Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Mar 19, 2012 20:03:29 GMT 1
RAINALD KRAMER
Teljes név: Cornellius Rainald Kramer da Warn Faj: Humanoid létforma / Ember Nem: Férfi Születési hely: Sacoron bolygó Születési idõ: YE. 34. esztendõ Rhelona hó (tapani kalendárium) 25. napja Életkor: 45 standard év
Kaszt: Politikus Foglalkozás: Szenátusi képviselõ Polgári címek: a Vogarii Impérium lordja, a Sacoron bolygó kormányzója Katonai címek: a Sacoron Fegyveres Erõk (SFE) fõadmirálisa
Tanulmányai, katonai elõmenetel
• 01. sz. Lokális Elemi Iskola (YE. 26 – YE. 18) • Camalla Gimnázium és Városi Pedagógia Intézet (YE. 18 – YE. 14) • Ecoquor Balland Egyetem – Pszichológia Tanszék (YE. 14 – YE. 10) • Birodalmi Katonai Alapkiképzõ Bázis (YE. 10 – YE. 9,5) • Caridai Csillagközi Fõiskola (YE. 9,5 – YE. 9) • Birodalmi Flotta Fõtiszti Akadémia (YE. 8 – YE. 7)
Beszélt nyelvek: Sacoroni (anyanyelv), Galaktikus Közös, Huttese, Bocce, Bothese Értett nyelvek: Bináris, Shyriiwook
Családi állapot: Nõs, felesége Lady Scoria Kesyk Kramer da Warna Gyermek: Van, fia Demetrius Leonard Kramer da Warn
Családi háttér: Édesapám családunk akkori legidõsebb férfitagjaként népünk kormányzói tisztségét látta el, drága jó szülõanyám háztartásbélinek számított. Karlof Morton Kramer da Warn és Irchia Bomr Kramer da Warna házasságának elsõ gyermekeként jöttem világra. Második gyermekük, egyben szerény személyem húga Miria Kramer da Warna három esztendõvel késõbb láthatta meg a napvilágot, mint jómagam. Apám és anyám egymást követõen haláloztak el, szép kort éltek meg. Testvérem jelenleg is dicsõ nemzetünk otthonában munkálkodik a gazdasági élet fellendülésében meghatározó szerepet játszó illetõként, a MetalTrade Company ügyvezetõnõjeként.
Magasság: 189 standard centiméter Testsúly: 91 standard kilogramm Hajszín: Sötétbarna, néhány halovány õszhajszállal Szeme színe: Kékesszürke
Jelleme: Intelligens, mûvelt, hideg, és roppant számító ember, aki képes nagy tettek végrehajtására. Hihetetlen akaraterõ összpontosul benne, melyet sosem rest felhasználni, ha érdeke úgy kívánja. De nem híve az értelmetlen sárba tiprásnak. Pláne, ha ártatlanakról van szó. A birodalmi évek során beléje nevelt fegyelem, túlélési ösztön, és a végletekig menõ precizitás már-már rideg küllemet vethet a szenátorra, mely gyökeresen változtatta meg személyiségét. Ám lelke mélyén szenvedélyes férfi, aki hihetetlen mód tud ragaszkodni ahhoz, akit õszintén, tiszta szívbõl szeret. Szeretteiért éppen emiatt az életét is kész feláldozni. Elleneit ugyanoly tiszteletben tartja, mint honfitársait. Fontos számára a haza fogalma, ebbõl adódóan mélyen nemzeti érzelmû, döntéseit mindig népének jobb sorsa függvényében hozza meg. Leleményes és ravasz katona, határozott, és erélyes politikus. Elfogadja, ha kritizálják, sodrából kihozni nagyon nehéz. Ámde ha valakinek mégis sikerül, kicsi ez a Galaxis, hogy tobzódó dühe elõl menekülhessen. Szavatartó, általában tiszta lapokkal játszik. Nehéz kiismerni, ugyanis filozófiájaként azt tartja, mindenkivel szemben olyan, amilyet az adott illetõ megérdemel. Így elõfordul, hogy a legkülönfélébb oldalairól mutatkozik be. A talpnyalás, a kényszeredett sorba állás, az értelmetlen pusztítás számára mind megvetendõ, elítélendõ tett. Sok-sok erénye ellenére is, mint ahogy senki, úgy õ sem tökéletes. Manapság már régimódinak tartják, mivel nem feltétlen híve az állandó modernizálásnak, már ami egy politikai rendszert illet példának okáért. Elõfordul, hogy naivitása tör pálcát fölötte, miképp mindaddig kitart véleménye mellett, míg önnön maga egyetlen egy ép érvet talál, amely megdönthetetlen.
Megjelenése: Karizmatikus egyéniség, s bár nem szereti felhívni magára a figyelmet, termete és kisugárzása akaratlanul is magára vonzhatja a kíváncsiskodó tekinteteket. Arca mindig fegyelmet, szigorúságot, és a hosszú éveknek köszönhetõen tapasztalatot sugároz. Precízen viselt katonai egyenruháját, mely mindig makulátlan tisztaságnak örvend, arannyal szegélyezett sötét bordó sétapálcájával egészíti ki. Utóbbi sajátossága a pálcafejet díszítõ, édesapjától kapott pecsétgyûrû különleges rubint ékje, mely vérvörös árnyalatában szemet gyönyörködtetõ kavalkádot varázsol az õt körülvevõ tükrözõdõ burájában. A kormányzó elõszeretettel ölti magára hazájának egyfajta uralkodói viseletét, mely rugalmas, puha vászonból készült matt fekete ruhaegyüttesbõl áll, hogy arra fekete hátú, vöröses belsejû bársony palástját csatolva igazi büszke nemes látszatát keltse. A kompozíciót fényesen csillogó elõkelõ fekete csizmával egészíti ki.
Politikai hitvallás: Eredetileg korántsem készült szenátori pályára, hisz életének nagyobb részét a katonáskodás töltötte ki. Természetébõl, és képességeibõl adódóan azonban hamarjában vált a lehetõ leginkább potenciális jelöltté, hazájának képviselõi tisztségét illetõen. A kormányzó intelligenciája révén szabad szemmel vizsgálja mind az Elsõ Galaktikus Birodalom, mind az Új Köztársaság mibenlétét, míg elõbbi agymosásának egyáltalán nem dõlt be, úgy utóbbival szemben is megtartja a három lépés távolságot. A keze által igazgatott planéta éppen ezért a kezdetek kezdete óta a két nagyhatalom közötti vékonyka síkon lavíroz, s igyekszik megóvni függetlenségét. Reálisan méri fel a lehetõségeket, úgy cselekszik, ahogy azt népe érdeke kívánja. Személyes törekvései nincsenek, hisz amit szeretett volna, azt már bõségesen elérte. Elõfordul, hogy míg eszméje a köztársasági táborhoz húzná, addig szívére hallgatván inkább a birodalmi maradványok felé indulna. Valamiért úgy érzi, egyik rendszer sem lesz hosszú életû. Baljós érzelmei hatására döntött úgy, ahogy. Független marad, ha törik, ha szakad.
MEMOÁR
// részletek a „Velem szemben” c. önéletrajzi kötet egy példányából //
I. Fejezet
- Kormányzó úr! – harsant fel egy élesen sipító hang, miképp a homályos fényben derengõ helység ajtaja kinyitódni látszott. Egy alacsony, köpcös alak masírozott be rajta, s határozott léptekben szelte át a bolygó mindenkori elsõ emberének irodáját. A szólított épp asztala mögött ült, gyötrõ gondolataiba mélyedve. Erõsen ráncolt homlokán apró rezdülés futott végig az újdonsült jövevény érkezésére. Felpillantott. - Hallgatlak – csak ennyit mondott. Hangja érzelmektõl mentesen csengett, orcáján mégis látszottak a planéta igazgatásával járó gondok, kínok, és problémák. - Uram, ennek nem fog örülni – kezdte óvatosan a pöttöm emberke. A kezében szorongatott adattároló eszközt vonakodva nyújtotta oda felettesének. Ám a kormányzó tiltakozólag felemelte jobbját. - Olvasd – jelentette ki határozottan, mély sóhaj közepette. Érezte, mi fog következni. Mégis, valahogy az utolsó pillanatig reménykedett benne, hogy sikerül elkerülniük az elkerülhetetlent. Szíve mélyén már rég tudta, tévedett. A titkár elõkotort zsebébõl egy törlõkendõt, s felitatta vele a homlokán gyöngyözõ verejtékcseppeket. Hátán már most futkosott a hideg a gondolattól. Attól a gondolattól, amit most neki kell a vele szemben ülõ elé tárnia. - Feladó: I. Dantius Palpatine Császár – fogott hozzá az olvasáshoz félénken, egész teste remegett az idegességtõl. Bütykös ujjai kifehéredten markolták az ezüstösen csillogó szerkezet felületét. A kormányzó arca higgadtnak látszott, bensõjét azonban vad háború lángjai ostromolták. Feszültségének egyértelmû jeleként szolgált egyre inkább ökölbe szoruló, mindeddig békésen pihenõ jobbja. - Tovább – kérlelte. - Az üzenet tartalmazza az Elsõ Galaktikus Birodalom Uralkodója baráti szövetségének, vagy inkább „fenségességes” jóakaratának – fûzte hozzá maró gúnnyal a hangjában, de a másik szigorú pillantására tovább folytatta -, részleteit. A Birodalmi Központ felajánlja Sacoron dicsõ népének a lehetõséget, hogy csatlakozzon az Elsõ Galaktikus Birodalom törekvéseihez, amelyben a Galaxis mielõbbi egységesítése, rendezése, és kártékony elemektõl való megtisztítása foglaltatik. A Birodalmi Fõadmiralitás kiemelt szempontok alapján válogatta ki a bizonyos ágazatokban potenciális jelölt szektorokat, rendszereket, stb. stb – futtatta gyorsan végig tekintetét a szöveg protokolláris részein. Hirtelen megakadt az olvasásban. Természetesen erre felfigyelt a kormányzó is. - Mit akarnak tõlünk? – kérdezte leheletnyi ingerültséggel, egyben kíváncsisággal. - Lojalitást, támogatást, a Birodalmi Hadsereg szabad mozgását a szektorban, a birodalmi ellenõrzõszervezetek szabad ténykedését a Sacoronon, a határellenõrzés felügyeleti jogát, és minden dokumentumot, amely kapcsolatainkat igazolja egyéb más hatalmakkal – mormogta a segéd. - Micsoda!? – csattant fel idegesen a planéta vezére. Öklével hatalmasat csapott az asztalra. A csattanásra még a szomszéd dolgozószobákban is felfigyelhettek, de az ajtók zárva voltak. Nem véletlenül. - Azt hiszi Palpatine, hogy láncra verhetõ csatlósa leszünk, aki ugrik minden csettintésére!? – tört fel belõle vehemensen. Öklét fenyegetõen rázta maga elõtt. A pöttöm alak ijedten hátrált visszább. A java még csak most következett. Bár elég régóta szolgálta már a kormányzót ahhoz, hogy tudhassa, annak pillanatnyi dühkitörései múlandók, és hamarjában racionális szemmel méri fel a kialakult helyzetet, de ez most mégis más volt. A Kramer da Warn legidõsebb tagjának tekintetébõl izzott a gyûlölet, amelyet az Uralkodó felé tanúsított. Ezt sohasem palástolta. - K… Kormányzó úr… van… van itt még valami – nyögte ki nagy nehezen az alkalmazott. Szempárját ide-oda kapkodta az iroda egyik sarkáról a másikra, csakhogy az õt szinte már-már átdöfni készülõ feljebbvalói tekintet elõl kitérhessen. A férfi aztán egy pillanat ereje alatt megenyhült. Lerogyott székébe. Ennél rosszabb már úgy sem lehet. Legalábbis ekkor õ azt gondolta. Még. - Mostmár úgyis mindegy. Mond csak nyugodtan – morogta erõtlenül. Beosztottja összeszedte minden erejét, és ismét az asztal pereméhez lépett. Némi tétotávázás után szólalt csak meg. - A byssi Birodalmi Fõadmiralitás ezúton is tájékoztat bennünket, hogy Johnatan Phett Admirális a vezénylete alá tartozó 4. számú Birodalmi Császári Flottával már úton van a Vogaarii-szektorba. Két napon belül megérkeznek, excellenciás uram. A férfi megvonta a vállát. Láthatóan beletörõdött a sorsába. Aztán, váratlanul mintha felvillanyozódott volna. Eszébe ötlött egy emlék. Egy szomorú emlék, mikor is a bolygóra érkezõ legelsõ birodalmi csapatok közremûködésével tulajdon fiúgyermekét a birodalmi gépezet magába szippantotta. Erõszakkal. Erõszakkal szakították õt el családjától, hogy birodalmi „agyat” neveljenek belõle, s apja halálakor egy birodalomhû agymosott kerülhessen a planéta élére. Halkan suttogta maga elé: - Legalább a fiamat újra láthatom…
II. Fejezet
Szolgálati Egyértelmûsítõ Lap
Én, Rainald Kramer, az Elsõ Galaktikus Birodalom Birodalmi Haditengerészetének zászlósa I. Dantius Palpatine Császár áldásának oltalmában esküszöm, hogy a központi hatalmat, s annak mindenkori Uralkodóját kész vagyok életem árán, legjobb tudásom fényében mindörökké szolgálni. Kijelentem, hogy az Elsõ Galaktikus Birodalom állampolgárai biztonságának, és területei szuverenitásának fontosságát mindennél elõbbre helyezem, elöljáróim és feljebbvalóim parancsának engedelmeskedem. Kötelességem becsülettel végezni fogom, alárendeltjeimrõl a legjobb tudásom szerint gondoskodom.
