|
Post by Darien Nartano on Jan 22, 2012 17:19:51 GMT 1
I. rész: Codex Veritatis „Si Deus pro nobis, quis contra nos…”
Az õsi krónikák feltárják elõttünk a múlt eseményeit, az élet igazságait. Lapozzunk hát bele, mélyedjünk el e legendás korszakok történéseiben…
„Minden a prófétával kezdõdött. A hívek kollektív tudata és a Codex Veritatis õrzi az áldott próféta nevét, tanait. Szent Germain próféta, a mi egyetlen és végtelen Urunk testi-lelki kinyilatkozása volt, ki elhozta nekünk az egy igaz hitet. Megismertette velünk Isten szándékait, terveit, megválaszolta mindannyiunk lelkébe beköltözõ legtitkosabb, legnagyobb kérdéseinket. Nem tudjuk honnan jött, talán senki sem tudja. Isten küldte õt hozzánk, talán maga mellõl, jobbjáról, hogy utat mutasson a bûntõl, félelemtõl, gyávaságtól és hitetlenségtõl megtévedt teremtményeinek. A Birodalom megalakulása elõtt kereken 1500 évvel, ami lehetett véletlen vagy isteni elhatározás, egy középkorú, egyszerû ruházatú férfi érkezett hozzánk és szállt alá a magasból, hogy elvesse leendõ hitünk és vallásunk magvait, melyek termékeny talajba hulltak. Nehéz évtizedek és évszázadok gyötörték Croce népét, az elnyomó és zsarnok Imperátor rémuralma a sötétségbe, kilátástalanságba és hitetlenségbe kergette a derék embereket. Akkor még mi, emberek csak rabszolgák voltunk, szolgák a saját otthonunkban. Szent Germain megmutatta nekünk, hogyan kell harcolni magunkért, a hitünkért és Istenért. Beszélt nekünk egy Istenrõl, aki kegyes, aki megbocsátó, és aki szereti népét, cserébe csak hitet és cselekvést vár el. Híveinek száma a megkeseredett nép körében gyorsan nõtt, ami egy ateista, totális államhatalom pozícióját már akár veszélyeztethette is. Az akkor uralkodó nonhumán Imperátor véres mészárlásokat tartott, valóságos népirtás vette kezdetét, nõk és gyermekek estek nap-nap után százával áldozatul a hatalmi tébolynak, miközben az eredeti célpontnak, szent prófétánk fejét kívánták, aki mártírként, a népért halt meg, de nem hiába. Szent Germain nyilvános kivégzése volt az utolsó csepp a pohárban, a nép felkelt és megdöntötte a nonhumán rezsimet, hogy a bolygó államszervezetét egyházi alapokra helyezve, a Próféta tanait figyelembe véve és szigorúan betartva újjáépítsenek mindent. Felszabadulásunk nem a nép diadala volt, ez Szent Germain és az igaz hit sikere volt, az Úr segedelmével….”
//Darien Nartano Fõbíboros
A Veritas Egyház jelképe
A Veritas egyház szent írása:
A Codex Veritatis tartalma szerint a teremtõ kinyilatkoztatását tartalmazza és legfõbb útmutatásait. Törvényei az Egyház belsõ életére és rendjére ad útmutatást, emellett fontos liturgiai alapokat is tartalmaz. Meghatározza benne a mise levezetését, az imaórák fontosságát és rendjét. Megmutatja a belsõ erkölcs követését és az igaz hit megtapasztalásának módját, és módszereit. Tartalmazza az egyházi hierarchiát és az egyházi ünnepeket.
A Veritas egyház hat alaptétele:
I. sola scriptura („csak az Írás)”: csak a Codex Veritatis az alapja az egyházi tanításnak.
II. solus Germain („csak Germain”): csak Germain áldozata miatt van üdvösségünk, nincsenek más üdvözítõ utak.
III. sola fide („csak hit”): csak hit által tudja az ember megragadni Germain áldozatának lényegét és így az üdvösséget, nem üdvözítõ tettek révén. A tettek mindig a hitbõl fakadnak.
IV. sola gratia („csak kegyelem”): csak Isten kegyelme által van az embernek megváltása, üdvössége; érdemei nincsenek.
V. soli Deo gloria: „csak Istené a dicsõség” mindazért, amit az ember hívõként tesz, az ember ezt nem tulajdoníthatja magának.
VI. sola unum („csak az ember”) Isten a maga képére teremtette az embert, tehát az emberiség Isten kiválasztott népe, az egyetlen igazhitû, uralkodó faj a galaxisban.
A Veritas egyház erkölcstana:
Az ember szabadsága azt jelenti, hogy felelõsen tud dönteni az élet kérdéseiben, mert van egy objektív erkölcsi norma, amelyhez az ember magát mérheti. A szabadság nem lehet szabadosság, s nem lehet korlátlanság, mivel az egyes emberek szabadságát a másik ember hasonló szabadsága korlátozza. Az ember szabadsága Isten ajándéka, amely lehetõvé teszi, hogy felismerje, és önként megtegye Isten akaratát, így eljutva az örök életre. A jó ismerete még senkit sem tesz jóvá. A megismert jó megvalósítására rá is kell nevelni az embereket.
A Veritas Egyház hierarchiája:
A Veritas egyházi hierarchia és kormányzat felülrõl lefelé építkezik, s abban - a Fõbíboros kivételével - nem választás, hanem kinevezés útján töltik be a tisztségeket. Az egyházat a Cardinalium Congregatione, tehát a 66 bíboros által alkotott Bíborosi Kongregáció vezeti, melynek élén a Fõbíboros áll.
A Bíborosi Kongregáció jelképe
Az Egyház feje a Fõbíboros, aki az egyetemes Egyház legfõbb fõpapja, Croce bolygó uralkodója, Isten földi helytartója. A Fõbíborosnak legfõbb, teljes (törvényhozói, kormányzati és bírói), közvetlen és egyetemes hatalma van az egész Egyházban. Ítélete vagy határozata ellen nincs sem fellebbezés, sem felfolyamodás. Hatalmát megválasztásának elfogadásával nyeri el, ezért beiktatásra nincs szüksége. A Fõbíboros Isten kegyelme által tévedhetetlen, amikor hit és erkölcs kérdésében, a Bíborosi Kongregációval egységben, ünnepélyes formában a tévedhetetlenség igényével nyilatkozik. Egyházi Kongresszust egyedül a Fõbíboros hívhat össze, rekeszthet be és csak õ elnökölhet rajta (személyesen vagy megbízottja által). A Kongresszus napirendjét õ határozza meg és az õ joga a határozatok megerõsítése és kihirdetése is.
