-= A Fõkancellár szobája =-

[Recen Loent]

- Jake Darristről a legjobbakat tudom mondani. Nagy szakértelmű személy, akinek a támogatottsága is elég nagy. Remek vezető, igazán karizmatikus személy. Bár több hozzá hasonló személy ülne a Szenátusban. Hozzáteszem Bastian Kilirov Szenátorról is csak szuperlatívuszokban tudok szólni. Régi katona, aki a politika színpadán is feltalálja magát. Egy igazi polihisztor, kiválóan ismerem a képviselő urat. Mit gondol róla? Alkalmas lenne egy bizottság vezetésére?
Loent azonnal bólogatni kezdett, mintegy válaszul Mothma szavaira, majd egymásnak támasztotta ujjait, de a mosoly nem hervadt le az arcáról.
- Igen, ismerem a képviselő urat, ha jól tudom, független delegáltként van jelen, mint a hadsereg szakértője. És részt vett az Endori csatában is. Igen, mindenképpen ő lenne a legalkalmasabb személy a védelmi bizottság vezetői posztjára. Ugyanakkor... nem vagyok biztos benne, hogy ezt a frakciómba tartozók is így gondolják. Az EGF-ről, és Mr. Aldenről nem is beszélve. - mondta Loent sajnálkozó hanghordozással. Mindketten tudták miről van szó, de jobb volt biztosra menni.

- Így aztán -folytatta Loent- kénytelen vagyok meggyőzni őket. És ezt csak egyetlen módon tehetem meg. Ha ön biztosít róla, hogy Darrist képviselő úr, aki jelenleg ugyebár jelenleg az Intergalaktikus Pénzügyi Ellenőrző Hivatal delegáltja, bírja az ön teljes támogatását a pénzügyi bizottság elnöki posztjáért folyó harcban. -az ajánlat egyértelmű volt.

[Mon Mothma]

Mothma arcán halvány mosoly jelent meg, tudta, hogy a tárgyalás végső fázisába került, a megegyezés pedig már csak hajszálnyira van. Hiába, ha valaki ismeri az emberi agy működését, nincsenek előtte gátak. Márpedig egy Loent-féle alaktól nem is számított már a kezdetekkor sem másra. Éppen ezért magában elégedetten konstatálta, hogy számításai pontról pontra beigazolódnak. Halkabb hangon kezdett el beszélni Loenthez, mintha csak attól tartana, hogy kihallgatják őket, pedig hát ez lehetetlen volt. A Főkancellár irodája az egyik legjobban őrzött helyiség volt a galaxisban.

- Tudja, az az érzésem, hogy magának nem jelent majd gondot a frakciójában meggyőzni bárkit is, hogy ki is lenne a legmegfelelőbb személy a Védelmi Bizottság élére. Ahogy nekem sem jelent problémát megtenni ugyanezt Darrist képviselő úr esetében. Így pedig ha jól látom Mr Loent az érdekeink és lehetőségeink találkoztak. Ha Ön hajlandó segédkezet nyújtani, a teljes támogatásomról biztosíthatom az emberét.

Az ajánlat mindkét fél részéről elhangzott, mi több, Mothma már el is fogadta a Loent által támasztott feltételeket, aligha fog pár percnél tovább tartani ez a beszélgetés...

[Recen Loent]

Loent elmosolyodott, majd felállt, és egy biccentéssel elindult kifelé az irodából. Tudta, hogy Mothma is épp úgy tisztában van a politikai helyzettel, mint ő. Itt nincs helye az olcsó udvariaskodásnak. Kötöttek egy megállapodást, ami már karcolta a politikai manipuláció vékony üvegét, de még nem törte át. Loent a védelmi bizottság élére segíti Kilirovot, míg Mothma a jelölésekkel biztosítja Darrist győzelmét. Loent úgy vélte, egy alacsonyabb kategóriás Muun gazdasági szakértő, és egy másik, kevésbé hozzáértő, de annál nagyobb politikai ismertségnek örvendő képviselővel száll majd ringbe, és természetesen kiütéssel győz majd. Darrist évek óta az egyik legjobb közgazdászként volt számon tartva galaktikus szinteken.

- Akkor tehát megegyeztünk. - szólt hátra sem nézve Loent, mintegy búcsúzóul. Kiélvezte a hatalom adta lehetőséget. Túl hatalmas ember volt, hogy négyszemközt holmi protokolláris bohóckodással vesztegesse az idejét. Az ajtó hamarosan be is csukódott utána.

[Rainald Kramer]

Sacoron bolygójának s népének kormányzója büszkén, kimért léptekkel közeledett a fõkancellári iroda bejáratának irányába. A platformjától idáig tartó útja során kevés emberrel találkozott, jobbára csak a komplexum személyzetének tagjait látta róni a folyosókon. Mivel néhány perccel hamarabb indult a szenátusi gyûlés hivatalos berekesztése elõtt, így kényelmesen haladhatott. Nem szívlelte a nagy tömeget, fõleg nem szûk, zárt térben. Ellenben kedvét lelte a nagy tömeg látványában, ha az annak méretéhez szabott helységben, avagy a szabadban gyülekezett. Határozott, markáns arckifejezése csak tovább acélosodott, ahogy az elkövetkezendõ beszélgetés témájára gondolt. Fekete hátú, vöröses belsejû bársony palástja aprókat lobbant szilárd lépteinek hatására. Sétapálcája ütemes, elfojtott koppanásokat hallatott az egyébiránt teljesen csöndes folyosón. Fekete bakancsa fényesen csillogott, matt fekete ruhaegyüttese, mely még nemesi szabása ellenére is kihangsúlyozta viselõjének katonai elõmenetelét, precízen vasalva illeszkedett Kramer testéhez.