A célszemély, neve Cornellius Rainald Kramer da Warn hat esztendõs korában kezdte meg alapokat nyújtó tanulmányait, és tette meg elsõ lépéseit az oktatás világába bevezetõ ösvényen. Bár a Sacoron bolygón hatályos oktatási törvények lehetõséget adtak a hat évesek iskolába való beíratására, de az ajánlott életkort egy évvel idõsebbre becsülték, így kivételes intelligencia hányadossal rendelkezõ gyermekek esetében tettek csak kivételt. Ennek értelmében kijelenthetõ, Rainald Kramer átlagon felüli szellemi kapacitása már kezdeti szárnypróbálgatásai alkalmával is megmutatkozott. Általános fokú tanulmányait a fõvárosi 01. számú Elemi Iskola padjában szerezte, nebulókorában többször vett részt természettudományi versenyeken, és testnevelésbõl is szerzett érmeket. Sikerein felbuzdulva testnevelõ tanárának javaslatára szülei úgy döntöttek, gyermeküknek aktív sportolási lehetõséget kell biztosítani, így az ekkor tizenéves Rainald atlétikázni kezdett hosszútávfutás kategóriájában. Akkori fáradhatatlan mivoltát hûen jellemezte viszont, hogy nyughatatlanságában belekóstolt a vívás mûvészetébe, a boksz világába, ideig-óráig pedig ûzte a birkózás tudományát is. Utóbbiban szerzett érdemeit támasztja alá a Sacoroni Junior Bajnokság elnyerése.
Fölösleges energiáit azonban napi rendszerességgel történõ edzésprogramjával vezette le, melynek fényében úszással, futással, izomerõsítõ gyakorlatokkal, és fekvõtámasszal tartotta karban testét. Mindennek köszönhetõen testfelépítése hamarjában vált kidolgozottá, persze mindig figyelt, hogy ne csusszanjon át a túlzások képzeletbeli határvonalán. Emiatt rendszeresen eljárt a körzeti sportorvosához is, hogy az jó tanácsok tömkelegével láthassa el az emberi szervezet anatómiáját illetõen. Elmondása alapján dopping, avagy egyéb más teljesítménynövelõ szerrel sosem élt, ezt bizonyítottan kimutatta az egészségügyi alkalmatosság során készített leletegyüttes is, melybõl egyértelmûen kiderül, Rainald Kramer szervezetében semmiféle idegen anyag, illetve azok valamikori jelenlétének maradványai, nyomai nem találhatóak meg.
Az aktív, és okos, értelmes fiú hamar közkedveltté vált az iskolája berkein belül. Tanárai azért kedvelték, mert mindig szorgalmasan szívta magába a tudást, és kutatómunkákat is végzett, ráadásul folyamatosan küldhették õt az általános fokú oktatási intézményeknek, illetve azok diákjainak rendezett tanulmányi versenyekre. Ezekrõl rendszerint maximális sikerrel tért haza. Míg az erõsebbik nem oldalát képviselõ társai laza, ámde tiszteletteljes és segítõkész stílusa miatt kedvelték, a lányok közül viszont nem ritkán akadt olyan, akit a már ekkor jóképû, csibészes, izmos fiú leginkább külleme vonzott magához. A fõelemi iskoláját kitûnõ eredményekkel végezte el, és külön az igazgató ajánlásával teljesítette sikeres felvételi eljárását a Camalla Gimnázium és Városi Pedagógia Intézet roppant nehéz, magas követelményeket támasztó humánökológiai tagozatára. A bekerülés azért sem volt könnyû, mert a fõvárosban még honos volt a becsület, és a direkt protekció, illetve korrupció nem dobott latba, ellenben a kemény munka meghozta gyümölcsét, és a jelentkezõ tanuló háttéreredményei alapján Rainald elsõ helyen került be a réges-régi gyökerekkel rendelkezõ neves és nívós gimnáziumba.
Csalódást ezt követõen sem okozott, noha teljesítménye utolsó kötelezõ jelleggel eltöltött két iskolai tanévében teljesítménye visszaesett. Ez sokkalta inkább a tanulmányi eredmények, legfõképp az eddig megszokott versenyek számának drasztikus visszaesésében nyilvánult meg, mintsem a sportolás hanyagolásában. Oka egyértelmûen a férfiúvá érett tanuló személye felé irányuló általános rajongás volt, hisz az elemi évekbõl a népszerûség ténye is átöröklõdött a gimnazistaiság idõszakára. Mondhatni, Rainaldban feléledt a férfi vadászösztön, és azt tette, amit egyébként sok hozzá hasonlóan jóképû uraság tett ebben a korban. Féktelen csajozásba kezdett, elmondása alapján a mai napig sem bánta meg. Ugyanakkor hangsúlyozta, õ sosem bulizott éjszakába nyúlóan, ivott, vagy drogozott, egyszerûen szeretett a csajok körének közepén állni. Persze, egyik helyzettel sem élt vissza, vagy tanúsított erõszakos magatartást. Intelligenciája, úriember mivolta ugyanis cseppet sem csappant, továbbra is rendes fiúnak tûnt, és az is volt annak a hölgyeménynek, a szüleinek a szemében, akinek épp udvarolt. Kapcsolatai azonban egy-két hónapnál sosem tartottak tovább, mindkét fél részérõl leginkább a kölcsönös szórakozásként került titulálásra. Eme tulajdonságát azonban kormányzó apja seperc alatt kiverte fiából, és erõs kézzel tanította meg a sacoroni nép társadalmában roppant fontos fogalomra: a család szó jelentésére.
Mindennek fényében érkezett el végül a negyedik gimnáziumi esztendõ, ahol a humánökológiai tagozatra jelentkezett tanulók közül mindannyian maradéktalanul teljesítették tanulmányaik során a számukra kiszabott feladatokat, s utolsó, az egyetemi felvételizés szempontjából meghatározó vizsgákon sem vallottak szégyent. Közepes, illetve annál rosszabb jegy egyáltalán nem is született. Rainald Kramer pedig kitûnõ eredményekkel rázta le a válláról ezt a mindent eldöntõ akadályt is, és adta be jelentkezési lapját a galaxis szerte méltán elismert Ecoquor Balland Egyetem pszichológiai tanszékére. A felsõoktatási tanintézményben a választott szaknak csupán alapjait sajátította el, tekintettel a késõbbi hadsereghez való csatlakozására. Ennek okán tanítói bevezették a pszichológia rejtelmeibe, és hallgatott elõadásokat szociálpszichológiából, személyiségpszichológiából, fejlõdéslélektanból, s az általa eléggé „száraznak” titulált általános pszichológia tantárgyból is. Szakterületre azonban elõzetesen említett indokokból már nem haladt tovább.
III. Fejezet
„Tisztelt Akadémia Vezetõség!
Nevem Merlow Touper kapitány, az elsõ generációs ISD Permange hadihajó parancsnoka. Ezúton terjesztem fel Önök elé ajánlásomat, melyre új képzési programjuk keretein belül adnak lehetõséget a fõtiszti kart illetõen. Elsõ tisztem, Rainald Kramer fõhadnagy tehetséges stratéga, egyben kiváló vezéregyéniség, s mondanom sem kell, remek katona. Kérem, tanulmányozzák Kramer fõhadnagy szolgálati aktáját karrierjének továbbépítése szempontjából, s döntsenek a Birodalom érdekének fényében!
Õszinte köszönettel: Merlow Touper kapitány”
A gigantikus csillagromboló parancsnoki hídját halk morajlás töltötte be. Egyébiránt néma csönd telepedett a helységre. A végeláthatatlan, mélységes mély ûr egy távoli szegletében, s nyugodt szívvel mondhatni, a semmi közepén járõrözõ hadihajó békésen úszott a légüres térben. A monoton, dúracél rengeteggel bevont ezüstös irányító központban majd’ két tucat fõ tevékenykedett szorgosan. Touper kapitány ugyanis a hajó épségének megóvásához szükséges minimális legénységet rendelte szolgálatba, a többieknek pihenõállapotot hirdetett. Minthogy messze jártak minden fontos kereskedelmi útvonaltól, illetve veszélyesebbnek nevezhetõ szektorhatártól, ilyen helyzetek alkalmával általában minden parancsnok alkalmazta ezt a nem feltétlen szabályos protokollt. A szürkés egyenruhájú haditengerész a parancsnoki székben terpeszkedett, és elégedetten szemlélte az alant dolgozók szorgosságát. Mint mindig, úgy most is elégedett volt a látottakkal.
- Kapitány úr, az aktuális szolgálati idõ leteltéig még egy óra van hátra – lépett mellé a bõ három esztendeje keze alatt szolgáló elsõ tiszt. Bár a fõhadnagy hivatalosan kevesebb ideje tartozott a romboló legénységéhez, minthogy gyakorlati idejét is a kapitány oldalán töltötte, jól ismerte már mindenki a fedélzeten. – Engedelmével elrendeltem az egységparancsnokok számára az általános készültséget – fûzte hozzá jelentését elõzetesen hallatott szavaihoz. Touper ajkaira félmosoly ült ki, miképp bólintott. - Jól van, elsõ tiszt – biccentett barátságosan. Tény, ami tény, néha apja helyett apja volt a fiatal férfinak. – Értesítse a navigációs központot, hogy a következõ állomásunk a szomszéd rendszer lesz, a fõváros felõli irányból. Kezdjék el beprogramozni az útvonalat, lehetõleg úgy, hogy átlójában haladjunk végig! – rendelkezett a hadihajó elsõ embere. Rainald apró bólintással nyugtázta a parancsot, és szolgálati kommunikátorának segítségével máris továbbította az utasításokat.
- Touper kapitány, üzenet a Birodalmi Katonai Akadémiáról! – jelentette fennhangon az ügyeletes kommunikációs tiszt, s egy sort trillallázott az elõtte lévõ billentyûrengetegen. - Irányítsa a parancsnoki kijelzõre! – felelte nyugodtan a kapitány, s kívánalmainak eleget téve az ifjú tiszt pillanatok múltán megjelentette a karfába szerelt monitoron az üzenetet. Merlow rábökött néhány gombra, hogy átállíthassa a megjelenés beállításait, majd aktiválta a kis vetítõfejecskét, így az üzenet holografikus formájában tárult szemei elé. - Jöjjön csak, fõhadnagy – intette magához az elsõ tisztet. Amaz kíváncsi tekintettel zárkózott fel, de egyelõre nem pillantott bele az elektronikus levél tartalmába. Az tiszteletlenség lett volna, egyébiránt a kapitány még nem adott rá engedélyt, holott egyértelmûen azért vetítette ki, hogy a férfiú is elolvashassa. Mikor ujjával az ábrára bökött, már jelét adta annak, hogy az elsõ tiszt olvashatja. Nem is volt rest e szerint eljárni.
„Tisztelt Trouper kapitány úr!
Ajánlását dokumentáltuk, az Ön által nevezett személy szolgálatban eltöltött munkásságát megvizsgáltuk. Örömmel értesítjük, hogy az Akadémia Vezetõségének tagjai egyhangú szavazás keretein belül határoztak a felõl, hogy tárgyévben Rainald Kramer fõhadnagy felvételt nyert a Birodalmi Flotta Fõtiszti Akadémiájára. A haditengerészeti fõparancsnokság által kiállított dokumentumok másolatait csatolmányként megküldtük! Értesítse R. Kramer fhgy. – t a szolgálat alól történõ azonnali felmentésrõl, egyúttal a hamarosan kezdõdõ képzésen történõ részvételi jogról!
Üdvözlettel: Willison Shepard tengernagy, a B. F. F. A. oktatási rektora”
A gigantikus csillagromboló parancsnoki hídját halk morajlás töltötte be. Egyébiránt néma csönd telepedett a helységre. A végeláthatatlan, mélységes mély ûr egy távoli szegletében, s nyugodt szívvel mondhatni, a semmi közepén járõrözõ hadihajó békésen úszott a légüres térben. A monoton, dúracél rengeteggel bevont ezüstös irányító központban majd’ két tucat fõ tevékenykedett szorgosan. Kramer kapitány ugyanis a hajó épségének megóvásához szükséges minimális legénységet rendelte szolgálatba, a többieknek pihenõállapotot hirdetett. Minthogy messze jártak minden fontos kereskedelmi útvonaltól, illetve veszélyesebbnek nevezhetõ szektorhatártól, ilyen helyzetek alkalmával általában minden parancsnok alkalmazta ezt a nem feltétlen szabályos protokollt. A szürkés egyenruhájú haditengerész a parancsnoki székben terpeszkedett, és elégedetten szemlélte az alant dolgozók szorgosságát. Mint mindig, úgy most is elégedett volt a látottakkal.