A Fõbíborosok megválasztása az úgynevezett Secretum alkalmával történik, titkos szavazással. A Fõbíboros halála és az új egyházfõ trónra lépése közötti idõszak évszázados hagyományok szerint zajlik. A kamarásnak (camerlengo) nevezett bíboros veszi át ideiglenesen és korlátozott hatáskörrel az egyház vezetését. A napi folyó ügyekben a kamarásból és három választott bíborosból álló testület dönt. Nagyobb horderejû döntést az interregnum idején nem hoznak. A Testület dönt a Secretum kezdetének idõpontjáról. Az új Fõbíboros megválasztásáról döntõ Secretum a croce-i Bíborosok Palotájában ül össze. A 65 tagú Bíborosi Kongregáció tagjai a Fõbíboros halálát követõ 10. és 15 nap között szavazócédulákkal döntenek az új Fõbíboros személyérõl. A bíborosok szigorú elzártságban döntenek: nem hagyhatják el a Palotát, és semmiféle hír sem juthat be hozzájuk, míg a döntés meg nem születik. Ha három napig nem sikerül döntést hozni, a szavazást egy napra felfüggesztik, amelyen a bíborosok imádkoznak és tanácskoznak. (Utóbbi egyébként tilos, de magánbeszélgetések természetesen elõfordulnak). Ezután további hét szavazásig folytatódik a konklávé. Ha még ezután sincs eredmény, újabb egynapos szünetet iktatnak be, amelyet újabb hét szavazás követ. Amennyiben ezt követõen sincs döntés, a tagok egyhangú egyetértésével a Secretum felfüggesztheti a kétharmad plusz egy szavazat szabályát, és abszolút többséggel (a szavazatok fele plusz egy szavazat) dönthet az új Fõbíborosról. A ranglétra alsóbb fokán, közvetlenül a bíborosok után a metropoliták (püspökök) és az általuk alkotott Metropolita Rend áll, akiknek feladata a missziós feladatok lebonyolítása, az egyes egyházi központok ellenõrzése. Õket követik a primusok, akik az egyes bolygókon egyházi vezetõ szerepet töltenek be. Utánuk a sima papok állnak, akik a templomokban miséket vezényelnek, prédikálnak és gyóntatnak. Az egyházi hierarchia legalsó fokán az apprendisták állnak, tehát a tanoncok, akik még nem az Egyház közvetlen alkalmazottai. Minden kiskorú apprandistának minõsül, a papi vizsga és fogadalom letétele után válik hivatalosan is a tanonc pappá.
Egyházi ünnepek:
- A Próféta eljövetele megemlékezés - A Próféta halála egyházi gyásznap - Egyház alapítási ünnep - A Fõbíboros halálának gyászolása 3 napon át, nemzeti gyásznap - Az új Fõbíboros megválasztásának ünnepe
A Veritas Egyház a Galaxisban:
Bár nehéz megítélni az egész galaxisra nézve, azzal a szakértõk sem vitatkoznak, hogy a 3 legnagyobb hívõ számmal bíró egyház egyike. Az alaptanokból kiindulva csak az emberek körében terjedt el, virágkorát elsõsorban a Birodalom alatt élte, ahol a rasszista, humáncentralizált, elnyomó rendszer nagyban kedvezett az egyháznak és a Császár maga is jobbnak látta idejében kiegyezni az Egyházzal és kézben tartani általa a sok millió és milliárd hívõt. Szerény becslések szerint a napjainkban ismert galaxisban a Veritas Egyház követõinek száma nagyjából 320-340 milliárd közé esik. Az egyház kötelékében nagyjából 1-2 millió személy tartozik, mint hivatásos pap.
|
|
|
Post by Darien Nartano on Jan 22, 2012 17:25:47 GMT 1
II. rész: Darien Korwin Nartano
- Név: Darien Korwin Nartano - Faj: ember - Kor: 58 - Születési Bolygó: Croce - Nem: férfi/hím - Kaszt: A Veritas Egyház vezetõ Fõbíborosa, Croce bolygó uralkodója - Felszerelés: adattábla, ruhakészlet minden alkalomra, több funkciós karperec, imakönyv, tolmács droid
Külsõ megjelenés: Darien az ötvenes éveinek végén járó, jó egészségnek örvendõ, nagyjából 182 cm és 79 kg súlyú, bölcs, intelligenciát sugárzó, mélyen ülõ kékszemû, õszes hajú a papi arisztokráciára jellemzõ kisugárzású férfi. Léptei kimértek és elegánsak, magas rangjáról árulkodó. Az emberek még sosem látták õt az egyházi ruhatár kellékein kívül más öltözékben.
Belsõ tulajdonságok: Egy igazi vallási vezetõ, ízig-vérig Isten szolgája. Bölcs, nagy tudású ember, aki rendelkezik a legmagasabb szintû szónoki képességekkel illetve remek diplomáciai érzékkel. A politikát csak, mint eszközt látja, hogy Isten nyáját terelje, a hívõket egyesítse, az Úr ellenségeivel pedig leszámoljon. Remek stratéga, aki a legkellemetlenebb, legforróbb és legkilátástalanabb helyzetekben is képes megõrizni hidegvérét és a legmegfelelõbb döntést tudja hozni.
Vesszõparipája a nonhumánokkal és a hitetlenekkel szembeni harc. Bár nem egy zsarnok típus, célja az Egyház befolyásának és hatalmának a végletekig való növelése. Belsõbb körökben gyakran hangoztatja, hogy a Köztársaság és a Birodalom politikája lejárt, idõszerû lenne Isten politikáját elõtérbe helyezni. Erõskezû uralkodóként és vezetõként tartják számon, aki nem rest reformdöntéseket meghozni és kockázatot vállalni a szent célok érdekében. A legfelsõbb körökben is egy rendkívül diplomatikus, modern felfogású egyházi vezetõként jellemzik.