A kíséret nélkül érkezõ szenátort a bejárati ajtó elõtt a recepciós pult mögött ülõ asszisztens, és az ajtó két oldalán szobormódjára álló kékbe bújt testõr fogadta.
- Elõzetesen bejelentett egyeztetésre érkeztem a Fõkancellárhoz. A nevem Rainald Kramer. Kérem ellenõrizze - mondta az asszisztensnek, miképp megállapodott annak asztala elõtt. A vele szemben ülõ parányit biccentett, és néhány pillanat alatt utánajárt az információnak, mely az érkezõnek adott igazat. Az asszisztenstõl azt az információt kapta, hogy Mon Mothma perceken belül fogadja õt, addig legyen türelemmel. Nem sokkal késõbb a hajdani birodalmi fõtisztet minden egyéb kellemetlenség nélkül engedték be az irodába.

[Mon Mothma]

Mon kancellári pódiuma csak néhány perce süllyedt alá, a biztonsági szolgálat máris egy érkezőt jelentett be. Egy bizonyos Rainald Kramer, Sacoron szenátora és vezetője kíván beszélni vele, ahogy azt egyébként jelezte is még az ülés alatt a képviselő. AZ idős kancellárnak nemvolt szimpatikus a férfi, túlontúl militarista és hát a Birodalmi múlt... Nos az ezzel kapcsolatos történetek nem erősítették Mothma szimpátia érzetét a pillanatok múlva az irodába lépő férfi felé. De a demokrácia már csak ilyen, vezetőként a szubjektív véleményeit félre kell tudni tenni. Amíg a Kramer féle képviselők teszik a dolgukat és nem próbálnak az árral szemben úszni, hát had politizáljanak.

- Üdvözlöm Kramer Szenátor! Kérem foglaljon helyet! Kíváncsian hallgatom miről is szeretne pontosan beszélni. Egyébként gratulálok a bizottsági kinevezéséhez.

Mon szavai őszintén csengtek,valójában azonban csak a protokollnak megfelelő, beidegződött, sablonos klisék hagyták el száját, nem mintha ezt bárki is rossz néven vehetné.

[Rainald Kramer]

Mikor a kancellár elfoglalta helyét, ezzel egyidejűleg az asszisztens is jelzett a várakozó kormányzó számára, hogy most már bemehet az Új Köztársaság első emberének irodájába. Rainald határozott léptekben szelte át a küszöböt, de kimért magabiztosságából nem engedett. A birodalmi évekből rátapadt rideg aura még mindig éreztette hatását, így azok számára, akik nem ismerték közelebbről Sacoron legfőbb vezetőjét, meglehetősen szürkének, szigorúnak, és már-már érzelmi analfabétának tűnt. Noha ez korántsem volt így. Egyszerűen egy dologban különbözött a szenátusi politikusok szinte mindegyikétől: ő katona volt. Méghozzá hajdan a Császár katonája. És bár mélységesen megvetette magában a palpatine-i Új Rendet, a Birodalmi Haditengerészet dicsőségét soha nem felejtette el. Ahogy az azzal járó tiszteletet, megbecsülést, és elismerést sem. Főtisztként, hajókapitányként olyan kiváltságban lehetett része, amiben csak keveseknek a még ma élők közül.

- Főkancellár asszony! - köszöntötte lágy főhajtással a köztársasági elöljárót, mikor asztalának közelébe ért.
- Megtisztelő, hogy személyesen is szakított rám időt - tudta le a kötelező jellegű protokoll előírást, noha nem szívlelte különösebben ezt a jó pofizást, de hát ehhez a szakmához ez is hozzá tartozott. Való igaz, nehéz volt számára az átállás a katonai létről a politikus létre: a főkancellárt azért mégsem lenne ildomos ellent mondást nem tűrő stílusban rendre utasítani, ha a véleményük bizonyos esetben nem egyezik, nemde bár? Egyúttal Rainald nem feltétlen bízott Mon Mothmában, ahogy valamilyen értelemben a lázadók maguk is az ellenségei között szerepeltek. Hiszen erre nevelték őt. Eltaposni mindenkit, aki csak a Birodalom és az Uralkodó akaratával szembe merészel kerülni. De a Sacoron-t és népét elárulta a Birodalom, ezért egy csillagrombolónak, s több tízezernyi embernek kellett a tulajdon életével lakolnia szörnyű halál kíséretében. A kormányzó nem bízott a jelenkori galaktikus hatalom lojalistáiban, ahogy az életben maradott birodalmiakkal szemben is voltak fenntartásai. Éppen ezért lavírozott úgy a galaktikus politikában, amelyik leginkább népének érdekeit képviselte: semlegesen.

- Köszönöm - biccentett nem épp a legszívélyesebben a kancellár irányába, noha a tiszteletet, az úgymond inkább látszat tiszteletet fenntartotta.
- Örvendetes, hogy szóba hozta a bizottságokat, ugyanis pont erről szeretnék beszélni Önnel - tért rá rögtön a lényegre Kramer, miképp szembe helyezkedett Mon Mothmával az egyik számára felkínált ülőalkalmatosságon.
- Mint tudja, személyem a Védelmi Bizottság munkáját fogja elősegíteni a közeljövőben, és Sziamon szenátor hadügyi reformtervezete máris bőséges feladattal látott el bennünket - magyarázta érkezésének okát. - Azonban a kongresszus alkalmával egy olyan kérdés vetődött fel bennem, amelyre leginkább Ön tud válasszal szolgálni, mint a hadsereg jelenlegi főparancsnoka, Kancellár - tette hozzá egyelőre még sejtelmesen.

