== A Galaktikus Szenátus ülésterme ==

[Rainald Kramer]

A valamikori birodalmi fõtiszt vegyes érzelmekkel szemlélte a kibontakozó szópárbaj viaskodó delegáltjait. Az egymás helyére-hátára libbenõ szenátori platformok folyamatosan, egyúttal természetesen, hangoztatták a maguk igazát. Sacoron kormányzója jó néhány perc erejéig töprengett, vajon érdemes lenne újbóli felszólalást kérelmezni a fõkancellári pulpitustól. Kezdeti lelkesedése valamelyest megcsappant, bár ez részben talán az õ hibájaként is felróható volt. A pergamoni császár haderõreformjára elsõ kézbõl reagált, mint szakmájában igencsak járatos ember, néhány pillanatig pedig elhitte, hogy most tényleg érdemi véleménycserérõl lesz szó. Ám csalódnia kellett. Ahelyett, hogy kézzel fogható, használható módosító javaslatokkal álltak volna elõ a tisztelt ház képviselõi, a téma fonala hamarjában a pénzre, és egyéb ostobaságokra terelõdött, legalábbis Rainald szerint.

Balján szorgosan körmölt adatpadjára szenátorsegédje, az imént zajló kisebb perpatvar fontosabb eseményei, szavai, egy-egy kiragadott részlete kerültek lejegyzésre további felhasználás szempontjából. Stílszerûen jobbjánál foglalt helyet a jobbkezének tartott Stam, aki, mint már oly sok alkalommal a szenátusi kongresszusok alkalmával, most is összeszûkült szempárral méregette egyik-másik politikust, tanácsost, vagy mi egyebet. A testõri feladatköröket is ellátó férfi épp feletteséhez fordult volna, de az megelõzte, s mire a másik feleszmélt, Kramer már az irányító konzolhoz lépett, hogy másodjára is felszólalhasson a gigantikus csarnok méltán híres épületében. Amint a sacoroni testület mechanizmusa is elõre lendült, s gyorsan elfoglalta a helyét, mely természetesen egynéhány kameradroid egyidejû odaröppenését is eredményezte, a kormányzó hangja a szokottnál is ridegebb orgánumban csendült fel.
- Tisztelt Szenátorok! Az elmúlt felszólalásokat, és felszólalókat elhallgatván rá kellett jönnöm, hogy sajnálatos módon a jelenlévõk közül sokan nincsenek tisztában azzal, mi célt szolgál a hadsereg. Elfogadom, és nem is firtatom, hogy a szenátori tisztség nem jár együtt a katonai hozzáértéssel. Ám úgy érzem, a tisztelt Szenátus annak ellenére hátráltatja Sziamon szenátor reformtervezetét, hogy elõzetesen elfogadta azt. Nem azt kérem Önöktõl, hogy ne kritizáljanak, ne osszák meg aggályaikat. De NE csak ezt tegyék - kezdte beszédét. Hogy ez is hasonló hosszúságúnak készült, mint az elõzõ, egyelõre nem lehetett tudni, mindenesetre a sacoroni férfi úgy tûnt, veszített az õt jellemzõ végeláthatatlan türelmébõl. Merev, érzelmektõl mentes arcát viszont továbbra is ugyanoly elszántsággal türtõztette magára.

- Kétkedve hallgatom a haderõt, és az azzal kapcsolatos pénzügyi szegmenseket érintõ aggályaikat. Azt mondják, 1500 milliárd kredit sok. Igen. Ebben igazuk van. Valóban sok. Hogy Aalsten szenátor úr szavaival éljek, borzasztó összeg. De kérem, úgy hiszik, ezzel Pergamon császára, és a felvázolt részletek kidolgozói nem voltak tisztában? - tette fel a költõi kérdést. - A választ gondolom mindannyian sejtik. Az Új Köztársaság haderejének erõteljesebb fejlesztése, és új alapokra történõ helyezése a jelenlegi helyzetben fájóbb befektetésnek tûnhet. Ugyanakkor a magam részérõl jó, és mindenképp szükséges befektetésnek tartom. S mint minden jó befektetés, úgy idõvel ez is megtérül. Remélem, ebben a pénzügyi témákban nálamnál jártasabb urak és hölgyek alátámaszthatnak. Természetesen elõfordulhat, sõt, biztos vagyok benne, hogy mi, tisztelt szenátorok, közvetlen módon már nem profitálhatunk belõle. De úgy vélem, egyikünknek sem az a feladata, hogy bármily törvényjavaslatból, rendeletbõl, vagy egyéb másból saját hasznot húzzon. Ez a profit egyébként sem kreditekben, vagy egyéb más valutákban lesz mérhetõ. Azzal, ha most támogatják a hadsereget, az Önök által képviselt népeket, a tulajdon hazájuk elkövetkezendõ generációinak biztonságát szavatolják.

- Mint azt már említettem, egyetértek a pergamoni indítvánnyal, kisebb-nagyobb módosításokkal elfogadhatónak tartom. Ám újfent hozzá kell tennem, idõvel szükségszerû lesz a bõvítés. Bizonyosnak veszem, hogy Aalsten képviselõ nem arra gondolt, amennyiben új típusok legyártására kerül sor, a mindeddig használatos hadihajók a roncstelepre kerülnek. Nem. Mind a modernizálás, mind az újonnan gyártás szükséges lépés. Hangsúlyozom, az állomány bõvítése kell hogy lebegjen szemeink elõtt, arányos elosztásban az Új Köztársaság adott területeinek nagyságával. A Galaxis megannyi termékéhez hasonlóan, úgy egy katonai jármûnek is van egy bizonyos kifutási ideje, de megfelelõ kezek által sok esetben ez a szavatosság megkétszerezhetõ. És itt rá is térnék a gyárakat érintõ problémájukra. Valószínûnek tartom, senkit sem kell bizonygatnom afelõl, hogy egy katonai jármûveket gyártó komplexumot nem lehet csak úgy itt-ott megnyitni. Az elhelyezésük stratégiai szempontok figyelembevételével, méghozzá védhetõség, és biztonság alapján kell hogy történjen. Emiatt sem tartom megoldhatónak a legkülönfélébb vállalatoknak való gyártási jog kiadatását. Természetesen a nagyobb, s a már történelemben is bizonyított hajógyártók megfelelnek ezeknek a követelményeknek, és az a feltételezés, miszerint mellõzzük szolgáltatásaikat, egyenesen hajmeresztõ. Ha nem lennék az, ami, most teljes mellszélességgel állást foglalnék amellett a gondolat mellett, miszerint a kisebb típusok megrendelését ennek megfelelõ kapacitású cégek teljesítsék. De meg kell érteniük, hogy minden egyes, a flotta számára fontos üzem és gyártósor eztán fokozott ellenõrzésnek lehet kitéve, a kiemeltebb pontoknak pedig katonai felügyelet alatt kell állniuk. Hogy miért? Ezt aligha kell részleteznem, és igen, tudom, hogy ez mivel járhat. Akár független nézeteket valló cégcsoportok tömkelegeinek megkereséseitõl eshetnek el, amennyiben az Új Köztársaság pártjára állnak, ráadásul ily mértékben - pillantott körbe az egybegyûltek díszes társaságán. - Örvendetes számomra, hogy Tyber Zann szenátor használható információt említett meg az elsõ felszólalásom alkalmával elmondottakat elõsegítvén, de pusztán érdeklõdõ szándékból tenném fel Zann képviselõ számára a kérdést: Ön elfogadná, ha a szerzõdés aláírásával és a gyártás megkezdésével vállalkozása katonai felügyelet alá kerülne? - fordult a nevén nevezett bespini delegált irányába. Választ értelemszerûen várt, eztán felszólalásának utolsó részéhez érkezett.

Mély sóhajtás közepette navigálta úgy a szenátori platformot, hogy az a Xix-po helyére csusszanó korongja felé nézhessen. Az õt megelõzõen szót kérõ, s a nem-humán császár kérdésére válaszoló Penarchon Sealia szavaival egyetértett. Egyúttal õt magát is meglepte, hogy egy állítólagosan kora alapján bölcsnek titulált uralkodónak egyáltalán hogyan juthat eszébe mindaz, amit elmondott.
- Nem áll szándékomban megsérteni a xenux faj császárát, s minden tiszteletem az Öné, III. Tsa. Ám hogy Ön aggályosnak titulált egy olyan témát, amely igenis létfontosságú eleme egy galaktikus hatalomnak, s amelynek megkérdõjelezése számomra igazából megmagyarázhatatlan, kérem fogadja el egy Önnél jobban hozzáértõ személy véleményét. Amit Sealia képviselõ elmondott, az elsõ szótól az utolsóig igaz. A Régi Köztársaságot az vezette a bukáshoz, hogy mély álomba csöppent. S mikor a vészharangok megkongattak, hiába riadt fel, hiába kapaszkodhatott meg a klónok reménysugarában két marokkal, végül tudjuk nagyon jól, mi lett a játszma vége. Azt hiszem, aligha kell hangsúlyoznom, egy ehhez hasonló eset nem történhet meg még egyszer, annak ellenére, hogy a mondás út tartja, a történelem elõbb, vagy utóbb, de megismétli önmagát. Amit az Esseles szenátora kijelentett, néhány perccel ezelõtt én is megemlítettem. Éppen ezért gyorsan rá is térnék egy eléggé vitatható dologra. Kérem, Szenátor úr fogadja el tõlem, hogy bolygója pusztán birodalmi érdekek alapján vészelte át azt az idõszakot. Ön tudja a legjobban, népének mekkora hányada veszett oda. Ebbõl kifolyólag bizonyára sejteni véli, amennyiben I. Dantius Palpatine úgy szerette volna, hát elõbb-utóbb a sárba tiporja Önöket is. Mint ahogy tette ezt sok más nemzettel is. Ám a múltat felhánytorgatni nem érdemes, noha az ismerete hibáinak kijavítása érdekében nagyon fontos. Most pedig konkrét kérdésére konkrét válasszal felelek. A jelenlegi leginkább potenciális veszélyforrás a Birodalmi Maradványok, ez egyértelmû. De vizsgáljuk meg õket. Kicsik, kapzsik, egymást öldökölik. A moffok hatalom iránti sóvárgása, és pénzéhsége dönti romba mindazt, ami egyszer hatalmas volt. De mondja csak, Ön tisztában van azzal, mi van az Ismert Galaxis határain túl? Mi van ott, ahová még a mi kezünk nem érhet el? - itt megállt egy pillanatra. Talán elgondolkozott, talán nem, talán hatásszünetnek szánta, talán csak gyors kortyot gördített le kiszáradt torkán. Mindenesetre néhány momentumig mélyeket lélegzett, s minthogy nem távozott jelenlegi helyérõl, egyértelmû volt társai számára, még nem tett pontot mondandója végére. Így a beltérre röpke szálló pillanatokig csönd telepedett.

