|
Post by Nikolas Alden on Apr 5, 2012 19:46:06 GMT 1
Nikolas mély sötét öltönye előtt karba tett kézzel állt, tekintete a távolba révedt. Néha szemeit Kramer arcába fúrta, reakcióit, lelkiállapotát, gondolatait vizsgálgatta, találgatta. Tipikus katona... Egy érzelmi analfabéta hibátlan álcája. Vagy még sem?
A Halálcsillag első bevetése, illetve az Alderaan elpusztítása bizony még az ő emlékeiben is élénken élt. Bár ő maga csak katonai beszámolókat, afféle legendákat hallott az esetről, személyesen nem élte át ezt a borzalmat, jól emlékezett a közvélemény akkori hangulatára. Lényegében azok voltak a szenátus végnapjai is. Nem egy szenátor emelte fel a hangját eme szörnyűség ellen, a császári inkvizíció pedig gondoskodott ezen bátor, de kellően nagyszájú politikusok likvidálásáról. Sima koncepciós perek voltak ezek, főleg a kisebb, jelentéktelenebb bolygók képviselői között zajlott a szórás. Nikolas természetesen első kézből értesülhetett mindenről, hiszen Pestage oldalán nem volt olyan politikai összeesküvés vagy ármány, amiről neki ne lett volna tudomása.
Ez volt az a státusz és pozíció, ami miatt megengedhetett magának egy felszólalást, amelyben éles hangot ütött meg a Birodalom milicista lépéseivel szemben. Az újságok, hírportálok napokig cikkeztek róla. Ez persze csak egy jól felépített terv része volt, amit a Birodalom egyik leghatalmasabb és legbefolyásosabb emberének utasítására követett el. Sate Pestage maga adta ki a "parancsot" legfőbb bizalmasának. A terv lényege az volt, hogy a hadsereg tekintélyét kicsit aláássák, illetve a közhangulatot a Tarkin féle klikk ellen hangolják. A császári főtanácsadó tisztában volt vele, hogy Tarkin egy elmebeteg. Hatalmi tébolya, illetve a császárral való viszonya pedig veszélyes volt Pestage-re nézve. Egy gigantikus sakkjátszma egy apró lépése volt tehát Alden akkori felszólalása. A coruscanti szenátor számára viszont óriási népszerűséget és hallatlan tisztelet hozott.
Ahogy azok a vészterhes idők felidéződtek benne, Kramer története végére ért. Úgy tűnt még egy ilyen masszív, sokat látott katonát is mélyen érintett egy ehhez hasonló mészárlás.
- Ami történt, az egy valóságos tragédia Mr Kramer. Egy galaktikus gyásznap. Jómagam is hangot adtam felháborodásomnak akkoriban. Jól mondta tehát, már a Birodalom idején is szenátor voltam. Bár az akkori politikai elit lehetőségei meglehetősen szűkösek voltak, már ameddig beszélhettünk egyáltalán ilyesmiről. Szerencsére azonban van ebben a galaxisban valami, ami kortól, politikai nézetektől és rendszertől független. Ez pedig nem más mint Coruscant. A Főváros, mindig is Főváros marad. Coruscant mindig is egy jelkép marad, egy szimbólum. Kivételes helyzetben vagyok, voltam szenátori státuszom miatt tehát. A bürokrácia tengerében továbbra is nyakig merülhettem, Palpatine bukása után pedig személyes érdemeim voltak abban, hogy a bolygó vezetése ne omoljon össze. Nem voltak szép idők, a felbátorodó tömeget féken kellett tartani, miközben a katonai csőcselék, már megbocsásson a kifejezésért, a hatalomért ácsingózott. Kényes szituáció, de szerencsére már túl vagyunk rajta.
És mondja Kramer kormányzó? Mik a jövőbeni tervei? Akár rövid, akár közép, akár hosszútávon. Egy bolygó vezetése, a szenátusi tevékenység, csupa-csupa olyan dolog, ami egész embert kíván, állandó figyelmet és tettre készséget.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Apr 6, 2012 19:56:53 GMT 1
Rainald érdeklõdve hallgatta a frakcióvezetõ válaszát. Eltûnõdött rajta, talán félreismerte a vele szemben álló szenátort. Persze, a birodalmi idõkben kénytelen kelletlen váltak oly sokan talpnyalóvá. Rá voltak kényszerítve. Ám a kormányzó abban teljesen biztos volt, hogy Alden azokban az években is igyekezett minél jobban a maga malmára hajtani a vizet, és nagyon jól csinálhatta, ha még mindig ilyen magas pozícióban ügyködött. Kisebb bólintással nyugtázta a másik Coruscanttal kapcsolatos felvetését. Tény ami tény, a Régi Köztársaság hosszú-hosszú évezredesi során is ez a planéta számított a Galaxis legfõbbjének, a mindenkori nagyhatalom fõvárosának. Jelentõs szerepe már csak abból is nyilvánvalónak számított, hogy mind az Elsõ Galaktikus Birodalom, mind az Új Köztársaság itt választotta meg, majd rendezte be államapparátusának székhelyét. A sacoroni férfi egyúttal szintén meg volt bizonyosodva afelõl, hogy az elnök félreértette reakcióit az alderaani eset felemlegetésére. Azokban a pillanatokban Kramer a békés világ szerepében tulajdon szülõbolygóját, a Sacoront vélte felfedezni, így valóságos sokként hatott rá a történelem eme szörnyûséges napja. Manapság már azt sem tartotta kizártnak, hogy ez is a terv része volt, és az Erõ sötét oldalának boszorkányságait használó Vader manipulálta õt, gondolataiba férkõzve ehhez hasonló képekkel árasztva el elméjét. Mivel a hajdani birodalmi haditengerész tisztában volt a Nagyúr tetteinek természetfeletti összetevõivel, egyúttal személyesen adatott alkalma megtekinteni egyszer, hogyan is zajlik a sith lovag parancsnoklása alatt a lefokozás és elõléptetés folyamata, eléggé potenciális elméletet tudott gyártani ezzel kapcsolatban.
- Emlékszem azokra a sajtóvisszhangokra - töprengett el a kormányzó, mikor Alden befejezte mondandóját. - Meg mondom õszintén, meglepett az a bátorság, amelyet néhány szenátor tanúsított akkoriban. Hisz pontosan tisztában vagyunk vele, a feloszlatásáig mennyire megcsappant a Birodalmi Szenátus létszáma - fûzte hozzá, majd ajkain végigfutott egy ravasz mosoly. Mintha részese lett volna annak idején egy ehhez hasonló politikai tisztogatás folyamatának. Közben már is felderengett benne egy kérdés, amely kohó módjára tüzelte kíváncsiságát, miképp felelevenítette magában a katonai csõcselékkel kapcsolatban elhangzott szavakat. - Sajnos a hadsereg a végjáték idõszakára túlontúl megfertõzõdött olyan sejtekkel, amelyek belülrõl bomlasztották az egységet - sóhajtotta megvetõen. - Azt hiszem, a császári flotta dicsõsége akkor kezdett rohamtempóban zuhanni, mikor bevezetésre került a Tarkin Doktrína. Azzal a borzalmas agyszüleménnyel Palpatine saját magát csapta pofon. Ugyanis a hõn pátyolgatott fegyveres erejét, amely tény és való, hogy hibátlan volt mind strukturális, mind egyéb más szempontokból - itt kiérzõdött hangjából az a fajta büszkeség, amelyet még kiképzése során sajátított el, és tiszti elõléptetésekor tetõzött be igazán, s amely oly hûen jellemezte a birodalmi haditengerészek stílusát. -, a politika ármányával vegyítette azzal az átkozott moffi tanáccsal. Ezek a pénz és hataloméhes kormányzók pedig velejéig bomlasztották a rendelkezésükre bocsájtott erõket, annak ellenére, hogy a fõadmiralitás minden õrültséget megakadályozott - legyintett kisebb sóhajt hallatva Rainald, majd, már csak ösztönbõl is, ujjait háta mögött összefonva állapodott meg.