- Bár nem szeretném szakmai kérdésekkel untatni, egy alapvető kérdésről kénytelen vagyok konzultálni. Azt hiszem, mint tájékozott, és tapasztalt politikus tisztában van vele, hogy egy galaktikus nagyhatalom nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hadsereg nélkül éli mindennapjait. Erre nem is szeretnék több szót pazarolni, a Régi Köztársaság példája pontosan ezt igazolja - nézett Mothma szemébe a kormányzó, és acélszürke tekintetét nem is vette le a főkancellár arcáról, miközben beszélt. Vonásai továbbra is kemények maradtak.
- Ebben a kérdésben úgy gondolom, a Szenátus is egyetért. Ugyanakkor - hallatott egy halk sóhajfélét -, a Védelmi Bizottság jövőbeni munkájához elengedhetetlen egy információ. Egy információ, mely szerint megítélhetjük, az Új Köztársaság ezekben a percekben is fejlődő hadseregét mily ütemben, mily mértékben, mily tempóban, és ami talán a legfontosabb, mily szabványok szerint fejlesszük. Ez utóbbi a kulcsfontosságú tényező, hiszen ez alapján döntjük el, egy támadó hadjáratokat is végezni képes erőről kell hogy beszéljünk, avagy jobbnak látjuk a védelmi szerepkört előtérbe helyező hadsereg igénybe vételét - zárta le ezzel a száraz szakmai részét monológjának, majd egyszeriben arcizmai mintha parányit megfeszülni látszanának.

- A kérdésem meglehetősen egyszerű, és válasz tekintetében sem várok bonyolultabbat. Bizottsági munkám során elengedhetetlen, hogy tudjam: az Új Köztársaság tervez-e olyan előkészületeket, amelyek a Birodalmi Maradványok végleges felszámolására hivatottak, avagy azon a véleményen vannak, hogy az előbb vagy utóbb, de önmagát emészti fel? - szegezte neki kérdését a kancellárnak a kormányzó.
Kramer nem tudta pontosan, érdeklődése milyen reakciókat vált majd ki az idős politikusnőből, de úgy gondolta, az Új Köztársaság lassacskán válaszút elé érkezik. Vagy megmutatja a Galaxisnak, hogy erős pilléreken nyugszik, vagy meghátrál, és a demokrácia köntöse mögé bújva újból szabadjára ereszti a gyeplőt, mint tette akkor annak idején sok-sok évvel ezelőtt. Kíváncsian fürkészte a másik arcát.

[Mon Mothma]

Mothma arcán egy apró izom meg-megrándult önkéntelenül is, miközben Kramer hosszúra nyúló felvezetését hallgatta. Birodalmi maradványok... Furcsa, hogy lépten nyomon ezt hangoztatják bizonyos politikusok, miközben sehol máshol nincs szó erről. Talán jobb is, még csak az kéne, hogy a média felkapja a történetet. Persze bizonyos, hogy egy-egy kósza osztag, talán egy csillagromboló megmaradhatott, de az utóbbi időben semmi sem utalt arra, hogy a Köztársaság veszélyben forogna, már ami a külső támadásokat illeti. A titkosszolgálat sem jelentett semmit, pedig ez a szervezet nagyobb hatásfokkal dolgozik mint az elmúlt évtizedekben valaha. Az mégis elgondolkodtató, hogy előbb Sziamon, majd Kramer is hasonló problémáról, sőt fenyegetésről beszél. És ha még ez nem lenne elég, mindketten bizottsági tagokká is váltak. Talán szükség lehet némi megfigyelésre e két személyt illetően, mert lehet olyat tudnak, amit más ember nem tudhatna vagy nem kéne hogy tudjon. Ez persze még a jövő zenéje, erre gyorsan emlékeztette magát Mon, mielőtt még arcára kiült volna, hogy gondolatai egészen máshol járnak. Mikor Kramer mondandója végére ért, rövid ideig töprengett csak a válaszon, hogy végül egy diplomatikusnak nevezhető feleletet adjon a kérdésre.

- Nézze Mr Kramer! Mint az elhangzott sok embertől, sokszor, Köztársaságunk ismét nehéz időket él meg, ezúttal a belső viszályok és torzsalkodások miatt. Okosabb döntés a házon belül rendet rakni, ráadásul a több mint 10 ezer tagbolygót védenünk is kell határainkon belül, nem fér most bele sem pénzügyileg, sem stratégiailag, hogy bármekkora egységből álló flottát holmi fantom ellenség ellen irányítsunk. Nem kételkedem az ellenség létezésében, függetlenül attól, hogy hogyan is hívják, mégis, információk híján botorság lenne hadihajókat a nagyvilágnak ereszteni. A belső rend megszilárdítása, ez most a legfontosabb. A köztársasági haderő egyszer már legyőzte Thrawn főadmirálist, flottánk pedig azóta még erősebb és korszerűbb lett. Tehát ha össze kéne foglalnom a kérdéssel kapcsolatos álláspontomat, mindenképpen a védelemre való berendezkedést tartanám helyénvalónak. Ráadásul a hadsereget érintő kérdések, mint azt láthatta nem is olyan régen, igen kényes kérdésnek minősülnek, hatalmas közfelháborodást váltana ki egy megalapozatlan, vagy inkább azt mondanám, egy nem teljesen megalapozott hadjárat megindítása. A lényeg, hogy jó csendőrként hajóink mindig ott legyenek, ahol szükség van rájuk és ahol ártatlan bolygókat kell védelmezni. Remélem ez kielégítette kíváncsiságát Kramer képviselő. Van esetleg még valami, amiben szolgálatára lehetek?

