Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Jan 17, 2012 4:27:41 GMT 1
A bolygó hivatalosan semleges politikát képvisel Taygeta egyik testvérbolygójával Taygeta, Te csodás, Menedékünk, mit senki alá nem ás, Sehol nincs a világon oly testvériség És ily felvirágzás! Ez nekünk a világ, Szerető, befogadó hazánk, Zászlónk mindenkit hív, és buzdít, bátorít, Miénk e szép ország! Taygeta, Te csodás! (A bolygó himnusza)
Bolygó: Taygeta Régió: Külső gyűrű Szektor: Taygeta-szektor Rendszer: Taygeta-rendszer
Napok száma: 1 Holdak száma: 2
Elsődleges környezet: - Tengerek, Óceánok (71%) - Erdők, hegységek - Síkságok - Szigetek, szigetcsoportok
Atmoszféra: - Oxigén alapú, belélegzésre alkalmas
Nyelv: Galaktikus Közös Lakosság: 235 millió Fajok: Ember (85%) Nonhumán (15%, ebből 3% őslakos)
Fontosabb városok:
Reichstadt, a főváros Palpatineváros Stahlstadt városa Praetoria városa, az előtérben a bolygó egyetlen hajógyára, az Othalla Heavy Works
A bolygó földrajza: A bolygó a Taygeta-rendszer bolygói között a harmadik, és utolsó, ám az egyetlen lakható. Éppen ezért ez a bolygó kapta a rendszer nevét, a másik két bolygót pedig egy három betűből és számból álló kombináció jelöli. Ez a két bolygó egyébként az MXZ-057 és az MXZ-039. A rendszer környékén több lakott rendszer van, ám a Taygeta esik a legközelebb, körülbelül egyparsecnyire az Auril szektortól, így fontos állomása a szomszéd rendszereknek, hogy termékeiket a Perlemian Kereskedelmi Útvonalhoz szállítsák. Ez egy jelentős fegyver a vezetőség kezében, amit előszeretettel használnak fel, ha valakivel a környéken vitás kérdésük akad. A bolygó éghajlata mediterrán jellegű. Forgásideje 26 óra, és 401 nap alatt kerüli meg egyetlen napját, ami egy fehér törpe.
Területén három kontinens van, ebből az egyik (Lamar) a szárazföldi területek 61%-át foglalja el, a másik kettő(Hiaver és Meniva) pedig a maradékon osztozik. A harmadik kontinens (Hiaver) ilyetén besorolását sok szakember vitatja, ugyanis gyakorlatilag egy túlméretezett sziget. Ezen a három földdarabon kívül 107 kisebb sziget is található a bolygón, ezek azonban nem túl jelentős méretűek.
A bolygó története: A bolygó jelentős múltra tekint vissza, azonban lakossága csak a Birodalom alatt nőtt meg ugrásszerűen, amikor a Birodalom, több magáncéggel egyetemben, jelentős tőkét invesztált a bolygó fejlesztésébe. A megnövekedett életkörülmények és az álláslehetőségek miatt rengetegen érkeztek a bolygóra. Az ebben az időszakban bevándorlók számát a legóvatosabb becslés is 30 millió főre teszi. Az ezelőtt időszakok ezzel jórészt elvesztették a súlyukat, sokan a Birodalom alatti időszakot nevezik a bolygó aranykorának, talán ezért is olyan erős itt a szimpátia a Birodalom iránt. A bolygó története Yavin előtt 200 környékére nyúlik vissza. Ekkor érkeztek meg az első telepesek, hogy a bolygón várost létesítsenek. Érkezésükkor az űrkalózok is ezt a bolygót használták egyik támaszpontjukként. A két telep között furcsamód remek kapcsolat alakult ki. A telepesek a megtermelt javakat elcserélték a kalózokkal. Ennek keretében főleg élelmet, ruhákat és egyéb felszereléseket adtak, sőt később még meg is javították az elromlott hadihajókat. Cserébe különféle luxuscikkeket kaptak, olyan termékeket, amiket ők itt nem tudtak megtermelni. Ez a furcsa kapcsolat megteremtette a bolygó számára a fejlődés lehetőségét. Időközben újabb telepesek és újabb kalózok is érkeztek ide, és a lakosságszám lassan, de biztosan növekedett. A helyi őslakosok, akik emberhez közeli lények voltak, nagyrészt gyorsan beolvadtak a telepesek közé. Az eldugottabb részeken, például Meniva kontinens kietlen részein viszont megőrizték kultúrájukat, és mind a mai napig különálló népcsoportot alkotnak. A fő letelepedési helyek ekkor a Lamar kontinens nyugati, és déli részein voltak, közel a tengerekhez.
A bolygónak ez a békés időszaka Yavin előtt 140-ig tartott, tehát körülbelül 60 éven keresztül. Ekkor érkezetek ide az első hívatlan vendégek: a jedik. Érkezésük előtt a különféle települések külön kormányozták magukat, egyfajta városállamként. A jedi, aki a bolygóra látogatott, Darren Keithel mester volt. Ő egységbe kovácsolta a különféle városállamokat, így egységes közigazgatást létrehozva. Kultusza még mindig jelentős a nép körében, úgy tartják, ő volt a modern Taygeta alapjainak lefektetője. Halála utána mindmáig iskolák, terek, sugárutak, sőt még egy csatacirkáló is őrzi a nevét. Ez alatt a 60 év alatt a kalózok is a helyi társadalom részeivé váltak, így az egységes kormányzat kezébe máris egy harcedzett, és felfegyverzett hadsereg is került. Valószínűleg ennek a ténynek köszönhető, hogy a bolygót az elkövetkezendő évtizedekben nem fenyegették ellenséges hadseregek, és rablóbandák. Ebben az időben fedezték fel a jelentős érckincseket a föld alatt, és a bolygó egyik fő profiljává vált ennek kitermelése. Emellett a másik húzóágazatot a mezőgazdaság jelentette, amely jelentős méretű exportot bonyolított. A bolygó, szilárd gazdaságára támaszkodva, önálló állammá vált. Elismerte a Köztársaság, és Taygeta is delegáltat küldött a Szenátusba.
Az újabb időszak kezdetét Yavin előtt 70-re teszik. Ekkorra a bolygó társadalma végleg kialakult, és a lakosságszám elérte a 100 millió főt. Ebben az időszakban kezdődött el a bolygó jelentős iparosodása, és kiépült a könnyűipar, amely a megtermelt mezőgazdasági termékeket dolgozta fel. Olyan jelentősek voltak az ilyen jellegű fejlesztések, hogy a nehézipar emellett igen lassan fejlődött. A megnövekedett fejlődés miatt egy jelenős népességrobbanás következett be. A lakosság a Birodalom kikiáltásának idejére, vagyis 51 év alatt, megkétszereződött. Ebben az időben épült ki a két hatalmas metropolisz, Reichstadt és a későbbi Palpatineváros. Az előbbi a Hiaver kontinensen alakult ki, amely mára csak ebből az egy városból, és Kronstadt igen fontos űrkikötőjéből áll. Ebben az időben indult el a kereskedelmi forgalom a többi rendszer irányából, és Taygeta fontos tranzitállomássá vált. Ez is jelentős lökést adott a gazdasági fejlődésnek. Összességében elmondható, hogy a bolygó rendellenes és különös fejlődésének következtében a semmiből igen virágzó állammá épült fel.
Az első komolyabb megrázkódtatás a Klónháborúk idején következett be. Az elit egy részével összejátszva, a Konföderáció megszállta Taygeta-t, és bázist rendezett be itt. Stratégiai fontossága az volt, hogy innen a környező kisebb planétákat sakkban tarthatták egy kereskedelemi embargóval. Éppen ezért a rendszer az elsők között lépett ki a Köztársaságból, és lett részese a Konföderációnak. Kezdetben, amíg a háború jól haladt, a Konföderációs mozgalom mellett jelentős tömegbázis alakult ki. Ám a háború előrehaladtával felerősödtek a köztársaságpárti hangok, és a háború harmadik évében zavargásokká fajultak. A Szeparatista hadsereg keményen közbeavatkozott, és sok embert megöltek. Az emberek fegyverraktárakat fosztottak ki, és szinte a teljes hadsereg átpártolt. Mivel a direkt támadás nem vezetett sikerre, így gerillataktikát alkalmazva okoztak érzékeny veszteségeket a szeparatistáknak. Az egyik legkomolyabb akciót egy bizonyos Kalád Len százados vezette, aki a kalózok kései leszármazottja volt, és aki sikeresen felrobbantotta az egyik legnagyobb droidgyárat a bolygón. Az áldatlan állapotoknak a klónhadsereg beavatkozása vetett véget, amely a helyi erőkkel egyesülve megsemmisítette a droidsereget. A szeparatistákkal összejátszó elitet lecsukták, illetve fellógatták. Egy elitváltás következett be, ahol a régi arisztokrácia helyét átvették a friss gondolkodású, főleg nacionalista katonatisztek. Ők a Birodalom kikiáltását örömmel fogadták, és az egyik elszökött jedit pontosan a Taygetai Önvédelmi Erő adta ki a Birodalomnak.