Hirtelen úgy látszott, valamit még mondani akart, aztán göcsörtösen megrándultak arcizmai. Amilyen gyorsan vált feszessé, ugyanolyan gyorsan enyhült meg, s zökkent vissza régi önmagába.
- Köszönöm szíves figyelmüket - mormogta látható gondterheltséggel, mintha eszébe jutott volna valami, amit annak idején, sok évvel ezelõtt zárt el szíve legmélyén. Visszalebegett platformja a kezdeti állapotába, s amint halk szisszenés jelezte a tartópillérek helyére illeszkedését, Rainald hátradõlt ültében. Két pohár vizet is megivott. Testõre gyanakvóan, egyúttal aggodalmas mimikával fürkészte.
- (Minden rendben?) - kérdezte, s közelebb húzódott, hogy még a sacoroni nyelvjárást is minimális hangszínen kelljen használniuk.
- (Persze) - suhant át egy magabiztos mosoly Kramer kormányzó ajkain, mely egyértelmûen azt jelentette, pillanatnyi megingása, amelyre egyszerûen nem lehetett magyarázatot találni, s amely igazából csak keveseknek tûnhetett fel, teljesen elmúlni látszott.

[Jansen Aalsten]

Penarchon, Penarchon és megint csak Penarchon. Ezt a férfit egyszerűen csak lelőni lehet, ha egyszer szót adnak neki, nem tudja befogni a száját. Jansen nem először kerül(het) összetűzésbe a férfival, pedig nem tartotta egy tehetségtelen alaknak, de hát a rossz oldalra állt, így vesznie kell. Miközben végig hallgatta az esselesi eszmefuttatását, majd Bespin szenátorának szánalmas mentegetőzését, amivel saját bankszámláját próbálta szinten tartani, igyekezett felkészülni az ellencsapásra. Azt ugyanis nagyon rosszul tették ezek a senkiházik, ha azt hitték annyiban hagyja az ügyet. Az észérvek előtt fejet hajtott, de a sületlen, alibi válaszoktól viszketni kezdett a keze. Jansen megkérte a szót, de csak hosszú percek elteltével jutott az birtokába. Végtagjaiban enyhe bizsergést érzett, kezdte egyre jobban élvezni a jelenlegi ülést.

- Köszönöm mindenki eddig elhangzott véleményét, még akkor is, ha az rám nézve esetleg negatív hatású volt. Ezt tiszteletben tartom, azonban engedjék meg, hogy egyes, általam tévesnek ítélt kijelentésekre reagáljak.

Mr Sealia: Kezdek attól tartani, hogy mi sosem fogunk közös nevezőre jutni. Ez abból a szempontból roppant problémás, hogy a következő hónapokban közösen fogunk tevékenykedni a Pénzügyi Bizottságban. Félek tőle azonban, hogy az Ön személyes kis magánháborúja ellenem, a velem való állandó konfrontálódása nem fogja megkönnyíteni helyzetünket. Ön rossz ellenzéki politikust játszik ülések óta, hiszen amint felszólalok, Ön rögtön az ellenkezőjét kezdi el fújni, legyen szó bármiről is. Ezúttal ráadásul Ön alaposan félreértett engem. Legutóbbi felszólalásomkor egy árva szót sem ejtettem a metánjégről, de más egyéb konkrét erőforrásokról sem. Mindösszesen annyit bátorkodtam megjegyezni, hogy a köztársaság hadserege páratlan és példa nélküli a jelenlegi galaxisban. Az elmúlt évek folyamatosan azzal teltek, hogy a szenátorok és az egyes bolygók, beleértve azok lakosságát is, torkán nyomták le a keserű pirulát és folyamatos megszorítások következtek, a hadsereg építése címszó alatt. Érthető folyamat volt ez persze, Thrawn Főadmirális komoly fenyegetést jelentett egész Köztársaságunkra. Na de az, hogy a legfőbb Birodalmi hadúr eltávozása és legyőzése után is ezt próbálják velünk eljátszani, a galaxis összes polgára nevében kikérem, felháborítónak tartom . Tartom magam ahhoz, hogy a hadsereg mindössze némi korszerűsítésre, esetleges felújításra szorul, nem pedig bővítésre, főleg nem komolyabb létszám-bővítésre. Ez utóbbira amúgy sem hiszem, hogy a Sziamon szenátor által emlegetett 1,5 billiárd kredit elég lenne, bár bizonyára erre az idő választ fog adni.

Visszatérve az energia-forrásokra. Mr Zann: Erősen kételkedem abban, hogy az Ön bolygójának komplett gazdaságát döntené romba az, ha új erőforrásokat is bevonnánk egyelőre szigorúan csak a hadseregbe. Jómagam ugyanis nem említettem, hogy reform ötletemet a mindennapokba ültessük át, botorság is lenne, tekintve, hogy jelenleg haderőreformról tárgyalunk, ráadásul egy ilyen átállás a horribilis költségei mellet, rendkívül időigényes is lenne. A hadsereg energia fogyasztásán pedig nem csak pár milliárd kreditet lehetne spórolni, de biztos vagyok abban, hogy vannak még a teremben néhányan, akik szakszerűen tudnának arról beszélni, hogy egy csatahajó fenntartásában mi is kerül a legtöbbe.

Továbbá a legnagyobb energia ipari vállalatok folyamatos innováció mellett működnek, így azt a felvetését, mely szerint egyfajta átállás, új erőforrások megjelenése a piacon mamut vállalatok csődbe jutását jelentené, teljesen abszurd. Az pedig csak Köztársaságunk javát szolgálná, ha lehetőséget biztosítanánk más kisebb nagyobb bolygóknak, akik bányászatból, energia-források kitermeléséből próbálnak talpon maradni. Miért gondolja a Bespin, hogy a galaxis energia fogyasztásának döntő hányadát csak ők szolgáltathatják. Az sosem jelenthet hátrányt, ha több lábon állunk, és ne legyen senkinek sem kétsége afelől, hogy sok-sok bolygó toporogva várakozik a lehetőségre, hogy az energia piacon egy aprócska szeletet vághasson magának. Jelenlegi rendszerünk ugyanis alapjaiban hibás, sok bolygó, illetve vállalat egyenlőbb az egyenlők között. Hiszem azonban, hogy tudunk ezen változtatni, és ha van még a teremben, aki ezt így gondolja, az remélem nem lesz rest felszólalni. Addig ugyanis, amíg nem történnek kisebb nagyobb változások, csak szépen hangzó kifejezés lesz az igazságos, élhető Köztársaság, ahol mindenki egyenlő. Köszönöm a szót…

[Ulymic It'kla]

- Gratulálok szenátor úr!- mondta a segéd és kezet rázott Ulymiccal. A szenátor különösebben nem izgatta magát, hiszen erre számított, de valahol legbelül nagyon örült. Azonban szerette volna, minél hamarabb elkezdeni az érdemi munkát, hisz ezért kapják a fizetésüket. Ritkák az ilyen munkavállalók, de a caamasi mindig is ilyen pláne ha fontosa dolgokról volt szó. Szerencsére hamar megkapták a véderõ reform tervezetét, amely elsõ olvasatra elfogadhatónak tûnt. Már javában kezdõdtek az elsõ felszólalások, amikor a vén szenátor újra elkezdte olvasni a szöveget. Szerette volna alaposabban átfutni, nehogy hülyeséget mondjon a felszólalása során. Mivel teljesen egyetértett a tervezettel, nem is kívánt felszólalni. Azonban egy kis idõ múlva sok más szenátorral karöltve felszólalt régi barátja, III. Tsa is teljesen jogosan, de a társak lehurrogták. Miután megfogalmazta kételyeit szót kért és elkezdte beszédét.
- Tisztelt kancellár Asszony! Tisztelt Szenátus! Én teljességgel támogatom a haderõreformot, de igazat kell adnom III. Tsa császárral. Hiszen vannak olyan rendszerek, akik a birodalmi idõk árnyékától félvén nem szeretnék, ha katonák lepnék el a rendszerüket. Nekem elhihetik, egyáltalán nem kényelmes ez. Ezeket a rendszereket ne kényszerítsük, sõt nem is kényszeríthetjük erre. Arról nem is beszélve, hogy akinek erõs önálló serege van, ott nem kell bevetni a köztársasági sereget. Azonban sajnos vannak olyan rendszerek, mint a Keril, akiknek nincs, vagy csak nagyon minimális a hadseregük. Ezeknek muszáj a megvédésük. Kérem szavaim szíves mérlegelését! Köszönöm a szót!- mondta röviden és helyet foglalt székében. Habár sokan ennek nem sok jelentõséget tanúsíthatnak, de ez valóban fontos.

[Antef Sziamon]

Sziamon némán hallgatta a felszólalókat és elégedetten nyugtázta, hogy még Rainald Kramer is támogatja javaslatát, rá a jövõben is érdemes lesz odafigyelni. Ám utána megint csak Aalsten szólalt fel. Aalsten, aki azt hiszi, hogy mindent jobban tud. A császár tisztában volt vele, hogy eme fiatal szenátornak Õ és Penarchon szálka a szemében. Mikor It'kla befejezte beszédét, szót kért, s platformja a terem közepére lebegett.

-Tisztelt Aalsten szenátor! Ön nincs tisztában az Új Köztársaság ellenségeinek, jelenleg a birodalmi haduraknak erejével. A mostani helyzetben nagyobb veszélyben vagyunk, mint mikor még Thrawn admirális élt. Hadseregünk belefáradt a küzdelembe, s hogy felkészítsük a védelemre, ezért át kell szervezni.
Ön azt állítja, hogy a veszély elenyészõ. Mégis mibõl gondolja ezt? A pergamoni flotta nap mint nap véres harcokat vív a Peremvidéken tevékenykedõ birodalmiakkal, akik még mindig kellõ erõvel bírnak, hogy újra rohamra induljanak ellenünk. Csak idõ kérdése, hogy egy újabb Thrawn-féle hadúr egyesítse a birodalmiakat, s akkor bánni fogjuk, hogy nem léptük meg a Haderõ fejlesztését. Hogy ezt a reformot elkezdhessük, ahhoz szükséges a minimális 1,5 billiárd kredit, mely a teljes költségvetés minimális hányada. S maga ezt sokallja? Mielõtt megvádolná a katonaállamokat, hogy csak a saját érdekük miatt folytatják a háborút, akkor kérem töltsön el néhány hónapot az elsõ vonalban küzdõ 1. pergamoni flottánál, s garantálom, hogy változni fog a véleménye a reformtervezetrõl. - fejezi be szúrós tekintettel Sziamon a beszédét, s a platform visszatér a helyére. A császár a maga részérõl helyre tette a magát meghatározó politikusnak tartó Aalstent.