Mon befejezve az asztalán heverő néhány aktát kezdte el rendezgetni. Megjósolni sem tudta, mennyi dolga lesz most, hogy az ülés abba maradt.

[Rainald Kramer]

A kormányzó kifejezéstelen arccal figyelte a vele szemben ülõ kancellárt, miképp a válaszát hallgatta. Tökéletesen tudta palástolni érzelmeit, így a felelet belõle kiváltott reakcióját is. Semmi kedve sem volt belemenni egy vitába Mon Mothmával, és nem is akarta meggyõzni õt saját álláspontja igazáról. Egy kérdést tett fel, amelyre megkapott egy választ. Egy olyan választ, amelyet már elõre sejtett, hiszen eléggé jártas volt ahhoz a galaktikus politikában, hogy bizonyos értelemben kiismerje bizonyos illetõk gondolatvilágát. Nem volt ez másképp az idõs politikusnõ esetében sem: egy politikus, aki nem csak a klónháborúk idején küzdött, hanem a palpatine-i Új Rend ellen vezette több éves lázadás egy meghatároz alakja, vezéregyénisége volt. Ráadásul a sikerrel együtt az õ nyakába szakadt minden teher, ami egy központi hatalmi szerv irányításában csak teher lehet. Kramer egyre inkább azt vélte felfedezni a kancelláron, hogy belefáradt a munkájába, ami, ha jobban belegondolt az ember, teljesen érthetõ is volt. Magában rosszallóan vette tudomásul, hogy Mothma a Köztársaság nehéz, már-már válságos idõket megélõ állapotáról beszél. Így kezdõdött minden akkor régen, hosszú évtizedekkel ezelõtt is. És lám, miután a Galaxis egysége az Új Köztársaság színre lépésével felbomlott, az egész történelem ott folytatódott, ahol abba maradt. A kormányzó tisztán látta a kialakult helyzetet: a lázadók évekkel ezelõtt nem gondolták át, mire vállalkoznak azzal, ha meg akarják kaparintani a hatalmat. Hiába arattak mindent elsöprõ gyõzelmet az Endor holdja felett, oltottak ki több százezer életet, pusztították el a Birodalmi Hadsereg legnagyobb vívmányait és legtehetségesebb vezérkarának tagjait, nem volt elég erejük ahhoz, hogy ez után ekkora terület felett szilárdan uralkodjanak. Bizonyos értelemben így tökéletesen érthetõ volt, miért gyõzték le mondhatni könnyûszerrel a birodalmiakat. Nekik nem csak a lázadókra kellett figyelni, ellentétben azzal, hogy a lázadóknak csak a lázadás volt napirenden.

Kramer sohasem kedvelte a szenátusi politizálást, éppen ezért: csak belsõ viszályt, és torzsalkodásokat szült. Ráadásul így, a frakciók létrejöttével még inkább kiélezõdik majd a hatalomért folytatott küzdelem, ami egyre inkább fog kicsúszni a fõkancellár kezébõl. Már amennyiben továbbra is ilyen lazán engedi a gyeplõt. Már-már alig tudta megállni, hogy elhúzza a száját, mikor Mothma Thrawn fõadmirális legyõzésérõl beszélt. A sacoroni férfi pontosan tisztában volt vele, hogy a titokzatos fõadmirális, akinek származását, egyáltalán a faját sem lehetett megmondani, gyilkosság áldozata lett az így végzetessé váló csata folyamán. Nem a köztársaságiak gyõzték le Thrawnt, hanem egy áruló ott, a hadihajója fedélzetén. Pellaeon pedig persze, hogy visszavonult. A támadók elvesztették fõparancsnokukat. Mi mást tehetett volna? De errõl Kramer inkább nem beszélt. Egyébként is tudta jól, idõvel, ha nem vigyáz eléggé, fel fog tûnni a köztársaságiak számára túlontúl tájékozottsága, amit már nem fog tudni egyszerûen birodalmi múltjával magyarázni. Nem tagadhatta, hogy a Sacoroni Nemzetvédelmi Hatóságok kellõképp tájékozottak ahhoz, hogy valamennyi lehetséges ellenfelükkel szemben egy lépéssel elõrébb járjanak. Legalábbis a céljuk mindig is ez volt.

Ez a rövid beszélgetés tökéletesen rávilágította Rainald Kramert arra a tényre, hogy az Új Köztársaság továbbra is gyönge. Ha Mothma valóban meg akarná szilárdítani a hatalmát, úgy azt ki kellene mutatnia, a legjobb példával úgy, ha a potenciális veszélyforrással egyszer s mindenkorra vasököllel számol le. Részben persze nem hibáztatta a politikust ezért Kramer, hisz csak politikus volt. Kifejezetten jó, mondhatni kiváló politikus. De csak politikus. Nem olyannak tûnt, aki uralkodásra született. Márpedig a káoszban rendet teremteni csak úgy lehet, ha egy valaki kiemelkedik, és azt a többiek követik. Ami leginkább elszomorította a kormányzót, hogy a fõkancellár sem igazán érzi már egyáltalán veszélyesnek a megmaradt birodalmi területeket. Holott láthattuk, mi lett a vége, mikor újból erõre kaptak egy állítólag már kivégzett, aztán valahogy még is életben maradt, sõt mint kiderült, ezidáig nem is ismert fõadmirális keze alatt. És Kramer, mint egykori birodalmi fõtiszt tökéletesen tudatában volt annak, hogy csak idõ kérdése, és ez újból be fog következni. Ha nem más, hát a békésebb típusú Pellaeon irányítása alatt. Elõre látta egyúttal, hogy milyen heves reagálásokat vált majd ki ez a hír az otthoniakból. Fõleg, mikor a Vogaari-szektor képviselõi fognak errõl tudomást szerezni. Hazaútja során erre is fel kell készülnie.