A császári vezetés, látva, hogy a rendszer megváltozott, és irántuk elkötelezett emberek jutottak hatalomra, gyorsan megbocsátott a bolygónak, és jelentős pénzt fektetett be. Ennek eredményeként a bányászat megélénkült, és az új vezetés gyorsan tudta újjáépíteni a lerombolt városokat. Ez az új rendszert mindenki számára szimpatikussá tette, kivéve néhány idealista gondolkodót, akik továbbra is az áldásos demokráciáról beszéltek, népakaratnak beállítva azt. Ők általában gyorsan egy közeli börtönben találták magukat. Az új elit gyorsan visszatért a királyság államformájához, ám érdekes módon valósítva meg azt, király nélkül. Az állam élén a Nemesi Tanács ált, amelynek vezetője, a Kormányzó töltötte be az államfői posztot. Persze a felszabadítási harcban vezető emberek mind nemesek és magas rangú hivatalnokok lettek. Az első Kormányzónak, öt évre, Kalád Len századost választották meg, ugyanis ő volt a legnépszerűbb mind közül. A bolygó gyors fejlődése következtében a lakosság is drasztikusan emelkedni kezdett, főleg a bevándorlás miatt. Ekkoriban lett körülbelül 230 millió lakosa a bolygónak. A fiatalok rendszere gyorsan megvalósította a Birodalom alapeszméjét, így a környéken a császári vezetés teljes bizalmát bírták. Így fordulhatott elő, hogy a bolygó egy ISD I-est kapott ajándékba, amelyet akkor még Torment-nek hívtak. Ám később, a Kormányzó halála után Kalád Len lett a neve. A Kormányzó olyan jól végezte a munkáját, hogy a következő ötéves ciklusra is őt bízták meg az irányítással, majd ennek lejárta után élete végéig szavazták neki a tisztséget. Ezenkívül örökletes hercegi címet is kapott. A bolygó békésen fejlődött. Aztán 19 év után jött az első csapás: a Yavin-i csata. Sokan ekkor értesültek arról, hogy a Birodalom mennyire meggyengült. Ekkor jött létre az első lázadó klikk, amely néhány önjelölt szabadságharcost tömörített. Ők nem sok vizet kavartak az elkövetkező pár évben.
A nonhumán „szabadságharcosok” egyike
Az Uralkodó halálakor a központi kormány helyzete megrendült. Kalád Len kormányzó nem sokkal élte túl példaképét, a Császárt: pár nappal az Endori vereség után egy lázadó lelőtte. A helyére nem neveztek ki új vezetőt, hanem a Nemesi Tanács közvetlenül saját kezébe vette az állam irányítását. Amikor bebizonyosodott, hogy nem képesek úrrá lenni a helyzeten, akkor pedig közvetlenül az Önvédelmi Erő vette át a hatalmat. A lázadók elől visszavonultak a kevésbé lakott helyekre, az új kormány pedig azonnal kimutatta a foga fehérjét. Békét ígért, azonban véres polgárháborút hozott. Független gazdagodást ígért, azonban mindennél nagyobb szegénység köszöntött be alatta. Szabadságot ígért, azonban emberek ezreit tartóztatták le, mert az előző rendszerrel szimpatizáltak. A rendszer 133 véres napig állt fenn, mielőtt elbukott. Az emberek számára ez keserű tapasztalat volt, és emiatt a köztársaságpárti hangok jelentősen visszaszorultak. Az úgynevezett demokráciában nagy szerepet vállaltak a nonhumán fajok, ezért az emberek bizalmatlanok lettek velük szemben. Az őslakosokat kivéve, akik bizonyították lojalitásukat, az összes nonhumán fajjal szemben szankciókat vezettek be. Ezt a fajta rendszert, az azt ötven éve kidolgozó filozófus-nemesről, Apartheid grófról nevezték el. A bolygó ismét kormányzót választott Norin Len személyében. Testvérei, unokatestvérei és egyéb rokonai fontos pozíciókat kaptak az állam vezetésében, így később az emberek viccesen mindig családi vállalkozásnak titulálták Taygeta vezetését. A Kormányzó különösen bízott egyik unokaöccsében, Tsamor Lenben, akinek karrierje gyorsan ívelt felfelé. A bolygó ezután bezárkózott a külpolitikát illetően. Hivatalosan semlegesek maradtak, ám eközben önkéntesekkel és eszközökkel támogatták a különféle Birodalom-párti csoportokat. Thrawn visszatérése idején bizakodóan néztek a jövőbe, ám a bukása után a bolygó ismét tespedté vált. Végül, mivel az összes környező rendszer az Új Köztársaság tagja lett, kénytelenek voltak ők is beadni a felvételi kérelmüket, hiszen külpolitikailag teljesen elszigetelődtek. Az Új Köztársaság Yavin után 11-ben fogadta el a felvételi kérelmet, és ezzel ismét új fejezet nyílt a bolygó történetében.
Társadalom: A társadalom felépítése igen egyedi, mint ahogy a felső vezetés felépítése is példa nélküli a Galaxis történetében. Ez valószínűleg a sajátságos történelmi útnak köszönhető. Sok tanulmány készült már erről a rendszerről, amelyet egyébként a Köztársaság vezetősége nagyon helytelenít. Az állam egyik legfőbb alapelve az, hogy elkülönítsék a bűnös nonhumánokat az emberektől. Éppen ezért igyekeznek az élet minden területén kirekeszteni őket az emberek életéből. Külön kerületekben laknak, ahol külön kórházak, iskolák, éttermek, stb. vannak. Munkahelyek terén is teljesen elkülönítve dolgoznak, és a számukra sok jövedelmezőbb munkahely ajtaja zárva marad. Egyedül a rendfenntartás az, ahol az emberek érintkeznek velük. Ez a rendszer furcsamód nem arra törekszik, hogy a nonhumán fajokat elsorvassza és megsemmisítse. Pontosan ellenkezőleg! Magasabb képzettségeket nyújt nekik, hiszen sajátjaik körében ők tölthetik be a főbb pozíciókat, mivel szükség van tanárokra, színészekre, kishivatalnokokra, egyéb értelmiségiekre. Ezen kívül a kultúrájuk megőrzésére is pénzt költenek, hogy a nonhumánok nehogy be találjanak olvadni a bolygó lakosságába. Az állam lakossága az őslakosokból és a telepesekből áll. Köztük fontos szerepet tölt be a vér, ugyanis minél korábbra tudja valaki visszavezetni a családfáját, annál jobban megbecsült tagja a társadalomnak. Természetesen a vér csak megbecsülést jelent, de konkrét előnyt nem. Ennek inkább erkölcsi szempontból van fontossága az emberek életével kapcsolatban. A másik fontos alapelv a fegyelem. Mindenkinek tudnia kell, mi a dolga, és lelkiismeretesen végezni azt, hogy a bolygó felvirágozzon, és mindenki jól éljen. A korrupciót, és a mások becsapását – a legfelsőbb szinteket kivéve – nagyon keményen büntetik. Már gyerekkorban azt az alapelvet nevelik minden gyermekbe, hogy minden cselekedeténél tartsa szem előtt Taygeta és annak népének érdekeit.
A társadalom piramisszerűen épül fel, és annak legtetején állnak a nagyvállalkozók és a nemesek. Az előbbiek a gazdasági élet vezetői, míg az utóbbiak a politikai hatalom birtokosai. A két kör között gyakoriak a házasságok, barátságok és az átjárás. Alattuk található a középosztály, amely egy stabil réteget jelent. A középosztály mérete viszonylag nagy, és mivel tagjai a rendszer fő támaszának számítanak, így gazdasági helyzetük is több mint kielégítő. Alattuk találhatóak az egyszerű gyári munkások és a mezőgazdaságból élőek. Természetesen az ő számuk a legnagyobb. Jelentős részük kötelezte el magát a rendszer mellett, mikor a demokratikus berendezkedés leszerepelt. Ennek ellenére még mindig szép számmal akadnak olyanok, akik a többpárti berendezkedést támogatják.
Állam berendezkedése: Az állam élén a Kormányzó áll, akinek a jogköre szűkebb, mint egy királyé. Így például nemességet nem adományozhat, önkényesen nem oszlathatja fel a Nemzetgyűlést és a Nemesi Tanács és a Nemzetgyűlés engedélye nélkül nem foghat önálló külpolitikai akciókba. A Kormányzót hivatalosan öt évre választják, ám bármennyiszer újraválasztható, így a választások néha csak a formalitás szerepét töltik be. Egyébként ezeken az eseményeken csak a Nemesi Tanács és a Nemzetgyűlés tagjai vehetnek részt, ám, mint említettük, ellenjelölt gyakran nincs is. A következő szintet a Nemesi Tanács jelenti, amely az ország nemesi főméltóságait tömöríti. Ez a Tanács rendelkezik a hatalom döntő többségével, mivel egymaga tölti be a törvényhozói és végrehajtói feladatkört. A Tanács önállóan határozza meg a külpolitikát, dönt a törvényekről, irányítja a hadsereget, koordinálja a nemzetgazdaságot, újabb nemesi címeket adományoz vagy vesz el. A Tanács tagjainak száma változó, de általában 50 környékére tehető a számuk. A legkevesebb hatalommal a nemzetgyűlés rendelkezik. Ennek tulajdonképpeni feladata a különféle beterjesztések felterjesztése, a törvényhozás előkészítése és a problémák feltárása. Mondhatni, mindössze előkészítő munkát végez. Létszáma 150 fő, amelyet a nép választ meg ötévente. A pozícióval együtt szép fizetés is jár, így a pár darab bejutó nagyszájú demokratán kívül senki sem sérelmezi, hogy nem végeznek érdemi munkát.
