== A Galaktikus Szenátus ülésterme ==

[Aalto Felan]

Aaltot lenyűgözte a Szenátus épületének robosztus ugyanakkor kecses mivolta, hihetetlennek vélte,hogy egy ilyen gyönyörű épületben nap mint nap életek milliárdjairól döntenek.
Először volt itt és remélte,hogy a mai nap folyamán már szót tud váltani barátjával és mentorával Sealia Szenátorral.
Égett benne a tettvágy. Már az ülés elején felakart szólalni, de úgy vélte jobban jár, ha kivárja hova fajul a vita. Aztán meglátta Aalsten Szenátor platformját középre lebegni és miközben hallgatta a szánalom hullámai törtek rá, ez a szenátor maga volt a megtestesült elnyomó, Aalto még azt sem tudta pontosan honnan jött ez a csirkefogó de nem is érdekelte, gyűlölte és megvetette őt és mindazt amit képviselt. Mikor a Szenátor platformja vissza lebegett a helyére akkor már tudta, eljött az Ő ideje.
Leütött néhány gombot Holo tábláján majd a platformja lassan a terem közepére lebegett.
A torkában érezte a szívét -izgult- megköszörülte a torkán majd belekezdett,rövid, ám remélhetőleg port kavaró beszédébe.

-Tisztelt Szenátus! Páratlan vitának lehettünk fültanúi! Minden tiszteletem Penarchon Szenátoré és mélységes elismeréssel adózom Aalsten Szenátor "páratlan" érvelésének.
Ugyanakkor a korrupcióról szóló érveit elég gyengének tartom, idézem : "...Amennyiben egy-egy bolygó ilyen jellegű elnyomásnak lenne kitéve, azt gyanítom már régen kivizsgálta volna a Köztársaság valamely erre létrehozott és megbízott szerve. Ha még se, ez már az adott bolygó és kormány önpusztító, ne add isten korrupt mivoltából fakad, amivel még mi sem tudunk mit kezdeni..."
-Kérdem én, ha nem a Köztársaság dolga, hogy a korrupció minden nemű megnyilvánulását csirájában fojtsa el, akkor kié ?
Egy bolygó azért csatlakozik a Köztársasághoz, hogy az a baj és szükség esetén egy erős mentő övet dobjon felé. De ha ez a planéta lassan levegőt nem bír venni a korrupció ingoványában, nemhogy még harcolni is ellene, akkor mit kéne tennie? Ez alapvetően nem önpusztító jellemre utal, bár elismerem vannak bolygók, kormányok és uralkodók akik megtömik a számláikat kreditekkel a korrupció kitaposott ösvényeit járva, de ez csak a kisebbség. A többség viszont mindig a tisztességes, rendes kormányzásra törekedett és remélem ez továbbra is így marad.
Továbbá lássuk be, a bürokrácia szövevényes hálójában gyakran elfelejtődik egy-egy kivizsgálási kérvény és ezek a bizottságok sem tudnak kristálytiszta képet adni egy adott bolygó gazdasági és politikai helyzetéről, mivel általában nem érkeznek időben kivizsgálni azt vagy a korrupt vezetők némi pénz lobogtatás árán meggyőzik a vizsgáló szerv képviselőit, hogy nézzek félre egy-két dolognál.
Továbbá, teljes mértékben támogatom Seila Szenátor javaslatát, és itt jelölném meg otthonomat, követendő példaként.
Fyaar-on a legnagyobb vállatok állami kézben központosulnak, így a politikai nyomás gyakorlás minimalizálva van és ezt ha nem is tökéletesen, de megbízhatóan működteti a Planetáris Parlament.
Köszönöm a szót és várom Aalsten valamint Seila szenátor válaszát.

Azzal a platformja visszalebegett helyére és Aalto lerogyott ülőhelyére.
Megcsinálta! Élete első szenátusi felszólalása nagy port kavart, sokan összesúgtak a közeli platformokon, már amennyire ezt megtudta állapítani a holonet híradásból ami némítva ment Holo tábláján.

[Gianea Marani]

Gia MEM-el a nyomában beesett a mobil páholyába, és lerogyott, miközben az öreg droid ráhangolta az adattábláját a rendszerre, és letöltötte miről maradt le. Gianea Marani szenátor elkésett. Életében talán először nem ért oda egy ülésre kezdés előtt, sőt arra sem emlékezett, hogy ennyivel később fusson be.
M3-M kezébe nyomta az táblát, és az umguli nő bosszankodva olvasta, hogy teljesen lemaradt Mon Mothma szavairól, és a megvitatandó témára érkező első hozzászólásokról.
Alaposan áttanulmányozta a felvázolt pontokat. Végtére is a kis- és középvállalkozás kategória rá és az Umgul lakóinak jó részére illik. Mamutvállalat a világán nem igazán található, lényegében egyetlen nagyobb céget sem izgatnak az umguli lehetőségek... eddig. De ki tudja mit hoz a jövő? Végül is a jövő azoké, akik látják a lehetőségeket, mielőtt azok nyilvánvalóvá válnak.

Az első pont elég ködösnek hangzik, bár érthető az alapelv; ám ha egy kormány eddig bürokráciába temette a vállalkozásokat, ki tudja kihámozni belőle őket? Újabb bizottság és ellenőrző testület? Újabb bürokraták? És mi van a korrupcióval?
A második sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnt. Pályázatok, lehetőségek és tájékoztatás. Itt csak a finanszírozás a kérdés.
A harmadik ismét jól hangzik, de megvalósítani kormányzati szinten lehetetlen. Egy dolog, ha két kis cég egymásra talál és kölcsönösen jól tudnak együtt működni, de bolygószinten, vagy rendszerre levetítve sok kis cég... A kormány szabja meg ki kivel kössön üzletet?

Gia igyekezett elvonatkoztatni a saját világától. Az Umgulon rengeteg vállalkozás volt, egymással versengtek a látogatók és szórakozni vágyók kegyeiért. A kormány mindig is támogatta, hogy sokan legyenek, nem akadályozta az egyéni vállalkozásokat, szinte bárki indíthatott bármilyen üzletet, míg az alaptörvények keretein belül maradt. Talán más világokon tényleg elkel a segítség, de hogyan lehet rákényszeríteni a kormányokra a változást, ha nem látják be annak szükségességét... Mi az a törvény ami egyaránt vonatkoztatható minden világ egyéni lehetőségeire és eddig szabályozási rendszerére?

Ahogy végiggondolta, pont a kételyeit erősítették meg az éppen beszélő szenátor szavai is. A probléma nyilvánvaló volt mindenki számára, és Gianea most igazán kíváncsi volt a következő felszólalók válaszaira.

[Penarchon Sealia]

Penarchon számított Aalsten kukacoskodó véleményére. Szót kért majd középre lebegett platformján.
-Tisztelt Szenátus! Tisztelt Aalsten képviselő!
Számítottam arra hogy lesznek kérdései, sőt reméltem is. Első felvetésére, miszerint honnan veszem azt a véleményem, hogy a mamutvállalatok nem teljesen etikusan végzik tevékenységeiket,a válaszom az hogy menjen ki az utcára és kérdezzen meg egy vállalkozót vagy üzlettulajdonost. A bársonyszékből sem lehet mindent látni. Egy széles körű gazdasági kimutatást költséges készíteni és valószínű nem is az igazi helyzetet takarná, köszönhetően a multi-lobbynak.
Köszönöm önnek azt viszont szenátor, hogy megerősítette állításomat, Synott szenátor aggodalmára vonatkozólag, miszerint a beterjesztésem akár tönkre is tehetné a mamutvállalatokat, hiszen ahogy ön is mondta, "a galaktikus mamutcégek több lábon állnak".
De mint beterjesztésemben is helyet kapott, várom az ön ötleteit a témára vonatkozólag, hogy egy olyan megoldás szülessen ami mind a kis- és középvállalatoknak, mind pedig a mamutvállalatoknak megfelelő.
Ami Felan képviselőtársam felszólalását illeti, teljes mértékben egyet értek, de a korrupció felszámolását egy másik beterjesztésbe foglalnám, ezen téma nagysága miatt.
Várom szenátor társaim ötleteit! Köszönöm a szót!- azzal helyet foglalt, majd egy üzenetet gépelt Antefnek.

