== A Galaktikus Szenátus ülésterme ==

[Kimara Satoraka]

Kimara száján egy éles mosoly jelent meg, amely azt jelezte, hogy nagyon elégedett a bizottsági tag választáson. Ezt örömmel fogják venni a Tyrannie-n, bár ez nem sokat változtat, hisz mégiscsak õ vezeti a bolygót, de legalább lenyugtatja a kedélyeket. Az Új Köztársaság kikiáltása óta nyugtalankodik a nép, de nemcsak Satoraka szenátoréknál, hanem másutt is ahol birodalompárti politikát folytattak eddig.
A bejelentéseket követõen következett az elsõ napirendi pont, amely a haderõreformot vezetett volna be. Alapból elvetette azt az ötletet, hogy a Szenátus tárgyalja meg ezt, hisz ennyi barmot nem hordott össze a világ. Az itt jelenlévõk közül csak nagyon kevesen értenek a katonasághoz és ezek egytõl egyig humánok. Figyelmesen követte végig a vitát és szópárbajokat és örömmel tapasztalta, hogy a nyerésre Len szenátorék álltak. Úgy döntött, hogy kimarad az egészbõl és csak a végén szólal fel. Egy idõ után elérkezettnek látta az idõt erre és Kramer szenátor felszólalása után õ is szót kért.
- Tisztelt Szenátus! Mélyen egyet értek az elõttem felszólaló két hozzáértõ kollégával, akik azt javasolták, hogy a Védelmi Bizottság vizsgálja tovább a tervezetet. Bevallom én nekem egy kicsit furcsa, hogy ilyen vészterhes idõkben, ilyen fontos dolgot A szenátus elé citálnak és itt vitatják meg. Ehhez hozzáértõ emberek szólhatnak hozzá, senki más. Nem is értem, hogy a kancellár asszony rendelet formájában, miért is nem adja ki.- mondta, s itt egy kicsit megállt, hiszen a rendeletek kiadása a birodalmi moffok reszortja volt, bár Mon Mothma is élhetett volna vele- Egyszóval támogatom Len képviselõ javaslatát és én pedig arra buzdítom a kancellárt, hogy alkalmazza rendeletként a javaslatot, miután a bizottság átrágta magát a témán. Kérem javaslatom szíves megvizsgálását! Köszönöm a szót!- fejezte be, s azzal visszalebegett a helyére platformjával. Már nagyon várta a bizottsági munkát, mint egy gyerek, csak jobban.

[Hans Seill]

A nonhumán frakcióvezető csak nagy nehezen tért magához a nagy ledöbbenés után, amit a bizottsági jelölések, választások váltottak ki belőle. Azóta már túl volt egy jelentésen is, amit feletteseinek volt köteles küldeni. A válasz reakció nem volt biztató, bár pozíciójának elvesztésétől nem kellett tartania. Nem csak a szenátusban jutott magasra a létrán...

A haderő reform kényes terület volt számára és a Muun Bankárklán számára, hiszen a projekt megvalósítása tőlük "ellopott", "elkobzott" (nevezzük ahogy akarjuk) pénzből lett volna finanszírozva. A pénz már elúszott, a reform javaslat pedig meg volt már szavazva, megtorpedózni tehát nem csak hogy lehetetlen, de már fölösleges is volt... Éppen ezért a kisebb rosszra kellett innentől a kérdésben törekedni, tehát minél előbb lerendezni és eltusolni a hadsereget érintő témát. Nem lenne jó, ha sokszor kerülne még szóba, hogy a muunok mennyi pénzt is vesztettek. Odahaza így is komoly botrány volt az ügyből, felejteni kifejezetten hasznos lenne ezúttal.

Az egyenruhás humanoid bohócok felszólalása tehát kapóra jött Seill-nek. Vizsgálja csak meg a kérdést a Védelmi Bizottság, mit számít ez neki vagy a frakciójának. Foglalkozzon ezzel a kérdéssel néhány katonásdit játszó faragatlan és tehetségtelen alak, az ilyen problémák a gumi csont, amíg elcsámcsognak a kérdésen, addig Seill a fontosabb, jelentősebb ügyekben tarolhat frakciójával karöltve. Igen, ez így szépen hangzik. Egy gomb lenyomása, pár perc várakozás, majd egy pittyegő hang, és máris Seill-é volt a felszólalás joga:

- Tisztelt Szenátus! Ezúttal nem csak a saját, hanem a Szabad Fajok Frakciója nevében is szólnék. Frakcióm teljes mellszélességgel támogatja az iménti felszólalók javaslatát, mely szerint a haderő reform kérdését hiányossága végett küldjük további módosításokra, átdolgozásra a Védelmi Bizottság elé. Ez egy tökéletes alkalom lenne az újonnan megválasztott tagok számára, hogy bizonyítsák rátermettségüket.

Miután látszik, hogy az összhang ma (sem) nincs meg a szenátorok között, kár lenne időnket vesztegetni egy olyan ügyben, amivel még rengeteg munka lenne. Lépjünk hát tovább, a hadsereget érintő reform intézkedésekre pedig még lesz gondunk, ha a Védelmi Bizottság már elvégezte úgymond a piszkos munkát, és egy minden elemében kész javaslatot állítanak elénk. Köszönöm a szót!

[Lane Carlloni]

A bizottsági választások eredményén nem volt túl sok idõ merengeni. Mindenesetre Lane és Sarah gondolatai eljátszottak egymással pár percig: Õk bent vannak. It'kla és Marani személyében pedig lehetséges szövetségesek a belügynél. A jövõ a lehetõségeké.

