-= A Szenátus épülete és környéke =-

[Mon Mothma]

Ebbe a témába tartozik a Szenátus épületének minden része, az üléstermet kivéve, valamint a Szenátus leszállóplatformjai, és az épület környéke is.

[Tion Vander]

Tion miután a Főkancellár kimondta a bűvös szót, hamar felkelt, s sietett, hogy a liftet üresen érje el. Gyorsan beszált s küldte lefelé a liftet a büfé felé. Gyógyszereket vett elő, s gyorsan bekapkodta, majd lenyelte őket. Ahogy megérkezett a büfébe még alig néhányan voltak bent. Azonnal kérte a pincért, hogy valami alkoholmentes löttyöt adjon neki. A Főkormányzó furcsa viselkedését az magyarázza, hogy egy üzenetet kapott Venmdomról, miszerint Kor Digvaart kormányzó lánya szeretné életét összekötni Venmdom urával. Tion nyugtalan volt. tudta, hogy kell egy trónörökös, de azt is tudta, hogy ha lez, akkor az ő hatalma 25 év múlva véget ér, és akkor még elég fiatal lesz a visszavonuláshoz. Így ha hazaér kell egy főkormányzói rendelet, és az majd mindent megváltoztat. Hozzá kell mennie viszont a lányhoz ezt is tudta. Minden esetre próbált visszatérni a jelenbe, ahol sokkal fontosabb dolgokról volt szó. A pincér nyugtató teát hozott.
- Köszönöm - vette el Tion, s egy 5 kredites érmét csúsztatott a pincér kezébe., aki erre mélyen meghajolt.
- Uram, úgy eltúnt, mi a baj?- jelent meg a színen hirtelen Eti Bart.
- Nincs baj, csak már rossz volt a levegő.
- De hiszen több száz ventillátor keveri a levegőt.
- Akkor lehet azzal volt bajom, hogy nálunk kevesebb az oxigén, mint itt.
- Szinte észrevehetetlen ez a különbség uram! - vágott vissza a szenátorsegéd.
- Hagyja abba Bart, inkább menjen és ismerkedjen.
- Igenis, uram, de ne felejtse, hogy Walter Rall képviselővel még lesz egy találkája.
- Nem vagyok hülye, Bart!
A segéd nem válaszolt, hanem inkább elkotródott, Tion pedig várta Walter Rall szenátort.

[Walter Rall]

Walter felállt a székéből, és nyújtózott egyet. Örült a szünetnek, nem akarta a sok beképzelt, liberális mocskot hallgatni. Belenyúlt a zsebébe és kitapintotta az oda rejtett szivarokat, megnyugtató érzés volt. Sétálni kezdett büfé féle, nyugtalanító érzés lett rajta úrra, ahogy látta a feléje tekintgető nonhumán képviselőket és segédjeiket. Összesúgtak. Egy szót tisztán hallott. De nem érdekelte, tudta mit kellett tennie, és mit nem, ennyi elég volt neki. Nem érdekelte mások véleménye, csak a tekintetük ne lett volna olyan nyugtalanítóan izzó. Tudta, hogyha vége a szünetnek azt a néhány értelmes szenátort kicsinálják ezek a lények. Odafordult a mellette baktató segédjéhez:
- Atyám, lehet jobb lenne ha külön válnánk és intézné a maga dolgát.
A pap nem szólt semmit, csak bólintott és elindult az ellenkező irányba. Walter tovább sétált és szórakozottan játszott a zsebében lévő öngyújtóval. Megérkezett a büféhez. Kereste a tömegben a Venmdom szenátorát. Ki is szúrta, és kezet nyújtott.
- Jó napot kívánok, Vander szenátor úr.

[Tion Vander]

Tion barátságosan nyújtotta a kezét, majd ezután a két kezét keresztbe téve mellén (Venmdomi szokás szerint) meghajolt,s ezzel üdvözölte a szenátort.
- Én is köszöntöm önt, Rall szenátor úr! Nekem úgy tűnt, az ülésteremben, hogy a véleményünk megegyezik. Láttam, nagyon furcsán figyelte a nonhumánokat. Hát igen ez a Seill is egy (itt saját nyelvén mondta: istenverte) teremtés. Elég gyalázatos egy elképzelés, hogy ezt elfogadják. De bocsásson meg, hogy ennyire a közepébe vágtam, kér valamit inni? Pincér! //Ha kérsz valamit, akkor azt neked is megrendelte, illetve a pincér hozza// A nonhumánokra visszatérve, elég egy érdekes banda. Eljátsszák a szerencsétlen lényeket, akiket mindenki bánt, közbe pedig Galaxisi hatalomra törekszenek. Még ilyen mocsokos lényeket. De bocsássa meg a kitörésem, nem jellemző ez rám.
Tion ezzel fejezte be a mondókáját. A kávét, amit kért most szórakozottan szürcsölgette. Békésen várta, hogy a Trellwan vezére mit fog válaszolni!