Antef!
Mi a véleményed a vita alakulásáról? Még az elején vagyunk de elég komoly összetűzésekre számíthatok. Mit gondolsz?
Penarchon

[Antef Sziamon]

Sziamon némán hallgatta a vitát és gondolati Pergamonban jártak. Egy kis idõ elteltével komlinkje pittyegni kezdett. A császár megnézte az üzenetet és sóhajtott egy nagyot. Megint Aalsten...

Penarchon!

Sajnos Aalsten megint csak akadékoskodik. Él a kis védett burokjában és játssza a nagyfiút. Sõt biztos vagyok benne, hogy a mamutcégek egyik fõ kiszolgálója. Ám ne aggódj, mert Pergamon és Hathor-szektor szenátorai Melletted állnak. Lesöpörjük Aalsten ellenvéleményeit.

Antef

Miután elküldte az üzenetét, szót kért, s a platform a terem közepére lebegett.

-Tisztelt Szenátus! Szeretném, ha megértenék a demokrácia lényegét. Ahhoz, hogy minden rendszer fejlõdjön meg kell szüntetni a bürokráciát és a korrupciót. Ehhez az kell, hogy támogassuk a kis- és középvállalkozásokat, mely minden nép továbbélésének a kulcsa. A mamutvállalatok tönkreteszik és kizsigerelik a népeket, ahogy a Birodalom idején tették.
Pergamon túlélésének a kulcsa a pergamoni kis- és középvállalkozások fellendülése volt, melyek az állam támogatott. Ezt kell tenni minden államnak és a Köztársaságnak. Sealia javaslata pont ezt a célt szolgálja. Köszönöm, hogy meghallgattak. - fejezte be mondandóját a császár és visszalebegett a platform a helyére

[Recen Loent]

A nagy hatalmú Loent kényelmes helyzetből várhatta a szenátusi munka folytatódását. Informálták már a következő napi rendi témáról, ahogy a beterjesztő aktái is képernyőjén pihentek. Penarchon Sealia, Esseles szenátora. Ez a férfi egyre többet és többet szerepel a nyilvánosság előtt, azonban idealista beállítottságú. Jobb lesz rá figyelni, summázta magában az Intergalaktikus Vállalkozók Frakció vezetője. Pökhendi arckifejezéssel várta, hogy Mon Mothma felkonferálván a javaslatot, megnyissa az ülést.

Esseles képviselőjének javaslata megdöbbentően rövid volt, úgy tűnt nem készült fel egy ilyen horderejű kérdés megvitatására. Loent racionális gondolkodású ember volt és szerette, ha környezetében hasonló felfogású emberek (vagy nonhumánok) ültek. Éppen ezért is bosszantotta az esselesi férfi felkészületlensége. Az pedig, amit beterjesztett, mélyen sértő volt minden galaktikus nagy vállalatra nézve, hát még az Intergalaktikus Vállalkozók Frakcióra. Az ötvenes éveiben járó férfi kivárt. Tudta, ha ilyen kérdésben ő teszi meg az első lépést és szólal fel rögtön, azzal majdhogynem beismerő vallomást tesz és elfogadja a felhozott vádakat. Ráadásul ha egy két politikus tesz valami konstruktív javaslatot vagy felvetést, könnyebb lesz rá hivatkozni. A megfelelő időben pedig Loent szót kért. Mielőtt még ő következett volna, Kuat szenátorát felszólította, hogy egy rövid felszólalás keretében helyeseljen Loent felszólalására. Ritka pillanatok egyike volt, hogy egy frakcióvezető álljon fel prédikálni, most azonban ez is előfordult, méghozzá egy olyan ember teszi mindezt, aki oly keveset szerepelt a rivaldafényben, a színfalak mögött viszont oly sok szálat mozgatott.

- Tisztelt Szenátus! Egészen idáig kivártam, hogy meglássam, hova is fajul a vita. Most azonban szeretnék reagálni az elhangzottakra. Először is, mint az Intergalaktikus Vállalkozók Frakció elnöke, visszautasítok minden rágalmat, ami a nagy vállalatokat és ezáltal frakcióm jó néhány bolygóját is érinti. Én vállalkozó vagyok, nem politikus. De tudom, hogy a kettő milyen mértékben is kapcsolódik egymáshoz. Ezért vagyok itt. Elhihetik, hogy van rálátásom a galaktikus piaci helyzetre. Ez alapján állíthatom, nincs olyan, hogy monopol helyzet, hacsak azt mesterségesen egy-egy bolygó saját akaratból nem részesíti előnyben. 11 ezer tagbolygó a Köztársaságban kellően nagy piacot teremt mindenkinek, éppen ezért abszurdnak tartom, hogy a mamutcégek elnyomó hadjáratáról beszélünk és mélységesen fel vagyok háborodva. Frakciómban azok a bolygók tömörülnek, akik időtlen idők óta, sok száz vagy ezer éve végeznek olan tevékenységet, amivel a galaxist és a mindenkori rendszert szolgálják. Furcsa mód, amikor hadihajókat kell gyártania egyik vagy másik planéta vállalatának, akkor nem probléma, hogy ilyen mega vállalatok egyedül teljesítik a köztársasági megrendeléseket.

Mr Sealia, két kérdésem lenne Önhöz, addig nem szeretnék semmilyen javaslattal előállni: Először is, ha már Ön felvetette ezeket a problémákat, akkor nyilván Önnek vannak megoldási tervei is, bizonyos mértékű elképzelései. Személy szerint jó néven venném, ha ezeket megosztaná a Szenátussal, nem pedig csak minden féle légből kapott kósza ötletet tolna elénk, hogy oldjuk meg, mindegy mi módon. A másik kérdésem pedig arra irányulna, hogy mik a szándékai azokkal a vállalatokkal, amik egy egy bolygó állami igazgatásában vannak? Sőt, nem egy ilyen vállalat már az anyabolygó határain túl tevékenykedik, akár galaktikus szinten, és sok esetben az ilyen vállalatok széleskörű tevékenysége tartja fent az adott bolygó gazdaságát. Komolyan gondolja, hogy az ilyen jellegű vállalati tevékenységet meg kéne törni.

Végül pedig felhívnám mindenki figyelmét arra, hogy a galaxis legnagyobb vállalatai hosszú évtizedek vagy századok kőkemény, öldöklő harcával vívták ki jelenlegi státuszukat. Igazi márkanevet képviselve, garantált minőséget biztosítva szolgálják ki a galaktikus társadalom igényeit. A piac, mint önálló mechanizmus pedig az idők során eldönti, hogy egy-egy cég alkalmas e az életre vagy sem, ez lenne tulajdonképpen a piaci evolúció folyamata. Erősen kétlem, hogy azokat a cégeket, akik erősnek és életre valónak bizonyultak, mindenféle szankcióval vagy korlátozással kéne sújtani. Köszönöm a szót, Mr Sealia, várom válaszát.

Loent visszaült a helyére, torka kiszáradt, ezért nagyot kortyolt a karfájára helyezett ólom kristály pohárból. Platformja még vissza sem ért a helyére, Kuat képviselője már meg is kezdte felszólalását.

- Tisztelt Szenátorok! Mindössze annyi felvetésem lenne, hogy amikor a legutóbbi ülésen felmerült, hogy a hadsereg bővítését kis és közepes méretű, illetve peremvidéki szegényebb bolygók vállalataira bízzuk a már ismert és jól bevált vállalatok helyett, mint amilyen Kuaton is számtalan működik, Mr Sealia szerint ez teljesen kivitelezhetetlen és fölösleges lenne. Most pedig egy ilyen javaslattal próbálná az egész szabad piacot mattolni és a zavartalan működését, fejlődését megtörni? Ez abszurd kérem szépen. Véleményem szerint ha Esseles képviselője annyira szívügyének tekintené a kisebb vállalatok térhódítását és előtérbe kerülését, akkor a legutóbbi ülésen nem egyből veszett ötletnek tekintette volna a kisebb, de alkalmas vállalatok állami megbízását. Akkor nem nélkülözheti a köztársaság a nagy vállalatokat amikor hadi hajókakat kell gyártani, de amúgy igen? Nagyon érdekes, úgy tűnik államunkban létezik az egyenlőbbek az egyenlők között elv...

Ezen felül mindenben egyetértek Loent frakció vezetővel, csak támogatni tudom az elnök urat. A nagy vállalatok azért kerültek oda, ahova, mert az adott piaci körülmények között a legjobban alkalmazkodtak, még ha nyilván az életben szükségszerű is a sikerhez némi szerencse. Köszönöm a szót!

