Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 6, 2014 10:13:14 GMT 1
Selina lakosztálya, nagyon hasonlított a szülőbolygóján fenntartott lakáshoz. Nem volt nagy, de otthonos volt, és meghitt és ami talán a legfontosabb, alkalmas volt fontos találkozók lebonyolítására. Mert hogy az itteni lakosztályoknak ez bizony egy nem elhanyagolható funkciója.
Selina személyesen nem vett részt a lakosztálya bebútorozásában, ezt a feladatkört rábízta szenátusi segédjére. A kikötése mindössze annyi volt, hogy hasonlítson az otthonira. Erre legfőképp azért volt szükség, mert a szenátusi megbeszélések, valamint a diplomáciai utak miatt, valószínűleg igen kevés ideje marad majd arra, hogy szeretett szülőbolygója levegőjét szívja. A meglepetés jól sült el, Selina imádta új otthonát. A képen látható rész a tárgyaló, ami leginkább az idelátogató vendégek igényeit hivatott kielégíteni.
Ez csak az egyik rész ami miatt fantasztikus ez a lakosztály, a másik a magárész, amibe Selina visszavonulhat, ha úgy érzi kell egy kis pihenés és kikapcsolódás.
|
|
|
Post by Castiel Thrauss on Jun 17, 2014 18:15:10 GMT 1
A Republica 500 hatalmas felépítményéhez viszonyítva egy egészen apró, méreteit tekintve elenyésző kis pont volt az ezüstösen csillogó igencsak drága suhanójármű, amellyel a Coroneti Értéktőzsde alelnöke, s egy személyben az Eriadu szenátusi képviselő testületének tagja érkezett a szenátorok otthonába. Velnor gyakran megfordult az épületben, hiszen nem első alkalommal tevékenykedett szenátusi megfigyelőként és tőzsdei küldöttként a bolygó delegációjában, így többször adódott rá alkalom, hogy egyik-másik szenátor hivatali otthonaikba invitálta meg a díszes gyülekezetet. Az alelnök precíz de gyors mozdulatokkal terelgette a meglepően könnyen irányítható légi suhanót, majd egy széles ívet leírva egészen nagy sebességgel zúgott be a megfelelő emeleti garázssorra. Néhány másodpercnyi keresgélés után talált megfelelő parkolóhelyet, kipattant a jármű zárt pilótafülkéjéből, megigazgatta magán öltözékét, és hosszúra nyújtott léptekben elindult Selina Kyle lakosztályának irányába. Némi útbaigazítást kérve, végül egészen gyorsan odatalált a megfelelő számú ajtóhoz, amelyet még korábban maga a szenátornő árult el neki. Mikor megállapodott a bejárati ajtó előtt, finoman rányomott a csengő gombjára.
Velnor az eriadui arisztokrácia hagyományos viseletébe öltözött, mely azonban nem árulta el egyértelműen, hogy a hivatali tisztségéből adódóan választotta ezt a ruhaegyüttest, mely egy finom szövetből készült mélybordó zubbonyféle felsőruhából, a hozzá társuló fekete bőr derékövvel felerősített nadrágból, tökéletesre fényesített csizmából, és egy, a férfi hátára terített kényelmes palástból állt, vagy valóban rendelkezett hasonló társadalmi rangot elfoglaló felmenőkkel. Utóbbit, a palástot nem túlzottan szívlelte, de a szenátor ragaszkodott hozzá, hogy a találkozó során valamiféle előkelő nemes benyomását keltse a fiatal hölgyeményben, Velnor pedig véletlenül sem szeretett volna csalódást okozni kiszemeltjének. Ahogy az ifjú szenátornő ajtót nyitott, a napbarnított bőrű, tökéletesen hátrasimított hajú, fekete bogárszemű férfival találta szembe magát, aki megvillantotta megnyerő, hófehér mosolyát, és illedelmesen kezet csókolt a nőnek.
- Nagy örömömre szolgál, és megtiszteltetés számomra, hogy otthonában fogad, szenátornő. A nevem Velnor Hugent - egyenesedett fel a kézcsókból, mely egészen gyöngéd volt. - Kérem, ezt fogadja el szerény személyemtől - Velnor két ajándékot is hozott. Az egyik egy díszes borítású, téglalap alakú tárgy volt, amely egy hihetetlenül erős, ősi hagyományok és módszerek alapján főzött corelliai whiskey palackját rejtette magában bársonypárnába ágyazva. Ehhez hasonló ritkaságot csak nagy nehézségek és még nagyobb anyagi ráfordítás árán lehetett megvásárolni a hagyományos piacon, de a corelliai előkelők előszeretettel ajándékozták olyan illetőknek, akiket nagy becsben tartottak valami oknál fogva. A másik ajándék már egy egészen más keletű tárgy volt, és valójában az eriadui képviselők közös felajánlásából született, de erről a férfi egy szót sem szólt: egy fából faragott, érdekes szobrocska, mely egy rózsafejet ábrázol, felette levélszirmok borulnak rá, s az így formázott keretben egy Selina által addig még nem látott madárszimbólum függött.
Ahogy az Igobevol szenátornője beljebb invitálta vendégét, Velnor ösztönösen körüljáratta tekintetét, és arckifejezéséről egyértelműen a tetszés, illetve elismerés jeleit lehetett leolvasni. Véleményének hangot is adott. - Dicséretes a lakberendező munkája, jól láthatóan érti a szakmáját, és követi a legújabb divatokat, mindezt úgy teszi, hogy bizonyára figyelembe veszi az Ön személyes stílusjegyeit, valamint kívánalmait - mondta a férfi. Szavai teljesen őszintének csengtek, nem is lett volna oka arra, hogy füllentsen már a találkozó elején. - Jómagam tisztelettel és megbecsüléssel gondolok a hasonlóan kreatív egyénekre. Csupán azt sajnálom, hogy engem nem áldott meg kellő ügyességgel és fantáziával a sors a művészetekhez - mosolyodott el a fiatal nőre pillantva.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 17, 2014 20:37:17 GMT 1
Igobevol ifjú szenátornője, hatalmas szövetekkel borított tárgyaló foteljében várta becses vendégének, a Coroneti értéktőzsde alelnökének megérkeztét. Nem sok mindent tudott Velnor Hugent személyéről, de azt igen, hogy – bár a háttérben szeret dolgozni – rendkívül értelmes, és ügyes ember. A két gondosan elrendezett tárgyalófotel közé, egy tálcán két poharat helyezett el, - valamiért az az illetlen érzése volt, hogy vendége hoz majd magával valamiféle italt, – míg ő maga türelmesen várakozott. Igobevol alelnöke, egy elegáns, barna-fehér csíkos estélyi ruhát vett fel az alkalomra, ami egybeesett Igobevol egyik városának Incentborl-nak a hivatalos színeivel, ráadásul tökéletesen illett a lakosztály hangulatához is.
Mikor vendégének ajtót nyitott, egy napbarnított bőrű, tökéletesen hátrasimított hajú, fekete bogárszemű férfival találta szembe magát. A férfi nem sokat kérdezett, csupán illedelmesen kezet csókolt a nőnek. Selina számára megnyerő volt a férfi gyönyörű fehér mosolya, és az a finomság, és elegancia, amivel Velnor berobbant szenátusi lakosztályába. Ruhájáról elsőre nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy pusztán a találkozó fontossága miatt, vagy egy esetleges nemesi származásra való figyelemfelhívás okán van most viselőjén, de az eredmény szempontjából ez nem is volt lényeges, Selina tetszését így is úgy is elnyerte. A férfi átnyújtott, egy ajándékot, ami első ránézésre is egy igen komoly értékkel bíró corelliai whiskey volt, - tudta meg Selina pár perccel később mikor kibontotta. Az igen megnyerő Velnor adott egy másik ajándékot is, amit azonban Selina elsőre nem tudott beazonosítani. Egy fából faragott, rózsafejet ábrázoló szobor volt, aminek a közepén valami féle – első ránézésre talán madár – szimbólum volt. Selina mindenesetre egy percig sem bizonytalanodott el, hálásan megköszönte vendége mindkét ajándékát, és azonnal a hagyományos tárgyalóasztalokhoz legkevésbé sem hasonlító, ugyanakkor mégis ezt a célt betöltő bútorcsoporthoz kísérte a Coroneti értéktőzsde alelnökét. A férfi eközben néhány őszintének tűnő dicsérő szóval illette a lakosztályt, s annak tervezőjét egyaránt, majd sajnálattal megjegyezte, milyen kár hogy nem ért a művészetekhez.
Miközben elfoglalták a helyüket a fotelekben, Selina magához ragadta a szót. - Nos, abban nem lennék olyan biztos. Mármint abban, hogy nem értene a művészetekhez. Rengetegen, köztük jómagam is, a politikát a legnagyobb művészetként tartjuk számon, amiben maga, jóval nagyobb tehetséget mutat, mint azt sokan elsőre gondolnák. Valamint bátorságnak sem igazán van híján, legalábbis abból hogy most itt van, ezt egyértelműen ki merem jelenteni. Gondolom nem volt egyszerű a szenátorának tálalni azt a tényt, hogy ön egy olyan szenátorral szeretne egy asztalhoz ülni, aki éppen a balján helyet foglaló politikai őskövületet savazta. Ó igen. A holovevők bizony mindent, és mindenkit vesznek, függetlenül attól, hogy ezt az illető szeretné vagy sem.
Selina eközben kinyitotta az időközben kicsomagolt értékes corelliai whiskey-t, és töltött magának, valamint vendégének is.