Mikor Mon Mothma befejezte válaszadását, Rainald csak aprót biccentett, és egy halovány félmosoly derengett fel arcán, ami nem feltétlen volt túlságosan szívderítõ, és teljes bizonytalanságot vetett a férfi szándékaira.
- Nem kívánom tovább feltartani, mint amennyit feltétlenül szükséges volt. Bizonyára sok munka vár Önre - állt fel az ülõalkalmatosságból, majd megkerülte azt, és még visszanézett az Új Köztársaság elsõ emberére.
- Köszönöm, hogy fogadott Fõkancellár. A mihamarabbi viszontlátásra - köszönt el tiszteletteljesen, azzal nem sokat teketóriázva, mondhatni kiviharzott az elnöki irodából, magára hagyva a nõt.

########

Alighogy kilépett a fõkancellári iroda ajtaján, egy nem épp a legszívélyesebb köszönést küldött az asszisztens felé, de a viszonzást meg sem várva szelte át a folyosót, amelynek végében aztán elkanyarodott.
- (Stam, merre vagytok?) - halászta elõ zsebébõl személyes kommunikátorát, miképp lassított a tempóján.
- (Itt vagyunk az épületben) - érkezett a válasz szinte azonnal.
- (Hozasd légy szíves a csomagjaimat a hajóhoz. A hangárnál találkozunk) - mondta tömören, és barátja ebbõl tökéletesen megértette, hogy nem eben a pillanatban ildomos kérdezõsködnie a dolgok alakulásával kapcsolatban.

[Antef Sziamon]

Pergamon császára testőre és tanácsadója társaságában érkezik a Főkancellár irodájához. Fontos ügyről kell beszélnie, így nagyon örült annak, hogy a főkancellár rögvest a szenátusi ülés után fogadja. Testőre és tanácsadója a főkancellár irodájának előszobájában foglalnak helyet, míg Antef bejelentkezik az asszisztensnél, aki készségesen beengedi az irodába.
A szenátor még sose járt a főkancellárnál, ezért kíváncsian körbenéz a hatalmas irodában, mely nagyon esztétikusan van berendezve. Elégedetten nyugtázza magában, hogy Mon Mothma demokráciába és egyenlőségébe vetett hitén nem ejtett foltot a politikusok sokaságára jellemző kapzsiság és a fényűzés hajszolása. Lassú kimért léptekkel megy oda a főkancellárhoz, aki az iroda tárgyalórészénél várja kedvesen mosolyogva.
-Üdvözlöm Főkancellár asszony! - hajol meg Antef üdvözlésképpen, majd mindketten leülnek. Néhány másodpercig figyeli az asszonyt, aki oly sokat tett az Új Köztársaság megteremtéséért. Vonásain meglátszanak a hosszú évek küzdelmei, ám tekintetéből végtelen erő és elszántság sugárzik. Antefnek pont erre van szüksége.
-Köszönöm, hogy fogad asszonyom. Azért kértem ezt a találkozót, mert olyan dolgok történnek Coruscanton és azon kívül, amit mihamarább meg kell oldanunk. Ez a probléma nem más, mint a birodalmi hadurak megerősödése és szervezkedése. - ezzel a bevezetővel kezdi Antef, s egy rövid jelentést nyújt át az Alpha-4-es űrbázison lezajlott csatáról érzékeltetve a veszély nagyságát.

[Mon Mothma]

Mon számított Sziamon képviselő érkezésére, a férfi üzenete, mely szerint a Köztársaság sorsa a tét, talán túlontúl drámai, barokkos túlzásnak tűnhet a megfogalmazás, másfelől viszont nagyon is baljóslatú. Remek eberismeretéből fakadóan a pergamoni császárt cseppet sem tartotta nagyzoló bolondnak, még kevésbé hazugnak vagy szenzációhajhásznak. Ha Antef Sziamon ezeket a szavakat használta, annak oka van, már pedig ennek a végére kell járni. Nyugodt, magányos perceit az asztalán heverő biztonsági hivatali jelentést tartalmazó dosszié tanulmányozásának szentelte. Szinte alighogy kinyitotta a mappát, asszisztensének bájos hangja zavarta meg, hogy jelentse, a pergamoni képviselő nem kívánta sokáig húzni az időt és amint lehetősége volt rá, fel is kereste a Főkncellárt. Egy fáradt pillantást vetett a kezei között tartott papírlapra, amikor szemei egy szón megakadtak: "Pergamon". Mon fejében egymást kezdték kergetni a gondolatok. Az események láncolata kezdett sűrűsödni, az ok-okozati összefüggések pedig lassan kerek egésszé álltak össze. Ezek szerint egyáltalán nem véletlen, hogy Antef Sziamon sürgősen személyes találkozót kért. Itt az ideje utána járni a dolgoknak. Az értékes nemzetbiztonsági dokumentumokat egy széfbe rakta, hogy mire visszaérjen asztalához a mindig elegáns és kimért pergamoni politikussal nézzem szembe. Fáradt, de mégis őszinte mosollyal kínálta hellyel a férfit, akin látszott, hogy mondandója szinte kirobban belőle, de talpig úriemberhez méltóan hajtotta végre az üdvözlési formaságokat. Mikor végül egymással szemben ültek az asztalnál, a képviselő beszélni kezdett, nem kerülgetve a forró kását hamar a lényegre tért, a hallottak viszont egyáltalán nem voltak szívderítőek.

