== A Galaktikus Szenátus ülésterme ==

[Antef Sziamon]

A császár figyelmesen hallgatta az elõtte felszólaló szenátorokat és elégedetten nyugtázta, hogy a bizottságok elnökeinek nagy része a DKF jelöltjeibõl került ki. Penarchon jelölése már borítékolva volt, s nagyon örült neki, hogy barátja kiemelte katonai érdemeit a birodalmiakkal szemben. Mikor a Hathor-szektor szenátorai is leadták jelöléseiket fõként Saeliára, It'kla-ra és természetesen Sziamonra is, szót kért Pergamon uralkodója, s a platformja a terem közepébe lebegett.

- Tisztelt Szenátus! Köszönöm azon szenátortársaimnak szavazatait, akik fontosnak tartják a Birodalom maradványai elleni küzdelmet. Különösen köszönöm Sealia úrnak a szavazatát, akinek elhivatottsága a Köztársaság megújítására figyelemreméltó és követendõ. Kiváló politikus, aki a pénzügyi világban is járatos, s az általa irányított bolygón is kiválóan kezeli a pénzeket. Olyan szakemberekre van szüksége a Galaxisnak, akik képesek kivezetni azt a gazdasági válságból, s feddhetetlenek a Köztársasághoz fûzõdõ érzelmei. Ezért kérem támogassák szavazataikkal Penarchon Sealia-t a Pénzügyi Bizottságba. Köszönöm. - fejezte be mondandóját Sziamon, majd miután platformja visszatér a helyére, elégedetten hátradõlt a kényelmes bársonykárpittal bevont fotelbe s hallgatta a további felszólalásokat.

[III. Tsa]

Egyre-másra jöttek a felszólalások miután a Fõkancellár újra helyet foglalt. Amikor Hans Seill kimondta a nevét, majdhogynem leesett a platformjáról. A muun frakcióvezetõ azért nem akárki, s jelenleg az õ támogatását élvezi. Ugyanakkor meg is ijedt egy kicsit, hiszen könnyen lehet, hogy Seill számít valamiféle ellenszolgáltatásra is a jelölésért cserében. Miután kiujjongta magát, üzenetet íratott H’ul-lal:

Mélyen tisztelt Frakcióvezetõ úr!

Hálás köszönettel tartozom Önnek az iménti jelölésért a Belügyi Bizottságba! Amennyiben bármilyen módon tudom önt vagy a frakcióját támogatni csak szóljon, állok rendelkezésére.

Üdvözlettel,

III.Tsa


A császár egyelõre nem akart felszólalni, inkább várt mi lesz a muun válasza. Mire feleszmélt már Antef Sziamon is befejezte szónoklatát.

[Tsamor Len]

A választások eredményének bejelentése után eljött a bizottsági tagok jelölésének ideje. Len szemével a Tyrannie képviselõjét kereste, ám nem sikerült megtalálnia õt a platformrengetegben. A felszólalásokat többnyire érdektelenül figyelte, valahogy nem tudta túlságosan az érdekelni, ahogy az ájtatos képû demokraták egymást jelölgetik a pozíciókba. Megszokott dolog már az itt, hogy ezek a piócák egymás szekerét tolják, a Köztársaság érdekeivel nem törõdve. Mikor Sziamon császár elhallgatott, Len úgy érezte, itt az ideje, hogy jelölje Satoraka szenátort. Engedélyt kért a felszólalásra, amit hamarosan meg is kapott pár jelentéktelen képviselõt követõen. Gondosan megigazította katonai egyenruháját, majd fejben még egyszer végigismételte gondolatait, néhol jobb szót találva az eddigi helyett. Aztán sorra került õ is, és miután felállt, platformja középre lebegett.
- Mélyen tisztelt Szenátus! Elõször is szeretnék én is gratulálni a megválasztott elnököknek, és kifejezni bizalmam leendõ munkájuk iránt, valamint sok sikert kívánni nekik a felmerülõ problémák leküzdéséhez. Tisztelt szenátortársaim! Remélem mindnyájunk nevében beszélhetek, mikor azt mondom, a bolygóik vagy szektoraik érdekeit kívánják képviselni a Szenátusban. Az Új Köztársaság érdekei pedig megegyeznek bolygóik érdekeivel, hiszen minden állam legfõbb feladata állampolgárainak védelme és békéjének garantálása. Alig pár éve sikerült Coruscantot elfogla...khm...felszabadítani, és az Új Köztársaság határain belül és kívül is számtalan ellenség leselkedik az új államra, veszélyeztetve annak békéjét és biztonságát. A Védelmi Bizottság munkája tehát mindennél fontosabb ezekben az idõkben, és én egy jelentõs szakértõt, Kimara Satorakát szeretném figyelmükbe ajánlani, aki évtizedek tapasztalatával a háta mögött, igazi hazafiként remekül tudná kamatoztatni kiterjedt és jelentõs katonai ismereteit és figyelemreméltó képességeit az egész Köztársaság, sõt a Galaxis javára. Tervei ismeretében én bátran ajánlom õt a Köztársaság és saját bolygójuk érdekeit szem elõtt tartó képviselõknek, akik bíznak egy biztonságosabb jövõben. Köszönöm a szót!
Ezt követõen leült, és a platform visszalebegett a helyére. Végül is elég jól belejött már a kötelezõ frázisokba és szóvirágokba. Persze még néhány kifejezést szoknia kellett, mint a "felszabadítás" szót, hiszen sok helyen senki sem kért a lázadókat erre, de majd megszokja. Kortyolt egyet a pohárból, amelyet Arekson felé nyújtott, és ismét érdektelenül meredt a következõ felszólalóra.

[Kimara Satoraka]

Kimara némán vette tudomásul a bizottsági elnökök megválasztását, hiszen nem nagyon ismerte õket, a fõkancellár legalább annyit megtehetett volna, hogy elõre elküldi a jelöltek szakmai önéletajzást, de sajnos már teljesen mindegy, hisz megválasztották õket. Idegesítette ez a dolog, hiszen azért mégiscsak tudniuk kellett volna róluk valamicskét. Úgy nem lehet választani, hogy csak a humánokra voksol, mert lehet, hogy valamilyen teljesen megbízhatatlan kivagyit állítanak ilyen fontos pozícióba. Füstölgése csak addig tartott, amíg el nem kezdõdött a bizottsági tagok jelölése. Oda figyelt, hiszen jó lehet tudni kik is az ellenfelek, de meglepõdve tapasztalta, hogy nem sokan akarnak a hadügyi bizottságba kerülni. Nem lepõdött meg különösebben, mert a hadsereg és a militarizmus a birodalomra emlékeztetett sok fajankót, pedig valamivel meg kell majd védeni a köztársaságot.
Mindenki ajánlgatott mindenkit, az elsõ ismerõs arc McFeddler szenátor volt, akivel korábban az étteremben találkozott, õ a pénzügyi bizottságba kívánt bejutni, amelyet támogatott is Satoraka szenátor. Mikor Hans Seill jött, mélyen felháborodott, hogy ez a non-humán itt van, õ lenne az elsõ akit megöl. Mikor Len szenátor õt ajánlotta, örült, s utána rögtön szót is kért, hogy szövetségesét és barátját is felterjessze.
- Tisztelt Szenátus! Engedjék meg, hogy elõször is megköszönjem Len szenátornak ajánlását. Az elmúlt percekben nagyon sok jelölést hallgathattunk meg, de ezekbõl, mindössze egyetlen egy tagot terjesztettek önök elé, aki a hadügyi bizottságba ajánlanak. A hadsereg napjainkban nagyon fontos, mikor ilyen nehéz és ingatag a köztársaságunk helyzete. Tudom, hogy itt sokak viszolyognak ettõl a témától, de szüksége, hogy a hadseregnek és a hadügynek megfelelõ vezetõi legyenek. Ezért és a hadügyi bizottságba Tsamor Len szenátort jelölöm. Fiatal kora ellenére, kitûnõ katona, s már nem egy dolgot tett le az asztalra. Bolygóján igen hamar vezetõ pozícióba került, ami bizonyítja rátermettségét. Kérem önöket támogasság a jelöltemet. Köszönöm a szót!- mondta a szenátor asszony és helyet foglalt a platformján. Szerencsésen meg volt ezzel a feladatával is és remélte, hogy támogatni fogják õket, annak ellenére, hogy milyen oldalon állnak. Õk szakmabeliek, tudják, hogy végük van, ha nincs erõs sereg, amit bevethetnének.