[Penarchon Sealia]

Penarchon a szünet elrendelése után, lassan és komótosan indult el a liftekhez. A folyosón száz meg száz szenátor rajzott mint holmi megvadult méhkaptár. A nonhumán képviselõk közül nem egy barátságosan biccentett neki miközben elhaladtak mellette. Sokadmagával préselõdött be a liftfülkébe ahol egyre erõsödõ kvartyogások, morgások és emberi beszéd hangjai keveredtek. Meglepõdött hisz mellette észrevétlenül ott volt az az öreg Keril-i szenátor aki olyan nagy hévvel intette józan szemléletre, és békére a szenátust. Hogyan is hívják? Penarchonnak szégyen szemre nem jutott eszébe a furcsa név, de tudta hogy ezzel az öreg politikussal egy a céljuk.
Aztán egyszer csak beugrott a nyelvtörõ név: Ulymic It'kla
-It'kla szenátor! Megengedi hogy bemutatkozzam, ugyanis még nem volt alkalmam megtenni.
Penarchon Sealia vagyok az Esseles szenátora.
Összintén egyetértek az ülésen elhangzott beszédében foglaltakkal. Bizony szomorú tény, hogy a DKF egy újabb ellenséggel gyarapodott Tsamor Len személyében. Azt a militarista majmot, már bocsánat a kifejezésért szenátornak sem merném nevezni. Ön mit gondol?- fejezte be monológját Penarchon. Örült hogy összefutott ezzel az öreg és tapasztalt személlyel.

[Ulymic It'kla]

Az ülés első félidejének lefújása után Ulymic és V'Pol elindultak a a kijáratokhoz, hogy egy rövid időre ki szellőztessék a fejüket. A segéd, hogy elkerülje a szenátor oktató beszédét gyorsan elkéredzkedett a büfébe. Épphogy beszállt a liftbe valaki közvetlen mellette megszólította az öreg politikust. Nem más volt az mint az Esseles szenátora Penarchon Sealia. Bemutatkozása után egy igencsak megjegyzendő monológot mondott.
- Örülök, hogy közelebről is megismerhetem szenátor. Bevallom őszintén én is nagyon elkeseredtem azon, hogy némelyik szenátor milyen szűk látókörű. Még hogy a nonhumánok újabb háborút robbantsanak ki. Én személy szerint örülök, hogy túléltem az előzőt. Igaza van Tsamor Lenel is kapcsolatban. Az még nem volna probléma, hogy katona, hisz egy időben én is foglalkoztam hadüggyel, de biztos vagyok benne, hogy szegény megtévedtben igen erős a birodalmi hajlam. Ugyanakkor nekem ez a Walter Rall szenátor se tetszik nekem. Vele az a gondom, hogy viszonylag öreg szóval Len még tud száznyolcvan fokot fordulni, de Rall már nem hiszem. Borzasztó mik vannak.- mondta szomorúan.

[Penarchon Sealia]

Penarchon komoran hallgatta a Keril-i szenátort.
-Való igaz! Ez a háborús elképzelés igen gyermeteg, habár komolyan megrendültem a bothani szenátor beterjesztett javaslatának némely pontjain, amelyeket kedves barátom Antef Sziamon szenátor egybõl megvilágításba helyezett. Szerintem Seill képviselõ és társai sem gondolhatták komolyan hogy a szenátus megszavaz egy efféle agresszív követelést. Szerény véleményem szerint, a DKF-nek nagyon meg kell rágnia ezt a javaslatot. Nagyon kényes az ügy, és ha nem vigyázunk könnyen viszályba fúlhat az újonnan kiépített békés együttmûködés. Önnek esetleg van valami ötlete arra vonatkozólag mi lehetne a következõ lépés a békés megoldás felé? Én úgy gondolom hogy, a Galaktikus Köztársaság alkotmányában foglaltakat kellene kibõvíteni egy két ponttal, továbbá létre kellene hozni egy pénzalapot a szociális támogatásra. Bár az utóbbi megvalósítása eléggé képlékeny, mivel nincs elegendõ tõke arra hogy minden bolygónak juttathassunk belõle. Ugyanakkor ott vannak azok a népek akik a birodalom alatt hontalanná váltak. Nekik is ki kellene találni valamit. Önnek mi a véleménye?