- Tudja nálunk Igobevolon az a szokás, hogy az ajándékot mindig azzal kell megosztani akitől, kapod, – fűzte hozzá magyarázatként – így természetesen el sem tudok jobb partnert képzelni eme igencsak értékesnek látszó ital megkóstolására, mint ön. Ugyanakkor nem tudok el menni szó nélkül az ön által nekem ajándékozott másik tárgy mellett sem, ugyanis akármennyire is tetszik, sajnos képtelen vagyok beazonosítani azt a madárszimbólumot a közepén….Bízom benne, hogy segít nekem ebben.
|
|
|
Post by Castiel Thrauss on Jun 17, 2014 21:31:21 GMT 1
Az este hangulata megalapozottnak tűnt, és Velnor valóban kényelmesen érezte magát az ifjú szenátornő fővárosi lakásában. Mozdulatai magabiztosságot és erélyt sugároztak, ahogy helyet foglalt az ízlésesen berendezett, bár első ránézésre pont nem tárgyalóteremnek gondolt szobában. A férfi tekintetét nem kerülte el társalgópartnere ruhakölteménye sem, mely az estélyi viseletek hagyományos szabásmintáját követte, s Velnor biztos volt benne, hogy vendéglátója nem szűkölködik hasonló öltözékekben a gardróbjában. Ugyanakkor imponáló volt számára, hogy a statisztikai adatok szerint is bizonyára - emberi szemmel mérve - a Szenátus legfiatalabb szenátornője ilyen ünnepélyes öltözéket választott az ő érkezésének tiszteletére.
- Voltaképp műkedvelő ember vagyok, és őszintén érdeklődöm mindenfajta művészeti ág iránt - jegyezte meg mosolyogva Velnor. - Abban viszont egyetértünk, hogy a politika egy olyan művészet, amely veleszületett tehetség, veleszületett készségek hiányában nem művelhető a legmagasabb minőségben. Márpedig mi másért tevékenykednénk a Szenátusban, mint sem hogy élvezzük az ezzel járó izgalmakat, kihívásokat, és szenvedélyesen végezzük a munkánkat? - kérdezte teátrális mozdulatokkal kísérve monológját, de aztán lágyan elnevette magát, és egyenesen Selina szemébe nézett.
- Tudja Ms Kyle, ugye nem haragszik meg, ha így szólítom? - Itt közbeiktatott egy pillanatnyi hatásszünetet, majd folytatta. - Én nem vagyok szenátor, és a politikai pályafutásom során elért eredmények meg sem közelítik egy olyan képviselőjét, akit jelenleg is tanácsaimmal és meglátásaimmal támogatok egy-egy kongresszus során. De a tudat, a tény, hogy az én és a hozzám hasonló egyének segítsége szükséges volt egy-egy nagyobb horderejű szenátusi munka elvégzéséhez mindenképp kellő elégtétel. Ami azt illeti való igaz, kevesen osztoztak a lelkesedésemben, mikor engedélyt kértem arra vonatkozóan, hogy az Eriadu és a jómagam nevében felkeressem Önt a felszólalásai alkalmával. Példának okáért egy becses kollégám, aki diplomataként tevékenykedik és a régi időkben is aktív volt, valóban zokon vette az Ön történelmi visszatekintését. De be kell vallanom, én nagyon jól szórakoztam, mindezt páholyból nézve végig. Csak reménykedni tudok, hogy a holovevők ezt elfelejtették megmutatni - mondta egy parányit sem veszítve derűs hangvételéből az alelnök, de arra kínosan ügyelt, hogy stílusa ne csapjon át az úgynevezett bájgúnár tenyérbemászó alakok jellemvonásai közé.
Velnor figyelemmel követte, ahogy Selina óvatosan kibontogatta új ajándékait, és őszintén örült annak, hogy vendéglátója, ahogy azt az általános illemtan szabályai megkövetelték, együtt szerette volna megkóstolni a roppant erős és magas alkoholtartalmú italt vendégével. Az alelnök kissé előrehajolt, hogy elérje az asztalon fekvő poharat, majd azt megemelve felállt, hogy így koccinthasson az ifjú hölgyeménnyel. Ez is afféle udvariasság volt részéről. Koccintani márpedig ülve nem szabad. Mikor a szenátornő a szobrocska felől kérdezett, Velnor nem sokat teketóriázott a válasszal, hiszen már jó előre sejtette, hogy ez a kérdés el fog hangzani a beszélgetésük során.
- A szobor önmagában egy jelkép, a rajta látható szimbólumok együttesen adnak értelmet és jelentést - magyarázta, ujjával mutogatva az említett formákat, így a rózsaszirmot, és a madárformát. - Ez egy elég régi eriadu-i arisztokrata ház saját címere, amely az idők során kihalt, de olyan nagy behatással voltak a bolygó történelmére és társadalmára, hogy a hagyományokban fennmaradt a címer, mint az egység, az egymáshoz tartozás szimbóluma. A madár egy őshonos állatfaj, nagyon kevés példány él belőle, őket is szigorú ellenőrzés alatt tartják, de a szaporításra tett kísérletek kevés sikerrel jártak. Ugyanis ez a madár mindig csak egy tojást rak. Hogy a természet miért így alkotta meg őket, arról keveset tudok mondani. Mindenesetre a rózsaszirom és a madár, a levelekkel az egységet jelképezi, pusztán az eriadu-i egykori vadvilágra utalva: réges-régen a madár szabadon szárnyalt, a rózsa szabadon termett, a levelei szabadon takarták a természet titkait. Ma már erre kevés helyen van lehetőségük - tette hozzá zárszó gyanánt, és maga elé emelte poharát. - A művészetekre, Szenátornő - biccentett Velnor, de csupán egy keveset ivott a megtöltött pohár tartalmából, s kíváncsian várta, hogy a vele szemben ülő milyen véleménnyel fog szolgálni az újonnan kóstolt italról.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 17, 2014 22:39:27 GMT 1
Igobevol ifjú szenátornője, óvatosan belekortyolt italába, s pár másodpercig ízlelgette a – legszigorúbb kritikusi mércével is – első osztályú italt. Természetesen az ital megérdemelte a hírnevét, hiszen fantasztikusan kellemes íze volt. Szinte itatta magát, de Selina főképp szülőbolygója erős italainak köszönhetően, tudta mikor mennyit lehet inni.
- Tudja Velnor, így máris sokkal jobban tetszik ez a kis szobor. Minden műalkotás szép a maga módján, de aki csak nézi, és képtelen megérteni, megragadni a műalkotás mondanivalóját, abból az emberből sohasem válik művész. Én magam nem vagyok hatalmas gazdasági koponya, nekem a tőzsde csak diagramok és számok kellemes egyvelege, míg ön számára ez nyilván egy elég silány definíció. Viszont a politika – melyről szeretem azt gondolni, hogy talán némiképp értem a működését - úgyszintén hasonló módon épül fel. Külső szemmel a politikus feladata az, hogy beszéljen olyan dolgokról, amiket mindenki ismer, úgy hogy azt senki se értse, valamint hogy szavazzon javaslatoknál, és persze hogy látványosan szívják a másik vérét. Viszont aki a politika művésze, az láthatja, hogy ez közel sem ilyen egyszerű. Csak egy szakavatott művész szemei láthatják, hogy a szenátusi viták, a legtöbbször csak azért zajlanak, hogy kitöltsük az ülésre kiszabott időkeretet. Hiszen ezek a bizonyos művészi szemek pontosan látják, hogy a hosszú távú tervek, már jóval azelőtt eldőlnek mielőtt, napirendre tűznék őket, ehhez hasonló szobákban, illetve éttermekben.
Selina letette a poharát az asztalra, majd hátradől a patinás fotelban, és nem kis színészi képességekről tanúbizonyságot téve úgy tett mintha most mérné végig először vendégét. Pedig ezt korábban már többször megtette, mégis a mostaninak meg volt a dramaturgiai szerepe, még ha kissé hatás vadász is volt, hiszen ezzel a gesztussal már részben felvezette a következő monológját.
- Hogy őszinte legyek önhöz, szerintem maga egy kiváló művésze a politikának. Épp csak ügyesen rejti a külvilág elől a magában szunnyadó képességeket. Mint az a festő, aki egész élete alatt egyetlen képen dolgozott, - s bár mindenki bolondnak tartotta ő nem foglalkozott velük - csak festett, és csak halála után találtak rá erre a bizonyos műalkotásra. Persze miután a festett képet megtalálták, rögtön kikiáltották a galaxis valaha volt legjobb festőjének, de ő ezzel már semmire sem ment. Ön tipikusan az a fajta „festő” aki csak figyel, jegyzetel, és ha jön az alkalom, remekül meglovagolja a kínálkozó lehetőségeket. Legalábbis a tőzsdei pályafutásából – melyet bátorkodtam tanulmányozni – erre a fajta jellemre következtettem. Sokszor a megérzéseire hagyatkozott a múltjában, és meg kell mondjam, ezt véleményem szerint nagyon jól tette. Tudása és bátorsága hamar eljuttatta, jelenlegi pozíciójába, s ehhez csak gratulálni tudok. Politikai pályája azonban nem volt túl kiemelkedő. Eddig. Pedig ön nagyszerű, sőt egészen kivételes szenátor lehetne, ha ilyen irányú ambíciói lennének. Kár lenne, ha az ön tehetségéről is csak majd jóval a halála után értesülnének, és emiatt elszállna a lehetősége arra, hogy kamatoztathassa tehetségét.
Igobevol ifjú képviselője ismét előrehajolt, és mélyen vendége szemébe nézett. - Ön egy okos ember Velnor! Ha vállalta a kockázatot, hogy idejön, és meglátogat engem, annak kellett, hogy legyen oka. Nem feltétlenül racionális ok, lehetett pusztán a karrierje során oly’ sokszor szerencsét hozó megérzés is. De most itt van, és én nem akarom elszalasztani a lehetőséget, hogy egy önhöz hasonló tehetséggel ülhetek egy asztalnál.
Selina tisztában volt vele hogy a hangulatváltás túl éles, és hirtelen volt, és normál esetben félt volna attól hogy az aktuális tárgyalópartner meghátrál, de Velnor nem volt az az ijedős típus. Ha az lett volna, most nem ült volna itt. Velnor vállalta a platformján a nyílt konfrontálódást a többi ottartózkodóval, csak hogy itt lehessen. Megérdemelte hát hogy nyíltan beszéljenek, de ehhez neki kellet megtennie a kezdő lépést.
|
|
|
Post by Castiel Thrauss on Jun 18, 2014 14:14:46 GMT 1
A percek gyorsan pörögtek, de Velnor cseppet sem törődött az idő múlásával, vendéglátójának fiatal, ámde meggyőző és karizmatikus kisugárzása sokkal jobban foglalkoztatta. Állta az ifjú hölgy pillantását, és maga is mélyen a vele szemben ülő tekintetébe fúrta vizslató, bogárfekete szempárját. Néhány pillanatig elidőztek így, és a férfiban valamiféle megmagyarázhatatlan vágy ébredt fel, de nem engedte, hogy érzelmei teret hódítsanak arckifejezésén. Ugyanakkor folyamatosan a gondolatai közé furakodott az a kézzel fogható tény, hogy az ő személyes mozgástere szabadabb és kötetlenebb, mintha egy bolygó szenátusi képviselőjeként tárgyalna. Tovább játszott ezzel a gondolattal, de ekkorra már elérkezett az ideje, hogy választ adjon Selina szavaira, s ő egy pillanatig sem kívánt habozni, nehogy bizonytalannak, vagy bátortalannak tűnjön. Éppen ellenkezőleg, sugárzott róla a higgadt önuralom. Még ha nem is mindig volt olyan könnyű fenntartani ezt a látszatot.