[Jansen Aalsten]

Jansen hallgatta a jelöléseket. Minden szépen ment a maga medrében. Néhány nonhumán felszólalás esetén halovány fintor futott át az arcán. Mélyen megvetette ezt a söpredéket, de hát a jelenlegi rendszer lehetőséget biztosított minden űrhajót építeni képes korcsnak, hogy a Szenátus épületében lábatlankodjon. Szülőbolygója a liberalista csőcselék szemében egy ideális céltábla volt az utóbbi években, hiszen odahaza ez a szegregáló gondolkodás nem számított idegennek és legkevésbé főben járó bűnnek. Az olyan emberek, mint mondjuk Penarchon Sealia, semennyivel nem jobbak Jansennél, vagy a hozzá hasonló gondolkodású embereknél. Csak rossz oldalra, a nonhumánok oldalára álltak, és lettek az evolúciós ballépések talpnyalói.

A legjobb példa erre, hogy igazságról, demokráciáról és korrupció mentes politikáról beszélnek, miközben Sealia és Sziamon egymást ajánlgatják a Szenátus előtt. Mi ez ha nem képmutatás? Aztán jönnek ezek az egyenruhás alakok. Len Szenátorról hallott mende- mondákat, persze nem kell felülni minden ízetlen pletykának, de ha csak egy részük is igaz, a férfi sem szívleli a nem emberi társadalmat. Ettől függetlenül nem szándékozott Jansen kapcsolatot kiépíteni a szenátorral, mi több, komolyan fontolóra vette, hogy kicsit felkavarja az állóvizet.

Ami az első pillanatban még csak egy kósza ötlet volt, az a következő másodpercben már egy kiforrott elképzelés lett. Úgy tűnik itt néhány szenátor félreértelmezi a Bizottságok nyújtotta lehetőségeket, és a bizottsági pozíciókkal járó feladat és jogköröket. Egészen idáig senki sem óhajtott ellenvetést tenni egy egy jelöléssel szemben, Jansen azonban elérkezettnek látta az időt, hogy szót kérve, felvilágosítsa egy-két szűk látókörű kollégáját.

- Tisztelt Szenátorok! Bátorkodtam ismételten szót kérni, miután azt tapasztaltam, hogy az utóbbi felszólalások alkalmával rossz irányba kezdünk elmenni. Nem kételkedem benne, hogy egyik vagy másik szenátor alkalmas-e a bizottsági tagságra, hiszen mind a 2750 jelenlévő a politikai réteg krémjét képezi, ezt kihasználva keresünk a bizottságokba kompetens politikusokat, szenátorokat. Ismétlem: politikusokat és szenátorokat. A Védelmi Bizottság kapcsán merültek fel bennem a legnagyobb kétségek. Nem egy szenátortól hallottam, hogy jelöltjük alkalmas lenne a bizottsági munkára, mert az illető kiváló katona, nagy hadi és háborús tapasztalata van. Szenátorok, kérem. A bizottságokba jelenleg nem szakértőket keresünk, erre a frissen megválasztott elnökök fognak találni megfelelő, FÜGGETLEN személyeket. Ha nekik majd egy tábornokra vagy más egyéb tisztre lesz szükségük, hát felkérik a bizottsági munkára. Tehát kérném Önöket, ne az egyes szenátorok katonai múltja legyen a szavazatuk leadásakor a legfőbb mérlegelendő szempont. Hozzáteszem, egyáltalán nem baj, ha egy sokoldalú és sokat látott szenátornak adott esetben a katonai ügyekre is komoly rálátása van, azonban nem hiszem, hogy célravezető lenne, ha 10-ből 10 bizottsági tag katonai tapasztalata miatt jutna pozícióhoz. Elvégre nem háborúra készülünk. Az alapján ítéljék meg az egyes jelölteket, hogy mit tettek le itt, a Szenátusban vagy mit tettek le hazájuk kormányában. Mit tettek azért, hogy bolygójuk gazdasága felvirágozzon például, hiszen jelenleg a galaktikus gazdaságára is ráférne a fellendülés.

Köztársaságunknak jelenleg felelős, megbízható és tehetséges vezetőkre van szüksége, válasszunk hát ennek fényében. Köszönöm a szót!

[Tsamor Len]

Len elégedetten hallgatta végig Satoraka beszédét, amelyben õt jelölte a bizottságba. Ezután megint érdektelen felszólalások következtek és csupán Aalsten szenátor felszólalása zökkentette ki az unott bambulásból. Az ebbõl az irányból jövõ támadásra nem számított, még ha csak közvetett is volt. Aalsten hírhedt volt unszimpátiájáról a nonhumánok irányába, mégsem a talpnyalóik ellen beszélt, hanem lehetséges szövetségesek ellen. Úgy tûnik a muunok kreditjei tényleg mindenhová elérnek, és képesek bárkit megrontani. Vagy talán más oka volt minderre?
- Válaszolsz valamit? - fordult hozzá Arekson kérdõ tekintettel. Len nagy levegõt vett a válasz elõtt. Most még nem jött el a visszavonulás ideje, egy megnyerhetõ csatát pedig meg kell vívni. Azonban szeretett volna óvatos módon felelni a kihívásra, hátha a másik részérõl csupán egy taktikai húzás volt mindez, hogy többször jusson szóhoz meggyõzni a hallgatóságot.
- Azt hiszem igen - felelte végül, és közben bepötyögte a platform számítógépébe a kérelmét egy felszólaláshoz. Hamarosan meg is kapta, és ismét középre lebegett. Len felemelkedett, és egy nyugodt levegõvétel után beszélni kezdett.
- Tisztelt Szenátus! Teljesen mértékben egyet kell értenem Aalsten szenátorral abban, hogy a Védelmi Bizottság tagjainak nem elsõsorban katonáknak, de laikusoknak kellene lenniük, és normális körülmények között, békeidõben ez így mûködne is. Azonban az Új Köztársaság nem engedhet meg magának hasonló luxust, hiszen a közös védelmi tervezet és hadsereg hiánya mellett a Köztársaság számos ellenséggel néz farkasszemet, mint a hadurak, kalózok, rabszolgakereskedõk, számtalan egyéb külsõ és belsõ fenyegetés. Ilyen helyzetben igenis szükség van arra, hogy a Bizottság képviselõtagjai is rendelkezzenek katonai múlttal, hiszen most fektetik le azokat az alapokat, amelyek mentén a jövõ laikus politikusai is nagyobb hibák nélkül tudják majd a Bizottságban kamatoztatni egyéb tudásukat. Ha egy alapvetõen hibás rendszerre épül az Új Köztársaság önvédelmi rendszere az az egész állam bukásához vezethet. Viszont abban ki kell javítanom a szenátor urat, hogy nem háborúra készülünk, ugyanis egy jó államnak mindig készen kell állnia a háborúra, hogy megvédje a határait, állampolgárait, pénzügyi értékeit. Ha egy állam nem tudja megvédeni önmagát bármikor bármilyen külsõ fenyegetés ellen, akkor saját legitimitását kérdõjelezi meg. Valamint remélem a szenátor úr nem a Védelmi Bizottságtól várja a Galaxis pénzügyi fellendítését, úgy hiszem emiatt a Pénzügyi Bizottságban kéne inkább aggódni. Köszönöm a szót.
Len állva maradt miközben a platform visszalebegett a helyére. Úgy érezte minden gondolatát sikerült szavakba öntenie, anélkül, hogy feleslegesen megsértette volna a másikat. Elvégre épp elég ellensége van a Szenátusban, felesleges mellé újabbakat is szerezni.

[Boldrius McFeddler]

Boldrius unottan nézte az ajánlásokat amiket egyik seggnyaló szenátor tett a másiknak, de hát az ember mindig is ilyen alávaló lény volt. Ő imádott ember lenni! Imádta hogy a hiúság legyezgetése 90%-ban sikert hoz az embernél.
Gondolataiból Yvonne visszatérése keltette fel.
-Elintézted amit mondtam?-kérdezte széles mosollyal.
Nem tagadhatta, megkívánta a nőt. Itt és most a szenátusban, de nem engedhetett a csábításnak több ezer kamera kereszttüzében, kockáztatva bolygója megbecsülését és persze önnön tekintélyét.
-Persze hogy elintéztem. Mindig elintézem.-mondta Yvonne kicsit sértődött hangsúlyban.
Ekkor Aalsten szenátor kezdett bele felszólalásába, utána pedig Len válaszolt kicsit ellenségesen.
Érezte hogy itt az idő közbevágni, hiszen mind a kettővel terve volt és nem akarta azt hogy idő előtt egymás torkának ugorjanak.Szót kért majd középre lebegett pódiumán. Megköszörülte a torkát majd belekezdett.
-Tisztelt Főkancellár-asszony! Tisztelt szenátus!
Amint hallgattam itt az előbbi összeszólalkozást Aalsten és Len szenátortársam között, mindkettejüknek igaza van valamilyen szinten. A védelmi bizottság témájába nem kívánok beleszólni, hiszen sohasem voltam nagy stratéga. Azonban mint már Len szenátortársam is elmondta hogy Aalsten szenátor úr nem várhatja a gazdasági megújulást a védelmiektől, egyértelműen mert ez nem az ő feladatuk, megadnám az alkalmat hogy Aalsten szenátor, mint már eddig oly számos alkalommal a saját módján segítse a galaktikus köztársaság sorsának jobbra fordulását.
Jelölöm Jansen Aalsten szenátort a pénzügyi bizottság tagjai közé hogy az eddig is újító jellegű ötleteivel és rátermettségével, segítsen a galaxis népeinek előrébb jutni a boldogulás felé. Köszönöm a szót!-azzal visszalebegett a helyére platformjával és intett Yvonne-nak hogy töltse újra poharát.