Majd elõlépett Antef Sziamon. Lane kíváncsian várta a beterjesztést, elvégre nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy az elõzõ ülésszakban az õ kiegészítése segített a hadseregbe csorgatni a muunok mocskos pénzét. Meglepõdött. Ez a javaslat nem pont ugyanaz volt, mint amit õ szeretett volna látni. A Bakerny-nek szüksége van egy független, a rendszert védõ hadseregre. De koránt sem biztos, hogy ehhez új hajókat kellene építeni. A régiek modernizálásával, és a bolygók flottáiból megvásárolt hajókkal sokkal gyorsabb eredményt lehetne elérni. Azonban az építés mellett szól az általa létrejött munkahelyek, és az állami megrendelésre felélénkülõ gazdaság képe.
Fõleg - sose gondolta volna, hogy ezt kimondja - Aalsten javaslata tetszett meg neki. Furcsa volt pont tõle egy, a kisebb vállalkozásokat segítõ javaslat megfogalmazása. Sarah-val közösen úgy döntöttek, hogy az ülés után felülvizsgálják a talán túl elõítéletes véleményüket a Lekua IV ifjú szenátoráról. Kétség sem férhetett Aalsten politikai tehetségéhez, de a hangnem, és a politikai nézetek már kevéssé voltak szimpatikusak. Az alternatív energiaforrások megemlítésével pedig csak közutálatot váltott ki. Zann-al nem tanácsos újat húzni. Sokáig elér a keze. Az a pletyka járta, hogy eközben meg is mártózik a korrupcióban, és az alvilági leszámolások véres mocskában. Természetesen ez bizonyítatlan. És amíg az, addig csupán aljas rágalom. Sarah tudta ezt, átlátta a helyzetet. Lane viszont undorral figyelte a piperkõc oligarchát.
Sealia jó indulatú laikus humanizmusa, és az, ahogyan egybõl rákapott az Aalsten szavaiból kibúvó kritizálható gondolatfoszlányra megmosolyogtatta Lane-t. Több százezer elmét érzett már, akár a sajátját. Volt tapasztalata. Tudta, hogy az emberi személyiség ugyanabból a talán tucatnyi funkcionált alapsémából építkezik, az egyéniség csak dísz csupán. De korántsem felesleges cicoma. Az apróságok tartják össze az egységet. Az utóbbi idõben pont ezért fektetett nagyobb hangsúlyt önmaga megismerésére. Õ csupán egy apró sejtje nemzetének, de minél több értéket fedez fel magában, vagy fedeznek fel benne annál erõsebb a szervezet.
Kramer megjelenése váratlanul érte Lane-t, de még a sokkal felkészültebb Sarah-t is. A nõ izgatottan vette magát rá a rejtélyes katonára. Szakmailag megkérdõjelezhetetlen talentum, és mint halljuk retorikailag is messze felülmúlja az átlagot. Érvelései tiszták, sallang mentesek. Ezt várjuk egy katonától, egy lénytõl aki szakmai alapon próbál ténykedni. De Lane ma már tudta, hogy ez politika, a szakmaiság itt gyakorta naivitás. Emellett aggodalomra adott okot Kramer militarizmussal vastagon meghintett világképe is. Katonai ellenõrzés békeidõben?
III.Tsa kételkedése a veszélyben mulatságos volt. És ijesztõ. Több évszázada gyûjti a tapasztalatot, és mégsem látja a veszélyt. És ami a baj, hogy senki sem látja. Néhányan sejtik, de õk sem tudják mivel állnak szemben.
Eddig Lane nem szólalt fel. Tudta, sokat nem tud hozzá tenni, de egy rosszul sikerült lépés viszont sokat ronthat megítélésén. De mostani gondolata talán támogatókra talál, és Sarah is rábólintott az ötletre. Közvetlenül Sealia után szeretett volna megszólalni de Kramer megelõzte. És az, hogy õ is lezárná a vitát a lehetõ legrosszabbkor jött. Lane gyorsan rájött, hogy a közhangulat nem a legmegfelelõbb. A képviselõk megunták a szakmai vitát. Túl sokat várt. Ökölbe szorította kezét, és egy indulatos szitok suhant ki keményen egymásnak feszülõ fogai között ahogy platformja megindult a terem közepe felé. Sarah gondolatival próbálta nyugtatni, de nem volt képes elpalástolni félelmét a kedvezõtlen fogadtatásról. A kameradroidok Lane-re szegezõdtek. Nem tehetett mást, beszélni kezdett.

- Tisztelt Szenátus!
Nem szeretnénk beszállni a vitákba a reformról, mert Kramer szenátornak igaza van. Ez szakmai kérdés. A Védelmi Bizottság a beérkezett módosító javaslatok alapján önök elé tárja majd a letisztult, laikusok által is könnyen emészthetõ törvénytervezetet. Ezzel idõt adunk magunknak, nem itt és most kell pontosan értelmezni a szakmai érveket, lesz idejük átgondolni, hogy mire is bólintanak rá, vagy épp mit is vétóznak meg.

De engedjék meg nekünk, hogy egy új kavicsot dobjak a megszilárdulni látszó vízfelületre vitáink tavában! Számunkra nyilvánvalóvá vált, hogy Köztársaságunknak fogalma sincs arról, hogy milyen ellenséggel áll szemben, és ez a tény egyeseket oda vezet, hogy feltételezik, hogy ami nincs, az nem létezik. Eközben a galaxis lakóinak körében tapintható a félelem az ismeretlentõl. Az emberek tudni szeretnék, hogy kivel szemben védekezünk, és a felkészülés is jobb lenne ha ismereteken, és nem feltételezéseken alapulna. Ezért javasoljuk, hogy a pénzalapból fejlesszük a hírszerzésünket is, ne csak a védelmünket. Mélyûri felderítõ egységek, a külsõ hírszerzés fejlesztése, vagy akár számunkra nem elképzelhetetlen a Skywalker-féle szekta bevonása sem.
Személy szerint tudásra vágyunk, mert a tudás hatalom. Ismerni akarjuk az ellenséget, kiismerni, hogy aztán a leggyengébb pontjára csaphassunk le. Látni szeretnénk elõször, és nem csak azon vitatkozni, hogy új, vagy régi, olcsó, vagy költséges játékszereket dobáljunk a sötétségbe, remélve hogy egyszer csak eloszlatják azt.
Kramer szenátor úr szabotázstól tart, hát akkor miért nem ismerjük ki az ellenség gyengéit? Sokan a gazdasági összeomlás apokalipszisát tárják elénk véget nem érõ hozzászólásokban, és az ezzel járó társadalmi elégedetlenséget. Akkor mi mért nem használjuk ki az elnyomott világok elégedetlenségét? Vagy miért nem akasztjuk meg az ellenséges hadigépezet fogaskerekeit néhány jól irányzott csapással?
Az egyetlen válasz erre az, hogy mert nem vagyunk velük tisztában. Nem tudjuk hová üssünk. A reform ellenzõit pedig meg lehet érteni, hogy nem szívesen szánnak pénzeket egy konkrétumokat nélkülözõ veszélykép, egy mesebeli lidérc elleni harc számára. Kérem, segítsenek tapasztalataikkal, meglátásaikkal segítséget nyújtani abban, hogy mi módon téphetnénk le ellenségünkrõl árnyköpönyegét. A Bakerny-közösség nevébe köszönjük megtisztelõ figyelmüket!