Gazdaság: Taygeta gazdaságának három igen fontos alappillére a bányászat, a mezőgazdaság és a könnyűipar. Az előbbi még továbbra is igen jelentős lehetőségeket rejt a bolygó számára, hiszen a felszín alatt továbbra is jelentős ásványkincsek rejtőznek. Taygeta jelenleg a galaktikus export 0,2%-át bonyolítja le, ami igen tekintélyes szám. A bányász munkát egyébként jellemzően a nonhumánok végzik, az itt dolgozó emberek száma igen alacsony. A bányászat egyébként teljes egészében állami monopóliumnak számít, az ásványkincsek pedig elidegeníthetetlenül az állam tulajdonában állnak.
A mezőgazdaság számít a bolygó másik fő ágazatának. Mivel a bolygó lakossága viszonylag alacsony, így a lakhatásra vagy bányászatra fel nem használt részeket maradéktalanul ki lehet használni termőföldként. Az itteni munka nagyrészt gépesítve van, a munkások így igen könnyű munkát végeznek itt. Ez a szakma főleg az emberek számára vonzó, bár előfordul, hogy nagyobb –természetesen elkülönített– földdarabot kap minden olyan nonhumán, amely kiválóan ért a föld megműveléséhez. Természetesen az Apartheid rendszer elvei itt is érvényesülnek, így a gazda nem lehet tagja az emberek által szervezett Termelési Munkacsoportnak. Ezek az ún. Munkacsoportok egyébként az összes szakmában képviseltetik magukat. Ennek tagja az adott szakmában munkát teljesítő minden ember, a munkaadók és az állam. A felépítése a szakszervezetek mintájára történik, és a munkások érdekeit képviseli, méghozzá nagy állami beleszólással.
A könnyűipar a mezőgazdaság termelését dolgozza fel, és azt főleg exportálja. Ennek egyik jelentős része a szeszipar, amely nagyon fejlett a bolygón. Egy vicces mondás azt tartja, hogy Taygetán mindenből képesek pálinkát főzni. Ez nagyjából így is van. A különféle egzotikus növényekből készített, egyedien fűszerezett italok nagyon keresettnek számítanak a Galaxis ezen részén, sőt az utóbbi években sikerült betörni velük a Tingel-kar piacára is. Ezen kívül az északi, mérsékeltebb részeken szőlőt is termesztenek, amiből helyben borokat palackoznak. A könnyűipar másik fontos ágazata a textilipar, amely végeláthatatlan mennyiségben ontja magából a különböző ruházati cikkeket. Minőségük közepesre tehető, ám ebből kifolyólag olcsóbbak is a minőségi daraboknál, így különösen a szegényebb rendszerekben lettek keresett cikkek. Ezen kívül több más ágazat is kialakult, amelyek nem olyan fajsúlyosak, így a gyógyszergyártás, konzervgyártás, stb.
A nehézipar elhanyagolt a bolygón. Pár hadigyáron, egy hajógyáron és néhány civil gép-, illetve alkatrészgyáron kívül nem nagyon találhatóak ilyen jellegű építmények a bolygón. Így ezekből jelentős behozatalra szorul a bolygó kormányzata. 7 évvel a Birodalom bukása utána kezdődött el egy jelentős finanszírozású program, hogy az állam új nehézgyárakat alakítson ki a terültén. Ezzel együtt elindult egy kampányprogram is, hogy a külföldi tőkét Taygetára csalogassák.
Hadsereg:
Járőröző Milicisták és rohamosztagosok Kronstadt űrkikötőjében
A bolygó hadserege nagyon vegyes összetételű és többfajta szervezet is helyet kapott bennük. Ezek egy jelentős része Yavin után alakult ki, amikor gombamód szaporodtak a Szabadcsapatok, amelyek a Rend helyreállítását tűzték ki céljukul. A hadsereget hosszú időn keresztül a Nemesi Tanács irányította, ez csak a Konföderáció és a Birodalom idején változott. Ez utóbbi alatt a tisztek hivatalosan a helyükön maradtak, ám tanácsadók felügyelete mellett, akiket a Birodalom küldött. Ezek a „tanácsadók” viszont szinte közvetlenül irányították az egységeket. Mindez megváltozott akkor, amikor a Birodalom elbukott, és a Császár meghalt. A tisztek hivatalosan is a kezükbe vették az irányítást, és mivel megfelelően kvalifikált tanácsadóktól tanulták el az irányítást, így egész jó vezetőkké váltak. A környéken a Taygeta rendelkezik az egyik legképzettebb tiszti karral. A tanácsadók egy része is inkább a bolygón maradt, és itt vált a hadsereg tisztjévé. A legénységi állomány 10 millió főt tömörít békeidőben. Háborús időben ez akár ötszörösére is nőhet. A tíz millió főnek körülbelül a fele hivatásos katona, a többiek a Szabadcsapatok egységei. A kormány első intézkedése volt a szabadcsapatok autonómiájának felszámolása, és ehelyett bevezették az úgynevezett Milíciákat, amelyeket teljesen a tiszti karnak rendeltek alá. Ezt a két hadsereget pedig egybe szervezték az Önvédelmi Erő keretén belül. A továbbiakban a hivatásosok látták el a bolygó védelmét a külső támadásoktól, míg a Milíciák főleg a partizánokat, tüntetéseket és zavargásokat hivatottak megfékezni a bolygón. A Milicisták ezen kívül a rendőrség feladatait is ellátják a városokban, ezért a hagyományos rendőrség csak vidéken működik. Ezen kívül külön egységtípust jelentenek a sorozott katonák, akik fél éves képzés után tartalékosokká minősülnek, és háború esetén behívják őket. Ez körülbelül 40 millió embert jelent, ám ha ők mind katonának állnának, valószínű, hogy a gazdaság azonnal összeroppanna.
Az átalakított ISD Kalád Len A helyi tervezésű Arrowhead vadászgép
A bolygó védelmét ellátó flotta egy ISD I-es rombolóból, 2 Dreadnaught nehézcirkálóból, 6 Nebulon-B könnyűcirkálóból és 12 Corelliai korvettből áll. A flotta így elegendő a bolygó védelméhez, ám kapacitása nem elegendő támadó feladatok ellátásához vagy egy bolygó blokád alá vételéhez. A flotta vezetése körülbelül harmadrészt birodalmi tisztekből áll, a többiek helyi születésűek. A legénység pedig teljes egészében helyiekből áll, éppen ezért is tartották meg a maradni kívánó birodalmi tiszteket. Hiszen ha valami drasztikus lépésre szánnák is magukat, akkor a legénység rövid úton derékba törné a karrierjüket.
Az egyik átvett birodalmi bázis
A Birodalom bukása után a helyőrség nagy része elhagyta a bolygót, hogy a restaurációért harcoljon, ám többen is akadtak, akik maradni kívántak ilyen vagy olyan okok miatt. Egy részük sorozott katona volt, aki nem akarta életét áldozni egy olyan eszme miatt, amelyet egyáltalán nem is akart. Más részük helyben talált feleséget, sok barátot szerzett itt, vagy megszerette a bolygót. Őket külön egységekbe szervezték, és megbízható tiszteket adtak melléjük, hogy felügyeljék a ténykedésüket. Többek között egy rohamosztagos századot is szervezetek, akik most Kronstadt űrkikötőjét őrzik. Összesen egyébként 12 ezer birodalmi katona maradt a bolygón.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Oct 28, 2012 23:52:23 GMT 1
Post by Tsamor Len on Oct 28, 2012 23:52:23 GMT 1
A kormányzati palota díszes folyosói az épület ezen részén nagyon kihaltak voltak, így a magányosan haladó egyenruhás léptei messzire elhallatszottak. Nyugodt tempóba emelte egyik lábát a másik után, és tiszti csizmája hangosan koppant a márvány padlón. A kezeit háta mögött összekulcsoló negyvenes évei végén járó férfi arca nagyon gondterheltnek tûnt, és kitüntetéseihez és rendjeleihez képest túlságosan is zavart volt. Arca igencsak ismert volt a bolygón mindenki számára, aki csak egy kicsit is foglalkozott a bolygó ügyeivel: Tyrell Anivoto tábornok volt az, a Taygetai Önvédelmi Erõ tábornoka, aki a Birodalom bukásáig annak õrnagyaként szolgált és tanácsadóként volt jelen a bolygón és mindmáig a legnagyobb hullámokat az õ ügye keltette a közvéleményben. Anivoto felsóhajtott, miközben megállt az egyik ablak elõtt, és úgy fordult, hogy rálátása legyen az udvarra. Ott díszes kert állt, fákkal, virágokkal, sövénnyel és padokkal. A magas rangú kormányzati tisztviselõk szívesen töltötték kevés munka idején nekik jutó szabadidejüket odakint, hogy feltöltõdjenek, ám õ félt tõle, hogy ez sem segítene. - A Köztársaság az oka mindennek - motyogta az orra alatt, miközben figyelte az udvaron sétáló és beszélgetõ hivatalnokokat. Anivoto a Birodalom lelkes támogatója volt, és nehéz szívvel döntött végül Taygeta mellett, amikor az ide rendelt flotta elindult, hogy valamelyik birodalmi hadúr alatt harcoljon a Palpatine-i Rend ügyéért. Õ maga, mint a legmagasabb rendfokozatú hátramaradó, a Birodalmi Légió parancsnoka lett ezredesként, ám alig öt napon belül elõléptették dandártábornokká. A háború elején alig 300 embere volt, a végére 12 ezer harcosnak parancsolt. Sok ütközetet megnyert, így a rendszer támogatói hõsnek tartották és sokáig feltétlenül támogatták. Elkövette azonban azt a hibát, hogy túl sokszor engedett magához közel holokamerákat, és a felvételek aztán kiszivárogtak. Például egy kivégzésé, ahol saját kezûleg lõtte le a lázadók elfogott tisztjeit, miközben azok beletörõdéssel várták a sorsukat. Bár nem kellett jó ideig félnie ezen dolgok napvilágra kerülése miatt - elvégre ki merné vállalni, hogy egy háborús hõst elítéljen? - azonban a köztársasági csatlakozás alapvetõen változtatta meg a helyzetét, ugyanis a csatlakozási szerzõdésbe egy sor "reform" nevezetû republikánus demagógia teljesítésére való kötelezést is belevettek, így például a "133 napos eseményekkel összefüggõ háborús bûnök kivizsgálását és elítélését" is. Bár nem közölték vele, miért is idézték be a Nemesi Tanács kistanácsának az ülésére, bizonyos volt benne, hogy emiatt. A katonai fõügyész nemrég tájékoztatta, hogy hamarosan megindítják a nyomozást, így talán ildomos lenne számára eltûnni, ugyanis bár õ szívesen elszabotálná az egész eljárást, a Köztársaság éberen figyeli az ügy kimenetelét. Anivoto lelki szemei elõtt már meg is jelent, ahogy a kivégzõosztag fegyvereivel néz farkasszemet, miközben felolvassák, hogy a kormányzó elutasította a kegyelmi kérvényét. Azonban tudta, hogy a kötelezés ellenére Len kormányzó nem szívesen lépné meg ezt és áldozná fel õt, már csak a hosszú közös barátság miatt sem. Valamit kitaláltak számára, nyugtatta magát, amivel kihúzzák a slamasztikából, mert nem akarta így bevégezni az életét. Habár a "bûneit" sem bánta meg, és ha ma történne mindez, ugyanúgy meghúzná a ravaszt. Az árulást gyökerestõl és kegyetlenül kell kiirtani.