[Mon Mothma]

Az utolsó felszólalások is megtörténtek a Szenátus Gyűlésén, így a Főkancellárnak nem maradt más választása, mint felszólítani az összegyűlteket, hogy leadják voksukat.

- A felszólalások sorát ezennel berekesztem, kérnék minden tisztelt képviselőt, hogy adja le szavazatát az egyes bizottságok esetén. Minden bizottságba három nevet jelölhetnek, tehát összesen 12 név szerepel majd a listájukon. Fontos, hogy egy képviselőt csak egy bizottságba jelöljenek. Kezdjék hát meg kérem.

Mothma visszaült a helyére és várt. Váltott néhány szót az alelnökkel, miközben a szenátusi szóvivőt elküldte a sajtó képviselőihez, hogy közleményt adjon ki a fejleményekről, ugyanis szünetet még nem fog egy darabig elrendelni. A sok elkényeztetett politikus most megdolgozhat a pénzéért legalább. Negydóra elteltével monitoron keresztül láthatta, a szavazás lezárult, mindenki leadta a voksát, minden szavazat érvényes volt, megkezdődött a szavazatok összeszámlálása, ami a jelenlegi technológia mellett nem tartott túl soká.

- Tisztelt képviselők! Az eredmény megszületett, a Bizottság elnökei pedig egészen kivételes módon ezúttal egyetlen jelölt személyén sem kívántak változtatni, így a szavazás 100 %-ig érvényesnek minősül, hamarosan láthatóvá válik mindenki platformján a hivatalos lista. A szavazatok konkrét számát, illetve a százalékos megoszlásokat nem tesszük közzé, minden bizottságban a 10 szenátusi delegált neve fog szerepelni. Lássuk hát, kik azok a kitüntetett szenátorok, akikre az elkövetkezendőkben nagyobb feladata és teher hárul.

A következő pillanatban pedig már meg is jelent egy lista azok nevével, akik bizottsági tagok lettek a szenátus szavazati alapján.

Belügyi Bizottság:

- Valentine Santinel //Croce//
- III. Tsa //Xix-Po//
- Ulymic It'kla //Keril//
- Gianea Marani //Umgul//


Pénzügyi Bizottság:

- Boldrius McFeddler //Corellia//
- Penarchon Sealia //Esseles//
- Jansen Aalsten //Lekua IV//
- Joseph Gilmer //Arian//


Védelmi Bizottság:

- Lane Carlloni //Bakerny II//
- Antef Sziamon //Pergamon//
- Tsamor Len //Taygeta//
- Kimara Satoraka //Tyrannie-i Unió//
- Rainald Kramer ////


//Nyilván ezúttal nem találtunk ki más neveket és NJK-kat, akik még a bizottságban vannak ettől függetlenül a jövőben mindenki vegye figyelembe, hogy összesen egy elnök, két alelnök, illetve 10 szenátusi delegált lesz a bizottságban, a plusz szakértők pedig ezúttal nem zavarnak sok vizet.//

Mothma várt pár percet amíg a meglepettség, a csalódottság vagy épp az elégedettség hullámai végigsöpörnek a szenátus termén. Egyes szenátorok magukról megfeledkezve kiabáltak, gratuláltak a szomszédos platformra. Néhány perc után azonban a hangzavar magától is elült, így a Főkancellár elérkezettnek látta az időt, hogy komolyabb vizekre evezzenek.

- Szívből gratulálok minden szenátornak, akit a többség alkalmasnak vélt arra, hogy egy bizottság tagja legyen. Kérném Önöket, hogy tudásuk legjavát rendszerünk szebbé és jobbá tételére használják, továbbá legyenek kellően körültekintőek és elhivatottak, hiszen rendkívül felelősségteljes megbízatást ruháztak Önökre. Most pedig tovább lépünk és kihirdetem a következő napirendi pontot. Antef Sziamon, Pergamon császára és képviselője fogja velünk ismertetni haderőreformját, illetve ennek kapcsán fogunk szavazni. Megkérném Sziamon Szenátor urat, hogy ismertesse a hadsereggel kapcsolatos elképzeléseit

A Következő pillanatban minden szenátor platformján egy előre elkészített törvény javaslat lett olvasható, amit maga Antef Sziamon dolgozott ki és terjesztett a Főkancellári Hivatal elé. Eközben Pergamon császárának platformja a terem közepe felé úszott.

Az Új Köztársaság hadserege



A Hadsereg célja: A hadsereg feladata az Új Köztársaság békéjének õrzése, a közbiztonság fenntartása, s a határok védelme.

A hadsereg felépítése:

A Köztársasági haderõ olyan gyorsreagálású egységekbõl tevõdik össze, melyek feladata a közbiztonságot és békét veszélyeztetõ események gyors megoldása. Ezen gyorsreagálású flottaegységek állomáshelyei az egyes szektoroknak egy lakható holdján lévõ bázis. Ennek célja, hogy a politikát alakító bolygók vezetõi ne tudják befolyásuk alá vonni ezen egységeket. Természetesen a szektorok és bolygók rendjének biztosítása mindenkinek saját feladata. A gyorsreagálású flottaegységek feladata kizárólag a válságos helyzetek, külsõ támadások megoldása, elhárítása.

-Az Új Köztársasági Hadsereg vezérkari fõnöke a mindenkori fõkancellár.
-A vezérkart 12 vezértábornok alkotja, kik csupán frakción kívüli, a Szenátus befolyásán kívül álló hivatásos katona lehet, kiket szigorú ellenõrzés és vizsgálat után neveznek ki 5 évre.
-A gyorsreagálású flottaegységek parancsnokai a tábornokok, kiknek szolgálati ideje egy szektorban szintén 5 év.

A gyorsreagálású flottaegységek felépítése a következõ:

-2 ISD csillagromboló
-1 Interdictor csillagromboló
-4 Dreadnaught-osztályú nehézcirkáló
-4 Corelliai korvett.
-Megfelelõ mennyiségû vadászgép a csatahajókon.
-A csillagrombolók és a nehézcirkálók fedélzetén nehézpáncélosokkal felfegyverzett szárazföldi egységek.

Természetesen ezen flottaegységek, míg a hozzá tartozó csatahajókat a hajógyárak nem újítják fel, vagy nem gyártják le, addig a szektorok bolygóinak saját csatahajóival kell feltölteni.

Maguk a flottaegységek vezetõi, tisztjei, hajózói és katonái hivatásszerûen kell ûzniük foglalkozásukat, s vegyes nemzetiségûnek kell lenniük.

A belsõ rendfenntartó egységeket minden rendszer maga tartja fenn önkéntes szabadcsapatok segítségével. A fenntartáshoz szükséges pénzösszeg 33%-át a védelmi költségvetés állná. Így csökkenteni lehet a reformra szánt összeget közel 500 milliárd kredittel. A teljes haderõreform így 1,5 billiárd kreditbe kerülne. Természetesen ez csupán az elsõ lépcsõfok. Ez az összeg a Védelmi Haderõ mûködésére szánt minimális összeg. Ha Köztársaság gazdasági és pénzügyi helyzete rendbe jön, akkor védelmi kiadásokat növelni kell, hogy a haderõ mûködése zavartalan és tökéletes legyen.

[Antef Sziamon]

Pergamon császár elégedetten dőlt hátra bársony foteljében, mikor meghallotta, hogy Lane Carllonival együtt beválasztották a Védelmi Bizottságba. Még fel sem tudott ocsúdni, mikor platformja a terem közepébe lebegett, hisz a Főkancellár asszony felkérte, hogy vezesse elő a haderőreformot. Sziamon vett egy mély lélegzetet és megnyitotta az újabb vitát.