[Ulymic It'kla]

It'kla szenátor miután gyorsan beért platformjához, elkapta segédje kezébõl az adattáblát és elkezdte böngészni Sealia képviselõ javaslatát. Szerette volna végig hallgatni a fiatal képviselõ szónoklatát, de sajnos elkésett így csak késõbb jött. Egy ideig elemezgette az adatokat, s hagyta hogy a többiek felszólaljanak és vitázzanak. Csakugyan enyhén ellentmondott a szabad piac elvének ez a javaslat, de a nagyvállalatok csakugyan egyre jobban elszabadultak. Valaha ezek nagy segítséget nyújtottak és számos TNC tulajdonos jó barátja volt a caamasinak, de ezek a vállalatok sok bolygót kizsákmányoltak így erõs ellenérzései voltak velük szemben. Szerencsére a caamasi társadalmat elkerülték ezek a dolgok, így ott veszély nem fenyeget de sok nép ezalatt a rabiga alatt él egész életében.

- Tisztelt Kancellár Asszony! Tisztelt Szenátorok! Azt kell mondjam,hogy Sealia szenátor igen kényes határokat feszeget, de nem érdemtelenül. Igaza van az egyik elõttem felszólalónak, hogy ez szembe megy a szabad piaccal,de ugyanakkor el kell mondanunk, hogy a mamutvállalatok szó szerint felzabálják a kis és középvállalkozásokat. Arról nem is beszélve, hogy a történelem során sokszor hoztak ilyen rendeleteket és nagyon sok ostani vállalat így emelkedhetett fel. Igaza van Loent szenátornak is abban, hogy a mostani nagy cégek igen sokat harcoltak a történelem során, hogy elérjék azt a pozíciót, amelyet most betöltenek. Én ezeket elismerem, de vajon az évek során ezek a hatalmas vállalatok hány bolygót fosztottak ki és hagytak cserben? Nagyon jó példa erre a Jabiim. Kibányászták az értékes érceket a planéta felszíne alól, amit elfelejtettek kifizetni és nem maradt más csak egy szegény, kifosztott nép egy sivatagos golyóbissal. Loent szenátor és a többi kollégája tegye a szívére a kezét és gondolkodjon el. A frakciójuk nem a szent szüzek társasága.- mondta mosolyogva, s azzal megköszönte a figyelmet és helyet foglalt. A Recent Loent féle kapzsi bandát mindig is utálta, mert szemétládák csoportja volt, enné csak Tyber Zannék voltak mocskosabbak.

[Darien Nartano]

A Főbíboros hálát adva az égieknek ült vissza helyére. Idős végtagjai egyre nehezebben viselték az állandó fel-le járkálást és bizony nem egyszer makacskodtak, lázongtak is az igénybevétel ellen. A segítők lelkes alázattal végezték dolgukat, igyekezvén mindenben a Főbíboros kezei alá dolgozni. A croce-i platformon már ott pihent a hűtött ásványvíz, illetve minden lényeges adat az elkövetkezendő ülésekkel kapcsolatban. Valentine eközben közelebb hajolt az egyházi főméltósághoz és halkan, száját eltakarva beszélt.

- Atyám, utánanéztem az elmúlt ülésen feltűnően aktív szenátorok hátterének, illetve bolygóinak. Véleményem szerint Esseles kihúzható a sorból, az ottani lakosság nem lenne fogékony. Corellia egy bűntanya, egy ilyen fertő nem Istennek való vidék. Azonban Sacoron, Pergamon, Taygeta és Lekua IV megérhet egy próbát. Bár előbbi három katona állam a megfelelőhelyen és időben elejtett szavak meglátásom szerint elérhetik a kívánt hatást. Kívánja excellenciás uram, hogy felvegyem a jelöltekkel a kapcsolatot?

Darien tűnődve bámult maga elé. Körbenézett a teremben. Nonhumánok nonhumánok hátán, fürtökben lógtak a platformokon. A humán talpnyalóikról nem is beszélve. Támogatókra, egy erős szenátusi bázisra volt szükség. A Főbíboros már nem először, és most újra eljátszott a gondolattal, ami egy jövőbeni egyházi bázisból, támogatói körből építkező frakció létrehozását vizionálta. A vágyálmokat azonban gyorsan elhessegette és agyának egy titkos rekeszébe elzárta. A fiatal papra rá se nézve, mély, komoly hangon válaszolt.

- Neeeem, gyermekem. Nem engedhetünk meg most semmilyen lazaságot és hanyagságot. Személyesen fogom az illetőket felkeresni és kipuhatolni a lehetőségeinket. Te pedig velem tartasz majd. Tanulj fiam, ezért vagy itt. Szívd magadba az Úr által felkínált tudást.

Alighogy párbeszédük véget ért, a kancellári platform a magasba emelkedett, Mothma pedig annak tetején trónolva nyitotta meg az ülés második szakaszát. Gazdasági intézkedések, az imént emlegetett esselesi képviselő ajánlásával. Darien nem örült a témának, ő nem egy gazdasági szakember volt, bár nem volt a pénzügyek világában sem elveszett lélek. Nem mintha bármiben is az lett volna. Időskori nyugalommal és bölcsességgel hallgatta a felszólalásokat, bár érezte, hogy a fiatal és lelkes, ám talán egy kicsit túlbuzgó Valentine ég a felszólalási vágytól. Nem foglalkozott vele, a fiú majd megtapasztalja a dolgok menetét. Nem az lesz a politika színpadán csúcsragadozó aki folyton a rivaldafényben tündököl. A hatalom igazi kovácsai és birtokosai mindig csendben, az árnyékban, a színfalak mögött bújnak meg, miközben a szálakat rángatják. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy aki hangosan és sokat beszél, az mindig nagyon okosnak akar tűnni. És bizony a jelenlegi szenátusban nem egy ilyen alak foglalt helyet...

A Főbíboros spórolt a "lőszerrel", csak egy két lövést szándékozott a témában leadni, érthető volt tehát, hogy sokáig húzza az elsőt. Végül azonban kimért mozdulattal egy apró gombot lenyomva az előtte lévő panelen szót kért az ülés vezetőjétől, Mothma Főkancellár pedig perceken belül meg is adta a jogot, a lehetőséget. A platform lassú mozgásba kezdett, de később sem vált gyorsabbá, Darien egészen a lefékeződésig ülve maradt. A teremben olyan csönd lett, hogy egy gombos tű földre hullása is hallható lett volna. A Főbíboros felszólalása nagy kuriózum volt és sokan nem is tartották a véletlen művének, okosabbnak látták, ha figyelmüket lekötik erre a pár percre. Még a nonhumán csőcselék is képes volt megerőltetni magát és a croce-i vezetőnek kijáró tiszteletet tanúsítani...

Tisztelt Szenátus- hangzott a mélyen dörgő, határozott hang, ami betöltötte a teret.- Jómagamat nem tartom egy pénzügyi zseninek, nem vagyok bankár és nem vagyok vállalkozó. Nem a pénz világában és bűvöletében élek. De tudom, hogy mi a jó a bolygómnak és tudom, mi a jó a társadalomnak. Ezzel talán nem vagyok egyedül itt a teremben. Két dolgot vetnék fel, ami esetleg némi kiegészítést vagy előrelépést jelenthetne mostani vita témánkban.

Az első: Szükséges lépésnek tartanám, hogy olyan intézkedéseket, rendeleteket hozzunk, amelyekkel a jövőben minden planéta tisztességes végkielégítésben részesül, amennyiben külső vállalatok (akár magán befektetők, akár más bolygók) az adott bolygó értékeit, ásványkincseit és még sorolhatnám, kibányásszák, kitermelik és elszállítják. Egy egyszerűbb példán keresztül talán szemléletesebb lesz. A jövőben, ha egy szegényebb planétán teszem azt gyémántra bukkannak, de az adott bolygó képtelen azt kitermelni vagy értékesíteni, akkor ne legyen kényszer helyzetben és váljon szükségessé az, hogy áron alul adják el egy-egy befektetőnek, aki így jóval a piaci ár alatt jut hozzá értékes készletekhez, miközben a bolygót hatalmas veszteség ér, még ha ezt abban a pillanatban a kézhez kapott összegek miatt nem is érzékelik. Mostantól minden egyes hasomló beruházást szigorúbban kellene regisztrálni és a versenyhivatalnak kivizsgálni. Ezzel elkerülhetővé válna a szegényebb bolygók kihasználása és kizsákmányolása.