[III. Tsa]

A császár nem csodálkozott a szenátortársai reakcióján. Valami hasonlót sejtett, viszont a kérdése, mely egyben próbája volt annak, hogy ki ellen kell a hadsereg, negatív eredményt hozott. Kramer szenátor saját magát cáfolta meg, s ez már elég is lett volna ahhoz, hogy Xi szót kérjen viszont ekkor beúszott Aalsten platformja. A Lekua IV szenátorával megint egyet kellett, hogy értsen s ez egy kicsit aggasztotta a Xix-po uralkodóját. Barátja javaslata valóban az eddigi legracionálisabb megoldást vázolta föl, viszont Xi továbbra sem volt elégedett. Nem látta ugyanis az igazi okát, amiért kéne ez az új hadsereg, ami viszont elszomorította, hogy még a beadvány támogatói sem tudtak épkézláb indokokkal elõhozakodni, ezen Sziamon szenátor kirohanása sem változtatott. Miután a szenátor visszatért a helyére, a császár szót kért, majd miután megkapta a lehetõség platformja középre úszott:


Tisztelt Szenátorok!

Úgy látom, hogy elõzõ felszólalásom, igazán sikeres volt. A lényeg az lett volna, hogy kiderüljön mindenki számára, miért van szükség az új hadseregre. Nos, sem Sealia, de fõleg nem Kramer szenátor nem tudott igazán meggyõzõ indokkal szolgálni. Nézzük is végig ezeket.

Sealia szenátor a történelemmel példálózik, ami szép próbálkozás, de nem látok benne semmiféle ésszerûséget. Ha a múltból akarunk tanulni, akkor nem ruházunk fel senkit sem különleges hatalommal, csak egy példát említve. Másfelõl pedig önök uraim igazán remek érzékkel látják meg, mikor van igazán nagy baj, úgyhogy majd értesítenek minket. Kramer szenátor szerint inkompetens vagyok a témában, s nyilvánvalóan nem is én vagyok a galaxis legnagyobb stratégája. Az pedig, hogy meg tudtam védeni a bolygómat, a Birodalom érdekeinek is köszönhetõ. Mindezt egy pillanatig sem vitatom. S valóban milliók vesztek oda.

Ön, Kramer szenátor, a Birodalmi maradványokat emlegeti, mint legnagyobb veszélyforrás, majd következõ mondataiban elmondja, miért nem jelentenek komoly fenyegetést az Új Köztársaságra. Azt pedig irreálisnak tartom, amit az ismeretlen galaxisról mond.

Tisztelt Szenátus! Gondolják meg jól, valóban egy olyan befektetésre szórjuk el az adófizetõk pénzét, melynek a célja az ismeretlen elleni védekezés? Valóban olyan ellenség ellen védekezzünk, amelyrõl azt sem tudjuk, hogy létezik? Ennél sokkal jobb érvet is felhozhatott volna Kramer szenátor.

Felszólalásom végére egy újabb kérdést szeretnék feltenni, amely nyilván további táptalajt biztosít annak, hogy egyáltalában nem értek a témához. A kérdésem az volna, hogy mi a valódi célja egy ekkora hadsereg felállításának? Ne felejtsük el, a beterjesztésben említett szándékokat bõven kielégítené az Aalsten szenátor által is említett modernizáció. Köszönöm a szót!
[/i]

[Tyber Zann]

Zann elégedetlenül hallgatta Aalsten válaszát. Egy ripacs, aki azt hiszi mindent jobban tud másoknál, és tényleges tudás nélkül szól bele mindenbe - tipikus politikus, akinek szent meggyõzõdése, hogy mindenben zseniális. De alapvetõen nem volt veszélyes, és idegesítõ is csak annyira, mint egy aprócska légy, amely az ember feje körül köröz. Persze ha Aalsten még sokáig szándékozott idegesíteni õt, akkor feltétlenül érdemes lesz egy-két kevésbé etikus megoldást is kidolgozni a problémára. Elhallgatva a reakciókat, kevés embernek hiányozna ez az öntelt szenátor. Bár más esetben kiosztotta volna valamelyik frakciótagnak a felszólalást, most úgy érezte, Bespin szenátoraként neki kell cselekednie. Biccentett Kazua felé, aki megint szót kért a nevében, majd III. Tsa beszédének végével meg is kapta azt, és a platform ismét középre lebegett.
- Aalsten szenátor, Ön hallott már alapvetõ dolgokat a Bespin gazdaságáról? Akkor tudnia kell, hogy a bolygó szinte egyetlen kiviteli cikke a tibana gáz, és minden másból behozatalra szorul. Ezen kívül csupán a turizmus jelent bevételi forrást, ám ez korántsem elegendõ ahhoz, hogy a bolygó gazdaságát önállóan mûködtesse. A tibana gáz eddig bizonyított, mint a Galaxis alapvetõ üzemanyaga, és ha már csupán a katonai kiadások kapcsán akar róla beszélni, akkor tájékoztathatom, hogy mivel az Új Köztársaság hadi célokra változatlan áron kapja Bespintõl a tibana gázt, így egy új energiaforrás bevezetése nemhogy spórolás lenne, de egyenes pénzkidobás. Mint pénzügyekben járatos ember, láthatja ennek gazdaságtalan voltát, persze megéri... - itt rövid szünet után gúnyos hangon folytatta. - ...mármint Önnek, ha saját pénzügyi érdekei vannak a metánjég kitermelésében és haszálatában. Én a magam részérõl abban sem vagyok biztos, hogy ez az új energiaforrás valóban gazdaságosabb lenne vagy pedig ugyanolyan minõségû üzemanyag lenne, mint a már bizonyított tibana gáz. Persze jelentõs megrendeléseket adna a különféle cégeknek, akik érdekeltek benne, hiszen a teljes technológiai rendszert kéne átalakítani. A több lábon állás akkor valósulna meg ha a tibana gáz és a metánjég hasonló eszközök segítségével lenne hasznosítható, ám ez nem így van. Ehelyett az egyik függõséget cserélnénk be egy másikra, és az Ön véleményével szemben ez a jelenlegi törékeny gazdasági helyzetben ez akár katasztrófát is elõidézhet, hiszen a tibana gázzal foglalkozó cégek részvényeinek ára hatalmasat fog zuhanni, és elég egyetlen cég bedõlése, hogy tucatnyi másikat magával rántson.

Ami Kramer szenátor úr megjegyzését illeti, elhiszem, hogy a szenátor úr katonaként szükségesnek látja a katonai irányítást a fegyvergyártást végzõ cégekben, azonban emlékeztetnem kell arra, hogy ez itt az Új Köztársaság, egy demokratikus jogállam. Legutoljára csupán a Birodalom idején volt arra példa, hogy magánvállalkozásokat katonai felügyelet alá vonjanak. Amennyiben ezt a feltételt szabnánk, bizony a vállalkozók nem fogják egymást taposni, hogy hajókat gyárthassanak a Köztársaságnak, mi pedig a fennen hangoztatott szabadság eszméjét taposnánk sárba. A szabotázsok és támadások ellen pontosan az jelentené a fõ védelmet, ha a hajógyártás nem 2-3 rendszerre korlátozódna, mint eddig, hanem kisebb vállalkozások szerte a Galaxisban foglalkoznának ezzel, így nem lehetne néhány jól irányzott csapással elvágni az utánpótlásunkat. Azt pedig már csak a magam részérõl teszem hozzá, hogy én nem hiszem, hogy az ismert Galaxis határain túl kéne keresni ellenségeinket, ugyanis azok itt vannak a határaink mellett.

[Jansen Aalsten]

A fiatal lekua-i tervbe vette, hogy szív egy kis friss levegőt a Szenátus falain kívül, azonban az események nem hagyták szabadulni ebből a bolondok házából. Jansen meg volt róla győződve, hogy egy marék értelmes, intelligens, jó képességű politikus társaságában ül, azonban a kollégák kihívásnak tekinthették, hogy bebizonyítsák ennek ellenkezőjét. Sziamon indulatos kirohanás mosolyt kanyarított a férfi arcára, hiába, egy faragatlan katonából nem lesz az öltöny miatt úriember. Látszik, hogy Sealia cinkostársa volt. Két férfi, akik indokolatlanul szálltak Jansenre és úgy tűnt nem eresztik el. Hasznos tapasztalat ez, a jövőben mindenképpen felhasználandó, bár lehet nem kell olyan sokat várni. A két politikai rivális sorra kínálta a lehetőségeket...

Jansen szólni kívánt, ugyanis a Sziamon féle klikk egyszerűen légvárakat épít és azt próbálja valós, létező tényként a szenátorokkal elhitetni. Bár jobban örült volna, ha az egész haderőreformmal kapcsolatos cirkuszt letudják és tovább lépnek, azonban ez nem ígérkezett ilyen egyszerű szituációnak. Miközben gondolataiba süllyedt, és egy pillanatra az otthoni körülmények édes érzése fogta el, a platformon lévő monitor kijelezte, hogy a következő felszólaló ismét ő lesz.

- Köszönöm a szót Kancellár Asszony! Bevallom kicsit kellemetlennek érzem, hogy ennyiszer kell szót kérnem, de hát egyes kollégák kiprovokálják. A következőket elsősorban Sziamon képviselőhöz intézném, de választ bárki adhat, illetve a véleményét a felszólalásommal kapcsolatban bárkitől szívesen meghallgatom. Antef Sziamon, a dicső pergamoni császárság első embere szerint jómagam elképzelni se tudom, halvány fogalmam sincs, hogy a még életben maradt birodalmi moffok, admirálisok és egyéb hadurak mekkora hatalommal bírnak. Képtelen vagyok ezzel a kijelentésével vitatkozni. Miért is tudnám? Honnét kéne egy köztársaság párti, becsületes politikusnak a birodalom maradványának hierarchiáját ismerni? Javítson ki ha tévednék, de szavaiból az tűnik ki, hogy esetleg Sziamon képviselő többet tud a birodalmi maradványokról, mint itt sokan mások. Joggal merül fel a kérdés, hogy honnan ilyen jól informált a képviselő úr. A helyi titkosszolgálat áldásos tevékenysége révén történettől pedig kérem kíméljen meg minket. Továbbá határozottan visszautasítom azon rágalmakat, mely szerint én nem létező veszélyekről szóltam volna. Mindössze annyit mondtam, amit mostanáig tartok, hogy a birodalom bukása óta a legnagyobb fenyegetést Thrawn Főadmirális jelentette, akit legyőztünk, a Köztársaság pozícióját megszilárdította. Nyilván ettől függetlenül elképzelhető, hogy maradtak még ellenséges elemek galaxis szerte, sőt bizonyosan nem köszönt ránk egy 1000 éves béke, de meggyőződésem, hogy a köztársasági haderő megfelelően fel van készítve, ha pedig még sem, akkor azt talán nem kéne hangoztatnunk és nagy dobra verni. Nehogy az állítólagos fenyegető erők figyelmét is felhívjuk saját gyengeségünkre.