- Újra és újra tanúbizonyosságot tesz bölcsességéről és kiváló diplomáciai képességeiről, szenátornő - mosolygott Velnor, s ezúttal tényleg komolyan gondolta azt, amit mondott. - Fiatal kora ellenére egészen bámulatos a talpraesettsége, és dicséretes, ahogyan egy percig sem hajlandó megrettenni a Szenátusban sorakozó kihívásoktól. Be kell valljam, őszintén csalódtam, természetesen pozitívan - folytatta, miközben ő maga is előrébb hajolt ültő helyében a képviselőnő irányába. - Ami a megérzéseimet illeti, a pályafutásom tulajdonképp ennek köszönhetem. Sohasem tudtam, miért, vagy hogyan, de ösztönösen ráérzek a számomra előnyössé kovácsolható kapcsolatokra, vagy egy-egy döntéshelyzetben a számomra megfelelő választásra. Noha mindketten nagyon jól tudjuk, hogy a legutóbbi szenátusi kongresszus alkalmával nem csupán az én figyelmemet keltette fel határozott, mindennemű köntörfalazástól mentes felszólalásaival - Velnor lágyan elnevette magát. Még mindig élénken élt az emlékezetében az a pár képsor, amely megörökítette az Igobevol szenátorát, ahogyan épp a múltban tevékenykedő kollégáit, vagy elődeit szidalmazza. Finoman, de egyértelműen.
A Coroneti Értéktőzsde alelnöke most felállt, kiegyenesedett, és tekintetét végig szemrevaló vendéglátóján tartva a széles és magas panorámaablakokhoz lépett, amelyeken át az odabent tartózkodók megcsodálhatták a Köztársaság Fővárosának szemet gyönyörködtető éjszakai fénykavalkádját, a hatalmas méreteket öltő felhőkarcolók neonreklámjainak áradatát, s a közelben, vagy épp távolban olyan épületek sziluettjét, mint a Szenátus csarnoka, a bizottsági komplexumok, vagy az egykori Császári Palota fenyegetően meredező körvonalai a hajdan Palpatine tér közelében. Velnor, elfordítva tekintetét és belefeledkezve a kinti csodás nagyvárosi miliőbe egy egészen másik épület halványan derengő körvonalait kutatta, de elsőre nem talált rá, és ezen nem is lepődött meg.
- Talán nagyképűségnek hangzik, de úgy érzem, többre vagyok hivatott annál, semmint hogy egy középszerű hivatalnoki pályafutás végén, nyugdíjas koromban a kései gondoktól-bajoktól és fájdalmaktól megőszülve tengessem hétköznapjaimat - Tekintete hol Coruscant varázslatos éjszakai képére, hol Selina szépségére vándorolt. - Ön egészen jól tájékozott, amely persze egy szenátori pozícióban dolgozó politikus esetében egyáltalán nem meglepő. Így talán joggal tehetné fel a kérdést, hogy mint a Coroneti Értéktőzsde alelnöke, s bevallottan corelliai származású üzletember mégis mit keresek én itt és most az Eriadu delegációjának tagjaként? A válaszom kettős. Egyrészt, és ez tükrözi leginkább a valóságot, hogy szerettem volna személyesen is megismerni Önt. Kíváncsi voltam arra, hogy miként vélekedhet bizonyos témákban a Szenátus egyik, ha nem a legfiatalabb képviselője, aki első megjelenése alkalmával így magára tudja irányítani a nagyérdemű figyelmét. Márpedig ehhez különleges tehetség és vonzerő szükséges, amellyel Ön, Ms Kyle minden kétséget kizárólag rendelkezik. - Velnor pillanatnyi hatásszünetet tartott, hogy társalgópartnere megemészthesse a hallottakat, és meghányja-vesse az általa elmondott szavakat.
- A másik eshetőség, amely miatt üzenetet küldtem és végérvényesen felkerestem Önt ízléses hajlékában, az nem más, mint egy esetleges üzleti kapcsolat, vagy inkább üzleti ajánlat feltételezése. De bevallom őszintén, az este eddigi kellemes mivoltát igazán nem szándékozom elcsúfítani Ms Kyle szíves beleegyezése nélkül. Főleg nem az ilyen és ehhez hasonló kevésbé művészies témával - Velnor egy egészen csábos mosolyt villantott, amelyet nem tett meg addig az este során egyszer sem. Valójában nem akarta letámadni az Igobevol képviselőnőjét egy olyan száraz témával, mint az üzlet, de ha a nő mutatott hajlandóságot, akkor szívesen terelte tovább ilyen irányba a beszélgetés fonalát. De a kellemes és őszintének ígérkező hangulatot véletlenül sem szerette volna elrontani.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 18, 2014 20:38:09 GMT 1
Gyorsan, és észrevétlenül szaladt az idő. De Selina ezt cseppet sem bánta, hiszen ha minőségi az időtöltés, akkor fel sem tűnik a percek megállíthatatlan rohanása. Bár alig ismerte, mégis igen szimpatikus volt a számára Velnor Hugent. Tetszett neki, hogy a férfi bátran állja szemei fürkésző támadásait. A beszélgetés során most először tűnt fel neki, hogy milyen irigylésre méltóan szép, bogárfekete szemei vannak vendégének. De mielőtt még részletesebben is megfigyelhette volna őket, vendége hirtelen felállt és az ablakhoz ment, s bár Igobevol szenátornője nem tudhatta, mégis az a határozott érzése volt, hogy vendége keres valamit a távolban.
- A helyzet az… hogy ha annyi szavazatom lenne ahányszor relatíve rövid pályafutásom alatt eddig hallottam azt, hogy „bennem több van ennél„… nos, akkor tartok tőle egymagam ülnék a szenátusban. Rengeteg ember mondott már nekem ilyet, vagy ehhez hasonlót. Én persze a felszínen mindig egyetértettem velük, de őszintén, a szívemben tudtam, hogy ez csak az udvariassági látszat. Tudtam, hogy egyikben sincs több az aktuális posztjánál.
Itt egy pillanatnyi hatásszünetet, s megvárta, míg vendége ránéz. Megesküdött volna, hogy Velnor arcára egy alig észrevehető kis félelem vagy bizonytalanság ült ki, így folytatta, hiszen véletlen sem akarta a frászt hozni a Coroneti értéktőzsde alelnökére.
- Soha egyik embernek sem hittem, aki ezt mondta. Eddig. Maga az első akiben hiszek. Sőt. Magáról tudom, hogy többre hivatott, mint apró lényegtelen iratok kidolgozása, illetve a szenátora melletti „tanácsadói” munka. Vegye úgy, hogy ez az én megérzésem.
Selina is felállt, és odasétált a hatalmas, a szoba egyik falát tetőtől-talpig beborító ablakhoz, közvetlen vendége mellé. Nem nézett rá, tekintete az erősen sötétedő Coruscant panorámáját csodálta. A fantasztikus, épületeket, mint a szenátus, vagy épp a volt császári palota.
- Volt egyszer egy festő – folytatta a már megkezdett művészi témát a szenátornő – aki csodálatosan, tudott festeni. Az egyetlen baj az volt, hogy olyan szegény volt, hogy napi tizennyolc órát kellett a bányában dolgoznia, így a festésre alig maradt ideje. Egy nap a bánya tulajdonosa, meglátta, amint a festő a bányában, egy arra alkalmas falon, a kezére gyűjtött koszt festékként használva, egy csodálatos tájképet alkot. Azonnal meglátta benne a potenciált, és ajánlatott tett neki, mely így szólt. Vagy maradsz a bányában, vagy nekem dolgozol, nekem festesz, de az elkészült remekművek mindegyikét nekem adod. A bevétel tíz százaléka tiéd lehet. A festő elfogadta, hiszen a bányában töltött kötelező munkaidő minden percét gyűlölte. S ha ez egy szép és kedves történet lenne, most joggal várhatná kedves Velnor, hogy a festő sorsa jóra fordul, és galaxis szinten elismert művésszé válik, vagy valami ilyesmi… de sajnos ez nem egy ilyen történet. A festő szegényen, és senki által el nem ismerve halt meg, míg a bánya főnök rendkívül gazdag lett.
Érezvén hogy ez egy igencsak lehangoló történet volt, Selina jobbnak látta, ha vár egy pár másodpercet, amíg vendége emészt.
- Nem szeretném, ha maga is ilyen sorsra jutna. Így természetesen, ha üzletei ajánlata van, azt örömmel meghallgatom, de engedje meg, hogy a későbbiekben nekem is legyen egy kérdésem önhöz, egy olyan témában, mely a jövőben még nem kis feszültséget fog generálni a szenátus épületében, mikor napirendre kerül. De ne rohanjunk ennyire előre. Először is hallgatom az ajánlatát Velnor.