Ahogy a platform visszalebegett Lane lehuppant a kényelmes fotelbe. A szívét próbálta a szavakba önteni, de tudta ez semmi ahhoz képes amit valóban érez. Azt szavakba önteni lehetetlenség lesz mindörökké. És amíg a szenátorok nem érthetik meg egymás gondolatait mintha a sajátjuk lenne, addig nem fognak megszûnni ezek a fárasztó és véget nem érõ viták. De egy bélyeggel jobbá tett galaxis képe ma még csak egy utópia. Noha a Bakerny-II-re is mindenki ez mondja még most is, mikor már megvalósult.

[Antef Sziamon]

Miközben Kramer szenátor elõadta hosszas történelmi elõadását, Sziamon lassan rájött, hogy a Szenátusi Gyûlésen nem tudnak érdemben tárgyalni a haderõtervezetrõl. A katonai mûveletekben járatlan politikusok folyamatosan megtorpedózták a tervezetet, s csak az anyagiakkal foglalkoznak. Ahogy Carlloni befejezte mondandóját, szót kért, és a platformja a terem közepére úszik.

- Tisztelt Szenátus! Sajnos azt kell látnom, hogy a katonaállamok nem tudják meggyõzni a többi rendszer szenátorait, hogy igenis szükséges minél hamarabb felállítani a korábban elfogadott Új Védelmi Haderõt. Ezért bizottsági társaimhoz csatlakozva kérem Önöket, hogy küldjék el módosító javaslataikat elküldeni az alakuló Védelmi Bizottságnak, mely összeül és a lehetõ legrövidebb idõ alatt elvégzi a haderõreform tervezet végsõ formáját. - mondta a császár, majd a platform visszatért a helyére. Miközben egy jelentéktelen szenátor hozzászólása zajlott, Sziamon titkosított üzeneteket küldött.

Címzett: Pergamoni Katonai Hírszerzés

Tárgy: Minden adatot kérek a Védelmi Bizottság tagjairól és adjanak jelentés a rendszerben zajló katonai hadműveletek jelenlegi állapotáról.

Kedves Barátom, Penarchon!

A szünetben szeretném meginvitálni Önt a lakosztályomba, hogy megbeszéljük a további együttműködést.

Üdvözlettel Antef!

[III. Tsa]

A Császár alig bírta visszatartani nevetését, miközben Kramert hallgatta. Az újabb mese, egyáltalán nem hatotta meg, viszont úgy érezte, nincs oka a válaszra sem, így is elég ideig játszotta az értetlen szenátor szerepét. Az ezt követõ felszólalások, már jóval több kézzel foghatót említettek. Az, hogy a tervezetet átadnák a Védelmi Bizottságnak ugyan jó ötletnek tûnt, de az említett bizottságban azok ülnek, akik támogatják a javaslatot. Az pedig, hogy Mothma rendeletként alkalmazza a bizottsági tervezetet egészen abszurd elképzelés volt.


Idõközben a szenátorok is észrevehetõen fáradtak, s már mindenkinek nagyon jól esett volna egy kis szünet. Sziamon császár utolsó felszólalása keretet is adott az egész vitának, valóban úgy tûnt ez a legésszerûbb megoldás, ezt a Császárnak is be kellett látnia. Idõközben sikerült lefoglalnia egy asztalt három fõre a Republica Restaurantba a szünet idejére. Miután kényelmesen elhelyezkedett a platformján egy privát üzenetet írt szenátortársának:


Kedves Ulymic,

Amennyiben a haderõreform után lesz egy kis szünet, s amennyiben neked sincs más elfoglaltságod, akkor meghívnálak egy italra Republica Restaurantba. Három fõre foglaltam, úgyhogy ha gondolod, nyugodtan hívd meg Gianea Marani szenátort, vagy bárki mást, akit szeretnél. Ezúton is szeretnék gratulálni neked, ott lehetünk a Bizottságban. Minden továbbit inkább személyesen.

Üdvözlettel,
Xi Bavarratt

[Mon Mothma]

A Főkancellár békésen ült helyén egész idő alatt, a szenátorok nem vetették el oly mértékben a sulykot, hogy felszólalási lehetőségével éljen. A haderőreform részleteivel kapcsolatban kialakult meddő vita azonban kezdet úgy tűnni, hogy nem csak egy két ember szemét szúrja. Bastian Kilirov, egy Mothmához hű személy, így az ő vezetésével a Védelmi Bizottságban minden bizonnyal előnyös javaslatok fognak megszületni és a szenátus elé kerülni. Ezt alapul véve pedig egyáltalán nem egy meddő gondolat, hogy a jelenlegi kérdést továbbítsák a védelmi bizottság felé, dolgozzanak rajta az új tagok. A mai nap ha 100 standard órából állna, akkor sem tudnák megbeszélni és véglegesíteni a Sziamon féle javaslatot.

Bár a következő percekben is számos felszólalási kérelem érkezett, ezúttal minden szenátor csalódottan konstatálhatta, hogy kérelmét elutasították, a felszólalás jogát ugyanis a Főkancellár személyesen ragadta magához:

- Tisztelt Szenátorok! Jómagam is egyet kell, hogy értsek jó néhány hozzászólással. Mind a javaslatokat tekintve, mind pedig azzal kapcsolatban, hogy a reform részleteit hagyjuk a Védelmi Bizottság szakértő tagjaira. Éppen ezért a kancellári jogkörömmel élve a kérdést elnapolom, a Védelmi Bizottság pedig első ülésén kiemelt fontossággal fog a témában értekezni. Most pedig két órás szünetet rendelek el, remélem, hogy visszatérésükkor újult erővel vetik bele magukat a munkába, amikor Penarchon Sealia esselesi szenátor javaslatáról fogunk tanácskozni. Hölgyeim és uraim, pihenjék ki az eddigi ülés fáradalmait. A viszontlátásra!

Mothma amint befejezte kis monológját, platformja süllyedni kezdett, miközben a többi szenátor is elhagyni készült a termet...


//Kedves Játékosok! Annak érdekében, hogy legyen idő egy kis megbeszélésre a játék világában, a Szenátusi Ülés kedden este fog újra indulni, addig lehetősége lesz mindenkinek a már lefixált találkozókat megejteni, illetve hasznosan eltölteni a szenátusi szünetet. Továbbá mindenki kapni fog egy privát üzenetet, amiben lesz egy két standard kérdés a média részéről, ezekre aki akar válaszol, aki akar nem, viszont a válaszaitok közül némelyik, vagy akár az összes meg fog jelenni a holo-híradóban, tehát minden szenátor okosan és körültekintően nyilatkozzon, nehogy a sajtó kiforgasson egy-két megjegyzést...