Második javaslatom pedig részben kapcsolódik az elsőhöz: egyfajta pénzügyi, vállalkozási etikettet, vállalati etikai kódexet kéne bevezetnünk. Ezen lefektetett elvek alapján minden kisebb nagyobb cég egyfajta új irányvonalat kapna, ami bár nem korlátozna vagy vetne vissza senkit, mégis egy élhetőbb, szabadabb és erkölcsösebb piacot teremtene. Bár a kívánt tökéletességet így sem fogjuk elérni, nincsenek ezzel kapcsolatban irreális elvárásaim, mégis úgy gondolom, hogy ha valahol el kell kezdenünk az előrelépést, az egy ilyen szabály és norma rendszer lehet. Várom konstruktív hozzászólásaikat felvetéseimmel kapcsolatban, illetve véleményeiket.

Köszönöm figyelmüket és a lehetőséget a felszólalásra!

Darien kicsit kifulladt a beszédtől, azonnal pohara után nyúlt. Meglátása szerint jól sikerült felszólalást intézett a szenátus előtt, Valentine némileg kétkedő arca viszont háttérbe szorította ezen eszmefuttatását és a fiú felé fordult, hogy megérdeklődje annak aggályait.

- Valami baj van Valentine?

- Engedelmével Főbíboros Úr! Nem gondolja, hogy a vállalati etikai kódexel kapcsolatos felvetése túlontúl nyers volt? Csak így simán felvetette, de nem részletezte.

- Jól látod a helyzetet, nem is kívántam. Az ötlet magvai el lettek vetve minden nagyra vágyó politikus fejében, égnek a vágytól, hogy ők alkossák meg a nagy remek művet és váltsák meg a világot. Ha ehhez az kell, hogy az én ötletemet használják fel, hát legyen. Most biztos minden jelenlévő próbálja megemészteni az elhangzottakat, de egyúttal biztos lehetsz benne, hogy már a lehetséges megoldásokon törik a fejüket. Ha pedig valaki mégis nekünk szegezné a kérdést, még az sem jelent problémát, el is háríthatjuk, vagy megtehetjük az első lépést az ügyben...

[Hans Seill]

A muun frakcióvezető elvonultan, tanácsadóival töltötte a szenátusi szünetet, azonban precíz, pontos bankárhoz méltóan idejében megjelent a helyszínen, amint az ülés második szakasza kezdetét vette. "Pihenője" alatt jelentést küldött a Bankárklán leghatalmasabb tagjainak, akiktől tulajdonképpen az ő sorsa is függött.

A felső vezetés reakciója a szenátusi történésekre bár nem volt kedvező, Seill különösebb következmény nélkül úszta meg a dolgot. Még most nehezen emésztette meg a bizottsági választások okozta kudarcot. Egyúttal pedig megfogadta magában. A frakció tagok befolyását és szavát okosabban kell mostantól felhasználni. Irányítani kell a tagokat, hogy az ülést terrorizálni lehessen. Minden, ami neki vagy a muunoknak nem tetszik, azt félre kell söpörni, és ehhez jó lehetőséget biztosított a frakció. A hazai informátorok szerint a következő ülésben egy bizonyos Penarchon Sealia a mamutvállalatok legérzékenyebb pontját fogja ostrom alá venni. A pénztárcájukat. Bár Seill elképzelni sem tudta, sikerült részleteket kicsenni az esselesi szenátor terveiből, így Seill nem vakon repült bele az ismeretbe. Ha sikerül kellően megtámogatni ezt a férfit, az bizony a Loent féle humán szolgalelkek gyülekezetének egy igen komoly érvágás lenne. Ebből pedig egyenesen következne az Egységes Galaxisért Frakció bukása is. Hans lelki szemei előtt körvonalazódni kezdett egy terv, igaz meglehetősen halovány kép volt egyelőre.

Mire beért a szenátusi épület gyűléstermébe és elfoglalta helyét, már tudta mit kell tennie, mi szolgálhatná leginkább érdekeit. Az ülés ugyanúgy kezdődött mint mindig. Unalmas koreográfia, gondolta magában a nonhumán férfi. Az ülés sablonos megnyitása után pedig villámgyorsan felpörögtek az események, szó szót követett, és az állások kezdtek körvonalazódni. A sok jelentéktelen szenátor felszólalása viszont hidegen hagyta az amúgy is fintorogva ülő Seillt. Recent Loent fellépése viszont felkavarta az állóvizet. Ez a férfi és a mögötte felsorakozó nagytőke a lehető legkomolyabb fenyegetés a politika színpadán. Hans-t legkevésbé sem érdekelte a Köztársaság jövője. Ha összeomlik, majd jön másik. Egy másik, amit talán banki kölcsönökkel kell kisegíteni... Az Intergalaktikus Vállalkozók Szövetsége Frakció azonban valós fenyegetést jelentett, hiszen Hans biztos volt abban is, hogy ők torpedózták meg a Pénzügyi Bizottság elnöki székét.

Hogy Seill ne csak egy alakon ragadjon le, a következő felszólaló, aki figyelmét megragadta, az egy bizonyos Darien Nartano volt, valami humán mocskolódó egyház vezetője. A közhangulatból leszűrhette a nonhumán, hogy Nartano nagy tekintélynek és befolyásnak örvendő személy volt. De egyházi pozíciója és egyáltalán az egyháza által hirdetett tanok mind magában hordozták a támadási felületet és provokációt. Az ülés ezen szakaszán érezte úgy Seill, hogy fel kell szólalnia, mielőtt még a vállalati etika ötletén felbuzdulva valaki a bankrendszer megreformálását tűzné ki céljául és hasonló intézkedéseket szorgalmazna.

- Mr Nartano! A szabad piacon, amit oly előszeretettel hangoztatunk, farkas törvények uralkodnak. Egy ehhez hasonló helyes vállalati magatartást előíró javaslat teljesen értelmetlen és ellenőrizhetetlen intézkedés lenne. Más megoldást kell találnunk. A frakcióm nevében is beszélhetek, teljes szélességgel állunk Mr Sealia javaslata mellett. Rengeteg kizsákmányolt és lerabolt nonhumán bolygó tartozik a Szabad Fajok Frakció pártfogásába, érthető tehát, ha lépéseket sürgetünk mi is a kérdésben. Véleményem szerint egy Galaktikus Vállalkozási Fejlesztési Alap létrehozása lenne szükséges, amiből az egyes kis vállalatokat lehetne némi állami támogatással segíteni, illetve stabilizálni helyzetüket. A pénzkeret előteremtését a Muun Bankárklán hajlandó a szokásosnál is kedvezményesebb és empatikusabb kamatokkal megadni a Köztársaságnak, amennyiben az igényt tart szolgáltatására. Ha ezt a fejlesztési tervet valahogy összekapcsolnánk a haderőreformmal, akkor rögtön két legyet üthetnénk egy csapásra. Frakcióm várja a további javaslatokat és kiegészítéseket a javaslattal kapcsolatban. Hisszük, hogy a nagy vállalatok elnyomó, korrupt rendszerét meg kell fékezni. Nonszensz, hogy egyes cégek egész bolygó rendszerek gazdaságát képesek befolyásolni egyetlen döntésükkel. Ezen kell változtatnunk, hogy az élet és a gazdaság kiszámíthatóbb és egységesebb legyen, mint valaha. Köszönöm a szót!

[Boldrius McFeddler]

Boldrius kicsit késve érkezett meg, de amint észrevette nem ő volt az egyetlen. Gianea Marani képviselő, oldalán azzal az ősrégi ócskavassal is épp előtte lopózott be a helyére.
A corelliai férfi helyet foglalt a platformján, Yvonne természetesen a lakosztályban maradt. Össze kellett csomagolnia mert az ülés után utazott vissza a Corelliára. Gyorsan áttanulmányozta Sealia beterjesztését és megkönnyebbült. Arra számított hogy belenyúl a darázsfészekbe, de ez a javaslat csak a felszínt karcolgatja és amilyen befolyása van itt a mamutcégeknek, eljátsszák a hattyú halálát hogy ez őket mennyire megviseli és hogy jóakaratuk jeleként kisebb módosításokkal beleegyeznek az elfogadásba, de a rendszerre nem lesz hatással. Ugyan úgy fog minden menni a továbbiakban is csak egy kis plusz tőke kerül a piacra.
Ámbár Janus azt mondta hogy ez a javaslat se menjen át a szavazáson. Boldrius szót kért, de amikor megkapta nem lebegett középre hanem a helyén maradt.