A frakcióvezetõ kérdése annak ellenére lepte meg, hogy tudta, a másik bizonyára pontosan akar tõle valamit, így számíthatott volna rá. Ami igaz, az igaz, számított is rá, csak valamivel nagyobb köntörfalazásra készült, nem ennyire gyors, és nyílt érdeklõdésre. - Hogy mik a terveim? - ismételte a hallottakat tûnõdõ hangnemben aztán csettintett nyelvével. - Manapság olyan idõket élünk, amelyek egy embertõl többes teljesítményt várnak el. Higgye el, jobb szeretnék otthon lenni, ám a kötelességem, mint már mondtam, ide szólít. Szerencsére a Sacoron igazgatása megfelelõ emberek kezében van távollétem esetén, így efelõl nyugodt vagyok. Ami viszont aggaszt, az a Szenátus egy rétegének hozzá állása a jelenlegi eseményekhez. Sajnálatosnak tartom a haderõt érintõ reformtervezet ily szintû meghurcolását. Úgy hiszem, az Új Köztársaság pont afelé sodródik, ami ellen oly áhítattal küzd, és ennek megfordítása szintén nem egy emberes feladat - fejtegette a témát, majd kihúzta magát. - Egyelõre azt mondanám, kész vagyok a bizottságbeli feladataim teljes körû ellátására. Segíteni fogom a hadsereg felállítását, legjobb tudásom szerint. De többre most nem vagyok hajlandó - zárta le eléggé határozottan válaszát, némileg megkerülve a kérdés lényegét. Utóbbi persze szánt szándékkal történt, hisz arról azért mégsem lett volna ildomos beszámolnia Aldennek, hogy a sacoroni haderõ parancsnoksága milyen soron következõ hadmûveleteket tervez. Tekintetét hirtelen az elnök szemeibe fúrta. Rezzenéstelen arca mit sem változott korábbi állapotán. - Mondja csak, Elnök úr, a Császári Testõrséget hogyan sikerült, szépen fogalmazva, odébb tennie az útból? Említette a féken tartott tömegeket, és a félig-meddig katonai, félig-meddig politikai vezetõk likvidálását is. Ám nem tudom, Ön hogy van vele, de nekem valahogy ez az elit egyik csoportba sem tartozik bele. Márpedig kiváltképp érdekelne, mi történt velük - közölte váratlanul, egy kicsit a korábbiakra visszatérve a már percek óta õt roppantmód foglalkoztató részletre.
|
|
|
Post by Nikolas Alden on Apr 7, 2012 9:36:37 GMT 1
Kramer kényes kérdéseket feszegetett, de Nikolas nem esett kétségbe. Nem óhajtott különösebben foglalkozni a császári testőrséget érintő kérdéssel, bár tudta, hogy nem térhet ki a válaszadás alól. Arcán egy halvány mosoly futott át. Tekintetét előbb a földre, majd Kramerre szegezte.
- Tudja a Császári Testőrség valóban egy gócpont volt, egy porszem a gépezetben. Ha a demokrácia útjára akartunk lépne, már pedig a hajlandóság egyértelműen meg volt erre, a testőri gárdának nem volt helye, legitimitása. Szerencsére ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül. Igazából csodálkozom, hogy nem hallott az estről Mr Kramer. Akkoriban a Coruscanton ideiglenesen felállított tanács hozott egy kiegészítő rendeletet, amely megoldotta eme problémánkat. A lényeg az volt, hogy a Császári Testőrség, melynek elsődleges feladata mint azt a neve is sugallja, a császár védelme, feloszlatható, amennyiben a császár elhuny. Egészen egyszerű megoldás. Hogy az elit alakulat tagjaival mi történt a feloszlatás után, az sajnos már előttem is homály. Vannak dolgok, amiben még én sem vagyok bennfentes...
Rövid hatásszünet állt be a beszélgetésben, Nikolas zsebre dugta addig karba tett kezeit. Kellemes volt az időjárás, örömére szolgált, hogy kicsit kint lehet. Tüdejét tele szívta "friss" oxigénnel, majd kipréselte magából teljesen. Figyelmét ismét Kramerre erőltette, és mivel a férfi úgy tűnt, beérte azzal a válasszal, amit kapott, Nikolasnak lehetősége nyílt tovább szőni a beszélgetés fonalát.
- A legutóbbi ülésszak igazán felborzolta a kedélyeket. Mit gondol, lehetséges valamilyen kompromisszumos megoldás? Esetleg van már Önnek valami elképzelése a haderő-reformmal kapcsolatban? Én magam továbbra is osztom, az egyes bolygók lehet jobban bíznának saját egységeikben, illetve a gyors reagálás és felkészülés aranyat érhet, tehát az egyes bolygók hadihajóinak felvásárlása, vagy kibérlése egy járható út lenne. Mit gondol Mr Kramer az elhangzottakkal kapcsolatban?
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Apr 7, 2012 14:50:43 GMT 1
Amit a páros elnöki pozícióban tetszõ tagja válaszolt a kormányzó kérdésére, gondolkodóba ejtette Kramert. Természetesen értesült azokról a politikai húzásokról, módszerekrõl, amelyet Palpatine halála után az õt tûzön-vízen át védelmezõ testõrségi intézmény felszámolására tettek. Az Alden által elmondottak túlontúl egyszerûnek, és zökkenõmentesnek hatottak a sacoroni férfi számára. Persze, kézenfekvõ megoldást tudtak találni, és a lakosság szó nélkül tûrte, mi több, örült az intézkedésnek, de Rainald valahogy nem tudta elhinni, hogy a hajdani nabooi fõkancellár ne gondoskodjon elõre az állítólagosan felszámolt véderejérõl. Igazából az a tény aggasztotta a kormányzót, hogy magát Palpatinet is ez év elején sikerült végérvényesen elpusztítani. Eme tény nem csak õt, az egészt Galaxist ledöbbentette. A dicsõ endori gyõzelem, a birodalmi felsõ vezetés becses, egyben oszlopos tagjainak halála, maga az uralkodó halála, majd a Thrawn hadjáratot követõ hirtelen visszatérése? Ez valahol már meghaladta azt a szintet, amit Kramer elméje képes volt befogadni. Mindig is tudta, hogy az a mindenhatónak nevezett Erõ szörnyûséges dolog. De hogy ennyire? A sacoroni hírszerzés egy idõben vizsgálta bár a testõrséget, megboldogult édesapja ugyanis tervezgetett kísérleteket a császári hatalom aláásására, és ezt az alakulatot szemelte ki céljai eszközének. Ám atyja megbetegedett, halálos ágyán már képtelen volt álmait dédelgetni, ráadásul a hírszerzés sem tudott beférkõzni a testõrség soraiba. Így az egész misszió még születésében halt el. Igazából a kormányzót az aggasztotta leginkább, amit a frakcióvezetõ is elmondott. Homály fedi eme elit alakulat tagjainak késõbbi sorsát. Márpedig azzal tisztában volt a birodalmi fõtiszt kara, hogy oly sokrétû fanatikus harcosok voltak a vöröspáncélosok, ráadásul eme sokrétû tudományaikat egytõl-egyig a legmagasabb szinten ûzték. Érthetõ volt hát, miért nem látta szívesen egyébiránt maga Rainald is birodalmi csillagrombolóján vendégül alkalomadtán a császári testõröket.