- A Köztársasági Hírszerzés is értesült a Pergamon-rendszerben történt rajtaütésekről. A kérdést azonban óvatosan kell kezelni. Bár parancsolni nem parancsolhatom, erősen javaslom, hogy az akcióról teljes hírzárlatot rendeljenek el, esetleg tüntessék fel egy komolyabb kalóztámadásnak. Ha valóban birodalmi maradványokról beszélhetünk, amit nyilván mindig is sejtettünk, hogy akadnak még itt ott kósza csillagrombolók és csatacirkálók, akkor hatványozottan ügyelnünk kell arra, hogyan is kommunikáljuk kifelé a történteket. Biztosíthatom, hogy a rendszer felé útnak indult a 13. köztársasági űrflotta, biztosítván a régiót, illetve segítséget nyújtani az esetleges szervezkedő elemek likvidálásában. A hatékony együttműködés reményében az Új Köztársasági Véderők számít az Ön és Pergamon támogatására és segítségére. Sajnos azonban a jelenlegi körülmények között nincs lehetőségünk arra, hogy hajtóvadászatot indítsunk addig, amíg nem tudjuk, hogy mégis ki ellen kell harcolnunk. Az ismert galaxis iszonyúan nagy terület, egy-egy flotta vagy csatacirkáló könnyen megbújhat egy bolygón, egy aszteroida övezetben vagy egy köztársaságon kívüli világon. És a birodalmi maradványok erejét és feépítését tekintve akérmelyik éppen életben maradt néhai magasabb rangú tiszt ki kiállthatja magát hadúrnak vagy főadmirálisnak. Az egyetlen célravezető lépés, ha óvjuk határainkat, ha pedig felbukkan az ellenség, úgy könyörtelenül, vasmarokkal csapunk le.

Viszont említette a galaxis szívét, Coruscantot is, mint a veszélyforrások gócpontját. Hogy kerül a képbe dicső fővárosunk Sziamon képviselő?

[Antef Sziamon]

A szenátor figyelmesen hallgat a főkancellárt, aki igyekszik megnyugtatni arról, hogy a Birodalom maradványai már nem jelentenek számottevő veszélyt az Új Köztársaságra nézve. Tipikus politikusi hozzáállás. Nyugtassuk meg az egyszerű embereket és szenátorokat, így nem lesz gond a kormányzásban.

- Megnyugtató, hogy az űrflottánk védelmezi a határokat. Természetesen a pergamoni flotta is segít a harcban, ez magától értődik. Ám mihamarább el kéne kezdeni a Védelmi törvény gyakorlati megvalósítását. Lássuk be főkancellár, ha ezt nem lépjük meg minél előbb, akkor Palpatine hadurai erősen megrengetik ezt a fiatal államot. - mosolyog Antef, majd kissé lehalkítja a hangját, mint aki tart attól, hogy lehallgatják.

- Csodálkozom, a kérdésén. Szerintem a bombariadók a bizottsági épületekben magukért beszélnek. A titkosszolgálati jelentések szerint nagyon sok szállítmány tart a magvilágok felé, s félő, hogy nagyszabású hadműveletre készülnek a birodalmiak. A kémeik minden politikai intézményben ott vannak, s sok tagállamunk is szimpatizál a Birodalommal. Ezt Ön sem tagadhatja le. A bombariadók a birodalmiak műve volt, mellyel megpróbálják elterelni a figyelmünket flottáik egyesítéséről. Nem akarom falra festeni az ördögöt, de lépnünk kell. A pergamoni titkosszolgálat már dolgozik az ügyön, s szeretném, ha a Védelmi Bizottság is azonnal mihamarább folytatná a munkáját. Nem várhatunk azon bizottsági tagokra, akik a fenyegetésektől megijedve inkább megbújnak. Ezt be kell látni. – mondja a császár komoly hangon remélve, hogy Mon Mothma támogatni fogja.

[Mon Mothma]

Sziamon szavai kellemetlen tüskeként hatoltak Mothma bőrébe, a téma pedig innentől kifejezetten kényelmetlenné vált. Arca nem árulkodott semmiről, tárgyilagos ábrázattal hallgatta a férfit, valójában belül roppant feszült volt. Ha valaki, ő pontosan tisztában volt a bizottsági ülésekkel kapcsoaltban történt események részletes hátterével. Nem birodalmi akció vagy szabotázs történt, hanem egy végletekig titkosított főkancellári utasítás személyesen Castiel Thrauss részére, amivel megpróbálták bojkottálni a bizottságok munkáját, ezen belül is elsősorban a Védemi Bizottságét, hiszen ezen az ominózus ülésen került megtárgyalásra a haderőreform részletes tervezete, márpedig az idő rövidésge okán, ha a bizottság nem képes feladatát ellátni, úgy a Főkancellári Hivatal nyújthat segédkezet, így pedig a hivatal a saját képére formálhatja az adott tervezetet, mint ahogy az végül meg is történt. Piszkos trükkök, egy piszkos világban. Sajnos a kérdést illetően nem engedhette meg magának a néhai felkelés egyik szimbolikus alakja, hogy holmi katona ficsúrok pusztán tiszti arroganciájukból fakadóan világmegváltó ötletekkel döntsék romba, amit évek kemény munkájával építettek fel. Néhány bizottsági tag gyanús birodalmi múltját vagy kötödését nem is említve. Túl nagy volt a kockázat és meg kellett lépni mindezt, ami ha kiderülne, az bizonyára politikai pályájának végét jelentené, azon felül persze, hogy önmaga szobrát apró kőmorzsalékká zúzná a Főkancellár. Megfontoltan, bátorító hangon próbálta Sziamon császár aggodalmait féken tartani, esetleg eloszlatni, mindenestre azt azonnal leszűrhette, a szenátor vérbeli államférfi, aki szívén viseli hazája, a Köztársaság, az egész galaxis és a demokrácia sorsát. Ilyen képlékeny időkben pedig többet nem kérhet egy vezető embereitől, támogatóitól...

