-= A Szenátus épülete és környéke =-

[III. Tsa]

AXenux-i császár gyors munkája végeztével, mivel még a szünet tartott, visszatért az étterembe, ahol egy kis ropogtatni valót kért. Szeretett volna beszélni valakivel. Egy idős szenátorral. Akivel már ismerték egymást a Régi köztársaságból. Talán párszor még beszélhettek is. Nos minden esetre célja volt, hogy beszélhessen Ulymic It'kla szenátorral. Beszélni a régi szép időkről, és a jelenről, a keserves valóságról.

Ahogy végigtekintett a hatalmas tömegen megpillantotta. Odasietett hozzá. Éppen köszönni akart, amikor látta, ez nem az a nonhumán akit ő keres, így tovább haladt. Valamilyen lény félfordulatott vett, amikor ott elhaladt Xi s majdnem felborította a Xix-po császárát. Az uralkodó, a lépcsőhoz sietett, s a 4-ik fokára állva nézett szét újra a tömegen, s megint elcsodálkozott, hogy lehet ennyi ember ezen a kis helyen. Ezt már régen is furcsállta.

Sorról sorra, lényről-lényre haladva nézett végig. Nem volt feltűnő, mivel körülötte többen is álltak, és nézelődtek, így úgy tűnt, mintha ő is csak a szobát nézné, pedig nem ez történt. Kereste a szenátort, és körülbelül 3 perc alatt ki is szúrta. Gyorsan rendezte gondolatait, és haladt a szenátor felé. Szerencséjére nem tévedt el és másodjára már jó helyre "kopogtatott".

- Jó napot kívánok szenátor úr! III. Tsa vagyok! Úgy hiszem hogy a régi Köztársaságból már ismerjük egymást. Már ott is ott voltunk. És mennyit változtak az idők azóta! De nem ülnénk le valahova szenátor úr? Harapjunk valamit! - mondta barátságosan és invitálta egy kétszemélyes, még üres asztalhoz a szenátort.

[Ulymic It'kla]

Ulymic már egy ideje szem elől tévesztette a Bakerny II szenátor segédjét és inkább úgy döntött szétnéz a kantinban hátha talál egy jó beszélgető partnert vagy egy kis neki való rácsálni valót. Már egy ideje bóklászott a teremben mikor egy igen érdekes ember megszólította. Az öreg caamasi elsőre nem tudta ki lehet ez az ismeretlen majd csak utána ugrott be neki.
- Xi Bavaratti? Hát persze a Xix-po szenátora és császára, ha jól emlékszem maga is a Rim frakció tagja volt, vagy nem? Na mindegy örülök, hogy annyi év után újra találkozhatunk. Tudja nagyon jó találkozni egy olyan szenátorral aki "majdnem" egyidős velem.- mondta mosolyogva Ulymic és leült a császár által felkínált helyre.
- Bevallom őszintén én ezt a huszonnyolc évet kétszáznyolcvannak éreztem. Borzasztó idők, borzasztók.- mondta elkomorodva- de remélem magának jobban teltek.

[Lane Carlloni]

Rogers csak azt vette észre, hogy elhagyta It'kla szenátort. Lane meg csak annyit, hogy Rogers elszomorodik, aztán elszégyelli magát. Lane sejtette mi a helyzet, és az, hogy nem idegesítette fel magát és ettől Rogers is megnyugodott. Lane úgy döntött az ebéd a pincér fog koncentrálni hiszen a pincér droid épp most pakolt le elé egy nagy tál gőzölgő Jabiim-i Dszungelt. A fantázia név egy sűrű zöld krémlevest takart benne finom füstölt hús darabokkal. Rogers pedig továbbra is a szenátorok között bolyongott.

[III. Tsa]

Xi miután rendeltek valamit szintén leült és beszédbe elegyedtek. Igen, ezek szerint Ulymic is emlékezhetett rá, mivel tudja, hogy ő is a Rim frakció tagja volt. A híres Rim... De sokan voltak, te jóságos...

- Hát igen, egykorúak... Egyébként meg fel a fejjel szenátor úr, nincs itt sok probléma. De ami van azok súlyosak. Itt van például ez az ülés. Egyszerűen hihetetlen azt látni, hogy a főkancellárasszony ennyire ingadozó. Az ülés elején, még az ő kezében volt az irányítás, aztán a szünet előtt meg már teljesen kicsúszott a lába alól a talaj. Mintha lemaradt volna a sok felszólalás következtében. - fejezte be a császár. Majd hirtelen, mielőtt Ulymic bármit is mondhatott volna folytatta.

- Emlékszik még? A régi köztársaságban! A nonhumánok kérdése maximum közhely volt. Tökéletes volt a humán-nonhumán kapcsolat, nem úgy mint most. Jelenleg, csak elvétve találunk olyan bolygót, ahol a humánok szóba állnak a nonhumánokkal.