A töprengése közben beállt csöndet Alden használta ki, és nem eresztve magától a szót tovább terelte beszélgetésük témáját. A szavak hallatára Kramer felpillantott a kékes, ámde most is a közforgalomtól zsúfolt égboltra. Számára is üdítõen hatott a fõváros jelenlegi klímája. A szenátusi petyhüdtség után mindenképp. Pár pillanat erejéig arcát sütkéreztette a napsugarak frissítõ nyaldosásában, aztán tekintete visszarévedt az elnökre. - Lehet, hogy szakmai beidegzõdés, de a magam részérõl úgy gondolom, az Új Köztársaság, és egyáltalán bármelyik galaktikus nagyhatalom, egyszerûen nem teheti meg, hogy tagállamok gépparkjából felvásárolt egységekkel tegye ki állományának jelentõs hányadát. Egyrészt, mert a legtöbb bolygó saját szükségleteit, és biztonságát fedezi a legyártott véderõkkel, másrészt számomra hiteltelenné válna a köztársasági hadsereg. A hajókról az emberek szétszórtságot, összevisszaságot, rendezetlenséget olvasnának le. Ez pedig alapjaiban ásná alá a katonaság tekintélyét - fejtette ki véleményét a Sacoron elsõ embere. - Fõleg annak fényében, hogy galaxis szerte sokat bizonyított gyártóbolygók léteznek, amelyek bõségesen fedeznék a hadsereg készletét. Nem mondom, hogy a sokrétû állomány nem jó, hisz már az ülésen is megjegyeztem, stratégiailag elõnyös szempont. De a magam részérõl jobban örülnék egy egységes fegyveres erõnek, már csak a jelenlegi állapotokat figyelembe véve is. Elvégre, napjainkban akarjuk megszilárdítani a demokráciát, és az Új Köztársaság alkotmányát. A társadalmak biztonságra, békére, és rendre vágynak. Szép szavakkal ezt lehetetlen elérni. Csak akkor, ha a szavaknak súlya is van. Mondhatni, a szavak mögött van egy bizonyos latba vethetõ súly - magyarázta tovább álláspontját, majd engedte, hogy tüdeje csordultig telhessen az éltetõ levegõvel. Vett pár mély lélegzetet, aztán szakaszosan engedte ki azokat.
- Sziamon és a pergamoniak használható programot raktak össze, de bõven rajta van még mit dolgozni. Mindenesetre a törekvésük értékelendõ, egyúttal a Védelmi Bizottság is könnyebben fog munkához látni, egy jó alappal a hátuk mögött. Tudja, Mr. Alden, számomra kezd kissé nevetségessé válni ez az állandó marakodás, ami a zsugorodó Birodalom, és az erõsödõ Köztársaság között zajlik. Mindannyian tisztában vagyunk vele, ha csak nem történik valami újabb csoda, a Birodalom hamarosan elbukik. Békés ember vagyok, de nem szoktam megvárni az ellenfeleim haldoklását. Jobb lenne ennek véget vetni egyszer s mindenkorra - jelentette ki határozottan, félreérthetetlenül utalva ezzel egy mindent elsöprõ csapás elõkészítésére. Hiába is a lassan egy évtizedes politikai pályafutás, Kramerbõl még mindig a megrögzött katonagondolkodás szólt. És valószínûleg az is fog élete végéig. Na persze, ezt õ cseppet sem bánta. Alden utolsó megjegyzésénél felvonta szemöldökét. - Bizalom nélkül egy rendszer sem mûködhet, Elnök úr. Ha a tagállamok nem képesek bizalommal lenni a központi hatalom döntéshozó képessége, és rátermettsége iránt a teljesítésre váró feladatok tekintetében, akkor nincs mirõl beszélnünk. A hadserege pedig ez fokozottan érvényes - mondta, azzal tovább is haladt mondandójában. - Az elsõ elképzeléseimet már a Szenátus elé tártam, Ön is halhatta. Ugyanakkor megdöbbentett az a tény, hogy egyes szenátor mit meg nem enged magának - arcizmai itt láthatóan megfeszültek. - Tiszteletben tartok mindenkit, mindaddig, amíg személyemet is tisztelet éri. Ám nem tûröm, ha egy inkompetens személy oktat ki abból, ami az életem teljes egészét képezte, képzi, és képezni is fogja - utalt itt a katonaságra, és a III. Tsa-val történõ kis összeröffenésükre. Bár tényleg nem számított nagy szóváltásnak, és egyik politikusnál sem szakadt el a cérna, az, hogy a kormányzó másodjára történõ próbálkozását, amelyben szerette volna meggyõzni a Xix-po császárát saját igazáról, az egyszerûen nem fogadta, mindent elmondott intelligenciájáról. Kramer attól a perctõl kezdve nem volt hajlandó idejét pazarolni arra a xenusra.
|
|
|
Post by Nikolas Alden on Apr 7, 2012 18:57:00 GMT 1
Nikolas érdeklődve hallgatta Kramer elképzeléseit. Szemöldöke kicsit felszaladt, amikor a sacoroni kormányzó a kis összeszólalkozásáról beszélt. A frakcióvezető próbálta együttérzéséről biztosítani a katonát.
- Megértem a felháborodását, de anélkül, hogy kioktatnám, figyelmeztetem, az ilyen esetek mindennaposak a szenátus falain belül, mi több, akár már a következő témánál előfordulhat hasonló ismét. Hozzáteszem, III Tsa császár, mert hogy gyanítom rá gondolt, az egyik legidősebb tagja a szenátusnak, mérhetetlen tapasztalattal bír, még ha néha talán nem is képes azt megfelelően felhasználni. Ezt az iménti példa igazolja. Sajnos sok hozzá hasonlóan gondolkodó egyén van még befolyásos pozícióban.
Egy dologra mindenképpen szeretném a figyelmét felhívni: III Tsa nem emberi mivolta lévén nyilván az SZFSZF-val szimpatizál. Márpedig ezt a frakciót a híres-hírhedt Hans Seill vezeti. Egy nonhumán, aki mérges a Bankárklántól elkobzott pénz miatt. És nem szabad elfelejteni, hogy ez a pénz lesz a mostani haderő reform alapja. Csodálkozik, hogy Seill ennyire támogatta a téma jegelését? A nyakamat tenném rá, hogy kényelmetlen volt számára a helyzet. Mit gondol, mennyire lehet veszélyes a Seill féle tömörülés, ha már Tsa-hoz hasonló politikusok is így kivetkőznek magukból a hatásukra? Amondó vagyok, a frakciók létrehozása remek lépés volt, de fontos, hogy egy az egész galaxis számára irányadó politikai nézetet alakítsunk ki, és egy olyan tömörülés legyen legfőbb döntéshozó helyzetben, akivel a társadalom is azonosulni tud. Nem gondolja Mr Kramer?