Elõtörténet:
I. Születés, sorsszerûség:
Sötét éjszaka volt. A Liberty Fõtér zsúfolásig telt, már negyedik napja sátoroztak a messzi bolygókról, rendszerekbõl érkezõ hívek. A Fõbíboros váratlan halála a Croce bolygóra csõdítette az embereket, hogy leróják tiszteletüket az elhunyt Fõbíboros emléke elõtt, illetve, hogy szemtanúi legyenek az Egyház új vezetõjének megválasztásának, ami semmiképp sem volt mindennapos eseménynek nevezhetõ. A Bíborosok Palotájának kristály kupoláin árnyjátékot játszottak a Hold sugarai. A falak között pedig más fajta események zajlottak. A 65 bíboros órák óta tanácskoztak, miközben érvek és ellenérvek születtek, egymás után szólaltak fel a magukat alkalmas vezetõnek tartó Bíborosok, hogy önmaguk javára billentsék a mérleget. Eközben a városi kórházban egy asszony vajúdott. Az orvos droidok folyamatos felügyelete mellett próbálta világra hozni gyermekét. A nõ tudta, hogy a lelkes és kötelességtudó droidokon kívül senki sem fogja várni õt a kórház falain kívül. Férje, bár szinte eretnekségnek minõsült a bolygón, elhagyta a terhes asszonyt és visszatért a Corelliára, ahonnét való volt, elmenekülvén a gyermeknevelés feladatai elõl. A nõ iszonyú fájdalmai ellenére is kitartó volt, a még meg sem született csöppség iránt érzett szeretete fûtötte, hogy bírja ki, még egy kicsit nyomjon. Tudta jól, hogy a magzat minden vizsgálat szerint teljesen egészséges, ebbõl kifolyólag pedig problémamentes szülésre számíthatott. Tévedett…
Hajnalodott. A nap már láthatóvá vált a horizonton, elsõ sugarai utat törtek maguknak a félhomályban. Egy vörös talárt viselõ agg férfi lépett a bíborosi palota fõerkélyére. A Fõtér a másodperc töredéke alatt életre kelt, a tompa morgásból pillanatok alatt mindent elnyomó hangzavar lett. Nem volt a tömegben olyan nõ vagy férfi, aki ne tudta volna, hogy mi következik. Az új Fõbíboros személyét másodperceken belül nyilvánosságra hozza az egyház. A férfi köszöntötte a híveket, szólt pár szót az elmúlt napokról és a választásról, mindezt heves gesztikulációkkal kísérve, végül karját széttárva, az ég felé emelve, fennkölt hangon megnevezte az új Fõbíborost, mire a tömeg õrjöngõ üdvrivalgásban tört ki. A kórházban az új vezetõ megnevezésének pillanatában egy csecsemõ jött világra. Hangos sírással „jelezte”, hogy minden rendben, egészséges. A meggyötört anya sírni kezdett, az öröm könnyei mosták fájdalomtól némileg eltorzult arcát. Egy név hagyta el száját, az újszülött keresztneve volt ez. Kezében tarthatta megmosdatott, bepólyált gyermekét, egy kisfiút. A nõ utolsó boldog percei voltak ezek, estére meghalt, nem élte túl a szülést…
II. Az Úr oltalma alatt:
Egy árva gyermek sok esetben, a galaxisban sok bolygón elkallódna, élete egy csõd lenne, a felcseperedõ gyermek pedig késõbb bûnözés útjára lépne, hogy végül valamelyik börtönben végezze vagy kábítószerektõl egy sikátorban holtan találjanak rá, esetleg lézerlövedéktõl szétroncsolt mellkassal. Igen, ez egy reális jövõkép. De nem az Úr országában. Isten országában, Isten „földi” székhelyén egyetlen gyermeki lélek sem kallódhat el. Darien Nartano, mint árva gyerek, az Egyház kötelékébe és gondozásába került. Fiatal korát gondtalanul töltötte, az isteni kegyelem jóvoltából volt tetõ a feje felett, étel az asztalán és lehetõsége nyílott arra, hogy tanuljon. Ahogy tanult is. Sorstársaival együtt egészen fiatal korától kezdve Isten, a Hit és a Vallás állt a középpontban. Megismerkedett az egyházi tanokkal, késõbb pedig el is kötelezte magát és az Úr szolgálatába állt. Aprendistaként (tanonc) 12 éves korától a legmagasabb egyházi pályára készítették a kevés kiválasztottal együtt. Õk képezték az új generációt. Elõttük csak két generáció állt, az egyik réteg az akkori Bíboros Kongregáció tagjai voltak. Az állami ösztöndíj és taníttatás révén Darien bejárta az egész bolygót, miközben megismerkedett többek között mûvészettel, csillagászattal, matematikával, retorikával, teológiával és hittannal. Hite az Úrban újabb és újabb magasságokba emelkedett, bizalma, hûsége és hálája mind isten, mind az egyház irányába töretlen volt. Tanulmányait befejezve kérdés sem férhetett hozzá, hogy a croce-i Vallásismeret és Vallásfilozófiai Egyetemre fog járni, ami sokak szerint még a coruscanti versenytársát is felülmúlta, noha ezt nem mindenki osztotta. Csak hogy a fiatal és tettre kész Darien szeretett volna belekóstolni egy kicsit a nagyvilágba, szeretett volna mást is látni a galaxisból, így került Coruscantra és kezdte meg felsõoktatási tanulmányait ott. Az elsõ három évét sikerrel, gond nélkül teljesítette, miközben számos értékes emberrel ismerkedett meg, még ha nem is mindegyik ember hitt ugyanabban az istenségben, mint õ. Úgy tervezte, hogy idõvel akár Coruscant primusa is lehetne, hogy a sokszor romlott erkölcsû köztársasági fõvárosban is terjessze az igét. Darien persze nem ismerte a mondást: Ember tervez, Isten végez. És bizony, ha Isten nevetni akar, meghallgatja alattvalói terveit. Márpedig az Úrnak úgy néz ki más tervei voltak a fiúval...
