Atok Rand
Nov 27, 2012 12:40:40 GMT 1
Post by Atok Rand on Nov 27, 2012 12:40:40 GMT 1
Név: Atok Rand
Faj: neimoidián
Kor: 46 standard év
Születési bolygó: Veimire
Nem: hím
Kaszt: Veimire alkirálya és szenátora, a Veimiren Tinned Food Manufacturer Co. vezérigazgatója
Felszerelés: kommlink, adatlemezek, sok féle ruházat, személyi energiapajzs
Külső megjelenés: középmagasnak mondható a faján belül a maga 186 cm-es magasságával, de még a neimoidiánok között is felette vékony, vézna testalkattal bír. A bőre zöldes szürke színű, a szemei vöröses árnyalatúak. Mint minden neimoidián, ő sem rendelkezik semmilyen testszőrzettel. Jellegzetessé teszi sietős mozgása és kapkodó mozdulatai, beszéd közben heves gesztikulál, ha nem figyel oda (pl mert izgul) akkor kicsit hadaróvá válik a beszéde. Mindig kifogástalanul öltözködik, rendkívül odafigyel a ruházatára, ami faji szokásaiknak megfelelően színpompás és túldíszített. Nehezen tud ő is uralkodni a bőrszínén, ami megváltozik a neimoidián hangulatának függvényében. Természetesen ez komoly hátrány tud lenni a politikában, de azért bizonyos mértékig uralható szerencsére, aktív odafigyeléssel.
Belső tulajdonságok: sokan hiszik a neimoidiánokat kapzsinak, törtetőnek és gyávának. Atok ezzel szemben elsősorban idealistának nevezhető. Rendkívül intelligens és mélységesen elhivatott a népe, bolygója és a galaktikus közösség szolgálatára. Természetesen mint mindenki talán, ő is szereti a pénzt, a vagyont, a kényelmet, de nem ezek jelleme fő mozgató rugói. Megértő és kedves férfi, aki hatalmas megtiszteltetésként élte meg a kinevezését a szenátusba. Rajongva tiszteli Solo szenátorasszonyt, felnéz rá és vele szemben valószínűleg kicsit naiv is, könnyen elhisz bármit, ami felőle érkezik. Látja a gazdasági élet veszélyeit, a céges vagy bankszektor túlsúlyba kerülése esetén. Tisztességes férfi, aki küzd egy élhetőbb, jobb, békésebb galaxisért. A legtipizáltabb neimoidián jellemvonás, a gyávaság, az viszont jellemző rá. Valószínűleg még egy evok is halálra tudná ijeszteni. Ha nem fizikai síkra kerülnek a dolgok, akkor viszont keményen bár udvariasan tárgyal, nehezen alkuszik és képtelenség korrumpálni. Művelt ember, szívesen fitogtatja is egy kissé, főképp széles körű nyelvismeretét, a basicen és a pak pakon kívül kíválóan beszéli a hutt, ithorese, rodián, twi'lek és calamari nyelveket is. Összességében kicsit hiú, de nem hagyja, hogy ez a józan ész rovására menjen, ezzel nem igazán befolyásolható.
Előtörténet:
Atok Rand Y.E. 35-ben született meg a Veimiren, amely majd két évezrede a Cato Neimoida kincstárvilágának számított, míg a Kereskedelmi Szövetség széthullása után a bolygó is függetlenedett a korábbi gyarmatosítótól. Ezzel együtt természetesen a neimoidiánok voltak a legerősebb faj a planétán, csupán más pályát akartak bejárni, mint az anyabolygón élő politikai vezetők. Persze jelenleg ott még nem tartunk, bőven áll még a hírhedett szövetség és félelmetes droidserege, amikor a többi nyálkás lárva közt a kaptár protoplazmájába új küzdőfél érkezik a táplálékért, nevezetesen a későbbi Aton Rand. A faj kultúrájának mindig része volt, hogy az utódoknak csak minimális mennyiségű tápanyagot adtak, kialakítva így egy belső harcot a kaptárban az éltető élelemért. A kihullás nagy fokú, de egyúttal persze ez biztosítja a legéletrevalóbb egyedek továbbélését, amellyel erősödik a közösség is. A gyengék idejekorán éhen pusztulnak.