Selina ismét hallgatásba burkolódzott, és várta, hogy rendkívül jó modorú vendége mivel fog előrukkolni.
|
|
|
Post by Castiel Thrauss on Jun 19, 2014 19:08:20 GMT 1
Az alelnöknek kifejezetten jól estek Selina szavai, és ez irányú érzéseit nem is igyekezett palástolni, hiszen értelme sem lett volna. Annál is inkább előnye. Mosolygós arckifejezése újra felderült, ahogy hallgatta az ifjú szenátornőt. A megérzésekkel kapcsolatos hasonlatnál még szélesebbre húzódtak ajkai, s így újra megvillant hófehér fogsora. Velnor daliás megjelenése és tökéletes kiállása sok reménnyel kecsegtetett bármelyik hölgyemény társaságában. Jól érezte magát a nő mellett, és beszélgetésük egészen varázslatosnak tűnt a főváros csodálatos éjszakai látképével a háttérben a hatalmas panorámaablak előtt. Miközben vendéglátója egy érdekes történetet mesélt egy bizonyos szerencsétlen sorsú, de annál nagyobb tehetséggel megáldott festőművészről és az őt abszolút kizsákmányoló bányatulajdonosról, Velnor újabb kortyot ivott a méregdrága és hihetetlenül erős corelliai whiskey-ből. A kezében tartott kristálypohárról visszatükröződött az a bámulatos fénykavalkád, amely odakint tombolt a sötét éjszakában, s magával ragadta minden nagyvárosi polgár gyönyörködő tekintetét.
A történet szomorú volt és búskomor hangulatot árasztott, de az élet sosem volt csupán móka és kacagás, ezt pedig Velnor nagyon jól tudta. Így aztán csak egyetértően biccentett, jelezve, hogy értette a mese tartalmából kikövetkeztethető tanulságot. Egyúttal szívet melengetőnek érezte, hogy a képviselőnő együtt érez vele ebben a helyzetben, és talán valamennyire sajnálja is. Velnor egyre nagyobb önbizalommal kereste szavait, ahogyan látta, megértő fülekre talált. Lelke legmélyén úgy gondolt magára egy nap, mint a Szenátus egyik legfőbb politikai szószólója, aki valami nagyot, valami grandiózusat fog majd alkotni. Ehhez pedig nem volt másra szüksége mint kapcsolatokra, szövetségesekre és jó barátokra ebben a szövevényesen nehéz világban. A kapcsolatokat már sikeresen megteremtette, mikor kinevezték a tőzsde alelnökévé. Szövetségeseket is szerzett, hiszen bekerült a nagy múltú és fontos hagyományokkal rendelkező Eriadu szenátusi delegációjába. A jó barátokat pedig, bármennyire is nehéz volt még hasonlót is szerezni a politikában, éppen most környékezte a jövőt illetően. Bár a beszélgetés most az üzletre terelődött, és mondani szokás, hogy az üzletben nincs barátság. Ezért is szerette Velnor a politikát: kiszámíthatatlan fordulatokkal kellett megküzdenie benne az embernek.
- Ígérem, igyekszem nem untatni a túlzottan száraz tényközléssel - mosolygott rá melegen a fiatal hölgyeményre, majd komolyabb hangnemre váltott, és úgy folytatta. - Mint a Coroneti Értéktőzsde alelnöke tökéletesen tisztában vagyok a tőzsdei hírekkel és a részvények értékcsökkentésével, vagy épp értéknövelésével. Tekintettel az Új Köztársaság instabil gazdasági helyzetére képviseltem, az Eriadu kormányzata egy olyan tervezetet dolgozott ki, amellyel a tagállamok közötti kereskedelmi kapcsolatokat élénkíteni kívánják. Pályázatot hirdettek, amelynek az volt a lényege, hogy befektetőjelöltet kerestek bizonyos célkitűzések teljesítésére. A pályázatokra a legnagyobb galaktikus vállalatok némelyike is jelentkezett, így mondanom sem kell, milyen mérvű beruházásokról beszélünk - biccentett barátságosan a nő felé, mintegy súlyt adva szavainak. - Mivel az Eriadu a magvilágokban helyezkedik el, a pályázati kritériumok arra is vonatkoztak, hogy az érdeklődő vállalatoknak a köztársasági tagság mellett legalább a középső gyűrűben kell elhelyezkedniük. Ez sajnálatos módon kiszorította a peremvidéki térségeket, s noha ezzel én nem értettem egyet, ráadásul még hangot is adtam nemtetszésemnek, a feltételeken nem változtattak. A pályázati struktúrát három különböző kategóriára osztották fel. Ez alapján kereskedelmi, mezőgazdasági és ipari kapcsolatokat fogalmaztak meg. A magam részéről meglepődtem, milyen nagy érdeklődést kapott az eriadu-i pályázati felhívás, de kétséget kizárólag pozitív statisztikai adatokat könyvelhettünk el a visszajelzések alapján. Miután a szakértőkkel teletűzdelt zsűri kiválogatta a megfelelő tőkével és költségvetéssel, valamint potenciállal rendelkező jelentkezőket egy vizsgáló bizottság jött létre, hogy megjelölje azokat a planétákat, amelyek lehetséges kiszemeltjei egy-egy befektető cégcsoportnak.
Velnor néhány pillanat erejéig elhallgatott, hogy Selinának legyen elég ideje feldolgozni az eddig hallott információt. Mikor úgy ítélte meg, folytatta mondandóját és a tények ismertetését üzleti ajánlatával kapcsolatban.
- Van egy érdeklődő, aki szeretne az Igobevol üzleti szférájában érvényt szerezni magának. Megvannak a határozott elképzelései a szükséges befektetéseket illetően, és biztosíthatom, hogy komolyak a szándékai. Tisztában van azzal, hogy Igobevol bevételi forrásainak jelentős hányada, valójában szinte teljes egésze a turizmusból származik. Tekintettel arra, hogy az Ön bolygója korlátolt mezőgazdasági lehetőségekkel rendelkezik, partnerünk elsősorban erre a lehetséges jövőbeni kapcsolatra kívánt építeni, de később meggondolta magát, s úgy véli, az Igobevol ipari infrastruktúráját lenne legcélszerűbb tovább fejleszteni. Partnerünk egy olyan multinacionális cégbirodalmat vezető oligarcha, akinek legfőbb profilja a nehézipari termékek előállítása, s az Önök bolygóján is szeretne nagyüzemi gyártásba fektetni egy jelentősebb mennyiségű összeget. Mielőtt válaszolna, kérem engedje meg, hogy még néhány szempontból megvizsgáljam ezt az ajánlatot - Velnor szeretett volna a lehető legkorrektebben eljárni Selinával az üzletet illetően, így igyekezett minden apró részletre kitérni, és megragadni a lényeget. - Partnerünk tisztában van azzal, hogy Önök nem tolerálják a környezetszennyező vállalati megoldásokat, és a turizmusuk megóvása érdekében szigorú természetvédelmi törvényeket léptettek hatályba. A vállalat azonban szeretne néhány innovatív megoldással kísérletezni az Igobevol felszínén, melynek során a körülményekhez képest környezetbarát technológiákkal dolgoznának fel a bányabolygókról odaszállított nyersanyagot. Ez nem csupán Igobevol kereskedelmi forgalmát, de iparát is jelentősen felfejlesztené, munkalehetőségek ezreivel árasztva el a munkaerőpiacot, valamint hosszútávon csökkentené a lakosságra kirótt adókat, valamint növelhetné a lakosságot. Egyúttal nagyon fontos - vonta fel a szemöldökét Velnor -, hogy partnerünk kész megállapodást kötni valamely állami vállalattal, így biztosítva Igobevol kormányának hasznát és befolyását a tervezett projektben.
Az alelnök ismét szájához emelte a poharát, mert a sok beszédtől kissé kiszáradt a torka, és az erős alkohol nagyon üdítően hatott rá, ahogy végigperzselte nyelőcsövét. Kíváncsian várta vendéglátója reakcióit. Ő igyekezett a legkorrektebben előadni a tőzsdén megforduló egynéhány üzletember szándékát, aki egyébiránt közreműködött az Eriadu kormányával is abban a bizonyos pályázatban, és remélte, hogy Selina értékelni fogja a törekvéseit.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 19, 2014 20:14:54 GMT 1
Selina Kyle érdeklődve hallgatta vendége szavait, a kínálkozó lehetőséggel kapcsolatban. Bármennyire is szerette volna azonnal, és gondolkodás nélkül rávágni az ajánlatra az igent, és itt helyben megpecsételni az ígéretét valamilyen előszerződéssel, tudta hogy ez nem lesz egyszerű menet. Bízott vendégében, amit ő maga is furcsállt, hiszen a politikában a bizalom egy elég ritka érzés, mégis, most nem félt attól, hogy Velnor át akarná verni őt. Úgy érezte kettőjük kapcsolatában sokkal több, potenciál van annál, mint hogy a politikában használatos kliséket durrogtassák, vagy hogy virágnyelven társalogjanak. Mikor vendége abbahagyta a beszédet, és gyönyörű mosolyának megvillantásával jelezte, hogy a válaszra vár, Selina visszasétált a kényelmes fotelhez, és gondterhelten hátrafeküdt benne. Szíve szerint hagyta volna a témát, hiszen volt számára fontos megbeszélni való, olyan, amit egy lehetséges baráttal szívesen megbeszélt volna, de nem tehette meg, muszáj volt válaszolnia, s talán ezzel kicsit el is szomorítania vendégét.
- Bármennyire is jó, és könnyedén elfogadható ajánlat lenne ez, akármelyik más, a galaxisban létező bolygó számára, én azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a formában ez teljesen lehetetlen. Igobevol területén, ipari létesítmények, építése… sajnos ez politikailag nálunk egyenlő lenne egy öngyilkossággal, amit én nem engedhetek meg. A lakosság irtózik az ipartól, s annak mindenféle változatától, mindaddig, amíg az nem lesz „igobevoli mérce” alapján környezetbarát, s garantálhatom Velnor, hogy ez a bizonyos mérce, teljesíthetetlen. A „kísérleti módszerek” persze biztatóak lennének, de mint minden kísérletnek, ennek is lehetnének hátulütői, és sajnos a bolygó lakossága, köszönhetően agyi kapacitásaiknak, könnyen átlátna ezen a szószerkezeten, másrészről pedig, mint alelnöknek nekem sem lehet célom, hogy átverjem a bolygóm népét.
Tudta, hogy a legrosszabbon már túl van, de akkor is rossz volt így az arcába vágni vendégének a kőkemény, és rideg igazságot.