Végül pedig megkérdezném: a háború és háborús készültség kinek, kiknek jó? Kiknek éri meg? A népnek nem, az államnak nem, az egyes bolygóknak nem. Akkor mégis kinek? A válasz kézenfekvő: a fegyver lobbinak. A hadi ipar a gyógyszer és energia ipar mellett vagy akár előtt a legnagyobb pénzeket megmozgató ágazat. Ha nincs háború, nincs ellenség, nincs fegyverkezés és háborús kiadás sem. Ezeket alapul véve némileg furcsának tartom, hogy pont az egyes katonaállamok kardoskodnak ennyire a további fegyverkezés és hadsereg bővítés mellett. Vagy talán ez nem is annyira meglepő? Rendkívüli keserűséggel töltene el gondolom mindannyiunkat, ha kiderülne, hogy sokan itt csak nyerészkedni akarnak a Birodalom vagy más egyéb szörnyűséges ellenség és veszélyforrás rémképével riogatva az egész Köztársaságot.

Azok a bolygók, akik rendelkeznek bizonyos mértékű hadsereggel, nyilván egy kicsivel nagyobbal, mint ami a bolygó minimális védelméhez szükséges, azok képesek magukat megvédeni, ahogy azt tették eddig is. A Lekua IV is a saját védelméről gondoskodik, saját gyártmányú hajókat és hadifelszereléseket gyártunk, a saját költségünkön. Nyilván ezt nem minden bolygó engedheti meg magának, pont ezért lenne szükség, hogy a jelenlegi haderőt ezen bolygók védelmére bocsássuk. Ha összefogunk Köztársasági szinten, bizonyosan le tudjuk védeni a területeket. Ettől függetlenül nem zárkózom el a jövőbeni bővítéstől, de mint azt már elmondtam, nem érzem időszerűnek a kérdést, amikor azt a pénzt sok más egyébre lehetne fordítani. Köszönöm a szót!

Jansen nem ült vissza helyére, ahogy platformja megállt, el is hagyta azt. Titkára a helyén maradt, ő lesz az elkövetkezendő percekben a férfi szeme és füle. Jansen zsebre dugott kézzel, egyenes test tartással járt a folyosón, a legközelebbi lifthez, majd kijárathoz sietett. Szüksége volt egy kis friss oxigénre, még ha a coruscanti légkör nem is a hegyi frissességű levegőjéről volt híres.
Hirtelen rátört a honvágy. Bizony rég nem járt odahaza, reményei szerint ezen hamarosan változtatni tud majd. Sok lesz a teendő odahaza. Apropó teendő. Adattábláját előbányászva gépelni kezdett. Egy üzenet volt készülőben, amit egyenesen a Lekua IV Parlamentjébe küldött:

Tisztelt Képviselő Ház!

A Szenátus Gyűlés végeztével lehetőségeim szerint azonnal visszatérek a Lekua IV-re. Kérném Önöktől egy parlamenti gyűlés összehívását hazaérkezésemkor.

Tisztelettel: Jansen Aalsten

[Nikolas Alden]

A frakció vezetők munkaköri leírása nem tartalmazza ugyan, Nikolas mégis magától értetődőnek vette, hogy nem szükséges minden csipp-csupp ügyben szót kérnie. Régen, hónapokkal és évekkel ezelőtt Coruscant szenátoraként az első sorokban harcolt, volt, hogy egyszerre egy tucat szenátusi hiénával és sakállal kellett "megmérkőznie" és érveivel a sárga földbe tiporni őket. Az ehhez hasonló élményekre most sem vágyott kevésbé, de nem látta akkora értelmét, mint anno, közönséges szenátorként. Coruscant képviselője volt még mind a mai napig, de vezetői státusza sok mindent megváltoztatott. Itt nem elsősorban a nagyobb és fényűzőbb lakosztályra vagy a magasabb alapfizetésre gondolt. Egyáltalán nem.

Ahogy hallgatta a fel-felszólaló szenátorokat, gondolatai a bizottsági választásokra terelődtek. Mi is történt pontosan: tulajdonképpen pontról pontra az, amire számított. Elégedetlen tehát nem lehetett, de túlzottan elégedett sem volt, hiszen nem történt semmi olyan, amire ne számított volna. Hiába, Alden már csak ilyen volt. Csak az jelentett kellemes örömet, ami az előre eltervezetten felül jött. A bónusz a lényeg, a többi az alap.

A Kancellár Asszony némileg csalódottnak tűnt. Milyen tragikus. Ő viszont úgy tűnik nem könyvelhetett el profitot, már ami a terveit illeti. Sőt, sokkal inkább deficitben lehetett a vénasszony. Nikolas arcán sátáni vigyor ült ki, kezével próbálta ezt leplezni. Szép az élet... Ha Mothma hatalma és befolyása gyengül, márpedig ennek lassan kézzel fogható jelei voltak, az az Alden féléknek csak jót jelent. Csak jól kell keverni a kártyákat és az ember holnap Kancellárként ébred. Ez volt a végcél...

Ahogy a felszólalások egymást érték, Nikolas különösebb érdeklődés nélkül szemlélte az eseményeket, mint egy rossz színházi előadás semmi több. Sziamon, Sealia, Aalsten és a többiek. Mind tehetséges, de neki a legjobba(ka)t kell kiválogatni. Mind a frakciójába, mind személyes szövetségesének. És akkor derült égből a villámcsapás, úgy érte egy számára ismerős arc. Rainald Kramer. A férfi kortárs volt, és bizony nem egyszer volt alkalma vele találkozni még a birodalmi idők alatt különféle rendezvényeken. Coruscant szenátoraként (és nem hivatalosan Sate Pestage jobb kezeként) minden nagyobb rendezvényre bejáratos volt, még az olyan eseményekre is, amihez nem volt elegendő a birodalmi kötődés. Moffok és Főadmirálisok gyűrűjében eltöltött rengeteg idő sok szép emléket ébresztett benne. Azok a fafejű tisztek vajmi keveset konyítottak a politikához, mégis minden második tetszelgett valamilyen grófi címmel a nevében. Az imént felszólaló Kramer azonban más volt. Látszott, hogy nem teljesen a Birodalom szárnyai alatt nőtt fel. Akkoriban nem volt semmilyen kapcsolata a férfival, néhány szóváltást leszámítva, most azonban lehet eljött az idő, hogy egy értékes szövetségesre leljen. Segédje, mintha gondolatai között olvasott volna, már fel is ajánlotta, hogy esetleg üzenetet írjon a férfinek. Alden bólogató fejmozgását követően pedig már készülőben is volt az a bizonyos levél. A segéd ismerte munkaadóját egy ideje, a férfi legapróbb rezdüléseiből is tudta, hogy ki az aki szimpatikus számára vagy a jövőbeni ellenségének tekinti. Ennek függvényében fogalmazta meg a holo-üzenetet:
Tisztelt Rainald Kramer!

Bizonyára emlékszik rám még a régi időkből, egyszer-kétszer volt alkalmunk szót váltani, mint például Palpatine császár Byssen rendezett születésnapján. Örömömre szolgálna, ha szánna rám pár percet a szenátus szünetében, a régi ismerettségünk emlékére.

Tisztelettel: Nikolas Alden, az EGF vezetője

Alden áldását adta a szövegre, ami másodperceken belül a Sacoron kormányzójának gépén is megjelent. Alden segédje halkan súgott valamit:

- Gondolod, hogy ő hasznunkra lehet?- kérdezte Bertran, némi izgalommal a hangjában.

- Az majd elválik... Mindenesetre egy próbát megér. A Birodalom alatt kevés magas rangú tiszt volt, aki hozzá hasonlóan amolyan külsősként érkezett. A legtöbb Moff és hozzájuk hasonló katonai talpnyaló mind Coruscantról került ki és elsősorban Palpatine bizalmasai voltak. Ez a férfi más volt. És azt hiszem ismerem annyira, hogy megtaláljam vele a közös nevezőt...- Alden utolsó szavait már egészen halkan, szinte suttogva ejtette ki.

Tovább szemlélte az eseményeket. Alapvetően nem hangzottak el rossz ötletek. De a szenátorok, mint az általában lenni szokott, ezúttal is a részletekben vesztek el. Egymást marták, miközben érdemi előrelépés nem történt. Ha valaki katona volt, a struktúrális kérdésekről tartott monológot, akinek lövése sem volt hogyan kell egyáltalán egy sugárvetőt tartani pedig saját sérelmein siránkozott, esetleg semmit mondó felszólalásokkal rabolta többek között Nikolas drága idejét. A frakció vezetők néma szemlélők voltak ebben a szavakkal vívott box mérkőzésben. Alden viszont egyre nehezebben tudta magát türtőztetni. Ha egy vezető felszólal, az elindít valamit, a frakciók rövid létezése ellenére azok vezetőinek már most hatalmas befolyása volt. Ezt pedig csak egy bolond, mint amilyen Organa Solo, nem használja ki. Aalsten felszólalását követően némi holtidő keletkezett, így egy hirtelen ötlettől vezérelve kérte meg a felszólalás jogát Nikolas.

- Tisztelt Szenátus! Mindenekelőtt szeretném mind Zann, mind Aalsten, mind Sealia, mind Sziamon, mind Kramer képviselő uraknak megköszönni eddigi felszólalásaikat. A rengeteg apró szurka-piszka és tüske ellenére volt egy két igen hasznosnak tűnő javaslat, ötlet, elképzelés beszédükben. Az Önök megjelenése már nem volt tehát hiábavaló. Először is fontos lenne tisztáznunk: mit is akarunk pontosan? Ahányan vagyunk, annyi fele húzunk, de a megegyezéstől olyan távol vagyunk mint jómagam a Naboo-tól. Néhányan állítják: bővítésre van szükség. vegyük hát sorra, mi is szól emellett. A muunok "jótékony közreműködésének" hála -e szavakat nem kevés gúnnyal mondta a hangjában, amit egyfajta fricskának szánt a Seill féle bagázsnak-van egy bizonyos tőkénk arra, hogy a folyamatot megindítsuk. Álszentek azonban ne legyünk, 1,5 billiárd kredit bespini kaszinós játékpénznek minősül a hadi iparban. A néhai Birodalom is az egyes nem éppen kivételezett helyzetben lévő bolygók megsarcoltatásából tudta fenntartani páratlan hadseregét. Az azonban egy katona állam volt. A Köztársaság az lenne? Nem hinném. Ha a bővítés mellet döntünk, hosszú hónapok, de még inkább évek telnek el, mire kézzel fogható eredményeket látunk a mai szavazásból. Nem feladatköröm, hogy az ellenséges elemeket kutassam, így nincsenek információim, hogy éppen ki feni a fogát egyik vagy másik köztársaság-beli bolygóra, de az bizonyos, hogy egy jól szervezett és felszerelt hadseregre a mindenkori rendszernek szüksége van. Ez nem azon múlik, hogy ki az ellenség, mekkora az ellenség. Ha másért nem, a belső rend szilárdságáért szükségszerű.