Az ISD II. Alporion halk moraj közepette haladt egyre elõrébb, és elõrébb. Mégis. Minden oly elérhetetlen távolságokban látszott. Rainald felállott, kiegyenesítette gerincét, és a panorámaablakhoz sétált. Ujjait háta mögött fonta össze, majd terpeszt vetve megállapodott a monoton, ámde megnyugtató látványkavalkádban kibontakozó univerzum elõtt, s pásztázni kezdte azt. Gondolataiba süppedt. Igazán akkor tudott higgadt döntést meghozni, melyre akár legénysége életét is szavatolta volna, ha ez a miliõ lengte körül lelkét, elméjét, testének minden egyes porcikáját. - Uram, egy ûrhajó épp most lép ki a hiperûrbõl! – rikkantotta a navigációs pult elõtt álló ifjonc. Rainald enyhén oldalra döntötte fejét, jól láthatóan töprengett valamin. - Azonosítást – felelte tömören összefoglalva követelményét a kapitány, majd szeme sarkából rásandított a feléje közeledõ elsõ tisztre. Biccentett, jelezvén ezáltal, hogy a másik elkezdheti összefoglalni a jelentést. - Kapitány, most kaptuk a hírt, hogy a járõrfeladatunk rendszervégire módosul. A következõ állomásunknak az Admiralitás a Bysset szabta meg. Kérik, hogy mihamarabb vegye fel, és juttassa el a 3. számú Tengerészgyalogos Kiegészítõ Gyalogságot a kuati ûrközpontok kijelöltjébe – vágta magát haptákba a férfi, és gyors, ámde tiszteletteljes tisztelgés közepette eldarálta mondandóját. Kramer felvonta szemöldökét, bár még mindig nem nézett beosztottjára. - Nem is tudtam, hogy a Birodalmi Haditengerészet felcsapott utaztatási vállalatnak – jegyezte meg epésen, mire az elsõ tiszt orcáján mosoly suhant át. Az Alporion elsõ emberének arckifejezése azonban érzelmektõl mentes maradt.
- Készítsék fel a hajót a hiperûr ugrásra, amint elérjük a rendszer utolsó biztonságos távpontját, ugrunk! – adta ki parancsba, mire az elsõ tiszt szabályos parolizást követõen hátraarcot vágott, és elsietett, hogy teljesíthesse feljebbvalója utasítását. A kapitány közben a híd személyzete felé fordult, tekintete megakadt a navigációs tiszt személyén. - Jelentést! – szólt erélyesen, mire a férfiú néhány pillanat elteltével már hozzá is látott az információáradat közlésének. - Uram, a legnagyobb tisztelettel jelentem, baráti hajó érkezett. Az ISD Permange és Touper kapitány üdvözli Önt! – hadarta derûsen a katona. A sacoroni bólintott, majd a parancsnoki székéhez sétált. Helyet foglalt, közben újabb utasítást adott parancsba.
- Kommunikáció, létesítsen nyílt frekvenciás kapcsolatot az ISD Permange parancsnoki hídjával! Viszonozza az üdvözlést. Alighanem az õrségváltás érkezett meg – vakarta meg állát Rainald. Tudta jól, hogy a haditengerészetnél figyelni kell ezekre az apró kis trükkökre, mellyel a fõparancsnokság azt kívánta tesztelni, a kapitányok elég odafigyelõen végzik-e munkájukat ahhoz, hogy az idõnyerési lehetõséget, ezáltal a parancs mihamarabbi teljesítését, amely ugyebár a szolgálat elsõdleges szempontja, észrevegyék.
- Továbbítsa az elõzetesen kijelölt útvonalunk tervét! Fényalatti hajtómûveket 100%-ra állítani, kezdjék meg a Byss koordinátáinak betáplálását! – egy pillanatra elhallgatott, aztán hamiskás félmosoly közepette hozzáfûzte. – Lehetõleg úgy, hogy az Alporion legénységét ne kelljen pótolni, ha már úgy is ott járunk.
Szavaira kisebb, vagy inkább elfojtott nevetgélések tömkelege hallatszott. Egy ilyen steril és szabályozott környezetben annyira ritkaságszámba ment a humor, hogy ezek a katonák már képesek voltak a legapróbb szarkasztikus megjegyzéstõl is felvidulni. Pláne, ha az egyenesen a kapitánytól érkezett.
IV. Fejezet
YE 0. A történelemben Yavini Csata néven elhíresült, az Elsõ Galaktikus Birodalom és a Lázadók Szövetsége által megvívott elsõ komoly, egyben végzetes kimenetelû ütközet. Az Elsõ Halálcsillag fõparancsnokának, Tarkin Nagymoffnak utasítása alapján nagyszabású teszt keretein belül élesítette szuperlézerét, melynek célkeresztjében az Alderaan békés világa állt. A gigantikus méretû kicsapódó zöldes sugárnyaláb az Alderaant a hiperûrbe tolta, mely a keletkezõ hatalmas energiák hatására darabjaira robbant.
Az addig sohasem látott nagyságokat öltõ mesterségesen létrehozott csillagforma valamely sokadik sorszámú szintjének dúracélrengetegében közlekedett maga Rainald Kramer kapitány is. Minthogy elõször járt a gigantikus szörnyeteg belsejében, fogalma sem volt, merre kell mennie a fõparancsnoki hídra, ahol elõzetes egyeztetés szerint Wilhuff Tarkin vár rá. A bökkenõ csak ott volt, hogy valami hihetetlen nagy véletlen folytán elfelejtettek egy navigátort küldeni a kapitány érkezõ kompjához, a fõhangárba. Így bõ tíz perc késéssel bár, de Kramer végre valahára betoppant a nagy „díszszemlére”. A gyomra felfordult ettõl az egész helytõl. A Birodalmi Hadsereg oly magasságokban járt és kelt, hogy nem volt, mi dacra kelhetett volna vele. De a drágalátos Palpatine Császár parancsba adta ennek az átkozott fémfenevad felépítését, ami semmi másra nem volt jó, mint erõfitogtatásnak. Ráadásul Rainald, minthogy kénytelen-kelletlen részletesebben látta a bensõségeket, mint amennyire szerette volna, eddigi szolgálata alatt sohasem látott hiányosságokat vélt felfedezni a Halálcsillag mûködési struktúrájában. A monstrum legénysége hiába vetekedett egy nagyobb kolónia lakosságával, tán még meg is haladta azt, a biztonság, hogy úgy mondjam, a béka feneke alatt volt. A választ pedig erre az ép ésszel felfoghatatlan tényre nem is kellett sokáig keresni. A tervezõk és kivitelezõk nemes egyszerûséggel úgy gondolták, hogy illetéktelenek soha, semmilyen körülmények közepette sem fognak tudni behatolni az ûrbázis fedélzetére. Tévedtek. De még milyet…
- Á, Kramer kapitány! – horkant fel Tarkin, miképp szemét az épp felcsusszanó dúracél bejárat mögül érkezõ Rainaldra szegezte. A férfi rohamléptekben sietett oda feletteséhez. Az Alporion jelenleg ugyanis a peremvidéki flottához tartozott. - Engedelmével, szolgálatra jelentkezem Uram! – rendezte gyorsan sorait Rainald, s karját tisztelgésre emelte. Összecsapva bokáit, feszes vigyázzállásban látszott a nagymoff elõtt. - Már hiányoltuk kapitány – méregette a vele szemben álló alakot Tarkin, jobbjával állát támasztotta. A sacoroni számára egyértelmû volt, megint egy újabb kisstílû próbával nézett farkasszemet. Lassan kezdte nagyon megutálni ezeket a húzásokat. - Minthogy számomra ismeretlen eme fantasztikus építmény rendszere, némi idõbe tellett, mire útbaigazítást szereztem – darálta jelentésszerûen a valóban megtörtént eseményeket Rainald. Nem kertelt, és nem is hazudott. Szemtõl szembe nyilvánította ki véleményét mindig is feletteseivel szemben. Ez némely esetben igencsak súrolta a hierarchia protokolljait, de a férfival kapcsolatos uralkodói tervek miatt nagyrészt szemet hunytak fölötte. - Egy jó kapitány mindig tudja hol a helye, Kramer – vetette oda szemrehányóan a szektorkormányzó, aztán ráncai valamelyest megenyhülni látszottak. – Mindazonáltal elnézését kérem, hogy nem küldtem valakit Ön elé – tette hozzá úgy félvállról, és máris elfordult beosztottjától, jelezvén, ennyivel le is zárták a történteket.
A történet további részében Rainald úgymond beállt a sorba, és az ott gyülekezõ egy-két fõs fõtiszti táborhoz lépett. Egy szót sem szólt, mint ahogy senki más sem a teremben. Van, akit a helyszín varázsa nyûgözött le, van, aki a büszkeségtõl bírt alig megszólalni, hogy meghívták a demonstrációra, a leendõ sacoroni kormányfõ azonban azon egyszemélyes kategóriát erõsítette, akik tudták, hogy be kell fogni a szájukat. Percek múltán megérkezett Darth Vader, a Birodalmi Hadsereg fõhercege is. Fekete palástja vészjóslóan lobogott. A páncélba bújt alak látványa, az a rekedtes recsegõ hang, amely a sisakszûrõn át hallatszott, a folyamatos lélegzetvétel zörejei, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Vader Nagyúr megjelenése aposztrofálható legyen a színtiszta félelemmel. S volt benne valami hihetetlen erõs kisugárzás is, mely oly mértékben markolt a közelében lévõk szívébe, hogy szinte megf*gyasztotta azt, s kiölt belõle minden örömet, helyét felváltotta a bú, a bánat, a rettegés egyvelege. A Kramer da Warn család leszármazottja sohasem értette igazán, Tarkin Nagymoff, aki köztudottan a Birodalom második emberének számított, hogyan magasodhatott Vader fölébe. Persze, a válasz, mint késõbb kiderült az volt, amit elejétõl fogva sejtett: sehogy.
Arra viszont, ami következett, legvadabb álmaiban sem számított. Egyrészt azért, mert maga sem volt tudatában annak, mire is képes ez az átkozott szuperfegyver, s elkövette azt a hibát, amelyet többen is: alábecsülte annak teljesítményét. Másrészt meg ebbõl kifolyólag tényleg csak a propaganda eszközének, egy egyszerû „Rettegj tõlem!” hírfeliratos acélgolyóbisnak tekintette. Nem kalkulált bele azonban egy lényeges szempontot. A Császár a legjobb birodalmi mérnököket jelölte ki a feladatra. Ebbõl kifolyólag nem holmi kukára dobható kreditevõnek szánta, hanem valódi céljai voltak vele. Mikor a hófehér viseletbe öltözött Leia Organa szenátort betoloncolták Vader háta mögött a helyiségbe, Kramerben rossz érzések kezdtek kavarogni. Ezt a jelenséget egyszerûen a sokévnyi tapasztalat váltotta ki belõle. S ha õ így reagált valamire, az cseppet sem hordozott magában sok jót. Aligha egy cseppnyit is. Hogy Bail Organa lánya legyen a lázadók egyik tagja, azon maga a kapitány is meglepõdött. Rögtön továbbgondolta, s Alderaan mint egy, a lázadók titkos bázisaként kezdett felelevenedni lelki szemei elõtt. Valószínûleg egy rugóra járt az agyuk Tarkinnal is, merthogy a nagymoff hiába kapta meg a lázadók állítólagos támaszpontjának helyét a Dantooine szerepében, mint késõbb kiderült, tényleg csak kitalált szerepében, a szuperlézerágyút az Alderaanra irányíttatta.
Rainald csak ekkor vette észre, hogy már ebben a rendszerben vannak. És a békéjérõl, a biztonságos életrõl, a szépségérõl híres-neves planéta másodpercek alatt darabjaira robbant, ahogy a zöldes golyóban fókuszálódó energiarészecskék kicsaptak a célpontjuk irányába.
A rombolókapitány szíve ezzel egyetemben néhány pillanatra kihagyott dobogni. Sok csatát megjárt, sok élet semmivé foszlását látta már pályafutása során. De ehhez foghatót még sohasem. Elméjében képzeletbeli harangok kongultak föl. Ezekben a percekben több milliárd, sõt, több tízmilliárd létforma sikoltott fel egyszerre, s hallgatott el mindörökké. Az emberi fantáziának gátat szabni nem lehet, szokás mondani. Ezt a közhelyet támasztotta alá Rainald gondolkodása is, ahogy az Alderaan helyett a Sacoront látta erre a sorsa jutni. És hirtelen minden darab összeállott számára ebben a kirakós játszmában. Hirtelen vakítófehérséggel hasított belé a felismerés, mely villámcsapás módjára csapott le, hogy mire is megy ki az egész. Hogy miért került õ megmagyarázhatatlanul a caridai kiképzõközpontok egyikébe, hogy miért verték meg, ha kérdezõsködni próbált családja hollétét, avagy önmaga hollétét illetõen, hogy miért nevelték társai körében példátlan odafigyeléssel, és szigorral oktatói, hogy tehetsége ellenére is miért emelkedett ily gyorsan karrierje.
V. Fejezet
Rainald Kramer kapitány a Birodalmi Haditengerészetbõl való dezertálása talán példaértékûnek számít a történelemben. Gondosan elõkészített tervet hajtott végre, mellyel mind saját magát, mind népét és bolygóját meg tudta óvni biztonságban. Pár napos eltávjának alkalmával haladéktalanul értesítette az akkor még Sacoroni Titkosszolgálatot, és egyik-másik tagjával folyamatosan együttmûködve kiderítették, hogy Thrawn fõadmirális hová ment flottájával. Amint hosszú kutatómunka eredményeképp a koordinátákra fény derült, a dolgok a tettek mezejére léptek. Kramer legnagyobb szerencséjére közel a thrawni ugróponthoz járõröztek, így a lehetõség is adva volt. Minimumra rendelte el a szolgálatot tevõ legénység létszámát, és alvópihenõt adott utasításba. Õ maga a hídon maradt, majd a navigációs tiszthez lépve betápláltatta vele a koordinátákat. A tiszt rezzenéstelenül tette dolgát, még az ismeretlen terület kijelzõ felvillanásának ellenére is. Ugyanis a titkosszolgálat egy beépített embere volt, akiknek csoportját Rainald a fondori kikötõben vette fel. A parancsnoki híd személyzete egytõl egyig sacoroniakból állott. A manõver tehát tökéletesen kivitelezhetõ volt.