Tisztelettel: Mon Mothma//

[Ulymic It'kla]

Ulymic figyelmesen hallgatta tovább a felszólalókat és mélyen egyetértett mindegyikkel, hiszen a nem hozzá értõk nem tudnak érdemben hozzászólni a témához, csak kiegészítõket. Örömmel fogadta, hogy közösen úgy döntöttek adják át a dokumentumot a Védelmi Bizottságnak és majd õk azt megtervezik és szépen elfogadja azt a Szenátus. Probléma megoldva. Sokkal jobban várta Sealia szenátor elõterjesztését, mert biztos volt abban, hogy az nem valami hadi dolog és akkor többet tud érdemben szólni. Mikor már érezte, hogy vége lesz és szünet, elkezdett elindulni kifelé, de ekkor megszólalt a segédje.
- Uram üzenete jött!- mondta s azzal elolvasta a császártól jött levelet, válaszolt.

Tisztelt Xi!

Természetesen ott leszek és Marani szenátor is.

Addigi találkozásunkig maradok õszinte híved: Ulymic

Tisztelt Marani szenátor!

Legyen szíves és tiszteljen meg engem és Tsa császárt azzal, hogy a szenátusi szünetben velünk ebédel.

Addig is maradok õszinte híve: Ulymic It'kla

[Rainald Kramer]

A sacoroni platformon ülõk szinte egyszerre hallattak kisebb-nagyobb sóhajt, ahogy Mon Mothma fõkancellár asszony elrendelte a szenátusi gyûlés szünetét. Tény ami tény, a pergamoni császár által elõterjesztett haderõ reformtervezetének indítványa alaposan felkavarta a kedélyeket a mélyen tisztelt politikusok között. Ráadásul a legfõbb szópárbajok hadszínterén sok kollégának sikerült munkatársát felbosszantania hozzá nem értésével, vagy épp túlbuzgó hozzáértésével. Ebbõl is egyértelmû volt, a jelenlévõk mennyire nem találták a közös hangot, ahogy azt egyébként Hans Seill is megemlítette felszólalásában. Éppen ezért Rainald Kramer kormányzó enyhe bólintással vette tudomásul a határozatot, és igazán örvendett, hogy ideig-óráig bár, de megszabadulhat ettõl zsibongó ostoba bagázstól. Megint csak azt látta, amit az elmúlt évek során már oly sokszor. A demokrácia intézménye továbbra sem mûködõképes államforma az Új Köztársaság területén, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint a Szenátus hasznavehetetlensége.

A kormányzó eltöprengett rajta, hogy megannyi értelmes politikus, mert bizony akadtak ilyen illetõk is itt, a felhalmozott tudásukkal ezt hogy nem képesek átlátni. Aztán belátta, attól, hogy valaki politikus, még nem jelenti azt, hogy birtokában van a titok nyitjának. Ékes példája volt egyébként gondolatainak az a két kézzel fogható tény, miszerint egyrészt Sacoron hétezer éve a katonai diktatúra alapjain létezett, mégis az egyik legfejlettebb bolygónak számított, és senki sem élt polgárai közül szegényen, elnyomás alatt, másodsorban maga az Elsõ Galaktikus Birodalom, amely szintén hadseregének köszönhette évtizedekre szóló fennállását. Persze persze, a lázadók mégis legyõzték õket. Csakhogy abba a lázadók sosem gondoltak bele, amely most mégis a vesztük felé sodorja õket, hogy az a hatalmas és dicsõ birodalmi hadiflotta miért is nem rohant sem a Yavin IV-nél, sem az Endornál az Uralkodó megsegítésére? Egész egyszerû választ lehetett találni a kérdésre. Palpatine és armadája féken tartotta az Ismert Galaxis majd kilencven százalékának alvilágban szervezõdött fegyveres bandáit, ráadásul nem csak az egy-két teherhajóból álló csempészek ármánykodásait... Rainald egyébiránt úgy tartotta, hogy Garm Bel Iblis tábornok, akit világéletében nagyra tartott, és tart a mai napig is, miért is állott vonakodva a lázadók ügye mellé. Mert õ tisztában volt ezekkel a dolgokkal, emiatt tudta azt is, hogy egy polgárháborút követõ új állam létrehozatala egyenlõ az öngyilkossággal. És csak a pusztulásba vezet. Bár a teóriát a sacoroni kémhálózat embereinek információfoszlányai ötlötték ki Kramer elméjében, valamiért úgy gondolta, ez lehetett a háttérben.

Halovány mosoly ült ki az arcára, mikor belegondolt, valójában mit is váltana ki a tisztelt ház szószólói soraiban, ha ezt az elméletét szépen a meg is osztaná velük. Igen. Valószínûleg még inkább széthúzódna az egész Galaxis, aztán ki tudja, mi lenne a vége. Bizonyára kisebb, de egységes, és nagy ütõerõt képviselõ hatalmak létrejötte. Mint például az Impérium, akár. Bár a gondolat kétségkívül kecsegtetõ volt, és a kormányzó el is raktározta magában mélyen, hisz ki tudja még, mit hoz a jövõ, ámde egyenlõre a mostani feladatára koncentrált. Nem is vette észre, ahogy gondolataiba süppedve a lába mégis csak vitte elõre, egyenesen Nikolas Alden, az Egységes Galaxisért Frakció frakcióelnökének platformja irányába. Megígérte neki, hogy a szünetben felkeresi, hát meg is tartja a szavát. Tisztában volt vele természetesen, hogy Tsamor Len szenátornak is találkozót ígért, de a taygeta-i herceggel tényleg nyugodtabb körülmények között, és nem határidõ szorongatásában akart beszélni, hanem hosszabb véleménycserét szánt kettejük tárgyalásának.

Ahogy határozott léptekben szelte a gigantikus komplexum ovális alakú folyosóját, adott esetben folyosóit, õszintén remélte, hogy összefut, de legalább még a helyén találja az elnököt, mert azt már most elhatározta, hogy össze-vissza egészen biztosan nem fog futkosni utána. Ha ott nem lesz, akkor még az is lehet, hogy inkább Len szenátor felé veszi az irányt. Egyébként sem lett volna kivel beszélgetnie, nem mintha túlságos nagy kedve lett volna hozzá. De az tény és való, hogy mind Alden, mind Len felkeltették az érdeklõdését.