Egy nap, ami megváltoztatta Darien életét. Egy nap, ami 180 fokos fordulatot okozott a fiú pályájában. Egy nap, ami sok család számára egy tragédiává vált. Darien az egyetemi könyvtárban volt, mint mindig délutánonként, hogy tanuljon, hogy bõvítse lexikális tudását. A félévéi vizsgák okozta feszültség érezhetõ volt a levegõben, ennek megfelelõen a könyvtár is zsúfolásig megtelt. Darien csak arra emlékszik, hogy az egyik pillanatban még monitorját bámulta, a következõ pillanatban egy nagy robbanás, õ pedig eszméletét vesztette egy tarkójára mért ütés után. Történt ugyanis, hogy egy utasszállító gép meghajtója meghibásodott és a felszállása után nem sokkal zuhanni kezdett, majd becsapódott a gép törzse az egyetemi könyvtárba. Rengeteg halott volt, fiatal, ambiciózus, tettre kész értelmiségi emberek, de Darien nem volt köztük. A fiút maga alá temette a törmelék és a könyvek illetve polcok. A coruscanti kórházban tért magához 8 nappal késõbb. Belsõ sérülései voltak, agyrázkódása, koponyasérülése, 4 törött bordája és törött karja, illetve az orvosok állítása szerint részleges bénulása deréktól lefelé. Törött karját éppen hogy meg tudták menteni. Az orvosok szerint az is csoda, hogy életben maradt. 7 és fél hónapig tartó rehabilitáció után hazautazott szülõbolygójára, mint egy megtört ember. Az élet, esetleg Isten igazságtalanságának tartotta, hogy mindez vele történt meg, tanulmányait szüneteltetnie kell és még lábra sem tud állni. Hite meginogott. Nem tudta, hogy valaha képes lesz e még járni, és hogy valaha képes lesz e még hinni. Tudta, hogy sok barátja is odaveszett a tragédiában. Talán neki is vesznie kellett volna. Baljós, sötét gondolaival birkózva teltek a napok. Néhai mentora és tanítója látogatta meg egy nap, hogy egészségi állapota felõl érdeklõdjön. Nem sok barátja maradt az után, hogy hátat fordított és elhagyta a bolygót. A férfi azonban mindig is csodálta a fiatal Darient és munkásságát, nem egyszer vette szárnyai alá és egyengette útját, látta el tanácsokkal. Ahogy akkor is, amikor Darien a coruscanti lehetõség ötletérõl beszélt. Tanára öntött belé lelket és beszélt neki az Úr kifürkészhetetlen útjairól. Bátorította, hogy a hitét ne veszítse el. Darien pedig hitt… Nem feltétlenül egy konkrét dologban vagy Istenben, de hitt. Talán maga sem tudta miben. 4 hónap telt el, miközben mozgáskorlátozott életmódjához alkalmazkodva kénytelen volt átjelentkezni Croce-n az egyetemre. Balesetének egyéves évfordulójának elõestéjén szörnyû álmok kínozták a fiút. Víziók és lázálmok. Verejtéktõl gyöngyözõ arccal ült fel az ágyban, erõsen lihegve. Ekkor vette észre azt, amirõl már hónapokkal ezelõtt lemondott. A nagybetûs csodát: lábai ismét mozogtak. Elõször csak rángatózott egyik másik lábujja, majd szépen lassan visszatért az élet a lábfejekbe, majd az egész lábszárba. A mozgástól és járástól elszokott Darien örömében talpra akart állni, hogy utána az elgyengült végtagok meg is adják magukat a mohó kérésnek és a fiú összeessen, és a földre zuhanjon. Az esés okozta fájdalom azonban legkevésbé sem szegte a fiú kedvét és hálát rebegve Istennek hajtotta álomra fejét. Isten ad és elvesz…
III. Isten oldalán:
Lábait és járását visszanyerve Darien számára egy új élet kezdõdött. Utolsó két évét az egyetemen gond nélkül és osztály elsõként végezte el, tanárai remek véleménnyel voltak róla. Kimagasló eredményeit és tehetségét látva a Bíborosok Kongregációja elé hívatták. Az egyháznak tervei voltak vele. Azt akarták, hogy tanuljon. Menjen Coruscantra és tanuljon. Az Egyház úgy látta, hogy a háborúk és elharapódzó politikai viták nyomán helyet kell követelniük a Szenátusi Gyûlésben, ehhez pedig szükségük volt egy (ideiglenes) képviselõre. Miután Darien nem rendelkezett semmiféle politikai képesítéssel, így kezdetben annyi lesz a feladata, hogy a kirendelt képviselõ segédjeként mindent megfigyeljen, illetve, hogy Coruscanton való tartózkodása ideje alatt elvégezze a Coruscanti Politológiai Egyetemet. Darien vegyes érzésekkel fogadta el a megbízást és felkérést. Visszatérni oda, ahol egyszer majdnem életét vesztette? Visszatérni oda, ahol annyi borzasztó emlék köti? Talán ez a végzete. Tanulmányaihoz nem igazán volt mit hozzá tenni, mint maximalista és egyébként is rendkívül intelligens ember könnyû szerrel elvégezte az iskolát, amiben nagy segítségére volt, hogy aktív látogatója volt a szenátusi gyûléseknek, amik azokban az években rendkívül aktívnak számítottak. Az újabb és újabb szócsaták igazán lenyûgözték, még ha az üres szavakat önmagában semmire sem tartotta, de a lehetõséget meglátta az egészben. Elkeseredetten tapasztalta azonban, hogy a klónháborúk mennyi gyötrelmet és szenvedést okoznak galaxis szerte, miközben a nyerészkedõ politikusok csak mondják a magukét és mindenki a saját igazára esküszik, hogy utána újabb és újabb hazugságokkal saját pénztárcájukat béleljék ki. Mint politikus, és mint egyházi személy úgy érezte magát, mint egy tudathasadásos ember, nehezen tudta elválasztani egyik illetve másik hivatását egymástól, így hamarosan lemondott szenátori posztjáról, hogy átvegye Coruscanton a primusi posztot. Így vált Darien 30 éves korára Coruscant megbízott egyházi vezetõjévé. Keresztes hadjáratának szánta, hogy felszólaljon a háború okozta gaztettek ellen, és hogy hitet adjon az embereknek a háború okozta sötét években. Rendszeres egyházi szemináriumokat tartott, miközben szigorú rendet tartott a templomokban, az arra méltatlan papokat kirostálta, intézkedett arról, hogy eltávolítsák õket. Alapos tisztogatásokat hajtott végre, míg végül olyan megbízható, elkötelezett, precíz emberekkel volt körülvéve, mint talán õ maga. Eredményeit nem lehetett elvitatni, hiszen akkortájt, a coruscanti hívõk száma 8,9 %-al emelkedtek. Darien sikerei egyenes utat szolgáltattak, hogy idõvel püspök vagy akár bíboros váljon belõle, bár erre még jó pár évig nem volt reális esélye fiatal korát tekintve.