- Egyébként halkan jegyezném meg It'kla szenátor úr, hogy azért minket nonhumánokat se kell félteni. Nem egyszer láttam már olyat, itt Coruscanton is, hogy egy nonhumán üdvözlégy képen beverte a humán orrát! Pont ezért szoktam, néha tartani itt Coruscanton, nehogy engem is egy féleszű humánnak nézzen! - nevetett fel a végére a császár...

[Antef Sziamon]

Miután Pernarchon búcsút intett Antefnek, a férfi visszaindul az étterembe, hogy megigyon egy finom teát. Ám ekkor tekintet megakad Carlloni szenátoron, s hozzásiet.
-Üdvözletem szenátor. Szabad? - kérdezi mosolyogva Antef, s lehuppan az egyik fotelbe a meglepett szenátor pillantása kíséretében.
-Már kerestem szenátor úr. - kezdett bele mondandójába Antef. -Beszélni szeretnék magával a haderőreformról, hisz az előző szavazáson a kettőnk javaslatának ötvözését fogadták el. Konkrét lépés viszont nem történt eddig az ügyben. Mit szólna, ha újra fölvetnénk a kérdést a Szenátus előtt? - néz kérdően Lanere.

[Ulymic It'kla]

- Hát, nem tudom kedves barátom. Azt azért nem szabad elfelednünk, hogy Mon Monthma egy igen labilis nagyhatalom vezetője. Ilyen helyzetben szerintem mi is elég tanácstalanok lennénk akármilyen vén politikusok vagyunk.- mondta majd magához vett egy kis harapni valót.
- Mindazon által igaza van a nonhumánokkal kapcsolatban is. Eléggé eleresztettük magunkat az elmúlt majd harminc évben. Sajnálatos mert nem jó ez senkinek sem. A Régi Köztársaság se volt egy patyolat, de sokkal jobb volt a viszony a népek között ebben igaza van.- az utolsó mondat miatt egy kissé elkomorodott.
- Mit szól Hans Seill-hez. Nagyon furcsa. Tudja a muunok sohasem voltak szimpatikusok nekem, de ebben az alakban is van valami nyugtalanító. Nem gondolja?- nézett kérdően a xenuxra.

[III. Tsa]

A császár mosolygott régi-új barátja utolsó mondatán. A muunokat se régen se most nem szeretik... Egy tény San Hill és a bankár klán a Köztársaság ellen fordult. De Hans Seill. Valami nem stimmel, nem stimmelhet nála.És ez barátjának is feltűnt. A xenux végül így szólt:

- Egyetértek magával. A muunok általában okosak szoktak lenni. Nem hinném, hogy ez a Seill ennyire bugyuta lenne, kizárt teljesen kizárt. A háttérben mozoghat valami, egy olyas valami amire senki sem gondol. De alighanem hamar ki fog derülni, hogy álca-e ez vagy a valóság. Ha álca akkor csak azt kell megtudnunk, hogy minek az álcája.

- Egy a biztos, az, hogy a humán nonhumán kérdés jelenleg nagyon érdekes. A különbség nagy és ha ezt tovább halogatjuk, akkor csak még nagyobb baj lehet!

[Ulymic It'kla]

- Látja én pontosan attól félek, hogy kiderül az igazság és beteljesül Len és Rall képviselőtársunk jóslata egy háború nonhumán vezetéssel. Nem akarok belenyugodni. Ez a dolog annyira értelmetlen. A nonhumán fajok többsége sokkal magasabb intelligenciájú mint az ember- mondta kétségbe esve.- nem szabad, hogy lesüllyedjünk ilyen szintre, hogy egy teljesen értelmetlen dolog miatt háborút robbantsunk ki.
- Meg kell akadályozni még a háború kigondolását is.- mondta határozottan.

[Lane Carlloni]

Antef Sziamon ült le Lane asztalához. A Pergamon képviselője a haderő-reformról érdeklődött, és ezzel egy olyan témát talált ami érdekelte Lane-t. Mióta megszavazta a Szenátus kettőjük közös javaslatát sajnos nem tettek semmit ennek megvalósítására, eltekintve néhány peremvidéki bolygóról akik kisebb zsoldosflottákat szerveztek maguk köré. Bár Lanenek volt egy olyan érzése, hogy ezek a flották már ezelőtt is komoly összegeket vettek ki maguknak a bolygó kincstárából, és most csupán ezt törvényesítették.

- Örülök hogy felvetette a témát szenátor! Ha kér valamit természetesen a vendégem. - üdvözölte Sziamon császárt - Nos szerintem nem lenne rossz ötlet hiszen ezt a kérdést egyszer már keresztül vittük a szenátuson, most már elég lenne elindítani a rendszert. Bár ha belegondolok... - kezdett bele egy mondatba majd megcsóválta a fejét. - Ne haragudjon csak tudja kezdem elvesztenem a bizalmamat ebben az egészben,hogy itt bármiben értelmesen meg lehet egyezni, és ebben az esetben azt sem tudom honnan várjuk a támadást.

[III. Tsa]

Xi nem tartott a háborútól, szerinte ez lenne az utolsó dolog amire gondolnának. Először csak a szurkálódás menne, mivel általában ez szokott lenni. De igaza volt barátjának, ez az egész értelmetlen.