- Bocsásson meg a nyers fogalmazásomért, de nem szeretnék hazudni önnek. Ugyanakkor, abban, amit mondott, nagyon is van ráció, csak éppen, igényelne némi rugalmasságot a befektetőtől. Egyrészről; van egy külön ipari célra kialakított holdunk, ami az Amsorros névre lett keresztelve. – Selina elővett egy hordozható táblagépet, és átnyújtotta vendégének. – Amint azt olvashatja, ezen a holdon, bőven lenne kiaknázandó terület, és bizony egy esetleges létszám béli növekedés is igencsak jól jönne ott. Amennyibe még így is érdekelné a jeles cégbirodalom vezetőjét az üzlet, akkor természetesen van miről tárgyalnunk. Másrészről; Említette, hogy eleinte a mezőgazdaságba szeretett volna beszállni. Nos ha ezt teljesen elvetette, akkor nagy kár, de ha lát még potenciált ebben az üzleti ágazatban, akkor talán segíthetnénk, hogy ez érdeklődése fennmaradjon, sőt nőjön. Mint szenátor, és alelnök, nem lenne nehéz elintéznem a királlyal, - akivel történetesen igen jó viszonyban vagyok – hogy felülről segítsük a „kezdeti nehézségek” enyhítését, mondjuk pár pályázattal, amit „véletlen” ez a cég nyerne meg. Tudnánk fokozni persze az érdeklődést egy esetleges PR kampánnyal, amiben a bolygó népszerű arcait vonultatnánk fel a szóban forgó cég mellett, és azt gondolom ilyen hátszéllel bármely cég, bárhol, könnyen helyzetbe hozható.
Selina itt kis szünetet tartott, s közben megdörzsölte halántékát, és nyakát, a véráramlás frissítése végett, miközben folyamatosan vendége reakcióit figyelte.
- Persze elismerem, hogy egy alapfokú rugalmasságnál némiképp többre van szükség Igobevol kapcsán, de mentségére legyen, hogy aki ide betör, az ugyan nem túl nagy, viszont galaxis szinten rendkívül gazdag piacot hódít meg. A turistákról már nem is beszélve.
Mit gondol Velnor? - Adta át végül a terepet vendégének.
|
|
|
Post by Castiel Thrauss on Jun 20, 2014 18:46:18 GMT 1
A tőzsdei alelnök tartott attól a választól, amellyel végül is Selina szolgált számára. Már a kezdetek kezdetén tudta, mikor ez az egész ötlet felvetődött a kapcsolatai körében, hogy az Igobevol csak hatalmas erőfeszítések árán, vagy éppen sohasem fog belemenni egy olyan projektbe, amely a legkisebb mértékben is sértheti a környezetvédelmi törvényeket, illetve negatívan befolyásolhatja a bolygó hőn dédelgetett ökoszisztémáját. De a galaktikus nagyvállalatok vezérigazgatóit ezek a tények cseppet sem érdekelték, és azzal a feladattal bízták meg többek között Velnor Hugentet, hogy próbálja meg eladni az elképzeléseiket. Számukra csak a pénz és a minél nagyobb anyagi haszon volt a fontos, ellentétben Velnorral, aki igyekezett mindkét fél igazában megtalálni az arany középutat, s így a tökéletes megoldást. A férfi úgy érezte, vendéglátója hajlana az ajánlat elfogadására, hiszen valóban sok pozitívumot tartalmazott, többségében olyan opciókat, amelyekért minden más bolygó kormánya két kezét összetéve könyörgött volna az oligarcháknál. Ez is mutatta, mennyire fontos lehet az igobevol-i piac meghódítása. Velnor ezekben a percekben ezért dolgozott, de valamivel szabadabb kezet engedett magának, és szilárdan elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, olyan megoldást talál, amely kölcsönösen előnyös a leendő szerződő partnerek számára. Talán e miatt a tulajdonsága miatt nem nevezték ki szenátorrá, és akadályozták politikai pályafutásának betetőzését. Mert túlzottan sokat foglalkozott az állítólagos ellenfél helyzetének pozitív mivoltával.
- A rugalmasság az üzleti életben egy szükségszerű tulajdonság. Természetesen van mód a projekt átdolgozására, noha ehhez a későbbiekben engedélyt kell kérnem a feletteseimtől, hiszen én nem vagyok sem szenátor, sem holmiféle bankigazgató, aki öntörvényűen dönt a galaktikus gazdasági helyzet egy-egy szegmenséről - mosolygott a férfi lankadatlan bájjal és lelkesedéssel. - Hogy őszinte legyek, számítottam az elutasító válaszára, éppen ezért egy módosított ajánlattal állok elő. Ahogy Ön is említette, az Igobevol egyik holdja, amely Amsorros névre hallgat ipari termelésre szakosodott - itt vette kezébe a Selina által átnyújtott adattáblát -, és partnerünk kész szerepet vállalni a bolygó gazdaságában azzal a feltétellel, ha a holdon a befektető által létesített üzemek által előállított nehézipari termékek egyik elsődleges piacát az Igobevol és a fennhatósága alá tartozó égitestek biztosítják. A biztosíték azért szükséges, mivel az Amsorros korántsem rendelkezik olyan kereskedelmi forgalommal és látogatottsággal, mint anyabolygója. Ennek a feltevésnek úgy gondolom, van is létalapja. Partnerünk kész befektetni a hold infrastruktúrájának továbbfejlesztésébe, és egy új ipari feldolgozótelep létrehozásába, de ez egy olyan mérvű beruházás, amely nagy kihatással lehet a gazdaságra. Voltaképp ez mindkettőnk érdeke.
- A mezőgazdaságba történő tőkeinjektálás egy úgynevezett B terv volt, miután partnerünk egyértelmű állást foglalt amellett, hogy szeretné innovatív, újonnan kifejlesztett és egyébiránt már más planétákon letesztelt technológiájával ipari eljárást honosítani az Ön szülőbolygóján. De tegyük fel, hogy ez nem kivitelezhető. A B terv úgy szól, hogy a tervezett befektetési tőke a mezőgazdaságba invesztálódik át, ám ebben az esetben partnerünk nagyobb részesedést kíván, mint az lenne az ipari fejlesztések esetében az összes haszonban az állami befolyás kárára. Természetesen itt csupán néhány kósza százalékról van szó, de egy tapasztalt üzletember szemében ez nagyon sokat jelenthet. Ahogy az Ön kormányának költségvetésében is. Ugyanakkor a helyzet némileg megváltozott az Amsorrosban rejlő lehetőségek figyelembevételével. Úgy gondolom, hogy a még kiaknázatlan területek abszolút birtokbavétele esetén kompenzálni lehetne a felmerülő többlethasznot, amelyről így partnerünk lemond az Önök kormányának javára. Összességében egy kettős beruházásról szól az ajánlatom, amelynek értelmében partnerünk vállalja a szükséges áldozatokat egy nagy mértékű mezőgazdasági fejlesztés érdekében, s megelégszik a termésből származó várható haszon elenyészőbb részével, cserébe az Amsorroson létrehozandó, talán eddig soha nem látott léptékű ipari gyártelepítés birtoklási és bevételi jogáért.
Velnor, bár ez irányú gondolatait nem osztotta meg a roppant ifjú szenátornővel, valamilyen szinten igazságosnak, de nagyon ravasznak tartotta az ajánlatot, melyet ezekben a pillanatokban vázolt fel immár tárgyalópartnerévé avanzsálódott vendéglátója számára. A cégbirodalom legfőbb célja valóban az volt, hogy elvigye az ipart az Igobevol még háborítatlan, szűzies vidékeire, de ez a törekvés hamvában született elképzelésnek bizonyult. Ellentétben a bolygó egyik, ipari célokra alkalmazott holdjától, amellyel mindeddig nem számolt egyik befektető sem. Nekik a gyors és azonnali profitszerzés volt az egyetlen elfogadható eredmény, márpedig az Igobevol meghódításával ez garantált siker lett volna. Viszont úgy látszott, hogy a mezőgazdaságba fektetett tőke, a szükséges áldozatvállalás és a cserébe kért viszonylag magas amsorros-i szabad termelés visszahozhatja a reményeket.
- Természetesen megértem az aggályait az Igobevol felszínén történő ipari beruházásokat illetően, ezért javasolnám alapos megfontolásra a tetszés szerint B tervnek nevezhető projektet. A magam részéről inkább utóbbiban látok potenciált, mivelhogy Igobevol gazdaságának a turizmus melletti két legfőbb ágazatának erőteljes fejlesztését vetíti előre. Nem beszélve az ezzel járó jótékony folyamatokról és pozitív változásokról, melyeket már korábban összefoglaltam néhány szóban. Az Eriadu által kiírt pályázatot illetően számos olyan ajánlat érkezett be hozzánk, mivelhogy ezek többsége keresztülfutott a tőzsdén, akár értékében, akár csak hír formájában, amelyek jelentős változásokat eszközölnének egy-egy összetevőjében a bolygó békés, felhőtlen hétköznapjait fenntartó gazdasági mechanizmus pilléreinek. A megfelelő üzleti megoldás megtalálásához szükséges a befektető rugalmas helyzetkezelése is, és én úgy gondolom, a kellő alkalmazkodás partnerünk részéről kézzel fogható. Ám az is fontos tényező, hogy az Ön bolygója, Ms Kyle mennyire kész fogadni az ilyen horderejű vállalkozásokat.
Újabb korty whiskey, ezúttal talán nagyobb, mint az eddigiek. Kőkemény üzlet folyt ezekben a percekben, és Velnor kapott néhány olyan megjegyzést indulását megelőzően, hogy sikeres tárgyalások nélkül haza se merészeljen menni a Corelliára, hiszen a befektetők nagyon sokat vártak tőle. Azzal azonban nem számolt maga Velnor Hugent sem, hogy tárgyalópartnere egy ilyen ragyogó, vonzó hölgyemény lesz, akivel ráadásul gyorsan egy síkra kerültek gondolkodás szempontjából. Éppen ezért volt igazán intenzív és izgalmas az est eddigi része. És hogy mit tartogatott még magában, azt egyikőjük sem tudta volna megmondani.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 20, 2014 21:36:55 GMT 1
Miközben hallgatta vendége szavait, Selina agya folyamatosan azon pörgött, hogy ebből a tervezetből hogyan, s miképp tudna sikeres, mi több, számára, és bájos vendége számára is előnyös szerződést összehozni. Velnor, felismervén az eredeti ajánlat teljes bukását, előrukkolt egy B tervel, ami igencsak emészthetőnek tűnt. Volt valami vonzó és elbájoló abban, ahogy Velnor próbálta megérteni Igobevol érdekeit, s ennek fényében gondolkodni. Nem véletlen mondta Selina hogy nagy benne a lehetőség...
