az akadémiát és szolgálatba került. Az új év viszont nemcsak ezt a változást hozza. Kimarának ez az utolsó éve az akadémián sokkal jobban ráhúz a tanulásra mint máskor mivel tiszti iskolába kar menni. Az akadémiát osztály második ként és évfolyam harmadikként végezte el. Ő volt az egyetlen nő aki benne volt az első tíz végzősben, A y.e. 27-ben sikeresen elvégzi a tiszti iskolát is, majd a flotta egyik legkorszerűbb csatahajójára a Galaxy-ra kerül ahol a stratégiai tiszt szerepét tölti be. Itt négy évig tartózkodik majd áthelyezik a Marshal nevű cirkálóra ahol a kapitány halála után ő maga tölti be a posztot. Beosztottai tisztelik, örülnek, hogy ilyen kapitányuk van és csodálattal tölti el őket becsületessége, bátorsága és igazságossága, a felettesei is elismerően beszélnek róla munka munka bírása és köteleség tudata miatt. A naboo-i krízis alatt az akkori tyrannie-i kormány az összes valamire való kapitányt az állam legújabb űrhajóiba ültették be. Tudni kell, hogy az állam aggódott a szeparatisták miatt, mert a peremvidéki hajózási vonalak a közelben húzódtak és féltek, hogy szemet vettnek az itt található értékes ércekre. Satoraka a Stjerne nevű nehéz cirkálóra került, ahol válogatott katonákkal dolgozott össze kiválóan.. A krízis elkerülte a szektort ám ezután súlyos idők következtek.
A kormány megszavazta azt a törvényt miszerint a Tyrannie-i Űrflotta független intézmény és közvetlen irányítója az Admirálisok Tanácsa, természetesen a szerződésnek volt titkosított jegyzéke miszerint a flottának kötelező megvédenie a bolygót, ha azt veszély fenyegeti. A szeparatista fenyegetés egyre jobban érződött a Tyrannie-n is. A régi kormány elment és jött helyette egy új. Viszont ez a kormány az eddigivel ellentétben teljesen új irányzatot vett. Egyre közelebb húzódott a Konföderációhoz és egyre több kereskedelmi szerződéseket kötöttek. Ezek az intézkedések kiváltották a flotta nemtetszését, hiszen ha az érceket nem tudnak miből hajót gyártani. A geonózisi csata előtt fél évvel a flotta kapitányai és admirálisai létre hoztak egy szervezetet az Admiralitást. Ez a szervezet egy illegális szervezett volt, ami sem a kormány, sem pedig a flotta irányítása alá nem tartozott. A mozgalom nem működhetett nyíltan, ugyanis hiába volt független szervezet, a flotta vezérkara mindig a kormány jelöltjét választotta meg. Az első hivatalos gyűlést a geonózisi csata előtt két hónappal tartották. Egy öreg admirális bizonyos Korn Brukh felkérte, hogy intézzen beszédet a fiatal kollégákhoz, Kimara ennek eleget téve készült is ám nem az következett be mint amire számított. Nemcsak az ifjúság, hanem a az öreg harc edzett katonák is ujjongva fogadták mondandóját. Nemcsak az Admiralitás vezérévé választották, de felterjesztették "kötelességtudata és munkabírása" áll címszóval admirálissá. Bár ekkor a flottának női flotta admirálisa volt, Georga Rossa admirális nem támogatta a dolgot, de a többiek viszont megszavazták a hirtelen előléptetést. Az újdon sült Satoraka admirálisnak egycsapásra megváltozott az élete. Hosszú idő után visszatért a Tyrannie-ra ahol most már többet tudott foglalkozni családjával is. Időközben e téren is megváltoztak a viszonyok. Apját nyugdíjazták, anyja pártja bukása után vissza vonult, míg öccse viszont csatlakozott a radikális kormány párthoz ami nem tetszett se a családnak sem pedig Kimarának. Szakmai téren is megváltoztak a viszonyok. Egyre kevesebbet tartózkodott az űrben csak néhány hajó látogatás idejéig ami szörnyen megviselte a fiatal asszonyt. A rengeteg papírmunka és a bezártság összenyomta, de nem kellett sokat rostokolni az iroda bűzében ugyanis kitört a háború.