A kérdés adott, vajon elegendő e az, amivel most bírunk. Kényes kérdés, főleg ahogy egyes politikusok reagáltak erre. Véleményem szerint a hatalmas területeket nézve sosem lehet elég nagy hadseregünk, a Birodalom hatalmas hajó flottája ellenére is alulmaradt egy maréknyi lázadóval szemben. Az ellenséges elemek egy raktárépületben is képesek megbújni, nem hogy egy egész galaxisban. Azonban realistának kell maradnunk, ismernünk kell a saját korlátainkat. A jelenlegi gazdasági helyzetben így is hatalmas terheket rónak az állami költségvetésre a hadi kiadások. A több hajó, több költséggel is jár, ez nyilvánvaló. Ebből kifolyólag nem éppen célszerű a bővítés mellet döntenünk, még ha egy két szenátor fel is háborodik ezen. De hogy ne vádoljanak hanyagsággal, felvetnék egy javaslatot, ami minden bizonnyal azért nem fogja a többség szimpátiáját elnyerni, bár láttunk már nagy kompromisszumokat a Szenátus történelmében.

Ahogy Aalsten szenátor is említette, számos bolygó rendelkezik magánhadsereggel. Ki nagyobbal, ki kisebbel, egyesek esetleg ezt nem engedhetik meg vagy nem is akarják. A javaslatom lényege a következő lenne: mivel nincs időnk a gyártást kivárni, a hajókra most rögtön van szükség. Van letétben 1,5 billiárd kreditünk. Ha az egyes bolygók adott esetben bizonyos ellenszolgáltatás fejében lemondanának egy-egy hajójukról, egy sokszínű, de köztársasági szinten egyesült haderőt tudnánk felállítani akár már holnap. Ez mindenképpen kifejezné a köztársasági bolygók összetartó erejét és kicsit a közösségi szellemet is erősítené, hogy nem a Köztársaságtól kell segítséget remélni a bajban kizárólag, hanem akár a szomszédos szektor valamely bolygójának flottája is a segítségünkre siet, ha szükséges. Egy katonai szakértőkből álló csoport, vagy akár albizottság kiválóan fel tudná mérni, hogy milyen típusú hajókra lenne szüksége egy újjászervezett állami haderőnek. És ki tudja, lehet, hogy olyan eddig kevésbé ismert hajó típusokra, modellekre találunk, amik eleddig méltánytalanul voltak parlagon hevertetve. Hiszen más egy mon calamari csata cirkáló, de bizonyára teljesen más konstrukció egy pergamoni hadi hajó is. Gyanítom mindkettőnek meg vannak a maga előnyei, hátrányai és mindenki a sajátjára esküszik. De mint tudjuk, a puding próbája az evés, amíg nem próbáljuk ki mindkettőt élesben és nem tapasztaljuk meg személyesen, biztosat nem mondhatunk.Hangsúlyozom, a flotta sokszínűsége a lázadás szimbólumává vált évekkel ezelőtt. A galaxis minden pontjából aki tudott beadott a közösbe egy hajót. Nehéz időkben nem várható el ez most is? Főleg ha adott esetben a Köztársaság még meg is téríti az adott planéta veszteségét. Meglátásom szerint ez egy gyorsan kivitelezhető megoldás lenne és mindenki úgy érezhetné, joggal, hogy kicsit kivette a részét a Köztársaság védelméből. A javaslat ráadásul részben megfelelne Sziamon képviselő elképzeléseinek is. Én nem vagyok katona, de frakcióm egy EGYSÉGES GALAXISÉRT küzd, ez a javaslat ennek szellemében született meg. Várom észrevételeiket vagy esetleges kérdéseiket. Köszönöm a lehetőséget a felszólalásra Kancellár Asszony!

Ahogy Nikolas visszaült, Bertrand elismerően hátba veregette. Sokat beszélt, a kérdés, hogy a sok magának való, hivalkodó, csak papíron épeszű szenátor hogy vélekedik.

[Tsamor Len]

Len kissé félve nézte meg a bizottsági választások eredményeit, hiszen tudta, nem épp népszerû bizonyos szenátusi körökben személye. Ahogy végigfutotta a neveket, és meglátta a hadügyi bizottságban a magáét, megkönnyebbülten fújta ki a bent tartott levegõt: beválasztották õt és Satorakát is, sõt Sziamon is bekerült. Még mindig meggyõzõdése volt, hogy a császár jobb belátásra bírható bizonyos kérdésekben, és nem lesz olyan sok probléma vele, mint a sok mihaszna, nagyszájú demokratával. Alig volt ideje örülni a gyõzelem felett, amikor már el is kezdõdött az elsõ javaslat tárgyalása, ami ráadásul hadi ügyekkel kapcsolatos volt, így különösen felkeltette Len érdeklõdését. Félelmei azonban hamar beigazolódtak, hiszen az egész hamar egymás szidalmazásába és ócsárolásába fulladt, és persze rögtön a pénzügyekrõl kezdtek vitázni, amikor az érdemleges tervezetrõl szinte alig esett szó. Tipikus politikusi hozzáállás - nem a nagyobb jót nézik, hanem azt lesik, hogyan lehet minél kevesebb pénzbõl megúszni az egészet. A Zann frakcióvezetõ és Aalsten közötti viták az energiakérdésrõl eléggé hidegen hagyták, sõt némi elégtételt is érzett, amikor hirtelen mindenki Aalstent kezdte a földbe döngölni, úgy kellett annak a nagyszájú kötekedõnek. Most legalább talált olyan játszópajtásokat, akik még nála is fösvényebbek és kapzsibbak.

Egyedül Kramer szenátor volt az, aki láthatóan szakmai szempontból próbálta megközelíteni a kérdést, és a katonai hozzáállás elnyerte Len tetszését. A nyilvános aktából ki is derült, hogy a férfi korábban a Birodalom szolgálatában állt, és mindig a bolygója érdekét szem elõtt tartva cselekedett. Szimpatikus ember, talán érdemes lenne valamikor találkozni vele, jegyezte fel képzeletben Len, majd csendben várta a megfelelõ alkalmat, hogy õ is hozzászólhasson a kérdéshez. Nikolas Alden felszólalása remek alkalmat teremtett arra, hogy õ maga is szót kérjen, és a frakcióvezetõ beszédének végeztével rá is került a sor. Len gondosan kisimított egy gyûrõdést egyenruháján, majd a platformja ismét középre lebegett, õ pedig beszélni kezdett.
- Tisztelt szenátortársaim! A Köztársaság védelme olyan kérdés, amely alapvetõ fontosságú az egész Galaxis számára, és amelynél a pénzügyi megfontolásokról beszélni nem éppen helyénvaló. Hova rakjuk a kreditmilliárdokat, ha valakik megtámadják a Köztársaságot és a gyenge védelemnek köszönhetõen könnyedén elfoglalják azt? Egy erõs, milliárdnyi élõlény védelmét biztosító haderõ fenntartásáért egyetlen áldozat sem túl nagy. Egy haderõ felállítása azonban nem megy egyik napról a másikra, a hajók legyártása, a legénység kiképzése és a vezérkar megszervezése mind-mind hosszú hónapokat, éveket vesznek igénybe, hiszen ne higgyék, hogy pár romboló legyártása után már ütõképes haderõt vethetünk be. Egy hadsereg logisztikáját, legénységi és tiszti állományát, parancsnoki struktúráját és még ezernyi más dolgot kell megalkotni. Ha frissen kiképzett legénységet küldünk a harcba, az csak vereséggel végzõdhet.

A központi hadsereg felállítása tehát jó esetben is éveket ölel fel, addig pedig valahogy meg kell oldanunk a tagállamok védelmét valahogy. Hogy ne egy-egy bolygó hadereje nézzen szembe a fenyegetésekkel, én ezen idõszakra bolygóközi együttmûködéseket javaslok, vagyis hogy az egy szektorban található planéták vállaljanak kötelezettséget arra, hogy segítenek a másiknak támadás esetén. Ez egyébként minden bolygónak az érdeke is, tehát a közös érdek megtalálható, a katonai együttmûködés pedig elmélyítheti a helyi kapcsolatokat. Egy-egy szektor összefogása már elég kell legyen a helyi fenyegetések legyõzésére. Arra az esetre ha nagyobb mérvû invázió indul, indítványozom Katonai Körzetek kialakítását, amelyek több szektort tömörítenének, így az egyes szektorhaderõk egyesítésével a nagyobb támadásokkal is felvehetõ a harc. A Katonai Körzetek élén a leendõ gyorsreagálású flotta tisztjei állnának, független hivatásosok, akik vészhelyzet esetén átvehetnék a parancsnokságot a szektorflották felett. Úgy gondolom ez a rendszer tökéletesen biztosítaná a Köztársaság védelmét most és késõbb is, és jól illeszkednének bele a késõbb elkészülõ központi gyorsreagálású flották is. Köszönöm a szót!

[Ulymic It'kla]

Ulymic továbbra is figyelemmel követte a vitát, amely idõközben túlságosan sokrétû lett. Már nem a honvédelem volt a központban, hanem átcsúsztak a gazdasági, pénzügyi részre, ami aggasztotta a szenátort. Végtelennek tûnõ viták, amelyek sokszor értelmetlenné váltak, de ezt meg kell akadályozni. A felszólalók között sokan akadtak, akik igazat mondtak, de Tyber Zannról lerít, hogy csak a saját érdekeit nézi, semmi mást. Ilyen kemény helyzetekben, mint a mostani, nem szabad megengedni az önös érdekeket, csak a közöset. Persze a szenátor nagyon jól tudta, hogy ez csak a caamasiaknál van így és az üzleti körökben ez másképpen mûködik.
Sziamon szenátor felszólalásával egyetértett és emiatt szerette volna, ha a tisztelt ház minél hamarabb elfogadja a reformot, de ahogy elnézte a mostani helyzetet erre egy ideig nem kerül sor. Azonban Aalsten vádaskodása iszonyatosan felháborította. Egy ideig meg kellett emésztenie a hallottakat, s miután meghallgatta az elkövetkezendõ két felszólalót ismét szót kért.
- Tisztelt Szenátus! Nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy egy köztársasági szenátor rágalmazást indított egy másik ellen. Ez a mai vészterhes idõkben, amikor az összefogásra lenne szükség, nem helyénvaló.