-Tisztelt Szenátus! Örömömre szolgál, hogy ismét terítékre kerül az elmúlt időszakban már benyújtott és elfogadott Haderőreform tervezet. Mindenki előtt a monitoron látható ás olvasható a tervezet szövege, mely módosításra került. Az Új Köztársasági Haderő felállítása több lépcsős folyamat, melynek első lépcsőfoka, hogy létrehozzunk egy Katonai Pénzalapot, megszervezzük és megalkossuk a Haderő struktúráját. Ezt kiegészítendő fontosnak tartják a pergamoni haderő szakemberei, hogy a belső rend fenntartására az Új Köztársaság tagállamai központi támogatással önkéntes rendfenntartó alakulatokat állítsanak fel. Ez azért is szükséges, mivel így az új Haderő teljes kapacitását a külső fenyegetések - jelen esetben a birodalmi hadurak - elhárítására lehet fordítani. Ehhez első körben 1,5 billiárd kreditre van szükség, hogy ezt megtehessük.
Én most nem is kívánnám szaporítani a szót. Ez a tervezet már az előző ülésszakban nyilvánosságra került, s elfogadt a Szenátus. Kíváncsian várom, hogy ezen holtidőszakban az adott tagállamok szakemberei, kormányai milyen bővítésekkel vagy változtatásokkal kívánják megvalósítani eme reformot. Természetesen a felmerülő kérdésekre örömmel válaszolok. Köszönöm, hogy meghallgattak. - fejezte be rövidre sikeredett - ez is volt a szándéka - vitaindító nyitányát Sziamon, majd a platform visszalebegett a helyére. A császár töltött magának egy pohár sumpi bort, majd várta az első felszólaló reagálását.

[Rainald Kramer]

A kormányzó rezzenéstelen arckifejezéssel hallgatta az egymást követõ felszólalásokat. Itt-ott ugyan összeráncolta szemöldökét, de tekintete gyorsan továbbsiklott a következõ szónokolni kívánó politikusra. Alapjában véve, a Szenátusban általában gyorsan követték egymást az események, így az embernek oda kellett figyelnie, hogy egy esetleges vita kibontakozásakor ne veszítse el a fonalat, mert megtalálni biztosan nem fogja. Olyan lenne ez, mintha tût keresnénk a szénakazalban. Többször váltott néhány pillantást a sacoroni delegáció egy másik tagjával, régi jó barátjával, a szintén félig-meddig katonai, félig-meddig politikusi múlttal rendelkezõ Stamont Treeno-val. A látottakkal és hallottakkal való egyetértése eléggé ingadozó volt. Elõfordultak olyan javaslatok, amelyekre önmagában õ is rábólintott szívesen, ám részint aggályok sokasága is felmerült benne. Egyelõre azonban nem szólt egy szót sem. Hagyta, hogy a szenátorok egymást kóstolgassák, avagy elõzetes megállapodásuk értelmében személyeikért lobbizzanak. A bizottságokhoz az egykori birodalmi fõtiszt úgy állt hozzá, hogy szükséges, ámde roppant unalmas téma. Õ például senkinél sem házalt ingyen reklámért, ahogy õ maga sem kívánt senkit sem propagálni. Ez egyszerûen nem tartozott bele a sajátos értékrendjébe.

Mikor Mon Mothma fõkancellár asszony röpke felszólalásával befejezettnek nyilvánította a gyors kampányolást, felkérte a képviselõ testület tagjait voksaik leadásának. Rainald közelebb lépett a platform számítógépes rendszerét üzemeltetõ panelegyütteshez, és néhány pillanat erejéig tartó töprengést követõen õ maga is összesítette a szavazáson történõ jelöltlistáját. Rábökött egy gombra, mellyel a véglegesített verziót elküldte az adatbázis számára, majd visszahuppant az ülésére.
- (Kíváncsi lennék, mennyit számít most a korrupció, vagy a frakcióelnökök szava) - jegyezte meg maró gúnnyal a hangjában ejtve szavait anyanyelvén, hogy aztán kisebb sóhajt hallathasson. Jobbkeze feléje fordult.
- (Majd mindjárt meglátjuk) - biccentett apró félmosollyal a száján, és szemeit végigjáratta a gigantikus csarnokon. Szintúgy a sacoroni nyelvjárást használta. A kormányzónak ugyanis bevett szokása volt, hogy saját emberei között az otthonit alkalmazza. Egyrészt, mert szinten akarta tartani tudását, nehogy a hosszú fõvárosi lét alatt megkopjon annak szintje, másrészt hasznosnak is számított, hisz a sacoroni polgárokon kívül roppant kevesen látták értelmét a nyelv elsajátításának. Egyébként is alig hallottak róla valamit, hisz ha sacoronival találkoztak, az értelemszerûen a galaktikus közösön szólalt meg, így leginkább csak konkrétan fordítódroidok memóriájába építették bele eme õshonos nyelvet.

Mikor az adatkijelzõ felvijjogott, jelezvén a szavazás összeszámlálásának végét egyben annak érvényesítését, az újbóli kancellári mondatokat követõen Kramer kormányzó ismét a "pulthoz" lépett. Szépen sorjában olvasta a neveket, a különbözõ bizottságokként kategorizálva, fentrõl lefelé. Aprókat bólintott közben, többé-kevésbé azok kerültek be a szintén újonnan avatott elnökök alá, akikre számított.

Hirtelen azonban megtorpant az olvasásban. A Védelmi Bizottságban ugyanis tulajdon nevét is felfedezte, mint bekerült szenátor. Felpillantott a hatalmas aula rivalgó miliõjére, noha gondolatai teljesen másik síkon száguldoztak. Vegyes érzelmek kerítették hatalmukba. Egyrészrõl büszkeséggel töltötte el, hogy megannyi induló közül a Szenátus több, mint kétezer fõs állományának java része mellette, és késõbbi bizottságtag társai mellett foglaltak állást. Másrészt keserû szájízzel vette tudomásul újdonsült megbízatását, ugyanis így még több kötelesség szólítja majd Coruscantra, népét tehát még jobban hanyagolnia kell. Keze ökölbe rándult. Minden tõle telhetõt meg fog tenni majd annak érdekében, hogy szenátori teendõit minimálisra csökkentse, egyúttal nagyobb szerepet vállaljon a hazai politikai életbõl. De azt már most eldöntötte, hogy a frissen jött kinevezéstõl, és az azzal járó feladatoktól egyáltalán nem hátrál meg. Egyszerûen azért, mert nem az a típus. Szót kért, s amint megkapta az engedélyt, közelebb lebegett a fõkancellári pulpitushoz. Megköszörülte torkát.

- Tisztelt Szenátorok, Fõkancellár asszony, tisztelt Szenátus! - erélyes hangja valósággal hasított a beltérben. - Mindenekelõtt köszönöm Önöknek a felém irányuló bizalmukat. Ígérem, legjobb ismereteim fényében igyekszem majd teljesíteni a rám háruló kötelezettségeket. Egyúttal õszinte gratulációmat küldöm az újonnan avatott bizottsági tagok felé, és eredményes munkát kívánok mindannyiunknak - tudta le az ilyenkor általánosságában vett protokoll elõírásait. Úgy érezte, mint megválasztott bizottsági tag nem baj, ha nyilvánosan is köszönetet mond a személyét támogató képviselõknek. Pláne azok után, hogy még véletlenül sem kérte õket a személyére történõ szavazásra.

Visszalebegett a sacoroni kirendeltség helyére, s mikor a korong alakú szerkezet ismét hozzákapcsolódott mechanizmusához, felvont szemöldökkel nézett maga elé.
- (Nem úgy tûnsz, mint aki túlságosan boldog) - jegyezte meg közelebb hajolva Stamont. Barátja rápillantott.
- (Inkább meglepõdtem. Amikor elfogadtuk a Szenátus meghívását, szemlélõdõként kerültünk be. A köztársasági gépezet azonban egyre jobban terelgeti maga felé Sacoront) - felelte töprengõ hangon a kormányzó. Szavai egy pillanatra helyettesét is elgondolkodtatták.
- (Ami igaz, az igaz, azzal, hogy bizottsági tag lettél, népünk szerepe felértékelõdött. És ez pártatlanságunkat is veszélybe sodorhatja) - vélekedett a férfi. Tûnõdõ szempárja a mellette ülõt pásztázta. Amaz viszont csak enyhén megrázta fejét.
- (Aligha) - sóhajtott. - (Segítek az Új Köztársaság hadseregének megszervezésében, de ez nem jelent egyet azzal, hogy támogatom is õket. Felkértek erre a szerepre, én elvállaltam) - fejtegette tovább, majd legyintett. - (Egyébként sem fog már ez sokáig mûködni. Nincs az az ostoba, aki komolyan elhiszi, hogy a köztársasági és a birodalmi tábor békében létezhet egymás mellett.) - Már épp folytatta volna, de társa fejével az épp fõpulpitus irányába közeledõ pergamoni platformra bökött. A bolygó uralkodója, Sziamon Császár szólásra emelkedett, ugyanis a következõ napirendi pont az általa beterjesztett haderõreform ismertetése volt.