A flotta száz százalékosan felkészült egy esetleges összetűzésre a szeparatistákkal és hiába a tyrannie-i flotta az egyik legnagyobb a galaxisban, a Köztársaságnak nem kellett. A klónok közbe szóltak ami csalódást jelentett a flotta vezetés számára viszont időt nyertek mert a kormány se mert hivatalosan a szeparatisták mellé állni mert féltek a klón hadseregtől. A felkészülésben végig főszervező volt Kimara és ha kellett ikrekkel a szíve alatt vezette a hadgyakorlatokat. Időközben sikerült Rossa admirálist eltávolítani a vezérkar éléről és egy független tisztet a helyébe állítani aki viszont nem támogatta a szervezkedéseket. Az Admiralitás hosszú hónapok munkájaként elkészítette a puccs kísérlet első tervezetét amelyet csak Kimara szülése állíthatott meg. A fiatal asszonynak egy lánya Hoshi és egy fia Olmer született, ám alig pár hónap pihenés után újult erővel vetette bele magát a munkába. Újra elő vette a régi terveket, hogy áttanulmányozhassa őket és olyan hiányosságokat vett észre amelyekbe simán belebukhatott volna az akció. Kimara egy teljesen új stratégiát dolgozott ki egyedül. A tervben még a legjobb stratégák sem találtak hibát és az Admiralitás teljes egésze támogatta a tervezetet. Márcsak az volt a kérdés, hogy mikor valósítják meg. A nagy hévben mindenki azonnal akarta a dolgot ám a fiatal admirálist mindenki nyugalomara intett. Ő a tervet csak akkor kívánta végre hajtani az akciót mikor a kormány be akar lépni a háborúba a szeparatisták oldalán. Ám mivel ez nem következett be maradt a passzív ellenálás.
A háború már másfél éve tartott mikor a Tyrannie-i Titkosrendőrségtől vezetője egy Orimb nevű ezredes megkereste egy javaslattal. A javaslat értelme az volt, hogy a titkosrendőrség segíti megölni a kormányhoz hű embereket és segítséget nyújt ahhoz, hogy Kimarát kinevezzék flotta admirálissá ami ekkor a legmagasabb rang a flottánál. Orimb nem tudta milyen veszedelmet eresztett a galaxisra ötletével.
Satoraka admirális látszólag beleegyezett a segítségbe ám saját tervét szövögette. Úgy döntött, hogy lesöpri a demokráciát és maga veszi át a hatalmat. Elsőként meg kellett szabadulnia a jelenlegi flotta admirálistól. Ez nem volt nehéz dolog. Az Admiralitás megbízott egy bothan orgyilkost, hogy ölje meg az Admirálist. A terv sikerült, az admirális rejtélyes körülmények között hunyt el otthonában hivatalosan ütőér tágulásban. A terv második szakasza az volt, hogy megszavaztassa magát az Admirálisok Tanácsával. Ekkor a tanácsban már totális volt a többség az Admiralitás felől és mivel nem találtak jobb vezetőt ezért néhány admirális felterjesztették a flotta admirálisi rangra, ami legnagyobb meglepetésre elutasítottak. Az admirálisok egy Rosa Mituros nevű Kimarával egy idős nőt neveztek ki flotta admirálissá. Nem volt mit tenni, várni kellett. Túl feltűnő lett volna, ha egymás után két magas rangú katona halna meg rejtélyekkel övezve emiatt Kimarának várnia kellett, de nem sokáig.