Kramer addig csűrte csavarta a szavakat, amíg el nem jutott az utolsó szavakig. Kramer faarccal hallgatta végig az elnök összeesküvés elméletét, de magában nyilván valóan komoly gondolatok fogalmazódtak meg. Még mindig csak maximum sejthette, hogy Alden hova is akar kilyukadni...
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Apr 8, 2012 9:08:20 GMT 1
A kormányzó csak kisebbet bólintott az elnök III. Tsa-t érintõ szavaira, nem igazán volt kedve tovább foglalkozni a témával, úgyhogy hamarjában túllépett rajta. Annál is inkább, mert amit Alden pár másodperccel késõbb elmondott, sokkalta jobban lekötötték figyelmét. Ez, legalábbis Rainald számára, már kõkemény politikának számított. Összeesküvések, cselszövések. Néha a gyomorforgató kategóriát súrolta. Mi több, meg is haladta azt, még egy olyan ember számára is, mint amilyen a sacoroni volt.
- Nézze Elnök úr, a magam részérõl már a kezdetek kezdetén sem támogattam a frakciórendszer bevezetését - mondta õszintén, ám cseppet sem kelletlenül Kramer. - Értékelem a frakciók törekvéseit, de azt Ön sem gondolhatja komolyan, hogy mindaddig, míg a Szenátus ennyiféle irányba húz, a Galaxis valaha is egységes politikát fog folytatni. Számomra ez egyébként is csak egy idillnek tûnik, de így végképp nem látok rá esélyt - magyarázta álláspontját, majd tovább boncolgatta a témát. - Azt pedig ideje lenne eldönteni, most akkor ki is kormányoz. Az Új Köztársaság, vagy a Szenátus egy frakciója. Persze - töprengett el a kormányzó -, ha a galaktikus társadalom elégedett egy ilyen államapparátussal, és ez a struktúra hibátlan mûködésre képes, nekem egy szavam sem lehet. Hovatovább, kész vagyok támogatni - szögezte le, majd felvonta szemöldökét. - De mindeddig nem tudtam megbizonyosodni afelõl, hogy ez nem csak elméleti síkon létezne.
Azonban Sacoron elsõ embere még nem fejezte be mondandóját, így gyorsan folytatta, mielõtt még a vele szemben álló reagálhatott volna az általa hallottakra. - Hans Seill felháborodását én tárgytalannak vélem, hisz azokat az összegeket az Elsõ Galaktikus Birodalom helyezte a Bankárklán gondozásába. Ami viszont nem jelent egyet azzal, hogy nekik is ajándékozták õket - csettintett nyelvével. - Minthogy az Új Köztársaság a császári birodalom jogutódja, azok a források õt illetik meg. Azt pedig aligha a Bankárklán fogja megszabni, hogy mire kívánják felhasználni. Ha a Szenátus úgy dönt, ezeket a pénzeket a haderõ fejlesztésére mozgósítják, ez a döntés szent és sérthetetlen. Egyébként meg - húzódott mosolyra a kormányzó szája váratlanul -, a muunok már így is eleget dõzsöltek a gondjaikra bízott vagyonban. A saját szememmel láttam, hogy a birodalmi rasszista felfogás korántsem érintette õket úgy, mint egyéb más népeket. Úgyhogy egy szavuk sem lehet - jegyezte meg szúrós tekintettel, majd mimikájába apró gúnyos kifejezés szökött. - Garantálhatom, hogy Seill meg fog még izzadni a haderõ miatt. A Védelmi Bizottság mihamarabb elõáll majd az együttes törvénycsomagjával, és akkor a téma újfent felvetésre kerül, ráadásul átláthatóbb, értelmezhetõbb formátumban.
A valamikori birodalmi haditengerész nem tudta pontosan, a frakcióvezetõ hogyan fogja értelmezni szavait. Egyrészt kíváncsi volt, miképp fogadja a frakciókkal kapcsolatos fenntartásait, noha õ maga elmondta, bizonyos alátámasztások esetén kész támogatásával erõsíteni azt. Másrészt érdeklõdve várta Alden reakcióját, már ami a Szabad Fajok Szövetsége Frakció vezetõjével kapcsolatban elmondott véleményét illeti. Rainald a maga részérõl egyáltalán nem vetette meg a nem-humán lényeket, ugyanúgy kezelte õket, mint a humanoid fajtákat. De magát a muun társadalom tagjait nem igazán zárta a szívébe, hisz azok a pénzben láttak mindent, csak ahhoz értettek, az volt az eszközük, bármily célt is tûztek ki maguk elé.
|
|
|
Post by Nikolas Alden on Apr 8, 2012 10:18:20 GMT 1
Bár Nikolas nem pont arra a válaszra számított, mint amit kapott, csalódottságát egyetlen rezzenése sem árulta el. Kramer, a konzervatív katona véleménye nem egészen egyezett az EGF legfelsőbb vezetőjének véleményével. Ez persze nem egy végleges állapot. Alden mérget mert volna rá venni, hogy a vele szemben álló férfi a józan észre és érvekre mindig is adott és képes (volt) racionálisan szemlélni és a helyén kezelni a dolgokat. Alden tett egy újabb kört a frakciókat érintő téma körül, gondosan kidomborítva bizonyos tényeket.
- Nézzen körbe Mr Kramer!-kezeivel teátrális mozdulatokat tett, és mutatott végig a környéken álldogáló politikus tömegen. - Majd 3000 politikus, más-más nemű, korosztályú, más-más kultúrából való, és más-más felfogással, életszemlélettel és tapasztalattal, célokkal rendelkező egyének. A faji hovatartozásról már nem is beszélve. Cáfolhatatlan, amit mondott, ilyen körülmények között képtelenség az esetek 100 %-ban a teljes egyetértés. A frakciók létrehozása ezért volt fontos. 3000 képviselő véleménye sokkal kevésbé csúcsosodik ki és különül el. Jelenleg 5 frakció van bejegyezve, a szenátus több mint 50 %-át tömöríti és emelkedő tendencia tapasztalható. A jövő ebbe az irányba mutat. A köztársaság egyszer már el és megbukott. Itt volt az ideje a reformoknak, új idők, új szokások.