Az ISD II. Alporion és teljes legénysége, elsõ emberével az élen váratlanul nyomtalanul eltûnt. Senki sem tudta, mi történt velük, csatározásnak ugyanis nyoma sem volt. A szektorban átlagosnak mondható forgalom zajlott éppen akkor, mikor egy kereskedelmi hajó utoljára látta a csillagromboló ékes alakját. Orrán még ott díszelgett a nevérõl árulkodó vésett felirat. Minthogy a hadihajó hiperûrbe lépésekor kiterjesztett zónában zavarta az aktív és passzív kommunikációs csatornákat, lehetõséget teremtett arra, hogy számítógépes rendszerei ne legyenek nyomon követhetõk. Az utazás során természetesen minden adatot töröltek, és felülírtak, tehát szabotálták azt. Egy balul sikerült kódolási eljárás miatt azonban egy biztonsági aktivátor mégis mûködõképes maradt, így több mint tíz standard óra elteltével kirántotta a hajót a hiperûrbõl. A probléma csak az volt, hogy a hibás komputer bemondta az unalmast, s minthogy egyazon rendszerrõl mûködtek, magával rántotta a többit is. A gigantikus csatahajó így mûködésképtelenné vált, energiakimaradás sújtott le. Emiatt a riadók sem szólaltak meg. Szerencsére a tartalék generátorokat üzembe helyezték, így a létfenntartási rendszerek mûködése ideig-óráig szavatolva volt. Rainald továbbra sem adott parancsot honfitársainak a riadóztatásra és a készültség elrendelésére, ahogy az evakuálásra sem. Ez is az õ ármánykodásuknak egy elõre rögzített pontja volt.
Ekkor a kapitányi legfelsõbb azonosítást használván életbe léptették némi tartalék energia segítségével az önmegsemmisítõ mechanizmust. A pótgenerátorok üzemelése úgy volt beállítva, hogy a legalsó szintrõl folyamatosan haladva felfelé egyesével kapcsolja le az oxigénellátó egységeket, a mesterséges gravitációt, és a nyomás kiegyenlítését, majd az így felszabaduló energiaforrás átcsoportosításával folyamatosan növeljék a reaktorok kapacitását, hogy túl többlet lépjen fel. A legénységnek harminc perce volt, hogy visszájára fordíthassa a kíméletlenül ketyegõ folyamatot. Mire feleszméltek azonban a felsõ régiók lakói, ugyanis az alsóház akkor már halott volt, alig tíz percük maradt. A sacoroni brigád, élén áruló kapitányukkal pedig a kapitányi ûrkomppal már messze járt. Elegendõ felszerelést, élelmiszert készítettek be elõre, hogy vészhelyzet esetén bármikor indulhassanak. Rainald érzelmektõl mentes arckifejezéssel nézte a Lambda pilótakabinjában az egyre inkább távolinak tetszõ háromszögmonstrumot. Az ûrhajó azonosító kódjait az egyik titkosszolgálatos áltiszt elõzetesen módosította, így a birodalmi katonai támaszpontok nem foghatták be a jelét, lévén, civil jármûnek minõsült.
Kramer magában számolt tovább, mikor már csak két perc maradt hátra, az õ jármûvük pedig a hiperûr kékesen örvénylõ folyosóját szelte. Útirányuk természetesen korántsem a Thrawn-flotta egyébiránt ismeretlen tartózkodási helye volt, hanem a Sacoron világa, s annak minél hamarabb történõ elérése. Így következett hát be Cornellius Rainald Kramer da Warn életében az a sorsfordító pont, mikor hazáját választotta a Birodalom helyett, s tettéért mintegy 46 700 ártatlan emberi élettel, és a milliónyi apró darabkára robbant második generációs csillagrombolóval kellett megfizetnie. Bûnét, mely a hosszú évekig hagyott megtévesztést jelentette, csak ekkora árral tudta feloldani. Bûnt váltott ki bûnnel. De idegenek tömeges feláldozását a sacoroniak háborúi nem egyszer követeltek. S úgy látszott, ez alól a kormányzói pozíció örököse sem lehetett kivétel.
VI. Fejezet
A régi-új élet gyökerestül felforgatta Rainald életét. Elsõsorban el kellett foglalnia már-már halálos ágyán lévõ atyjának helyét a legfõbb tisztségben. Az erre immáron felkészült férfiú az Elsõ Halálcsillag pusztulását követõ elsõ évében választatott meg, noha nem hivatalosan, és csak a Kormányzói Tanács tudomása alatt. Ugyanis ha Kramer tette leleplezõdik, a Birodalom minden bizonnyal eltüntette volna Sacoront az Ismert Galaxis térképeirõl. Éppen ezért a titokban tevékenykedõ kormányzó minden egyes utasításával önmaga irányíthatta népét, mindezt oly álca alatt feltüntetve, mint a Kormányzói Tanács törvénykezése. A csalafintaságra mindaddig senki nem jött rá, mígnem Cornellius Rainald Kramer da Warn, a jelenleg élõ legidõsebb férfi családtag az endori ütközet megvívását követõen nyíltan fellépett. Tette hazájában általános üdvrivalgást, és reménysugarat váltott ki, a megbukott Elsõ Galaktikus Birodalom életben maradott vezetõségi tagjaiból pedig egyöntetû döbbenetet, keserûséget, és dühöt. Ám a három esztendõs háttérbõl történõ dirigálásnak az eredménye meglátszott a bolygót érintõ kérdésekben, s mire a birodalmi maradványok feleszméltek, Sacoron már keményen felfegyverkezett egy esetleges csapásra.
Az ISD II. Alporion esete természetesen napvilágra került, amint az egykori központi hatalom helyét átvette a Lázadók Szövetségének igazgatása. A Galaxis lakosságát természetesen érzékenyen érintette a dolog. Egyrészt, mert jó néhány birodalompárti személy megváltoztatta véleményét, hisz akit így át lehet verni… Másrészt pedig az elhunytak családtagjai érthetõ közfelháborodását, ráadásul ezen „kis” csoport a frissen avatott kormányzó fejét követelte. Ám mindez immáron hiábavalónak számított, mert Sacoron újra a régi fényében tündökölt. Létrejött a Vogarii Impérium, mely bár csak névleges, és államközi paktumok hálója, mégis nem egy elfelejthetõ szempont. Az Új Köztársaság elsõ szenátusi gyûlésén pedig nem kisebb meglepettségre, a sacoroniak részérõl természetesen, maga a kormányzó és néhány delegáltja képviselte. Bár Kramer kormányzó nyíltan kijelentette, népe mindaddig semleges politikát folytat, míg valamely hatalmi szerv nem stabilizálódik, s akkor is kész lesz foggal-körömmel védelmezni a Vogarii-szektor függetlenségét, egyben területi szuverenitását, ha az bármely politikai irányzat érdekében ellene megy. Méltán emlékezetes szavai egyik legnagyobb szabású beszédjén hangzottak el:
„Hétezer éve vagyunk a Galaxis fejlõdésének meghatározó elemei. Ennek ellenére nem kérünk mást, minthogy békében élhessünk ott, ahol õseink nyugodnak!”
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Mar 19, 2012 20:05:44 GMT 1
A bolygó semleges politikát folytat.
SACORONHimnuszSzürke kõ vés, hullámzó tenger partján, S napfény int távoli, ködös táján. Sacoron földjét esõcseppek mossák, Véráztatta Õsünk, figyelmed fordítsd újra Ránk! Kardod pengéje csattanjon fölöttünk, S úgy bosszuld meg minden vétkünk!
Fátyolba borult, örökséged nincsen. Adj, erõt kérlek, s vezess újtovább. Sacoron dombok, mezõk mentén állok, Porlik minden szikla, folyó mossa át. Éjkomor bús ligetek közepén sosem virrad új Nap, Maradj még vélünk, csillogó áldásod kísérjen tovább!A planéta látképe az ûrbõl Nemzeti lobogó
Régió: Külsõ Gyûrû és Peremvidék Szektor: Vogaari-szektor Rendszer: Sacorro-rendszer Egyezményes hovatartozás: Vogarii Impérium (Megjegyzés: A Vogarii-szektor bolygói mindmáig híresek összetartásukról, melyre támaszkodva az Elsõ Galaktikus Birodalom bukását követõen függetlenedtek a galaktikus hatalmi szervektõl, s létrehozták önálló monarchiájukat, mely a kölcsönös bizalmon alapszik. Minthogy megelõzendõ egy újabb fegyveres konfliktus, a paktumokat államközi szerzõdések formájában kötötték meg, így a Vogarii Impérium, mint hivatalos hatalmi szerv nem elfogadott, egyúttal nem is létezik.)
Napok száma: 1 (Recorian) Holdak száma: 3 (Recrow I, Recrow II, Recrow III)
Keringési periódus: 371 standard nap Forgási periódus: 27 standard óra Átmérõ: 19 062 standard kilométer Gravitáció: Standard Atmoszféra: Elsõ osztályú, lélegezhetõ
Földrajz: Sacoron világát jelenleg szinte teljes terjedelmében egy gigantikus toronyházak és épületek hatalmas egyvelege fedi be. A szó legszorosabb értelmében a tipikus városbolygók mintapéldányának titulálható. Bár nem volt ez mindig így, ám az egyetlen óceánt a cél érdekében lecsapolták, és földalatti barlangokba vezették késõbbi felhasználás céljából. A hegységrendszerekre bányászati komplexumok települtek szorosan kapcsolódva egymáshoz, a kifejtési munkálatok miatt. A Sacoron gyakorlatilag négy alvárosra bomlik, és egyéb övezetek lelhetõek fel benne, melyek neveit inkább a köznyelv alkotta. Ilyen például a „Mélytelep”, az „Üzemerdõ”, és egyéb hangzatos jelzõk.
Éghajlat: A bolygót hideg, csapadékos telek, és száraz, forró nyarak jellemzik. Az idõjárási jelenségeket a légkörben épült légszûrõberendezések tartják féken, egyidejûleg fõfeladatuk teljesítése mellett. A két uralkodó „front” közötti átmenetek, tehát a tavasz és õsz alapvetõen alig egy, másfél hónap alatt lezajlik. Minthogy a klimatikus jelenség akadályozó tényezõként lépett fel az állandó fejlõdés során, a sacoroni kormányzóság manuálisan tartja irányítása alatt a bolygó éghajlati jellemzõit. Ennek köszönhetõen sikerült kiegyensúlyozni ezt a problémát, így ma már szélsõséges viharok csupán a téli idõszak alkalmával fordulnak elõ. A planetáris védõpajzs pedig megóvja az évenkénti ciklusokban visszatérõ meteorzáportól a bolygó lakosságát, hisz a generált energiahálóval ütközve a meterok egyszerûen porrá égnek, még a légkör elérése elõtt.
Hivatalos nyelv: Sacoroni, Galaktikus Közös Valuta: sacoroni Rithon (Ri), váltóvalutája a sacorni Brilla (Br), arány 1 Ri = 6 Br Elfogadott valuta: A sacoroni kormányzó törvénybe iktatta, hogy a Sacoron felszínén csak és kizárólag az ott honos valutákkal lehet fizetni, éppen ezért szerte a bolygón temérdek váltóhely nyílott. Ezekben az intézményekben az alábbi valutákat cserélik:
• Galaktikus szabvány valuták (Birodalmi és Új Köztársasági Kredit) / 1 Ri = 2 Cr / • Peggat / 1 Ri = 4 Pe / • Trugut / 1 Ri = 8 Tr / • Wupiupi / 1 Ri = 32 Wu /
Lakosság száma: mintegy 240 millió fõ (legutóbbi népszámlálás adatai szerint) Lakosság összetétele / Fajok:
• Ember (95%) • Stereb kolónia (3%) • Egyéb (2%)
FONTOSABB VÁROSOK:
Coronas, a Fõváros
A Sacoron nevezetû bolygóra az elsõ telepesek a yavini csatát megelõzõen mintegy hétezer standard esztendõvel érkeztek meg. A történelem késõbbi alakulásának köszönhetõen ezen illetõk pontos kilétét és eredeti hovatartozását a mai napig homály fedi, így a sacoroniak pontos származása manapság sem tisztázott. A közvélemény, és a tudósok által is elfogadott elmélet szerint annyi bizonyos, hogy a Vad Ûr egy távoli szegletébõl érkezhettek, valószínûsíthetõen egy halálra ítélt bolygó nomád életmódúvá váló népcsoportjának tagjai. Minden bizonnyal egy tekintélyesebb méretû társadalom kolonizálhatta a bolygót, tekintettel, hogy az gyors iramú fejlõdésnek indult már a kezdeti idõkben is. Ebbõl kifolyólag feltételezhetõ, hogy az elméletileg elpusztult õsplanéta lakossága korának igencsak fejlett népei közé tartozott, minek köszönhetõen hamarjában vonták igazgatásuk alá az akkor még zöldellõ, derûs világot.
A tudósok, és kutatók bebizonyították, hogy már ekkoriban élt itt egy bizonyos stereb nevezetû emberközeli faj. A primitív népcsoportnak nem kellett rövid idõ, mire teljesen elkábultak a fényes dobozokban érkezõ felderítõk látványától, így hamarjában azok rabigájában találhatták magukat. Az egyik legrégibb fennmaradt bizonyíték a kolonizálás folyamatáról maga a fõváros, Coronas neve. Az elsõ telepeket ugyanis ezen név fémjelzette már akkoriban, a leszármazott generációk pedig valamily oknál fogva tovább örökítették azt. Feltételezések ugyanakkor azt is megemlítik, hogy mikor a vándorló harcos nép megtalálta végre valahára újdonsült otthonát, letelepedésükben az õsi Taung faj segédkezett. Ebbõl fakadhat a mai napig fenn álló két nép, tehát a sacoroniak és a mandaloriak közötti jó viszony.