Tsamor Len nehezen tudta palástolni jókedvét, akárhogy próbált hivatalos arcot erõltetni magára. A Szenátus ülése után azonnal összepakolt és felszállt az elsõ taygetai járatra, mivel tudta, hogy idehaza is feladatok várják. Mindössze egyetlen éjszakát tudott pihenni, ugyanis nagybátyja, Norin Len kormányzó beidézte õt meghallgatásra a kistanács ülésére. Ez legalább annyiban jó volt, hogy nem a nagytanács elõtt kellett beszélnie, ugyanis akkor sosem végez a kérdések garmadájával, míg így csupán a legbizalmasabb tanácsadók és miniszterek körében adhatta elõ a friss híreket. Lennel együtt sétált a díszes folyosón két embere, Arekson és Mattac. Míg utóbbinak nem volt sokáig hivatalos posztja mellette, amivel elfedhette igazi feladatát, most már õ volt Len bizottsági titkára, aki a Bizottságban folytatott munkáját volt hivatott segíteni. Len örült volna, ha nagybátyja esetleg kicsit bõvebb pénzügyi keretet biztosít a számukra: úgy hallotta, egy-egy szenátor keze alá akár tucatnyi segéd is dolgozik egyszerre. Az õ két segédje mellett sok munka hárult rá.
A hármas ráfordult a kistanács üléstermének bejárata elõtti folyosóra. A termet vaskos dupla faajtó védte, míves díszítéssel. Elõtte két taygetai palotaõr állt szolgálatot, jelképes védelmet biztosítva a bent ülésezõknek, illetve felügyelve azt, hogy ki léphetett be. Az ajtó elõtt már ácsorgott valaki, és fekete egyenruháját annyi rendjel borította, amirõl Len még álmodni sem mert. Beletelt egy pár pillanatba, amíg felismerte a férfit: Anivoto tábornok az, a Birodalmi Légió egykori parancsnoka és a lázadás elleni harc egyik hõse. Ahogy két kísérõjére nézett, rögtön tudta, hogy õk is felismerték a már-már legendás tisztet. Anivoto a corrini csatában mindössze legelsõ 300, alig összeszervezett emberével védett meg egy útkeresztezõdést 5000 lázadóval szemben, így több ezer taygetai menekült meg a bekerítéstõl és a biztos haláltól. 12 órán át tartotta magát, miközben alig 50 embert veszített és tízszer ennyi veszteséget okozott. Vagy legendás még a hastroni hídért vívott ütközet is, ahol katonáit személyesen vezette rohamra, egy zászlóval a kezében. Nem hiába kapta katonáitól a "Varázsló" becenevet. - Tábornok - csapta össze a bokáit és tisztelgett Tsamor elõírásszerû pontossággal. Az õszülõ hajú tiszt rápillantott és beletelt egy pár pillanatba, amíg felfogta a dolgokat. - Ezredes - viszonozta a tisztelgését. Ezután egy pár pillanatig még méregette õt. - Maga... - Tsamor Len, Taygeta szenátora - mutatkozott be, miközben enyhén biccentett a másik felé. Anivoto bólogatott, mintha csak eszébe jutott volna már, hogy hol is látta õt. - Len szenátor, igen. A kínos társalgást az egyik ajtószárny enyhén nyikorgó nyílása zárta rövidre. Egy díszes egyenruhát viselõ õr sétált ki. - Tsamor Len szenátor és Tyrell Anivoto tábornok fáradjanak be!
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 2, 2012 0:23:52 GMT 1
A kér férfi szép sorban lépett be a nagyterembe, amelyet egyikük sem először látott, mégis sokadjára is lenyűgözte őket annak méretei és és kisugárzása. A terem közepén egy a hadi gyűléseken látható nagyobb asztal állt, körülötte Taygeta magas rangú tisztviselői, az asztalfőnél a kormányzó, Norin Len. Két hely volt szabadon, nem volt nehéz kitalálni kiknek van fenntartva, hát Tsamor Len, oldalán a bolygó egyik hősével a helyek felé indultak. Az asztalhoz közelebb érve mindenki felállt, hogy üdvözöljék őket. A két katona a szokásoknak megfelelően szalutált az egybegyűlteknek. A hivatalos részt letudva, Norin Len mély, dörgő hangja nyitotta meg az ülést.
- Üdvözlök mindenkit. Két problémát kéne megbeszélnünk, ami bolygónk jövőjét is sokban érinti. Először azonban szeretném, ha szeretett bolygónk nagyra becsült szenátora tartana nekünk egy kis helyzetértékelést, már ami az ülést illeti.
Kérdő tekintetek szegeződtek Tsamor-ra. Bizonyára nem egy személy látta az ülést felvételről, akár egészében, akár részletekben, mégis a személyes vélemény megosztása rávilágíthat egy két dologra, amihez más szemszög szükséges.