Vegyük azonban górcső alá az egyes frakciókat. Vajon melyik frakció képviseli leginkább a nép érdekét? Melyik frakció tudja politikájával a legjobb irányba vezetni a köztársaságot? Olyan kérdés ez, amire csak az idő adhat választ, bátorkodom azonban kifejteni Önnek ezzel kapcsolatos álláspontomat. A Peremvidéki frackió a szegényebb és kisebb, könnyen befolyásolható bolygókat tömöríti, nem tudja megváltani az egész galaxist. A vállalkozók frakciója a tőkés, ipari nagyhatalomnak minősülő bolygókat tömöríti és kizárólag azok érdekét nézi. Pénz beszél, ahogy szokás mondani. Leia Organa törekvései dicséretre méltóak. Demokrácia és egyenlőség, jól hangzik. Tudja, egyszer egy tanárom, még az egyetemi tanulmányaim során azt mondta, a demokrácia nem tökéletes rendszer, de jobbat még nem találtunk ki. Mai szemmel és tapasztalattal talán megkockáztatom, hogy ellentmondjak neki. Biztos, hogy nem tudunk jobbat felmutatni? Hiszen Ön is ezt mondta, a jelenlegi rendszer alkalmatlan a több ezer éves fennállásra és kormányzásra. A Seill féle nonhumán tömörülés pedig egy meglehetősen kirekesztő frakció, emberek aligha fognak ide csatlakozni. Ráadásul milyen frakció az, amelyik a muunok személyes bosszú hadjáratát képviseli?
Elérkeztem az utolsó frakcióhoz. Anélkül, hogy hazabeszélnék, az Egységes Galaxisért Frakció testesíti meg azt, amire jelenleg szükségünk lenne. Az EGF vezetésével elérhetővé válna a néhai Palpatine császár által emlegetett 1000 éves béke. És bízom abban, hogy 1000 évvel senki sem érné be. Az EGF nem nézi ki honnan jött, mennyi pénze van, a mi célunk a béke és az egyetértés. Az én elvem, hogy a cél mindig szentesíti az eszközt. A frakciók jelenlegi célja, hogy a lehetőségüket és befolyásukat növeljék. Ilyen a politika Mr Kramer. De ha ez az út vezet egy jobb világhoz és élethez, hát lépjünk rá és járjuk végig.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Apr 11, 2012 14:56:54 GMT 1
Érdekes gondolatok cikáztak a sacoroni kormányzó elméjében, miközben a vele szemben álló férfi szavait hallgatta ösztönös kíváncsiságával. Amit Alden elmondott, bizonyos értelemben a tények önnön érdekei alapján történõ fényesítése volt, de tény és való, hogy igaz dolgokról beszélt. Ez pedig azonnali válaszra sarkallta a népvezért. Kisebb sóhajtást követõen bele is fogott.
- Mindig azt szoktam mondani, egyik legfõbb erényünk az alkalmazkodóképesség. Hisz mindannyiunk célja a túlélés - általánosította szavait Rainald. - És ez csak úgy érhetõ el, ha azonosulunk a mindenkori hatalommal, annak rendszerével. Tudom, hogy egymagam nem válthatom meg a Szenátust, ráadásul biztosra veszem, sajátos elképzeléseim a nagy nyilvánosság elé tárásával politikai öngyilkosságot követnék el - húzódtak keserû mosolyra ajkai. - Nem áll módomban megcáfolni az Ön által elmondottakat, arra viszont felhívnám a figyelmét, hogy korántsem egy frakció feladata a kormányzás. Már pedig ha egy frakció túlságosan megerõsödik, ráadásul úgy, hogy a szenátorok jelentõsebb hányada egyáltalán nem foglal állást ezen pártok mellett, máris összeomlik a hõn dédelgetett demokratikus államforma - jegyezte meg némi gúnyos éllel a hangjában, aztán eleresztett egy félmosolyt. - Tisztában vagyok vele, hogy néha napján azzal hitegetem magam, a politikai hadszíntér bármikor is lehet majd olyan tiszta, idézõjelben természetesen, mintha valós csatározás folyna. Egyúttal elismerem, ez puszta képzelgés csupán.
- Abban egyezik a véleményünk, hogy a néhai tanára által hangoztatott kérdés ma már korántsem helytálló. Véleményem szerint azonban soha sem volt az - mondta, majd Alden arcának fürkészésébe kezdett. - Ön intelligens, mûvelt ember, Elnök úr. Bizonyára van fogalma arról, hazám már több ezer éve fennáll, és képes terjeszkedni, ha akar. Bizonyára arról is tudomást szerzett, hogyan mûködik a mi államunk, már politikai berendezkedését illetõen - utalt itt a korántsem demokratikus alapú szerkezetre Kramer. Ugyanakkor ezen utalástól eltekintve nem fûzött több szót a témához, hanem tovább haladt egy másikban. - Nincs kétségem afelõl, hogy az Egységes Galaxisért Frakció nevéhez fûzõdik a leghasznosabbnak mondható tevékenység napjainkban. A magam részérõl is elismerem Leia Organa munkásságát, de továbbra is tartom azon állításomat, miszerint az õáltala elképzelt rendszer csak egy idillikus kép, semmi több - ejtette ki szavait, majd felvonta szemöldökét, és engedélyezett magának egy halovány vigyort. - Örvendetes számomra, hogy pont ezt a közhelyt idézte. A cél szentesíti az eszközt - ismételte töprengõen. - Talán véletlen egybeesés, hogy a Sacoron is ezen filozófiát vallja már idõkön-idõk óta? - tette fel a költõi kérdést. Választ értelemszerûen nem várt.
Eltelt néhány pillanatnyi hatásszünet, de látszott a valamikori birodalmi fõtiszt arckifejezésén, még nem fejezte be mondandóját. Annál is inkább nem, mert valamelyest kezdtek körvonalazódni lelki szemei elõtt Alden szándékai vele kapcsolatban. A kezdetek kezdetétõl sejtette, hogy a frakcióvezetõ, minthogy delegációja az erõs bolygókat, szövetségeseket kutatja, elõbb-utóbb õt magát is felkeresi. Arra viszont egyáltalán nem számított, hogy éppen a hadügyet érintõ reformtervezet tárgyalása közben. - Mondja csak, Alden elnök, tulajdonképp mit kíván tõlem? - intézte igencsak nyílt kérdését a másik személyéhez. Valószínû, hogy váratlannak hathatott elõhozakodása, ámde õt magát ez egyáltalán nem zavarta. Ezt a tulajdonságát a haditengerészetnél erõltették rá még ifjonc korában, mikor megtanították neki, hogy egy jó katona hogyan bánik beosztottjaival. Valamiért ez a felsõbb rendûség mindig is megmaradt benne, bármennyire is adózott tisztelettel egy nálánál magasabb rangú illetõ irányába.
|
|
|
Post by Nikolas Alden on Apr 15, 2012 11:15:04 GMT 1
A beszélgetés alatt szó szót követett, érvek és ellenérvek hangzottak el az egyes témákban, miközben minden a lehető legkulturáltabb formában zajlott. Úgy tűnt a két férfi remekül megérti egymást, még ha nem is egyezett meg mindenben a véleményük maximálisan. Nikolas már nem bánta meg, hogy beszélgetést kezdeményezett a sacoroni férfival, egy végtelenül értelmes és józanul gondolkozó személyt ismerhetett meg rövid idő alatt benne. Miközben hallgatta Kramer monológját a jelenlegi és mindenkori rendszer romlottságáról és tökéletlenségéről, észrevétlenül a karperecén lévő digitális kijelzőre pillantott. A Szenátusi Gyűlés második felvonása hamarosan kezdődik. Megdöbbentő hogy repül az idő, ha az ember jól mulat és jó a társaság. Alden tudta, hogy beszélgetésük lassan a végére ér, így próbálta az utolsó szavak és gondolatok magvát elültetni Kramer fülében, fejében.