De az életben semmi sem olyan egyszerû és egyértelmû, mint azt elsõre gondolhatná bárki is. A Köztársaság bukását megelõzõ harmadik évben egyházi tragédia történt. A háború az egyház szívét, Crocét is elérte, hogy a bolygó történelmi városait porig égesse, a Bíborosi Palotát lerombolja, a népesség egy részét kiirtsa, és hogy a papi fõméltóságokat a túlvilágra küldje. A püspökök rendje, a Bíborosok Kongregációja teljesen kihalt, illetve a bombázások során a Fõbíboros is életét vesztette. A galaxis legnagyobb vallási központjainak primusai, így Darien is visszatértek a szent bolygóra. A pusztítás látványa mindenkit letaglózott, míg veszteség érzése megbénította a túlélõket és hazatérõket. A Veritas Egyház sötét óráit élte ekkor. Az egyház a felbomlás és megszûnés szélére sodródott. Csak a hit ereje lehetett az, ami összekovácsolhatta az embereket és csak Isten lehet elég hatalmas ahhoz, hogy megoldást nyújtson földi szolgái problémáira. A Bíborosok Kongregációja újra megalakult, melyben természetesen szerepet vállalt már Darien is, mint Coruscant néhai primusa. Így vált minden idõk legfiatalabb bíborosává. A Fõbíboros megválasztása volt az Egyház újjáépítésének és újjászervezésének elsõ és legfontosabb lépése. Ezt a pozíciót egy idõsebb férfi, az elõzõ Kongregáció egyik túlélõje töltötte be, hogy majd húsz évig irányítsa is a bolygót és az egyházat. A Fõbíboros elsõ lépése volt, hogy a Croce kilép a köztársaságból, miután az képtelen volt biztosítani a bolygó védelmét és közvetlen okozója volt a bolygó pusztulásának. Az újjáépítési munkálatok pedig remekül haladtak, elsõsorban egyházi adományok révén sikerült tõkét teremteni erre, ne meg persze nem kevés banki kölcsön volt szükséges ehhez, függetlenül attól, hogy az egyházi kassza rendkívül gazdagon volt megtöltve. Abban a Kongregáció egyetértett, hogy a várost az új és régi idõk egyfajta elegyeként kell felépíteni, és hogy az elesetteknek méltó emléket kell állítani. A Birodalom megalakulása nem érintette negatívan sem a bolygót, sem a fejlõdését, sem az egyházat. Sõt. A Birodalom idején az egyházi követõk száma addig soha nem látott mértékben nõni kezdett, az emberek a harcok után békére és oltalmazásra vágytak, illetve a birodalmi nonhumán ellenes propaganda is jó táptalajt jelentett a Veritas egyház számára. Croce nem állt ki a Birodalom oldalán egyértelmûen, de jól megfért az elnyomó katonai rezsim mellett, ami az akkora Fõbíboros óvatos, talán egy kicsit hízelgõ külpolitikájának volt eredménye. A birodalmi idõkre volt tehetõ Darien azon ötletének megvalósítása is, hogy galaxis szerte standard kinézetû templomokat állítsanak fel, hogy az emberek megismerjék a Veritas Egyház épületeit mindenhol. Ekkortájt az Egyház végérvényesen megvetette a lábát a Belsõ Gyûrûben és a Központi rendszerekben. Az Alderaan elpusztítása azonban az addig törékeny egyensúlyt és békét teljesen aláásta. Bár komoly lépések nem történtek, az Egyház elhatárolódott a népirtástól. Darien ezekben az idõkben rendszeresen részt vett a Szenátusi Üléseken, hogy az Egyház álláspontját a végsõkig képviselje. Egyértelmû volt, hogy a Szenátus hatalma és egyáltalán létezése már csak formalitás volt, az igazi hatalom Palpatine Császár és a Moffok kezében összpontosult. Az évekig tartó hûvös viszályt a byss-i paktum zárta le, amit Delmon Parsa Fõbíboros és Palpatine Császár kötöttek állítólag a legnagyobb titokban és a paktum célja a propaganda felerõsítése és egyházi szintre emelése, illetve a lázadók eretneknek nyilvánítása, cserébe persze a birodalmi (anyagi) támogatásért. Az Egyház ismét a kettészakadás szélére sodródott, mivel sok ember nem volt kibékülve a paktum aláírásával és azzal, hogy az Egyház olcsó szajhaként kiárusította Istent és eladta magát. A konfliktust már csak az oldhatta meg, hogy új Fõbíboros választást hajtanak végre…
IV. Isten jobb keze:
A Birodalom fennállásának utolsó éveire esett, hogy az akkori Fõbíborost a megosztottság és közelégedetlenség okán „leváltották”. Delmon Parsa egyházi vezetõ a nagy nyomás hatására belátta, hogy szeretett egyházát és Istenét sodorja veszélybe, ha helyén marad, így önként távozott, késõbb öngyilkosságot követett el, még a választások elõtt. A közvélemény pedig máris találgatni kezdte, ki lehet az új vezetõ. A rossz nyelvek szerint a Birodalom magam is próbálta befolyásolni az eseményeket, méghozzá egy saját jelölttel, bár ennek hitelességét a mai napig nem sikerült bizonyítani. Reálisan nézve a 66 Bíborosból 4, esetleg 5 egyházi fõméltóságnak volt reális esélye a végsõ gyõzelemre, köztük Darien is, aki ellen csupán relatív fiatal kora szólt, hiszen ilyen fiatalon még Fõbíborost sosem választottak meg. A Liberty Fõtér, mint a történelem során mindig, ezúttal a gyülekezõ és várakozó hívek seregétõl volt zajos, ám ezúttal az Új Fõbíboros megnevezése sokat váratott magára. Újabb és újabb napok teltek el, miközben a(z Új) Bíborosok Palotájában a döntéshozók folyamatosan érvénytelen szavazásokat folytattak, a két harmados többséget egyik jelölt sem tudta megszerezni, látható volt tehát, hogy mennyire megosztott még a legfelsõbb körökben is az Egyház… A végsõ szavazás következet. A szavazás, amikor már elég többségi szavazatot gyûjteni a gyõzelemhez. Tudta ezt mindenki, a Bíborosok, a hívek, az egész galaxis. A Palota fõtermében a gyönyörûen megmunkált márvány kerekasztal körül foglal helyet minden Bíboros az alkalomhoz illõ öltözékében. Egyesével egy vallási motívumokkal díszített urnába dobták azt a kis cetlit, melyen egy név, egy jelölt neve volt található. Egy szavazat a másik után került a tárolóba, míg végül az utolsót is elnyelte az urna. A Camerlengo megköszönte mindenki munkáját, majd az urna tartalmát elkezdte kiüríteni egyesével, majd a neveket felolvasta, miközben ez hatalmas digitális kivetítõ számlálta kinek a neve mellé hány szavazat került. 10 voks felolvasása után három Bíboros osztozott a szavazatokon, köztük Darien, aki kettõnél tartott. Minden cédula ünnepélyes felolvasását rövid tapsvihar fogadta. Az idõ elõre haladtával (és az urna tartalmának csökkenésével) a feszültség nõtt, rendkívül kiegyenlített volt az állás. Az utolsó 8-10 szavazat felolvasásához érve már csak 3 Bíborosnak volt matematikai esélye a gyõzelemre, bár a szavaztok 11 ember között oszlottak meg. Darien 14 szavazattal bírt, a másik két jelölt 15, illetve szintén 14 támogatóval rendelkezett. Három szavazattal a vége elõtt Darien 16-on állt, két riválisa 16 és 17 szavazattal bírt. Az utolsó három cédula felolvasása még isteni szemekkel is örökkévalóságnak tûntek volna, hát még földi halandókként. Darienben csak minimális feszültség pislákolt a szavazást megelõzõen, tudta, hogy nem számít favoritnak, ráadásul nem is feltétlenül vágyott a kinevezésre, még ha a közelmúlt eseményei után el is játszott a gondolattal. Tudta, hogy Istent így is úgy is hûen szolgálhatja, ez nem egy tituluson múlik, így kisebb jelentõséget tulajdonított a szavazásnak, bár ennyivel a vége elõtt már õ is rendkívül izgatottá vált. Végül mindhárom utolsó szavazatot megszerezve õ lett az új Fõbíboros, a Veritas Egyház több százas éves történelmének legfiatalabb vezetõje, aki I. Korwinus Fõbíborosként került „hatalomra”. Új korszak kezdõdött…