Az viszonyt igaz, hogy bizonyos mértékben, új energia forrásokat is be kell vetni, hiszen ha nagyobb flottát akarunk, akkor több üzemanyag kell és bár tudom jól, hogy a Bespinnek hatalmasak a kitermelõ helyei, de egy kis idõ múlva az a kedvezményes ár is sok lehet. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez sok idõ és sok pénz, de valamikor el kell kezdeni, miért ne kezdhetnénk el most?

Igaza van Len szenátor úrnak abban, hogy a hadsereg felállítása is nagyon hosszú idõ. Addig csakúgyan katonai körzetek felállítására van szükség. Azonban itt is mindenki az idõvel kapálózik, akkor miért nem kezdjük el? Itt vitázunk egy teljesen egyértelmû dolgon, miközben elhúzzuk hetekig vagy hónapokig a döntést és lehet, hogy utána jön egy ismeretlen idegen és volt nincs Új Köztársaság. Én személy szerint szeretném ezt elkerülni. Tudom, hogy nem megy semmi sem olyan egyszerûen, mint ahogy itt a Tisztelt Szenátus falain belül elmondjuk, de akkor is cselekednünk kell sürgõsen! Köszönöm a szót!- fejezte be It'kla szenátor a beszédét és visszatért platformjával a helyére. Nagyon kiszáradt a torka és emiatt hozatott egy kis vizet magának, melyet nyomban el is fogyasztott. Bizony nagyon kimerítõ egy-egy felszólalás, ha nem is annak tûnik.

[Rainald Kramer]

Ami jelenleg zajlott a szenátus épületében, nem volt kirívó eset. Természetesen a kedélyeket ismételten felperzselte a haderõreform napirendre tûzése, ám Sacoron kormányzója továbbra sem tartotta elfogadhatónak azt a hozzáállást, amit ezekben a pillanatokban a képviselõk tanúsítottak magatartásukkal. Alapvetõ problémának tartotta ugyanis, hogy az Antef Sziamon ápolgatta elõzetesen már hivatalosan is a Szenátus által elfogadott terveket miért nem bontogatják tovább ahelyett, hogy az egyelõre csupán elméleti síkon létezõ hadihajók üzemanyagának típusáról vitatkoznának. Teljességgel abszurd volt az a tény továbbá, hogy az Új Köztársaság szuverenitása nem forog kocán.

Mielõtt gondolatban tovább gördíthette volna annak fonalát, a mellette heverõ személyes adattáblája sipítóan vijjogott fel, noha éles hangját bõségesen elnyomta a tisztelt házon belül uralkodó zsivaj. Rainald kíváncsian nyúlt a szerkezetért, hogy a szenátori platform egy hátsó részébe húzódva elolvashassa a most érkezett üzenetet. Ahogy fürkészõ szempárjának kereszttüzében kirajzolódtak az elektronikus levél betûformái, a férfi felvonta szemöldökét.

"Tisztelt Rainald Kramer!

Bizonyára emlékszik rám még a régi idõkbõl, egyszer-kétszer volt alkalmunk szót váltani, mint például Palpatine császár Byssen rendezett születésnapján. Örömömre szolgálna, ha szánna rám pár percet a szenátus szünetében, a régi ismeretségünk emlékére.

Tisztelettel: Nikolas Alden, az EGF vezetõje"

Rainald néhány pillanat erejéig csak bámult maga elé. Igazából a feladóként megjelölt illetõre próbált visszaemlékezni. Elég nehezen bár, de néhány foszlány csak összeállt lelki szemei elõtt, amely mellé a frakcióvezetõ jelenlegi kinézetét párosítván úgy ahogy eszébe ötlöttek a felelevenített emlékek. Ó, a császári születésnap császárvárosi megünneplése. Ez egy kellemes emlékként élt a sacoroni elméjének legmélyén, amelyet még korábbi életéhez tudott kötni. Kedvelte Byss planétájának miliõjét, jó párszor megfordult ott szolgálati ideje alatt, hisz példának okáért katonai üdülõk is kerültek kialakításra a felszínen. Ahogy egyre inkább elõtörtek a múlt maradványai, a hajdani kapitány már pontosan tisztában volt vele, ki is ez a bizonyos Nikolas Alden, azon pozíción kívül, amit ezekben a pillanatokban betölt. Nem egy fõtisztnek szúrta a szemét az a kiváltság, amely Alden akkori szenátori mivoltából, hiába képviseltjeként a Birodalmi Fõvárost tudhatta magáénak, aligha származhatott. Megannyi felsõbb körök számára tartott rendezvény, Moffok és Nagymoffok bájolgása, Admirálisok és Fõadmirálisok nem épp túlbuzgó merev arckifejezése még élénken élt a birodalmi dezertõrben. Önnön maga is általában annak köszönhette jelenlétét egy efféle-fajta rendezvényen, hogy vagy felettesével érkezett úgymond kísérõként, vagy épp azok közbenjárására érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. Bár soha nem fûlött a foga a jópofizáshoz, pláne nem a Birodalmi Szenátus bábként mozgatott tagjaival, de a felsõbb katonai vezetõkkel történõ kötetlenebb beszélgetésekre igyekezett mindig alkalmat teríteni. Egyrészt, mert így tanulhatott a "nagyoktól", másrészt a kapcsolatok ápolására, avagy épp egy új életre hívására sem volt rossz ómen. Számára, és ezzel nem volt egyedül bajtársai körében, egyértelmû volt az a tény, hogy Alden másmilyen tisztséget, vagy tisztségeket is betöltött szenátori mivolta mellett. Bár lehetett az ember bármekkora talpnyaló, ilyen szinten csak akkor juthatott feljebb, ha a birodalmi érdekek szempontjából használhatónak tûnt. Ez pedig egyértelmûen óvatosságra intette a kormányzót. Fõleg úgy, hogy a férfi az Új Köztársaságban is magasra szökkent a ranglétrán. Jobb lesz vele vigyázni.

"Tisztelt Frakcióvezetõ úr!

Számomra megtisztelõ, hogy hosszú évek távlatából sem feledte el szerény személyemet. Természetesen elfogadom az invitálást, a szünetben mindenképp felkeresem Önt.

Üdvözlettel: Rainald Kramer kormányzó"

Alighogy rábökött az elküldést fémjelzõ gombra, s a négyzet alakú eszközt visszahelyezte eredeti állapotába, máris igyekezett felvenni a szenátusi ülés vitájának mostani fonalát. Épp visszarázódott volna az események forgatagába, de Stamont közbeszólt.
- (Biztos, hogy jó ötlet ez?) - vetette fel kétkedve. - (Alden befolyása nem csekély a Szenátusban, és te is jól tudod, ha felvette veled a kapcsolatot, azt nem csupán puszta jó indulatból tette) - magyarázta aggodalmának okát az ötvenes esztendejeiben járó férfi. Felettese rásandított szeme sarkából.
- (Tisztában vagyok vele, hogy Aldennek hátsó szándékai vannak. Ettõl függetlenül is kíváncsi vagyok, mit akar) - mondta. - (Birodalmi múltja van, és szerintem mai napig ugyanazon nézeteket vallja. De órákon belül okosabbak leszünk) - fûzte hozzá már-már suttogásba átmenvén. Azzal tekintetét újra a gigászi komplexum soraira emelte. Percek múltán máris engedélyért folyamodott, hogy immáron harmadjára, szót kérjen. Platformja sebtiben lódult meg elõre.

- Tisztelt Fõkancellár, tisztelt Szenátorok! Továbbra is Sziamon szenátorral kell, hogy egyetértsek. A haderõ fejlesztése, egyúttal fokozatos bõvítése szükséges lépés, akár tetszik, akár nem. Annak ellenére mondom ezt, hogy magam is híve vagyok a diplomatikus megoldások keresésének mindaddig, míg a helyzet állása lehetõvé teszi a fegyveres beavatkozás elkerülését. De ha a helyzet visszájára fordul, a hadseregnek készen kell állnia a mindenkori bevetésre. Len szenátor javaslatait csak támogatni tudom, s igazat adok It'kla szenátor úr szavainak is. A reformtervezet nem azt hordozza magában, hogy a birodalmi érához hasonlóan minden egyes tagállam bolygóját fegyveresek lepik el egy, vagy több helyõrség kialakításával. Erre véleményem szerint nincs szükség, és csak az állomány felesleges pazarlásának tekinthetõ. A rendvédelmi feladatok ellátása önálló program keretein belül történjen. A köztársasági flották járõrözése pedig, mely nem állandó civil jármûvek ellenõrzésébõl áll, nem hiszem, hogy bármely állam jogait megsértené, elvégre azok biztonságának fenntartására szolgál. Természetesen kérlelhetjük a flottákat a fokozott diszkrécióra, de vegyék figyelembe, egy csillagromboló esetében már csak méreteibõl adódóan sem lesz egykönnyû ezt kivitelezni - hangjában itt kiérzõdött némi gúnyos hangvétel.

- Ugyanakkor ellenzem bárminemû új energiaforrás felhasználását a késõbbiekre nézve. A tibanna gáz mind üzemanyagként, mind egyéb más felhasználási módjában már bizonyított, s emlékeztetném a képviselõket arra, hogy nem a Bespin az egyetlen lelõ- és kitermelõhely a Galaxisban. Egyáltalán nem látom fontosságát, hogy új anyagok használatára álljon át a flotta. Annyit szeretnék hozzáfûzni az Aalsten szenátor úr által elmondottakhoz, hogy számomra logikusnak tûnik a magyarázat a felvetésére. Ami tény, az tény, kézzel fogható ellenség nem döngeti a kapukat. Ám az idõszerûség, mint kifejezés maga, a hadsereg tekintetében nem igazán állja meg a helyét. Egész egyszerûen azért, amit már Tsamor Len képviselõ is fejtegetett, mert a katonaság felállítása nem megy egyik napról a másikra. Ebbõl kifolyólag a fejlesztésére úgymond békeidõben van szükség, azon érthetõ indok alapján, mert akkor adatik rá lehetõség. Amit Alden frakcióvezetõ felvetett, nevezetesen a vegyes flották felállításának lehetõségét, rögtönzött megoldásnak valóban jó. Gyors, olcsó, hatásos. Amennyiben egy szakértõkbõl álló csoport válogatja ki a szükséges hajótípusokat, a magam részérõl támogatni tudom a javaslatát, hisz megfelelõ személyek felügyelete alatt ebbõl a keverékbõl, hogy úgy mondjam, sokkal több elõny kovácsolható, a hátrányok szakszerû elégetésével.