Aton erősnek vagy ravasznak bizonyult. Ő sem tudja biztosan, kevés emléke van azon időszakból. Ő maga arra tippelne, hogy valamit ravaszkodhatott, ha magából indul ki. Mindenesetre megszenvedett a lehetőségért, hogy felnőhessen.
Meglehetősen intelligens volt, így tehetségesnek és sokra hivatottnak tartották. Kiváló tanulmányi eredménnyel végzett gazdasági és jogi iskolát is. Egy békésebb korszakban kiváló pénzügyi-politikai vezető lehetett volna belőle a szövetségben. De rossz időben nőtt fel ehhez. Ifjú korát a háború határozta meg, a Kereskedelmi Szövetség kivált a Köztársaságból és harcokba is kezdett velük, mire pedig igazán munkába állhatott volna, addigra minden összeomlott. Nem csak a megosztott, döntésképtelen, belső ellentétektől sújtott szenátus, de a Kereskedelmi Szövetség is. Randnak a terjeszkedő, egyre erősödő, rasszista és militarista elveket követő birodalomban kellett érvényesülnie, ami közel sem volt egyszerű kérdés.
A Veimire mindig is agrár világnak számított, az egyik legnagyobbnak a Belső Gyűrűben. Nem csak Cato Neimoidiát, de még vagy hat másik planétát is el tudott látni korábban. A birodalmi időkben sem használták másra és nagyjából a szélsőségesebb humán betelepítéseket is megúszták. Ahogy akkoriban mondták: "Parasztnak jók lesznek a férgek is." A korábban is vezető szerepű neimoidiánok megtarthatták valamelyest pozíciójukat, az addig is szinte rabszolgaként tartott egyéb nonhumánok felett, bár már a birodalmi mofftól függtek ők is és persze mindig elsők között vették elő őket, ha valami hiba állt be, legyen az elmaradás vagy társadalmi elégedetlenség. Ebben a közegben szerezte tapasztalatait az ifjú Atok. Megalapította saját vállalkozását, egyúttal viszont belevetette magát ebbe a korlátozott politikai életbe is, ami leginkább a birodalmiak és a helyi nonhumánok közötti feszültségek csillapításában tudott csak kimerülni.
Rand hamar belátta, hogy a régi módszerek nem vezetnek és nem vezettek sehová, csak feszültségekhez, gyűlölködéshez és az egykori Kereskedelmi Szövetség széthullásához. A rabszolgamunka nem jelentheti a jövőt, hiszen ezek a munkások nem érdekeltek a termelésben, rosszul, sok hibával és keveset dolgoznak. Igyekezett megteremteni a lehetőségeket, hogy szerény konzervgyára megélhetést, emberi körülményeket tudjon biztosítani a dolgozóknak. Meggyőződése, hogy emiatt élet túl a birodalmi időket a kicsiny üzem. Sokaknak volt a bolygón komoly meggyőződése, hogy a múlt bűneiben komoly felelősség terheli az egykori Kereskedelmi Szövetséget, ez vált lassanként a planéta uralkodó nézetévé, amelyet Rand is osztott.
Amikor elindult a lázadás, főleg a yavini csata után, a neimoidián vállalkozó egészen merész lépésre szánta el magát. Talán az utolsó volt az életében, amikor ennyit mert kockáztatni, de meg kellett tennie hazája, polgártársai és önnön maga jövőjéért. A legnagyobb titokban a konzervgyár raktáraiban fegyvereket is kezdtek tárolni, amelyet később a szállítóhajói átcsempésztek a lázadásnak, ahogy pénzzel, tartós élelemmel is ellátta őket, ha kellett bújtatta az ügynökeiket és saját szerény vagyonának egy részét is rááldozta az ügyre. Titokban toborzott is Veimiren, itt sok fülben találhatott megértésre Mothma és Achbar admirálisok felhívása, az újoncokat segített is kicsempészni. Néhányszor ő maga is vitt el különleges szállítmányokat a rebelliseknek, egy ilyen alkalommal érte a megtiszteltetés, hogy találkozhatott Leia Organa hercegnővel. Személyesen nem beszéltek, csak azon támogatók között állt a neimoidián, akiknek köszönetet mondott a politikusból lett lázadó vezér, de Rand emlékeibe beleégett a fáradt, mégis elkötelezett, tevékeny, kemény nő alakja.