[Nikolas Alden]

Az Egységes Galaxisért Frakció vezetője, nem mellékesen Coruscant szenátora faarccal hallgatta az utolsó felszólalásokat. A Főkancellár felszólalása és egyben a szünet elrendelése nem okozott különösebb meglepetést. A lehető legjobb döntés született. Ez egyben azt is jelentette, hogy a 40-es éveiben járó férfinek lehetősége lesz arra, hogy találkozhasson Kramer-el. Mit fog neki mondani? Tűnődött magában. Nem volt hadi terve, egyszerűen csak beszélni akart volna a férfival, a többit pedig majd az első benyomásra alapozva eldönti menet közben. Improvizálás. Alden specialitása volt, nem egyszer húzta ki a slamasztikából eme ragyogó alkalmazkodóképessége.

Az évek és a rutin remek kombinációja megsúgta a frakcióvezetőnek, kár rögtön felpattannia, a sok szenátor jámbor birka módjára úgyis megtölti a folyosókat, az előre jutás pedig ellehetetlenül. Csendesen üldögélt tehát helyén, személyi tanácsadója cseppet sem lepődött meg főnöke és mentora viselkedésén, így hát ő is hasonlóan a helyén maradt. A kiürülő platformok látványa meglehetősen groteszk látványt nyújtott. A Szenátus egyébként nyüzsgő, zsúfolt terme hirtelen olyan elhagyatott lett, mint a Tatooine legkietlenebb homokdűnéi.

Hosszú percek teltek el unalmasan, semmittevésben, míg nem Alden úgy ítélte meg, hogy jól jönne egy kis friss levegő, esetleg még Kramert is megtalálhatja, bár eme feladat a tűt keresni a szénakazalban iskolapéldája volt. A jószerencse azonban ma Nikolas vállán foglalt helyet, alighogy kilépett a folyosóra, hátrahagyva platformjánál álló szenátusi őrséget, egy robusztus testalkatú férfiba botlott. Rainald Kramer. Alden egyébként szigorú és markáns arcára enyhe mosoly ült ki.Bizony erre még ő sem számított. A férfi jelenléte a platformjától néhány lépésre egyértelművé tette számára, hogy Kramer érdeklődését sikerült felkelteni. Az pedig, hogy leendő beszélgető partnere személyesen indult a megkeresésére nyilván pozíciójának szólt. Alden valószínűsítette, hogy a vele szemben álló férfi nem egy rángatható, báb alkat, éppen ezért volt annyira hasznos információ ez a kis jelenet.

- Mr Kramer! Mióta is? vagy 10 éve? Maga lett volna az utolsó, akire számítok itt a szenátus hazugságoktól és locsogásoktól átitatott falain belül. Bevallom, kellemes meglepetésként ért, hogy ilyen nagy szaktekintélyű, művelt és tájékozott emberek is segítik a Főkancellár és rendszerünk munkáját. Javaslom sétáljunk egyet, gyanítom Ön is kiszellőztetné egy kicsit a fejét.

Azzal Alden továbbindult, kezének egyetlen laza mozdulatára segédje lemaradt, majd a tömegbe veszett. A vezető oldalán közben ott lépdelt Kramer. A tömeg jó lehetőséget kínál arra, hogy beszélhessenek, így nincs az az eszköz, amivel lehallgathatnák őket. Lassan kiértek a szenátus épületéből.EGy kicsit nyugodtabb helyre sétálva folytathatták beszélgetésüket, amit hanyagoltak a szenátus tömött folyosóin. Az épület környékén kisebb nagyobb díszes ruhákba öltözött csoportok verődtek össze, a politikai élet krémje.

Hol is tartottunk? Áh persze... Szóval a jövőben gyanítom ha lehetősége lesz rá, Ön is tevékeny részt vállal a galaxis szebbé, jobbá és erősebbé tételében. De mondja csak: mi történt az Ön fényes katonai pályafutásával a birodalom végnapjaiban? Nyilván nem egy szenátor kolléga úr vagy nő néz rosszallóan Önre nem titkolt múltjára való tekintettel.

Alden valami könnyedebb témával akart indítani, igyekezett valami közös pontot keresni kettejük múltjában, így talán sikerül személyesebbé tenni ezt a kis megbeszélést.


//A következő HSZ-t a Szenátus épülete és környéke topicba írd Köszi!//

[Gianea Marani]

Gianea Marani szenátor némiképp megkönnyebbült, amikor Mon Mothma bejelentette a szünetet.
Két órája van, hogy összeszedje magát, átgondolja a dolgokat, és felkészüljön a következő témára.
Azonban a szünetben feltétlenül beszélni akart néhány társával, elsősorban Ulymic-el, részben a gratuláció miatt, részben, mert nagyon kíváncsi volt a caamasi véleményére.
MEM rögzítette a platformját a helyén, de a folyosó még túl zsúfoltnak tűnt, hogy elinduljon. Na meg közben az is eszébe jutott, hogy talán nem ártana üzenetet küldeni a szenátornak, mert ki tudja mik a tervei a szünetre... Alighogy ismét leült a kommunikációs panelje elé, egy üzenet jelent meg rajta.

Tisztelt Marani szenátor!

Legyen szíves és tiszteljen meg engem és Tsa császárt azzal, hogy a szenátusi szünetben velünk ebédel.

Addig is maradok õszinte híve: Ulymic It'kla

Meglepte a dolog, de örült, hogy a gond letudva. Részben. Mert abban biztos volt, hogy It'klával szót ért, de a meghívásban III Tsa is szerepelt, és szó ami szó, még mindig tartott a császár-szenátortól.

- Hozzá kell szoknod. Elvégre vele fogsz együtt dolgozni a jövőben. - korholta magát az umguli lány, majd azonnal megfogalmazta a választ.

Tisztelt Ulymic It'kla Szentátor Úr!

Köszönöm a kedves meghívást, és természetesen ott leszek az étteremben. Igazán megtisztelő!

Üdvözlettel: Gianea Marani

[Mon Mothma]

A szenátus épületének környékén felhangzott egy jellegzetes hang, sokan elsőre általános iskolában érezhették magukat, amikor is megszólal a szünet végét jelző csengő. Azonban minden szenátor rezidenciájára is befutott egy üzenet, mely szerint 10 perc múlva kezdődik az ülés második szakasza. 10 perce volt tehát a képviselő tömegnek, hogy elfoglalják platformjukat. AZ épület folyosói és liftjei ismét megteltek, csak úgy hömpölygött a tömeg. A Szenátus nagyterme ismét zajossá vált és élettel telt meg. Fogyott az idő, már csak öt perc volt hátra, szabad helyeket már csak elvétve lehetett látni, mindig vannak későn érkezők.