//Kicsit gondban voltam, hogy mit is írjak, remélem ez jó lesz nyitó hozzászólásnak //
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Nov 2, 2012 1:18:25 GMT 1
Len még futólag elbúcsúzott két kísérõjétõl, mielõtt az ajtó felé indult volna. A kistanács ülésére csak a meghívottak léphettek be és egy szenátorsegéd és egy bizottsági titkár nem tartozott ezek közé. A kísérõk számára a közelben tartottak fenn egy szobát, ahol különféle módokon üthették el az idõt, míg feletteseik végeztek a komoly államügyekkel. Ezután Anivoto tábornok példájára lecsatolta bõr fegyvertokját és odaadta az egyik õrnek, ugyanis tilos volt az ülésekre fegyveresen bemenni. Tisztelettudóan elõreengedte a négycsillagos tábornokot, majd õt követve sétált be a terembe, kimért léptekkel, a lehetõ leghivatalosabb arcát felvéve, majd tette, amit mindig is kellett. Legutóbb akkor járt itt mielõtt Coruscantra indult volna a Szenátus ülésére, hogy megkapja címzetes titkos tanácsosi kinevezését, személyesen nagybátyjától, a kormányzótól. Így hát ismerve a szokásokat, szalutált, majd helyet foglalt a neki hagyott helyen, ahol egy fehér névtábla jelezte. Ahogy sejtette, rögtön az õ ügyével kezdték, így Anivoto mély csendbe süllyedve, csendesen ült a helyén, miközben Len elrendezte az iratait az asztalon, és felállt. Volt ideje gyorsan átfutni a hazai sajtót a hazaúton és látta, hogy a propaganda nagy jelentõséget tulajdonít a bizottsági választási gyõzelemnek, sõt még az ellenzéki hangok is örültek az eredménynek, valószínûleg olyan alapon, hogy ez a bolygó mind jobb betagozódását jelenti a Köztársaságba. Az idióták azt hiszik, végül mégiscsak õk nyerték ezt a polgárháborút. Megköszörülte a torkát, majd belekezdett. - Tisztelt tanácstagok, tisztelt kormányzó! - nézett körbe Len az asztalnál ülõkön, akiken felváltva volt egyenruha és díszes öltöny vagy finom szövetbõl készült köpeny. - Van szerencsém tájékoztatni a kistanács tisztelt tagjait, hogy szerény személyem beválasztásra került a Védelmi Bizottságba, bár a sajtót elnézve ezt nyilván már tudják. Ezzel a Taygeta helyzete stabilizálódni látszik a Köztársaságon belül. Alapvetõen nem túl ellenséges a környezet, a különbözõ erõket leköti az egymás elleni szüntelen harc. Habár az a gyanúm, hogy már több demokrata látószögébe kerültünk felszólalásaim nyomán, amik nyilván irritálják õket. Ezek mellett egyelõre nem látom szükségét, hogy teljes erõvel részt vegyünk a politikai harcokban, habár az EGF megfelelõ választás lehet, miután... - itt egy pillanatra elgondolkodott mi is lenne a megfelelõ szó, miközben a többiek várakozóan néztek rá. Bár nem sok idõt töltött még a szenátusi politikai életben, máris ráragadt az óvatosság. Itt azonban hasonló gondolkodású emberekkel, ismerõseivel, rokonaival, barátaival volt körülvéve, miért is hallgassa el az igazságot? Köhintett újra, hogy elfedje pillanatnyi zavarát. - Tehát a birodalmi idõk iránt nosztalgikus érzéssel viseltetõk, vagy a Rendet más módon csodáló és tisztelõ embereket tömöríti. Természetesen ezt õk maguk sosem mernék kimondani, ahogy mi sem nyilvánosan. Erre egyetértõ bólogatás következett. Mi sem mutatta a Taygeta kényszerhelyzetét jobban, mint hogy utóbb kénytelenek voltak csatlakozni a Köztársasághoz, hogy politikai és gazdasági hatalmuk helyreálljon a régióban. Persze a környezõ bolygók dühösen rázták az öklük feléjük, amíg odakint voltak, de amint bevonultak a taygetai képviselõk a szektorparlamentbe, rögtön elhaltak ezek a hangok. Gyávák ezek a demokrata élõsködõk. - Ami még fontosabb, a javaslatomra elérték, hogy Sziamon képviselõ haderõreformját ne rögtön szavazza meg a Szenátus. Alapvetõen jó koncepcióval dolgozott, azonban túl erõssé tette volna a Köztársaságot. A Bizottságon belül lehetõségünk van alakítani rajta, hogy ez ne legyen ilyen egyértelmû. Én már nagyjából ki is dolgoztam a magam javaslatát a hazaúton, mely az asztalomon megtalálható. Köszönöm a szót, ennyit szerettem volna. - ült vissza a helyére, miután a végére ért annak, amivel készült az ülésre. - Ha van kérdésük, nyugodtan tegyék fel.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 3, 2012 23:30:13 GMT 1
A tanács jóformán minden tagja idősebb volt az éppen beszélő férfinél, mégis minden asztalnál helyet foglaló személy maximális koncentrációval hallgatta Tsamor beszámolóját. Néha egy-egy elismerő vagy éppen helyeslő bólogatás volt a reakció innen-onnan, máskor csak egy apró sugdolózás. A gyors értékelés végére minden egybegyűlt egy alap képet kaphatott arról, milyen is volt Taygeta szenátorának coruscanti kiruccanása. A kormányzó komoly arca nem árulkodott lényegében semmiről, úgy tűnt talán még vár valamire. Ennek hiányában azonban kénytelen volt ő tovább vinni a beszélgetés fonalát.
- Len szenátor - ez bármennyire is furcsán hangzott egy rokontól, a hivatalos légkör megkívánta az ilyen megszólítást - kérem folytassa! Rendkívül érdekelne, hogy esetleg sikerült e más bolygók képviselőivel valamiféle kontaktust teremteni? Hiszen bolygónk jövőbeni fejlődésének egyik záloga lehet, ha kell támogatóval és partner bolygóval bírunk. Az Ön feladata csak részben korlátozódik a szenátusi felszólalásokra. De ezt nyilván tudja, tehát hallgatjuk!
A kormányzó hangja kemény volt, határozott, ellenmondást nem tűrő, bár ez elsősorban csak a tanács többi tagjának megjátszott műsor volt.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Nov 4, 2012 13:43:36 GMT 1
Tsamor a kormányzó ellentmondást nem tûrõ hangon feltett kérdése után kapott észbe, hogy talán tényleg ildomos lett volna erre is kitérnie. Habár nagybátyja a beszámoló kérésekor nem tért ki arra, hogy ezt is hallani szeretné. Tsamor nem teljesen értette Norint miért is érdekli annyira ez a téma, hiszen egy-egy komolyabb tárgyalási lehetõség esetén úgyis tájékoztatná külön a kormányzót. Talán demonstrálni akarja Taygeta elszigeteltségbõl való kitörését? Esetleg csak látni szeretné, hogy a bolygó ideológiailag nincs egyedül a Galaxisban? Vagy netalán csak a külpolitikai mozgásterét akarja kipuhatolni? Mindenesetre bármi is volt az ok, neki válaszolnia kellett. - Valóban kormányzó úr, köszönöm, hogy emlékeztetett erre - biccentett nagybátyja felé, azonban mivel már vége volt a hivatalos beszámolónak, ülve maradt. Az elõtte lévõ köteg papírra mutatott. - A részletes jelentésemben errõl is írok. Röviden összefoglalva a Tyrannie bolygó államelnökével, Kimara Satorakával volt szerencsém egy ebédet elkölteni és a bizottsági jelöltállításkor is egymást javasoltuk. Gyümölcsözõ kapcsolatokra látok kilátást az ideológiai hasonlóságok miatt. Boldrius McFeddler, Corellia szenátora is szóba jöhet, habár a bolygó múltja alapján valószínûleg a saját politikai érdekeit tartja szem elõtt. Idõleges szövetségesnek tökéletes, hosszú távon azonban félõ, hogy hátba szúrja az embert. Jansen Aalsten, Lekua IV szenátora egy beképzelt milliomoskölyök, nem túlságosan szimpatikus és túl éles a nyelve. Ellenben ha személyén túllépünk, bolygója jó szövetséges lehetne. Rainald Kramerrel, Sacoron kormányzója szimpatikus és mûvelt embernek tûnik, aki ráadásul a Birodalom egyik parancsnoka volt. Vele még nem sikerült személyesen beszélnem, de a bizottsági ülés elõtt, annak kapcsán úgyis találkozni kívánok vele. A többiek, akiket futólag láttam vagy hallottam a Szenátusban, nem volt még alkalmam megismerni vagy pedig bigott módon a Köztársaság hívei. A megbízhatatlannak ítélt bolygókat és szenátoraikat is felsorolom jelentésemben. Tsamor még egy pillanatig gondolkozott, hogy mit tehetne ehhez hozzá. Fárasztó volt a sok beszéd a számára, és remélte, hogy nagybátyja végre hagyja egy kicsit pihenni és csendben figyelni. Enyhén meghajtotta a fejét, hogy jelezze, ez minden, amit el kívánt mondani. Majd felnézett és tekintetét a nagybátyjára szegezte, várva a folytatást.
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 4, 2012 18:28:26 GMT 1
A kormányzó arcán halovány mosoly jelent meg Tsamor mondatai után. Hűvös hangon kommentálta a fejleményeket.
- Így már sokkal jobb. Köszönjük Szenátor úr! Hamarosan intézkedünk, hogy az Ön által említett néhány nevet részletesen leellenőrizzük, bolygóikról nem is beszélve. Az ezzel kapcsolatos eligazításokat időben kézhez fogja kapni. De most ugorjunk, hiszen az idő pénz. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy mindenkinek feltűnt Anivoto tábornok jelenléte is....
Hirtelen minden szempár az idős tábornokra szegeződött. A férfi talán egy kicsit kellemetlenül is érezte magát a hirtelen jött figyelemtől, bár jól leplezte zavarodottságát. Tudta, hogy előbb utóbb ő maga is terítékre kerül. A kormányzó a rövidke hatásszünet után folytatta.
- Mind tudjuk, hogy Anivoto tábornok miért is ül, most sorainkban. Úgy tűnik a mi oltalmazó Köztársaságunk rossz néven vette a tábornok honvédelmi elhivatottságát évekkel ezelőtt. Mind tudjuk, hogy a háborús bűnnel való vád milyen komoly súllyal is bír, főleg egy olyan demokratikus tömörülésben, mint amilyen Mon Mothma Főkancellár irányítása alatt az Új Köztársaság. Mivel pedig mi ennek a szövetségnek a tagja vagyunk, bizonyos törvények, alkotmányos jogok, na és persze kötelezettségek ránk is vonatkoznak. Taygeta egyik hőse, Anivoto köztársasági fekete listán van. A Galaktikus Alkotmány jegyében a Köztársaság rajtunk kéri számon e derék hazafi megbüntetését és tetteinek súlyos megtorlását. Mint kormányzó, kötelességemnek érzem, hogy tegyek valami az ügyben, köztársasági tagságunk szerződésén a tinta alig száradt meg, kár lenne kihúzni magunk alól a széket. Azonban utolsó űrpatkány lennék, ha büszke nemzetünk emblematikus figuráiról ily könnyen lemondanék egy olyan rendszer kedvéért, amelyik még érdemben nem tett nekünk semmi hasznosat.
Úgy tűnt az elhangzottakkal mindenki egyetért, amit a heves bólogatások is alátámasztottak. Anivoto tábornok arcán enyhe zavarodottságvolt fellelhető, ő maga sem tudta még, hogy hol lesz ennek a beszélgetésnek a vége.