A lázadás győzelmének hírére a veimirei garnizon teljes állománya dezertált. Bankut moff, birodalmi kormányzó és a hozzá leghűségesebb igyekeztek eljutni biztosan birodalomhű területekre, míg a többiek csupán elhajigálták a fehér rohampáncélokat és felhagytak a katonáskodással.
A természetszerűleg kirobbanó társadalmi elégedetlenségek elsősorban a humánok ellen irányultak, másodsorban, részlegesen a birodalom kiszolgálóinak tartott neimoidiánok ellen. Randnak szerencséje volt ebben a kérdésben, korábbi magatartása szinte rögtön megóvta minden létező szankciótól, sokan emlékeztek rá, mennyire és mennyiben segítette a lázadás ügyét, illetve, hogy emberségesen bánt a munkásaival mindig is. Így viszont optimális tárgyaló félnek ígérkezett a két oldal között, a megkeresést nem utasította vissza, hisz ő is békés, nyugodt életre vágyott immár, maga körül is. Ilyenkor elkerülhetetlenül folyik ugyan némi vér, de összességében viszonylag csendesen telt el az átmeneti idő első éve, az egykori rohamosztagosok nagy része békében elhagyhatta a bolygót, állami költségen, de a feszültségek enyhítése okából nem igazán akarták a maradásukat a lakosok. A neimoidiánok megőrizték státuszukat a planétán, hiszen a szakértelmük, a tapasztalatuk nélkülözhetetlen volt, de a Kereskedelmi Szövetség egykori kincstárvilága visszavonhatatlanul az önállósodás útjára lépett. A Cato Neimoidia ezt arcul csapásként élte meg. Noha ők is szakítottak az egykori múlttal és az agresszív politikával, de nem akarták elveszíteni egykori gyarmataikat, ellenben már a kezdet kezdetén világossá tette Veimire, hogy legfeljebb kölcsönösen előnyös alkukban érdekelt, de a korábbi status quo visszaállításáról szó sem lehet.
Kialakult ehelyett a bolygó saját arculata, egy meglehetősen erős, önmagában is életképes és aktív kereskedelmi szerepekre vágyó, saját naprendszerét sebesen gyarmatosító, fiatalos lendületű, békés világ. Az elsők között csatlakoztak az újjászülető köztársasághoz és azóta is oszlopos tagjai, elkötelezett hívei.
Az átalakulás kezdetén Rand visszavonult a politikától, kicsiny cégét igyekezett felvirágoztatni inkább. Az üzleti élet nyugalma és biztonsága kellemes változásként érintette a birodalmi tisztviselők paranoid vezetési stílusa után. Az élelmiszeriparban mindig is komolyabb a kockázat mint más területeken, elvégre még a legmodernebb technika mellett is fenyegeti olykor valamilyen nem várt környezeti csapás a termést, ami jelentősen módosítja az árakat, ugyanakkor rengeteg ipari, vagy szélsőségesen militarista kormányzattal rendelkező bolygó komoly mértékben vevő az ilyen termékekre. Konzervgyára, ha nem is valami intergalaktikus mamutvállalat tehát, de biztos alapokon nyugszik az évek munkájának hála.
Az előző ciklus végén lejárt a veimirei szenátor mandátuma is, aki eleddig képviselte a planétát. Még sokakban élénken élnek az emlékek Atok Rand korábbi teljesítményéről, illetve nem titok néhány vezető előtt mélységes elkötelezettsége a köztársaság és Leia Organa Solo szenátorasszony politikája irányában. Mivel a frakciótörvény új helyzetet teremtett és kívánatosnak egyértelműen a DKF tagságot tartják az agrár planétán, így hamar megszületett a döntés: reaktiválják a politikust, remélve, hogy korábbi érdemei miatt hamarabb magára vonja a frakcióvezető asszony és munkatársai figyelmét, a Veimire pedig az erős frakció tagjaként tudja majd érdekeit megfelelő erővel képviselni a szenátusban. Rand némi gondolkodás után, amint meggyőződött arról, hogy a planéta vezetése őszintén elkötelezett a köztársasági eszme oldalán és nem egy politikai átverés bábjának akarja felhasználni, a felkérést végül elfogadta és elfoglalta az alkirály pozícióját. Elődje minden jel szerint aktív és jó politikát folytatott, ennek jele lehet, hogy a galaktikus szenátusban annyira még nem ismert politikus kinevezést kapott a Belügyi Bizottságba. Sok munka vár még a neimoidián szenátorra, de minden erejével támogatni kívánja a köztársaságot, na és persze saját planétája érdekeit is képviselni szeretné.