- Igaza van barátom. Ez az egész borzasztóan értelmetlen. A háború, pedg szerintem a jelen esetben csak egy amolyan eszköz. Ezzel könnyen meg lehet akárkit ijeszteni, hogy: kitör a háború. A lények, belevéve az embereket is, a jelen helyzetben vagy a klónok háborúját, vagy a Birodalom további éveire gondol a háború említésére. Ezt használják mindössze ki. Hogy is szokták ezt mondani... Á, megvan. Így tudják az akaratukat a többiekre ráerőltetni. Az ötlet borzasztóan cseles, de mégis valamiért túlságosan is valószerű az egész.

A császár hirtelen megborzongott...

[Antef Sziamon]

A császár komolyan elgondolkozik Bakerny II. szenátorának szavain, s nagyon meg kell gondolnia, milyen információkat oszt meg vele.
-Tudja szenátor, a Szenátus jól működő szervezet lenne, ha nem lebegne felette Damoklész kardja. Hiába pusztult el Thrawn főadmirális és Palpatine szelleme, a Birodalmat nem szabad félvállról venni. Ezért kell keresztülvinnünk a haderőreformot, s egy olyan főparancsnokot kinevezni, aki képes kézben tartani a dolgokat. - mosolyog antef, majd mélyen a szenátor szemébe néz. - Miért kell ütőképes hadsereg? A válasz egyértelmű barátom. A Birodalom addig nemfog nyugodni, amíg meg nem semmisíti az Új Köztársaságot. Ezért háború lesz, amíg egyik fél meg nem semmisül. Támadnunk és győznünk kell. - hangsúlyozza ki az utolsó szavakat Antef.

[Ulymic It'kla]

Ulymic elgondolkodott a császár mondandóján, milyen igaza van. ha valakit megfenyegetünk a háborúval egyből azt csinálja amit mondunk neki.
- Ebben sajnos igaza van. Egyszerűen félnek egy esetleges háborútól, egy újabb vérengzéstől és egy újabb diktátortól. Mondjuk megértem őket. senki nem akar annyi szenvedést mint amennyit a birodalom idején kapott. Borzasztó dolgok történtek. Bolygókat pusztítottak el és népeket irtottak ki. Ezt sohase feledje.- mondta elkeseredve és vissza gondolt szülőbolygójának pusztulására.

[III. Tsa]

Xi nyugodtan dőlt hátra székében. Ivott egy kicsit illetve újra beleharapott egy már jó ideje elkezdett süteménybe, majd a kérdő tekintetű barátjára nézett s válaszolt.

- Ez azt erősíti, amiről beszélünk. Nagy fenyegetés, mert mint neked is barátom, a te bolygódat is elpusztították. - itt a császár szomorúan hajtotta meg a fejét. - Ezt használják ki. Az érzelmeinket. Nálunk i okozott problémát a Birodalom, nagy éhezések, milliók halála... Mindenkiben felébreszt valamit a háború említése, és ők erre alapoznak, és kegyetlenül kihasználják, sajnos...

[Lane Carlloni]

A szenátor válasza nem nyugtatta meg teljesen Lane-t.
- Igen valószínűleg ez az első lépés egy stabil Köztársaság felé. De sajnos csak kevés bolygó engedheti meg magának egy offenzív flotta fenntartását. Egyébként kiben látná az ideális főparancsnokot, akit mindenki támogat? Hiszen a teljes, avagy a majdnem teljes szenátus támogatása nélkül senki sem nem tud a munkájára koncentrálni, és leszámolni a maradék birodalmiakkal. - Érdeklődött Lane, majd belekortyolt egzotikus gyümölcslékoktéljába.

- És ne felejtsük el, hogy a galaxis lakóinak nem hiányzik még egy hadúr, és a szenátorok egy része is jobban örülne egy befolyásolható katonai vezetőnek. Szóval szerintem ha a frakciók közti csatává tesszük ezt az egészet, akkor nem jutunk soha érdemi döntésig. Egyszóval: frakción kívüli, elismert személyre van szükségünk, és ha belegondolunk a feszült nonhumán-humán helyzetben egy nonhumánokat elismerő humán lenne a legjobb választás. És ilyenből nem sok flangál a galaxisban. - mosolyodott el Lane, aztán mintha csak egy partin lennének, olyan hangsúllyal és könnyedén kérdezte:

- Nem iszik valamit? Egy tea, egy könnyű koktél? Vagy valami egyéb finomság?

[Ulymic It'kla]

- Nem szabad hagynunk, hogy ezeket az érzéseinket kihasználják. Bár bevallom őszintén engem nem nagyon tud meghatni ez a dolog. Annyi szenvedést és pusztulást láttam életemben, hogy lepereg rólam az ilyesmi.- mondta majd ivott egy kortyot teájából.
- Mindazon által sajnos nem sok ilyen élőlény van mint én. Nem véletlenül próbáltam leállítani Len képviselőt aki beszédével nem egy szenátor lelkébe szúrt tőrt. Iszonyatos, hogy vannak ilyenek.