[Ulymic It'kla]

A caamasi elragadtatva hallgatta a szenátor ötleteit. Fiatal, de roppant mód okos és eszes ember.
- Egyet értek magával. Bár a nonhumán törvény nem hülyeség, de három-négy pontot én is vissza küldenék a frakciónak átgondolásra. Próbálok majd konzultálni Seill szenátorral is a dologról. Ugyanakkor ez a pénz alap is kiváló ötlet. Kötelezni kéne azokat a bolygókat amelyiknek jól megy, hogy egy bizonyos összeget utaljanak át. Megmondom magának őszintén, hogy régen szokás volt az, hogy a szenátorok meghívták a másik frakcióba tartozó képviselőket. Tudja ilyenkor sokkal nyíltabbak voltak az emberek és így közelebről megismerhettük őket és álláspontjaikat. Így nagyon jó barátságok születtek. De nem hiszem, hogy ez most sikeresen létre jönne, de tudja mit megpróbálom.
Viszont a hontalanok helyzetét értem meg a legjobban. Sajnos én is átestem ezen, de kilábaltak belőle a caamasiak. Szerintem új lakatlan bolygókkal tudnánk a dolgot megoldani. Nem sok olyan nép van aki befogadna egy egész népcsoportot. Gondolok itt a Trelwan-ra ás a Taygetára.- mondta az öreg caamasi.

[Tsamor Len]

Len sejtette, hogy a tömeg egyszerre fog a Szenátusfolyosóira kitódulni, így inkább pár percet még a platformon üldögélt. Arekson a segédje is teljes csendben várakozott. A csendet végül Len törte meg:
- A nonhumánok vesztettek – állapította meg. Különben a klimaxos banya nem rendelt volna el ilyen sebesen szünetet. Arekson bólintott, majd ismét csend telepedett rájuk. Végül mindketten feltápászkodtak, és elhagyták a platformot. A turbóliftben már egész kényelmesen el lehetett férni, és alig egy perc alatt máris a Szenátus büféjébe érkeztek. Len a pulthoz sétált, és rendelt két alkoholos italt. A pultra rakta az árát, még talán egy kis borravalót is adva a kiszolgálónak. Körbetekintett a szenátorok nyüzsgő tömegén. Felfedezett néhány barátságos, és néhány kevésbé barátságos arcot is a tömegben. És gyorsan meglelte a szenátort is, akit keresett. Walter Rall, Trellwan szenátora, aki éppen egy másik képviselővel beszélgetett. Arekson felé fordult:
- Beszélgess el itt pár emberrel. Addig én beszélek Rall-lal – mondta, és otthagyta segédjét. Lassú, kimért léptekkel indult a két szenátor felé. Egy nonhumán mellett is elvezetett az útja, aki nem rejtette véka alá utálatát az irányába. Alantas lény – gondolta magában, és folytatta útját. A két beszélgető férfihez lépett, és kimérten, de mégis némi boldogsággal köszöntötte a hasonlóan gondolkozókat.
- Üdvözletem, uraim. Remélem nem zavarok. Gondolom nem kell bemutatkoznom – mondta, és a végén halványan el is mosolyodott. Ez alatt az ülés alatt határozottan ismertté vált.