Faj: neimoidián
Kor: 46 standard év
Születési bolygó: Veimire
Nem: hím
Kaszt: Veimire alkirálya és szenátora, a Veimiren Tinned Food Manufacturer Co. vezérigazgatója
Felszerelés: kommlink, adatlemezek, sok féle ruházat, személyi energiapajzs
Külső megjelenés: középmagasnak mondható a faján belül a maga 186 cm-es magasságával, de még a neimoidiánok között is felette vékony, vézna testalkattal bír. A bőre zöldes szürke színű, a szemei vöröses árnyalatúak. Mint minden neimoidián, ő sem rendelkezik semmilyen testszőrzettel. Jellegzetessé teszi sietős mozgása és kapkodó mozdulatai, beszéd közben heves gesztikulál, ha nem figyel oda (pl mert izgul) akkor kicsit hadaróvá válik a beszéde. Mindig kifogástalanul öltözködik, rendkívül odafigyel a ruházatára, ami faji szokásaiknak megfelelően színpompás és túldíszített. Nehezen tud ő is uralkodni a bőrszínén, ami megváltozik a neimoidián hangulatának függvényében. Természetesen ez komoly hátrány tud lenni a politikában, de azért bizonyos mértékig uralható szerencsére, aktív odafigyeléssel.
Belső tulajdonságok: sokan hiszik a neimoidiánokat kapzsinak, törtetőnek és gyávának. Atok ezzel szemben elsősorban idealistának nevezhető. Rendkívül intelligens és mélységesen elhivatott a népe, bolygója és a galaktikus közösség szolgálatára. Természetesen mint mindenki talán, ő is szereti a pénzt, a vagyont, a kényelmet, de nem ezek jelleme fő mozgató rugói. Megértő és kedves férfi, aki hatalmas megtiszteltetésként élte meg a kinevezését a szenátusba. Rajongva tiszteli Solo szenátorasszonyt, felnéz rá és vele szemben valószínűleg kicsit naiv is, könnyen elhisz bármit, ami felőle érkezik. Látja a gazdasági élet veszélyeit, a céges vagy bankszektor túlsúlyba kerülése esetén. Tisztességes férfi, aki küzd egy élhetőbb, jobb, békésebb galaxisért. A legtipizáltabb neimoidián jellemvonás, a gyávaság, az viszont jellemző rá. Valószínűleg még egy evok is halálra tudná ijeszteni. Ha nem fizikai síkra kerülnek a dolgok, akkor viszont keményen bár udvariasan tárgyal, nehezen alkuszik és képtelenség korrumpálni. Művelt ember, szívesen fitogtatja is egy kissé, főképp széles körű nyelvismeretét, a basicen és a pak pakon kívül kíválóan beszéli a hutt, ithorese, rodián, twi'lek és calamari nyelveket is. Összességében kicsit hiú, de nem hagyja, hogy ez a józan ész rovására menjen, ezzel nem igazán befolyásolható.
Előtörténet:
Atok Rand Y.E. 35-ben született meg a Veimiren, amely majd két évezrede a Cato Neimoida kincstárvilágának számított, míg a Kereskedelmi Szövetség széthullása után a bolygó is függetlenedett a korábbi gyarmatosítótól. Ezzel együtt természetesen a neimoidiánok voltak a legerősebb faj a planétán, csupán más pályát akartak bejárni, mint az anyabolygón élő politikai vezetők. Persze jelenleg ott még nem tartunk, bőven áll még a hírhedett szövetség és félelmetes droidserege, amikor a többi nyálkás lárva közt a kaptár protoplazmájába új küzdőfél érkezik a táplálékért, nevezetesen a későbbi Aton Rand. A faj kultúrájának mindig része volt, hogy az utódoknak csak minimális mennyiségű tápanyagot adtak, kialakítva így egy belső harcot a kaptárban az éltető élelemért. A kihullás nagy fokú, de egyúttal persze ez biztosítja a legéletrevalóbb egyedek továbbélését, amellyel erősödik a közösség is. A gyengék idejekorán éhen pusztulnak.
Aton erősnek vagy ravasznak bizonyult. Ő sem tudja biztosan, kevés emléke van azon időszakból. Ő maga arra tippelne, hogy valamit ravaszkodhatott, ha magából indul ki. Mindenesetre megszenvedett a lehetőségért, hogy felnőhessen.