Végül lejárt az idő. A fények kicsit elhalványultak és a terem közepe felé irányultak, ahogy a többi kamera droid is. Kicsit színpadias, hatásvadász jelenetnek tartották az ilyet mindig, mindenestre változni nem változott semmi. Ahova a fénysugarak estek, hirtelen megnyílt a föld és a főkancellári platform egyenletes sebességgel emelkedett a magasba. Mon Mothma kicsit felfrissülve, összeszedve magát várta a folytatást. Amint a platform megállt, a fények felvették eredeti pozíciójukat, így megvilágítva az egész termet. A Főkancellár szóra nyitotta száját:

Üdvözlöm Önöket ismét, azt hiszem ne is húzzuk az időt, kezdődjön a Gyűlés második része, ezennel megnyitom. Napi rendi pontunk Penarchon Sealia jóvoltából a vállalati szféra átalakítása. Megkérném Esseles képviselőjét, hogy felszólalásával vezesse elő a témát és javaslatát!

A következő pillanatban minden platform kivetítőjén megjelent Penarchon Sealia előzetesen elkészített javaslata. Az egyes szenátorok kihasználva azt a pár másodperc szünetet, vadul neki iis estek a javaslat tanulmányozásának. Halk zúgolódás volt hallható pár másodperc után, miközben a terem egyöntetűen Esseles szenátorának felszólalását várta.


A kis és középvállalkozások gazdasági felélénkítési programja szükségessé vált a Galaktikus Mamutvállalatok árnyékában, hiszen ha a jelenlegi tendencia megmarad, lassan a Mamutvállalatok felvásárolják, magukba olvasztják ezeket a cégeket.
Ezért bátorkodtam a szenátus elé tárni ötleteimet ennek megakadályozása céljából.
Az alábbi vázlatpontokra természetesen várom képviselőtársaim ötleteit.

Ennek elsődleges pontjai a következők:

- A mikro-, kis- és középvállalkozások fejlődését gátló adminisztratív, jogi és gazdasági tényezők felszámolása.

-A bolygók által nyújtható a cégek felé folyósítható fejlesztési pályázatok kiírása és a cégek jól történő tájékoztatása ezekről.

- A kis cégek közötti együttműködés és a partnerkapcsolatok erősítése.

Továbbá meg kéne jelölni végre egy közös gazdasági politikát a tagbolygóknak a kis cégek segítésére.
A Tagbolygók kormányai:

- Pontosan figyelemmel kísérik a kis cégek és vállalkozások számának, helyzetének, teljesítményének alakulását majd ezen megfigyelések alapján standard két évente átfogó jelentést készíttetnek és tesznek közzé

-A gazdaság- és társadalompolitikai célkitűzéseihez, tervezett lépéseihez, döntéseikhez messzemenően figyelembe veszik a kis cégekre gyakorolt hatásait.
Figyelembe veszik és meghallgatják a kis cégek és szervezeteik véleményét, reagálását.

- Sokoldalúan segítik a kis és középvállalatokat abban hogy a mamutcégekkel szemben mutatkozó versenyhátrányaikat ellensúlyozzák, áthidalják, a gyors és jelentős változásokra felkészüljenek.

- E segítség különféle pénzügyi kedvezményeket, támogatásokat is magában foglal. Ezen kedvezmények megállapítása a pénzügyi bizottság privilégiuma, a benyújtott igénylések tükrében.

[Penarchon Sealia]

Penarchon Anteftól érkezett és egy kicsit várakozott is a folyosón majd megszólalt a az ülés kezdetét jelző hang.
Elindult és az elsők között helyezkedett el a platformján. Kijelzőjén még egyszer gyorsan átfutotta a beterjesztését.
Csak akkor eszmélt fel amikor az ülésterem elsötétedett és Mon Mothma pulpitusa felemelkedett.
Meglepte a gyors bevezető, de készen állt. Megnyomta a gombot amivel platformja középre úszott, majd a reflektor fényében belekezdett.
-Tisztelt szenátus!
Amint látják, beterjesztésem a kis- és középvállalatok megsegítését hivatott elősegíteni. A mamutvállalatok gazdasági tevékenységei, számtalan esetben ellehetetlenítik a hasonló iparágban tevékenykedő kisebb cégeket.
Az ajánlati pontokban tartalmazott javaslatok elősegíthetik a piac kiszélesítését és a monopolhelyzetek feloldását.
Ezen beterjesztésemben csak a segítség tárgyát taglaltam, további beterjesztésem még kidolgozás alatt áll ami a visszaélések megakadályozására készül. Tapasztalataim szerint a mamutcégek már a bolygóközi illetve rendszer méretű kereskedelmi láncolatokat is akaratuk szerint formálhatják, ami összességében a galaktikus kereskedelmet is veszélyezteti. Nem ritka hogy ezek a cégek kartelekbe tömörülve saját érdekeiket ráerőltetik egy egy bolygó kormányára így minden befektetést és fejlesztési pénzt felmarkolnak a kisebb társaik elöl ami monopolhelyzetet teremt. Ennek megakadályozása és a kereskedelem kiegyensúlyozása lenne a feladatunk, és ezen beterjesztés ennek első lépése. Várom építő jellegű javaslataikat!
Köszönöm a szót!- visszalebegett a számára kijelölt helyre és várta a rázúduló ellenérdekeket.

[Tyber Zann]

Zann megörült, amikor az egyenruhás bohócok egymás között remekül megbeszélték, hogy a saját gittegyletükben vitatkozgathassanak tovább olyan kérdésekrõl, amik épeszû embert nem érdekelnek túlságosan. Valószínûleg ezek azon is össze fognak veszni, hogy milyen színû legyen az ûrhajók festése és milyen színû legyen a hajók turbólézereinek lövedéke. Persze nem panaszkodott emiatt, hiszen minél gyengébb a Köztársaság, minél korruptabbá válik, annál könnyebb lesz az õ dolga. Államok jönnek és mennek, de egy valami örök marad: a bûnözés. Zann életcélja pedig az volt, hogy minél nagyobb szeletet hasítson ki magának ebbõl a tortából.