A geonózisi csata után két évvel a szeparatisták megtámadták a Tyrannie-t. Az első támadást sikerült vissza verni ám létre kellett hozni egy védelmi vonalat a bolygó és holdjai körül. A védelmet négy hónapon keresztül sikeresen visszaverik a támadásokat ám a szeparatisták hatalmas erősítéseket küldenek a szektorba ami térdre kényszeríti a flottát. Mivel mindkét fél kimerült a harcok során egy végső összecsapást terveznek a Lobdhad bolygóra tervezik ahol összegyűlik a hadsereg krémje. A harcban Kimara, Mituros admirális szárnysegédjeként vett részt és majdnem ő is oda veszik mikor a főhadiszállást bomba találat érte. Súlyosan megsérül, de a vissza vonulási parancsot még ki tudja adni. Tyrannie-re került a kórházba. Miután kiengedték megtudja, hogy a klónoknak sikerül kiverniük a szektorból a konzerveket, de az is tudomására jut, hogy Mituros életét vesztette a robbanás során. Azonnal kéri az Admiralitást, hogy jelöljék a flotta admirálisi posztra amit meg is tesznek. Az admirálisok felterjesztik az előléptetést, amit a többség jobb híján el is fogad. Hosszú idő után Y.E. 20-ban teljesül Kimara Satoraka régi vágya: ő vezeti a Tyrannie legnagyobb katonai haderejét. Eljött az ideje annak, hogy szépen lassan végre hajtsa a puccsot a flotta. Kimara az összes hozzá hű admirálisnak felvázolja a tervet. Ekkor megismeri az admirálisok sötét oldalát. Tanuló éveiben oly bölcsnek hitte tanárait, de most kimutatták a foguk fehérjét. Hatalom éhesek, ha közéjük dobjuk a vérest húst, nemcsak a húst, de egymást is megeszik. Undorodott tőlük , tudta, hogy veszélyt jelenthetnek majd uralmára ezért őkkel is tervei voltak.
A háború vége felé egyre jobban feszülté vált a légkör a kormány és a flotta között. A flotta parancsnokság elhagyta a bolygót és főparancsnokságát áthelyezte a Lobhadh holdra, ezáltal kifejezve függetlenségét a kormánytól. Dooku majd Grievous halála után már a nép is lázadozott és mindennapossá váltak a emberi élettel járó tüntetések. Kimara nem várta meg míg Palpatine ki kiáltja a Birodalmat. A birodalom előtt három nappal kiadja a prancsot, hogy az összes flotta tiszt szállítsa el a rokonságát a Lobhadh-ra, majd pedig a biztonsági csapatok menjenek le a bolygóra és rejtőzzenek el a megadott pontokon. Ezen az éjszakán is mint mindig háborogtak az utcák, de ezúttal a flotta bujtotta fel a népet. Kilenc órakor a földi hadsereg erőszakosan kezdett fellépni a tüntetők ellen majd nem sokkal később a tömegbe lőttek. Elkezdődött a mészárlás, Kimara csak erre várt parancsot adott arra, hogy a titkosrendőrség és a flotta emberei megtámadták a földi erőket. Kimara egy csapattal az elnöki rezidenciát támadta meg, ahol fogságba ejtették az elnököt és néhány hű társát. A hűségesek között volt Kimara öccse is. Ekkorra már már javában állt a bál a városokban, a nép a felkelők mellé állt. Éjfélkor Kimarának sikerült rákényszerítenie akaratát az elnökre. Eszerint az elnök azonnali hatállyal lemond, szükség állapotot hírdet és Kimara Satoraka flotta admirális kezébe adja a hatalmat.
Hatalom. Ez az a szó amely megbolondította a fiatal asszonyt . Másnap reggel a kormány párt összes tagját és szimpatizánsát kivégezték. Köztük, volt Kimara öccse is. Elvakította a düh és a hatalom. Öccsét ugyanúgy mint a többit kivégeztette, viszont családját titokban a Koréliára küldte, hogy ott éljenek békességben, bár ez nem mintha enyhített volna fájdalmukon.
Diktatúrájának első döntése az volt, hogy eltörölte a Nemzet Gyűlést és helyébe az Admirálisok Tanácsát állította. Viszont nem a régi admirálisok álltal irányított testülettel uralkodott. Egy héttel a puccs után azokat az admirálisokat amelyek Kimara szerint veszélyt jelenthettek hatalmára, a titkosrendőrség vezéreivel egyetemben kivégezték. Az új Tanácsot fiatalabb tehetséges katonákkal és hűséges vén rókákkal töltötte fel. Ezáltal a tanács egy igen erőssé és energikussá váló testület lett amit természetesen Kimara a kezében tartott azzal az intézkedésével, hogy minden katonai erőt az Admiralitás hatáskörébe helyezett így ő vált a fegyveres erők főparancsnokává.