A következõ mintegy kétszáz év a fejlõdéssel, és a teljes terjedelmében történõ letelepedéssel telt el. YE 6790-ben az elsõ számú felállított ûrközpont egy, a sacoroniak számára ismeretlen felségjelzésû felderítõrajt érzékelt, majd mintegy félévvel késõbb ismét visszatért ugyanazon hajócsoport. Egy rövidtávú üzenetet dobtak ki, melyben a bolygó lakosságának tudtára adták kilétüket. A köztársaságiak küldeményét az ott tartózkodó taungok, akiknek egyike-másika beszélte a magbeliek által használt nyelvet, fejtették meg. Minthogy meggyõzték a már akkor egyre inkább fokozódó léptekben fegyverkezõ törzsekbõl álló államot, hogy erõs szövetségesekre van szüksége, a Mandalori Keresztesek és a Sacoron Törzsállamok baráti egyezményt kötöttek. Míg elõbbiek tudásukat adták át, utóbbiak technológiai szinten igyekeztek honorálni újdonsült szövetségeseik segítõ jobbját.
YE 6740-ben észlelték a Mygeeto csempészek általi „meglátogatását”, mely mindent elmond már akkori fejlettségi mutatójukról. YE 6323-ban a bolygó hivatalosan is megkapta a Sacoron nevet, az ott élõk pedig elkezdték sacoroniaknak nevezni magukat. Ezzel egyidejûleg a Régi Köztársaság is nyilvántartásába vette a planétát, melynek ekkora mintegy fele beépülni látszott. Az akkori politikai rendszer állandó fejlõdését mutatja, hogy az immáron Kormányzói Tanács tagjai egyöntetûleg szavazták meg a mindenkori feljegyzések hosszú idõkre történõ megõrzését, egyben a mintegy százezer fõs stereb kolónia felzárkóztatását.
Késõbb, egészen pontosan YE 5500 környékén az elsõ sith lovagok is megérkeztek a rendszerbe, hogy új létformák után kutakodjanak. Útjukat a sacoroni haditengerészet cirkálói keresztezték, és erõszakos magatartásuk miatt egytõl egyig végeztek a betolakodókkal. Eme tett érthetõ módon hatalmas felháborodást váltott ki a Sith Ûr lakosságából. Tudvalevõ a két fél közötti bizonyos értelemben vett hasonlósági viszonyt, a sacoroni diplomaták felkeresték a Jedi Rendet. Így alapulhatott meg az elsõ Jedi Enklávé a bolygón YE 5430-ban. Inkább afféle kihelyezett „helyõrség” volt ez, mintsem valódi kiképzõ létesítmény. A vezetõség ugyanis ódzkodott attól, hogy a számukra ismeretlen és rémisztõ hatalommal rendelkezõ erõhasználók tulajdon bolygójukon kezdjenek létszámbeli növekedésbe. Ráadásul „mágiájukkal” gyermekeiket is „megfertõzzék”.
Bõ háromszáz évvel késõbb a bolygón a sacoroni és taung erõk a folyamatos sith háttérbeli szításra felszámolták a jedik által telepített létesítményt, és elûzték onnan a köpenyeseket. A Sith Rend saját képviselõit küldte a Sacoronra, dicsõítve annak nagy tettét, hogy felülkerekedett a megtévesztésen, s megtörte a Jedi Rend hatalmát fejük fölött. Az efféle témákat mindig igencsak nagy naivitással kezelõ sacoroniak természetesen büszkék voltak teljesítményükre, hisz nem is gondolták, micsoda nagy tettet hajtottak végre. A Sacoron ez idõtájt már 90%-ban inkább egy városplanétára, mintsem mezõgazdasági világra hasonlított. A fejlõdés meghatározóvá vált mindennapi életükben, hadseregük már a teljes szektort felügyelete alá vonta. A taungok ezzel egyidejûleg kivonultak onnan, baráti kíséret közepette.
YE 5000-ben elkövetkezett a Nagy Hiperûr Háború kora, mely még annak rendje s módja szerint abban az évben le is záródott. A bõ tíz csatát megélt galaxisméretû fegyveres konfliktus végül a Régi Köztársaság és a Jedi Rend gyõzelmével zárult, melyet igencsak nagy aggodalommal szemlélt a millenniumi kormányzóság. Bár megtehették volna, úgy döntöttek, hogy erõiket visszavonják a szektor határain belülre, elkerülve az ahhoz való csatlakozást. Egyelõre még nem érkezett el az õ idejük, mondták. Ötszáz esztendõvel ezután a kibontakozó barabel háborúba a sacoroni hadvezetés követve õseik példáját mint kívülálló nagyhatalom avatkozott be, de egynéhány fölényesen megnyert ütközet megvívása után visszavonták erõiket. Ezt az idõpontot egyben cselekményt tartják számon a történészek a sacoroni nép elsõ Galaxisbeli aktivitásának. Mondhatni, megmutatták magukat. Az elsõ igazán nagy sorsfordító esemény eljövetele YE 3976-ban, a Mandalori Háború kirobbanásakor történt meg. Ugyanakkor elõzménye sem maradhatott el, hisz YE 4000 és 3996 között dúlt a Nagy Sith Háború is. A sacoroniak két évig viaskodtak a sithek oldalán, míg végül stratégiai okokból indokolva döntésüket még idõben kiléptek a pusztító vérontásból. Miképp pótolták elszenvedett veszteségeiket, és kijavították szerzett káraikat, meglepõdve fogadták néhány esztendõvel késõbb a háttérben szorgosan munkálkodó taung hírvivõket. Az utolsó Taung-Sacoron ülésen mind a Mand’alor, mind a Fõkormányzó tiszteletét tette, s utóbbi elfogadta elõbbi fegyverbe hívó szavát. A tizenhat esztendõs, a Galaxist még sohasem látott mértékben felperzselõ minden elérhetõ eszközzel vívott háborús éráról mindent elmond, hogy elõbb a taung nép dicsõségét, majd bukását idézte elõ. Dicsõségét, hisz a taungok megtanították a Galaxissal, mi is az a háború, pláne, ha szakavatott kezek vívják azt, mikor majdnem bekövetkezett a bizonyos értelemben vett katasztrófahelyzet, s a taungok kis híján rabszolgasorba hajtották az ismert univerzumot. Ám túlságosan kihívta maga ellen a sorsot Mand’alor, így népét végül nem tudta gyõzelemre vezetni. YE 3960-ban a gigászi párbaj beteljesedni látszott, s a Mandoade fiai teljesen kipusztultak. A csodával határos módon életben maradott alig néhány tucat taung gyalázatmód élte le életének utolsó éveit.
Eme büszke vitéz nép sorsa késztette arra a sacoroniakat, hogy minden kapcsolatukat megszakítva a külvilággal teljesen zárkózzanak el azoktól. Egyrészt, hogy mikor ismét megnyitják azokat a bizonyos kapukat, az odaérkezõk túlfejlõdésnek lehessenek tanúi, másrészt, hogy hadászati szempontból az elsõ helyre tornászhassák magukat. Tudták, háborút vívni már nem lehet. De õk mindig elég ügyesen lavíroztak ahhoz, hogy tudják, a sokkból csak nehézkesen talpra álló világmindenségnek szüksége lesz a sacoroniak tudására. És ezt a legjobb helyzetben, a legjobb pillanatban kell majd kihasználniuk.
…a Sacoron történelmérõl szóló bizonyítékok, illetve iratok és feljegyzések a Mandalori Háború befejeztét követõen megmagyarázhatatlan okokból elvesztek. Újbóli említésre csak a Nagy Galaktikus Háború végnapjaiban kerülnek…
YE 3653-ban a Coruscanti Szerzõdésben érintett Sith Birodalom és Régi Köztársaság igencsak egyöntetû ítélkezése alapján a sacoroniak területeit közigazgatásilag utóbbiak irányítása alá vonták. Az egyébként is törékeny békeállapot csak rosszabbodott, mikor a sacoroni Kormányzói Tanács hivatalosan is megküldte elégedetlenségi szándéknyilatkozatát a köztársasági fõkancellár számára, melyben nyíltan kifejtették, hogy szuverenitásukat készek fegyverrel megvédeni. A helyzet elkerülése érdekében, hisz a Köztársasági Hadsereg képtelen lett volna egyszerre két fronton tartania magát, a Szenátus diplomatai küldöttsége megegyezett a sacoroniak delegációjával azok függetlenségérõl. A tény, miszerint egy bolygó az egykori központi hatalom akaratával is dacolhat, a közvélemény rosszallását, és a köztársaságiak felé táplált megvetését váltotta ki.
A Hidegháború végén az eredeti állapotok visszarendezését követõen a köztársaságiak ajánlatát elutasítván, a Sacoron ellen katonai hadmûvelet indult. A bolygó bár megsínylette a támadásokat, de kihasználva hazai elõnyüket temérdek cselt bevetvén kiûzték a szektorból a köztársasági hajókat. Helyzetüket kihasználván, a sacoroniak sajátos feltételekkel küldtek szerzõdési lehetõséget a Szenátus számára, melyben továbbra is követelik függetlenségüket, de engedményképp elfogadták, hogy a másik fél hajói minimális járõrtevékenységet folytathassanak a zónában. A kedélyek így lecsillapodni látszottak.
Egészen YE 1861-ig, mikor az immáron tízmilliós stereb lakosság polgárháborút robbantott ki a sacoroniakkal szemben, erélyes hangot hallatván elégedetlenségüknek, egyben követeléseiknek. A sacoroni kormány, bár kezdetben hajlandó lett volna leülni a tárgyalóasztalhoz a sterebek vezérével, hisz alapvetõen békés néprõl van szó. Ámde a sterebek a kormányzói épület ellen elkövetett még idejében meghiúsult robbantási kísérletet már véres megtorlással honorálta. A sterebek mintegy kétmilliós lakosságát mészárolták le, példát statuálva az életben maradott nyolc millió fõnek. Biztonsági óvintézkedések alapján a két társadalmi réteget a kormányzó elkülönítette egymástól, minek következtében a sterebek életét fegyveresek vigyázták messzi távolságból egy elkülönített rezervátumban.
Az Új Sith Háború során a bolygónak ismét sikerült kivívnia pártatlanságát, s egyidejûleg támogatta mindkét tábort. Sajnálatos módon azonban Lord Kaan színre lépésekor a váratlanul elõrenyomuló sith haderõ lerohanta a bár nem felkészületlen, elvégre háborús helyzetrõl volt szó, de igencsak meglepett Vogarii-szektort és teljes lakosságát. A Sacoron képtelen volt védekezni a hirtelen támadt túlerõvel szemben, így teljes haderejét maga köré csoportosítva többszintes planetáris védõhálózatot alakított ki. Bár eme mesterséges élõpajzson az átjutás lehetetlen volt, a szektor némely kisbolygóján az élet teljesen megszûnt. A Sacoroni-ostrom YE 1117-tõl kezdõdõen egészen YE 1003-ig tartott. A tizennégy esztendõs idõtartamot felölelõ ostromzárban a sacoroniak lakossága az állandó bombázások, és az erõhasználat okán átjutott egységek miatt megtizedelõdött. Mind a felszínen, mind a légtérben, mind az ûrben ádáz vérontás folyt. A Sacoroni Haditengerészet flottaadmirálisát, tehetséges kapitányainak tömkelegét, legénységek armadáját, és hadihajóinak tucatjait áldozta föl a nép biztonságának megóvása érdekében. Miközben a szárazföldi haderõnemtõl is hasonló veszteségek kerültek a statisztikába. A katasztrófa tehát beteljesedni látszott, de egy sacoroni szállítónak sikerült megszöknie a sithek hálójából, és értesítette Coruscantot a történtekrõl, így az ostrom végét fél évvel megelõzõen a felmentõ flotta megérkezett. A szektoron történõ áthámozásukat követõen végül együttes erõvel megsemmisítették az akkora már szintén erõteljesen leamortizálódott sith flottát.
Minthogy a köztársaságiak, és a Szenátus nem hagyta cserben a múlt ellenére sem a sacoroni népet, a kormányzó megküldte kérését a bolygó Galaktikus Köztársasághoz való csatlakozásáról, feltüntetve, hogy igyekeznek teljesíteni Coruscant minden követelményét. A fõvárosi határozat azonban nem támasztott különösebb feltételt, azt leszámítva, hogy elõzetesen limitálni szerették volna a sacoroni haderõk létszámát. Erre azonban nem volt szükség, ugyanis új kormányzó került a planéta élére, aki alapjaiban reformálta át a teljes államrendszert, beleértve a közigazgatást, a haderõt, és még miegymást. Így jöhetett létre a Sacoron Védelmi Erõk, melynek mindenkori feladataként a Sacoron védelmét, és a sacoroniak biztonságának megõrzését szabta meg. A veszély így hát elhárult, a politikusoknak nem kellett attól tartaniuk, hogy Sacoron hódító hadjáratokat vezetne ellenük.
A világváros így majd’ ezeréves fejlõdésen ment keresztül, békében, és boldogságban. Sikerült kiaknáznia a szektorban rejlõ lehetõségek többségét, és végérvényesen megállapodott gazdasági berendezkedését illetõen is. Amellett, hogy törekvéseinek okán stratégiai szempontokból roppant fontos szerepkört vállalt magára, dacolva az ezzel járó veszélyforrásokkal, igyekezett elõsegíteni a szomszédok hasonló ütemû fejlõdését is. Egyrészt, mert pénzügyi érdekei is így kívánták, másrészt, mert már a békeidõk mintegy féltávjánál megfogalmazódott a Vogarii Impérium ötlete, noha ez csak évszázadokkal késõbb került ismét elõtérbe.