- A bizottsági aknamunka valóban komoly problémát okozott és a körülmények még mindig nem teljesen világosak, de biztosíthatom, hogy a nemzetvédelem forrónyomon jár, bizonyára megérti, ah erről többet nem mondhatok. A beszivárgó kémek szintén remek hatásfokkal vannak lefülelve, a nagyobb problémát itt inkább azok az elemek jelentik, akik nem mint kémek vannak jelen, hanem a báránybőrbe bújt farkasként tevékenykednek államapparátsunkban nap nap után. Legyünk őszinték, bizony nem egy szenátor tartozik köreinkbe, akik adott esetben még csak véka alá sem rejtik a régi rendszerről alkotott véleményüket, még sem tudunk velük egyenlőre mit kezdeni. Ha másért nem, hát a képviselt bolygójuk gazdasági szerepe miatt. És akkor még ott vannak azok a planéták, akik szntén valószínűleg csak nyerészkedés cáljából tagjai szövetségünknek, mintsem hithű meggyőződésből. Ezek elszomorító dolgok, de tények. És ebben látom jelenleg a legnagyobb veszélyt, hisz ez egy folyamatos vitaforrást jelent, egy gócpontot, ami belső szézhúzáshoz vezetehte, megbénítja a döntéshozói testület munkáját. Az igazi ellenségeink már nem feltétlenül kívülről jelentenek ránk veszélyt. Mégha abban egyet is kell értsem Önnel, hogy léteznek még széles e galaxisban olyan elemek, akik korántsem tettek le a régi idők feltámasztásáról. Viszont a magvilágokbeli szállítményok biztonságban vannak, ezeken az útvonalakon mindig is rengeteg áru volt szállítva, nem kirívó tehát a jelenlegi forgalom se, hogy bármi gyanúsat feltételezzünk. Ami a birodalmi flották egyesítését illeti, ha akkora méretű flotta mozgás lenne, azt bizonyára már észrevettük volna, mint mondtam, a hírszerzés remek munkát végzett az elmúlt években. Viszont a mi kezünk se érhet el mindenhova, még ha szeretnénk is ezt elhitetni. Amennyiben hajlandó segédkezet nyújtani, úgy sokat tehetne az Új Köztársaságért. Pergamon-rendszeren túl is vannak még világok, amik elszigetelten, elzárkózva élik mindennapjaikat. Célszerű lenne velük felvenni a kapcsolatot egy esetleges csatlakozás reményében. Ha határainkat ki tudjuk tolni, azzal újabb szemek és fülek lesznek segítségünkre, hogy a gyanús eseményekre idejekorán tudjunk reagálni. Ha engem kérdez, talán a védelmi bizottságnak is mérlegelnie kellene a határok jelentőségét az Új Köztársaságon belül, de mint már mondtam, nem hagyható figyelmen kívül a határon belüli veszély sem, bizonyára osztja ezirányú meglátásaimat...

[Antef Sziamon]

Sziamon szenátor nyugodt tekintettel hallgatja a főkancellárt, de egyáltalán nem nyugtatja meg az amit mond. Kerüli a Védelmi törvény gyakorlati megvalósításával kapcsolatos kérdéseket, pedig a Hadsereg megszervezése nem tűr halasztást. A szenátor azon töpreng, vajon miért tért ki a kérdés elől. Ez nem hagyja nyugodni.

- Természetesen örömmel segítünk az Ismeretlen Régiókban lévő népek felkutatásában és meggyőzésében, hogy csatlakozzanak az Új Köztársasághoz. Fontos, hogy növekedjünk és erősödjünk, mellyel még jobban ellehetetleníthetjük a birodalmiakat. Ám még mindig van egy fontos pontja a beszélgetésünknek, amire nem tért ki főkancellár. Szeretném mihamarább folytatni a Haderőreform megvalósítását. Úgy gondolom, a jelenlegi köztársasági flották nem megfelelőek a Köztársaság védelme szempontjából és nem tudják hatékonyan felvenni a küzdelmet a birodalmi hadurakkal. Assur Udin egymaga rendelkezik olyan flottával, mellyel egy egész szektort is uralhat. Gondoljon bele mennyi hadúr kovácsolja a maga szerencséjét a Galaxisban. Nem odázhatjuk el az új haderő felállítását, mert akkor hiába az állandó szópárbajok a Szenátusban, hiába a törvénykezés. Ha csak annyi kell, hogy valaki kezébe vegye a Haderőreformot, akkor a Védelmi Bizottság tagjai készen állnak, hogy ezt akár a mai napon elkezdjék. Persze nem beszélhetek a többiek nevében. Miért halogatunk? Ha valóban egy új világot akarunk teremteni, akkor nem szabad késlekedni, hisz a régi rend még mindig jelen van. Még egyszer kérdem főkancellár, miért halogatunk?-teszi fel újfent a kérdést Sziamon nyugodt hangon, miközben tekintete keménységet és elszántságot tükröz.