Borzasztóan ingatag bolygót szerzett magának a nő. Mind gazdaságilag, mind morálisan, mind pedig katonailag megviselte a Tyrannie-t a háború, hogy fellendítse a nép kedvét elsőnek is új munka helyeket teremtett, hogy megmutassa van miért dolgozni. Mint katona természetesen a hadiiparra helyezte a hangsúlyt. Elsőnek felújította a régi és sérült katonai létesítményeket, hajókat és csak ezután kezdtek új beruházásokba. Mindenki kezdett elégedettebb lenni sorsával. Voltak munkahelyek ezáltal a nép fizetést kapott amiből megtudott élni. Ez a rendszer mindenkinek tetszett, kivéve a nonhumánokat. Ők nekik nem tetszett ez a fajta diktatúra, mivel ők a régi rendszerben jól fizető állásokat kaptak, most pedig kétkezi munkával kellett keresniük a kenyerüket. Bár még Kimara is elismerte a nonhuánok tudását, de kijelentette hogyha maradni akarnak akkor együtt kell működniük. Az elégedetlenség szülte később a tragédiát. Néhány becsületét védő bothan viszont nem értett egyet a dologgal és merényletet terveztek az újdonsült nemzetvezető ellen. Tervük nem sikerült, de kivívták Kimara dühét az nap este minden egyes nonhumánt aki valaha is részt vett a kormányok munkájába kivégezték. Egyúttal elkezdődtek a tömeges deportálások a Forfall holdra, ahol az ércek kibányászása volt a feladatuk. Mivel a tyrannok az őslakosok nem értettek egyet a kitelepítésekkel, a vezetők kivégzése után nekik is menniük kellett a többi után.
Miután Kimara megmutatta határozottságát, a felsőbb vezetésben dolgozó admirálisok elkezdtek tartani a fiatal diktátortól. Féltek attól. hogy ők is arra a sorsra juttnak majd mint a nonhumánok, de a népre pont ellenkezőleg hatott. Istenítették a vezetőjüket, azt hitték az ő védelmükben cselekedett így Kimara. Viszont ekkor már tudta a nő azt, hogy a birodalommal jobb lesz jó kapcsolatot ápolni majd.
Miután sikeresen elvégezték a javításokat, elkezdtek új komplexumokat építeni. Ez idő alatt a Tyrannie-n és a holdjain összesen 18 hajógyár épült és számtalan katonai létesítmény. Ezekkel a változtatásokkal járt az is, hogy Kimara uralkodásának első évfordulójára a fővárost Rett City-t elnevezte State Presidential City-nek. Ezek után a változtatások után elkezdték a hadsereg azonnali felfegyverzését és a flotta technikai felújítása. Ezek az újítások két éven keresztül tartanak a munkálatok míg végül a flotta a háború előtti fényébe ragyogott. Kimara idejét látta, hogy az új hadseregét fegyveres harcban is kipróbálja, ehhez megfelelő helyszínek tűnt a Pujin bolygó és a Mizrai Köztársaság két holdja. Y.E. 16-ban Kimara saját maga vezette csapatait az égitest együtteshez. A pujiniak egyből megadták magukat mivel a csillaghajóikat a tyrannieiek idő előtt elpusztították, így a földi hadtestek egy órán belül megszállták az óceán bolygót. A két hold már nem adta ilyen könnyen magát. Igen erős és jól felfegyverzett seregük volt, de roppant kicsi. Pár napos harc árán sikerül rabigába hajtani. Sikerein felbuzdulva Satoraka admirális megtámadta a Djeges bolygót is. Ennek a bolygónak az elfoglalása nem pusztán katonai győzelem lett volna. A bolygó tele van ércekkel, ha ezeket a a fontos bányászati területeket megszerezné Tyrannie, akkor sokkal nagyobb lehetne a hajógyártás. Kimara, hogy megelőzze a Birodalmat egy év múlva meg is támadta a bolygót és elfoglalta.
A sikeres hadjáratok után Kimara, hogy megelőzze területei széthullását létrehozza a Tyrannie-i Uniót. Az Unióra kivetett első rendelete az életszínvonal növelését eredményezte. Végül is Y.E 9-ben bekövetkezett a várva várt pillanat. A birodalom felvette a kapcsolatot a bolygóval és igencsak jó véleményel voltak a politikájukról. A császár nem egyszer elismerően beszélt a vezetésről és a katonai haderőről is. Öt évvel a Halálcsillag pusztulása előtt a császár hivatalosan is elismerte Kimara Satorakat a szektor vezetőjének.