A YE 22 és YE 19 között zajló újabb galaxisméretû fegyveres konfliktus, a Galaktikus Köztársaság és a Független Rendszerek Konföderációja által vívott Klónháború során a Sacoron természetesen hû maradt a Szenátushoz, és annak egyre inkább elérhetetlen magasságokba emelkedõ „demokrata diktátorához”, Palpatine Fõkancellárhoz. Bár a sacoroniak már tagságuk kezdetétõl rendelkeztek szenátusi résztvételi jogkörrel, mellyel természetesen éltek is, többször szóvá tették, hogy béke ide, vagy oda, de hadseregre szükség van. Emiatt rengeteg támadás érte õket, a többség továbbra is menthetetlenül romlott, demokráciaellenes fajnak titulálta õket. Az így megsértett sacoron nép éppen ezért nem egyszer elõfordult, hogy dacos tiltakozásba kezdve nem küldte el képviselõit a politikai hadszíntérre.
A háború során két fontosnak titulálható ütközet történt a szektorban, melyet értelemszerûen mindkétszer a Dooku gróf vezette szeparatisták provokáltak ki. Az egyik csatározás alkalmával a Sacoron második holdján történt kisebb-nagyobb összecsapás, egy-két hónapig egyfajta állóháború alakult ott ki. Ez idõ alatt az ott dolgozó munkásréteget evakuálták, és a Sacoronra szállították, majd egy kisebb flottával járultak hozzá a köztársasági Venator-osztályú rombolók gyõzelméhez. A másodízben vívott csata már merõben más kategóriába tartozott, hisz a droidhadsereg fõparancsnokának egy ügyes megoldással sikerült kiiktatni az idõközben már mintegy két évszázada mûködõ energiapajzsot, és leszállni a felszínre. A Sacoron Védelmi Erõk egységei azonban sikeresen térítették el a lakott területek elõl, majd a stereb lakossággal együttmûködve az azok személyes biztonsági alakulatainak támogatását élvezvén bekerítették a droidokat, s az érkezõ klón zászlóalj felszámolta azokat. Cselekményben a klónok háborúja itt véget is ért Sacoron számára, noha felderítõ hadmozdulatokban még részt vett a késõbbiek folyamán. Gazdasági szempontokból a planetáris jövedelmezést felélénkítette a kialakult forró helyzet, tehát ebbõl a planéta csak nyerhetett.
Az Elsõ Galaktikus Birodalom kikiáltását, és Palpatine Fõkancellár Császárrá emelkedését követõen a Sacoroni vezetõség elõször elégedetten dõlt hátra, hisz azt látták bekövetkezni, amit mindig is fontosnak tartottak. Az igazságos kezek által irányított katonai diktatúrát. Ám ami évezredek óta mûködött a Sacoronon, az lehetetlenség volt a Galaxisban. Ezt fõleg a határellenõrzés létrejöttekor, annak szigorításakor, a bolygó teljes birodalmi felügyelet alá vonásakor érezték meg. Minthogy helyezkedése indokolta, a Sacoron a Tarkin Doktrína bevezetését követõen maga Wilhuff Tarkin Nagymoff igazgatása alá került. Bár a bolygó akkori kormányzója igyekezett jól lavírozni a végképp használhatatlanná váló, és késõbb megszûnõ kesze-kusza politikai rendszer labirintusában, de erõfeszítései hiábavalónak bizonyultak.
Az Elsõ Halálcsillag megsemmisülésekor, egyidejûleg a Yavini csatával a Birodalom elsõ emberének önkényuralma megtörni látszott. Tarkin Nagymoff halálával a külsõ birodalmi keresztszektor is felsóhajtott, s ez a sóhajtás a Sacoronon volt a leghangosabb. A háttérbõl már alig néhány hónapra rá irányító, ám hivatalosan csak az endori ütközet megvívását követõ napokban kinevezett újdonsült bolygókormányzó, Cornellius Rainald Kramer da Warn bár birodalmi haditengerésznek számított, dezertálását azzal indokolta, megelégelte a mézesmadzag állandó húzását az orra elõtt. Ismét kihirdette a Vogarii-szektor számára azt, amellyel visszatért az Õsök által lefektetett útra, majd az alapjaiban történõ átalakítást követõen az immáron Sacoron Fegyveres Erõk névre, tehát az eredetire visszatért haderõ visszanyerte régi dicsõségét. A feléledt katonaság, és a nép megváltóként tekintett az ifjú kapitányra, aki vasmarokkal terelte rá népét a helyes ösvényre. Kíméletlenül számolt le az árulókkal, a beépített emberekkel, és az elõzetesen elkülönített stereb társadalmat azok véleményét kikérve hamarjában olvasztotta be a sacoroniak közé, így mindkét fél szimpátiáját megnyerve magának. Az endori ütközet után a hajdani birodalmi fõtiszt már bõségesen dacolhatott a moffok uralmával, azok pedig nem mertek ellene fordulni. A Császár bár bosszút esküdött, és utasította Lord Darth Vadert, a Birodalmi Hadsereg fõhercegét, hogy a Második Halálcsillag elkészültét követõen azt a Sacoronon kell letesztelni. Ám erre sohasem kerülhetett sor. Endor felett elesett a gigászi ûrállomás, az Executor-osztályú szupercsillagromboló, I. Dantius Palpatine Császár, Vader Nagyúr, Firmus Piett Admirális, Moff Jerjerrod, és több százezer katona, életük utolsó pillanatáig szolgálván azt, amire felesküdtek: az Elsõ Galaktikus Birodalmat.
Kramer kormányzó biztosította a Lázadók Szövetségét a felõl, hogy a harc utolsó fázisában a rendelkezésükre áll, s Coruscant bevételekor valóban, a Sacoron felségjelzésével díszített hadihajók is tiszteletüket tették. Az Új Köztársaság alapjainak lefektetésében azonban nem vállalt részt, helyette mihamarabb életre hívta a Vogarii Impériumot, s mihamarabb felkészítette azt egy esetleges utóháború kialakulására. A semmibõl felbukkanó titokzatos fõadmirálisról terjengõ pletykákból Kramer leszûrte birodalmi kapcsolatainak hála, hogy a még YE 15 környékén az Ismeretlen Régiókba távozott chiss származású Thrawn fõadmirális térhetett vissza. Ugyanis személyét legendák lengték körbe utolsó szolgálati helyén, az ISD II. Alporion fedélzetén, hisz az eredetileg a chiss flottájába volt beosztva, míg el nem hagyta az Ismert Galaxis területét. Az akkori legénységbõl pedig maradtak még veteránnak számító tisztek, akikkel Kramer még kapitányként roppant sokat beszélgetett Thrawn parancsnoklási szokásairól.
A Thrawn-krízis során a Sacoron ismét függetlenségének pajzsát húzta maga elé, mert Kramer döntésképtelen volt. Nem értett egyet az Új Köztársaság születendõ politikai ambícióival, ugyanakkor tudta, ha Thrawn fõadmirális ellen fordul, elbukik mindaz, amit felépített. Ámbár mellé sem kívánt állni, hisz azzal végképp megbélyegezné népét a birodalmi hûséggel. Ám a vész elmúlt, és Sacoron a Vogarii Impérium meghatározó szerveként éli mindennapjait mindaddig, míg a Galaxis kiheveri a mindenható Erõ csapásait…
TÁRSADALOM
A Sacoron társadalmát fõleg humanoid létformák alkotják, túlnyomó többségben, azaz a lakosság mintegy 95%-ban a sacoroni emberek. A rangsorban úgymond õket követik a már kezdetek kezdete óta a bolygón élõ stereb kolónia gyarapodó létszáma, mely immáron 3%-nyira rúg. Ennek ellenére a nem-humán lények száma drasztikusan kevés, bár a bolygón nincs idegenfaji törvény életbe léptetve, vagy más egyéb törvényi korlátozás. Noha a planéta emberközpontúnak tûnhet, a külföldrõl érkezõk ellen nem találkozhatunk atrocitásokkal, esetleg diszkriminatív megnyilvánulásokkal. Ellenkezõleg, a sacoroniak híresek vendégszeretetükrõl, ám aki visszaél bizalmukkal, hamar a bolygón kívül találhatja magát.
Elõfordult a történelem folyamán, hogy a megduzzadt stereb telepes állomány fellázadt a szerintük elnyomó, és rasszista kormány hatalma ellen, ám a sacoroniak gyorsan véget vetettek a lázongásoknak. Nem tûrték egy „befogadott” néptõl származó kioktatást, pláne nem fegyveresen történõ a közbiztonság veszélyeztetését. Egy-két esettõl eltekintve, manapság már a múlt nyomai teljesen elsimultak, és Kramer mihamarabb felszámolván az elkülönített stereb lakosságot, beolvasztotta azokat a többségi társadalom rétegeibe. Minden kultúrájukkal, vagyonukkal egyetemben. Semmiféle korlátozást nem vetett ki rájuk, bár a sterebek és sacoroniak nagyrészt megegyezõ vallási formulákat tartanak, így igazából nincs is indok arra, hogy valaki felszítsa a parazsat. Mindezek ellenére a bolygóra roppant szigorú szabályozások jellemzõk, és kíméletlenül lesújtanak azokra, akik a törvényhozók parancsait megszegik. Talán éppen emiatt is, de a halálbüntetés ott szerepel a mindenkori bûntettek elkövetõinek esetleges szankcionálási lehetõségei között.
A sacoroni társadalom a négy nagyváros valamelyikében él. Bár vannak kisebb, úgymond település jellegû lakossági csoportosulások, amelyek leginkább egy jelentéktelenebb iparágra szakosodva próbálja felvirágoztatni azt. Minden polgár számára adva van a maximális közbiztonság, és technológiai fejlettség lehetõsége, utóbbi természetesen olcsó árakon is elérhetõ. Ebbõl kifolyólag a sacoroniak a Galaxis legfejlettebb népei közé tartoznak, ráadásul a gazdasági életbõl fakadóan a munkabérek magasak, és igazságosak, tehát a jólét garantált. Igaz, nem kreditmilliomosok, hisz erre aligha van lehetõség a monopóliumok tiltásával. A hajléktalanság, mint fogalom és jelenség, ismeretlen a bolygón. Egyúttal a munkanélküliség nem érinti a lakosság mintegy 99,9%-át. A kedvezõ adózási feltételek miatt, illetõlegesen a könnyed megélhetõség reményével érkezõ hasznavehetetlen bevándorlók elkerülése végett lépett hatályba az állampolgárságot szabályozó törvénycsomag. Ez kimondja, hogy a Sacoron földjén született sacoroni, avagy stereb felmenõkkel rendelkezõ illetõ automatikusan jogosult az állampolgársági cím viselésére, továbbá igénybe veheti az azzal járó jogosultságokat, ám a bolygó törvénykezése rá is vonatkozik. Az állampolgársági indítványt benyújtó idegen lakosok elbírálása fokozott ellenõrzés mellett történik, s ahhoz, hogy valaki egyáltalán megkapja ezt a minõsítést, minimum 20 standard esztendõt kell viszonylag állandó munkaviszonyban dolgoznia a planétán. Ez a szabályozási rendszer természetesen ugyanúgy vonatkozik emberekre, mint a nonhumánokra is.
Az alanyi jogon járó kedvezmények közé sorolandó az állampolgárok számára ingyenesen igénybe vehetõ orvosi- és egészségügyi ellátás, a minden hetedik életévét betöltött számára kötelezõ oktatás, a tömegközlekedés. A Sacoron társadalmát magas fokú intelligencia, és szakképzettség jellemzi, köszönhetõen a fejlett közoktatásnak. A bolygó egy méltán galaxis szerte elismert felsõfokú oktatási intézménye az Ecoquor Balland Egyetem, mely egyúttal a Sacoron legnehezebb, ámde legmagasabb szinten történõ tanulási lehetõsége is.
A sacoroniakra általánosságban jellemzõ a végletekig történõ precizitás, az idõsebbekkel szembeni tiszteletteljes szemléletmód, a kötelességtudat, a legfontosabb számukra a nemzeti összetartás. Nincs büszkébb lény a sacoroninál, ha arra terelõdik a szó, hogy ki honnan származik. Mély hazafiság csírázik minden polgárban, emiatt a nemzeti ünnepek nagyon fontos emléknapok a lakosság életében. Ilyenkor a bolygón szinte megszûnik létezni az élet, s mindenki a kormányzóság által szervezett megemlékezésre vonul. Fontos számukra a múlt, a történelem hagyományainak ápolása, és a jövõ elkövetkezendõ generációi számára történõ tovább adása.
Ami igazán kiemelendõ tény még, az a család. A sacoroni családok szinte egytõl egyig visszavezethetõk, legalább ezer esztendõ erejéig. A Sacoronon hagyománynak számít, hogy minden egyes család rendelkezik egy hivatásos jelvésõ mester által készített szimbólummal, mely így sajátossá varázsolhatja ruházatát, minden egyéb más ingóságát, mint fõ díszítõelem. Családjaikban a házasság felbonthatatlan szövetségnek számít, mely örökkön örökké szól. Szava járásukban ezt úgy mondják, „túléli a halált is”. Ebbõl fakadóan a házasságkötés visszafordíthatatlan folyamat. Súlyos bûn a sacoroni vallásban a félrelépés, az abortusz. A burjánzó élet magvát elfojtani szigorúan tilos. Õsi, vérrel írott törvényeiket éppoly tiszteletben tartják, mint nemzetiségük jelen generációjának tagjait. A család, mint fogalom, minimum egy gyermekbõl, és értelemszerûen a két szülõbõl áll. A szülõknek, mind a nõnek, mind a férfinak egyenrangú szava van a háztartásban. Ez arra sarkallja a házaspár tagjait, hogy kompromisszumos megoldást keressenek, véleményt cseréljenek, törekedjenek a diplomatikus egyben békés kulcs együttes megtalálására.