Az Egyház történetében talán elõször egy olyan karizmatikus vezetõ lépett fel, akinek mindamellett, hogy sziklaszilárd a hite Istenben, fedhetetlen a személye és széles körben elfogadott és támogatott, ráadásul még a politikában is jártas volt. Uralkodása alatt Croce bolygó teljesen újjáépült és talán szebb volt, mint valaha. Stabilizálta az egyház helyzetét és törékeny egyensúlyt épített ki a Birodalommal, miközben ügyelt arra, hogy véletlenül se kerüljön õ maga vagy az egyház a császár befolyása alá. Új fõtemplomot építtetett, bõvítette a lelkészek és sima papok létszámát, emelte az oktatás színvonalát és világi dolgokat csempészett a tananyag közé, hogy az Egyház új generációja modern felfogást képviseljen, így lépést tartva a világgal. Az igaz hívek számára kötelezõvé tette az évenkénti zarándoklást a bolygóra, aminek elsõsorban gazdasági jelentõsége volt. Rengeteg állami céget alapult, hogy Croce, mint bolygó is stabil anyagi lábakon nyugodjon. Eltörölte az egyes papi hivatalokat, így bõvítvén saját és a Bíborosi Kongregáció jogkörét, befolyását, hatalmát. Ez az erõs centralizálás tette lehetõvé, hogy az egyházban tapasztalt széthúzás megszûnjön és egy új virágkornak nézzenek elébe. Egyházi rendezvényeket és hittérítõ utakat szervezett, igyekezett a fiatalságot is bevonni az egyházi körforgásba. Gyakran tartott nyílt beszédeket, szólt a néphez, szólt a hívõkhöz, így szimpatizánsai és támogatói végképp bebiztosították helyét az Egyház élén. A Birodalom bukásával felismerte a helyzetet, hogy amíg az új rendszer nem áll készen, az embereknek támaszkodni kell valamire, valakire. Jogosan merült fel a kérdés, hogy ez miért ne lehetne Isten és az Egyház? Bár a hitetlenek miatt egyelõre a galaxis felett álló államhatalommá lehetetlenség lenne válni, de Darien mindent megtett, hogy az egyház befolyása minél nagyobb legyen, és megkerülhetetlen pólust képezzen a világkörforgásában és a politikai életben. A Szenátusi Gyûléseket, amikor csak ideje engedte személyesen látogatta, jövõbeni tervei szempontjából ezt a kötelességet nem szívesen ruházta volna másra rá.
|
|
|
Post by Darien Nartano on Jan 22, 2012 17:37:37 GMT 1
III. rész: Croce, az Egyház székhelye
Régió: Külsõ gyûrû Szektor: Croce szektor Rendszer: Croce rendszer Napok száma: 1 Holdak száma: 3 Környezet: - Tengerek, óceánok, folyók, tavak (78 %) - Erdõk, hegységek - Síkságok - Szigetek, szigetcsoportok Atmoszféra: Az emberi élethez ideális (21% oxigén) Nyelv: Galaktikus közös és az egyházi veritas nyelv, amit minden hithû lakos (kötelezõen) ismer Valuta: Galaktikus Váltó (kredit) Lakosság: kb 235 millió fõ Fajok: kizárólag emberek
Nagyobb városok:
Constantin, a fõvárosCarmelo CityGermain CityMillenium City, az egykori fõváros
Leírás: Bolygó: Croce egy az emberek által uralt, minden szempontból ideális környezettel rendelkezõ bolygó, amely a Sluiss szektor és Chommel szektor között helyezkedik el nagyjából félúton, a külsõ gyûrûn. A szektor magányos bolygójaként rendelkezik egy központi csillaggal, amit a helyiek csak Clarus-nak neveznek, és három holddal. Fiatal, megközelítõleg 2,8-3,2 milliárd éves planéta, melynek átmérõje 92785 km, forgási sebessége 23 standard óra, keringési sebessége a központi csillag körül 272 nap. A bolygón nincsenek egymást váltó évszakok, az év minden napján mediterrán idõjárás és éghajlat uralkodik, igazi földi paradicsommá varázsolva a bolygót. A bolygó felszínét három kontinens alkotja, a legnagyobb Cruzo, illetve Medina és Santinel. A három kontinenst és a kisebb-nagyobb szigeteket a két óceán, illetve kisebb tengerek választják el egymástól.
Társadalom:
Croce büszke népe, az emberek, a bolygót nagyjából a yavini csata elõtt 2000-2100 évvel gyarmatosították és kezdték meg benépesítését. A közösségek kis területen, jól megszervezett védelemmel szóródtak szét, hiszen azokban az idõkben a vad vidék még több veszélyes fenevadat hordott hátán, így az emberekben erõs volt az összetartó erõ és a közösségi szellem. Durván száz év elteltével épület fel az elsõ valamirevaló város. A népesség gyorsan gyarapodott, ráadásul az egyre másra felfedezett kincses bányák sorra vonzották a galaxis legkülönfélébb szerzeteit. A lakosság növekedésével a város bõvítése is együtt járt, illetve az elsõ kormányzati szervezkedés. Sajnos azonban a dolgok rossz irányba haladtak. A mesés kincseket és érceket hajhászó rablóbandák, csempészek, zsiványok, egyre tovább idõztek a bolygón és a szaporodó, növekvõ nonhumán populáció lassan kisebbségbe taszította a dolgos, becsületes gyarmatosítók leszármazottait. Így került sor arra, hogy az elsõ kormányt is a nonhumánok alapították meg, egy abszolutista rendszert, amely a népet a végletekig kihasználta és rabszolgasorba taszította. Hosszú évtizedekig volt kénytelen elviselni a rabigát a humán közösség, miközben a megbecsülésnek a legkisebb jelét sem mutatták irányukba. Ezen események elõzték meg a nagy forradalmat, amit a bolygó Prófétája és megváltója indított el. Az emberek fegyvert ragadtak és véres, de annál hõsiesebb csatában gyõzték le elnyomóikat, hogy államszervezetüket új alapokra helyezzék.
Napjainkban a társadalmi összetétel a kezdeti sokszínûség után az évszázadok alatt teljesen homogén lett, immáron hosszú évtizedek óta csak emberi egyedek alkotják a lakosságot, mi több, nonhumánok nem is léphetnek a bolygóra, csak különleges diplomáciai ügyben, a Fõbíboros engedélyével.