Rainald összefont karokkal hallgatta a pergamoniak elsõ emberének rövidre szabott monológját, miközben összeráncolt homlokkal vizslatta a kijelzõre felvázolt elképzelések részleteit. Alighogy újdonsült bizottsági tag társa befejezte, hozzá is látott munkájához. Nem habozott, azonnal szót kért, közben felállott ültõ helyébõl. Feszes, és egyenes testtartása hûen tükrözte tengerész múltját. Az engedély megérkezése után a sacoroni platform újfent a terem közepére lebegett.

- Tisztelt Szenátus, Tisztelt Sziamon szenátor úr! - fogott bele mondandójába. Arckifejezésére ismét kiült az a rideg sziklaszilárdság, ami jellemezte az egykoron birodalmi fõtisztként szolgált katonákat. - Érdeklõdve hallgattam a javaslatát. Mint ahogy azt Ön is hangsúlyozta, egy új haderõ felállítása nem történhet egyik napról a másikra, a folyamat végéhez több lépcsõfok vezet. Abban egyetértek Önnel, hogy minden egyes bolygónak rendelkeznie kell egy, a mindenkori központi hatalmi szervtõl független, egyúttal önálló rendvédelmi alakulattal, amely képes garantálni az adott bolygó teljes körû biztonságát. Ez természetesen nem csupán szárazföldi haderõnem felállításával, de bizonyos mértékû haditengerészeti erõk fenntartásával is jár. Afelõl semmi kétségem, hogy egy legfõbb politikai tömörülésnek, mint például az Új Köztársaság, rendelkeznie kell hatékony katonasággal. Véleményem szerint a tény, miszerint ennek a katonaságnak a legfõbb feladataként az új köztársasági területek ellen irányuló külsõ veszélyforrások elhárítását kell megszabni, egyértelmû. Azonban felhívnám a mélyen tisztelt Szenátus figyelmét arra, hogy elõfordulnak olyan szektorok, amelyek korántsem rendelkeznek elegendõ haderõvel ahhoz, hogy a készületek befejeztéig saját hadihajókkal pótolják ki az új köztársasági flotta lokális kirendelt csapatait. Emiatt vád nem is érheti õket, hisz a bolygók többsége leginkább belsõ rendfenntartásra rendezkedett be, így egynéhány hadihajónál aligha rendelkeznek többel. Éppen annyival, amennyivel egy esetleges fegyveres konfrontációt kezelni tudnak. Bár a kezdeti idõszakra nézve logikusnak tartom ehhez hasonló, úgymond kis létszámú gyorsreagálású flottaegységek felállítását, amennyiben az Új Köztársaság helyzete mind gazdaságilag, mind egyéb más szempontokból stabilizálódik, ezek létszámát növelni kell. Természetesen ez még ráér, de az idõzítés fontos lesz, hisz mindannak, amit mi itt elméletben lefektetünk, gyakorlatban is meg kell valósulnia. Utóbbi már korántsem ilyen egyszerû folyamat. Annyi észrevételt engedjen meg, Szenátor úr - tartott egy pillanatnyi hatásszünetet, míg õ maga is levegõvételhez jutott -, hogy az Interdictor-osztályú csillagromboló helyében inkább kisebb hatótávolságú, de több példányban ajánljak tiltómezõ generáló fregattokat. Úgy gondolom, olcsóbb megoldás, és ami még inkább fontos, stratégiailag használhatóbb tulajdonságokkal bír. Míg a rombolók viszonylag nagy területet fednek le, mely egy esetleges technikai meghibásodás esetén káoszt idézhet elõ a bolygóközi utazásban, addig a fregattok gyorsabbak, könnyedebben mozognak, ezáltal mozgathatók, átcsoportosíthatók ha arra szükség adódik, és arra ugyanúgy elegendõk, hogy egy aktuális misszió helyszínén béklyóban tartsák az ellenséget. Ráadásul a magukban hordozott potenciális veszély sem haladja meg az átlagos értékeket, még akkor sem, ha ellenséges kézre kerül. Ellenben az Interdictorral. Engedjék meg, hogy egy utolsó érvvel még alátámasszam állításom igazát. Ha a felvázolt balszerencse megtörténik, s egy efféle romboló ellenséges kezekre jut, aktivizált generátorait maximális teljesítményre állítva aligha lenne esély a rendszerek ártatlan civil társadalmainak esetleges evakuálásra. A zónában lévõ hajók csapdába kerülnének. Mindezek alapján, kérem gondolják át ezt a lehetõséget. - Ekkor elhallgatott. Nem. Egyáltalán nem fejezte be, noha nem is készült arra, hogy ilyen hosszú beszédet mond. Ámde minthogy a számára szakmát jelentõ kérdések kerültek napirendi pontra, úgy érezte, a hadviselésben kevésbé, vagy egyáltalán nem jártas szenátorokat pótolván is szólnia kell. Mély lélegzetvételt követõen még várt egy kicsit, hogy a hallgatóság megemészthesse a hallottakat, aztán újult erõvel kezdett bele.

- A késõbbiekre, de akár a közeljövõre nézve is javasolnám a Mon Calamari Hajógyárakkal való folytonos kapcsolat létesítését. Mindannyian tudjuk, a mon calamari társadalom mennyit tett a lázadásért, elegendõ itt csak Ackbar Admirális úrra, és a személyének köszönhetõ katonai sikerekre gondolunk. A Birodalom, és a Birodalmi Maradványok azonban rendre meg is torolták ezeket a segítõ kezeket - emlékeztette a múltra a jelenlévõket. Kijelentésénél mintha parányit megrándult volna egy arcizma, amely az õt nem épp szívlelõk körében kiválthatta annak gyanúját is, hogy részese volt egy efféle megtorlásnak, mint a megtorló fél. - Tudomásom szerint a hajdani lázadás során verbuválódott flotta összetételében is akadtak ilyen típusú gyártmányok, egyúttal bizonyára az ottani gyártósoroknak is jót tenne egy kompromisszumos szerzõdés keretein belül történõ sorozatgyártás. Amelyet még mindenképp szeretnék megosztani Önökkel, az a haderõ együttes nevével kapcsolatos. Sokan hangoztatják a tisztelt képviselõk közül - járatta végig tekintetét a monumentális csarnoképületen -, a demokrácia intézményének fontosságát. Egyértelmûen ezt az irányzatot képviseli az Új Köztársaság alkotmánya is. Éppen ezért indítványozom, hogy a reformtervezetben kerüljön mint Új Köztársasági Véderõk feltüntetésre a katonaság. Amennyiben a haderõ célja valóban, idézem: "az Új Köztársaság békéjének õrzése, a közbiztonság fenntartása, s a határok védelme", akkor miért is ne sugallhatná ezt maga a fémjelzés is? Higgyék el nekem, tisztelt szenátorok, egy átlagos polgár számára sokat számít a külsõ megjelenés, s legtöbben ezek alapján vonják le következtetéseiket.

- Véletlenül sem szeretném untatni Önöket felesleges és üres szavakkal, így ígérem, a befejezésnek szántakat rövidre fogom. A hadsereget érintõ konkrét struktúra és szervezeti felépítésrõl részletesen a Védelmi Bizottság minden bizonnyal alapos tárgyalásokat folytat majd, így ezzel kapcsolatban csak egyetlen egy dolgot említenék meg. Ez pedig a fõkancellár katonai pozíciójára vonatkozik. Szilárd meggyõzõdésem, hogy a mindenkori fõkancellár pozícióját el kell különíteni a reformtervezetben vázolt Vezérkar mûködésétõl. Módosító javaslatom alapján a mindenkori fõkancellár tisztségét a továbbiakban a haderõ mindenkori fõparancsnokaként határozzák meg, mint ahogy tették azt a Régi Köztársaság idején is. A vezérkari fõnök titulus alkalomadtán kétségbevonható lehet, de a fõparancsnoki jogkörrel gyakorlatilag felette áll majd. Félre ne értsenek, nem azt kívánom, bár minden tiszteletem az Övé, hogy a Fõkancellár asszony ezentúl önnön kénye-kedve szerint dönthessen a katonai kérdéseket illetõen - helyesbített gyorsan. - Ám fontosnak vélem a legfelsõbb körökben történõ egymástól való függés kompenzálását, mellyel elkerülhetõ lesz egy magasztos diktátorjelölt felemelkedése - fújta ki magát alig észrevehetõen. - Köszönöm a szót - tette hozzá bezárólag.