-Tisztelt szenátus!
Sealia képviselő beterjesztése légből kapott feltevésekre és zavart keltő hipotézisekre épül.
Ahogy azt Aalsten képviselő is elmondta, hol vannak a bizonyítékok amik indokolják a módosításokat és a szankcionálást?
Loent szenátor kérdései is jogosak. Legyen szíves adja meg a szükséges válaszokat a kérdéseinkre, mert ezt a fércmunkát amit önnek volt képe beterjeszteni, értelmes gondolkodású lény elfogadni nem tudja! Köszönöm a szót!-azzal befejezte mondandóját majd helyet foglalt.

[Penarchon Sealia]

Úgy estek neki a cégbérenc képviselők mint éhes kutya a húsnak. A felszólalások alatt a lehetséges megoldások vázlatait gépelte de így sem kerülte el a figyelmét Ulymic I'tkla szenátor egyetértő felszólalása. Becsülte az öreget. Régóta tartotta már magát a viharban.
Amikor Recent Loent is felszólalt nem lepődött meg. Tudta hogy sokan félnek ettől az embertől mert ő képviseli a leghatalmasabbakat, de Penarchon nem az a megfutamodó típus volt.
Mikor a Corellia szenátora is befejezte becsmérlő szavait, Penarchon szót kért és középre lebegett platformján.

-Tisztelt Szenátus! Tisztelt képviselőtársaim!
Nem értem az önök felháborodását! Egy árva szó sem esett a mamutvállalatok és óriáscégek jogainak és kereskedelmi mozgásterének sárba tiprásáról! Önök tévesen értelmezték a javaslatot.
A Kis- és Középvállalkozások megsegítése a cél, hogy a kereskedelmi és gazdasági potenciál növekedjen. Szóba került az is hogy a hadügyi reformtervezethez való hozzászólásomban épp a kis és közép méretű hajógyártó cégektől akarom elvenni a lehetőséget. Ez így nem teljesen igaz.
Felszólalásomban azt próbáltam kifejteni hogy egész csatahajókat, cirkálókat és corvetteket a kis cégek nem biztos hogy nagy hatékonysággal tudják legyártani vagy igen, csak nagyon hosszú idő alatt. Nem megfelelő a technológiai fejlesztés vagy dolgozók és szakemberek terén van hiányosság.
A kisebb hajótípusokat talán hatékonyabban tudják elkészíteni.
A beterjesztési javaslatom a jelen ügyben éppen ezeken az alap problémákon kíván változtatni.
Többféle elgondolásom is lenne ezek megoldására de ami elsődlegesen fontos az a pénzügyi támogatás a fejlesztések elérésére és a munkavállalók felvételére.

1.) Egy új adónem bevezetése, a Fejlesztési járulékadó, amelyet azoknak a cégeknek kellene befizetniük akiknek standard havi pozitív pénzügyi bevétele a kiadások után több mint 15 millió kredit. Ezen tiszta nyereségből az összeg 5%-át kötelesek lennének befizetni. A befolyó összeget a fejlesztési alapba tennénk, amiből cégpályázatok kiírásával a cégeknek lehetősége lenne lehívni a számukra szükséges tőkemennyiséget a fejlesztésekhez.

2.) A Galaktikus Köztársaság igazgatási területén lévő bankok és bankrendszerek kedvező kamatú fejlesztési kölcsönök kidolgozásán keresztül segíthetnék a kis és középvállalkozások fejleszthetőségét.

-Ez a két intézkedés megteremt egy biztos alapot a cégek fejlesztési tervében. Köszönöm Seill képviselő úrnak a felajánlását! Remélem sikerül eloszlatni a kételyeket. Köszönöm a szót!- azzal visszaszállt a helyére.

[Aalto Felan]

Aalto szinte ordibálni vagy ugrálni tudott volna izgatottságában, nem hitte volna,hogy már az első ülésen amin ő is megjelent ilyen heves vita fog kialakulni. Úgy tűnik atyja utolsó tanácsa mégis hasznos volt.
"...Fiam, abban a bürokratikus vipera fészekben amit Corucantnak hívnak semmire sem mész barátok és támogatók nélkül, javaslom ezt tartsd szem előtt és tegyél róla,hogy legyen a te oldaladon is valaki aki véd és támogat..."
Nem is hitt neki, de ezt a vitát és a miatta kialakult clikkeket látva már nem volt kétséges, hogy így van. Mire feleszmélt derengéséből egy aggastyán kért szót, Aalto gyorsan lenyomott pár gombot adattábláján és lekérte a jelenleg szóló vénember adatait.
Darien Nartano atya... egy "szent" ember itt ? Meglepődött, azt hitte az egyházak nem folynak bele a bolygóközi politikába.
-Hmm, úgy tűnik ő is akar egy szeletet a tortából, de vajon melyikből ?
Miután az atya leült Aalto megvárta míg a következő szenátorok felszólalnak hát ha akad egy két olyan gondolat amit ő is felhasználhat, de nem sok ilyen akadt.
Seila szenátor után felállt, lesimította ruházata hajtókáit és láthatatlan ráncait, hogy ezzel nyugtassa izgatottságát, majd a platform elegánsan az ülés terem közepébe úszott.
-Tisztelt Kancellár asszony!Nagyra becsült képviselőtársaim!
Következő gondolataim, illetve kérdéseim Nartano tiszteletes felé küldeném.
Atyám mondja, Ön ennyire naiv? Vagy hajlott korára ismét olyan naiv lett mint egy fiatal.
Az ön által említett vállalat etikai kódex ugyanis nem más, mint idealista álom. Habár a gondolat mély bölcsességet sugall, az az álom miszerint ezt be is lehetne tartatni, nagy ostobaságra vall.Továbbá nem tisztázott semmit, csak felvetette az ötletet, valamit ez az ötlet úgy hangzik mintha, egy üzleti bibliát kívánna létrehozni, vagy tévednék ?
De nem a nyelvem akarom köszörülni magán exelenciás uram, ugyanis akár hiszi akár nem, mély tiszteletet táplálok ön iránt .
Kérdéseim a következők lennének :
1) Milyen elveket kívánna lefektetni ?
2) Hogyan próbálná betartatni a fent már említett elveket ?
3) Hogyan tudná megakadályozni, hogy az olyan cégeket akik betartják a kódexet más cégek, akik eddig sem erkölcsükről voltak híresek, ne tiporják a sárba jelenleg gyengébb versenytársaikat ?
Köszönöm a szót és várom Nartano bíboros úr válaszait, illetve képviselőtársaim további ötleteit és javaslatait.
Aalto visszaüllt a helyére, és mélyen beletúrt izzadt,szőke fürtjeibe.
-Na ez majd felkavarja kicsit az álló vizet-gondolta magában, majd ivott egy korty vizet és várta a következő felszólaló beszédét.-

[Tsamor Len]

Len kicsit késve érkezett be az ülésterembe, ami nagyrészt annak volt köszönhetõ, hogy Sealia javaslata nem igazán keltette fel az érdeklõdését. Világéletében keveset konyított a gazdasági dolgokhoz, kész szerencse, hogy a Szenátusban akadnak egy páran, akik helyette is értenek az üzleti élethez. Elvégre ha nem értenének, mégis hogyan vásárolhattak volna maguknak képviselõi helyet a Szenátusba? Úgy remélte, hogy mire beérkezik az ülésterembe, már csak a zárószavakat kell hallania. Persze hiú ábránd volt ez, a Szenátus megint nem tudott rácáfolni magára: parázsló vita folyt éppen. Len szomorúan felsóhajtott - kellett volna még valamit ennie a büfében, ha ennyi ideig eltart.
- Történt valami érdemleges? - fordult Arekson felé miután kényelmesen helyet foglalt.
- Selia és a muunok a mamutvállalatokat akarják adóztatni, õk meg nem hagyják magukat - felelte amaz, majd hozzátette. - Szóval csak a szokásos.
- Hm, igen... - biccentett Len elgondolkodva. Nem rajongott sem a nonhumánokért, sem a harácsoló mamutvállalatokért, de a kettõ közül az egyik legalább valami hasznosat is csinált, nem csak évtizedes sérelmek miatt siránkozott és nyújtotta a markát. Bár legszívesebben annak örült volna, ha a két oldal halálosan megsebzi egymást, tudta, hogy a mamutvállalatok bukása az EGF és ezzel a konzervatívok bukásával is járt volna.