A Kramer da Warn család címere
Rainald Kramer így vélekedik errõl: Egy külsõ szemlélõdõ számára a mi bensõséges hierarchiánk elsõre talán nem tûnhet túlontúl egyértelmûnek. Inkább kesze-kusza családfák sorozatos egymásra préselése, mintsem valódi leírások rendezett egyvelege. Ámde ha bevezetjük õt az õsiség rejtelmeibe, s képes magától rájönni, miért is vagyunk azok, amik, érteni fogja. Sõt. Õszinte megbecsülést fog érezni, amiért a Galaxis azon kevéske társadalmai közé tartozunk, akik még büszkék származásukra, és hûen ápolják a felmenõik által lefektetett alapokat.
GAZDASÁGI BERENDEZKEDÉS
A gigantikus planéta gazdasága három fontos alappillére támaszkodik fejlõdése elõsegítésének érdekében, melyek az elmúlt évtizedek csatározásai folyamán nem szenvedtek súlyosabb gazdasági károkat, így dinamikusnak, intenzívnek minõsíthetõk.
Kezdetben a sacoroniak nem termeltek exportra, alapelvük ugyanis, hogy elsõsorban a belsõ piac ellátása a legfõbb szempont, vagyis függetlenedés a Galaxis egyéb más gazdaságaitól. Azonban a Régi Köztársaság és a Független Rendszerek Konföderációja által vívott galaxisméretû háború során felértékelõdött a planéta szerepe, mely a gazdasági triumvirátust is rangsorolta addigi egyensúlyában. A mindenkori legmagasabb prioritású feladat a folytonos modernizáció, mely könnyedén vihetõ véghez tekintettel a korrupciómentes gazdasági élet kialakulására. Minden egyes vállalat ugyanis, mely a planéta erõforrásait kitermeli, avagy valamilyen úton-módon azt használja fel nyereségei céljából, szigorúan állami tulajdonba tartoznak. Idegen kézben lévõ magánbefektetõ csoportok tehát messze elkerülik ezt a helyet, megtörve a monopóliumuralmak átkos mivoltát.
Tervezett reformok:
• Minimáladó emelése (Megj.: A lakosság alig 0,1% része munkanélküli státuszú, s jólétben él mintegy 99%-uk, így az adóemelés érthetõ.) • Adórendszer általános felülvizsgálata (Megj.: Legfõbb szempont az igazságosság, vagyis minél nagyobb a havi bruttó jövedelem, annál nagyobb adósávba rangsorolandó az.) • Importpartner (Megj.: A termõföldek, és termõterületek, egyúttal az élelmiszerhiánynak betudhatóan a növekvõ lakosság mintegy tíz esztendõn belül túlhaladja a Vogaari Impérium által biztosított limitet, így újabb egyezmények szükségesek.) • Ipari teljesítmények teljeskörû kihasználása (Stádium: Hamarosan teljesítve.)
Elsõdleges szektor: Nehézipar
1.) Bányászat
A nehézipar egy elengedhetetlen feltétele a megfelelõ nyersanyag szükséglet megléte, melyet a kormány a rendszerben található aszteroida-övezetek, és kisbolygó-övezetek nyersanyagforrásainak felhasználásával egészít ki alapvetõ szükségletein túl. A bolygó adottságai révén már-már kimeríthetetlennek tûnõ ásványi anyag forrásokkal rendelkezik, s az õt körülölelõ holdak sem szûkölködnek nyersanyagban. Természetesen bányákban, és feldolgozóüzemekben sem. A magas feldolgozókapacitás tehát adott a bevételekhez képest olcsó munkaerõnek köszönhetõen. Ugyanakkor az élõvilág megtartását szem elõtt tartva, feladatként tûzték ki a bolygón található nyersanyaglelõhelyek kitermelési módjának környezetbarátabbá tételét, természetesen a hatékonyság egyidejû növelésével. A kutatóállomások jobbnál jobb módszereket dolgoznak ki a nyersanyagtöbblet energiává átalakítására, ezzel kívánják ugyanis ellátni a planéta energiaszükségleteit. Fõ szempont tehát az energiavesztés csökkentése, egyúttal más szektorokba történõ átcsoportosítása vésztartalékként.
Tervezett projektek:
• Új lelõhelyek kutatása, elemzése mennyiségi és minõségi vonatkozásban (Stádium: Jelenleg szükségtelennek nyilvánítva.) • Gázóriások anyagainak megvizsgálása energianyerés szempontjából (Stádium: Jelenleg szükségtelennek nyilvánítva.) • Nyersanyag import az Új Köztársaságnak v. a Birodalmi Maradványoknak (Stádium: Elõterjesztésre vár.)
2.) Kohászat / Vas- és acélipar
A sacoroni kohászat, illetõlegesen vas-és acélipar évszázadok óta állítja elõ galaxismértékben is elsõ osztályú termékeit. Éppen ezért a háborús idõszakokig roppant keresett termékeknek számítottak megbízhatóságuk, tartósságuk, minõségük, és elfogadható árazásuk miatt. Minthogy a klónháborúkban eme anyagok roppant fontossá váltak mindkét harcoló fél számára, a sacoroniak csillagászati egekbe emelve az árakat hatalmas pénzt kasszíroztak az eladásokból származó bevételeken. Dolgoznak egyaránt turadiummal, melyet még egy fénykard is nehezen tud átvágni, a hideg és kék színû vardium acéllal, a szigorúan csak saját használatra gyártott ultrachrommal, melyrõl tudni érdemes, hogy immúnis a fémevõ gombákra, és az elõbbihez hasonlóan ellenáll a fénykard hatásainak. Ellenálló képessége szupravezetõ jellegének tudható be, melynek egy pontjára így egyidejû koncentrálás szükséges ahhoz, hogy átvághatóvá váljon. Azonban a szürke és masszív felület csak a vágási pont peremén olvad meg. A munkások kezei közül egyaránt kerülnek ki még a szabványosított dúracél tömbök, és a szintúgy megmunkálásra váró agriniumok is. Kevésbé kiemelt, de szintén használatos nyersanyag a transpariacél, melyrõl annyit kell tudni, hogy kemény, és teljesen átlátszó fémötvözet. Tulajdonságai miatt általánosított alkalmazásmódja a katonai erõdítmények figyelõablakai, és az ûrhajók panorámaablakai. Emellett sok más egyéb érccel is dolgoznak, hogy aztán a megszabott végtermék készülhessen belõle.
3.) Hadiipar
Rainald Kramer kormányzóvá választásakor a legfõbb megélhetési, és biztonsági szempontok alapján emelte elsõ helyre ezen iparágat. Bár a bolygó mindig is versenyben volt a Galaxis más híres-neves fegyverfejlesztõ cégeivel, minthogy nem csupán erre az egy ágra orientálódott, rendszerint a középmezõnybe szorult. Az újdonsült kormányzó elsõdleges reformja a hadiipar teljes államosítása volt, mely így elkülönítésre került a magánszektoroktól. Erre egyrészt azért volt szükség, mert így esetleges hibázás esetén a tettért felelõs személy nem lekövethetõ, csupán az állam mindenkori vezetõje van tisztában annak kilétével. Ezt követõen alcsoportokra bontotta az iparágat, és egyaránt parancsba adta a hajógyártás, fegyvergyártás, és páncélgyártás azonnali megkezdését. Egyébiránt a hadtáp-ipart, mint alcsoport osztotta be a hadiipar alá, tehát elvonatkoztatta azt a magánbefektetõk karmai közül. A hajógyárakat apportálta egy központi cégbe, melyet egy független felügyelõ-bizottság és igazgató tanács vezet. Hatékonyabbá tette az egyéb kiegészítõeszközök sorozatgyártását is, így Sacoron mondhatni rohamtempóban fegyverkezik. Mindemellett veszélyforrásként kezelendõ az a tény, miszerint a sacoroniak csúcstechnológiás eljárásai idegenek a Galaxisban szabványosított felszerelésektõl, és terveiket, modelljeiket nem is bocsájtják piacra. Így alkalomadatán ellenfelük teljesen ismeretlen összetételû haderõvel kell, hogy szembenézzen. Fontos tényezõ még természetesen a hadiipar állandó fejlesztése is. A titkosszolgálati jelentéseken keresztül több kutató- és fejlesztési állomás hírei futnak be például a kormányzói palotába.
Tervezett projektek:
• Nagyarányú klónozási programok (Stádium: Egyszeri eljárásokat már sikeresen teszteltek, a tömeggyártás még kidolgozás alatt áll egy kaminoi tudós felügyelete alatt.) • Mobilizált klónozóüzemek telepítési programja (Stádium: Papírra vetett elképzelés, az elsõdleges fázis sikerének függvényében kerülhet megvalósításra.) • Vegyi fegyverek kikísérletezése, majd tesztelése (Stádium: Koncepciók a szén-monoxid oly szintû felhasználására, hogy ökológiai katasztrófákat okozva az erre érzékeny fajok világain azok pusztulását idézzék elõ. Szigorúan titkos terv, vészhelyzetek esetén vetendõ csak be. Részletei különbözõ helyeken tárolva.)
Másodlagos szektor:
1.) Energiaipar (Megjegyzés: Tervezett iparág.)
A Sacoron kutatói és tudósai együttes megfeszített munkájuk gyümölcseként már közeledni látszanak végcéljukhoz, mely újabb fõszektori pozíció ebben az iparágban is. A Vogarii Impérium egy mindeddig feltérképezetlen, és veszélyesnek titulált Omegron nevezetû csillagködjérõl elõzetesen folytatott alapos vizsgálatok után kijelenthetõ, a ködbõl kinyert vegyületek és egyes bolygók geotermikus aktivitása miatt hosszú távon a Sacoron akár a generátorok egy meghatározó gyártójává válhat. Egyúttal újabb fejlesztési kapukat nyit meg a hadiipar elõtt, ugyanis szabványosítási kísérletnek vethetnék alá a részecskeörvény-generátorokat is. Részecskeüzemek, fúziós-reaktorok építése kilátásba véve.
2.) Vegyipar
A vegyipart, mint iparágat szintén a bolygó nyersanyag kitermeléséhez kompatibilizálták, így a kohászati gyakorlatban vett finomítási eljárásokra alkalmazzák azt. Egyaránt használják üzemcsarnokaiban a temperált finomítást és az elektrolízises finomítást is.
Harmadlagos szektor: Szolgáltatások
1.) Turizmus
A turisztika, bár az elõzetesen említettek mellett viszonylag háttérbe szoruló ágazat, fõleg, ha figyelembe vesszük a többi rátáit, de a bolygó jelenlegi vezetése szerint igen nagy lehetõségek rejlenek benne. Éppen ezért az elsõ számú feladatnak a kormányzó azt szabta meg kezdetek kezdetén, hogy a szakértõk jelöljék ki a hagyományos sacoroni értékek bemutatására alkalmas helyszíneket a bolygó területein. Kramer kormányzó szerint egyfajta nosztalgiaturizmust kell kialakítaniuk, ugyanis az állandó fejlõdésük közepette törõdniük kell a régmúlt technológiájával is, noha csak muzeális szinten. Döntését úgy indokolta, a régiségek roppant érdekesnek hathatnak a helybéli lakosság számára is, nemhogy az idegen földrõl érkezõ látogatóknak. Egyúttal kiemelt szerepet szán a Sacoron háborús éveinek, mely megannyi dicsõ tettel, hõsiesen megvívott érdekfeszítõ ütközettel járt. Így afféle kalauzutak szervezését vették kilátásba, melynek során felkészített személyek holografikusan megjelentetett környezetben az adott kor adott helyszínére, adott cselekményébe varázsolják a vendéget. Természetesen ügyeltek egy úgynevezett luxusparadicsom kialakítására is, így mind a felsõbb tízezer, mind a középosztály számára elérhetõ árakon kecsegtetnek üdülési lehetõségekkel. A pihenni vágyók egyre inkább kezdik megkedvelni eme helyet.
Tervezett projektek:
• Az idegenforgalom kiterjesztése
Belkereskedelem:
1.) Helyzete
Az azonos, egymás felhasználására épült gazdasági rendszernek köszönhetõen állandó stabilitás jellemzi, a fenntartása jelen körülmények alapján garantált. A szállítókapacitás megfelelõ. A Vogarii Impérium övezetén belül használatos hiperûr útvonalak és az azok mentén járõrözõ sacoroni egységek garantálják a biztonságos transzportációt. Belsõ csempészet veszélye nem áll fenn, mivel a magántulajdonú üzleti területek szigorú felügyelet, ellenõrzés, és aktív regisztráció alatt állnak.