- Tudja, azon véleményével, hogy a galaxis vezetése nem egy frakció feladata, nem értek egyet. Kifejteném Önnek ezt, erre még szerencsére van időnk. A Frakciók feladata, hogy tömörítse azon szenátorokat és/vagy bolygókat egy csoportba, közösségbe, akiknek hasonló, azonos a politikai gondolkodása, hozzáállása. Ha kicsit túlzásokba akarunk esni, mondhatjuk, hogy jelenleg 6 "személy" vesz részt a szenátusi üléseken. AZ öt frakció és a semleges réteg. Ez persze így nyilván nem igaz szó szerint. De gondoljon csak bele Mr Kramer! A Frakció törvény elfogadása csak a kezdet volt, efelől ne legyenek illúziói. A frakciók rövid fennállása is elég volt arra, hogy a szenátus felét lefedjék. A jövőben csak még nagyobb lesz ez a szám. Ha végül majd elérünk oda, hogy már minden szenátusi delegált egy frakció tagja lesz, mindegy, hogy akkor már 3,4,5 vagy akár tíz frakció lesz, egy új rendszer fog születni. És hiszem, hogy ha mindenki egy frakció tagja lesz, akkor az azért lesz, mert mindenki közel azonos, de legalábbis közel azonos véleményen lesz. A régi rendszer elbukott, mert 4,5-5 ezer képviselő alkotta a bürokrácia piramisának csúcsát. 5 ezer különféle érdek és vélemény. Ezzel már előrébb tartunk,hiszen "csak" durván 3 képviselő érintett. A frakciók pedig ezt a számot tovább csökkentik majd. Logikus tehát, hogy a cél a "tökéletes" egyetértés megteremtése. Hogy úgy mondjam, egy EGYSÉGES GALAXIS megteremtése. Mind politikai, mind gazdasági, mind katonai szinten. A néhai Palpatine is valami hasonlót próbált elérni, bár talán nem a legjobb módszert választotta. De a maga bolygója sem panaszkodhat. Egy egész rendszert sikerült összefogniuk, miközben a jólét egy általános jelenség. Hosszú évtizedek vagy évszázadok munkája pedig elvezethet minket ahhoz, hogy ezt ne csak kicsiben élvezhessék a galaxis lakói, hanem nagyban, egy egész Köztársaságra kiterjedően... Még akkor is, ha jelenleg ez több mint idealisztikusan hangzik.
Nikolas nagyot fújtatott, szinte elfáradt a hosszas eszmefuttatástól, miközben önmagától ismét megerősítést nyert terveit, céljait, álmait illetően. Kramert megkérve elindultak visszafele a szenátus épületébe, de előtte tettek egy kitérőt az épület kávézó részébe, ahol Nikolas egy kis frissítőt vett magához, miközben Kramer-t is meghívta valamira, amennyiben az elfogadta. A frakció vezetőt váratlanul, de nem felkészületlenül érte Rainald kérdése, már ami Nikolas szándékait illeti.
- Mr Kramer! Meglep, hogy ez a kérdés csak most kívánkozott ki Önből. Nincs kétségem afelől viszont, hogy mindvégig fúrta az oldalát a kíváncsiság. Őszinteség mindenek felett, ez tetszik. Látom Ön szeret nyílt kártyákkal játszani, hát bízom abban, hogy nem tévedek, amikor kitüntetem bizalmammal és jómagam is hasonlóan teszek. Amit most mondani fogok, szigorúan bizalmas. Ha ezt a tömegek tudtára adnánk, akár már holnap összedőlne egész kis "birodalmunk", akár egy kártyavár. A Bizottsági választások nem voltak teljesen tiszták. A Hans Seill-Leia Organa Solo tengely sikeresen kisajátította a Belügyi Bizottságot. Mit gondol, hogy reagálna a közvélemény, ha kiderülne, hogy a korrupció még mindig annyira megszokott és általános jelenség, hogy már a makulátlan fehérségű Organat is behálózta? Talán nem ért egyet velem, mint derék és tapasztalt katona, de a belügyi kérdések a legfontosabbak. Egész Köztársaságunk alapvető működését befolyásolják, minden más csak ebből következik. Ön igazat adott nekem, mely szerint nem a Seill, de még csak nem is az Organa féle frakció az, amelyik politikájával a helyes utat kövezi ki a galaxis népének. Már pedig ezen lépésükkel megerősödtek, talán túlságosan is. Félek, hogy az Egységes Galaxisért Frakció komoly hátrányba kerül a szenátusban és szenátoraink minden javaslatát vagy ötletét lesöprik az asztalról. Erősödnünk kell. Támogatókra van szükségünk. Nem bolygókra. Nem befektetőkre. Elismert, jó hírnevű, megbízható politikusokra. Olyanokra, akiknek adnak a szavára. Itt jön be Ön Mr Kramer a képbe. Szeretném, ha Ön és bolygója csatlakozna az EGF-hez és az oldalamon harcolva próbálna a jövőben egy élhetőbb galaxist teremteni. Számíthatok a segítségére Mr Kramer?
A sacoroni férfit bizonyára pont annyira lepte meg a kérés/kérdés, mint amennyire fel is készült rá. Nikolas a férfi mimikáját elemezgette magában, bár tudta jó, könnyen elképzelhető, hogy Kramer gondolkodási időt fog kérni, így kitérő választ adván. Ahogy a másik két eshetőség is sanszos volt. Egy elutasító válasz esetén azonban Nikolas nagyot csalódott volna egy ilyen tehetséges politikusban...
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Jun 19, 2012 8:24:51 GMT 1
A sacoroni kormányzó igazán élvezte az Aldennel folytatott társalgást, hiszen annak ellenére tudtak normális, kulturált hangnemben eszmecserét folytatni egymással, hogy itt-ott nem teljesen egyezett a véleményük. De az egymás iránt tanúsított kölcsönös tisztelet alapján ezeken a bökkenõkön könnyedén átsiklottak. És ez a tényezõ volt az, ami Kramer számára a Galaktikus Szenátusból egyértelmûen hiányzott. Több ezer politikus, akik csak a saját vagy épp bolygójuk érdekeit figyelembe véve tûzön-vízen keresztül csak a magukét hangoztatták, és még akkor sem engedtek néha már egész egyszerûen nevetséges érvelésükbõl, mikor erõlködésük láttára az emberfia bizony elmosolyodott. A frakcióvezetõ által kifejtett véleményt Rainald alaposan megrágta magában, miképp visszafelé indultak a szenátusi komplexum irányába. Önnön maga is meglepõnek tartotta, mennyire egyet értett ebben a kérdésben az oldalán lépdelõ férfival, ráadásul annak racionális és ésszerû magyarázatáradata a mérleg meggyõzés nevû serpenyõje felé billentette a hajdani birodalmi tengerészt.