- Térjünk a tárgyra uraim! Információnkba jutott, hogy a Birodalom maradványai mozgolódnak. Len szenátor jóvoltából pedig tudjuk, hogy a Köztársaság bizony még mindig ingoványos talajon lépked. Ha a rendszer ismét bukik, nem kéne a hajóval együtt süllyedni, ha értik mire gondolok. Biztosítani kell magunkat, de úgy hogy a gyanú legkisebb árnyéka se vetüljön ránk, a Taygetara. Itt jön a képbe Anivoto tábornok, aki személyében mostantól a mi titkos birodalmi delegációnk vezetőjét tisztelhetik. Van esetleg kérdés vagy (ellen)javaslat?
A kormányzó ujjain támaszkodva körbepillantott a teremben lévőkön. A bolygó egyik legbiztonságosabb termében voltak, a lehallgatás teljességgel kizárható volt. Az első másodpercek néma csendben teltek, mindenki kereste a szavakat...
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Nov 4, 2012 21:32:20 GMT 1
Tsamor örült, hogy végre nem minden tekintet szegezõdött rá és egyelõre továbbléptek a következõ napirendi pontra. Persze a szenátor sejtette, hogy nem pusztán azért hívták meg a kistanács ülésére, hogy szóban jelentést tegyen, hanem valami egyéb feladatot is szántak neki. Azonban úgy tûnt egyelõre Anivoto tábornok ügye volt soron. Len tudta, hogy az ötvenes éveiben járó férfi számára milyen következményekkel járt a köztársasági csatlakozás. Kíváncsi volt arra, nagybátyja mit talált ki az ügy megoldása érdekében és enyhe mosollyal hallgatta végig a kormányzó dagályos stílusú, változatos elemekkel tarkított beszédét. Valahogy eszébe jutott apja, aki sosem ragadtatta el magát pár mondatnál hosszabb beszédre és pár szóban tökéletesen el tudta azt mondani, ami másnak több mondatot igényelt. Igen, apja lényeglátása jó volt, de õ ízig-vérig a Birodalom korának egyenes jellemû embere volt. Sem a polgárháború, sem a mostani politikai játszmák nem illettek volna a jelleméhez - talán jobb is volt számára, hogy a császár halálakor végzett vele egy merénylõ.
Érdeklõdéssel hallgatta a felvezetést és egyre jobban érdekelte mivel is próbálja meg kijátszani a kormányzó a Köztársaság szigorát. A megoldás szokatlanul kreatív volt és Tsamor elégedetten mosolygott. Ezt jól kitalálta Norin, meg kell hagyni. Anivotora pillantott, aki eléggé meglepettnek tûnt a javaslat és a hirtelen kinevezés miatt. Összességében egy nagyon jó tervnek ígérkezett, amin szinte csak nyerni tudtak. A kissé meglepett sugdolózásra és a néhol látható hitetlenkedõ arcokra úgy érezte Tsamor, hogy személyesen kell válaszolnia a kétségekre, mielõtt még megfogalmaznák õket. Szót kért és kapott a kormányzótól. Miután felállt, hozzálátott, hogy megfogalmazza a gondolatait. - Tisztelt kistanács! Ha még nem unják állandóan az én hangomat hallani - itt egy rövid hatásszünetet tartott, amíg a derültség elült a teremben. - Akkor összefoglalnám, én miért tartom jó ötletnek a kormányzó úr felvetését. Elõször is, mint õ is említette, a Birodalommal való kapcsolatfelvétel bármikor hasznukra válhat, ha a jelenlegi hatalmi rend felborul. Ez azonban veszélyes kettõs játék, ha a Taygetán találnak birodalmi ügynököket, rögtön elveszítjük a hitelünket és legjobb esetben is hosszú magyarázkodásban lesz részünk. Ha azonban néhány taygetai magánemberként vagy körööztt személyként megy oda, azt könnyedén ki lehet magyarázni lebukás esetén. Harmadsorban - tartott Tsamor rövid hatásszünetet, miközben egy gyors mozdulattal megigazított egy kis gyûrõdést az egyenruháján. - Anivoto tábornok nyomtalan eltûnése esetén, ha a katonai fõügyész nyomozást is rendel el, a jelenlegi törvények szerint minden információt visszatarthat kiemelt nyomozási titokra való hivatkozással. Így az ügy megreked és törvényesen is járunk el, a Köztársaság tehát nem emelhet kifogást. Bár galaktikus elfogatóparancsot kell kiadnunk, ennek hatálya valószínûleg nem fogja elérni egy birodalmi hadúr területén. Len végigtekintett a termen és látta, hogy a legtöbbekre jó hatást gyakoroltak a szavai. Szép terv volt és nehéznek ígérkezett elszúrni. Csupán a tábornokot kellett eljuttatni valamelyik hadúrhoz, és onnantól egyenesben voltak. - Itt szeretnék néhány kérdést feltenni. - közölte szándékát, majd elõször Anivoto tábornokhoz fordult. - Tábornok úr, melyik birodalmi hadúrnál is szolgálnak a volt harcostársai? - Azt hiszem... - esett rövid gondolkodóba a tábornok. Bizonyára alkalomadtán kapott hírt régi bajtársairól, de ilyen szorult helyzetben nem ekörül forgott az agya. - Teradoc...Treuten Teradoc. - Teradoc a Magban van. - morfondírozott el Tsamor. Nem akart úgy tûnni, mintha õ aratná le az összes dicsõséget nagybátyja terve miatt, így inkább rávezetéssel próbálkozott. - Kormányzó úr, terveink között szerepel az aktív segítése a birodalmi hadurak valamelyikének, így akár a hatalmi harcokba is belefolyva? Amennyiben csak néha szeretnénk információkat megszellõztetni, talán akad valamilyen megoldás a távolság terén arra, hogy ne kötelezzük el túlságosan is magunkat...
|
|
|
Post by Mon Mothma on Nov 6, 2012 15:17:32 GMT 1
Len kormányzó kellő figyelemmel hallgatta rokona, a szenátor érvelését és okfejtését. Amit elmondott az mind igaz volt, némi ellenvetést mégis megfogalmazott magában. Amint Tsamor befejezte a mondanivalóját, átvette a stafétabotot és folytatta terve részletezését.
- Az első és legfontosabb lépés, hogy kerítenünk kell valakit, aki elszállítja Anivoto tábornokot a célállomásra. Erre gondolom nyilvánvaló, hogy NEM taygeta-i felségjelzésű hajót fogunk alkalmazni. Ahogy ugyanígy nem is hazai pilóták és személyzet fogja a hajó vezetni. Hogy a látszatra is adjunk és Anivoto tábornokot "szökevénynek" tituláljuk, hasznos egy csempészbandát vagy kalózbandát felfogadni, természetesen itt is első a diszkréció. Továbbá meglátásom szerint elég kockázatos lenne, ha a tábornokot a magvilágokba küldenénk elfogadóparanccsal a fején.
Ami az esetleges kapcsolatfelvételt illeti. Taygeta semmiképpen sem kötelezhet el magát a birodalmiak oldalán, tehát bárminemű segítség, így utánpótlás vagy hadi ellátás teljességgel kizárva. Legalábbis a kezdeti fázisban. A lényeg, hogy Anivoto tábornok visszakerüljön a birodalmi körforgásba és nélkülözhetetlenné tegye magát. Befolyásával pedig Taygeta helyzete is szilárd lábakon fog állni, ha a köztársaság alatt forróvá válna a talaj. Természetesen még mindig sok a kérdőjel, de ezért vagyunk itt, hogy ezeket a görbe jeleket, kiegyenesítsük. És persze nem feledkezhetünk meg Anivoto tábornokról sem, aki még nem adott nekünk semmilyen választ újdonsült megbízatására.
A kíváncsi szemek ismét az idős katonát méregették és várták a választ, ami felől a legtöbbeknek nem is volt kétsége.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Nov 13, 2012 11:42:32 GMT 1
Post by Tsamor Len on Nov 13, 2012 11:42:32 GMT 1
Tsamor kénytelen volt tudomásul venni, hogy a nagybátyja nem ért egyet azon ötletével, hogy a Magban lévõ birodalmi erõkhöz küldjék a tábornokot. Pedig végsõ soron ez lett volna a legjobb választás minden szempontból. Persze egyelõre nagybátyjánál volt a választás lehetõsége és õ gyakran elég makacs tudott lenni ha valamit már eldöntött. Habár keringtek arról pletykák, hogy a családi kormányzóságot õ fogja majd tovább vinni, ez korántsem volt olyan biztos. Testvérei és unokatestvérei az államigazgatás és a hadsereg egészében dolgoztak, különbözõ vezetõ pozíciókban. Végsõ soron Tsamor most nem látta értelmét vitatkozni így ülve maradt és csendben figyelte a további eseményeket. Norin Len felvezette az akció sikerességéhez szükséges alapvetéseket, majd nekiszegezte a kérdést Anivotónak, aki eddig tényleg igen nagy csendben ült. Tsamor érdeklõdve tanulmányozta a háborús hõs arcát a többiekhez hasonlóan, de az nem árult el semmit. Ez persze részben annak is köszönhetõ, hogy az arca súlyosan megsérült egy terrorista rejtett bombás robbantás során és a helyreállítás után csak töredékét volt képes mutatni az emberi érzéseknek. Afelõl persze egy percig sem volt kétsége, hogy elfogadja az ajánlatot, hiszen a birodalmi szolgálat és az életfogytiglani börtön között nem volt kétséges mit választ az ember.