[Mon Mothma]

Mon ujjbegyeit egymáshoz illesztve hallgatta Sziamon, amikor a mindig szolgálatrakész titkár két pohár frissítővel settenkedett be, majd anélkül, hogy akárcsak egy másodpercre is megrekesztette volna a megbeszélést, távozott is. A Főkancellár a témához illő komoly tekintettel töprengett a hallottakon, nem volt bennük semmi olyan, amivel ne értett volna egyet, vagy ami ne lett volna magától értetődő. Még is az volt az érzése, partnere talán egy kicsit türelmetlen a kérdsét illetően vagy csak egyszerűen fél valamitől. Bizonyos érelemben a férfi aggályai is érthetőek voltak, hazája váratlan támadás alá került, amit bár visszavertek, a tabolygók védelme még is csak a Köztársaság elsőszámú feladata lenne. Sziamon honfitársakat, netán barátokat vagy rokonokat is veszített, bizonyára nem is aludt sokat az elmúlt napokban, így érthető is lenne a férfi pattanásig feszült idegállapota, mégha ebből kifelé nem is kommunikált semmit sem mimikája vagy testtartása. Mon teljes mértékig azonosulni tudott Pergamon képviselőjével, hányszor és hányszor volt ő maga is hasonló helyzetben. Érezt, hogy a szenátor egyfelől magyarázatot, másfelől intézkedést vár tőle, így összeterelve gondolatait, próbált pontosan megfogalmazni mindent, ami a témában eszébe jutott.

- Kérem nyugodjon meg Szenátor! Tisztában vagyok vele, hogy az Ön jelenlegi helyzete mennyire is kényelmetlen. Amíg mi itt tárgyalunk, egy kósza birodalmi csapat akár hazája ellen is indíthat ffenzívát. Mint mondtam, erre nem lesz gondja, a Köztársasági Véderők intézkednek erről személyesen, néhány órán belül pedig a térségbe ér az erősítés, ami stabilizálja a pergamoni állapotokat és határokat. Ami a haderőreformot illeti. Bizonyára értesült róla, hogy a tervezet elfogadásra került. A reform teret nyert a zöld asztalnál, hogy úgy mondjam, így megkezdődhetnek a gyakorlati megvalósításai az egyes pontoknak. Átszervezések, megrendelések és gyártások, képzés, kutatás és fejlesztés, az anyagi erőforrások újraelosztása. De ez nem egy nap alatt fog megvalósulni, a teljes haderő átalakulásához, modernizálásához alsó hangon is legalább egy év szükséges, bár a kalkulációt nem én végzem, hanem szakértők. Addig is folyamatosan megtesszük azt, amit csak tudunk, hogy lépésről lépésre ütőképesebb és hatékonyabb hadsereggel rendelkezzünk, egy olyan védelmi erővel, ami mindennemű fenyegetést elhárít a jövőben, biztosítva ezzel államunk maximális biztonságát. A Védelmi Bizottság ez ügyben őszintén kétlem, hogy más egyébb lépéseket tudna tenni, sokkal inkább kell hangsúlyt fektetni a hadi kérdésekkel kapcsolatos beérkező témajavaslatok megtárgyalására. Ez persze sok esetben ugyanígy egyfajta kisebbb reformként értelmezhető. Mindenesetre a bizottsági munkálatok csak később folytatódhatnak, amin az aktuális ülésszak végére érünk. Bizonyára ezt Ön is megérti, hiszen a szenátoroknak más egyébb kötelezettségei is vannak. Ami pedig Assur Udin, egykori birodalmi tisztet illeti, háborús bűnösként körözzük, így kifejezetten érdekünkben áll elfogni őt, ennek reményében meg is fogunk mindent tenni, azonban a köztársasági hírszerzés egészen más véleményen van Udin erőforrásait illetően. Jelen pillanatban nincs olyan hadúr vagy egyébb külső fenyegető erő, ami rendelkezne akkora tartalékokkal, hogy egész szektorokat foglaljon el és tartson is meg. Ha valaki mégis ezt állítja, az vagy téved vagy csak ezt akarja elhitatni. Ha Pergamon együttműködik, ezt a kis zavart hamar elháríthatjuk és örökre lezárhatjuk...

[Antef Sziamon]

A férfi feszülten hallgatja a főkancellárt, miközben iszogatja a behozott frissítőt. Csalódottan veszi tudomásul, hogy a Védelmi Bizottság lényegében működésképtelen és csak a szenátorok szócsatáiban fog megvalósulni a haderőreform. Kötelezettségek. Nem az lenne a feladat, hogy minél hamarabb a gyakorlatba ültessék át a reformokat? Bár a szenátor megérti Mon Mothmát is, hiszen egy új államapparátust és alkotmányt kell megteremtenie. Sziamon érzi, hogy nem fogja tudni meggyőzni a főkancellárt.

- Megértem Önt főkancellár. s köszönöm a Hathor-szektor nevében is, hogy a köztársasági flotta segédkezet nyújt a birodalmiak elleni harcban. Emellett természetesen továbbra is számíthat rám a Védelmi Bizottságban és a haderő fejlesztésében, melyben a Pergamoni Császárságnak évezredes tapasztalata van. Csak remélhetem, hogy a gyakorlati megvalósítás a lehető leghamarabb elkezdődhet. Ami pedig Assur Udin-t illeti, folyamatban van a hajtóvadászat ellene. A pergamoni titkosszolgálat pedig örömmel fogadja a segítséget. Természetesen ez kölcsönös segítségnyújtás. - mosolyog Sziamon, majd lassan feláll a fotelből.
- Ahogy mondtam főkancellár, számíthat az együttműködésemre, s köszönöm, hogy fogadott. - hajol meg udvariasan a császár búcsúzásképpen.