- Velnor. Bocsásson meg, de ebben a kérdésben nem dönthetek egyedül. Az ön által felvázolt „B” tervre keresztelt ajánlat mindenképpen életképes lehet. Tudom, hogy ennek az üzletnek a sikere kulcsfontosságú az ön számára, - legalább is el tudom képzelni mit várnak öntől azok, akik ideküldték - és szentül hiszem, hogy mi itt ma este tudunk olyan üzletet kötni, amiből mind a ketten, de még Igobevol is sikeresen kerülhet ki. Viszont ahhoz hogy ebben a kérdésbe valós előrelépést tehessünk, muszáj beszélnem a bolygóm elnökével. Kérem, bocsásson meg egy percre.
Selina felállt, és kisietett a szobából, magára hagyva a férfit. Az idő talán lassan telt Velnor számára, de ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen fontos üzletről volt szó, tulajdonképpen Igobevol alelnöke rendkívül gyorsan elintézte a távcsevejt. Mikor visszatért a szobába, Velnor érdeklődve várta, mit sikerült intéznie.
- A helyzet az; hogy Igobevol elnöke teljes mértékig támogatja az üzletet Velnor! Ezek gondolom jó híreknek minősíthetők – mondta Selina nem kis mosollyal az arcán – olyannyira tetszett neki az ötlet, hogy kicsit enyhített is a feltételeken. Ami az ipart illeti, nos erre csak Amsorros lehet a megfelelő hely, viszont itt teljesen szabad kezet kapna a beruházó. Gyakorlatilag, azt és úgy építene a holdon, amit, és ahogy csak akar. Természetesen nem tudunk olyan embertelen körülményeket biztosítani, mint egyes peremvidéki planéta, de minden erőnkkel azon leszünk, hogy ne vigyük túlzásba az ellenőrzéseket. Remélem, érti, mire gondolok ez alatt… - kacsintott jelentőségteljesen vendégére az ifjú szenátornő - Másrészről természetesen, az ipari termékek megvételéért cserébe – melyből nem kis hasznot fog húzni a befektető – igényt tartunk, sőt követeljük – ha szabad ily’ radikálisan fogalmaznom – a mezőgazdasági szolgáltatást. Ebből persze nem lesz akkora a profit, sőt talán az is megeshet hogy néha még veszteséges is lehet az üzlet ezen része, de ha egybevetjük az üzlet két szálát, akkor az ipari rész profitja így is busás haszonnal fog működni, ami bőven kompenzálja majd a mezőgazdasági részleg enyhe veszteségeit. Így végeredményben mi is, és a befektető is profitálna az üzletből. Viszont szeretnénk egy biztosítékot arra, hogy a számunkra fontos gazdasági beruházások nem maradnak el, így a szerződésben, ki kötnénk, hogy a szóban forgó cég, csak együtt működtetheti a két üzletágat, külön-külön nem. Remélem, megérti az óvatosságunkat, de cserébe tulajdonképpen egy egész hold irányítását ruháznánk át gyakorlati értelemben a befektetőre. Persze jogilag továbbra is hozzánk tartozna Amsorros, de gyakorlatilag nem szólnánk bele, sőt kifejezetten szemet hunynánk a holdon történő események felett.
Selina ezzel úgy érezte részéről mindent megtett, sőt többet is, mint amennyit általában tett volna egy hasonló üzleti témában, most már minden a befektetőn és Velnor képességein múlik. Ennél kedvezőbb ajánlatot már nem tud kicsikarni Igobevol vezetőjéből, ez már tulajdonképpen nevezhető a végső ajánlatnak is. Innentől nem rajta múlott az üzlet sorsa.
- De engedje, meg hogy én is kérdezzek valamit teljesen más témában. Reményeim szerint előbb vagy utóbb megkapom a lehetőséget arra, hogy szenátusi keretek közé vigyem a Human-nonhuman problémát, amivel egész biztosan ismét megosztom a szenátust. Mindezt azért mondom el önnek, mert bízom magában Velnor, kérem, kezelje bizalmasan ezt az információt. De maga egy jól tájékozott, és igen tehetséges ember, így érdekelne a véleménye ezzel a témával kapcsolatban.
Igobevol alelnöke tudta, hogy ezzel talán némiképp érzékeny témára tapint, de érezte, hogy Velnor van elég intelligens, ahhoz, hogy érdemi társalgást folytathasson vele ebben a témában. Másrészről pedig, azt remélte, vannak olyan viszonyban – főleg az után hogy mit meg nem tett az üzlet sikeréért – hogy hasonló témát pedzegessen.
|
|
|
Post by Castiel Thrauss on Jun 22, 2014 21:36:51 GMT 1
Az Eriadu szenátusi delegáltja tűnődve nézett a sebtiben a másik szobába távozó Selina után, mikor az közölte vele, hogy azonnali kapcsolatot létesít bolygójának kormányával. Velnor elégedett volt a beszélgetés üzletről szóló részében elért eredményekkel, hiszen az a tény, hogy az ifjú képviselőnő a késő esti órákban azonnal ugrott, és cselekedett közös megbeszélésük apropóján, csak és kizárólag biztató előjel lehetett jövőbeni kapcsolatukra nézve. Mialatt Selina a kommunikációs pultnál tett-vett és egyeztetett, Velnor a lehető legnagyobb diszkréciót megtartva nem próbált hallgatózni, vagy kíváncsiskodni, helyette mindkettejük poharát újra megtöltötte, na persze nem csordultig, csak éppen addig, ameddig illendő. Nagyon kíváncsian várta, hogy vendéglátója visszatérjen, és ahhoz fűzte reménységét, hogy pozitív hírekkel szolgál majd számára. Bár nem sok idő telt el, a percek múlása mégis örökkévalóságnak tűnt. Aztán Selina újra előkerült, és mosolya, pozitív kisugárzása máris éreztette Velnorral, hogy sikerrel járt. Az ifjú hölgyemény nem sokkal később szavaival is alátámasztotta ezt a tényt, és a tőzsdés nem is tudta, de nem is akarta véka alá rejteni boldogságát: széles mosolya ezúttal nem megnyerésből, vagy meggyőzésből, hanem őszinte öröméből fakadt.
- Hálás vagyok Önnek a gyors intézkedésért, és a mihamarabbi tájékoztatásért, Ms Kyle, a kormánya által enyhített feltételeket, és az Amsorros holdján való ipari beruházásokbeli szabad kezet pedig örömmel elfogadom. Bevallom, eleinte ódzkodtam ma esti találkánk üzlettel kapcsolatos részétől, mivel partnerünk úgy gondolta, hogy konkrét ajánlatával a hivatalos csatornák igénybevételével egyensen az Ön mélyen tisztelt kormányának megfelelő tagját keresi meg, de a magam részéről úgy gondoltam, hogy a megfelelő személy nem más, mint Ön, kisasszony - nézett egyenesen Selina szemeibe Velnor, majd folytatta. - Azt hiszem, az együttműködés első fázisát sikeresen magunk mögött tudhatjuk. Holnap reggel értesítem az Eriadu pályázati elbíráló bizottságát, valamint partnerünket is, és közlöm vele az Igobevol feltételeit. Ugyanakkor szilárd meggyőződésem, hogy további egyeztetésekre már csak formalitás szintjén lesz szükség. A szerződésről és egyéb jogi eljárásokról természetesen időben értesítjük a bolygóját, és a végleges megállapodást, valamint tárgyalást követően megküldjük a szükséges formanyomtatványokat áttekintésre. Most pedig, ha nem haragszik, koccintsunk e kellemes estére, az Ön nagyrabecsű otthonára, valamint bolygójának kivételes szenátornőjére! - Velnor maga elé emelte félig töltött kristálypoharát, melyben újfent a méregdrága, hihetetlenül erős alkoholtartalmú corelliai whiskey rikított aranybarnás árnyalatban. Miután összeérintették poharaikat, s egyaránt ismét megízlelték a kiváló minőségű italt, az alelnök folytatta a beszélgetést a Selina által felemlegetett témával kapcsolatban. Nem siette el a választ, mivel ez egy olyan kérdés volt, amelyben nehéz volt megfelelően állást foglalni, de Velnor nem akart csalódást okozni, így egy általa preferált felelettel állt elő.
- A humanoid létformák és a nem-humán lények közötti megkülönböztetés kérdése egy nagyon kényes téma, éppen ezért nem tartom véletlennek, hogy ez idáig egy szenátor sem mert nyíltan felszólalni valamelyik oldal pártját fogva. A birodalmi időkben folytatott terror és rasszizmus sebei talán évtizedek múlva gyógyulnak be, vagy még akkor sem. Viszont azt el kell ismernünk, hogy a galaxisban a humanoid a legmeghatározóbb faj, és azt sem szabad letagadnunk, hogy az emberiséget is számos atrocitás érte a császári hatalomban. Gondolok itt csak az Alderaan elpusztítására, vagy a nem magbeli bolygókon történő fokozott ellenőrzésekre és brutalitásokra a hadsereg részéről. Jómagam elítélem a rasszizmus mindennemű formáját, ugyanakkor valahol azt látom, hogy mindkét fél túlzottan átesik a ló másik oldalára, és csak egy szűk réteg az, aki racionálisan közelíti meg a problémát. Ha emlékezetem nem csal, Hans Seill frakcióvezető úrnak volt annak idején számos olyan kijelentése, amelyben egyértelműen elítélte a nem-humánok ellen tanúsított megkülönböztető magatartást, és a fő kolomposoknak az embereket rótta fel, mint bűnösök. Az olyan egyszerű embereket, mint maga, vagy éppenséggel én. Egyikőnk sem tehet arról, amit a Birodalom elkövetett, és én is ugyanúgy megvetem azokat a gaztetteket, mint sokan mások. Azt azonban már garantálom, ahogy Ön is kiválóan előrelátja, hogy a Szenátust a végletekig meg fogja osztani ez a kérdés. A kérdés itt voltaképpen az, hogy mit akar elérni az indítványával? Arra törekszik, hogy a nonhumánok nagyobb elégtételt kapjanak, vagy éppen ellenkezőleg, az emberiség szerepének jelentőségét csökkentse, és a Birodalomra hárítsa a felelősség teljes egészét? Ha elöljáróban engem kérdez a problémát illetően, én, bármennyire is megértem a nem-humánok aggályait és bosszúvágyát, a Birodalmat és annak legfőbb vezetőit vádolom, az utolsó közkatonáig, aki csak abban a rendszerben bárminemű szerepet vállalt, hiszen ezáltal osztozott az Új Rend eszméjének nézeteiben. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a Birodalom bukását és a demokrácia hatalomátvételét követően a legtöbb birodalmi vezérkari tagot felkutatták, hadbíróság elé állították és halálra ítélték. Ennél többet a Szenátus sem tehet, már amennyiben Önnek nincs valamiféle javaslata a témát illetően.