Len idõközben végigpörgette számítógépén az elhangzott felszólalásokat, hogy képbe kerüljön. Ha már mégis beért idõben, talán mondania is kellett volna valamit, ha másért nem, hogy boldogítsa szeretett ellenfeleit. Akadtak itt vélemények bõven: Nartano fõbíboros megfontolt bölcsességei, McFeddler rövid hozzászólása, a mamutcégek remek védekezése, a muunok szarkavarása. Akadt aztán itt egy új buzgómócsing, valami Felan, aki biztos nyelvcsapásokkal írta be magát a nonhumánok azon felébe, ahová nem süt be a Nap. Még egy idealista, remek - lassan listát vezethetne róluk. Persze, bizonyára jó biznisz lehet.

Len platformja nemsokára középre manõverezett, miután szót kért és kapott. Egyenruhája még mindig kifogástalan állapotban volt, és a visszaérkezés elõtt gondosan megigazította katonás frizuráját is. Felállt, köhintett egyet, majd beszélni kezdett. Arekson, aki jobban értett a gazdasági kérdésekhez, rövid felvilágosítást tartott neki korábban, így nem félt attól, hogy esetleg valamit rosszul mond.

Tisztelt Szenátus! Tisztelt Fõkancellár asszony! Tisztelt képviselõtársaim!

A Sealia képviselõtársam által felvetett javaslat alapvetõen nem lenne rossz, hiszen egy igazságosabb Galaxist eredményezne, azonban az idõzítése nem is lehetne rosszabb. Az Új Köztársaság csak nemrég alakult meg, a Birodalommal folytatott évekig tartó küzdelem pedig komoly válságba taszította a gazdaságot. A Birodalom komoly állami megrendelésekkel futtatta fel a gazdaságot, ennek szinte teljes kiesése, valamint a háború okozta pusztítás nemcsak visszavetették, de csökkenõ pályára állították a gazdaságot. Egy ilyen helyzetben nem a további adóztatáson, hanem éppen ezeknek a vállalatoknak a segítésén kéne dolgoznunk. Talán azt várjuk, hogy a helyi érdekeltségû kis- és középvállalkozások befektetéseket visznek az elpusztított világokba? Hogy õk fognak milliószámra munkahelyeket teremteni akárhol is?

A javaslat egyenlõbb esélyeket biztosítana a kis- és közepes vállalkozásoknak, de mindezt a mamutvállalatok zsebébõl venné ki. Talán ettõl javulni fog a gazdasági helyzet? Segíti mindez az újjáépítést és az újrakezdést? Nem! Bár nem várom, hogy belássák, de mindennek megvan a maga ideje: az idealizmusnak és a realitásoknak. Az Új Köztársaság olyan idõket él, amelyek nem engedik, hogy az elõbbi az utóbbi rovására menjen. Ha pedig sikerül egy erõs állam alapjait megvetni, akkor kerülhet sor az egész gazdasági élet megreformálására. Addig is a legtöbb, amit tehetünk, hogy bízunk a mamutvállalatok ésszerû belátásában és abban, hogy nem csak saját magukért, hanem az egész Galaxisért mûködnek, hiszen van egy olyan kereslet, ami életre hívta õket, ez pedig a piacgazdaság alapja. Ebbõl a szempontból a javasolt etikai kódex lenne a megfelelõ megoldás, amelyet a Köztársaság és a vállalatok közösen állítanak össze és betartását kezdetben egy szenátusi különbizottság felügyelné, amely versenyhivatalként járna el. Köszönöm, hogy végighallgattak.

Len leült, majd kifújta a maradék levegõt a tüdejébõl. Remélte az õ ötlete kellõ embernek fog tetszeni és megfelelõ kompromisszumot jelent a két fél álláspontja között. Mivel a bizottság a Szenátusban mûködne és a kódexet együttesen állítanák össze, ez mindkét oldalnak kellõ mozgásteret és manipulációs lehetõséget jelentene.
- Azt hiszem kezdek ráérezni, hogy kell ezekkel tárgyalni - mosolyodott el halványan, Arekson kérdõ tekintetére pedig csak legyintett.

[Rainald Kramer]

A Nikolas Alden frakcióelnökkel folytatott magánbeszélgetést követõen a sacoroni nemzet kormányzója egyúttal kinevezett szenátusi képviselõje nyugodt, kényelmes tempót erõltetve lábaira tért vissza a Sacoron delegációjának fenntartott platform bejáratához. A nyitva álló díszes ajtó, amely motívum egyébként az egész szenátusi épületet jellemezte, rögvest helyére is csusszant a mechanizmusnak köszönhetõen, miképp Kramer belépett a gigantikus csarnokban sorakozó pódiumok megfelelõjére, és egy gyors, szinte észrevehetetlen mozdulattal rábökött az ajtózárat mûködtetõ panel vörösen villogó gombocskájára. A bent tapasztaltak a jól megszokottaknak voltak betudhatók, hiszen általános zsivaj és a beszélgetések okozta hangorkán uralkodott a politikai hadszíntér porondján. Percek választották el a ringbe szálló politikusokat az ülés második felvonásától, a férfi pedig már kifejezetten várta az elkövetkezendõ felszólalásokat, fõleg a szünetben történt események függvényében.

Két beosztottján látszott, hogy már hõn epekedve várták felettesük érkezését, hiszen értelemszerûen roppantmód furdalta õket az emberi kíváncsiság. Ez egy természetes reakció volt részükrõl, na persze intelligens emberek lévén a szenátor eljövetelekor nem tették szóvá esetlegesen felmerülõ aggályaikat. Csak tették a dolgukat, semmi több. Arról pedig már kezdetek kezdetén lemondtak, hogy Kramer arcvonásaiból bármiféle jelet is leolvassanak, ergo, a kormányzóba nevelt rideg acélfegyelem hatására olyannyira monoton volt és érzelmektõl mentes annak mimikája, hogy egész egyszerûen lehetetlen vállalkozásnak számított volna annak kifürkészése.
- (Aora, gyors üzenet Len szenátor részére!) - szólalt meg népének nyelvjárásán néhány pillanatnyi hatásszünet elteltével a kényelmes ülõ pozitúrába helyezkedett ex-tengerésztiszt, mire segédje, katonaszóval élve szárnysegédje sebtiben felkapta a combja mellett heverõ adattáblát, kezébe ragadta a speciális íróeszközt, és feszülten figyelt.

"Kérem szíves elnézését amiért nem tudtam rendelkezésére állni a szünet alkalmával. Beszélgetésünket ugyanakkor egy késõbbi idõpontban szívesem megejteném. Tiszt.: R. Kramer"

A diktálással közel azonos idõben történõ gyors gépelés hatására mire röpke monológjának végére ért a kormányzó, Aora Kerolan máris postázta azt a címzettként megjelölt taygeta-i platform számítógépére. Ezt követõen minden elcsendesedett, hisz a jelzõhangok a politikusok tudtára adták, ezekben a pillanatokban újra kezdetét veszi az, amiért a Galaxis legtávolabbi szegleteibõl ideutaztak: a munka és a politizálás.

A hadseregreform bizonyos mértékû megtárgyalását követõen a Penarchon Sealia szenátor által beterjesztett indítványt tûzték napirendi pontra. Kramer közelebb lépett platformjának kijelzõ monitorához, amelyen szépen sorjában kirajzolódtak a vázlatos beterjesztés különbözõ pontjai. Rainald, bár soha nem volt gazdasági szakember, egyúttal nem is ténykedett különösebb ideig ebben a szektorban, alapvetõ fogalma és rálátása volt a dolgokra, ahogy azt egy jó kormányzóhoz illik. Így már elsõ ránézésre megállapította, ez az indítvány nem kisebb port fog kavarni a tisztelt házban. Kramer sokáig kivárt, ami felszólalását illette. Figyelmesen hallgatta végig az egymást követõ monológokat, alaposan megemésztette magában azok tartalmát, hagyta, hogy nyugodtan körvonalazódhasson fejében mindazon gondolat, amit õ majd a kollégák elé kíván tárni. Várt és várt, mígnem elérkezettnek látta az idõt az alkalomra. Felegyenesedett, s megragadva a kínálkozó lehetõséget a szóra, hiszen éppen senki nem igényelt a fõkancellári pódiumért, így az engedélyt rögvest meg is kaphatta. A sacoroni korong elõrelibbent miképp elvált csatlakozójáról, és egészen a terem közepéig emelkedett.