Megnyomott egy gombot, közben jobbjával az odahelyezett pohárért nyúlt. Kiszáradt torkára üdítõen hatott a szinte egy kortyra legördített hideg víz csordogálása. Egészen addig nem ült le, és nem is fordított hátat a Szenátus sorainak, míg vissza nem érkezett kiinduló pontjára. Ott aztán vontatott mozdulatok közepette foglalt ismét helyet. Az oldalán a szintén Sacoront képviselõ páros szinte egyidejûleg fürkészte felettesük arcát, és a politikai hadszíntér küzdõinek tekintetét is. Szemeik olykor itt, olykor ott villantak fel kíváncsian. Rainald azonban gondolataiba süppedt egy pillanatra, miközben erõt gyûjtött a folytatáshoz. Kíváncsi volt, szónoklata milyen reakciókat vált majd ki a politikusokból.

[Jansen Aalsten]

Jansen a mindig magánál tartott családi címeres érmével játszott, miközben szórakozottan bámulta azt. Boldrius megtette a magáét, a jelölése bezsákolva, de természetesen ez még nem jelent semmit, legfőképpen nem győzelmet. Nem volt benne különösebb versenyszellem, már ami a bizottsági tagságot illeti, semennyivel nem aludt volna nyugodtabban vagy nyugtalanabbul, ha esetleg nem választják be. Ez azonban nem következett be...

Külvilágot kizáró állapotából feltűnően csinos asszisztense, Pamela rázta fel:

- Jansen! Sikerült, bent vagy, hallod? Nézd a monitort!- A nő lelkesedése egy pillanat alatt magával sodorta a fiatal politikust, tekintetét pedig a képernyőre terelte. Valóban, a neve ott díszelgett a Pénzügyi Bizottság tagjai között, de nem ez volt az egyetlen örömteli név. Boldrius McFeddler szintén bekerült, így a corelliai hálás lehet majd, igaz, Jansen a gesztust már visszakapta, de a jövőbeni együttműködésükre mindenképpen jó hatással lehet McFeddler sikere. Ezenfelül egy harmadik néven is megakadt a szeme. Barátja, Joseph Gilmer is bekerült. Ígéretes bizottsági üléseknek néznek hát elébe. A sormintába csupán Penarchon Sealia neve rondított bele, a férfi minden bizonnyal a Leia Organa-nál tett behízelgő magánkampányával érte el a célját. Nem számít, legalább rajta tarthatja a szemét a férfin, mi több, idővel akár csúnyán ki is babrálhat vele, adott esetben Joseph és Boldrius segítségével.

Miközben a listát elemezgette, az elsőre ismeretlen nevek aktáit tanulmányozta, a szenátusi események akár egy lavina, megállíthatatlanul folytak tovább. A mai nap nem a lazsálásról szólt, a Főkancellár percekkel a bizottsági tagok megválasztása után már fel is konferálta a következő napi rendi témát, név szerint Sziamon haderőreformjának megvitatását.

Jansen a legkevésbé sem örült a javaslatnak, ráadásul a kevésbé jártas, esetleg teljesen inkompetens szenátorok számára unalmas és csendes percek következhetnek. Szerencsére Jansen nem érezte magát teljesen analfabétának a kérdésben, de nem ártott megválogatni mikor, mihez és mit szól hozzá, nehogy lejárassa adott esetben önmagát. A legígéretesebb időpontnak mindenképpen az első percek ígérkeztek, amikor még nem mélyedtek el a szakmai kérdésekben. Röviddel Sziamon nyitó beszéde után már meg is kapta a szót, előtte azonban egy igencsak szakszerű beszédet hallgathatott végig, így némileg nehézkes lesz számára emlékezeteset alkotni. Mivel azonban a kihívások elől sosem futamodott meg, most is kaján vigyorral az arcán várta meg, mg platformja elfoglalja a felszólalót megillető helyet. Felállt, kihúzta magát, öltönyén reflex szerűen simított egyet, hogy végül nagy levegőt vegyen és belekezdjen felszólalásába:

- Tisztelt Szenátorok! Nem tagadtam a legutóbbi ülésszakon sem, hogy mennyire nem értek egyet a haderőreformmal, azonban 2750 szavazó között egy ember szava nem nyom akkora súllyal a latban. Ha már azonban így alakultak az események, nem kívánok strucc politikát folytatni és némán végig ülni az ülést, mindenképpen szeretnék konstruktív hozzáállást tanúsítani, hogy minél előbb a legmegfelelőbb megoldást találjuk meg közösen.

Beszédemet, illetve annak témáját két részre bontanám, remélem nem fogom Önöket untatni, ha esetleg hosszúra sikeredne. - Jansen kis szünetet tartott, amíg magán nem érezte az összes teremben összegyűlt személy tekintetét. Nem a falnak akart beszélni. A néhány másodpercnyi késlekedést követően folytatta: Az előttem felszólalókkal ellentétben én nem vagyok katona. Nincs harci tapasztalatom. Bolygóm sem egy katonaállam. Ezeket figyelembe véve kérem nézzék el, ha esetleg nem a legszakszerűbben fejezném ki magam, esetleg valami badarságot mondanék, mint ártatlan laikus. Az előttem szólókkal vitába nem szállnék, szilárd meggyőződésem, hogy nálam sokkal hozzáértőbb személyekről van szó, akik a szakmai kérdésekben majd remek munkát tudnak végezni.

A lényegre térve azonban: Sziamon képviselő megemlítette, hogy a hadsereg átszervezése, illetve a szükséges hajók, harci járművek, fegyverek legyártása, illetve a szükséges személyzet vagy vezetés kiképzése is időigényes folyamat, nem lehet egyik napról a másikra lerendezni az ügyet. Az utolsó szóig egyetértek ezzel. A probléma viszont ott kezdődik, hogy amennyiben tényleg annyira súlyos a helyzet, mint ahogy azt sokan látni vélik, nem várhatunk éveket a folyamat befejeztéig. Az, hogy az egyes bolygók rakják be a közösbe azt, ami jelenleg elsősorban a belső rend fenntartásában tevékenykedik, egy abszurd kijelentés. Sok bolygó képtelen lenne ennek a kérésnek eleget tenni. Másik része pedig csak szimplán nem lenne hajlandó. Ne legyünk álszentek, se naivak. Mindenki igyekszik hazája érdekeit nézni, márpedig senki sem szívesen hagyná védtelenül hazáját csak azért, hogy egy magasztosabb célért, a köztársasági béke megőrzéséért cselekedhessen. Legfőképpen azért, mert a Köztársaságba való belépéskor minden tagbolygót biztosítottak a megfelelő védelemről, többek között ezért is fizetünk adót, vagy más néven tagdíjat.

Mivel látszik, hogy ez nem egy járható út, más megoldás után kellene nézni. Kérdem én? Mi pontosan a probléma a jelenlegi állománnyal. A néhai birodalmi főadmirálist legyőzte a köztársaság, a hadserege pedig azóta gyengébb nem lett, sőt... Sokkal inkább tartanám indokoltnak a jelenlegi állomány modernizálását, korszerűsítését, erről bővebben még később beszélnék. A meglévő egységeket pedig jobban kéne szétosztani a galaktikus térképen. Fizikailag megfogható, belső ellenségünk jelenleg talán csak egy két kalóz csapat van, de az idő nem nekik dolgozik. Ha feltételezéseik igazak, akkor elsősorban a határon túl kell ellenséget keresgélni. Ez pedig máris felvet egy kérdést: jól bezártuk az ajtót? Amíg a bővítéshez szükséges hajókat nem gyártjuk le, célszerű lenne határaink védelmére fókuszálni. A belső rendet pedig szektoronként valamivel kevesebb cirkálóval és egyéb hadihajóval biztosítani. Főleg, hogy nem egy bolygó képes lenne fenntartani egy bolygón vagy akár egy rendszerben a békét, hiszen maximum kalóztámadásokra kell számítani a belső világokban. Ha az egyes bolygók képesek legalább tartani magukat egy darabig, a köztársasági segítség addigra egészen biztosan megérkezik. A határokon pedig a kisebb és szegényebb bolygókat könnyebben meg lehetne védeni, amire talán nagyobb szükség is van, mint például a magvilágokban vagy a belső gyűrűben.

Kiemelt fontosságú azonban, hogy a kereskedelmi útvonalak biztonságát emeljük, hiszen a jelenleg is ingatag gazdaság nem lenne képes útvonalaink kiszámíthatatlanságát lenyelni, katasztrofális eseményeket indítana el, ha képtelenek lennénk a kereskedő hajók épségét garantálni.