Meglehetősen intelligens volt, így tehetségesnek és sokra hivatottnak tartották. Kiváló tanulmányi eredménnyel végzett gazdasági és jogi iskolát is. Egy békésebb korszakban kiváló pénzügyi-politikai vezető lehetett volna belőle a szövetségben. De rossz időben nőtt fel ehhez. Ifjú korát a háború határozta meg, a Kereskedelmi Szövetség kivált a Köztársaságból és harcokba is kezdett velük, mire pedig igazán munkába állhatott volna, addigra minden összeomlott. Nem csak a megosztott, döntésképtelen, belső ellentétektől sújtott szenátus, de a Kereskedelmi Szövetség is. Randnak a terjeszkedő, egyre erősödő, rasszista és militarista elveket követő birodalomban kellett érvényesülnie, ami közel sem volt egyszerű kérdés.
A Veimire mindig is agrár világnak számított, az egyik legnagyobbnak a Belső Gyűrűben. Nem csak Cato Neimoidiát, de még vagy hat másik planétát is el tudott látni korábban. A birodalmi időkben sem használták másra és nagyjából a szélsőségesebb humán betelepítéseket is megúszták. Ahogy akkoriban mondták: "Parasztnak jók lesznek a férgek is." A korábban is vezető szerepű neimoidiánok megtarthatták valamelyest pozíciójukat, az addig is szinte rabszolgaként tartott egyéb nonhumánok felett, bár már a birodalmi mofftól függtek ők is és persze mindig elsők között vették elő őket, ha valami hiba állt be, legyen az elmaradás vagy társadalmi elégedetlenség. Ebben a közegben szerezte tapasztalatait az ifjú Atok. Megalapította saját vállalkozását, egyúttal viszont belevetette magát ebbe a korlátozott politikai életbe is, ami leginkább a birodalmiak és a helyi nonhumánok közötti feszültségek csillapításában tudott csak kimerülni.
Rand hamar belátta, hogy a régi módszerek nem vezetnek és nem vezettek sehová, csak feszültségekhez, gyűlölködéshez és az egykori Kereskedelmi Szövetség széthullásához. A rabszolgamunka nem jelentheti a jövőt, hiszen ezek a munkások nem érdekeltek a termelésben, rosszul, sok hibával és keveset dolgoznak. Igyekezett megteremteni a lehetőségeket, hogy szerény konzervgyára megélhetést, emberi körülményeket tudjon biztosítani a dolgozóknak. Meggyőződése, hogy emiatt élet túl a birodalmi időket a kicsiny üzem. Sokaknak volt a bolygón komoly meggyőződése, hogy a múlt bűneiben komoly felelősség terheli az egykori Kereskedelmi Szövetséget, ez vált lassanként a planéta uralkodó nézetévé, amelyet Rand is osztott.
Amikor elindult a lázadás, főleg a yavini csata után, a neimoidián vállalkozó egészen merész lépésre szánta el magát. Talán az utolsó volt az életében, amikor ennyit mert kockáztatni, de meg kellett tennie hazája, polgártársai és önnön maga jövőjéért. A legnagyobb titokban a konzervgyár raktáraiban fegyvereket is kezdtek tárolni, amelyet később a szállítóhajói átcsempésztek a lázadásnak, ahogy pénzzel, tartós élelemmel is ellátta őket, ha kellett bújtatta az ügynökeiket és saját szerény vagyonának egy részét is rááldozta az ügyre. Titokban toborzott is Veimiren, itt sok fülben találhatott megértésre Mothma és Achbar admirálisok felhívása, az újoncokat segített is kicsempészni. Néhányszor ő maga is vitt el különleges szállítmányokat a rebelliseknek, egy ilyen alkalommal érte a megtiszteltetés, hogy találkozhatott Leia Organa hercegnővel. Személyesen nem beszéltek, csak azon támogatók között állt a neimoidián, akiknek köszönetet mondott a politikusból lett lázadó vezér, de Rand emlékeibe beleégett a fáradt, mégis elkötelezett, tevékeny, kemény nő alakja.
A lázadás győzelmének hírére a veimirei garnizon teljes állománya dezertált. Bankut moff, birodalmi kormányzó és a hozzá leghűségesebb igyekeztek eljutni biztosan birodalomhű területekre, míg a többiek csupán elhajigálták a fehér rohampáncélokat és felhagytak a katonáskodással.