- Tisztelt Fõkancellár asszony, tisztelt Képviselõ társaim! Úgy érzem, Sealia szenátor állóvizet kavart fel, amit tökéletesen alátámaszt a tény, miszerint mennyire heves indulatokat váltott ki néhány illetõbõl. Ami persze egyáltalán nem probléma, sõt. Ezért vagyunk itt. Egy dologra azonban rögtön az elején szeretném megkérni Önöket: a haderõreformmal kapcsolatos indítványt már megtárgyaltuk, a Szenátus beleegyezésével a Védelmi Bizottság elé kerül, így ez a téma egyelõre legyen a múlt! Nincs értelme felemlegetni, ugyanis teljesen más alappilléreken nyugszik, mint ez a gazdasági módosítvány. Véleményem szerint a probléma forrását itt abban kell keresni, hogy a Sealia szenátor által elképzelt kis-és középvállalkozások fejlesztését el kell különíteni teljes mértékben a multinacionális vállalatoktól. Ugyanis ha az alsóbb réteget azzal próbáljuk meg magasabb szintre emelni, hogy a felsõbb réteget megpróbáljuk alsóbb szintre taszítani, annak beláthatatlan következményei lehetnek a galaktikus gazdasági élet szempontjából. Erre a szemléltetésre van egy kiváló szó: kompenzálás. Kompenzálni akarjuk a mamuthatalmak és a kisvállalkozók közti gigantikus különbséget? Na de kérem, ez nevetséges. Egyetértek abban, és maximális támogatásomról biztosíthatom Önöket afelõl, hogy a kis-és középvállalkozásoknak lehetõséget kell teremtenünk a fejlõdésre. De nagyon fontos elkerülnünk, hogy ez mások kárára váljék. Engedjék meg, hogy saját bolygómat hozzam fel példának: Sacoron ásványanyag forrását és minden egyéb más kitermelhetõ elemét az Önök szójárásával élve mamutcégek végzik igaz, de ezek egytõl egyig állami kézben csoportosulnak, szigorú kormányzati felügyelet mellett. Ugyanakkor mi magunk is lehetõséget teremtettünk az egyéni civil vállalkozásoknak a fejlõdésre, anélkül, hogy a bolygó létfontosságú gazdasági tevékenységét befolyásoltuk volna. Olyan piacokat hoztunk létre a lakosság számára, amelyek még kiaknázatlanok, és kapacitásainkat figyelembe véve minden tekintetben felhasználhatók.

- Nartano excellenciás uram észrevételeivel kapcsolatban annyit megjegyeznék: Atyám, Ön ennyire nem lehet naiv. Az elsõ felvetésével hellyel-közzel egyetértek, de a második javaslata, az a bizonyos etikai kódex egyenesen röhejes. Ne értsen félre, nem szeretném megbántani, excellenciás uram - pillantott az egyházvezetõ platformjának irányába. - De arról szerintem senkinek sem kell szólnom, hogy a pénz egy olyan dolog, ami teljes mértékben erkölcstelen, de kénytelenek vagyunk vele együtt élni. Alkalmazkodtunk hozzá, mert rájöttünk valamire, mégpedig arra, hogy irányítani, kontrollálni nem tudjuk. Az élhetõbb és erkölcsösebb piac számomra egy soha meg nem valósítható idill, semmi több. Bár érdekes felvetésnek tartom, ennek ellenére én a magam részérõl hasztalannak ítélem meg - sóhajtott egyet Kramer, ezt követõen pedig a felé a képviselõ felé fordult, akinek beszéde leginkább szöget ütött a fejében. Közelebb lebegett a Szabad Fajok Frakciójának táborához. - Mr Seill! Határozottan elutasítom, hogy a haderõreform és a most tárgyalt téma között bármiféle úton-módon is áthidaló kapcsolatot teremtsünk! Tisztában vagyok vele, a Muun Bankárklánnak mekkora aduász is lehetne a kezében a két fejlesztési terv együttes végrehajtása. Ezt egyébként maga is elmondta, kérem engedje meg, hogy idézzek Öntõl: "Két legyet üthetnénk egy csapásra." Ez a mondata kifejezetten igaz, csakhogy nem az Új Köztársaság, hanem az Ön és frakciója érdekeire értendõ. Valószínûsítem, a legjobban a Muun Bankárklán járna jól. Azt pedig a kis-és középvállalkozások nevében kérem ki magamnak, hogy maga, Mr Seill, tartson kiselõadást a nagy vállalatok elnyomó, korrupt rendszerérõl! Nonszensz az, hogy olyan képviselõ van fölháborodva emiatt, akinek képviseltje maga is képes egész bolygó rendszerek gazdaságát befolyásolni egyetlen döntésükkel! Csak annyit tudok mondani Önnek, Mr Seill, mindenki elõször a maga portáján söprögessen, és csak utána vádaskodjon! - A kormányzó stílusa bár dühödtnek tûnt, hangjából áradt a végtelen önuralom, és egyszer sem emelte meg hangszínét, végig higgadtan, de határozottan beszélt. Belecsempészte ellent mondást nem tûrõ stílusát is. Bár ezt nem hangoztatta soha sem, szívbõl gyûlölte a bankokat, és mindent illetve mindenkit, ami és aki csak hozzá köthetõ. Talán senki sem számított arra, hogy Kramer teljesen váratlanul ilyen nyíltan és nyersen támadást intéz Hans Seill ellen, aki köztudottan nagy befolyású illetõ volt a politikai életben.

- Sealia szenátor! A jelenlegi helyzetben kötve hiszem, hogy a gazdasági élet örömmel fogadná egy újabb adónem bevezetését. Az Új Köztársaság napjainkban korántsem rendelkezik olyan stabilitással, amely egy efféle reformintézkedéshez szükségeltetne! Elõször is a gazdasági helyzetet kell teljesen biztos lábakra állítani, ami teszem azt kezdõ lépésben kifejezhetõ a kis- és középvállalkozások megsegítésével. De ezt semmilyen más tényezõ, mint például a mamutvállalatok nem sínylõdhetik meg! Összességében egyetérthetek azzal, amit Len szenátor elmondott, kivételt képez ez alól az a bizonyos etikai kódex, amivel kapcsolatban már korábban kifejtettem a nézeteimet. Köszönöm, hogy meghallgattak - zárta beszédét a sacoroni kormányzó, és szépen lassan visszalebegett kiinduló pontjára.

Kíváncsi volt, mekkora botrány kerekedhet abból az eléggé kemény politikai támadásból, amit a muunok felé intézett, de korántsem izgatta a következménye. Egész egyszerûen azért, mert nem engedett olyan rést nyílni a pajzsán, ami a Seill-féle csõcselék hasznára válhatott volna. És legfõképp az volt a fontos, hogy Sacoron semmilyen szempontból sem függött a Muun Bankárklán mocskos pénzeitõl, vagy kölcsöneitõl.

[Jansen Aalsten]

Jansen már meglehetősen rég szólalt fel, meglepően konszolidáltan ülte végig az egyre csak csordogáló perceket, miközben egyik felszólalás követte a másikat, a képviselők pedig "egymás kezébe adták a kilincset". Sok előrelépés ezúttal sem történt. Túl sok a különböző érdek, és túl sok a vélemény. De mindenek felett a legnagyobb probléma, hogy ismételten nem kaptak egy már kész, letisztázott rendeletet, módosító javaslatot. Miközben Sealia csak alibizett a felé irányuló kérdések válaszadásainál, úgy tűnt a vita megfeneklett. Jansen gépelni kezdett. A külvilágot kizárta. A lekua-i körülményekkel és bürokráciával teljes mértékben tisztában volt, ismerte, akárcsak a tenyerét. Bolygóján a tisztesség még nem kihalt fogalom, nem számít veszélyeztetett állatfajnak. A cégek pedig törekednek a makulátlan megítélésre. És eme végeredményben bizony nagy szerepe van az államnak is. Miközben adattábláján elmélyülten dolgozott még segítői számára ismeretlen ügyön, lenyomta a gombot, szót kívánt kérni. Hosszú percek teltek, de a fiatal férfit ez legkevésbé sem zavarta, talált magának más elfoglaltságot. Csinos segédje zökkentette csak, amikor is jelezte, hogy rajta a sor, Jansen a következő felszólaló. A platform ezúttal alig mozdult csak meg, a lekua-i képviselő nem kívánt terjedelmes litániát tartani. Annál már jobb ötlete támadt és jobb elfoglaltsági is akadt.