Éppen elhagyni készült a szünetben a Szenátust, amikor Kazua odalépett hozzá és a füléhez hajolva belesúgta a következõ hozzászólás témáját és elõadóját. Bár alapvetõen unta a szenátusi összecsapásokat, valaki most nagyon belenyúlt a mynockfészekbe és bizonyos volt, hogy az IVSZ majd a földbe döngöli, a szenátorok pedig, megérezve a vérszagot rögtön lincshangulatba kerülnek. Úgy döntött, hogy ezt most érdemes lesz végigülnie, és talán némi politikai tõkét is tudnak belõle kovácsolni. Intett a kísérõinek, hogy megváltozott a terv, és visszatértek a platformjukra. Zann nem szerette, ha a sajtó piócái rátapadnak, annyira pedig mégsem pofátlanok, hogy a belsõ folyosókra bemerészkedjenek.

Nem túl sok idõbe telt és Mothma fõkancellár platformja ismét a helyére emelkedett és a hely is egyre jobban megtelt képviselõkkel. Aztán kikerült a javaslat szövege a képviselõkhöz és alig kezdték el olvasni, máris megindult a suttogás a képviselõk között. Ezt követõen Penarchon platformja lebegett középre és a beterjesztõ elmondta érveit. A reakciókból ítélve ez valóban egy érdekes vitának ígérkezett. Zann kajánul elmosolyodott, magában már elõre látva a hatalmas összecsapást. Amilyen sok érdeket sért ez a javaslat, egy kis szikra, egy kis destruktív hozzáállás és robbanni fog itt minden. Úgy gondolta már a vita elején érdemes lesz megadni ezt a lökést, hogy a képviselõk egymással foglalkozzanak, ne a javaslattal. Elvégre ez az egyik leghatékonyabb módszer, ha valaki egy állam törvényhozó szervében akarja az érdemi munkát megbénítani. Ezúttal azonban nem õ akart felszólalni, csupán élvezni szerette volna a mûsort páholyból.
- Kash, keress valakit a frakcióból, aki felszólal – szólt elõre halkan. Elvégre ezért kapják a zsebükbe a pénzt, tette hozzá magában. Kash bólintott és keresni kezdett.

Corr Synnott, a nem hivatalosan a Konzorcium irányítása alatt lévõ Saleucami zabrak szenátorának platformja nem sokkal késõbb középre lebegett. Synott már szólásra készen állt és azonnal beszélni kezdett.
Tisztelt Szenátus! A Sealia képviselõ által benyújtott javaslat egyszerûen a Köztársaság eszméinek arculcsapása! Egy demokratikus jogállamban érvényesülnie kell a piac szabadságának, a piac önrendezõ erejének, hogy mindenki képességei és tehetsége szerint tudjon érvényesülni. A nagyobb cégek is voltak valaha kicsik, ám a megfelelõ vezetésnek köszönhetõen késõbb mamutcégekké válhattak. A gazdasági életben uralkodó verseny bizony kíméletlen tud lenni és valóban sok kisebb vállalkozás dõl be, ám a piac önmagát szabályozva mûködik, így a felelõtlen állami beavatkozás több kárt tehet, mint hasznot hajt, így csak körültekintõen szabadna vele élni. Ezzel szemben a szenátor pontosan az ellenkezõjét javasolja. De egy demokratikus államban mi alapján támogatunk bizonyos vállalkozásokat és sújtunk ezzel hátrányokkal nagyobbakat? Mi az úgymond mamutcégek bûne? Hogy a gazdaság szabályainak engedelmeskedve visszaforgatják a bevételeiket, ezzel gonosz módon serkentve a gazdaságot és munkahelyek milliót teremtve? A javaslat nem, hogy segítené a Köztársaság fejlõdését, hanem egyenesen meggátolná azt, megrekesztve a teljes gazdaságot. Nem a kisebb cég felemelkedését szolgálná, hanem a nagyobbak bukását segítené elõ, végzetes sebet ejtve ezzel a Köztársaságon. Én magam azonban nem mennék ilyen messzire, valószínûbbnek tartom, hogy pusztán politikai támadásról van szó, hiszen sokaknak szúr szemet az, hogy a vállalkozóknak is van saját frakciójuk a Szenátusban. Ez az aktuálpolitikai javaslat ezért teljességgel komolyan vehetetlen, és talán jobb is így, mert ha komoly beadványnak készült volna, akkor az még komolyabb kérdéseket vetne fel. Köszönöm a szót.

[Penarchon Sealia]

Penarchon pontosan erre a reakcióra számított és már készen is állt a válasszal. Szót kért és miután engedélyezték középre lebegett platformján.

-Tisztelt Synnott szenátor!
Úgy látom nem értette javaslatom mibenlétét. Nem arról beszéltem hogy a mamutvállalatok tevékenységeit és gazdasági potenciálját csökkentsük, hanem hogy a kisebb vállalatok is megkaphassák az esélyt a fejlődésre.
A piac és a vásárlói társadalom nem beszélve a jelenlegi gazdasági helyzetről, megkívánja hogy élénkítsük. Az ön által felvázolt gazdasági jövőkép hamis.
Attól hogy állami és bolygóközi segítséget nyújtunk a kis- és középvállalkozásoknak a mamutcégek nem fognak tönkre menni.
Ezen cégeknek valószínűleg nagyobb a fél standard éves profitjuk mint a galaktikus költségvetés egésze.
Javaslatomnak egyetlen egy olyan pontja sincs ami a mamutcégeket korlátozná eddig folytatott tevékenységeikben.
A javaslatban foglalt pontok és irányelvek csak is a kis és középvállalkozások irányába folytatott gazdaságpolitikán változtatna.
Továbbá feltételezése hogy beterjesztésem nyílt hadüzenet a cégek képviselői felé és azok frakciói irányába, megnyugtathatom nem vagyok egyenlőre egy frakció tagja sem. Javaslatom nem támadás, hanem egy demokratikus segítő jobb azoknak akik szintén megérdemlik.
Szintén a megnyugtatására közlöm szenátor hogy vegye csak komolyan a beterjesztést mert én is komolyan gondolom, hogy a jelenlegi előre felosztott piac nem kedvez a kisembernek vagy épp nonhumánnak. Változtatnunk kell a helyzeten! Vészharang kongatása helyett várom kiegészítő javaslatait szenátor! Köszönöm a szót. - az utolsó szenátor szót megnyomta hogy éreztesse miért is van itt ez a pojáca.
Penarchon nem haragudott rá inkább csak lenézte, mert sejtette hogy valami céges nagykutyának a talpnyalója.
Ahogy a platform visszacsatlakozott a helyére, egy kristálykancsóból töltött magának hideg vizet és azt kortyolgatva várta a viszontválaszt.