[Penarchon Sealia]

Penarchont fellelkesítette hogy Ulymic vevõ az ötleteire és hogy haladó gondolkodást tanusít. Idõközben a lift is megérkezett a büfé szintjére. Ahogy az ajtó halk szisszenéssel kinyílt a liftben lévõk elkezdtek kiszállingózni. A két szenátor egymás mellett lépkedett szép lassan. Penarchon a szeme sarkából látta Antefet aki pont az egyik asztalnál foglalt helyet.
-It'kla szenátor! Úgy vélem, igen határozottan összefonódnak az érdekeink, mégpedig hogy a galaxisban újra békesség lehessen. Remélem ezen békesség ékes példája lehet bolygóink, nagyszerû harmóniája. Az Esselesiek igazán békés emberek és tapasztalataim szerint, nem különböztetnek meg senkit. Szeretném önt meghívni Esselesre egy kis vendégségbe és természetesen egy tartalmasabb eszmecserére, amikor csak önnek megfelelõ. Én személy szerint az ülés után visszautazom, mivel nem rég végeztünk az éves betakarítással. Ha gondolja csatlakozzon hozzám. Most viszont ha megbocsát, sajnos más ügyek is elszólítanak. Örültem hogy beszélhettünk.- azzal meghajolt és eltávozott Antef felé.
Mikor közeledett észrevette a közelében beszélgetõ hármasfogatot. Rall, Len és a szintén nem kedvelt Vander.
Penarchon megállt és takarásba húzódva hallgatózni kezdett. Ügyelt arra hogy senkinek se tünjön fel. Úgy tett mintha, a köpenyén lenne egy folt és azt próbálná eltávolítani. Közben pedig fülelt mit beszélnek ezek hárman.

[Walter Rall]

Walter annyira nem lepődött meg a Venmdomi kitörésén, hiszen ez a gyalázatos javaslat őt is felháborította.
- Nem probléma, uram. Szerintem egyre inkább elő fog fordulni az ilyen, ha ehhez hasonló nevetséges javaslatokat nyújtanak be. Nem zavarja, hogyha rágyújtok?
A szenátor nemet intett a fejével. De mielőtt rágyújthatott volna, feltűnt Len és csatlakozott a társasághoz.
Miután átesetek a kölcsönös a bemutatkozáson, Walter megkínálta őket a trellwanni szivarból//Ha elfogadjátok pöfékelünk, ha nem akkor én csak füstölök.// Éppen arra járt egy pincérdroid és Walter kért egy pohár vizet.
Mielőtt megszólalt volna It’kla szenátor sétált el mellettük, így jobbnak látta csöndben maradni, ki tudja milyen jók egy camaasi fülei. Emiatt ösztösen halkan szólalt meg:
- Idefele jövet elgondolkodtam és arra jutottam, hogy lehetséges, hogy az egész javaslat csak egy csapda volt. Az a Seill nem hülye, tudja, hogy ilyen javaslat még a kevésbé értelmes embereknek is szemet szúr és sose fog keresztülmenni. Bár tény, hogy rengeteg nonhumán van a Szenátusban, akiknek elég csak azt mondani, hogy jog, és bármit megtesznek érte, mert minél több jogod van, annál több hatalmad van és vice versa. Nos, mi a véleményük az eszmefutattatásomról?
Miután befejezte mondanivalóját nagyot szívott a szivarból, majd nyugodtan kifújta a füstöt és figyelte ahogy a trell dohány füstje és bűze szétterjed a levegőben.

[Tion Vander]

Tion a szivart visszautasította, ő nem dohányzik. inkább kávéját itta, illetve figyelte amit a Trell mond. Van benne valami - gondolta Tion.
- Szerintem, Rall szenátor, azért nem ennyire leleményesek a nonhumánok, hogy ilyeneket kitaláljanak. Különben is, miért zavarna ez minket igaz? - s oldalba bökte a mellette ülő Len szenátort.
- Ha a nonhumánok ilyen és hasonló javaslatokkal állnak elő annak mi csak örülni tudunk, hiszen szinte nekünk kedveznek. Egyébként Len szenátor: Szerintem fékezze magát. Akik igazat mondanak általában bélyeg alá kerülnek. Figyeljen erre ön is. Nem egy képviselő bukott már bele ebbe, hogy igazat mondott.
Tion kiitta a kávét, majd kifizette. Illetve kért még egy nagy pohár vizet és egy kis kekszet, amivel az asztalnál helyet foglaló képviselőket meg is kínálta. Majd ő is hozzáfogott azokat rágcsálni.