Mikor beléptek a kávézó helységébe, Rainald sebtiben körbe járatta tekintetét a bent lévõkön, bár a többség már hátra hagyta a pihenését, és vagy útban volt platformja felé, vagy már épp elfoglalta az õt megilletõ helyet. Minthogy már csak illembõl sem utasította vissza Alden invitálását egy italra, egyébként is jól esett neki némi üdítõ, hideg ásványvizet kért. A lehûtött nedû teljességgel felfrissítette valamelyest kiszáradt torkát itt a nagy beszélgetés közepette. Nikolas szavainak elhallgatásával magához ragadta a szót. - Tudja Elnök úr, sosem voltam híve a köntörfalazásnak - mondta a szenátor, miképp háta mögött összekulcsolt kezekkel indult meg kollégája oldalán vissza az aulába. - Most sem vagyok az. Az õszinteség, az egyenesség erényét vallom magaménak, még akkor is, ha ez sért bizonyos érdekeket. Ebbõl kifolyólag megbecsülöm az Ön nyitottságát, ami azt illeti, nem kívánom elodázni az ajánlatát. Kérdésére a válaszom tehát egyértelmû igen - torpant meg a férfi, s fordult szembe a másik politikussal. Rideg tekintetét mélyen a vele szemben levõébe fúrta. - Ön értelmes ember egyúttal kiváló politikus, akiben nagy lehetõségek rejlenek, Mr. Alden. Éppen ezért emiatt sem kívánok elszalasztani a lehetõséget, hisz nem valószínû, hogy késõbb alkalmam nyílna rá. Kész vagyok támogatni a frakcióját mindaddig, míg az Sacoron érdekeivel egy ösvényen halad - jelentette ki magabiztosan, egyúttal leheletnyi fenyegetéssel a hangjában az ex-katona, majd eleresztett egy halovány félmosolyt.
- Mint derék és tapasztalt katona, alátámaszthatom, hogy a belügyi kérdések a legfontosabbak - reagált egy korábbi megnyilvánulására Aldennek. - Hisz hogyan vonulnánk csatába, ha a legénység között általános a zûrzavar, és a káosz? - tette fel a költõi kérdést, aztán egy barátságos biccentést követõen elbúcsúzott az Egységes Galaxisért Frakció elnökétõl, hogy a maga szintjére indulhasson a turbóliftek segítségével, és visszatérhessen a politikai hadszíntér legfõbb porondjára.
|
|
Rainald Kramer
3. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 88
Sacoron kormányzója, a SFE főadmirálisa. Az Egységes Galaxisért Frakció tagja.
Posts: 91
|
Post by Rainald Kramer on Nov 4, 2012 22:02:18 GMT 1
Hangárak, kifutók
Ahogy azt Rainald kérlelte kifelé jövet a főkancellári irodából beosztottjaitól, úgy minden annak megfelelően történt. Testőre, egyben régi barátja Stamont Treeno már percekkel korábban bepakoltatta egyébként is összecsomagolt holmijait a sacoroni delegáció hajójának fedélzetére. A kormányzóról ugyanis tudni kellett, hogy sohasem rendezkedett be a Republica 500-ban kényelmesen, jobbára csak azt a ruhát vette ki bőröndjeiből, amit magán hordott, minden mást visszacsomagolt. Ezt azon egyszerű oknál fogva tette, hogy ha odahaza valami baj történt, és ahhoz már az ő jelenlétére is szükség volt, azonnal fogja magát, és a Vogaari-szektorba utazzon szülőföldjére. Egyébként is tartotta már annyira felkészültnek helyettesét egyben szenátor segédjét, Aora Kerolant, hogy adott esetben beugorjon a helyére a Szenátusban.
Miképp Kramer befordult egy folyosón, már ott látta a nyitott hangárkapu előtt Stam-ot, aki egy adattáblával a kezében várta a szenátort. - (Minden készen áll az utazáshoz?) - vágott bele azonnal Rainald, mikor odaért testőre mellé. Nem állt meg egy percre sem, kicsit lassítva tempóján lépdelt tovább. Stamont felvette vele a ritmust, így együtt haladtak a lenyitott rámpájú jármű irányába. - (Igen, mindent elintéztem) - bólintott a férfi. - (Aora kérésednek megfelelően Coruscanton marad. Azt hiszem, jól érzi itt magát.) - (Nem baj, ha megszokja az itteni körforgást. Egy nap még hasznára válhat) - pillantott jobbkezére a kormányzó, aki egy bólintással nyugtázta, érti miről beszél a másik. Ekkor az adattáblát a hajdani birodalmi katona felé nyújtotta. - (Üzenet érkezett a palotából) - magyarázta. Rainald sebtiben olvasni kezdte a szerkezet panelére kirajzolódó tartalmat. Treeno nem mondott többet, és nem is mondhatott: nem tudta, mi áll az üzenetben. Megtorpant.
Mikor leengedte maga mellé az adathordozót, eleresztett egy elégedett mosolyt. Bár a főkancellárral folytatott magánbeszélgetése során az utolsó reményfoszlánya is elhalt azzal kapcsolatban, hogy az Új Köztársaság és demokráciája valóban olyan jó illetve hatásos, mint aminek képzeli magát, a kapott hír felélénkítette az amúgy rideg férfi kedvét. - (Jó hír?) - kérdezte óvatosan Stamont. - (Abszolút) - mondta Rainald, és lendületesen indult meg a rámpa felé. Stamont alig bírta követni, mire felzárkózott mellé. - (Azt hiszem, a dolgaink a lehető legkedvezőbben alakulnak számunkra. Itt az ideje újabb lépcsőfokra emelni Sacoron galaktikus politikáját) - jelentette ki magabiztosan, mindenre elszánt stílusban. Azzal a páros fellépdelt az űrhajó fedélzetére, és a matt feketére festett, vöröses felfestésekkel díszített páncélozott kormányzói jacht megremegett.
A beépített hangár teteje ketté nyílott, a liftpadlózat felfelé emelte a járművet, s annak megállapodását meg sem várva a pilóta a levegőbe emelte a gépet, s fedélzetén népének legnagyobbikával kilőtt a végtelen űr felé.
|
|
Jansen Aalsten
4. szint: Tehetséges politikus
Befolyás pontok: 93
A Lekua IV szenátora és Kancellári Főtanácsosa
Posts: 169
|
Post by Jansen Aalsten on Nov 9, 2012 0:43:20 GMT 1
Miután a kötelező megjelenéseket, interjúkat megadta a sajtó képviselőinek, Jansen magára maradt, valójában ez cseppet sem volt a szó szoros értelmében igaz. A Szenátusi épület folyosóin takarítók, őrök és persze itt-ott még egymással diskuráló képviselők szolgáltattak bizonyítékot a nagyjából egy órája véget ért ülésről. A fiatal lekuai elégedett volt. Mind magával (mikor nem volt az persze?), mind pedig az ülés eseményeivel. Sikerült két olyan témával kapcsolatban eredményesen és meggyőzően fellépnie, amihez egyrészt nem sok kedve volt, másrészt pedig bolygóját nem vagy csak alig érintette. A vállalati etikai előírásra tett javaslata talán egy jelentéktelen gumicsont a népnek, amin csámcsoghatnak, talán gyakorlati haszna nem lesz, arra viszont mindenképpen kapóra jött, hogy Jansen Aalstent és a Lekua 4-et a nép keresztes lovagjaként lássák a laikusok. Ugyan mit számít pár száz vagy ezer korrupt cég? Mindig is voltak, mindig is lesznek. És mint tudjuk, a csalás csak akkor csalás ha rájönnek. Azt már csak lelke legmélyén mondta ki, a lekua-i cégek egytől egyig patyolat tiszta könyveléssel rendelkeznek, nincs semmi, ami felhasználható lenne ellenük. Zsebre dugta kezeit, miközben hanyag, politikusra egyáltalán nem jellemző lazasággal sétált ki az épületből. Szemei előtt ismét megjelent otthona. Egyik gyönyörű város a másik után. Ez lenne tehát a honvágy. Hirtelen olyan legyőzhetetlen érzés kerítette hatalmába, amit nem tudott megmagyarázni. Haza akart térni. Elég volt most Coruscantból, a hazai ügyek fontosabba, ráadásul nem egy ravasz terv fogalmazódott meg a fejében.