Beszédem második része inkább a haderőreform gazdasági részével foglalkozna. Sziamon képviselő úr 1,5 billiárd szükséges kredit bevonásáról beszélt. Borzasztó összeg. A jelenlegi gazdasági helyzetben pedig igen érzékeny veszteség lenne ekkora pénzalap elkülönítése, főleg, hogy bizonyosan kevés lesz az összeg egy jelentősebb beruházásra. Meglátásom szerint egyetlen megoldással lehet valahogy áthidalni a problémát, anélkül, hogy a becsületesen dolgozó lakossággal próbálnánk kitermeltetni a szükséges összeget. Jelenleg hogy néz ki a hadi ipar, a hajó ipar és ebből követezően a hadi hajó ipar? Néhány kereskedő és ipari bolygó vagy magán cég lefölözi a hasznot. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, gondolok itt például Kuat bolygójára, de még lehetne folytatni egy rövid felsorolást. Az állami megbízásokat olyan bolygóknak kéne ki adni, akár több tucatnak is, ahol magas a munkanélküliség, de természetesen a szakszerű munkaerő meg van a hadi hajó gyártáshoz. Olyan bolygóknak, akiket állami megbízásokkal egyszerűbb lenne kisegíteni, mit különféle mentőcsomagokkal és banki kölcsönökkel. Az ezekre a bolygókra áramló pénz pedig végső soron előbb utóbb ismét a Köztársasági államkasszába vándorolna, hiszen ekkora pénzösszeg jelentős nyomot hagyna a gazdaságon, és mindenképpen pozitív változást idézni elő. Fontosnak tartom, hogy a köztársasági megbízásokat kizárólag állami cégek kapják meg, ne pedig magánszemélyek és befektetők, hiszen csak így garantálható egy egy bolygó fejlődésének megindulása, illetve anyagi gyarapodása.

Jansen tartott egy leheletnyi szünetet, amíg mindenki megemésztette az elhangzottakat, addig kortyolt egyet poharából, hogy beszédének záró részét megfelelően tudja előadni. A szenátorok halk pusmogásba kezdtek, a platformokon elmélyült diskurálás zajlott. Jansen folytatta.

- Beszéltem nem is olyan rég modernizálásról, hadserege fejlesztésről. Biztos vagyok benne, hogy ez fontosabb lenne, mint új egységeket legyártani. A köztársasági hadsereg fenntartása és megfinanszírozása évről évre hatalmas összegeket emészt fel, amit elsősorban a tisztességes, dolgozó és adózó állampolgárok fizetnek meg. Végig tekinthetnénk, hogy miből is állnak elő ezek a költségek pontosan, de erre most pontos adatok nem állnak rendelkezésemre, illetve nem is szívesen untatnám Önöket ezzel. Azt azonban kiemelném, hogy az egyik legjelentősebb költség a hajók energia fogyasztása. Az energia piacon az árak hihetetlenül elszaladtak az elmúlt években, a tibahna gáz és a jó minőségű plazma ára az eget veri. Nem csoda hát, ha ilyen hadi költségeink vannak. Véleményem szerint a modernizálást össze kellene kötni azzal, hogy új, alternatív energia források után nézzünk, amik alkalmasak lennének a hiper- űrutazásra képes hajók hajtására vagy adott esetben a hajókat átalakítani úgy, hogy ezen anyagok befogadására és felhasználásra alkalmassá váljanak.

Kérem gondolják át az elhangzottakat, illetve várom a konstruktív észrevételeiket, meglátásukat, akár építő kritikájukat. Köszönöm a szót, még jobban a figyelmüket!

Ahogy a platform süllyedni kezdett, Jansen elégedetten hátradőlt. Jól sikerült felszólalás volt, amiben sikerült saját, jobban mondva bolygójának céljait is vegyíteni. Hamarosan pedig a a közösség véleményére is fény derült, kíváncsian várta, hogy ki, kik lesznek az első felszólalók ezek után.

[Penarchon Sealia]

Miközben Aalsten beszélt, Penarchon visszakeresett a szenátusi archívumban mert volt valami ami felrémlett neki a múltból. Amint megtalálta gyorsan átfutotta, majd szót kért és amint megkapta az engedélyt középre lebegett.
-Tisztelt szenátorok!
Elsősorban Aalsten képviselő mondataira szeretnék reagálni. A haderő átmozgatásáról és megosztásáról nincs különösebb ellenvéleményem, ésszerűnek hangzik a javaslata.
Amivel foglalkoznék inkább az a gazdasági rész.
Ön fájlalja hogy a hadsereg kiépítésének költségei 1,5 billiárd kreditre rúgnak.
Bizonyára emlékeznek hogy az előző ülésciklusban, Aalsten és Gilmer képviselők erőteljesen lobbiztak egy új alternatív üzemanyag, a metánjég mellett.
Ennek az új anyagnak a felhasználhatóvá tétele, 1500 milliárd kreditbe került volna, legalább is Gilmer szenátor beterjesztése alapján.
Mosolygós a tény hogy ha az önök érdekeit képviseli egy javaslat, akkor helyes arra elkülöníteni ezt a rengeteg tőkét, nem mellesleg a muunok bankrendszeréből.
Most hogy a hadseregről van szó ami az egyik alappillére a köztársaságnak soknak tűnik az összeg?
Had nyugtassam meg önt Aalsten szenátor, hogy az összeget rekviráltuk és a felhasználást is jóvá hagyta a szenátus, ekkora konccal még önnek is illene megelégednie, nem még hogy a hadügyi reformtervezetbe is igyekszik betolni a metánjeges mizériát.
A hadsereg régóta használja a tibana gázt, a fegyverek töltényeinél és a hajók üzemanyagjaként. A köztársasági hadsereg formális megalakításánál, a Bespinnel történt keretszerződésben, üzemanyagár kedvezményt is belefoglaltak. A megalakulás óta, változatlan áron szállítják a hadseregnek a tibana gázt.
A feltevése a nagy hajógyárak mellőzéséről és a megrendelések kisvállalkozásoknak való odaadásáról, minden bizonnyal lovagias dolog amivel én is egyet értenék ha lehetőség lenne rá, de sajnos nincs. Nem mellőzhetjük a nagyobb hajógyárakat mert a külső bolygókon lévő gyárak felszereltsége illetve kapacitása nem elegendő egy ekkora flotta legyártására. Mindenképpen a rombolók legyártása a nagy gyárakban hatékonyabban folyna, míg a cirkálók és vadászgépek gyártását a kisebb cégek is megoldhatnák.
A magam részéről ennyi észrevételt tennék a szenátus elé, továbbá a Sziamon szenátor által beterjesztett reformtervezetet teljes körűen támogatom. Köszönöm a szót!- azzal visszalebegett a helyére és várta a visszatámadást Aalsten részéről.

[Tyber Zann]

Zann a választások izgalma után elégedetten kortyolgatta tovább italát. Végül is egész jól jártak az eredménnyel, a Konzorcium pedig további növelheti alvilági hatalmát, hiszen Xizor és Jabba halála óta nem akadt komoly kihívója az alvilágban, az államhatalmat pedig éppen most hálózta be fokozatosan. Egyedül azt sajnálta, hogy a munkamániás fõkancellár nem rendeltet el szünetet, ami alatt halaszthatatlan ügyei miatt elhagyhatta volna a Szenátust, így az alapvetõen teljesen érdektelen javaslatok tárgyalását is végig kellett ülnie. Kash Kazua eközben szorgosan nézte végig a megválasztott szenátorok nyilvános adatait és fél füllel még a felszólalásokra is figyelt helyette. Tényleg pótolhatatlan munkaerõ volt számára a mindennapos ügyekben.
- Találtál valami érdekeset? - kérdezte meg végül Zann, próbálva némi érdeklõdést erõltetni a hangjába.
- Igen - bólintott Kazua, majd gyorsan felírt magának pár jegyzetet a kézi számítógépébe. - Azt hiszem akad majd, akit érdemes megkörnyékezni.
- Ezt rád bízom - vetette oda Zann. - Én majd beszélek Organával. Remélem elég szavatartó típus.
Ezután megint csendes lett a platform, és míg Kazua most már teljesen a felszólalásokra figyelt, Zann csupán fél füllel figyelt oda, egyébként halkan csevegni kezdett csinos twi'lek kísérõjével. A hadi szervezési ügyek sosem voltak a kedvencei, a logisztikát mindig másra bízta, míg õ csak a tényleges irányítást végezte el. Újabban persze a kalózflottái irányítását is át kellett adnia másnak, hiszen egy nagy bûnszervezet irányítása sok idejét elviszi az embernek. Figyelme csak akkor élénkült meg, amikor Aalsten alternatív energiaforrásokat említett beszédében. Mint Bespin szenátorának, Zannak nagy érdekeltsége volt a tibana gáz minél szélesebb felhasználásában, így hát a szenátor javaslata igencsak érzékeny pontra tapintott. Kash is hátrasandított felé, ám amikor látta fõnöke fokozott figyelmét, akkor ismét elõre szegezte a tekintetét. Zann jó erõsen megszorította a kezében lévõ poharat, azonban arca nem tükrözte vissza érzéseit. Ez utóbbit már megtanulta kontrollálni, hiszen az arca árulja el leginkább az embert. Másik keze is ökölbe szorult, amint eszébe jutott a lehetséges pénzügyi veszteség. Kreditmilliárdok forogtak most kockán és nem kívánta a saját zsebébõl finanszírozni az Aalstenhez hasonlók világmegváltó hóbortjait.