- Most pedig néhány mondat erejéig rátérnék a miértekre. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a Xix-po császárának szánt válaszomat III.Tsa nem tartja elegendõnek, sem megfelelõnek. Minthogy nem azt tartom feladatomnak, hogy katonáskodásból tartsak kioktatást, rövidre fogom. Amennyiben úgy véli, tisztelt szenátor úr, hogy ellentmondásosan fogalmaztam meg mondandóm, elnézését kérem. Amire szerettem volna rávilágítani az az, hogy potenciális veszély mindig fennáll, még akkor is, ha azt gyakorlatban nem igazán látjuk a Galaxis térképein. Kérem, hallgassa meg még egyszer a korábban emlegetett példát. A Birodalmi Maradványok hataloméhes moffjai csak belülrõl bomlasztják a még meglévõ erõiket. Azonban véletlenül sem lenne célszerû megfeledkeznünk arról a tényrõl, hogy Thrawn fõadmirális halálát követõen a flottaparancsnokság Gilad Pellaeonra szállt. Nem tudom, kinek ismerõs ez a név, s hogy az új köztársasági kémhálózatnak mit sikerült kiderítenie ezzel kapcsolatban, én azonban bizonyosan állíthatom, hogy a birodalmi haderõ jelenlegi parancsnoka Pellaeon személyében testesül meg. Ez azért lehet érdekes, mert a parancsnok majd egy évtizedig volt Thrawn helyettese, ráadásul annak hadjáratát páholyból tekinthette végig.

- Egyúttal tovább is terelném a témát, s az ismeretlennel kapcsolatos említésemrõl szólnék néhány szót. Ön ezt irreálisnak tartja, Császár. Emlékszik, a többség mit vallott a Szenátusban, mikor az elsõ pletykák felröppentek egy életben maradott fõadmirálisról? Badarság, és irreális. Csak a belsõ rend megbontására szolgáló ármánykodás. Aztán láthatjuk, mi lett belõle - mondta némileg megvetõ hangsúlyozással. Körbe tekintett a díszes aula sorain, s õszintén remélte, éreztetni tudta a kívánt hatást. Egyúttal elõhúzta egyik legütõképesebb kártyáját, amellyel talán meggyõzheti a Szenátust a haderõ fejlesztésének szükségességérõl. A reakciókra már most kíváncsi volt. - Tisztelt Szenátus! Önök mind tisztában vannak a múltammal. Ha nem, hát nyugodtan járjanak utána. Az anyagom publikus. Nem is ezzel húznám az idõt. Ám életem akkori esztendejei bizony szolgáltattak számomra egyes s más információt, kósza híreszteléseket, amelyek most fontosak lehetnek. Az általam irányított csillagromboló, az Alporion még hosszú évekkel kapitányságomat megelõzõen Thrawn flottillájához tartozott. Engem pedig roppant érdekelt ez a titokzatos személy, akit a katonák inkább legendának tartottak, mintsem valós, húsvér élõlénynek. Azonban szolgáltak alattam olyan veterán tisztek, akik Thrawn alatt is az Új Rend terjesztésén munkálkodtak. Megkérdeztem tõlük: mi lett Thrawnnal? Hisz ha a Fõadmiralitás, és a moffok egy szûk köre látta néhányszor saját legénységén kívül, sokat mondok. A válaszuk az volt, hogy néhány hajóval elment. Az ismeretlen ûr felé indult birodalmi hajóhadával. Ez pedig arra enged következtetni, hogy uralkodói parancsot teljesített. S utána évekre elfelejtõdött. Úgy vélem, a yavini és az endori csata között bukkanhatott fel újra, bár erre csak személyes véleményem enged következtetni. Amit ki akarok hozni az egészbõl, hogy kérem, tisztelt képviselõk, el tudják képzelni Önök, mit mûvelhetett egy Thrawn fõadmirálishoz hasonló géniusz az ismeretlenben? Sikereket érhetett el, hisz nem tért vissza egyhamar. No de mit hagyott maga mögött? Ez itt a kérdés. A magam részérõl cseppet sem tartom elhanyagolhatónak ezt a tényt, és igazán nem lennék meglepve, ha Pellaeon tudatában állna ezen részleteknek, vagy még többnek. Õszintén bízom benne, válaszommal kielégítettem a Xix-po delegációját - ejtette ki zárásnak szánt gondolatait Kramer. Úgy tûnt, igazat beszél, bár ha valaki bizonyítékot kért volna tõle mindezen feltételezéseire, a válasz már elõre sejthetõ volt. Ám Rainald nem is azért osztotta meg ezt a történetet, amit egyébként a sacoroni titkosszolgálat roppant nagy erõfeszítésekkel kutatott, de Thrawn akkori útvonalára a mai napig nem tudtak rábukkanni, hogy saját igazát bizonygassa. Egyszerûen a kormányzó úgy vélte, itt az ideje felforgatni egy kicsit az állóvizet, noha az sem volt véletlen, hogy Sacoront katonailag magas szinten tartotta. Bizonyos értelemben félt attól, hogy Palpatine egykori ármánykodásainak, s kivitelezhetõ ocsmányságainak még mindig vannak olyan darabjai, amelyek nem kerültek napvilágra. Amelyek még arra várnak, hogy felfedezzék õket. Aztán szépen a felfedezõk, és mindenki más igya meg a levét.

Gondolataiba süppedve foglalta el helyét, miképp visszalebegett a sacoroni platform. A férfi úgy érezte, mintha megkönnyebbült volna. Évek óta halogatta már ezen információinak nyilvánosságra hozatalát, s mikor bekövetkezett az, amire már nem is számított, nevezetesen Thrawn nyílt fellépése, azt hitte, annak elmúltával minden rendben lesz. Ám nem így lett. Lelke mélyén továbbra is aggódott. A saját szemével látta a Halálcsillagot, mely inkább a szerinte már-már megõrült Uralkodó agresszív "majdénmegmutatom"-ját jelentette. S elég sok olyan dolog volt a birodalmi fejlesztés titkos raktáraiban, aminek gonoszságát egy egyszerû ember már képtelen volt felfogni.

[Gianea Marani]

Gianea percekig nem tudott magához térni. Némán és némiképp döbbenten ült a helyén, miközben két gondolat járt körbe-körbe a fejében.
'Az Umgulon örülni fognak. Na most mihez kezdek majd!'
Beletelt kis időbe mire összeszedte magát, és újra kifelé kezdett figyelni. Első gondolata az volt, hogy azonnal üzenetet küld haza, de aztán úgy döntött, ráér vele az ülés után is, a többi jelenteni valóval. A második gondolata a gratuláció és a hálálkodás volt, de aztán ez se tűnt olyan fontosnak. A gratuláció ráér a szünetben, vagy az ülés után, a nyílt hálálkodást pedig nem érezte helyénvalónak.
MEM emlékeztette, hogy nézzen a konzoljára. Gia rápillantott, s sóhajtva elkezdte olvasni a hadügyi reformról szóló tervezetet.
Első látásra elég kidolgozottnak és egyértelműnek tűnt, de valahogy mégsem tetszett neki az egész.
Persze, szükség van reformra a hadügy területén is, hiszen az Új Köztársaságnak is kell valamilyen állandó hadsereg... Ahogy a felszólalásokban elhangzott sok érv szól mellette és ellene is.
Ahogy egyre figyelmesebben hallgatta a megszólaló szenátorokat, döbbenete nőtt és hol bámulatosnak, hol borzasztónak találta a szópárbajt.
Egyrészt nem érezte magát felkészültnek effajta csatározáshoz. Umgulon mindenki ismert mindenkit, mindenkinek megvoltak a saját érdekei, melyek általában megegyeztek az Umgul érdekeivel is, így könnyű volt kompromiusszumokra jutni. A Dargulon, a szektor parlamentben sem voltak túlságosan vérre menő viták. Bár a kereskedelmi egyezményeknél mindenki keményen érvelt, ritka volt a személyeskedés... úgy tűnt túl békés szektorból származik, és kénytelen lesz hozzá szokni egy sokkal komolyabb, más jellegű szenátusi morálhoz.
A békéről tovább gondolkodva újra megnézte a hadügyi tervezet konkrét adatait. Nagy, erős hajók... sok pénz és rengeteg munka... nehezen tudta elképzelni, hogy egy egyszerű rábólintással el lehetne intézni a dolgot.
A saját helyzetéből kiindulva nem tudta hova tenni azt a javaslatot, hogy küldjenek saját hajókat. Az Umgulnak egy árva hajója sem volt. Vagyis hadihajója... Ha bármi gond adódott a szektorban a Dargul flottáját mozgósították. Pár cirkáló, néhány osztag vadászgép, és ennyi. Kizárt, hogy ebből bármit is nélkülöznének...
Aztán az új hajók legyártása hosszú idő, míg a korszerűsítés jóval gyorsabban megoldható és persze gazdaságosabb is. Első lépcsőben ő mindenképp ezzel kezdene, s csak utána, ha megbizonyosodtak róla, hogy a szektorok megfelelően védettek, és van elegendő bevethető haderő egy támadás esetére, utána látna hozzá új egységek képzéséhez és új gépek gyártásához és felszereléséhez.
Számára ez eddig egyértelmű volt, de a vita kicsit elbizonytalanította...
Mindenesetre nem akart semmit hozzáfűzni az elhangzottakhoz, inkább figyelt, és tanult, de egyre jobban érdekelte volna It'kla szenátor és Carlloni személyes véleménye a dologról.

[Penarchon Sealia]

Penarchon jól érezte magát a felbolydult méhkasként életre kelt szenátusban. Ismét ütköztek Aalstennel no nem mintha bármi olyan fontos és lényeges dolog lett volna a vita lényege ami megváltja a galaxisban élőket, de imádta azt hogy Aalsten minden piti dologba belemegy vitázni vele.
Sok hír fog még szólni kettejük csatározásairól, de Penarchon nem tervezte azt hogy a fiatal Lekua-i politikus minden beterjesztését hevesen bírálni fogja. Ami ésszerű és a köztársaságot szolgálja abban egyet fog érteni akár a bizottságban, akár a szenátusban szólal fel.
Hallgatta a végeláthatatlan szóáradatot amit a felszólaló szenátorok zúdítottak a csendben figyelők nyakába és persze egymáséiba. Nem tudott érdemlegesen közbevágni vagy felszólalni mivel a vita elaprózódott és a hadügyi reformtervezetet atomjaira szedték szét a szenátorok. Úgy gondolta a meddő vitának ideje lenne véget vetni és a szavazást megejteni hogy utána a saját beterjesztésében csatázhasson.
Szót kért majd középre lebegett.
-Tisztelt szenátorok!
Nem kívánok senkit sem meggyőzni arról, hogy úgy lássa a hadügyi reformtervezetet ahogy jómagam, Mr. Kramer vagy épp Sziamon szenátor.
A vakoknak nem lehet elmagyarázni a színeket!
Így hát javaslom hogy térjünk rá a szavazásra mivel így vitázva mindig is egy holtpontra fogunk kilyukadni.
Köszönöm a szót.- mondta majd a helyére lebegett.