A tábornok nem rajongott a gondolatért, hogy egy hadúrt szolgáljon. Persze annak idején, mikor a Császárt és a Birodalom jólétét és békéjét szolgálta, az igazi megtiszteltetés, egy egész életre szóló dicsõ hivatás volt. De a császár sok olyan pengével vette körül magát, akik olyan élesek voltak, hogy megsebezték a használójukat is, ha nem rakták õket idõben vissza a hüvelyükbe. Ezek azonban még a jobbfajta haduraknak számítottak. A másik felük hitvány gyilkos és tolvaj volt, aki felkapaszkodott a ranglétrán és most hatalmat követelt magának. Ezek az emberek elkorcsosították az Eszmét, amely sok helyen már nem jelentett többet az önkénynél, az elnyomásnál és az értelmetlen brutalitásnál. De talán volt még remény arra, hogy az egymással háborúzó hadurakat összefogja valaki. A Birodalmi Maradvány még mindig veszélyes volt a fiatal Köztársaság számára ha egy kézben egyesíti minden erejét. Mindenesetre kár volt ezen filozofálni, Anivoto tudta, hogy ez az egyetlen egérút a számára, amivel elkerülheti a felelõsségre vonást. El kell szöknie saját választott hazájából. Lassan felemelkedett, miközben minden tekintet rá szegezõdött. Komoly, parancsoláshoz szokott hangján kezdett bele mondandójába és fájdalmasan fûzte egymás után a szavakat. - Tisztelt Kormányzó úr! Igen szomorú, ám egyúttal nagy jelentõségû feladatot osztott rám. Idõs vagyok már és lassan a történelem részévé válok. Egészen eddig a pillanatig úgy hittem itt fogok elmúlni, ágyban, miközben azon katonáim véres képe kísért, akiket én vezettem a halálba. A feladatom azonban a hazát szolgálni, még ha el is kell hagynom hozzá. Felesküdtem erre a szép bolygóra, és a kormányzóra, így bárhova küldjön is a parancs, én örömmel megyek, amíg a lábam bírja.
|
|
|
Taygeta
Nov 14, 2012 17:41:09 GMT 1
Post by Mon Mothma on Nov 14, 2012 17:41:09 GMT 1
Norin Len elégedetten csettintett és vette tudomásul azt, amit előzetesen el is várt,konkrétan, hogy Anivoto tábornok különösebb győzködés nélkül vállalta megbízását. A témát érintő (publikus) kérdések ezzel megoldódtak.
- Tábornok, távozhat! Álljon készenlétben a következő utasításig!- A tábornok némán bólintott, miközben lassú léptékkel hagyta el a termet. Az összegyűlt kis tanács egy pisszenést sem hallatva kísérték ki tekintetükkel az idős tisztet, akit lassan el is nyelt a bejárati ajtó. Miután a tanács tagjai magukra maradtak, mindenki ismét a kormányzóra irányította figyelmét. A kormányzó pár másodperc erejéig kiélvezte a már megszokott figyelmet, hogy utána adattáblájára egy kósza pillantást vetve a következő napirendről kívánjon beszélni.
- Haladjunk tovább Uraim! Mielőtt folytatnánk, azonban emlékeztetnék mindenkit, hogy az itt elhangzottak szigorúan titkos és bizalmas információknak minősülnek, ha valaki mégis figyelmen kívül hagyná ezt az apró tényt, az meglehetősen gyorsan kerül perbe hazaárulás vádjával.- a férfi hangja keményen és határozottan hangzott. Bízott a jelen lévőkben, hiszen egytől-egyig a legfelsőbb vezetőknek minősültek, azonban nem árt bizonyos dolgokat tisztázni. - Tehát, a következő napirendi pontunk, bizonyos reformintézkedések megtárgyalása lenne. Ezek egy része alkotmányunkat, illetve büntető törvényeinket érintené. Előrebocsátom, minderre a Köztársaság nyomása miatt lesz szükség. Fontosnak tartom azonban, hogy az alapvető taygeta-i értékeket, eszméket és hagyományokat ne hagyjuk sárba tiporni. Első lépésként kénytelenek leszünk néhány politikai foglyot szabadon engedni, akik azért pár évet már eltölthettek börtöneinkben. Ezen a foglyok között pár lázadó terrorista szerepel még a régi időkről, a mai rendszer természetesen hős szabadságharcosoknak tekinti őket, így követelik a szabadon bocsátásukat. Személyes véleményem az, hogy adjunk is meg ne is. A legveszélyesebb és legsúlyosabb bűncselekményeket elkövetőket nem fogjuk elengedni, a bíróság gondoskodni fog az ügyük újratárgyalásáról, ahol terroristának bélyegezzük ezeket a mocskokat. A kisebb halakat viszont elengedjük, egyúttal pedig kitoloncoljuk bolygónkról, kellően nagy média figyelmet szentelve mindennek, hogy látszatja legyen lelkiismeretes munkánknak. Itt lenne egy akta arról az érintett 47 személyről, akik zabszemet jelentenek számunkra, tudják melyik testrészünkben...
Egy egy dosszié került mindenki számára kiosztásra, amiben az említett néhai lázadó elemek aktái szerepeltek, egy-egy oldalon, megjelölve minden tudnivalót róluk. A jelenlévők jó tíz percig lapozgatták az iratokat, miközben a kormányzó az esetleges javaslatokat vagy szükséges lépések felsorolását várta.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Taygeta
Nov 19, 2012 18:39:12 GMT 1
Post by Tsamor Len on Nov 19, 2012 18:39:12 GMT 1
Tsamor Len nyugodtan pillantott körben a teremben. Nagybátyja mindig is szerette a teátrális jeleneteket és ez a hallgatásra való felhívás sem volt minõsíthetõ másnak. A teremben mindenki rokona vagy ismerõse volt, és a bolygó belterjes vezetõségének köszönhetõen nehezen volt elképzelhetõ, hogy bárki árulásra vetemedik. Persze voltak feltörekvõk, akik e körökrõl kívülrõl érkeztek, de õket alaposan átvizsgálták mielõtt megkapták elsõ vezetõ beosztásukat. Szerencsére nem kívánta a helyzetet tovább fokozni és más témára tért át: a mérsékelt politikai reformok. Tsamor tudta, hogy erre is sort kell keríteni és valószínûleg ezért is tartották õt most itt bent, míg a tábornokot elküldték csomagolni a bõröndjét. Mégiscsak õ ismerte jobban a Köztársaság viszonyait és tudott lehetséges reakciót mondani a felvetettekre. Az õ kezébe is jutott néhány akta és azokat lapozgatta. Valóban jelentõs ellenzéki vezetõkrõl volt szó, akik gyakran nem riadtak vissza az erõszakos eszközöktõl sem. Például egyikük felrobbantotta a praetoriai kormányzósági épületet, a másikuk pedig Tregors rendõrhadnagyot lõtte le egy sikátorban. Egyértelmû volt, hogy ezeket az elkövetett cselekményért kell újra bebörtönözni, míg azokat, akiket csupán politikai tevékenységük miatt börtönöztek be, nyugodtan szabadon lehet engedni, esetleg a korábbi letöltendõ szabadságvesztésüket utólag 10 éves kiutasításra módosítani, amire az alkotmány alapján a Kormányzónak joga volt a büntetés enyhítésének címszója alatt. Mindenesetre ezeket nem kívánta egyelõre elmondani, és kíváncsian várta a teremben ülõk közül ki hogyan fog megszólalni a kérdésben.
|
|
|
Taygeta
Nov 22, 2012 20:28:41 GMT 1
Post by Mon Mothma on Nov 22, 2012 20:28:41 GMT 1
A kormányzó türelmesen várt, válasz azonban nem jött, mindenki az aktákat végignézve csendben, szótlanul ült. A taygeta-i vezető a tétlenséget látva némileg elvesztette fejét és kifakadt.
- A szentségit! Nem azért számítanak az ország legmagasabb pozícióban személyeinek, hogy itt ücsörögjenek és bambán bámuljanak maguk elé. Ötleteket, véleményeket várok uraim. Legyenek inkább hálásak azért, hogy kikéri bárki is a véleményüket. Az elhangzottak megtették a magukét, a kormányzótól egyik legtávolabb ülő, középkorú, nagyobb darab személy hozakodott elő elsőként aggályaival.
- Kormányzó, nem vagyok biztos benne, hogy bölcs döntés lenne, kitoloncolni ezeket az embereket. Két oknál fogva: Egyrészt ez a köztársasági eszmék szerint nem túl emberbarát megoldás, hogy valakit erőszakkal távozásra kényszerítünk. Egyik gödörből a másikba esnénk. Illetve ezek a bűnözők esetenként igen súlyos vétségeket követtek el hazánkkal szemben. A taygeta-i lázadó front belső struktúrájáról pedig vajmi keveset tudunk, nem valószínű, hogy a felsőbb vezetők robbantottak mondjuk épületeket fel. Tehát elképzelhető, hogy pont a piramis csúcsát, a lázadók vezetőit hagynánk menekülni. Viszont ha ez utóbbi elméletem téves, még mindig lehetnek alvilági körökben bujdosó lázadó parancsnokok, így ha egy két embert szabadon engedünk, talán a nyomukra bukkanhatunk. Semmiképp sem szabad kiengedünk őket, nehogy folytassák amit elkezdtek évekkel ezelőtt. Tartsuk őket szigorú felügyelet és megfigyelés alatt. Ez az én álláspontom, Kormányzó úr.