Y.E.1-ig mondhatni zavartalanul teltek az évek. A Birodalom bevett szokása szerint csapatokat küldött a szektorba. A lakosokat eleinte igencsak megrémítette a birodalmi rohamosztagosok látványa, Kimara ellenben nyugodt volt, biztonságban tudta uralmát és ráadásul mindenki engedelmeskedett amit meg is követelt. Később viszont a nép egyre jobban felvette a birodalmi ritmust. Egy program keretében, olyan hosszú távú projektet tervezte ki amely egész State Presidental City-t a Birodalom főbolygójának mintájára építették volna át. Bár a Lázadás győzelme miatt a beruházások nem fejeződtek be, igen nagy változások mentek végbe Tyrannie fővárosán.
Minden rendben volt míg azok az átkozott lázadók megnem jelentek és el nem pusztították az első Halálcsillagot. A Tyrannie-en is felbátorodtak az ártalmas sejtek, de miután az államelnök statáriumot hirdetett a lázadozni kívánók ellen, senkinek sem volt kedve lázadozni. Ez alól viszont kivétel volt a Forfall holdon élő nonhumánok, akik hatalmas demonstrációkat és munkabeszüntetéseket hajtottak végre. Kimara nem akart rögtön erőszakos módszerekhez nyúlni, de miután elborult az agya nem volt olyan nonhumán vezető akit nem öltek volna meg. Ezen intézkedés mellett minden tizenötödik nonhumánt megöltek és csökkentették az élelmiszer adagokat. Ez volt a legvéresebb elszámoltatás a Satoraka rendszer idején. Y.U. 2-ben titokban titkosszolgálati eszközökkel és hajógyártással támogatja a birodalmiakat. Fél év múlva hosszú idő után elhagyja a Tyrannie Szektort és a Coruscantra utazik ahol a Császárral és a Moff Tanáccsal a Tyrannie Szektor védelméről tárgyalnak. A birodalmiak ki akarják vonni hadtesteiket a szektorból és azt akarták, hogy a tyrannie-i admiralitás vegye át az ellenőrzést. Az elnököt aggasztotta a dolog, de nem akarta, hogy gyengének lássák ezért elvállalta a feladatot. A nő ekkor még nem tudta, hogy milyen szerencsélye volt ezzel a döntésével. Az elkövetkezendő két évben nem sok minden történt a második Halálcsillag pusztulásán kívül. Ez alapjában véve rengette meg nemcsak a birodalmat, hanem az összes hozzájuk hű kormányzatot is.
A lázadások a Forfall holdra és a meghódított bolygókra összpontosult. Kimara jól tudta, hogyha ezek fellázadnak akkor elbukik minden. Egy hét telt el a Második Halálcsillag pusztulása után mikor néhány szabad csapat a Pujinról és a Forfallról megpróbált behatolni az államelnöki palotába. Küldetésük az lett volna, hogy az államelnököt megöljék. Céljuk nem sikerült mivel a titkosszolgálat lefülelte őket. A kihallgatások során kiderült, hogy bázist alapítottak a Djeges egyik holdján a Jaar-on. Másnap miután nyilvánosan kivégezték a támadókat, Kimara egy kisebb hajóhaddal elindult a hold felé. Kellemetlenül kellett tapasztalniuk, hogy ezek nem az általuk keresett lázadók, hanem az igaziak. A ez volt az első kapcsolat felvétel a lázadókkal. Szerencséjük volt a tyrannie-nek, hogy nem volt a szektorban birodalmi egység és mivel nem tudtak a támadók kilétéről. A lázadó egység bevette a dolgot így nem volt sok baj a lázadókkal. Diplomáciailag is próbáltak közeledni a Szövetséghez, akik örömmel be is fogadták őket, nagy katonai erejük miatt. Bár csatlakoztak a Szövetséghez titkon támogatták a birodalmat és bíztak a császár klónjainak felemelkedésében. Sajnos ezek nem jöttek be. Y.U. 11-ben a császár klónja meghalt ezáltal kivágták az ösvényt az Új Köztársaságnak. Mivel a Köztársaság tagjai voltak ezért képviselhették magukat a Szenátusban is. Kimara, hogy megelőzze az árulást saját maga vállalta a szenátori posztot.