[Tsamor Len]

Len örült neki, hogy javaslatait ilyen jó visszhang fogadta, habár el kellett gondolkoznia azon, hogy nem mondott-e valami rosszat, amikor néhány It'kla is támogatta a szavait. Mindenesetre legalább hitelesebb volt a véleménye így, és nehezebb lesz a sajtóban ráaggatni a militarista jelzõt. Más részrõl csak nevetni tudott volna némelyik szenátor ostobaságain. Hihetetlen, hogy egyesek mennyire nem voltak képben arról, hogy miként is mûködik egy hadsereg felállítása, és milyen mérvû munka is ez. Azt persze megszokta már, hogy a legtöbben csak a pénzügyekkel foglalkoznak, és ha sikerült elérniük, hogy minél kevesebb kreditbõl kijöjjön a tervezet, aminek egy részét úgyis visszalopják belõle, akkor utána már nagy ívben tettek az egészre. Jó példa volt erre a Sealia részérõl megnyilvánuló érdektelenség: minden további nélkül megszavaztatott volna egy kiforratlan javaslatot, holott módosítások tömkelege érkezett hozzá.

Persze a Köztársaság és a nonhumánok hõs védelmezõi leginkább csak a saját zsebüket védik, ez pedig egy remek példa volt erre. Bár érlelõdött benne a gondolat, hogy helyretesz pár szenátort, egy kis pihenõt engedélyezett magának, és úgy döntött megírja otthonra a jó híreket. Egy rövid, lényegre törõ üzenetet gépelt, majd miután elküldte, a neveket nézve hirtelen ötlettõl vezényelve újabb üzenetet kezdett gépelni.

Tisztelt Rainald Kramer szenátor!

Ön egyszerûen lenyûgöz engem széleskörû és jelentõs katonai ismereteivel. Igazán lekötelezne ha szakítana némi idõt rám és megismerhetném személyesen. Úgy gondolom jó együttmûködés alakulhatna ki kettõnk között.

Tisztelettel,
herceg Tsamor Len ezredes, Taygeta szenátora

Miután elküldte az üzenetet, kiitta a poharában lévõ maradék vizet és szót kért magának a fõkancellártól. Nem sokkal késõbb meg is kapta a visszajelzést és platformja immáron sokadik alkalommal lebegett középre. Len pedig ismét beszélni kezdett.
- Tisztelt Szenátus! Igazán becsülöm a szenátorok buzgóságát az ügyben, hiszen Sealia szenátor már szavazásra is kívánná bocsátani a javaslatot. Azonban egy ilyen horderejû javaslatot félkész formában megszavazni esztelenség. Számos olyan kérdés van még, amelyeket el kell dönteni és számos módosításra érkezett már javaslat. Ezek olyan lényegi kérdések, amelyek az egész felállítandó haderõ sorsa múlik, vagyis az egész Köztársaság jövõje. Éppen ezért ez nem a személyes érdekek képviseletének a helye lenne. Mivel láthatóan sok pontja a tervezetnek kelt vitákat, javaslom a szavazás helyett azt a módosító javaslatokkal együtt a Védelmi Bizottságnak eljuttatni. Bár ez sajnálatos módon meghosszabbítja a procedúrát, azonban higgyék el, nem azon a pár napon fog múlni a hadsereg felállítása, ez ugyanis nem olyan, mint egy cég alapítása egyik napról a másikra. Egyetlen hiba milliók életét jelentheti.

Ami Kramer szenátor felszólalását illeti az ismert Galaxison túli fenyegetésekrõl, némileg szkeptikus vagyok Thrawn eredményeit illetõen. Kétségkívül a legjobb birodalmi parancsnok volt, de a chissek alapvetõ szabálya, hogy õk nem támadnak elsõként, így én a magam részérõl nem félek egy chiss invázió lehetõségétõl. Azonban nem szabad a kérdést félvállról venni, hiszen alig hét éve annak, hogy a nagai nép lerohanta a Galaxist, sok ember halálát okozva. Viszont egyelõre a közelebbi problémákra kell fókuszálnunk, hiszen ha azoktól nem tudjuk magunkat megvédeni, akkor az ismeretlen felõl jövõ támadásoktól sem fogjuk tudni. Köszönöm a szót!

[Rainald Kramer]

A sacoroni férfi elõzõ felszólalása óta alig telt el egy kis idõ, ám a szenátusi platform delegáltjának tagjait ismét a kormányzó adattáblájának csipogása zavarta meg. Annak ellenére, hogy a jelzõhang feladatköre okán igencsak éles rezgéseket gerjesztett, a gigantikus teremben fellelhetõ zsivaj okán csak a mellette ülõknek hívta fel a figyelmét.
- (Úgy látszik, újabb hódolód akadt) - jegyezte meg gúnyos vigyorral a száján Stamont Treeno, majd szemeibõl egyre inkább a kíváncsi csillogás kezdett tükrözõdni. Felettese pár pillanatig mintha észre sem vette volna a történteket, láthatólag gondolataiba merülve meredt a csarnok túlsó falának egy pontjára. Mielõtt a delegált újból megszólalhatott volna, alig észrevehetõen intett, hogy tudatánál van, és nem szükséges az elõzetesen elmondottak elismétlése. Halk sóhajt hallatott, miképp sokadjára ölébe tette a szerkezetet. Finom mozdulatokkal nyomott le egynéhány gombot, majd kétszer futotta át a számára beérkezett üzenetet.

"Tisztelt Rainald Kramer szenátor!

Ön egyszerûen lenyûgöz engem széleskörû és jelentõs katonai ismereteivel. Igazán lekötelezne ha szakítana némi idõt rám és megismerhetném személyesen. Úgy gondolom jó együttmûködés alakulhatna ki kettõnk között.

Tisztelettel,
herceg Tsamor Len ezredes, Taygeta szenátora"

Rainald érdeklõdve vizslatta újra meg újra a kijelzõmonitort. A közelmúltban tett szónoklatai úgy látszott, máris eredménnyel kecsegtettek a sacoroni kormányzó számára. Tûnõdve vakargatta állát, majd szeme sarkából rápillantott segédjére.
- (Aora kedves, mit tudunk Tsamor Len szenátor úrról?) - kérdezte érzelmektõl mentesen csengõ hangorgánumán. Tekintetét most a szenátori libbenõk sorain kezdte járatni, mintha csak az említett uraságot keresné, holott errõl szó sem volt. A fiatal hölgyemény hátra fésülte vállaira omló sötét barna hajzuhatagát, hogy aztán ujjai sebtiben vad táncot rophassanak személyes komputerei egyikének billentyûzetén, a Szenátusi Adatbázis nyilvántartási dokumentumai között gyors kutatásokat folytatva. Alig tellett bele pár pillanatba, mire Sacoron elsõ embere megkapta a kért jelentést összegzett információcsomagban.
- (A herceg 29 esztendõs, egyúttal a Taygeta Önvédelmi Erõ ezredese. Tipikus példája a politikai pályára került megrögzött katonáknak. A Taygeta bolygót képviseli a Szenátusban, amely ez év elején csatlakozott az Új Köztársasághoz. Az utóbbi években viszonylag nagy felfordulás uralkodott a bolygón, s az endori csata után is magas arányban maradt a társadalomban birodalomhû réteg. A csatlakozást kényszerûségükben fogadták el, most inkább semlegesnek jellemezném a politikájukat. Az Új Rendhez való lojalitásukat mutatja a nem-humán lényekre vonatkozó szankcionálásuk is) - darálta lágy, ámde mégis határozott hangján a szenátorsegéd, majd a bõvebb tartalmú aktákat megjelenítõ adatpadot át is nyújtotta felettesének. Kramer kormányzó azonban enyhén megrázva fejét tudatta, ennyi bõven elegendõ volt számára.
- (Köszönöm) - biccentett barátságosan, majd ajkairól lehervadt a másodpercekre kiülõ félmosoly. Elméjében végigfuttatta mindazt, amit megtudott nagy vonalakban az õt felkeresõ személyrõl, és annak képviseltjérõl. A nonhumánokra kiszabott törvény Rainald számára már bõven elegendõ volt ahhoz, hogy ez a planéta sokkalta inkább a Birodalmi Maradványokhoz húzódik. Illetve húzódna, ha tehetné, de elhelyezkedésük szempontjából ez egy igen merész vállalkozás lenne. Mindenesetre az egyértelmûen pozitív elõjel volt, hogy Len szenátor is jártas volt fegyveres kötelékekben, hovatovább jelenleg is aktív státusszal rendelkezik. Így bizonyosan könnyedebben találja majd meg vele a közös hangot. Begépelte a válaszlevél tartalmát.

"Tisztelt Tsamor Len szenátor!

Örömömre szolgál a megkeresése, egyébiránt bennem is felvetõdött néhány kérdés, amelyben értekezni szeretnék Önnel. Amennyiben Önnek megfelel, a soron következõ hosszú szünet alkalmával rendelkezésére állok. Egyúttal bõvebb beszélgetésre a kongresszust követõen akad elegendõ szabadidõm.

Üdvözlettel: Rainald Kramer kormányzó"

Alighogy útjára indította az általa írott mondatokat, pár pillanat erejéig még a taygetai szenátor utóbbi felszólalásában elhangzottakat emésztette. Másodpercekkel késõbb kiegyenesedett, és odalépett a panelokhoz, hogy szót kérhessen. Ugyanakkor korántsem kívánt most hosszabb monológot megejteni, mivel úgy gondolta, a jelenleg zajló vita már értelmetlen. Éppen ezért platformja nem is indult elõre, szilárdan tartotta magát a helyén. Egyúttal a sacoroni hangmikrofon aktiválódott.
- Tisztelt Fõkancellár asszony! Sacoron támogatja Tsamor Len szenátor úr javaslatát, miszerint a haderõrõl szóló pergamoni reformtervezetet a módosító indítványokkal egyetemben szavazás helyett tárják a Védelmi Bizottság elé! Véleményem szerint is célszerûbb egy összesített törvényjavaslatról értekezni, mely a tisztelt szenátorok számára is sokkalta érthetõbb lesz. Köszönöm a szót - mondta, azzal a hangerõsítõ máris kikapcsolt, Rainald pedig újfent helyet foglalt, s érdeklõdve várta az események további alakulását.