Külkereskedelem:
1.) Helyzete
Legfõbb kereskedelmi partnerei a Vogarii Impérium tagjai közül kerülnek ki, ám bizonyos idõ elteltével szükségessé válik a stabilitás fenntartása érdekében a
2.) Export cikkek (kivitel)
• Kibányászott nyersanyag (dúracél / 9093-T7511 és 9095-T8511 termékek /, tibanna gáz / csak az Impériumi Tanács beleegyezésével /, airseal légmentes szigetelõanyag, agrinium / ötvözött alumínium, mely erõsen ellenáll mindenfajta sugárzásnak /) • Elektronikus berendezések (minõségi termékcsaládok) • Mûszaki és háztartási cikkek • Nanotechnológia • Szén-dioxid szûrõberendezések (megrendelésre)
3.) Importcikkek (bevitel)
• Mezõgazdasági alaptermékek • Élelmiszer (zöldség, gyümölcs, hús, halászat) • Ruházati cikkek
KORMÁNYZAT, POLITIKA
A Sacoron bolygó sajátos államformája az úgynevezett kormányzóság, melynek mindenkori elsõ embere a kormányzói tisztséget tölti be. Nevezik még fõkormányzónak is, de a két fogalom az elõtag ellenére egy, és ugyanaz. A kormányzó személye öröklés útján történik, a Kramer da Warn család immáron bõ ezer esztendeje van hatalmon, s a legidõsebb férfi utód jogosult a hatalomra. Ha nincs férfi leszármazott, abban az esetben a kormányzó alatt álló úgynevezett Kormányzói Tanács jelöli ki lakossági választás útján az arra méltó családot. A Kormányzói Tanács húsz fõbõl áll, és minden hónap elsõ napján ülésezik a kormányzói palotában, majd a tanácselnök egyben kormányzóhelyettes minden hónap második napján terjeszti elõ javaslataikat, illetõlegesen összegzett jelentéseiket a kormányzó számára. Feladatuk, hogy a kormányzó munkáját elõsegítvén legjobb tudásuk alapján koordinálják a legfelsõbb parancsnok végrehajtását, és a Sacoron politikai rendszerének gördülékeny elõrehaladását, egyúttal felügyeljék és ellenõrizzék annak minden egyes összetevõjét.
Gorian Proy nyugalmazott légió tábornok / Tanácselnök
A Kormányzói Tanácsot a tanácselnökön kívül kilenc miniszter, és tíz válogatott szaktekintély alkotja. A kilenc minisztérium a következõ: Pénzügyminisztérium, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Egészségügyi Minisztérium, Oktatásügyi Minisztérium, Fejlõdésügyi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Külügy és Belügyminisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. A miniszterek elsõdleges helyettesei a kijelölt miniszterhelyettesek. A tíz válogatott szaktekintély egy-egy minisztériumot képvisel, értelemszerûen azt, amelynek területén már kiemelkedõt alkotott, s a bizalomra rászolgált.
A mindenkori kormányzó pozíciója és személye megingathatatlan, döntéseiben nem köteles kikérni a Kormányzói Tanács véleményét. Annak tagjait maga jelöli ki, elõzetes indoklás alapján. Minthogy a Kormányzói Tanács, és a Kormányzó megbízatása határozatlan ideig szól, a miniszterek, és a szaktekintélyek ellen bizalmatlansági indítványok benyújthatók a Kormányzói Fõhivatalba. A kormányzó maga dönt a becsmérelt személy további sorsáról. A kormányzó egyidejûleg birtokolja a Sacoron Védelmi Erõk mindenkori fõparancsnoki, egyben fõadmirálisi rendfokozatát, illetõlegesen a Galaxisban uralkodó hatályos konfliktusok okán a Szenátori tisztséget is. A Kormányzói Tanácsra így nagyobb szerep hárul a kormányzó esetleges távollétében. Az állami vállalatok és cégek élére történõ kinevezések a miniszterekéhez, és a szaktekintélyekéhez hasonlóan zajlanak. A Kormányzó és a Kormányzói Tanács munkájában a terebélyesebb nagyságú Végrehajtó Testület segédkezek, melyrõl nevébõl adódóan aligha kell részletesebben szólnunk.
Sacoron a megalapítása óta a katonai diktatúra lágyabb-keményebb elvét követi. Alapszabályként került lefektetésre, hogy a katonai diktatúra abban az esetben valósulhat meg az önkényuralmi diktatúra elkerülésével, amennyiben a kormányzó szerepét megfelelõ személy tölti be, személyes érdekeit háttérbe, népének érdekeit elõtérbe helyezi. Minthogy a sacoroni nemzet roppant hazaszeretõ, a rend, fegyelem, és tisztaság fenntartása komplikációmentesen zajlik. A lakosság teljes mértékben elégedett a jelenlegi rendszerrel, egyben a vezetõk kilétével.
Bár hivatalosan nem tartozik a politikai rendszerhez, mégis fontos említést tennünk a kormányzó személyes tanácsadóiról is. Az õ csoportjuk is egy kisebb testületet alkot, mely létszámot tekintve igencsak szûknek mondható. Egyes találgatásuk szerint tíz-húsz fõ, valójában egészen pontosan 12 kiválasztott kormányzói bizalmas tartozik ide. Feladatuk egyértelmûen a kormányzó döntéseinek elõsegítése, mondhatni, õk alkotják a kormányt. Ennek ellenére még efféle nevû szervezet sincs bejegyezve, ám tagjai mégis hûen teszik dolgukat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a kormányzói palota napi rendszerességgel történõ látogatói. Szolgálataikért természetesen egy bizonyos mennyiségû fizetséget kapnak, noha ezt Rainald Kramer a saját vagyonából biztosítsa. Ennek ellenére nem a pénzért teszik azt, amit, hanem egyrészt Rainald saját kérésére, másrészt kötelességüknek érzik a Sacoron addig történõ segítését, amíg csak lehetõségük adódik rá.
Jofaran Baorando nyugalmazott sacoroni ex-szenátor, egy kormányzói tanácsadó
HADSEREG, AVAGY A SACORONI FEGYVERES ERÕK (SFE)
A mindenkori szimbólum „Baráti kéz a bajban, gyilkos karom a háborúban!”Alapítás: YE 6430 (eredeti), YU 2 (reform) Fõparancsnok: Cornellius Rainald Kramer da Warn Fõadmirális Mûveleti központ: Corvamas Elsõdleges Támaszpont és Katonai Óvóhely Hivatalos létszám: 16 millió fõ aktív státuszú fegyveres katona Tartalékos állomány: 73 millió fõ kiképzésben részesült, rendkívüli helyzet esetén behívható
A Kramer által véghezvitt katonai reformoknak hála a hadseregben visszaállíttatott a régi idõkben több évezredeken át használatos rendszer, és belsõ hierarchia, mely így ismét kilátásba helyezte a bolygó függetlenségének megóvását. A Birodalom által felépített energiapajzsot tovább fejlesztették, noha alkalmaztak rajta átalakításokat, de annak fontosságával egyetértettek, figyelembe véve a múltból fakadó tapasztalataikat.
A SFE fõparancsnoka a mindenkori kormányzó, melynek katonai rendfokozata a fõadmirális. Az SFE képes hatékonyan megvédeni a teljes Vogarii-szektort, egyúttal az impériumi paktumokban foglalt kötelezettségeinek is eleget tesz. Ugyanakkor inkább védelemre rendezkednek be, mintsem indokolatlan háborúskodásra. Bár az a bizonyos õsi elv ott lebeg lelki szemeik elõtt: A legjobb védekezés a támadás!
Minden tizennyolcadik életévét betöltött életerõs ifjúnak, amennyiben az megfelel az egészségügyi alkalmatossági vizsgálaton, féléves kötelezõen teljesítendõ kiképzési programban vesz részt!
Planetáris védõpajzs, más néven Energiapajzs
Felépítés:
Sacoron Haditengerészet és Flottavédelem (SHFV)
Egységparancsnok: Morlow Deloghern Flottaadmirális Feladat: Sacoron körüli ûrövezet szuverenitásának, és „területi” épségének megóvása, a Vogarii-szektor fegyveres védelme.
Morlow Deloghern Egy tipikus sacoroni csillagromboló A haditengerészetnél rendszeresített SRN-árnyvadászgép Sacoroni nehézbombázó Egy katonai szabvány transzport Sacoroni nehézcirkáló Egy vadászpilóta
• 52 db csillagromboló • 210 db nehézcirkáló és ezzel azonos osztályú hadihajó • 732 db hadtáphajó • 8491 db vadászgép • 5 millió fõs tengerészállomány
Sacoron Reguláris Haderõnem (SRH)
Egységparancsnok: Horgou Parianus légió tábornok Feladat: Sacoron felszíne szuverenitásának, és területi épségének megóvása, a Vogarii-szektor szárazföldi sávjainak fegyveres védelme.
Horgou Parianus
[/img] Az SRH standard egyenruhaformái[/center] • 51 566 db szállító- és harcijármû • 13 494 db repulzoros tank • 9 millió fõs katonaállomány Sacoron Védelmi Tengely (SVT) Egységparancsnok: Barhamy Larcarewn fõtábornok Feladat: Állandó állomásozás a Sacoron felszínén, a polgári lakosság biztonságának védelme együttmûködve a Sacoron Rendvédelmi Erõkkel.* Barhamy Larcarewn • 6400 db szállító- és harcijármû • 1200 db repulzoros tank • 1 millió fõs katonaállomány *: A Sacoron Rendvédelmi Erõk egy elkülönített fegyveres szervezet, mely önállóan mûködik a SFE-tõl. Természetesen, mint a bolygón mûködõ rendszerek egésze, ez is a Kormányzói Tanács felügyeletében áll. (SRE szolgálati egyenruha) Sacoron Nemzetvédelemi Hatóságok (SNH) Egységparancsnok: Worran Medior tábornok Worran Medior Értsd a bolygó roppant hatékonyan mûködõ titkosszolgálata. Becslések alapján létszámuk körülbelül 950 000 fõnyire tehetõ. Nemzetbiztonsági okok alapján az SNH mûködésének, és egyéb más belsõ rendszereinek pontos részleteit nem közölhetjük. Az SNH kizárólagosan a mindenkori kormányzó úr személyes fennhatósága alá tartozik. Megértését köszönjük. Keresztes Légió A Keresztes Légió, bár közigazgatásilag a hadsereghez tartozik, egy elég rejtélyes találmány. Alapítása bizonytalan, mûködési hierarchiájáról csak a kormányzó személyes tanácsadó testületének van tudomása. Egyes pletykák úgy suttogják, annak vezetõje is ezen személyek közül kerül ki. Ami igazából probléma, hogy az emberek nem feltétlen tudják, ki kormányzói tanácsadó, és ki nem az, ugyanis senki sem reklámozza ezt, még belsõbb körökben sem. Ebbõl kifolyólag a köznép számára annyi bizonyos, hogy a „keresztesek” kitûnõ harcosok, egy úgynevezett elitréteg, akik a legbonyolultabb, egyben legnehezebb feladatokat látják el és teljesítik. [/img][/center] Fõparancsnok: Cornellius Rainald Kramer da Warn Egységparancsnok: Lord Alaris Giroquen tábornok Feladat: A Keresztes Légió nem teljesít konkrét feladatkört, mindig személyre szabott küldetésekre küldetik. Lord Alaris Giroquen Létszámuk kb. 50 000 fõnyire tehetõ. Minthogy privát, és roppant titkos szervezõdésrõl van szó, a testület tagjait egytõl egyig gondos elõkészületek alapján válogatják ki. A bekerülésre általában a hivatásos katonáknak adódik a legnagyobb esély, hisz képességeiket igazán itt bontakoztathatják ki. A célszemélyeket eztán válaszút elé állítják, s továbbképzésre küldik, hogy hová, arról nincs információ. Valójában egy, a bolygó mélyében kialakított komplexum ad otthont a szervezetnek, és kiképzõtáborának. Nem ritkán található erõérzékeny illetõ is a légió tagjai között, de a Jedi és Sith Renddel kapcsolatos közös múlt alapján, a vezetõség gondosan ügyel arra, hogy képzett erõhasználó sohasem válhassék belõlük. Természetfeletti képességeikkel a jelölteket nem is szembesítik, melyek hihetetlen agymosásnak köszönhetõen fanatikusan szolgálják, és követik a kormányzó parancsát. Széles körû képesítéssel rendelkeznek a hadászatot, a beszivárgást, a harcmûvészeteket, az ûrközi- és légköri repülést, a fegyverkezelést, a szabotálást, a nyelvjárásokat, a különbözõ fajok szokásait, és részleteit illetõen. Kitûnõen képesek tájékozódni, nevelésük alapja a túlélés volt, így tûrõképességük viszonylag magas. Az elit harcosok között egyébként nem egy genetikailag módosított stereb is található, mely fõképp szellemi kapacitásukat érinti. Ezen személyek leginkább testõri feladatkörre vannak alkalmazva, avagy különleges õrzési munkákat látnak el, tekintettel fizikai adottságaikra. Hitvallásuk a Sacoron népének érdekében történõ cselekvés, melyre ki sem adhatna jobb parancsot, mintsem a kormányzó személye. Emiatt a Keresztes Légió gyakorlatilag felette áll minden haderõnem rendfokozatának, kizárólagosan a kormányzónak és egységparancsnokuknak tartoznak elszámolással. Nem ritkán egy keresztes legionáriust küldenek ki bizonyos hadtestekhez, hogy adott helyzetet illetõen jelenlétükkel fokozzák a motivációt, avagy vegyék kezükbe az irányítást. A társadalom polgárai gyakorlatilag sohasem találkoznak velük, ugyanis a titkosszolgálat gondosan eltüntet mindent, ami csak egy legionáriussá avatott személy elõéletével kapcsolatos. Ettõl a perctõl kezdve, semmi más nem létezik a kiválasztottak számára, mintsem a haza halálig tartó szolgálata. [/img] A páncélzat img713.imageshack.us/img713/5627/kluniform.jpg [/img] Standard egyenruha[/center][/color]
|
|