Mikor végre valamelyest lenyugodott, elõrehajolt Kashoz és halkan megszólalt.
- Felszólalok.
- Már szót is kértem - felelte Kazua rezzenéstelen arccal, majd odanyújtott egy aprócska jegyzetet is. - És összeírtam pár apróságot.
Sealia felszólalásának végeztével meg is kapták a szót, a platform pedig középre lebegett. Zann sziklaszilárdan állva nézett végig a Szenátuson, majd pár pillanatnyi hatásszünet után belekezdett a beszédébe.
- Tisztelt Szenátus! Mint Bespin választott szenátora, elfogadhatatlannak tartom Aalsten szenátor javaslatát az alternatív energiaforrások felkutatásáról, felvetése egy hadügyi javaslat kapcsán igencsak eltereli a témát. A szenátor bizonyára nincsen tisztában azzal, hogy a jelenlegi teljes galaktikus gazdaság a tibana gázra épül, így egy új energiafajtára való átállás nemcsak hogy gigászi összegeket emésztene fel, de egy teljes jól mûködõ iparágat tenne tönkre. Milliók utcára küldése mellett egy bizony hatalmas vállalatok teljes bedõlését is jelentené, amely a jelenlegi ingatag gazdasági állapotban teljesen destabilizálná az egész Köztársaságot! - itt egy rövid pillanatra megállt, majd kemény hangon folytatta tovább. - Hovatovább egy ilyen lépés egyenesen a Birodalom megmaradt erõit segítené, sõt egyenesen támogatná õket! Ahogy Sealia szenátortársam is mondta, Bespin bolygója változatlan áron adja el már évek óta a tibana gázt a Köztársaságnak, annak ellenére, hogy a kitermelési költségek emelkedtek az idõszakban. Ön ezt a hozzáállást azzal kívánná meghálálni, hogy halálra ítéli az egész bolygót és az ebbõl élõ vállalkozókat? - itt Zann rosszindulatú mosollyal még hozzátette. - Persze ha az a célja, hogy a Köztársaság belülrõl omoljon össze, akkor természetesen ez egy remek terv rá. De hogy ne csak rosszakat mondjak Aalsten szenátor alapvetõen jóindulatú javaslatairól, melyeknek csak visszásságaira kívántam rámutatni, akkor a flottamegrendelések egy részének kisebb vállalkozókhoz adása igen jó ötlet.

Itt kortyolt egyet a kikészített vízbõl, mivel a torka már kezdett kiszáradni, és jóval enyhébb hangon folytatta tovább a beszédet.
- Számtalan kisebb-nagyobb cég van a Galaxisban, amelyek szintén képesek hajógyártásra, ám az állami megrendelések hiányában nem jutnak lehetõséghez, míg a nagy cégek a haszon nagy részét lefölözik. Természetesen ezek a gyártócégek méretüknél fogva nem alkalmasak nagyobb hajók elkészítésére, de a kisebb méretû fregattokra, korvettekre és vadászgépekre leadott rendeléseket minden további nélkül képesek teljesíteni. Ráadásul mivel a kisebb cégek rá vannak szorítva az új, költségkímélõbb megoldásokra is, így jelentõs összegeket lehet spórolni. Itt szeretném figyelmükbe ajánlani saját cégem konstrukcióját, amely a birodalmi gravitációs kút technológia tanulmányozása után készült el, és amely Kramer szenátor javaslatát valósítja meg: egy gravitációs kúttal felszerelt fregatt. Bár hatótávolsága nem olyan nagy, mint egy Interdictornak, csupán harmadannyi pénzbe kerül a gyártása. Mint láthatják, ha pénzt akarnak spórolni egy hadsereg felállításán, akkor elõször a gyártóknál érdemes körbenézni, nem pedig a Galaxis gazdaságát leromboló javaslatokat tenni néhány milliárd kredit kiváltására. Köszönöm a figyelmet.

[III. Tsa]

A Mothma féle eredményhirdetés nem okozott különösebb meglepetést a császár számára, s nagyon boldog volt, hogy Ulymic is bekerült a bizottságba. A fiatal szenátorlány képességeivel kapcsolatban továbbra sem volt bizonyos, de bízott öreg barátjában. Idõközben segédje, valamint fia is gratulált a császárnak, aki megkérte H’ul-t, küldjön egy üzenetet a Xix-pora a szavazásról.
Az ezt követõ témát egyáltalában nem tartotta fontosnak Xi, s felesleges kiadásnak vélte. A beadvánnyal pedig nem értett egyet, s számára ezen sem Sziamon sem pedig Sealia magyarázkodásai sem javítottak. Akármennyire sajnálta, egyet kellett, hogy értsen Aalsten szenátorral.

Sokáig gondolkozott egy esetleges felszólaláson, s végül Zann után szót kért, majd hamarosan platformja ott lebegett a fényárban az ülésterem közepén. A császár felkelt, kihúzta magát, megigazította palástját, majd belekezdett:



Tisztelt Szenátus, Tisztelt Fõkancellár!


Azt mondják, ott már valami baj van, ha valaki már elõre magyarázkodik, viszont ahhoz, hogy megértsék felszólalásom lényegét, amely mindössze néhány szó, mégis magyarázkodnom kell.

Elõször is közölnöm kell önökkel, hogy nem tartom szükségesnek ezt a fajta reformot, habár borzasztóan sajnálom, de egyet kell, értsek Aalsten szenátorral abban a felvetésében, hogy a jelenlegi hadsereg modernizálása bõven elég lenne.

Másodszor pedig az, hogy számomra felfoghatatlan, miért szeretnének önök, tisztelt Sziamon és Sealia szenátorok, ekkora haderõt vonni egy-egy szektorba? Ha és amennyiben jól tudom nincsen végveszély.
Most szeretném megjegyezni azt is, Sealia szenátor, hogy ilyenféle már-már megmosolyogtató személyeskedéssel azok szoktak élni, akik tudják, hogy nem mondanak igazat. – itt hagyott egy kis hatásszünetet, majd folytatta: - Persze én sem szeretnék ilyen szintre leereszkedni, úgyhogy rátérek egész felszólalásom lényegi részére. Szeretném Sziamon vagy Sealia, esetleg Kramer szenátort megkérni arra, hogy válaszoljanak egyetlenegy kérdésemre: - Ki, vagy mi ellen kell ekkora méretû, s ilyen költséges hadsereg felállítása? Köszönöm a szót! – azzal a platform visszaúszott helyére, a császár pedig helyet foglalt.

[Penarchon Sealia]

Penarchont nagyon meglepte III. Tsa véleménye. Nem készült fel arra hogy olyas valaki fogja kétségbe vonni a reform fontosságát aki már három rendszerben is élt és még hazugnak is nevezte Penarchont.
Hiába! Ennél azért többre lesz szüksége az öreg vezérnyúlnak.
Miután a császár befejezte többnyire az ő kioktatásukat, szót kért és középre lebegett. Megköszörülte a torkát majd belekezdett.
-Tisztelt III. Tsa!
Fájdalommal veszem tudomásul azt, hogy ön a koránál fogva sem tanult a galaktikus kormányzatok hibáiból.
Vegyük csak a nagy hiper-űr háborút vagy a klón háborút aminek előzményeit a szenátus nem vette komolyan vagy nem is látta. Sőt a sith-háború után kénytelenek voltak az egész köztársaságot újra építeni. Véleményem szerint ez egy ciklikus dolog. Lehet hogy újabb 25000 évet kell várni a következő belülről induló háborúra vagy csak pár évet egy kívülről jövőre.
Nem tudhatjuk! De ha nem most tesszük le az alapjait egy nagy és erős védelmező hadseregnek és odázzuk a dolgokat akkor annak az eljövendő generációk ihatják meg a levét.
Önnek szerencséje volt a birodalom idején hiszen sikerült megvédenie bolygóját a leigázástól, de több száz olyan rendszer volt ami nem járt ilyen jól, mert nem volt egy erős sereg ami visszatarthatta volna az ellenséget. Ezért az egyesült köztársaság dolga az hogy ez ne fordulhasson újra elő.
Ami pedig az igazmondásomat illeti, nem hiszem hogy bármikor is megkérdőjelezhető lettem volna ezen a téren. Nézze csak vissza az archív anyagokat és meglátja majd ön is hogy minden amit mondok vagy teszek azt a köztársaságért teszem! A demokráciáért teszem! Tehetne végre ön is érte! Köszönöm a szót!- kicsit belelovalta magát a dolgokba Penarchon, de hát ő is ember volt, így meggondolatlan is. Platformjával visszahelyezkedett a helyére és újra töltötte a vizespoharát.