Velnor az egészen kényelmes fotelhez lépett, majd újra helyet foglalt benne, poharát a tálcára helyezve. Igazán érdekes fordulatot vett kettejük cseveje, és az alelnököt kiváltképp érdekelte, hogy Selina milyen irányú elképzelésekkel rendelkezik ezt a roppant kényes mivoltú ügyet illetően. Kissé meglepte a felvetés, de kétségkívül imponáló volt számára, hogy a Szenátus legfiatalabb képviselője kész egy ekkora horderejű problémát felvállalni, és a nagy nyilvánosság elé tárni. Egy olyan problémát, amit sokan eddig csak kerülgettek, kóstolgattak, vagy épp ellenkezőleg: a hátukon is felállt a szőr, ha megemlítették nekik.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 22, 2014 23:05:14 GMT 1
Igobevol alelnöke kedélyesen társalgott vendégével. Hiába voltak fontosak a témák, Selina valahogy nem érezte azt a fajta kötöttséget, azt a fajta nyomást, amit akkor szokott érezni, mikor más szenátorokkal tárgyalt. Lehet, hogy mégiscsak jó hogy Velnor nem szenátor? – Tette fel magának a költői kérdést a fiatal szenátornő, de rögtön ezer és egy indokot tudott volna mondani, ami miatt jobban szerette volna Velnort mint szenátor látni. Ami az aktuális témával kapcsolatos válaszát illette, Selina most sem kellett, hogy csalódjon vendége intelligenciájában, és jól informáltságában. Velnor jól látta a kérdés lehetséges megközelítésének módjait.
- A helyzet az, hogy ez valóban egy igencsak összetett, és kényes probléma, de biztos vagyok benne, hogy csak megközelítés, illetve szándék kérdése az egész. A szenátus jelenleg tele van non-human gyűlölőkkel, ami nem kecsegtet túl nagy sikerrel a jövendő tervezetem sikerét illetően, ha az radikálisabbra sikerül annál, amit az ott állásfoglalók többsége le tudna gyomrozni. Mindenképpen olyan tervezetet kell hogy kreáljak, ami segíti a non-humanok életét, ugyanakkor nem megy túl egy bizonyos határon, és – ahogy ön is mondta – nem esik át a ló másik oldalára. Egy viszonylag békés javaslatra lenne szükség, ami nem érinti kellemetlenül a non-humanokat egyébként nem kedvelő szenátorokat sem – akik mélyen megvetik, őket azoknak úgy sem fogok tudni a kedvükre tenni – de mégis javít egy kicsit a jelenlegi helyzeten. Alapjában véve, már azt is komoly előrelépésként tudnám értékelni, ha bizonyos alapjogokat, illetve pár formális – főképp külsőségben megjelenő – protokolláris dolgokat ki tudnék harcolni.
- Sajnos azt azonban el kell hogy ismerjem, hogy jelenleg ennél többet nem lehet követelni, sőt attól tartok hogy még ez is meg fogja feküdni néhány tisztelt szenátortársam kényes gyomrocskáját. – fulladt szomorú grimaszba Igobevol ifjú szenátornőjének arca. Szomorú hogy a régi birodalmi bűnösök keresésénél egyelőre nem tudunk messzebbre jutni ebben a kérdésben, pedig a birodalom már a múlté, részemről a tervezet ezen, része foglalkoztat legkevésbé. A jövőt nem az fogja meghatározni, hogy pár birodalmi, - egykor magas pozícióban lévő - tiszt megmenekül-e vagy sem. Selina látványosan kortyolt egyet, a számára igencsak értékes italból, melyet rendkívül szimpatikus vendége hozott neki.
- Egy dolog viszont igencsak érdekelne magával kapcsolatban Velnor. – egyenesedett ki ismét ülésében Selina, hogy az idő közben ismét helyet foglaló vendégével megközelítőleg egy magasságba kerüljön. – Mik az ön tervei a jövőjét illetően? Gondolom az egyelőre sikeresnek látszó üzlet után magát alaposan hátba fogják veregetni, de mihez kezd majd ezzel, sikerrel? Tervezi hogy esetleg kibújik pártfogója árnyékából – már ami a politikát illeti – avagy inkább a tőzsde, és az üzleti világban folytatja a már megkezdett útját?
- Illetve lenne még egy, talán az utolsó kérdésem, ami kissé bizalmasabb kérdés lenne… Gondolkodtam, hogy feltegyem-e vagy ne, végül is úgy döntöttem felteszem, de ha nem akar, nem kell válaszolnia rá. Ön Velnor, egy okos ember, a maga módján kissé dörzsölt ugyan, de egyértelműen a jóravaló üzletemberek kisebbségét képviseli, és ez mindenképpen szimpatikus számomra. Kevés az olyan ember, akit az üzlet világában nem részegít meg a hatalom, vagy éppen a pénz szaga. Megdöbbentő persze hogy ebben a kérdésben az üzleti, és a politikai élet milyen közel áll egymáshoz, de ha valakinek akkor magának ezt biztosan nem kell részleteznem. Arra viszont kíváncsi lennék, - kortyolt egy nagyobbat ismét a szenátornő - hogy vajon a szenátor akinek ön a támogatását élvezi... nos ön szerint hogy áll ő, a non-humanokat segítő javaslatomhoz? Lehetne rá esély hogy, támogassa?– Selina hogy érzékeltesse pusztán csak elméleti szinten folyik a társalgás, és minden, ami a két fél között jelenleg zajlik, csak filozofálgatás, kényelmesen hátradőlt a foteljében, és – mind a két kérdésére – érdeklődve várta a választ.
|
|
|
Post by Castiel Thrauss on Jun 23, 2014 11:00:57 GMT 1
Ahogy vendéglátója válaszát hallgatta, Velnor tekintete elidőzött az általa ajándékozott corelliai whiskey poharába töltött aranybarna árnyalatán. Valójában épp alaposan meghányta-vetette magában a hallottakat, és néha azon kapta magát, mennyire meglepődött a Szenátus bevallottan legfiatalabb szenátornőjének tájékozottságán, racionális helyzetfelismerésén, és a téma kényességének könnyed átlátásán. Elképzelhető, hogy mind ő mind megbízói a kezdetekben lebecsülték az Igobevol jeles képviselőnőjét, noha Velnor éppen ezért kezdeményezett találkát: a legutóbbi szenátusi kongresszuson minden addigi kételyét eloszlatta Selina talpraesettségét és hozzáértését illetően. Az ifjú hölgyeménynek egyértelműen helye volt a politika színes palettáján, ezt az alelnök gyorsan felmérte. Néha eltűnődött a beszélgetés során azon, hogy vajon mennyivel jobb és szükségszerűbb lenne most mint szenátor a szenátorral tárgyalni, de ezeket a gondolatokat Velnor rendre elhessegette fejéből. Csevejük így válhatott igazán barátivá, bizalmassá és kötetlenné, hiszen nem béklyózták semmilyen diplomáciai kötöttségek. Egy üzletember és egy politikus folytatott élénk eszmecserét, még ha pozícióikban voltak is átfedések. Mikor újra hozzákerült a válasz lehetősége, jól megfontolt szavakkal felelt.
- Félek, egy főleg protokolláris változtatásokat sürgető és így csekély, szimplán formális eredményeket elérő javaslattal magára haragíthatja a szenátorok többségét. Ha felvállalja ezt a kényes kérdést, és úgy dönt, hogy megpróbál megoldást találni a humán és nonhumán társadalmak közötti viszályok elegyengetésére, akkor annak nagyszabású tervezetnek kell lennie. Bár alapvetően támogatnám a kezdeti, óvatos lépéseket, de ez a probléma már oly annyira kiforrott és gyökeret vert, hogy az alaphang megadását követően kisebb lavinát indíthat el. Nem vagyok szenátor, de számos alkalommal részt vettem egy-egy gyűlésen, így talán tudok néhány tanáccsal szolgálni. Fontosnak tartom, hogy az indítványa legyen mindkét tábor oldaláról feddhetetlen, tehát tartalmazzon olyan opciókat, amelyekért kardot ragadhatnak, persze csak átvitt értelemben. A Főkancellári Hivatal úgy gondolta, hogy a birodalmi vezetők felkutatásánál és felelősségre vonásánál nincs szükség további intézkedésekre, ám Ön ragyogóan rávilágított a tényre, hogy csúfos hibát követtek el. A nem-humán élőlények világai több esetben forrongnak, és bosszút követelnek, amelyet hangsúlyozom, tökéletesen megértek. Ugyanakkor fennáll a veszélye a komolyabb konfliktusoknak is, már amennyiben egy aprócskával átlépi a még mindkét fél részéről elfogadható kompromisszumok szűkös határmezsgyéjét. Kénytelenek vagyunk elismerni ugyanakkor, hogy az elszámoltatás, amely az elfogott birodalmi vezetőket illette bizonyos értelemben hatásos volt, hiszen számos háborús bűn- és egyéb rémtettel vádolt illetőt kiadtak olyan kormányoknak, akiknek volt is bizony elszámolni valójuk velük. Ezeken a bolygókon jellemzően lehiggadtak a népségek, de a teljes galaxist átszövő problémát még nem oldották meg.