[Tsamor Len]

Len gyorsan bemutatkozott két társának, és melléjük ült a büfében. Tetszett neki a társaság, hiszen végre felvilágosult emberek közé kerülhetett. Érdeklődve hallgatta Rall fejtegetését valamiféle tervről, amelyet a nonhumánok eszeltek ki, hogy az embereket megszorongassák a Szenátusban. No nem holmi Penarchon-féle paprikajancsikat, hanem azokat, akik konzervatív értékeket vallanak.
- Érdekes elmélet, Rall szenátor. Bár a nonhumánok nem éppen a legvonzóbb népség, nagyon ravaszak is tudnák ám lenni. Főleg ha embereket kell átverniük – mondta ő is, és igyekezett lehalkítani a hangját. A Kashyyyk képviselője ott ólálkodott a közelben, és ő igazán nem szerette volna megtapasztalni egy vuki ölelését. Len örömmel vett egyet a kekszből, és aztán válaszolt Tion szenátor tanácsára. Persze azért nem sietette el a dolgot.
- Igen, sajnos ismerem ezeket a khmm… módszereket. Igyekszem magam visszafogni, de ilyen szemtelenség esetén nehéz. Talán az volt a céljuk a törvénnyel, hogy megtudják ki ellenség és ki agymosott báb – vetette fel befejezésként, és rágyújtott a Rall-tól kapott szivarra.

[Tion Vander]

Tion majdnem azt reagálta a fiatal szenátornak, hogy: Fiatal maga még ahhoz ezt átlássa, de nem ezt mondta. Tudta, hogy ő sem valami öreg, de azért 5 év az öt év. Ő már 9 éve, hogy főkormányzó a mellette ülő, a holonetről megtudott adatok alapján, ő szenátor illetve katona. Tion szerint a kettőt nem lehet párhuzamosan végezni. Valaki vagy jó katona és rossz szenátor vagy pedig rossz katona de jó szenátor. Mindenesetre a Főkormányzó a következőket mondta:

- Len szenátor úr! Én megértem magát, és megértem, hogy maga az igazságért küzd. De ezt burkolja. Csinálja úgy, mintha egy szentségnek a nevét nem mondhatná ki, hanem csak körülírhatná, tegye ezt és akkor még a végén lehet, hogy az lesz, hogy a maga tenyeréből esznek, de nem akarom ám önt kioktatni, én se vagyok sokkal idősebb magánál, csak ahogy mondani szokás tippeket adok! - mosolyodott el utolsó szavaira a főkormányzó.
A férfi ekkor újra vett egy kis kekszet és azt kezdte el lakmározni.

[Lane Carlloni]

Lane szokása szerint beült egy ebédre, aztán olvasgatta a holohíreket. Nem nagyon szeretett ilyenkor mászkálni, inkább a segédjére bízta, hogy cserkéssze be neki az érdekesebb embereket aztán kisérje õket ide. És hogy ki az érdekes? Rogers benyomásai többnyire helyesek voltak, az érzései pedig bélyegrõl-bélyegre szálltak. Aztán vissza az utasítás: Hozd ide!

Rogers most épp It'kla szenátorra lett figyelmes, gondolatai pedig csupán egy mondatot visszhangoztak, szóval valósziûleg nagy hatással volt rá ez a pár szó:"Nem sok olyan nép van aki befogadna egy egész népcsoportot..." A Bakerny pont ilyen, befogad bárkit aki hajlandó elfogadni a bélyeget. Ha elfogadja akkor élheti tovább fajára jellemzõ életét, szokásait, de egy idõ után részben beolvad a népbe ezáltall szinesednek a szokások, a nép pedig õ álltala válik egyre szinesebbé.

- Uram! - szólította meg Rogers a madárszerû szenátort. - A nevem Nick Rogers, és bevallom elõbb akaratomon kívûl elcsíptem egy mondatot az elõzõ beszélgetésébõl, miszerint:Nem sok olyan nép van aki befogadna egy egész népcsoportot. Nos a Bakerny-II ezekhez a bolygókhoz tartozik és érdekelne minket az ön elképzelése a hontalanok letelepítésrõl. Lane Carlloni szenátor egy finom ebéddel várja. Ha elfogadja a meghívást kérem kövessen! - rohanta le a számára igen szimpatikus, ezáltal Lane-nek felettéb érdekes szenátort. Több szempontból érdekes szenátort, hiszen Lane azzal volt megbízva, hogy létesítsen jó viszonyt a Bakerny és idegen bolygók, új fajok közt. Ráadásul tapasztalati fontos alapanyag a Kutatóintézetnek, hogy valamiféle új információval bõvitsék a közös tudást errõl a fajról.