- Tisztelt Szenátorok! Aggódva figyelem, hogy annak ellenére, hogy egyre több és több képviselő osztja meg a nagyérdeművel saját és/vagy bolygója álláspontját a kérdésben, ennek ellenére nem jutunk előrébb. Ha már multinacionális cégek és ha már új adónem: ne felejtsék el azt a közhelyet sem, hogy az idő pénz, már pedig itt most folyamatosan egymást pénzét raboljuk. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy nem öltönyös bűnözőkre van most szüksége államunknak. Több komolyságot és konstruktívabb hozzáállást kérnék a képviselőktől.

Jómagam egy kicsit régebbi, konkréten Darien Nartano Főbíboros javaslatához szeretnék hozzáfűzni. A Főbíboros felvetette a ehetőségét annak, hogy a szegényebb bolygók kizsákmányolását egy új kiegészítő rendelettel gátoljuk meg. Indítványozom, hogy mától azok a bolygók, amelyek kényszerpályán mozognak és kénytelenek kiárusítani természeti értékeiket, az eladási áron felül kapjanak 5 % -os részesedést a vásárló cégtől. Például, ha az adott bolygó képtelen kitermelni a földkéregben frissen felfedezett teszem azt plazmát, és ezért kénytelen a teljes kitermelő helyet elárverezni, ne történhessen meg az, hogy egy-egy vásárló cég egyedüli jelentkezőként monopol helyzetbe kerülve a valós piaci árnál jóval alacsonyabb áron jusson a bányához. Illetve ez megtörténhet, de a jövőbeni juttatásokkal kompenzálva lesz a bolygó vesztesége. Továbbá ez a juttatás a mindenkori birtokos cégtől járjon alanyi jogon a bolygónak. A javaslat talán egy kicsit kiforratlan így szóban, de az elvet meggyőződésem, hogy mindenki érti, várom tehát az ezzel kapcsolatos véleményeket.

Más vizekre evezve: a mélyen tisztelt Főbíboros úr említett egy bizonyos üzleti és vállalati etikai kódexet. Croce képviselőjének eme javaslatát sokan igen lekezelően söpörték félre, mondván, nem elvárható, hogy a vállalatok, mérettől és tevékenységtől függetlenül majd aranyosan és kedvesen, pláne erkölcsösen fognak viselkedni, csak mert holmi előírást mi kitalálunk. Az én meglátásom, hogy a jelenlévők nagy része az elképzelést totálisan félreértette. A helyes magatartást előíró rendelet nem feltétlenül csak kérés lehet, megfelelő ellenőrzéssel és megfogalmazással akár szabályrendszerként is értelmezhető. Kötelező előírás, minden cég számára.

Ahonnét én jövök, bolygóm, amelyet képviselek nem ismer tréfát, ha a büntető jogról van szó. Éppen ezért a társadalom mentalitása is olyan, amilyen: BECSÜLETES, TISZTESSÉGES. Bűnözők és rossz életű emberek mindenhol vannak, ne értsenek félre. De pont ez a mentalitás adott kiváló táptalajt a vállalatok szabályozásának és felügyeletének. Ezen koncepció átdolgozását megkezdtem és szeretném rövid időn belül, még ezen az ülésen a Szenátus elé tárni. Ez a tervezet tulajdonképpen egyesíti a saját tapasztalataimat Nartano Főbíboros elképzelésével. Köszönöm a szót!

Jansen leült, az ülés pedig folytatódott, már beszélni is kezdett a következő képviselő, de Jansen ezúttal átadta a stafétabotot segédjének, miközben ő elmerült adattáblája bűvöletében és tovább dolgozott imént felkonferált tervezetén.

[Tsamor Len]

Len kommunikátora nem sokkal a beszéde után halkan csipogni kezdett. A szenátor sietve nyúlt utána, hiszen addig sem ezzel a meddõ vitával kellett foglalkoznia. Nem a Taygetáról érkezett azonban válasz, hanem csak Kramer szenátor küldött neki egy igen rövid üzenetet. A semminél azért jobb. Rövid választ pötyögött be, majd egyetlen gombnyomással elküldte.

"Semmi gond, szenátor, egyébként is úgy gondolom, hogy beszélgetésünk tartalmasabb lenne, semmint egy rövid szünetben kellõen letudhassuk azt. Maradok: Tsamor Len"

Kramer minõ véletlen ekkor emelkedett szólásra. Igencsak érdekes beszéd volt, az elsõ azok közül, amin Len kifejezetten jól szórakozott. Úgy látszik Kramer máris átvette tõle a legélesebb nyelvû konzervatív szenátor megtisztelõ címét, és kifejezetten elõnyösebb helyzetben volt vele, hiszen azok a csúszómászó nonhumánok és ezen attribútumukat szolgaian másoló kitartottjaik nehezebben találtak fogást rajta. Persze, birodalmi tiszt volt egykoron, olyan dicsõség érhette, amit Len sajnos nem tapasztalhatott meg, azonban jóval nehezebb volt ellene kijátszani a fajgyûlölõ kártyát.

Viszont úgy tûnik Kramer a nagy hévben igencsak félreértette a fõbíboros és az õ erre épülõ javaslatát az etikai kódexrõl, amit orvosolni szeretett volna. Fõleg, miután sokan mások is akadtak így, és úgy tûnt egyelõre csak Jansen Aalsten ismerte fel ebben a lehetõségeket. Hátsó célja az volt, hogy hátha így a vita is véget érne. Mivel félt attól, hogy ha az ellenkezõ oldalról, különösen a muunokról kezd beszélni, akkor több ideig köszörüli rajtuk a nyelvét, mint Kramer, így eldöntötte, róluk egy szót sem. Vagy sokat és rosszat vagy semmit, tartja a mondás. Politikára aktualizálva, természetesen.

Nem sok idõ telt bele, hogy a taygetai platform ismét a Szenátus közepén lebegett, Len szenátor pedig újra felszólalt, megpróbálva önmérsékletet erõltetni magára.

Tisztelt Szenátus! Az utóbbi percekben igen sok támadás érte Nartano fõbíboros ötletéért, úgy gondolom igaztalanul. Nem vagyok az atya védõügyvédje, sem az ismerõse, de úgy gondolom ezt a javaslatot sokan félreértelmezik és úgy tûnik eddig csak Aalsten szenátor jutott megfelelõ értelmezésre. Az, hogy valakinek a saját belátására bízzuk valamilyen szabálynak a követését, nem ördögtõl való, hiszen ez a helyzet a törvények és az állampolgárok viszonyára nézve: a többség követi a törvényeket, méghozzá önszántából. Nem a büntetésektõl való félelem miatt, nem, hanem mert ez a szabály és lehetõleg egy jó szabály. Sokan dolgoznak pénz közelében, egy jól mûködõ rendszerben mégis alig akadnak sikkasztók. Az etikai kódex helyzete is ez: elsõdlegesen a mamutvállalatok erkölcsi tartásán és jó hírnevén múlna a betartásuk, másodsorban pedig lenne egy olyan szervezet, egy versenyhivatal, amely ezt betartatná. Nevezhetnénk akár törvénynek, isteni kinyilatkoztatásnak, császári rendeletnek, ami tetszik, a lényeg nem változna. Nem egy egyszerû papíros lenne, hanem egy betartandó és kikényszeríthetõ dokumentum. Azt pedig, hogy a betartása megtörténne kényszerítés nélkül, az biztosítaná, hogy az érdekeltek, a kis és közép-, valamint a mamutvállalatok egy szenátusi delegáció felügyelete alatt hoznák meg. Az egységet és a békét biztosítaná külön sarcok kivetése nélkül. Úgy gondolom ezt minden reálisan gondolkodó józan lény belátja. Már akit nem vakít el a gyûlölet, mint H... egyes képviselõket itt a Szenátusban! Köszönöm a szót.

Len halványan mosolyogva ült le. Csak nem bírta megállni, és ha ott kicsúszik az az egy gyûlölt, utálatos, halállistára való név a száján, akkor itt elszabadult volna a Pokol. Szerencsére nem történt meg ilyesmi, így talán még a felszólalása is hitelesebbnek tûnt bárki számára.