A lakosság nagy része a hatalmas városokban él, kisebb részük pedig az egyes szigeteken létrehozott kisebb településeken, természetesen megfelelõ körülmények között. A bizonyos fokú szétszórtság ellenére a társadalom meglehetõsen zárt közösség, bár fele barátaik megsegítését sosem utasítják vissza. A társadalom minden tagja mélyen vallásos, az emigránsok állampolgárságának ez is feltétele, hogy az adott személy az Egyház kötelékébe tartozzon, amúgy minden bolygóra lépõ egy két hónapos ideiglenes tartózkodási engedélyt kap. Állampolgárságot szerezni nehéz, hiszen rengeteg kritériumnak kell megfelelni. A felvilágosult, vallásos és értelmiségi lakosság értelemszerûen rendkívül szabálytisztelõ, ez a tisztaság, rendszeretet és precizitás minden croce-i lakos sajátossága, ami érzõdik az építészeti kultúrájukon is.
Bár vallásuk szerint a nonhumánokat nem kedvelik, az évszázadok alatt a nem emberi lények irányába tanúsított gyûlölet enyhült. A lakosság körében ismeretlen fogalom az írástudatlanság, az analfabéták aránya 0,0 %. Az oktatási rendszer a legmagasabb kvalitást képviseli. Az államháztartás tekintélyes hányadot tart fent különféle ösztöndíjakra és továbbképzésekre az arra jogosultaknak. A középfokú, általános oktatás mindenki számára ingyenes és kötelezõ.
Minden állampolgár rendelkezik hajlékkal, akár erõs egyházi támogatás révén is. Mivel a bolygó (a sok-sok adománynak is köszönhetõen) jóléti államnak minõsül, a bûnözési ráta rendkívül csekély, de ezeket a kirívó eseteket viszont vasszigorral bünteti a törvény. Mint erõsen vallásos bolygó, a szerencsejáték és a prostitúció tiltott dolognak minõsül a bolygón, a szesztilalmat Darien Norton Fõbíboros törölte el, elsõsorban az ebbõl származó adókat és bevételt szem elõtt tartva.
Gazdaság:
A kezdeti idõkben a letelepült gyarmatosítók csak élni szerették volna békés életüket, felépíteni egy saját kolóniát, saját szabályokkal, civilizációval és kultúrával. A kezdõ lökést, vagy inkább tõkét hamar megadták a felfedezett érc és nemesfém bányák. A nagy építkezések és terjeszkedések idején a munkához szükséges eszközöket elsõsorban nemesfémekért cserébe kapták meg. A dolgos croce-i nép pedig az évszázadok alatt alaposan kitanulta a kitermelés és feldolgozás mûvészetét, olyannyira, hogy napjainkra a legnagyobb bevételi forrását képezi ez a bolygónak. Bányák és feldolgozó létesítmények tucatjai mûködnek szerte a bolygón, nagyrészüket sikerült ideje korán állami kézbe venni, így csak néhány külsõ befektetõ van a bolygón, amelyek viszont mindenki számára megfelelõ mennyiségû adót fizetnek az államnak. Gyémánt, ezüst, arany és még lehetne sorolni az értékesebbnél értékesebb fémeket, amiket felszínre hoztak az emberek. A rabszolgaság leverésével azonban már nem emberi kezek túrták a földet, hanem speciálisan erre a célra tervezett bánya robotok és bányagépek, amikbe nagy mennyiségû pénz invesztált az újjáalakult kormány, a jövõbeni gyarapodás reményében.
A bolygó termõföldjei remek minõségûek, így mindenfajta növény megtermelhetõ rajtuk, ráadásul az éghajlata is tökéletesen alkalmas arra, hogy a lakosság önellátó élelmiszertermelést folytasson, amire a kezdeti idõkben különösen nagy szükség volt, így a hosszú évszázadok alatt a mezõgazdaság teljesen kifutotta magát. A paradicsomi klíma számos egzotikus és drága gyümölcs és fûszer export lehetõségét biztosítja. Hatalmas hektárnyi földeken termesztenek tea ültetvényeket, illetve újabban szõlõt, amibõl zamatos borokat állítanak elõ. A lakosság ivóvízellátását is házon belül oldják meg, hiszen nagy mennyiségû barlangi édesvízkészlettel rendelkezik a bolygó, nem beszélve az egyéb galaxisban elterjedt alternatív technológiákról. A bolygó geotermikus energiáját kiaknázva a háztartások energia-ellátása is meg van oldva anélkül, hogy ehhez külsõ erõforrást kéne importálni.
Bár Croce-n nagyon sok minden van állami kézben, a befektetõket semmi sem gátolja a helybéli befektetésekben, igaz, fegyvergyárakat vagy kaszinókat nem lehet létesíteni és üzemeltetni a törvények értelmében.
Az újjáépített Croce évszázadok óta egy kulturális fellegvár, egy látványra sem utolsó egyházi vallási központ. Az egykori fõváros lerombolása után az egyház új fõváros alapítását tûzte ki célul, egy igazi metropoliszt, ami minden szempontból megfelel a modern kor követelményeinek, de közben mégis átjárja a falakat, utcákat egyfajta antik szellemiség. Napjainkra egy galaktikus színvonalú infrastruktúrával rendelkezõ bolygóról beszélhetünk, fejlett tömegközlekedéssel és környezetbarát technológiákkal. A bolygó a szigorú belépési feltételek ellenére is nagyfokú idegenforgalmat bonyolít le, hívõk és turisták milliói fordulnak meg évrõl évre az egyes zarándok helyeken vagy antik látványosságok és épületek környékén. A szállodák mind a legmagasabb besorolásúak, a kényelem és luxus minden formája megtalálható az arra vágyóknak. A hívõk, zarándokok (ritkább esetben turisták) gyönyörû, újépítésû templomokban imádkozhatnak Istenükhöz, járhatnak misére vagy gyónhatják meg bûneiket.
Kormányzat:
A bolygó hivatalos államformája teokratikus monarchia. A teokrácia olyan államforma, melyben a világi hatalom forrásának az adott kultúra istenét tekintik. A legfõbb hatalom a papság vagy az egyházi hatalommal is rendelkezõ uralkodó kezében van, az egyházi és állami intézmények nem különülnek el egymástól. Tehát a bolygó vezetõje a mindenkori Fõbíboros, a vezetõ testület pedig a Bíborosok Kongregációja. A kormányzati rendszer ranglétrája megfelel az Egyház hierarchiájának (lásd feljebb).
A planétát a Fõbíboros által választott szenátor képviseli a szenátus elõtt, megbízatásának ideje a Fõbíboroson múlik. Az egyházi fõméltóságok lakhelyéül a Bíborosok Palotája szolgál, ami a bolygó egyik legimpozánsabb épületkomplexusa évszázadok óta. Eme gyönyörû építmény testesíti meg egyben a helyi „parlamentet” is. Egyes részei még a nagyközönség számára is megtekinthetõek.