- A legnagyobb bajnak azt érzem, Ms Kyle - nézett újból a vele szemben ülő beszélgetőpartnerére Velnor -, hogy a magvilágokban és a belső gyűrűben elhelyezkedő társadalmak túlzottan sterilizálódtak a birodalmi évek alatt. Már nem képesek visszafogadni a kitoloncolt és kiutasított nonhumán társadalmi rétegeket. Ha jobban belegondolunk, a Birodalom mintegy 20-25 esztendeig fennállt, és ezalatt olyan generációk nőttek fel, akik nem szoktak hozzá a nonhumanoid létformákhoz. Nem tudják, mire számíthatnak tőlük, főként a múlt borzalmainak tükrében. Semmi garancia nincs rá, hogy nem robbannak ki újabb atrocitások néhány fanatikusan a maga elvét valló csoport között, és ezt most főleg a szegényebb rétegekre értem. A nyomorúságos élet minden szörnyűsége könnyen átcsaphat a másik fajának hibáztatásába. A Szenátusban is előfordulnak hasonlóan gondolkodású egyének. Leginkább azt látom, hogy mielőtt valóban beterjesztené a javaslatát vonatkozzon az bármire is, próbálja megnyerni magának valamelyik nagyobb frakció támogatását. És talán kedvezzen ugyanúgy a humánoknak, mint a nem-humánoknak. Ha észreveszik az Ön indítványában az egészséges egyensúlyt, és nem alkalmaz kettős mércét, nagy előrelépéseket érhet el. Kívánom, hogy így legyen - Velnor ismét oly sokat vizslatott poharáért nyúlt, és ivott egy kortyot. Még csupán a második pohár felénél járt, de határozottan érezte, hogy növekszik az önbizalma, ez pedig az alkohol jól ismert hatása volt. Nem véletlenül tartották számon hihetetlenül erősnek ezt az italt: gyorsan hatott, kevés mennyiségben.
- Ami engem illet, egyelőre szeretném, ha hivatalosan is érvényesíthetnénk a megállapodásunkat, hiszen a siker csupán akkor értékelhető, ha az eredmény már kézzel fogható - bölcselkedett. - Kétséget kizáróan jó pontokat szerzek magamnak egy előnyös együttműködéssel partnerünk számára, és ez az üzleti életben még jelentős segítséget nyújthat a későbbiekre nézve. Amennyiben az Igobevol mezőgazdasága és ipari ágazata drasztikus mértékben felfejlődnek, úgy nagy valószínűséggel a pozitív politikai visszhangjai is meglesznek, újabb kapukat megnyitva a pályafutásom előtt. Mindenesetre az üzleti életet nem kívánom elhanyagolni, hisz ez szolgál számomra biztonsággal, megélhetéssel, és, bár nem akarok előreinni a medve bőrére, de mint Ön is láthatja, sikerrel és kellemes élményekkel. Nem végeztem soha diplomáciai iskolát, nem készítettek fel szenátornak, a politikáról csak annyit tudok, amit a saját bőrön tapasztaltam a Szenátusban. Ma már tanácsadói szerepkört töltök be, és ez a jövőben könnyen változhat, jó értelemben. De egyelőre erről még korai lenne beszélni. Számos olyan tényező van, amelyben nem csak rajtam múlik a jövő alakulása - tette hozzá Velnor, majd kisebb sóhajt hallatott, mivel már előre tudta, a válaszával le fogja lombozni az ifjú szenátornőt, bármennyire is szeretett volna előnyös felelettel szolgálni.
- Bizonyára tudja, hogy a néhai Tarkin nagymoff Eriadu szülötte volt, és a családja nagy múltnak illetve hagyományoknak örvend a nép körében. Mivel főleg egy humán központú planétáról beszélünk társadalmát illetően, a birodalmi időkben Tarkin pozíciója miatt ez a nézet és felfogás még jobban felerősödött, majd odáig fajult, hogy demokrácia és egyenlőség ide, vagy oda, az Eriadu leginkább elkerülendő hely a nonhumánok számára. Tökéletes mintapéldája annak a bizonyos sterilizációnak, amelyet korábban már említettem. Ebből kiindulva vajmi kevés reményt látok arra, hogy az Eriadu képviselője támogassa az Ön javaslatát, főleg annak fényében, hogy az egyik tanácsadója szemében Ön a legkevésbé sem lett népszerű a régmúltra visszautaló felszólalásával. És az a szomorú megállapításom, hogy számos hasonló magbeli, vagy belső gyűrűbeli bolygó hasonlóan tiltakozni fog majd, ellentétben a középső gyűrűtől egészen a peremvidéki planétákig. Ugyanakkor megvannak a kapcsolataim, és adott esetben Corellia delegációjánál szólhatok néhány szót a javaslat érdekében. Jómagam is Corellia szülötte vagyok, és bolygónk híres független gondolkodásmódjáról. Azt hiszem, ha a dolgok jól alakulnak, a Corellia könnyen az egyenlőségért vívott harc egyik bástyája lehet - zárta gondolatait Velnor.
|
|
Selina Kyle
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 82
Igobevol szenátora, és alelnöke
Posts: 76
|
Post by Selina Kyle on Jun 23, 2014 20:24:41 GMT 1
Selina teljes mértékig egyetértett vendége hozzáállásával, és kritikájával, mint oly’ sokszor az este folyamán, most is úgy gondolta, hogy az értéktőzsde alelnöke remekül rátapintott a kérdés pikantériáját, adó okokra. A császári évek alatt felnőtt egy generációba, sajnos valóban belenevelték a non-humanok alsóbbrendűségének elméletét, és sikeresen elidegenítették a két csoportot a másiktól. Sikerült elérni, hogy a humanoidok, ismeretlenként, tehát veszélyként tekintsenek a non-human életformákra, így tehát, kialakították azt a fajta, rendkívül káros mentalitást, hogy féljenek tőlük, ebből kifolyólag, akarják eltaposni őket. A javaslatnak tehát, elsősorban arról kell szólnia, hogy ezt a fajta, rendkívül káros hozzáállást, megpróbálja megváltoztatni. Selina Kyle, a meglepettségtől kissé döbbenten nézett vissza beszélgető partnerére, hiszen annyira belefeledkezett vendége kellemes hangja, és bölcs szavainak hallgatásába, valamint az időközben teljesen besötétült varázslatos városi látkép nézésébe, illetve a saját gondolataiba, hogy csak pár másodperc késéssel, vette észre, hogy vendége már a válaszára vár.
- Azt kell, hogy mondjam Velnor, hogy ezúttal félreért, az előbbiekben én is pontosan azt igyekeztem megfogalmazni, amit maga is mondott, bár lehet hogy kissé félreérthetően fogalmaztam. Ebből következőleg, álláspontunk ezúttal is egyezik, már ami a javaslat célját, és alapjait illeti, ugyanakkor ne feledje, hogy én politikus vagyok, muszáj kicsit kihasználnom a téma nyújtotta ziccereket, ebből kifolyólag muszáj kicsit hatásvadászóbbnak lennem. Ettől eltekintve, adott pár remek ötletet, amit ha megengedi fel is fogok használni ha majd eljön az ideje. Ami a frakcióvezetőket illeti, természetesen ebben a témában is átgondoltam már hogy kitől mit remélhetek, és azt gondoltam, hogy hosszútávon maximum két frakcióvezető támogatását tudnám kivívni ebben a kérdésben, persze ez nyilván múlna a személyes találkozók sikerén, és a javaslatom minőségén egyaránt. Sajnálattal hallom persze, hogy szenátora támogatását nem fogom tudni élvezni, ebben a cseppet sem elhanyagolható kérdésben – bár valahol sajnos számítottam rá, - reméltem hogy nem igazolódnak be számításaim, ugyanakkor a birodalmi múlt, valóban nem elhanyagolható, és egy perc alatt nem megváltoztatható. Másrészről természetesen nagyon örülnék, ha e kérdésben kamatoztatni tudná a Corelliai származását, és kapcsolatait, és sikerülne szülőbolygóját meggyőznie arról, hogy a kirekesztés, nem lehet valós alternatíva egy sikeres Új Köztársaságért vívott harc folyamán.
Selina Kyle hangulatos tárgyalótermének, falán, ekkor kolompolni kezdett, egy hagyományos analóg óra, ami igencsak ritkaságnak számított a galaxis egy ehhez hasonló fejlettségi szinttel rendelkező bolygóján. A meglehetősen jó állapotban lévő, - antik, egy igobevolon őshonos fából készült – bútordarab nem ok nélkül kezdett, meglehetősen egyszerű, ugyanakkor rendkívül fülbemászó dallamocskájának, hangoztatásába. Ez a bizonyos ok, nem más volt, mint hogy a kis és a nagymutató, a nap ezen percében ugyanarra a számra mutatott, a tizenkettesre, ami egyet jelentett azzal, hogy ismét eltelt egy nap.
- Kissé ódon bútordarab, de valamiért én igencsak kedvelem – szabadkozott az ifjú szenátornő – mikor szenátori megbízatásom miatt ideköltöztem, ragaszkodtam hozzá, hogy ezt az egy órát, magammal hozzam. Annyira megszoktam már a hangját, hogy nem tudnám elviselni a hiányát. Ön látott már korábban ilyen órát? Nem túl elterjedt ez errefelé… Persze ez a hang egyúttal azt is jelzi Velnor, hogy igencsak elszaladt az idő, s nem mintha nehezemre esne még beszélni önnel, de holnap nehéz nap lesz a szenátusban, s gondolom az értéktőzsdén sem áll majd meg az élet.
Selina felállt a székéből, hogy megadhassa a búcsú módját, miközben kihörpölte maradék italát.
- Természetesen várom a jelzését az üzlettel kapcsolatban, hiszen ez egyelőre csak fél siker, ami csak a szerződésen száradó tinta után válik véglegessé. Így ha tisztázta a dolgokat azzal akivel kellett, természetesen bolygóm örömmel megteszi a szükséges protokolláris lépéseket ebben az ügyben. Nyugodtan keressen majd meg engem, vagy akár Igobevol elnökét, a bemutatkozása után, egész biztosan nála is pusztán nyílt kapukat kell majd csak döngetnie.
Selina nem akarta vendégébe fojtani a szót, így érezvén hogy a búcsú rohamos tempóban közeledik, átadta azt, hogy a férfi is hozzáfűzhesse zárógondolatait a hosszúra nyúlt tárgyaláshoz.
|
|