Azonnali hívást intézett hűséges titkárának, aki már a Republica 500 lekua-i lakosztályán pihenhette ki a legutóbbi ülés fáradalmait. Jansen kedvelte a lányt, ráadásul attraktív jelenséget nyújtott az oldalán. Miután sikeresen felvette a nővel a kapcsolatot és kérte, hogy készítse össze a poggyászokat, azonnal a kikötő felé vette az irányt. Gyönyörű gépe, a nabooi mestermű, ahogy magában nevezni szokta, ott állt természetesen ahol hagyták leszálláskor. A hajó gyönyörű vonalait megpásztázva szinte megelevenedett előtte hazája történelme, az a maroknyi nabooi nemes, akik gyarmatosították a Lekua 4-et. Titkára hamar utolérte a szenátort, így minden akadály elhárult a felől, hogy útnak indulhassanak. Jansen furcsa bizsergést érzett mellkasában.
- "Megyek."- futott át agyán, majd elfoglalta a gépen belül kialakított "lakosztályát", ahol lázas munkába kezdett, hogy "papírra" vesse terveit, amit előadni kíván, amint a Lekua-n lesz.
|
|
|
Post by IV. Augustus de'Lamorte on Nov 29, 2012 23:40:09 GMT 1
Augustus sétálgatott, mondhatni inkább lézengett, próbálta kiszellőztetni a fejét. Hirtelen kicsit sok volt neki az egész. "Olyan volt, mint egy enyhébb bad trip" - gondolta. S a gondolatra elmosolyodott, eszébe jutott a múltja. Elmerengett rajta, kellemes nosztalgiával gondolt vissza, de soha nem csinálná, szakított vele. A végére már túlságosan veszélyes lett a játék, és félt, hogy megég.
Kerülgette a különböző ott sertepertélő embereket, egy-két riportert is látott ott lézengeni, akik elől gyorsan behúzódott az árnyékosabb részekre, hátha nem veszik. Reménykedett benne. Mindig is utálta az ilyen keselyűket. De úgy vélte tudja őket kezelni, legalábbis odahaza tudta, még akkor is a nagytöbbségük mindig is a zsebében volt.
Kóborlása közben mintha felismert volna egy-egy arcot, de azok tovasuhantak ugyanolyan elmosódottan, mint ahogy felismerte őket.
|
|
|
Post by Tyber Zann on Nov 30, 2012 9:12:09 GMT 1
Zann coruscanti felhõkarcolójának egyik felsõ szintjén ücsörögve élvezte a milliárdos bûnvezérek gondtalan életét. Éppen egy remek évjáratú kesseli kortyolgatott, miközben lábát az asztalra téve merengett mindarról, amit elért és még elérhet. Bizonyos szempontból a múlt jobban tetszett neki: nem kell úgy öltözködnie, mint egy majomnak, játszva a kifinomult nagyurat, szabad volt és bármikor ellenfele állkapcsának nyomhatta repeszvetõjét, ha sokat akadékoskodott. Viszont negyedennyi hatalma és befolyása sem volt, mint most, a PSZF révén. A Szenátuson keresztül a Köztársaság ütõerére helyezte rá kezét és érzett minden lüktetést. A Birodalom idején megtanult módszerek itt már nem voltak alkalmazhatóak: ott elég volt néhány moffot és középhivatalnokot lefizetni, de a szervezetet belülrõl nehéz volt bomlasztani, a Köztársaság azonban ennek teljes ellentéte volt. Morfondírozásában egy halk pittyegõ hang zavarta meg, amit Zann unottan bányászott elõ zakója zsebébõl. - Kazua - mondta magának enyhén baljóslatúan. Ha õ kereste, akkor biztosan valami elintéznivalót kapott. Bár a frakció és a politikai élet mindennapos kérdéseit szerette ráhagyni - ahogy a bûnszervezet mindennapos ügyeit is helyettesei végezték Urai felügyelete alatt -, sajnos voltak olyan ügyek, amik rá vártak. Például új szenátorok megkörnyékezése a frakció számára. Személyi termináljára hamarosan egy tucat hivatalos akta futott be, nemhivatalos adatokkal kiegészítve. Zann némi morgolódás mellett levette lábát az asztalról és a terminál felé fordult székével, elkezdve átnézni ezeket. A szeme megakadt egy hosszú és kacifántos néven. Érdekes választásnak tûnt a csatolt adatok alapján, ráadásul a peremvidéki bolygója is jól jött volna a Konzorcium környékbeli terjeszkedésének. Már csak azt kellett eldöntenie, mi az, ami képes meggyõzni õt arról, hogy segítsen. Mindenkinek van egy ára, jutott eszébe kedvenc gondolata és kajánul elmosolyodott. Egy üzenetet kezdett pötyögni.
"Tisztelt Augustus de'Lamorte!
Remélem nem utazott még haza bolygójára a Szenátus ülése után. Szeretnék Önnel találkozni a mai napon, ha nincs ellenére ez a kérés. Úgy gondolom több közös pontunk van, mint gondolnánk és egy alapos elbeszélgetés során talán megtalálnánk olyan közös értékeket, amik mentén jó kapcsolatokat alakíthatnánk ki a jövõben. Van egy állandóan fenntartott asztalom a Republica Restaurantban, örömmel elköltenék Önnel egy ebédet.
Maradok, Tyber Zann, Peremvidékek Szabad Frakciója frakcióvezetõje"
|
|
|
Post by IV. Augustus de'Lamorte on Nov 30, 2012 15:33:34 GMT 1
Jelzett a kommunikátora, hogy üzenetet kapott. Meglepődött, nem várt semmi ilyesmit. Nem gondolta, hogy nyomott hagyott volna az emberekben. Az üzenet Tyber Zanntól érkezett. Ismerős volt a neve, de nem csak a szenátus űlésterméből. Mintha egy név csengett volna a múltjából, valahol biztosan hallhatta, de nem volt benne biztos. Gyorsan választ pötyögött.
"Tisztelt Tyber Zann!
A meghívását köszönöm és elfogadom. Körülbelül fél órán belül megérkezek az étterembe, ha Önnek megfelel.
Tisztelettel: IV. Augustus Ráphael Salvador Tapia de’Lamorte bel Rachmon, Allende szenátora"
Majd az üzenetet elküldve, magába merülve, kutatva a név után elindult a Republica Restaurant felé. Ellenséges terület, de egyelőre nincs mit tenni.
|
|