Hadsereg:
A bolygón még a kezdetek idején kialakult katonai diktatúra következtében tartózkodott számottevõ fegyveres erõ, hivatalos hadsereg. A rezsim leverésével azonban a bolygó népessége úgy gondolta nem engedhetik meg maguknak egy hadsereg fenntartását, így a hátra maradt erõdök, bázisok leépülésnek indultak, a megmaradt hadihajókat pedig értékesítette az állam. A bolygó külön hadsereget nem tart fenn, békepárti politikára vannak berendezkedve.
A bolygón fegyveres erõk csak jelképes létszámban vannak jelen, elsõsorban a városi rend fenntartásában, illetve az egyházi méltóságok védelmében van szerepük. Számuk megközelítõleg 50 ezer fõ az egész bolygón, szolgálatukat komoly eskü elõzi meg, amit személyesen a Fõbíborosnak és az Egyháznak tesznek.
A törvények szerint a rendfenntartó erõk és testõrök tagjain kívül más nem birtokolhat fegyvert. A városok azonban mégis erõs védelemmel vannak ellátva, a bolygó ragadozóitól védve a lakosságot és városokat. A tengerekben, az erdõkben és dzsungelekben egyaránt élnek hatalmas testû ragadozó hüllõk, amelyek a bolygó uralkodó állatfaját képezik.
|
|
|
Post by Darien Nartano on Oct 6, 2014 18:07:53 GMT 1
Tisztítótűz Rend
A Tisztítótűz Rend lényegében a Veritas Egyház szent inkvizíciójának számít, egyúttal a bíborosi titkosszolgálatnak, a croce-i hírszerzésnek is megfelel. Az inkvizíció a hit és az erkölcs tisztaságának védelmére létrehozott egyházi bírósági intézmény és nemzetvédelmi szolgálat. Az egykor méltán rettegett császári inkvizíció tagjai közül sokan ebből a rendből kerültek későbbi birodalmi pozíciójukba, illetve a birodalom bukásával nem egy néhai vallató emigrált vagy szökött titokban Croce bolygójára, hogy amnesztia reményében az egyháznak és a Főbíborosnak ajánlja fel szolgálatait. A Főbíboros és a Főinkvizítor kivételével senki sem tudja, hogy mégis hányan lehetnek pontosan a szervezet kötelékében, mint ahogy azt sem tudja senki az egyház mindenkori vezetőjén és a rend tagjain kívül, hogy ki az inkvizíció vezetője, akit maga a Főbíboros nevez ki vagy távolít el. A rend tagjai halálukig az egyházat szolgálják, kilépni nem lehet, belépni pedig csak szigorú követelmények teljesítése és szűrés után. A próbákat egyenesen az inkvizíció szervezésében kell végrehajtani, tehát a vizsgáztatást is a rend belső körökben végzi. Kulcsjelentőségű szempont, hogy a tanonc fanatikus, elhivatott személy legyen, de a crocei származás nem feltétel. A Rend végzi a különféle titkos felderítéseket, kém akciókat, az eretnekség üldözését, az egyház szellemi védelmét galaxis szerte. Az eretnekségek mellett foglalkozik minden olyan, az egyház belső életét érintő problémával, mely a hit továbbadását komolyan akadályozhatja, így például hivatásukhoz méltatlan főpapok ügyeivel, magán kinyilatkoztatások igazságtartalmának ellenőrzésével, az egyház tekintélyét aláásó személyek felkutatásával. Feladatait tekintve gyakran nevezik a rendet a Bíboros Szemének is.
Fedajin Milicista Rend
A Fedajinok elitalakulata félelmetes hírnévnek örvend az egész galaxisban, hiszen tagjai a galaxis legfélelmetesebb harcosai, testőrei és orgyilkosai. Bizonyos körökben a Bíboros Öklének vagy a Hit Harcosainak is nevezik őket. Kilétüket, személyiségüket homály fedi, hivatalosan nem is léteznek, legendák keringenek róluk, kizárólag a Főbíborosnak tartoznak hűséggel. Tagjait a rend saját maga válogatja megkeresés útján, a rend mesterei (a milíciusok) által összeállított próbatételek sorozata dönti el, felveszik-e a fedajin jelöltet, vagy sem. Amennyiben valaki elbukik a próbán, az jó eséllyel nem is éli túl, a rend nem engedi, hogy bárki is információval a tarsolyában fordítson hátat a rendnek. Az esetek döntő többségében, nagyjából 10-ből 9 esetben a fedajin tanoncok már gyermekkoruktól kezdve a rend kötelékébe tartoznak, képzésük pedig hosszú éveken keresztül zajlik. A maradék egy esetben előfordulhat, hogy valaki idősebb korában csatlakozik csak a rendhez. A rendet kivétel nélkül erőérzékeny emberek alkotják, néhány szökött, bujdosó császári testőr is a rend sorai között teljesít szolgálatot. A fedajinok mind kézzel, mind bárminemű fegyverrel kivételes hatékonysággal képesek harcolni és ölni, szinte sosem hibáznak, fizikai és mentális állóképességük magasan az átlagos katonák, tisztek vagy testőrök fölé emelik őket. A Fedajinok rendkívül megterhelő fizikai felkészítése mellet komoly szellemi képzésben is részesülnek, így amellett, hogy hatékony, kifinomult gyilkoló gépek, rendkívül művelt, intelligens személyek is egyben, akik alsóhangon 5-6 nyelven képesek kommunikálni. A Rend esetében kizáró tényező mindennemű fogyatékosság vagy születési rendellenesség, a tökéletes testi állapot elengedhetetlen. A Tisztítótűz Rendhez hasonlóan a tagok megvesztegethetetlenek, megzsarolhatatlanok, feddhetetlenek, ismeretlenek. Nincs családjuk, a Főbíboroshoz és az Egyházhoz a végletekig lojálisak, életük árán is. A kínzás extrém magas fájdalomtűrő képességük és hihetetlen fanatizmusuk miatt nem vezet eredményre. Amennyiben fogságba esnek, gondoskodnak arról, hogy titkaikat sírba vigyék, minden Fedajin tart magánál egy apró kapszulát, ami egy különleges hüllőfajta mérgét tartalmazza, a szervezetbe jutva másodpercek alatt fejti ki halálos hatását. Bár bevetésükre ritkán kerül sor, lévén az egyház nem feltétlenül híve a vérontásnak, ha a Főbíboros megjelöl egy célpontot, jó eséllyel az illető nevét napokon belül a gyászrovatban kell keresni. Szigorú alapszabály a Fedajinok körében, ami még a Főbíboros szavát is felülírja, hogy egyházi főméltóságok likvidálását megtagadhatják, egészen addig, amíg az illető hivatalt vállal az egyház berkeiben. Ezzel elejét veszik annak, hogy a Rend politikai tisztogatások eszközévé váljon és hatalmi harcokban használják fel páratlan képességeiket.
|
|