[Jansen Aalsten]

Jansen szinte újjászületett a magának engedélyezett extra szünet jóvoltából, igazán örült, hogy végre megsétáltathatta elgémberedett lábait, és friss levegő érhette tüdejét. A Szenátus tagjainak nagy része a szünet alatt szintén az épület környezetében járkáltak, Jansennek volt alkalma egy két kollégával szót váltani, illetve nem egy gratulációt zsebelhetett be személyesen Bizottsági megválasztása kapcsán. Jó látni, hogy kik is szavaztak rá, ugyanis szent meggyőződése volt, hogy ellenségei, haragosai nem smúzolnának vele, legkevésbé sietnének gratulálni és sok sikert kívánni munkájához.

A Szenátus második félidejét jelző mindenki számára oly jellegzetes hang varázsütésre szólította az épületbe, azon belül pedig a nagy terembe a politikai döntéshozókat. Micsoda reflex, micsoda hatás. Jansen ilyen lényegében semmitérő gondolatok közepette próbált magának utat törni, fintorogva, amikor egy egy nonhumán ért hozzá. Vállalta, hogy kisebb kerülőt tegyen, ezzel adott esetben megússza a tömegben való toporgást, és ezúttal igaza lett, amikor "rizikót" vállalt. Platformját elfoglalta, kísérete csak percek múlva lépett be mellé. Titkárnője figyelmes módon frissítőt tartott kecses kezében, amit a lekua-i szenátor jóízűen kortyolgatott a főkancellári emelvény felbukkanásáig. A Kancellár arca sokkal kisimultabb volt (bár még így sem nyújtott Jansen számára épületes látványt, aki mindig is a lekua-i szép nők bűvöletében volt), úgy tűnik nem csak Jansen értékelte a szünetet. A lényegre térve, hamar került mindenki szeme elé, hogy pontosan miről is lenne szó. A fiatal férfi már jóval az ülés előtt tájékozódott a lehetséges témákról, az hogy Penarchon Sealia maga terjesztett fel valamit pedig meglehetősen pikáns ülésszakot vetít előre... De ez még a jövő zenéje. Jansen villámgyorsan futtatta végig szemeit a beadványon, ami szó, ami szó, meglehetősen hiányos volt, egy ilyen javaslat még nagyobb munkát fog igényelni 8és több vitát fog eredményezni), mint a másfél órával ezelőtti haderő reform tervezet. Jansen egy havi fizetését merte volna rátenni, hogy előbb utóbb valamelyik gyáva vagy unatkozó képviselő felveti, hogy ez a tervezet is kerüljön egy bizottság elé. Igaz, az a bizottság szinte bizonyosan a pénzügyi lenne, ahol már Jansen is érdekelt lenne. Ettől függetlenül nem támogatta volt ezt az elvet, egy ilyen kényes ügyre, tartson az bármeddig is, tegyenek pontot itt és most. Egy darabig hallgatta a felszólalókat, majd ő maga is szót kért, főleg, hogy a jelenlegi téma vastagon érintette bolygóját is, konkrétabban a Carbonarium Corporation-t. Percek múlva pedig már az ő platformja állt a hallgatók és kamerák kereszttüzében:


- Tisztelt Szenátus! Az imént hallhattunk érveket és ellenérveket Mr Selia javaslatával kapcsolatban. Hozzáteszem, ne legyen senkinek se illúziója, ezúttal is nagyon sok időbe fog telleni, hogy kompromisszumos megoldást találjunk a felvetett "problémára". Azonban nehéz vitázni valamiről, ami ennyire kezdetleges formában van csak bedobva a mély vízbe...- szólt cinikus hangon Jansen, utóbbi mondatát egy kis fricskaként Penarchonnak címezve, majd folytatta.

- Javaslom, hogy Mr Sealia javaslatát vizsgáljuk meg alapjaiban. Esseles szenátora szerint, idézem: "...további beterjesztésem még kidolgozás alatt áll ami a visszaélések megakadályozására készül. Tapasztalataim szerint a mamutcégek már a bolygóközi illetve rendszer méretű kereskedelmi láncolatokat is akaratuk szerint formálhatják, ami összességében a galaktikus kereskedelmet is veszélyezteti. Nem ritka hogy ezek a cégek kartelekbe tömörülve saját érdekeiket ráerőltetik egy egy bolygó kormányára így minden befektetést és fejlesztési pénzt felmarkolnak a kisebb társaik elöl ami monopolhelyzetet teremt." Szenátor Úr, lenne olyan kedves, és felvilágosítana minket arról, hogy az ilyen kijelentésekre és mondhatni vádakra milyen bizonyítékai vannak? Az Ön legendás tapasztalatai egy ilyen helyzetben vajmi keveset érnek, ennél többre lesz szüksége Önnek is és nekünk is. Tehát a kérdés adott: mivel tudja alátámasztani állítását, ami indokolttá tenné egy ilyen reform megvalósítását? Talán nem vagyok egyedül a teremben, akit ez érdekelne. Mindössze annyit jegyeznék még meg, hogy a galaktikus mamutcégek több lábon állnak, nem telepednek rá egy egy bolygóra, sőt, sok esetben leány vállalatok, vagy kisebb cégek megbízásával operálnak, tehát még csak nem is személyesen vannak jelen, így aztán még bolygó szinten sem merném kijelenteni, hogy monopol helyzettől kéne tartanunk, a Köztársaság egészét nézve pedig soha nem is lesz ilyen, hogy egy cég ilyen helyzetbe kerüljön, bár ez utóbbira azért lehetne ellenpéldát felhozni, tudnék olyan bolygót megemlíteni, aki kényelmes helyzetben van áruba bocsátott termékeivel együtt, de nem kívánom felkorbácsolni az indulatokat, így ezzel kapcsolatos véleményem ezúttal megtartanám magamnak...- Utalt Jansen sejtelmesen a Bespinre és a tibahna gáz árusítására. - Amennyiben egy-egy bolygó ilyen jellegű elnyomásnak lenne kitéve, azt gyanítom már régen kivizsgálta volna a Köztársaság valamely erre létrehozott és megbízott szerve. Ha még se, ez már az adott bolygó és kormány önpusztító, ne add isten korrupt mivoltából fakad, amivel még mi sem tudunk mit kezdeni. Nem is rabolnám tovább a szót, várom Esseles megbízott képviselőjének válaszát...