A kíváncsi szemek ismét a bolygó vezetőjére szegeződtek. A férfi elégedettnek tűnt, végre valami eredmény. Amit hallott, volt igazságtartalma. Nem lenne okos döntés egyedül döntenie, viszont itt az idő, hogy eddig a témában szótlan unokaöccsét is bevonja és kicsit készítse a bolygó vezetésére, a döntések meghozatalára.
- Tsamor! Te mit gondolsz? Valóban az imént elhangzott ötlet lenne a helyes. Bizonyára te sokkal többet láttál tapasztaltál a köztársasági puhányságból, tudod, hogy mire érzékenyek az emberek. Érdekelne a Te véleményed is. Utána pedig rátérhetnénk nem mellékesen a Te feladataidra is, amíg itthon tartózkodsz.
|
|
Tsamor Len
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 63
Taygeta hercege, szenátora, az Önvédelmi Erő ezredese
Posts: 70
|
Post by Tsamor Len on Nov 23, 2012 0:02:58 GMT 1
A beállt rövid szünetben Tsamornak volt alkalma még egyszer végiggondolni a dolgokat, miközben végigtekintett a kistanács tagjain. Úgy tûnt egyikük sem kívánt megszólalni, ami nem a véleményük hiányából adódott, hanem inkább abból, hogy még mindig nehezükre esett elfogadni a megváltozott játékszabályokat. Tsamor magában, illetve a kistanács hasonló gondolkodású tagjai elõtt elõszeretettel nevezte õket a rugalmatlanoknak, akik még mindig egy évtizeddel ezelõtt éltek. Õk voltak azok, akik nem ismerték fel az idõk változását: ha meg is bukik újra a Köztársaság, a Palpatine-i eszme régi formájában már soha nem fog visszatérni, az új Rend csak céljaiban lesz azonos a régen megálmodottal. Az sem lepte meg különösebben, hogy ezen tábor egyik szószólója, Jon Keller sietve szólalt fel a minél mérsékeltebb intézkedésekért. Keller a belbiztonság fejeseként szaktekintélynek számított a kérdésben. Bár effektív módszerekkel dolgozott, Tsamor nem különösebben kedvelte paranoiája miatt, ami itt is kiütközött. Méghogy mûködõ köztársasági ellenállási sejtek - nemcsak az elmúlt 10, de az elmúlt fél éven sem tudta magát túltenni gondolatban. Szerencsére nagybátyja gondolt rá és azonnal az õ véleményét kérte ki következõként. Tsamor nem tudta nem észrevenni, hogy mostanában egyre jobban igyekezett õ bevonni a legfontosabb döntések meghozatalába - talán a pletykák mégis igazak? Mindenesetre ez most sokadlagos szempont volt a konkrét ügy megoldásában. Tsamor köhintett egyet, majd beszélni kezdett. - A Köztársaság és az általuk imádott demokrácia a látszatra épülnek. A közvélemény úgy gondolja, hogy aminek a látszata megvan, az ténylegesen biztosított is. Úgy hiszik, hogy attól, hogy idõnként kis cetliket dobálnak dobozokba, bármi változni is fog, hogy létezik tényleges választási lehetõségük. Ha a látszatot biztosítjuk, mindent biztosítunk nekik - vezette fel a kérdést enyhén elvont módon, összegezve a véleményét a Köztársaságról. Jó pár kérdõ pillantás árulta el, hogy nem mindenki értette meg ezeket. - A konkrét kérdésre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy amennyiben elengedjük a vezetõk nagyobb részét, és csak a köztörvényeseket tartjuk bent, máris ünnepelve fognak minket körbehordozni. A kitoloncolás valóban komoly taktikai hiba volna részünkrõl, hagyjuk, hogy szabadon mozogjanak és hallathassák a hangjukat. Hagyjuk, hogy ünnepeltethessék magukat, hogy embereket gyûjtsenek maguk köré... Hogy nyíltan szervezõdjenek... - Bocsánat, hogy félbeszakítom, szenátor - vágott a szavába Keller, aki jól láthatóan nem volt elragadtatva az ötlettõl. - De azt hiszem nem vette figyelembe a nemzetbiztonsági kockázatokat, amit ez teremtene - Köszönöm, hogy felvetette ezt - mosolyodott el Tsamor az ellenfele kiismerhetõségén. - Most a Köztársaság tagjai vagyunk. Végsõ soron olyan, mintha õk nyerték volna a polgárháborút évekkel ezelõtt. A képünkbe nevethetnek nyíltan, nem kell most már illegális sejtekben szervezõdniük. Tudják, hogy most már egy nagyobb erõ köti meg a mi kezünket. Éppen ez a nemzetbiztonság megõrzésének kulcsa: bármit csináljanak ezután a lázadó söpredékek, a mi orrunk elõtt fog zajlani. Egyúttal pedig a Köztársaságnak is megadjuk, amit akar. - magyarázta a tõle szokott hûvösséggel, de egyre jobban érezte, hogy magával ragadja gondolatainak lendületes folyása. - A jóval szélesebb mérsékelt ellenzéket kisebb reformokkal megnyerhetjük magunknak. Ezután már csak a nonhumán selejtek radikálisai maradnak ellenünk, akiket a legtöbben ki fognak nevetni. Végsõ soron a Köztársaság segítségével öljük meg a saját nemzeti ellenzékünket. Emlékezzenek erre: aki a látszatot adja, az mindent ad. Tsamor gondolatai befejeztével végigtekintett az asztalnál ülõ politikai szövetségesein: zömében õk is a fiatalabb korosztályt képviselték, akik még képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Õk egyetértõen bólintottak felé, többek tekintetében az elismerést vélte felfedezni. A támogatottsága gyors ellenõrzése után nagybátyja, Norin Len kormányzó felé fordult és lélegzetvisszafojtva várta mit fog õ reagálni erre.
|
|
|
Taygeta
Nov 28, 2012 12:03:00 GMT 1
Post by Mon Mothma on Nov 28, 2012 12:03:00 GMT 1
Tsamor szavai meggyőzőnek bizonyultak és a néhány összegyűlt lassan teljesen felengedett és határozott bólogatások közepette jelezték, maximálisan egyetértenek a szenátor szavaival. A kormányzó is hasonló véleményre jutott, egyúttal némi büszkeséget érzett, hogy rokona, a fiatal taygeta-i szenátor úgy tűnik felnő a feladatához. De még nagyon sokat kell dolgoznia és tanulnia, ennek fényében folytatta a gyűlést Len kormányzó:
Akkor hát legyen így. A titkosszolgálat pedig álljon készen, hogy amint megnyílnak a börtönök néhány söpredék előtt, azonnal megfigyelés alá kerüljenek. Jobb félni,mint megijedni. Ezzel az ülést berekesztem, megkérnék mindenkit hogy távozzon. Te pedig Tsamor, maradj még pár percet, beszédem van veled.
Az öltönyös férfiak szó nélkül hagyták el a termet, bizonyára némelyikük kényelmetlenül is érezte magát ezekben a percekben, így aligha bánták, hogy végül kiszabadulhattak. A két Len pedig magára maradt a tágas teremben, mindketten az asztalnál helyet foglalva továbbra is.
- Elégedett vagyok az eddigi munkáddal. Hallottam hírét határozott szenátusi szereplésednek, ami csak megerősített, hogy a megfelelő ember került ebbe a pozícióba. Azonban nem csak a határokon kívül, hanem itt, Taygeta-n is sok feladat és tennivaló van. Hogy tapasztalatokat gyűjts, éppen ezért szeretnélek mindezekbe jobban belevonni a jövőben, ezzel feladatköröd némileg kibővül. Azt örömmel tapasztalom, hogy jó megfigyelőhöz mérten hamar átláttad az Új Köztársaság romlott és végtelenül primitív rendszerét. Ez mindenképpen felhasználandó a jövőben. Az ellenzék ugyanis zúgolódik. A kormán pedig egyre nagyobb nyomás alá kerül. 10 évvel ezelőtt az ilyen senkiháziakat egyszerűen bebörtönöztük, esetleg ellehetetlenítettük, de most.... Új rend, új szabályok, új szokások. Muszáj lesz megoldást találnunk arra, hogy a rivális politikai klikkel egyezségre jussunk bizonyos témákban. Nem szívesen mondom ki, de bizonyos demokratikus és/vagy liberális módosításokra lesz szükség. Legalább annyira, hogy egy időre lenyugodjanak a kedélyek. A feladatod a gépezetben nem lesz más, mint kipuhatolni, mégis mit szeretne az ellenzék és hogy mennyire hajlanak a kompromisszumokra. Nyilván ez utóbbira egy kicsit neked is rá kell segíteni. Másra nem bíznám ezt a feladatot, csak egy igazi Len-ra, aki tudja, hogy milyen fontos is a haza és annak háborítatlan békéje. Márpedig tartok tőle, hogy könnyen elszabadulhatnak az indulatok, ha nem sikerül közös nevezőre jutni.
A kormányzó arca ezen a ponton meglehetősen fáradtnak és legalább ugyanennyire őszintének is tűnt. Tsamor-ban joggal merült fel a kérdés: mi történt itt addig, amíg távol volt. Arra jutott, ezt ráér később is kideríteni, most azonban már új megbízása körül járt az esze.
|
|