A természetszerűleg kirobbanó társadalmi elégedetlenségek elsősorban a humánok ellen irányultak, másodsorban, részlegesen a birodalom kiszolgálóinak tartott neimoidiánok ellen. Randnak szerencséje volt ebben a kérdésben, korábbi magatartása szinte rögtön megóvta minden létező szankciótól, sokan emlékeztek rá, mennyire és mennyiben segítette a lázadás ügyét, illetve, hogy emberségesen bánt a munkásaival mindig is. Így viszont optimális tárgyaló félnek ígérkezett a két oldal között, a megkeresést nem utasította vissza, hisz ő is békés, nyugodt életre vágyott immár, maga körül is. Ilyenkor elkerülhetetlenül folyik ugyan némi vér, de összességében viszonylag csendesen telt el az átmeneti idő első éve, az egykori rohamosztagosok nagy része békében elhagyhatta a bolygót, állami költségen, de a feszültségek enyhítése okából nem igazán akarták a maradásukat a lakosok. A neimoidiánok megőrizték státuszukat a planétán, hiszen a szakértelmük, a tapasztalatuk nélkülözhetetlen volt, de a Kereskedelmi Szövetség egykori kincstárvilága visszavonhatatlanul az önállósodás útjára lépett. A Cato Neimoidia ezt arcul csapásként élte meg. Noha ők is szakítottak az egykori múlttal és az agresszív politikával, de nem akarták elveszíteni egykori gyarmataikat, ellenben már a kezdet kezdetén világossá tette Veimire, hogy legfeljebb kölcsönösen előnyös alkukban érdekelt, de a korábbi status quo visszaállításáról szó sem lehet.
Kialakult ehelyett a bolygó saját arculata, egy meglehetősen erős, önmagában is életképes és aktív kereskedelmi szerepekre vágyó, saját naprendszerét sebesen gyarmatosító, fiatalos lendületű, békés világ. Az elsők között csatlakoztak az újjászülető köztársasághoz és azóta is oszlopos tagjai, elkötelezett hívei.
Az átalakulás kezdetén Rand visszavonult a politikától, kicsiny cégét igyekezett felvirágoztatni inkább. Az üzleti élet nyugalma és biztonsága kellemes változásként érintette a birodalmi tisztviselők paranoid vezetési stílusa után. Az élelmiszeriparban mindig is komolyabb a kockázat mint más területeken, elvégre még a legmodernebb technika mellett is fenyegeti olykor valamilyen nem várt környezeti csapás a termést, ami jelentősen módosítja az árakat, ugyanakkor rengeteg ipari, vagy szélsőségesen militarista kormányzattal rendelkező bolygó komoly mértékben vevő az ilyen termékekre. Konzervgyára, ha nem is valami intergalaktikus mamutvállalat tehát, de biztos alapokon nyugszik az évek munkájának hála.
Az előző ciklus végén lejárt a veimirei szenátor mandátuma is, aki eleddig képviselte a planétát. Még sokakban élénken élnek az emlékek Atok Rand korábbi teljesítményéről, illetve nem titok néhány vezető előtt mélységes elkötelezettsége a köztársaság és Leia Organa Solo szenátorasszony politikája irányában. Mivel a frakciótörvény új helyzetet teremtett és kívánatosnak egyértelműen a DKF tagságot tartják az agrár planétán, így hamar megszületett a döntés: reaktiválják a politikust, remélve, hogy korábbi érdemei miatt hamarabb magára vonja a frakcióvezető asszony és munkatársai figyelmét, a Veimire pedig az erős frakció tagjaként tudja majd érdekeit megfelelő erővel képviselni a szenátusban. Rand némi gondolkodás után, amint meggyőződött arról, hogy a planéta vezetése őszintén elkötelezett a köztársasági eszme oldalán és nem egy politikai átverés bábjának akarja felhasználni, a felkérést végül elfogadta és elfoglalta az alkirály pozícióját. Elődje minden jel szerint aktív és jó politikát folytatott, ennek jele lehet, hogy a galaktikus szenátusban annyira még nem ismert politikus kinevezést kapott a Belügyi Bizottságba. Sok munka vár még a neimoidián szenátorra, de minden erejével támogatni kívánja a köztársaságot, na és persze saját planétája érdekeit is képviselni szeretné.